Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-24 / 95. szám

1991. április 24., szerda Hangsúly A Beszélgetés George Serban filozófussal, a Temesvár Társaság elnökével Miként az eltelt közel másfél esztendő alatt szinte állandóan, Temesváron jelenleg is feszült, lázas és nyugtalan a légkor. A romániai változásokat elindító, az 1989. decemberi népfelkelést kirobbantó Rega-parti város elégedetlen, sehogy sem tud megbékélni a kibontakozás neokommunista irányvételével, visszafogott ütemével, körülményes, mesterséges akadályokkal gátolt menetével. Társadalmi szervezetei erkölcsi kötelességüknek érzik és tartják, hogy haladéktalanul figyelmeztessenek a visszarendeződés fenyegető veszélyére, a demokratizálódás folyamatát lelassítani s kisiklatni szándékozó álnok próbálkozásokra és kísérletekre. Jó ideje a romániai közvélemény, politikai élet polarizálódásának legfőbb faktora a Bánság gazdasági és szellemi központja; minősítése, megítélése világosan és egyértelműen jelzi a magatartások, a nézetek és álláspontok különbözőségét. feloldhatatlan szembenállását. A valódi, felvilágosult és józan gondolkodású ellenzék legerősebb védőbástyájának tartja és vallja a hatalomnak be nem hódoló Temesvárt, míg a kormányra került Nemzeti Megmentési Front s csatlós szervezetei vezetői, buzgó hívei és megátalkodott közírói „az ország szégyenének" nevezik és tekintik a Rega-parti várost... A legtöbb támadás és rágalom a Ion Iliescu államelnök és Petre Román kormányfő körül megszilárdult neokommunista, a reformokat tétován kezelő, elfogadó és bevezető, szélsőséges nacionalizmusát üjabban már takargatni, elleplezni sem igyekvő hatalom részéről az egy évvel ezelőtt megalakult, fölötte tevékeny és céltudatos Temesvár Társaságot éri. - Milyen okok, körülmények és feltételek hívták életre a Temesvár Társaságot? - kérdeztük a szervezet elnökét, korábban a műegyetemen marxista filozófiát oktató George Serhant. - Európai látókörű, józan és világos gondolkodású fiatal temesvári értelmiségiek - újságés szépírók, mérnökök, tanárok, képzőművészek stb. - alakították meg alig egy hónappal az 1989. decemberi események lezajlása után társadalmi szervezetünket. Tökéletesen igazolódtak ugyanis korábbi sejtéseink; a Bukarestben hatalomra került reformkommunisták a külszín, a keretek korszerűsítésével, „emberarcúvá" oldásával megkísérlik a korábbi struktúrákat megőrizni, átmenteni. Szócsövünk az 1990 januárjától kezdetben hetente háromszor, újabban immár naponta - megjelenő Timisoara című újság. Tulajdonképpen a lap szerkesztői s rendszeres külső munkatársai képezték cs képezik a Temesvár Társaság magját. Jónéhány, élénk visszhangot keltett népgyűlést, tömegtüntetést is szerveztünk az utóbbi hónapokban. Szervezetünk alapító tagja-az ellenzéki erők összefogására hivatott Polgári Szövetségnek. - Nemcsak Romániában, hanem külföldön is erőteljes visszhangot, komoly érdeklődést kelteti a Bega-parti város főterén felolvasott felhívásuk, programnyilatkozatuk, a Temesvári Kiáltvány... - Hatalmas vihart kavart 1990. március 11-én közzétett Kiáltványunk. A valódi demokrácia megteremtésében érdekelt pártok, szervezetek oldalunkon álltak, szövetségeseinkké szegődtek, a visszahúzó, a félmegoldásokkal, a látszatcselekvésekkel operáló maradi erők, a hatalmukhoz kétségbeesetten ragaszkodó neokommunisták pedig heves és átfogó támadást indítottak közösségünk ellen. Világosan kirajzolódtak s rögzültek a szembenálló frontok. A csata még közelről sem dőlt el. Őszinte örömünkre kormányprogramjába Petre Román miniszterelnök - még ha a forrás megjelölése nélkül is - a Temesvári Kiáltvány jó néhány pontját, célkitűzését átvette, beépítette. Kár. hogy azok életbe léptetését, gyakorlati alkalmazását mindmáig elszabotálta. Pató Pál-osan elodázta. A taktikázó kivárás csak az amúgy is létező feszü Itségeket növeli. Egyáltalán nem véletlen, hogy a közel két hónapja intenzívvé vált sztrájkhullám résztvevői alapvetően a Temesvári Kiáltványban rögzített gazdasági célkitűzések és törekvések haladéktalan alkalmazását, meg- valósítását kérik, követelik. A kormány özönnyi bűne. melléfogása és tévedése közül az egyik legsúlyosabbnak a Temesvári Kiáltvány leponcs- kondiázását, semmibe vevését és félremagyarázását tartom. Ha nem késlelteti a gyökeres struktúraváltás, talán megelőzhettük s elkerülhettük volna a gazdasági, a társadalmi és politikai válság kilátástalanná, végzetessé mélyülését. - Megveszekedett, szélsőséges ellenfeleik szerint a Temesvár Társaság a Románia területi épségét veszélyeztető külföldi államok, kémszervezetek busásan megfizetett ügynökeinek - az elvetemült nemzet- és hazaárulók - kártékony gyülekezete. Leggyakoribb vádjuk a magyarbérencség... - Bemocskolásunkra, a közvélemény előtti eláztatásunkra rengeteg aljasságot kitaláltak a lepergett egy esztendő alatt. Azok, akik az ellenzéket automatikusan az ellenséggel azonosítják, a nem kormánypárti politikusok, a másként gondolkodók mindegyikére rásütötték a hazaárulás, az idegen érdekek szolgálatának bélyegét. Társaságunk különösképpen nyomja a begyük. Ha csak a Temesvár Társaságra zúdított töméntelen rágalom, becsmérlés elenyésző töredéke igaznak bizonyulna, már rég a fegyházak mélyén kellene sínylődnünk. Napjaink Romániájában valóságos fénykorát éli a nyilvánosság előtti felelőtlen, útszéli rágalmazás, vádaskodás. A Nemzeti Megmentési Front hivatalos lapja, az Azi és a szélsőséges, sovinizmust és magyargyűlöletet szító Romania Mare s bánsági kisöccse, a Rcnasterea banateana újságírói, munkatársai főleg a Temesvár Társaságon élezik a ncokommunizmus, a továbbélő szekuritaté kenyerén elvásott fogaik. Maszlag az egész. Mindeddig az ügyészség, a kémclhárító és a bűnüldöző szervek nem indítottak ugyanis vizsgálatot ellenünk. Nyugodt lélekkel, tiszta lelkiismerettel állunk egyébként bármely ellenőrzés, nyomozás elébe. Nincs takargatnivalónk. - Korábban sohasem tapasztalt méreteket öltött Romániában a nyílt, a leplezetlen nacionalista uszítás... A Temesvár Társaság miként itéli meg a nemzeti kisebbségek helyzetét, jogainak garantálását az adott feltételek között? - A Temesvár Társaság és napilapja, a Timisoara megalakulásuk óta a román nép és az együttéló nemzetiségek testvéri megértéséért, harmonikus összefogásáért, gyümölcsöző együttmunkálkodásáért szállt és száll *íkra. Álláspontunk lényegében a temesváriak, a bánságiak mélységesen toleráns magatartását, életvitelét, meggyőződését és gondolkodását fejezi ki, visszhangozza. Nem kellett holmi új koncepciót kialakítanunk a nemzetiségi kérdés- megoldására. A sokvetületű, az utóbbi évtizedekben roppant hevennyé és érzékennyé fekélyesült kérdést érintő tetteinkben, megnyilatkozásainkban általában Temesvár példamutató hagyományait idéztük, a hamisítatlan demokrácia és az alapvető emberi jogok biztosításának egyetemcsen érvényes elveit hangoztatjuk. Szilárd meggyőződésünk; hogy a nemzetiségi lét megőrzésének garantálása nélkül nem teremthetünk igazi demokráciát Romániában. A szélsőséges megnyilvánulásokat - bármely oldalon is ütnék fel azok a fejük - határozottan elítéljük, elutasítjuk. Rendszeresen bíráljuk, kíméletlenül leleplezzük 4 például a Romania Mare és bánsági csatlósa mételyes, fajgyűlöletre bujtó mesterkedéseit, minden jó ízlést nélkülöző közleményeit. A Vatra Romaneasca tevékenységéről sem rejtjük véka alá elmarasztaló véleményünket. Ujabban megkísérelnek tájegységünkön is interetnikus ellentéteket, viszályokat kiprovokálni. Bomlaszó manővereik azonban sorra kudarcot vallottak. A bánságiak többsége szerencsére nem dől be a nemzetiségi indulatokat mesterségesen felkorbácsoló elemek kútmérgező akcióinak. - Milyen tervek, elképzelések foglalkoztatják a Temesvár Társaság tagjait? - Sikerült szilárd tömegalapot kiépítenünk. Tagjaink sorában az utóbbi hónapokban jelentősen megnőtt a munkások, a fizikai dolgozók részaránya. Szakosztályaink a köz- és társadalmi élet különböző területeire összpontosítva fejtik ki tevékenységüket. Sokrétű, komoly és eredményes munkát bontakoztat ki emberjogi tagozatunk. Szociálhigiéniai szakcsoportunk többek között a hajléktalanok számára egy éjszakai menhely, míg- a sokgyerekes szegény családok számára népkonyhák mielőbbi felállítását tervezi. A Társaságunk keretében működő Honpolgári Fórum adatokat, vallomásokat, dokumentumokat gyújt a szekuritaté visszaéléseiről, kegyetlenkedéseiről, túlkapásairól, valamint az 1989-es decemberi temesvári tömegmészárlás kigondolóiról, végrehajtóiról. Percig sem lehettünk addig nyugodtak, ameddig az emberségükből kivetkőzött belügyesek, a Ceausescu-klán diktatúráját megdöntő tömegekre tüzet nyitó gyilkosok büntetlenül, szabadon közöttünk járhatnak. A Temesvár Társaság léte, funkciója miként a többi korábbi szocialista országban létrejött hasonló jellegű társadalmi szervezeteké is - eleve időhöz kötött. Főleg az átmenet, a struktúraváltás periódusában hárul rájuk hatványozott jelentőségű történelmi szerep; a liberalizálódás, a demokratizálódás folyamatának serkentői, katalizátorai. A pluralista jogállamiság, az igazán demokratikus intézményrendszer kiépülésének fü ggvenyében szerepük fokozatosan csökken. Szerepű ket átveszi a normalizálódott, az élénk közélet...A Polgári Szövetség, amelynek társaságunk egyik legerősebb tagszervezete, vezetői is azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy politikai párttá alakítsák a szövetséget. Napjaink Romániájában mi még fontosaknak és hasznosaknak érezzük magunkat. Az ország jelenlegi elkeserítő, siralmas helyzetében nem foghatjuk bc „pörös szánkat". Meg kell találnunk a kiutat a feltartóztathatatlanul rnélyú lő politikai, gazdasági és társadalmi káoszból. A kormányzat tehetetlenségét, melléfogásait bírálva keressük a járható, az elfogadható - az országot ténylegesen Európához közelítő! - alternatívákat. Szekernyés János Igyi szudá! Elmentek a katonák. Elvitték fegyvereiket, hátizsákjaikban személyes holmi- jaikat, hosszú teher vonatokon évtizedek összegyűlt cókmók- ját. Utánuk árva falak maradtak, sarkaiból kiemelt ajtók, betört ablakok, benzin a tar- tálvok alján, hüvelyek a lőtér homokjában. És itt maradt Igvi szudá, a kis fekete korcs, akit néhányhónappal ezelőtt még játékra biztattak a Szibériából ide vezényelt kiskatonák. Igyi szudá most magányosan sétálgat a lepusztult díszteremben, néha fölugrik a lehangolódott zongorára, ellenőrzi a vizeldét, és foszladozó térképeken keresi gazdái útvonalát. Várja, hátha valaki rászól: Igyi szudá! De csak azt hallja: gyere ide! És nem érti az árvám. O egy letűnt világ utolsó mohikánja. Gyenes Kálmán képei