Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-24 / 95. szám

1991. április 24., szerda Gazdaság 3 CSIPKÉS FEHÉRNEMŰK ÉS GÁLÁNS LOVAGOK Nem vagyok sétáló bankszámla -mondjaaz angol tulajdonos Tavaly nyitott először üzletet Szegeden a Day *N* Nfte angol fehérneműgyár a Kárász utcán. A Komplett Ruházati Vállalat Revü boltjában azonban nem sokáig tartott a házasság. A Quantum Kft„ amely ez idáig Szeged egyetlen olyan vállalkozása, amely százszázalékos külföldi tőkével, ám teljesen magyar személyzettel dolgozik, most újabb üzletet kíván nyitni a Kígyó utcában. Mr. John East, a nottinghami fehérnemüket gyártó világcég képviseletében a napokban járt Szegeden. - Mién ragaszkodnak ennyire a magyar piachoz? - kérdeztük az angol urat. - A kelet-európai országok közül egyedül itt megfelelő az infrastruktúra a befektetéshez.Úgy tekintünk most Magyarországra, hogy az elkövetkezendő 4-5 évben az átmenő piac szerepét töltheti be. Ide jönnek vásárolni a jugoszlávok, a románok, a szovjetek. az osztrákok. Ráadásul az is önök mellett szól, hogy a magyar gazdaság a legstabilabb ebben a régióban. Ezért belülről is szeretnénk meghódítani ezt a picot. - Fehérneműiket Párizstól Tokióig szinte minden világvárosban kapni. Nem félnek attól, hogy egy ilyen szegény országban nem lesz pénze az embereknek luxuscikkekre? - Miből gondolja ezt? Mi egészen mást tapasztaltunk eddig. Nem számít milyen szegények az emberek, mindig akadnak olyan nők, akik igénylik a szép fehérneműt és meg is fizetik. A házassági évfordulókról, a születésnapokról. amikor az urak is könnyebben a zsebükbe nyúlnak, már ne is beszéljünk. - Olyan optimista, mintha álom lenne befektetni nálunk. - Inkább elszántnak tartom magamat, hiszen a magyar bürokrácia a legrosszabb a világon, amivel eddig találkoztam. Szomorúan tapasztaltam, hogy az itteniek igyekeznek megvágni, becsapni a külföldieket. Ügy tekintenek a nyugati érdeklődőre, mint egy sétáló bankszámlára. Márpedig egyikünk sem az. Magyarországon mindenki szegénynek hiszi magát és dúsgazdagnak minden külföldit. - Alaptalanul? - Az átlagembernek Angliában is kocsira, házra, színes tévére futja. Ezt az itteni emberek többsége is meg tudja venni, legfeljebb nem a legújabb típust. Ezzel szemben Szegeden még nyugodtan ki lehet menni éjjel is sétálni az utcára, nem úgy, mint Londonban. - Születeti pesszimisták lennénk egy külföldi szemével nézve? - Önök mindig azt hiszik, hogy nem igazán jó az, amit csinálnak. Hinni kell az üzletben és akkor bejön.Több önbizalommal könnyebben menne minden. Most abban bíznak, hogy csatlakoznak a Közös Piachoz és akkor minden gondjuk egycsapásra megoldódik. Pedig ez csak egy álom. - Mit tanácsolna a hazai vállalkozóknak? - Legyenek türelmesek. Egy vállalat átalakítása is legalább három év, újabb három mire egyenesbe jön, s legalább tíz mire érezhető a jótékony változás. Ez egy országra is igaz. A politikusok gyors sikereket ígérnek mindenütt a világon, de a gazdaság egészen másként működik. - Térjünk vissza egy pillatra még a fehérneműkhöz... - ...amik nemcsak elegánsak, de remélem szexisek is. - Szóval, miért éppen Szegedet szúrták ki. hogy boltot nyissanak? - Mert Budapesten hatalmas a verseny, sok az űj üzlet, egy vidéki nagyvárosban viszont sokkal könnyebb az élre tömi. Sok nyugati cég azt hozza KeletEurópába, ami otthon már nem kel el. Ha benéz egy párizsi, londoni, római, vagy tokiói üzletbe láthatja, hogy mi ugyanazt kínáljuk ott, mint itt Szegeden. A világ piacain előbb-utóbb megszűnik a különbség. Mindenütt csak a legjobbat lehet majd eidani. R. G. DISZKONT ÁRUHÁZAT NYIT A VIDIA Non-stop olcsóbban A kereskedelmi vállalatok, kereskedőházak egyre inkább felismerik, a szegényedő lakosság, a csökkenő forgalom újfajta üzletpolitikát kíván tőlük is. A Vidia Kereskedőház Rt. az elsők között igyekszik a vásárlók - a lakosság és a közületek - igényei elé menni. Május 13-án. hétfőn reggel 8 órakor a Bakay Nándor utca 52. szám alatt ugyanis megnyitják a Vidia diszkont áruházát. A több mint 1300 négyzetméteres hasznos eladótérben a teljes, hagyományos vidiás profilt kínálják majd, s ami a legfőbb, hogy jóval olcsóbban lehet majd vásárolni itt, mint a belvárosi üzletekben. A már itt meglévő kisáruházuk átalakítása után, vasudvart és egy hatalmas raktárhajót kapcsolnak össze. A vagyes iparcikkektől a vasárukig, a csaptelepektől a hengerelt árukig, a csempétől a kádakig mindent egy helyen kínálnak majd tíz-harminc százalékkal olcsóbban. Ez egy színes televíziónál, vagy videomagnónál már több ezer forintos megtakarítást jelent annak, aki veszi a fáradságot és kimegy a Bakay Nándor utca végére. Már pedig érdemes lesz, hiszen több mint 70 milliós árukészlettel nyit az új diszkont áruház. A gépkocsival érkezőket külön parkolóval várják, aki pedig apróságokért ugrik csak ki. az az 54-s troli végállomásán, közvetlenül az áruház kapujában szállhat le. Nemcsak a szegedi vásárlókat, hanem a Dél-Alföld nagy közületi megrendelőit is várják. Az is újdonság, hogy nem egy akcióról van szó, ahol meghatározott ideig adják olcsóbban a kínált árucikkeket. A nyitva tartás is szinte non-stop: hétfőtől péntekig reggel 8-tól este 6 óráig, szombaton reggel 8-tól délután 2 óráig várják majd a vásárlókat a Vidia diszkontban. (x> Sorsok és lakások Sz. Zoltánné nemrégiben ment - „az uram se legyen kényelmesebb helyzetben" - jelszóval nyugdíjba. így már négyen vannak napközbeni lakóként is a nyolcvan négyzetméteres állami lakásban. Tudniillik Sz.-né szülei a bértők. Az, hogy „négyen", nem egészen pontos, mert a dédunoka-unokák egyike-másika olykor betegszabadságot vesz ki az oviból - suliból... Jól megvannak, szeretik egymást, s ez átsegíti őket az óhatatlan generációs perpatvarokon. Sz.-né a családja előtt soha. legfeljebb barátnőjének sóhajtja el néha a keserűségét, hogy 56 éves korára sem tudott maguknak önálló otthont teremteni. Most, hogy az ingatlankezelőtől megvehetik a lakást (alán, egyetlen nagyobb értéküktől, az autójuktól válnak meg, hogy legalább az övék lehessen, amiben leélték a saját életüket, átélték a szüleikét, s míg „ki nem repültek", a gyerekeikét. St.-né barátnője, A. több mint egy évtizede maradt özvegyen a város egyik védelemre ítélt, egyébiránt meglehetősen lepusztult lakásában. A védelem felér egy igazi ítélettel: a műemlékek, a műemlékjellegű épületek, városképi jelentőségű házak, vagy az egyszerűen „csak"-ok ott sorakoznak az önkormányzatnak még az elődjétől örökölt tilalmi listáján. Eladhatatlanok. Legalábbis egyelőre. Mert hírek szállonganak: a lista azért idővel szűkül majd, s esetleg épp A. lakásának épülete az esélyes kiesők egyike. Ám biztosat senki sem tud, vagy ha tud. nem mond. Az egyik fórumon azt hallotta A., hogy a város nyilván megtartja lakásvagyonának egy részét. De melyiket? A másikon arról informálták, nincs is az önkormányzatnak lakáskoncepciója. Egy ismerőse elmondta neki. nemrégiben a koncepcióra vonatkozóan sürgősségi indítványt nyújtott be a közgyűlésnek az egyik képviselő, s így talán majd mozdul valami. Ennek hallatán A., a tapasztalt, a közélet iránt nem érzéketlen asszony csak legyintett: akkor az a lista jó ideig nem változik még! Hasonlóan, még néhány lakáseset és emberi sors felvillantásával is folytatható ez az írás, de felesleges. Remélhetőleg e két történet is jelzi: egy-egy korábbi vagy ezután esedékes közigazgatási határozat ezrek életét, közérzetét befolyásolja. Esetünkben az: mikor fogalmazódnak meg az állami, s hamarost az önkormányzat tulajdonába kerülő lakésvagyonra vonatkozó hasznosítás elvei? A múltheti városi közgyűlés elé valóban sürgősséggel terjesztett indítványt ezügyben Borvendég Béla képviselő. Arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a lakáskoncepció megalkotásával sokáig késlekedik a városért felelős testület, a mostani bizonytalanság és állampolgári türelmetlenség fokozódik, valamint felelős döntés sem hozható akár az ingatlankezelési, akár a privatizációs ügyekben. Az indítványhoz csatolt vázlatos javaslatot - mint tőle megtudtuk - azért készítette el a képviselő, hogy a kiinduláshoz kínáljon fogódzót. „Mert ez lehet nem jó. de legalább valami. " Vajon sikerült-e képviselőtársai figyelmét felhívnia az önkormányzati felelősségre? - kérdeztük a képviselőt. Válaszából egy mondatot idézünk: „Egyelőre nem született határozat." Pálfy Katalin Ha én fehér egér lennék A közgazdászok egyre hangosabban mondogatják, hogy nem kell összekeverni a gazdaságot és az erkölcsöt. Hogy aztán ez a jól hangzó mondat melyiküknél mit takar, nehéz kibogozni. Génjeinkben a tekintélyelvűséggel már-már mindenható megváltóvá emeljük a jelenlegi pénzügyminisztert (mindannyiunk szerencséjére ó egyelőre nem óhajt úgy viselkedni, mintha magamagát mindenhatónak gondolná), aki a fönti szlogent szintén használja. Legutóbb Székesfehérváron mondta, hallottuk-láttuk a tévében. Megvallom, eleinte furcsálltam Kupa miniszter országjárását (vannak, akik szerint - országol). Mások, szintén kormányon lévő urak annyi balul elsült próbát tettek már népszerűségi indexük följavítására a tévé igénybevételével, hogy e régi-új, a dolgok logikájában hívőnek mutatkozó politikus is rögtön gyanússá vált, amint föltűnt egy - úgy emlékszem - ménfőcsanaki kultúrhodályban, hogy hát: kérdezzenek, emberek! Reflexszerű zsurnaliszta cinizmussal - mint tudják, ez is pártállami örökség - arra gondoltam, megtalálta végre ez a sikertelen kormány az emberét, az újat, aki majd lecsillapítja a kétségtelenül gyülekező népharagot valami türelemre intő sóderrel. Már Ménfőcsanak sem igazolta a reflexemet - úgy emlékszem. A legföltűnőbb az volt, hogy az emberek valószínűleg eme formailag hagyományos típusú alkalom után is dühösek maradtak, s egyáltalán nem érvényesült a „legalább jól kibeszéltem magam"- féle, semmire sem jó kvázi-elégedettség. Miért? Az ilyen fórumokon mindig vannak ugyebár hülye kérdések. Nem biztos, hogy azért, mert aki butaságokat kérdez, az javíthatatlanul ostoba - de azért akad. Nos. Kupa e gyöngyszemek hallatán utálkozó képet vág és nyíltan kioktatja a kérdező egyént. Akinek persze nemigen javul így a közérzete: ám a többieknek annál inkább! Mármost ha föltesszük, hogy a rendszeressé vált miniszter-nép találkozókon a többség nem - vagy nem annyira ostoba, Kupa máris nemcsak valóságosan, hanem jelképesen is ott lehet a dobogón. Csatát nyer. Hogy a brutális őszinteség azért mégis taszító? Lehet. De ki vagyunk rá - össznépileg - éhezve. (Ráérzett erre anno már a Nagyfőnök is, a maga módján, midőn a krumplileves, mint olyan főszereplője lett a szónoklatnak: mindössze az volt a tévedés, hogy akkor már rég nem a krumplileves szenvedett identitászavarban.) Ha - teszem - Kupa úr úgy tenne, mintha a hülyeséget is komolyan venné, akkor aggódhatnánk csak igazán. Okkal gondolhatnánk, hogy benne vagyunk egy kísérletben megint, amit valakik „az alanyai iránti tökéletes érzéketlenséggel" (idézet Fehér Ferenc filozófustól) akarnak elvégezni. És akkor nem vagyunk se buták, se okosak, egyáltalán nincsenek az emberszabásúakra jellemző tulajdonságaink. Mert akkor kísérleti nyulak és-vagy fehér egerek vagyunk, megint. Ezért ülök én a tévé előtt derűsen, ha a pénzügyminiszternek ciánozni lehetne a mosolyával ahogy hajdani, finom modorú főnököm szokta volt kifejezni magát, amint reggelenként rápillantott nem túl előnyös megjelenésű kollégánkra. A tény. hogy tudniilik valóban kísérlet alanyai vagyunk újfent, méghozzá olyan kísérleté, amilyent még soha senki sem próbált előttünk, az persze tagadhatatlan. Ám miként lehetne szó az alanyok iránti érzéketlenségről, ha a kísérletet vezénylő kiü I egy pódiumra és azt akarja, hogy értsem, ami történik velem? Legalább nagyjából. Nyúlnak, egérnek nem beszélnek ugyebár. Eme jelek szerint aztán nincsen itten összemosva erkölcs meg gazdaság, amúgy kibogozhatatlanul, pátoszos szónoklatokban, morális parancsokkal takarózó irracionális tettekben. Hanem van (vagy lesz, talán) egyszer egy gazdaság, a reménybeli sikeres kísérlet végén; mely talán épp azért lehet sikeres, mert van aztán, másszor, egy erkölcs, minek első számú parancsa: ne légy közömbös a kísérletben részt vevőkkel! Nekünk már csak ki kell bírni az egészet. És abban reménykedni, hogy a kíméletlen őszinteség kitart. És senki sem akarja majd elfelejteni a kettes számú erkölcsi parancsot: ne hamisítsd meg a kísérlet végeredményét! Sulvok Erzsébet TABÁN, HARMADIK MENET Milliós pofonok Az igazság megbúvik a jogi szövevényben Nem gondoltam, hogv ru\id időn belül harmadszor is szó lesz lapunkban a Tahan Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet pénzügyeiről, de az események fordulatai kikényszerítették, hogy így legyen. Kemény tétje van a véleménycserének: milliók röpködnek a levegőben, akárcsak egy profi hoxmeccsen - a nyilatkozatok keménysége sem marad alatta a ringben csattanó horgoknak és egyeneseknek. Kezdődött a lakók gyanújával: nincs tartalékban elegendő felújítási alap, a pénzt máshová használták föl, mi lesz, ha tönkremennek a házak (vannak épületek a Tabánban, amelyek évek óta beáznak). Nyilatkozott Szél Árpád, aki a szövetkezetnél 1988. május óta látja el az elnöki teendőket. Az előző vezetéstől örökölt kényszerhelyzetről beszélt. Ezt viszont a régi irányítók egyike nem hagyta szó nélkül, s ebből parázs vita kerekedett. Érvek és bizonyítékok mindkét oldalon arról. kinek a kezén tűntek el a milliók a felújítási alapból. Az építkezésekbe belekényszerített - de azokban egyáltalán nem érdekelt - lakásszövetkezet (társaihoz hasonlóan) kénytelen volt a más célra tartalékolt pénzhez nyúlni. A milliók eltűnését jól példázta a Tabán esetében a Bérkert utcai társasház felépítése - ez került a legutóbbi viták gyújtópontjába is. Az 1988-as elnök váltás után a szövetkezet igazgatósága megbízta a felügyelőbizottságot, szervezze meg a" régi vezetők beszámoltatását arról, hogyan is gazdálkodtak a rájuk bízott vagyonnal. A bizottság (nem hivatalosan) cl is beszélgetett a régi elnökkel, de ennek írásos dolcumenlumq nem maradt mondta Szél Árpád. Ezért nem iött létre a régi és az új vezetők között a homályos pontokat tisztázó tárgyalás. A szövetkezeti tagság körében nagy fölháborodást keltett annak a bizonyos hétmillió forintnak az „elengedése" a Bérkert utcai lakástulajdonosok javára. Úgy tűnik, a Bérkert utcai ház „ügy az ügyben," mert kicsiben példázza, mi minden történhetik ott, ahol a bizonylati káosz lehetetlenné teszi az összegubancolódott szálak kibogozását. A sokat emlegetett társasházról ugyanis máig sem lehet megmondani, mennyi is a beruházási értéke... Ez persze elég képtelenül hangzik, de meg lehet magyarázni. Az eredeti építési költség (megközelítőleg 24 millió forint) befizetésével nem volt baj. Csakhogy - amint ez lenni szokott - menet közben többletköltségek merültek föl, amelyeket viszont egyszerűen nem lehetett nyomon követni. A Status-értékelés szerint a szövetkezet korábbi vezetése több esetbén szabálytalanul járt el, rosszul szervezte meg az anyagelszámolást, a vagyonvédelmet. A bizonylati fegyelem esetenként a nullával volt egyenértékű: előfordult, hogy az átadó, átvevő, utalványozó aláírása hiányzott a dokumentumokról. Ézért aztán nem tudták kideríteni, hogy a Bérkert utcában milyen munkákat végeztek (vagy éppen nem végeztek) el, milyen anyagokat építettek (vagy. éppen nem építettek) be Nem lehetett megmondani, mennyibe is került az épület Szél Árpád azt is elmondta, hogy szó sem volt a hétmillió elengedéséről! Éppen ellenkezőleg: megpróbálták visszaszerezni a lakóktól azt. amit lehetett. A többletköltségek miatt jelentós összeggel tartoztak a lakástulajdonosok akik viszont minőségi kifogásokra, el nem végzett munkákra hivatkozva ugyancsak pénzt követeltek. A szövetkezeti vezetők a lakók hétmillióra becsült tartozásából végül csak két és fél millióról tudtak dokumentumokat mutatni. így jött létre az a bizonyos megállapodás Szél Árpád elnök és a lakóközösség képviselője között a két és fél millió forintról, amelynek egy részét (1,6 milliót) a lakók már ki is fizették. Körülbelül négy és fél millió forinttól tehát azért esett el a szövetkezet, meri nem voltak meg a szükséges bizonylatok! - mondja a jelenlegi elnök. A többletköltséget még a könyv- és műszaki szakértők sem tudták kimulatni, oly mértékű volt a kavarodás... Az elnökváltás idején mindössze 600 ezer forint volt a felújítási alapon készpénz formájában, a többi úgynevezett „kintlevőségként", gyakorlatilag behajthatatlanul. Most 2,5-3 millió van az alap számláján. Hogy közelebb jutottunk-e az igazsághoz, ebben a szövevényben nehéz eldönteni. Az elnök véleménye az, hogy mielőbb tisztázni kell a szövetkezet helyzetét, építkezésről pedig hallani sem akar többé... Ny. P. A