Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-13 / 110. szám

81. évfolyam, 110. szám 1991. május 13., hétfő Havi előfizetési díj: 185 forint Ára: 7,40 forint Variációk, igazolásra Kupa-forduló — Hol van a veszély mostanában? Forgalmi dugóhúzó — Színitanoda A

z egyik variációt a kormánykoalíció pártjai produkálták a hét végén. Siófoki tanácskozásuk előtt nyilván föltették maguknak a kérdést: mi igazolja, hogy „a koalíció stabil és alkalmas arra, hogy megoldja a békés átalakulás előttünk álló történelmi feladatait"? Aztán válaszoltak: az igazolja, hogy mi így látjuk... A másik igazolás-variáció szerint nem azt kell megnézni, hogy ki volt titkos ügynök, hanem azt, hogy kiféle főnökök nem tetszenek a hatalomnak mostanában, hiszen azok akár titkos ügynökök is lehettek. Szombaton Szegeden hazánk és Jugoszlávia gazdasági helyzetéről, a két országban tervezett gazdasági reformokról, az árucsere jelenlegi alakulásáról folytatott megbeszélést Kupa Mihály pénzügyminiszter és Nazim Musztafa jugoszláv kereskedelmi miniszter. Kérdésre válaszolva Kupa azt mondta, hogy a magyar kormány álláspontja mindig az volt: egységes és független Jugoszláviát támogat és „szeret"; Ante Markovics Nazim Musztafával küldött, Antall József kormányfőnek szóló ü zenete is azt jelzi, hogy kapcsolataink rendezettek, tiszták és barátiak. A Szovjetuniót jól ismerő német szakértő, VVolfgang Leonhard professzor szerint Gorbacsov hamarosan eltűnik a politikai színpadról; a szovjet reformfolyamat új reménységét Borisz Jelcinnek hívják. Bush elnöknek ettől eltérő lehet az álláspontja, különben nem telefonozna oly sűrűn Gorbacsovval. Szaddám Húszéin megbeszélést folytatott a Kurdisztáni Demokratikus Párt elnökével; egy kormányhoz hü kurdok által megjelentetett lap szerint néhány napon belül várható, hogy közzéteszik a kormány és a kurdok közötti megállapodást. A koalíció stabil törvény és az érdekképviseleti és személyi felülvizsgálatát. A törvény mielőbbi megalkotását, konferencia résztvevői egyhangú valamint a gazdasági élet fel- véleményt nyilvánítottak a világlendítése érdekében annak tárgyi kiállítás megrendezése mellett." Antall József Izraelben Ma, hétfőn első ízben lép magyar miniszterelnök Izrael Állam földjére. Antall József háromnapos hivatalos látogatása kiemelkedő állomása annak a folyamatnak, amelynek során az elmúlt években gyors ütemben bővültek, s váltak szorosabbá a két ország korábban hosszú időre befagyott kapcsolatai. Kormánykörökből kapott információk szerint a miniszterelnök tájékoztatja izraeli partnereit a rendszerváltozás eddigi tapasztalatairól, a kormány politikai, gazdasági törekvéseiről, s áttekintik a rendszeres politikai párbeszéd kereteinek kialakításával összefüggő teendőket, valamint a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésében rejlő lehetőségeket. Szakértők szerint a tavalyi, 52 millió dolláros (7 milliós magyar aktívummal zárt) kereskedelmi forgalom számottevően növelhető, s a gazdasági együttműködés bővítéséhez hozzájárulhat további vegyes vállalatok létesítése, működőtőke bevonása is. Ami pedig a nemzetközi kérdéseket illeti: a látogatás időpontja különösen alkalmas arra, hogy a magyar fél közvetlenül tájékozódjék a közel-keleti rendezéssel kapcsolatos izraeli álláspontról, hiszen az elmúlt napokban tárgyalt Izraelben Besszmertnih szovjet külügyminiszter, s kedden érkezik Tel-Avivba Baker, az amerikai diplomácia vezetője. A koalíció pártjai szombati, siófoki fórumukon a következő állásfoglalást fogadták el: „A kormánykoalíciót alkotó pártok - a Kereszténydemokrata Néppárt, a Független Kisgazdapárt. s a Magyar Demokrata Fórum dunántúli megyei szervezetei hitet tesznek a koalíció egysége mellett és annak erősítését szorgalmazzák. A koalíció az eddig eltelt egy esztendőben bebizonyította, hogy pártérdekeken felülemelkedve a nemzet jövőjét tartja szem előtt és ezért alkalmas az előttünk álló történelmi feladatok megoldására. A koalíciót alkotó pártok hasonló eszmerendszerük alapján természetes szövetségesnek tartják egymást. A további eredményes munka érdekében javasoljuk, hogy a pártok a koalíció együttműködését minden szinten segítsék és tartsanak rendszeres pártközi konzultációkat. Szükségesnek tartjuk a dunántúli koalíciós konferencia és ehhez hasonló regionális konferenciák rendszeressé tételét. Kívánatosnak tartjuk a szövetkezeti törvény, a föld„Nyitott égbolt JJ Bukarestben szombaton aláírták a magyar-román „nyitott égbolt" szerződést, az első ilyen jellegű megállapodást Európában. A megállapodás lehetővé teszi, hogy a két ország fegyvertelen repülőgépei a szerződésben megállapított feltételekkel, évente négy alkalommal berepülhessenek a másik ország légterébe, a háromórás vagy 1200 kilométeres úton információkat gyűjtsenek, és azokat ugyancsak a szerződésben meghatározott módon feldolgozzák. Somogyi Ferencet az aláírást követően fogadta Ion Iliescu államfő. Az államtitkár átadta a román államfőnek Antall József levelét, ebben a magyar miniszterelnök kifejti véleményét a kétoldalú kapcsolatok néhány fontos elvi kérdéséről, javaslatot tesz a fennálló problémák mielőbbi rendezésére, és kifejezi reményét, hogy megfelelő előrehaladás esetén politikai szintű kontaktusokra is sor kerül. AMIG EN LESZEK A PÉNZÜGYMINISZTER Ez az ország fizetni fog Kupa Mihály személyében rangos előadója volt a szegedi marketing-konferencia szombati zárónapjának. A pénzügyminiszter rövid időn belül másodszor járt errefelé, áprilisban Makón tartott nagy érdeklődéssel kísért lakossági fórumot. A konferencia részvevőit azzal tisztelte meg, hogy beismerte, kormányának igencsak nagy szüksége lenne valódi marketingmunkára. Egyébként rövid előadás, sok, esetenként túlontúl hosszú kérdés, lényegre törő válaszok, ahogy ezt már Kupa úrtól megszoktuk. A fórum befejeztével Kandikó József házigazdaként teljesen meghatódott: „Köszönjük miniszter elvtárs". A Tisza Szálló koncerttermét megtöltő hallgatóság zajos tetszésnyilvánítással fogadta a bakit. A kedélyek lecsillapodása után kérdeztük az „elvtársat". - Miniszter úr, a kormánynak nincs igazi agrárprogramja. Némi cinizmussal azt is lehet mondani, hogy a koalíció talán ki sem bírna egy közgazdaságilag megalapozott agrárprogramot. - Nem volt! Remélem nagyon rövid időn belül erről már csak múlt időben beszélhetünk. Éppen tegnap - pénteken - tárgyalta a Gazdasági Bizottság a Földművelésügyi Minisztérium új agrárkoncepcióját. Higgye el nekem, ez minden tekintetben korszerű, figyelembe veszi a hazai természetes piacot, ugyanakkor számol az Európai Gazdasági Közösséghez való közeledésünkkel, hiszen annak normáit tartja szem előtt. Kitűnő anyag, a kisgazdáknak is megfelelő. - Mikor kerülhet ez a program a kormány elé? - Körülbelül egy hónap múlva, miután megjárta az összes létező érdekképviseletet, valamint véleményt mondtak róla a szakértők is. - Előadásában csak az infláció növekedési ütemének mérséklődéséről beszélt, én szerény hozzáértéssel elképzelhetőenk tartom, hogy idén alatta maradunk a tavalyi árszínvonal-növekedésnek. A fizetőképes kereslet csökkenése ezt alátámasztani látszik. - Nagyon örülök, hogy ezt a sajtó ma így érzékeli, s erre valóban megvan a reális esély. Én az eddig eltelt négy hónapról beszéltem: januárban még felette voltunk az egy évvel korábbinak, februárra a különbség csökkent, áprilisban pedig már hasonló volt az árszínvonal-növekedés, mint tizenkét hónappal ezelőtt. Úgy tűnik, ez a tendencia tartós lehet, ahogy megyünk befelé az évbe, egyre inkább kirajzolódik az a lehetőség, hogy a tavalyinál kisebb inflációval zárhatunk. Ezt egyik oldalról alátámasztja az ön által említett keresletszűkülés, de hasonlóan fontos az embereknek az a várakozása, hogy csökken az infláció. Ez a fajta várakozás nagyon sokat segíthet, persze az sem árt, ha a kőolaj világpiaci ára a jelenlegi alacsony szinten marad. - Adórendszerünk - ehhez önnek is volt némi köze - igen magas adókulcsokkal kezdett a felső jövedelmi sávokban. Akkor ennek lehetett politikai szegényeket nyugtató - színezete is. A koncepció lényegében máig megmaradt, a magas kulcsok pedig, eltitkolásra ösztönözhetnek. - Ez már örök vita, sokan állítják, hogy alacsonyabb kulcsok mellett is lehetne hozni ugyanakkora adóbevételt. A kérdés azonban sokkan bonyolultabb. Minden országban más a pszichológiai küszöb, de higgye el, nálunk nagyon sokan fizetik ezt az 50 százalékot. - Kényszerűségből természetesen belejövünk. - Nem feltétlenül muszáj, a százalékok csökkenhetnek. Eltitkolás mindenképpen lesz, de ezért nem lehet egyedül a magas adókulcsokat felelőssé tenni. A vállalkozó, akinek minden pénz a valóságban is keresztülmegy a kezén, másképp számol. Összeadja a 43 százalékos társadalombiztosítási, a 10 százalékos nyugdíjjárulékot, az adókulcsot, és mindjárt ott van a 100 százalékos elvonásnál. Akkor is, ha ez szakmilag így nem adható össze. Nagy a kísértés az eltitkolásra, s ha ez bekövetkezik, természetesen az adóbevétel is csökken. - Amíg én vagyok a pénzügyminiszter, fizetni fog az ország szögezte le előadásában külföldi adósságainkkal kapcsolatban. Ez a bizalom, a szavahihetőség megtartását is jelenti, amelyen talán egy kis csorbát ejthet a fővárosi közgyűlés világkiállítási „nem" szavazata. - Beiktatásom napján kijelentettem, vállalkozási alapon lehet világkiállítást rendezni, s ehhez én, bocsánat, a kormány, fel is ajánlott 30 milliárd forintot. Mindezt már akkor is feltételekhez - például tulajdonviszonyok megnyugtató rendezése, koncessziós törvény stb. kötöttem, s úgy látszik, a budapesti közgyűlés sem találta megfelelőnek a jelenlegi feltételrendszert. Az önkormányzatnak ehhez joga van, a Parlament nem utasíthatja ebben a kérdésben. Erős harc várható, s lehet, a végén arra kényszerül a kormány, hogy a néppel szavaztassa meg. Ebben egyébként nincsen semmi rendkívüli, az osztrákoknál sem tökéletes még az egyetértés. Kovács András Jogálom A hétvége belpolitikai szenzációja: rövidesen a Parlament elé viszik a „szocializmus" kádereinek elszámoltatását kezdeményező törvénytervezetet. Mielőtt bárki azt gondolná, íme, győzedelmeskedett egyes heves kisgazdaszívek óhaja, sietve lehűlöm a kedélyeket. A kormány tervezete szerint ugyanis a volt ÁVH-sok, '57-es karhatalmisták, IIMII-as ügyosztályi tagok közül csak azok múltbéli cselekményeit vizsgálják, akik jelenleg magas beosztást töltenek be, például országgyűlési képviselők, kormánytagok, állami vezetők, fő-fő bírák, fő-fő ügyészek, vezető újságírók. Sőt, a dolog pontosan fordítva történik: nem úgy, hogy előveszik a dossziékat, s a pufajkások, a IlWI-asok közül kimazsolázzák azokat, akik napjainkra komoly pozíciókba mentették által magukat, hanem úgy, hogy a mostani vezetőket veszik sorra, s kiválasztják, akiknek múltja setét foltokkal teli. Nyilván könnyebb így, hiszen a volt ÁVH-sok, karhatalmisták jóval többen vannak, mint az országgyűlési képviselők, a fő-fő bírák stb. Mi történik, ha valaki fennakad a rostán? Nevét (szem. számát) mindaddig titokban tartják, míg a köztársaság, a Parlament a kormány és az Alkotmánybíróság elnökeiből álló négytagú grémium - egyhangú döntéssel - nem rendelkezik az adatok nyilvánosságra hozataláról. (A jogállam kialakítása felé rohamléptekkel haladó Bulgáriában több mint harminc honatyáról derült ki, hogy a zsivkovi titkosszolgálatnak dolgozott. Névsorukat a sajtó „megszellőztette"; lőn is nagy botrány, belpolitikai.) Ezzel szemben érthető a kormányunk titkolózásra való hajlama; képzeljük csak el, ha minden régi titkos ügynök neve napvilágot látna, lehetne-e várni többszörös túljelentkezést az új, demokratikus magyar titkosszolgálatba? Más furcsaságok is adódnak ebben a törvénytervezetben, mármint azon részében, amelyet most ismerni lehetséges. A vizsgálat a rádió, a televízió vezetői és szerkesztői mellett az 50 ezernél nagyobb példányszámú újságok vezetőire terjed ki. Ez azt jelenti, hogy egy 49 999 példányban megjelenő sajtóterméket - extrém esetben - egy néhai verőlegény nyugodt lélekkel főszerkeszthet... Nem derül ki viszont, hogy bányásznak-e majdan a belügyesek a lapkiadó rt.-k, bt.-k, kft.-k elnökeinek, (vezér)igazgatóinak, ügyvezetőinek múltjában. Helyben is vagyunk. A gazdasági élet. vezető személyiségei közül ugyanis a törvénytervezet alkotói csupán a Magyar Nemzeti Bank és a nagyobbrészt állami tulajdonú bankok elnökei és alelnökei „átvilágítását" tartják szükségesnek. Kibúvik belőlem a kisördög: a törvényalkotó szándéka az volna, hogy a kecske is jóllakjon, de maradjon valamennyi káposzta is? Azaz a „bűnösök" felelősségre vonását követelők elégtételt szerezzenek (néhány látványos lebukást látván), ugyanakkor túl nagy „vérengzés" se légyen. Ez a következtetés vonható le, áttanulmányozván az elszámolásra kötelezettek (tervezett) körét, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a régi káderek túlnyomó többsége - már aki nem nyugdíjas - a gazdasági élet kusza, zűrzavaros világát választotta életteréül a demokráciában. Azzal egyet kell érteni, hogy '57-es karhatalmista ne állhasson egyetemi tanszék'élén, azzal azonban már kevésbé, hogy többmilliárd forintot forgalmazó vállalatot akár egykori IIMII-as ügynök is vezérigazgathat. A jogállam így csak álom marad. Ami pedig a nyilvánosságot illeti, meglehet, szükség sem lesz a négy elnök alkotta grémiumra. Elegendő csupán figyelemmel kísérnünk, hogy a törvény elfogadása után (vagy már most) melyik képviselő, kormánytag, fő-fő ügyész, polgármester, vagy vezető egyetemi ember mond le posztjáról önként, vagy kéri sietve nyugdíjaztatását. Sandi István EGY ORTODOX LIBERÁLIS VALLOMÁSAI A fő veszély: a radikális poshadás - Tamás Gáspár Miklósnak mint filozófusnak és mint politikusnak mindennapi kenyere a vita. Önnek, aki könyvet jelentett meg - igaz angolul - a parlamenti gorombáskodás történetéről, mi a véleménye a hazai politikai vitakultúra állapotjáról? Egyáltalán - a szó kalsszikus értelmében - van-e vita a közélet főszereplői között? - Magyarországon tekintélyelvűség és külsődleges udvariassági formákat öltő acsarkodás van. Nem a vitával esetlegesen együtt járó személyeskedés vagy heveskedés a jellemző, hanem a politikai rágalom. Valós vita, csak a liberális táborban folyik, mert egyrészt vállaljuk ellentéteinket, másrészt eléggé egyetértünk ahhoz, hogy eredményes párbeszédet folytassunk. Magyarország egyik szerencsétlensége, hogy olyan nagy a távolság a kormánypártok és a liberális ellenzék között, hogy ezért, nem pedig rosszindulat vagy elfogultság miatt lehetetlen közöttük komoly vita. - Pedig sokakban erős a vágy: a pártok „a nemzet érdekében fogjanak össze ". - A „nemzeti egység" ma a legveszélyesebb gondolat. Ugyanis azt tételezi föl, hogy az ország előtt álló kérdések szakkérdések, holott a nézetkülönbség nem abban van: „hogyan valósítsuk meg közös terveinket". A tervek nem közösek. Ellentétes elképzelések érdekében öszefogni pedig nem lehet. - A társadalom többségéről nem mondható el, hogy ezt vagy azt a pártot, szervezetet, elképzelést támogatja, mert politikiai hitvallásáról nincs hiteles kép. A „hallgatag többség" egyelőre mozdulatlan. - Nem egy és ugyanazon okból hallgat a többség. Vannak, akik nem így akarták és kiábrándultak; vannak, akik nem demokraták és nem mernek megszólalni a demokráciában; mások szerint a politika úri huncutság és a dolgok megoldhatók lennének, ha nem (Folytatás a 2. oldalon.)