Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-20 / 92. szám

1991. április 20., szombat A helyzet 9 NEVHÁBORU Haragos Diorák Azt jósolják, bírósági perek ezrei várhatók a vállalkozók, a maszekok korében. amint fontosabba válik számukra tevékenységük véd- és cégjegyeztetése. Régen, akár még ót éve sem igen foglalkoztak az egyéni boldogulás útját járók azzal, hogy fantázianevet keressenek maguknak. A névadás divatja legfeljebb a balatoni villatulajdonosok körében dívott. A tóparti épületek homlokzatát díszítik a Bekapta-lak. Megspórolta-lak, és egyéb szellemtelen elnevezések. Jelentőségük, piaci értékük nincs e neveknek. Legalábbis nem volt még példa, hogy mondjuk, egy aligai pert indított széplaki ellen, mert az is a Kibrusztolta-lakra keresztelte vityilloját. Az üzlet, a piac, az más. - Mindig sokat adtam a korrekt, pontos kiszolgálásra - állítja Gujdár Judit, a DiorA menyaszszonyi ruha szalon tulajdonosa. Kérdezzen meg Szegeden és környéken akárkit, mit tart a DiorA felől! Tíz éve kezdtem az ipart, rengeteg energiát fordítottam arra. hogy sikeres legyek a piacon. A DiorA nevet velem azonosítják, én pedig nagyon remélem, színvonalat is értenek rajta. Féltem a jó híremet, s szerintem megengedhetetlen, hogy egy városban két ugyanolyan tevékenységű azonos nevű cég működjék. A Tápai utca egyik garázsában ugyanis szintén Dióra néven nyílt menyasszonyi ruhakölcsönző. csak azt nem tudom, milyen jogon. - Mit szándékozik tenni '.' - Szerintem nekem előjogom van e névre. Ha a másik cég ezt nem respektálja, csak a bírósági út marad, perelni fogom őket. Az üzletében találtam a Tápai utcai tulajdonost, aki közölte, nem nyilatkozik a névhasználat ügyében, a pesti társát kérdezzem. Aki mellesleg jó nevű. bejáratott üzletet vezet a fővárosban évek óta. mit ad isten. Dióra néven. A szegedi fióküzlet különben is betéti társasági formában működik, a név írásmódja is különbözik, úgy hogy érthetetlen. miért aggályoskodik a szegedi DiorA-s hölgy. Különben ő nem ártja magát ebbe a névháborűba. a pesti társ az illetékes. * - Elképzelhető-e. hogy az országban akár 5 vagy 8 Dióra is van? - kérdeztem dr. Gaál Sándort, a Csongrád Megyei Bíróság elnökhelyettesét. - Hogyne, akár még több is. Talán nem mind menyasszonyi ruhával foglalkozik, de a névazonosság nagyon is lehetséges. - És az elképzelhető-e. hogy egy alakuló cég ellopja egy jól menő másik vállalkozó nevét ? - Hogyne, természetesen. De az azonos névválasztás történhet jóhiszeműen is. Veszprémben honnan tudnák, van-e Piroska butik Szegeden? - Például a céglistából, amit a cégbírósági bejegyzések alapján állítanak össze, rendszeresen meg is jelentetik a Cégközlönyben, bárki hozzáférhet, sőt, a társasági szerződések készítőinek kötelességük is tájékozódni ú listából, nem foglalt-e a választandó név. - Elvileg így is van. Ám az egyéni vállalkozók nem kötelesek bejegyeztetni magukat, csak a társasági formák. Igaz, egyre több kisiparos kéri a cégbejegyzést önként, a lista korántsem teljes. - Állítólag mindkét Dióra tulajdonosának folyamatban van a cégbejegyzése, sőt, a találmányi hivatalban a véd/egyeztetést is kérvényezték. Kétszeresen is biztosították volna magukat, mégis egymás kiszolgáltatottjai lettek. - A bíróságon, polgári peres eljárásban nagyon egyszerűen eldönthetik, kit illet a név. Azt, aki régebb óta használja, illetve hamarabb bejegyeztette valahol. - Azt hiszem, senkinek sem hiányzik a per. nem lehetne békésebb módon dönteni? - Az az igazság, hogy a cégbíróságok nem tudják tartani a határidőket, annyi a kérelem országszerte. Eleve késik tehát a bejegyeztetés, ami miatt viszont a kérelmezőket nem érheti joghátrány. Magyarul, beadják az iratokat, másnap már kezdhetik is tevékenységüket, függetlenül attól, megkapják-e a cégbíróság engedélyét, bejegyzik-e őket. Egyébként maguk a cégbírók sem tudják napra készen követni a cégek neveit, mert az országos számítógéprendszer. amely tartalmazza például a folyamatban lévő kérelmeket is, még nincs kiépítve. Az esztendő végére ígérik a számítógépes összeköttetést. Egyébként, szerintem egyáltalán nem kell ódzkodni a bíróságtól. Az igazi piac kialakulásának, birtoklásának részei lesznek a névhasználati perek is. Mag Edit EGY TÖMB HÁZIURAT KERES - MUKANDALLO ÖNTÖTTVAS - FAHASÁBOKKAL - A NYUGDÍJASOK MINDENÜTT FÁZNAK - MUNKANÉLKÜLI JÁTÉKOK Angliából jöttünk Önkormányzati élménybeszámoló A szegedi közgyűlés két tagja, Jankó Attila és Náfrádi Zoltán hat hetet Bradfordban töltött, s az angol önkormányzati rendszert, a helyhatóságok gazdálkodását tanulmányta. A jövőben évente három szegedi látogathat ilyen céllal a szigetországba - a hívó fél költségén. Élményeikről, tapasztalataikról nemrégiben a városházán számoltak be. - Az angol választási rendszer nem ismeri a pártlistát, csak egyéni jelöltek vannak. Minden kerületnek három tanácstagja van. a tanács egyharmadát évente újjáválasztják,'vagyis szélsebesen változnak az erőviszonyok, a közvélemény így szinte azonnal képes reagálni az önkormányzati döntésekre: a neki nem tetsző embereket egyszerűen és gyorsan lecseréli. - A testületben az igazi hatalom a legnagyobb frakció vezetőjének kezében van. A polgármester szerepe protokolláris, az üléseket vezeti, reprezentál, gyakorta nyugdíjas. A Bradfordhoz közeli Halifax polgármestere igazi kérges kezű munkásember. - E 200 ezres város tanácsa 54 tagú. a 180 ezer lakosú Szegedé 53 - tehát körülbelül azonosak az arányok. A helyhatóság politikai térképe azonos az országossal: a konzervatívok vagy a munkáspártiak uralják a terepet, a harmadik oldal a liberálisoké. A független képviselő fehér holló. - A frakcióknak minden lényeges problémáról (lakás, költségvetés stb.) kidolgozott, írásos véleményük van. A meghatározó természetesen a legnagyobb frakció álláspontja, de a jó gondolatokat, ötleteket szívesen átveszi. - A dolgok a bizottságokban dőlnek el. Bradfordban (450 ezer lakos) a 90 tagú testületben 5 főbizottság, s ezeknek alárendelve 28 albizottság működik. -Szinte hihetetlen, de így van: óriási létszámú az apparátus. Nyolcezer ember viszi az ügyeket az alig félmilliós városban - Szegeden mindössze 250. Á hivatalnokser'eg meglehetős hatalomal bír, s nagyon jól meg is fizetik. Közülük kiemelkedik egy csúcshivatalnok, aki az egész rendszert kézben tartja - megfelelője a vb-titkámak vagy a jegyzőnek. - A pénz ott is központi probléma, a költségvetést nagy viták előzik meg, amelyek alatt gyakoriak a közbekiabálások, a füttyök, a tapsolások. A város háztartási könyve - sokszáz oldal - az anyagi eszközöket a bizottságok szerint tagolja. - Az önkormányzatok ott sem tudják eltartani önmagukat: címkézett állami támogatásokat kapnak - és rákényszerülnek az adóztatásra is. Régebben a tulajdonra (ingatlanokra) vetették ki, de Thatcher asszony bevezette a fejadót: a kiadások-bevételek különbsége osztva az adóalanyok számával. A behajtás sikere 95-98 százalékos, a megtagadásért 90 nap börtön járt. A fizetésből ott is letiltják, de nem olyan brutális módszerekkel, mint itthon. Egyébként is sok az engedmény, a kedvezmény. A konzervatívoknak ezzel politikai céljaik voltak. Köztudott, a munkáspártiak többet költenek (azt mondják, ha egy városban fizetni kell a múzeumért akkor a konzervatívok vannak hatalmon, ha ingyenes, akkor a munkáspárt), következésképp nagyobb lesz a fejadó s szembefordulnak velük a választók. Tudjuk, ez nem jött be, megszüntetéséről tárgyalnak. - Összege nem nagy, körülbelül napi egy font. Persze ehhez tudni kell: egy tanácsi előadó fizetése havi 1500 font, egy segédmunkásé 4-500 font, a fizetési minimum 400 font. - Már aki kap fizetést. Sok a hajléktalan. A munkanélküli segély heti 39 font - de tegyük hozzá: napi 3 font elegendő élelemre. Viszont egy London-Bradford vasúti retúrjegy elviszi kétheti segély összegét. - Az álláskeresők klubjában megtanulják, hogyan kell jó önéletrajzot írni, és szituációjátékokban gyakorolják a megnyerő, magabiztos fellépést, a helyes, rendes beszédet, s azt, hogyan viselkedjenek leendő munkaadójuk előtt - egyáltalán: az önmenedzselést, hogy eladhatóvá tegyék saját magukat. Ez fontos, hiszen csak hat évig kapják a segélyt, így késztetik őket. hogy letelte után egy másik városban próbáljanak szerencsét. - A lakónegyedek pontosan jelzik, milyen az ott élők társadalmi helyzete. Az emberek osztályhovatartozás tudata nagyon erős. Találkoztam valakivel, aki azt mondta, társadalmi állása okán nem engedheti meg magának, hogy szimpla ablakú vegét duplára cserélje. - Aki tanácsi lakásban lakik, megvásárolhatja. Gyakorta egy egész tömb keres magának háziurat, hogy az helyettük megvegye az ingatlant. - A nyugdíjasok közül ott is többen megfagynak, a fűtésszámlát nehezen fizetik. Az ára mostanában emelkedett, sok helyütt viszont be sincs vezetve, Bradfordban pedig kifejezetten tilos a füstös,fűtés. Hősugárzók vannak, meg műkandallok öntöttvas fahasábokkal. Ó. J. Vigasztaló diagnózis Beszélgetés Harmat Pál pszichiáterrel - Ön a nyugati magyar lapok és az Európai Protestáns Szabadegyetem köréhez tartozik, szoros kapcsolatot tart a nyugati magyar emigrációval. Miként értékelik ők a mai magyar helyzetet. - Az emigráció ingadozik a magyarországi helyzet megítélésében. Ha nem is oly derűlátó, mint egy évvel ezelőtt, de még mindig optimista. Ez nyilván azzal is összefügg, hogy az emigráns magyarok nem érzik a saját bőrükön azt a sok kínt és keservet, amit itthon élő honfitársainknak meg kell szenvedniük. Az optimizmusuk másik oka, hogy a magyar emigáció tagjai - éppen a nyugati életformában szerzett tapasztalataik következtében másként ítélnek meg itthoni történéseket. Hogy csak egyetlen példát említsek: idehaza mindenki - vagy legalábbis a nagy többség - kétségbeesett, felháborodott a durva politikai polémiák láttán, s úgy vélekedik, ez szégyclni való tipikusan magyar magatartás. Mi ezt odakintről másképpen látjuk, hiszen tapasztalatainkból tudjuk, a magyarországi szócsaták kifinomult társalgások a nyugati politikai polémiákhoz képest. Éppen az események más optikával történő szemlélése miatt optimista a magyar emigráció többsége, s az a véleménye, hogy néhány éves vergődés után az itthoni helyzet gazdasági, politikai, erkölcsi téren egyaránt - jobbra fordul. - A kilábaláshoz sok minden szükségeltetik, a többi között, lelki erő. Am énnek híján vagyunk. A pszichiáter hogyan diagnosztizálja a nemzet lelkiállapotát? - Mindenki - akivel csak beszélek mostanában - szomorú, kétségbeesett. Megértem ezt, de bizonyos fokig szükségszerűnek tartom, hiszen diktatúra után szinte kötelező, hogy ennyi szenny kerüljön felszínre, s ilyen károsz törjön ki. A forradalmak után - mégha oly szelíd, vértelen forradalom is, mint a magyar elkerülhetetlen a zűrzavar. A régi értékek eltűnése, az életszínvonal látványos és drasztikus visszaesése, a mindennapos küzdelem a megélhetésért mind, mind magyarázatul szolgál a magyarok pesszimizmusára. Ám, mint pszichiáter úgy látom: a problémákon nemcsak rágódnak az emberek, hanem a többség valamilyen kiutat keres saját dilemmáiból, személyes sorsából. Ez pedig egészséges lelkibeállítottságra vall. A pszichiátriában is azt tartjuk reményre jogosító egészséges beállítódásnak, ha a beteg elsősorban nem nehéz élethelyzetén rágódik, hanem azt nézi, mi módon kerülhetne ki abból- A szorongatott, már-már reménytelennek tűnő élethelyzetből való kilábalásnak létezik A Bécsben élő pszichiáter, Harmat Pál nevét nemcsak a Szabad Európa Rádióban elhangzott - a magyar egészségügy társadalmi vonatkozásait boncolgató - tudósításaiból, ott elhangzott konyvkritikáiból ismerhetjük, hanem a nyugati magyar lapokban - az Uj Látóhatárban, az Irodalmi Újságban - megjelent írásaiból is. Az alkoholizmussal, öngyilkossággal, orvosi szociológiával foglalkozó tanulmányai mellett, megírta az első magyar pszichológiatörténeti monográfiát: a pszichoanalízis hazai történetét, amelyről a minap tartott előadást Szegeden. Ez alkalommal kérdeztük a magyar emigráció egyik legaktívabb személyiségét a magyarok külhoni megítéléséről, helyzetünk Lajtán túli értékeléséről, politikai-lelki válságunkról. egy tragikus formája: az öngyilkosság. A magyar ember pedig igencsak előnyben részesíti - mint sokan állítják sajátos lelkialkatából fakadóan - a problémamegoldásnak e végletes és végleges módját. Félő, hogy most megugrik az önkezű halált választók száma . - Egyetlen országban sem a kiélezett történelmi, politikai helyzetekben a legalmagasabb az öngyilkosságok száma. Nálunk például a Rákosi-korszak legsötétebb éveiben volt a - XX. században - a legalacsonyabb. Lényegesen alacsonyabb, mint a Kádár-korszak legliberálisabb, legjobb életszínvonalat felmutató éveiben. E tapasztalatból következően nem várható az önkezű halált választók számának ugrásszerű növekedése, a hihetetlen nehéz körülmények ellenére sem. Öngyilkossági világelsőségünk pedig nem valamilyen sajátos magyar lelkialkattal függ össze . Nehéz élethelyzetekben az öngyilkosság lehetőségével történő számotvetés egyetemes emberi jellegzetesség. Nincs olyan ember a földön, aki éleiében legalább hébe-hóba futó ötletként ne gondolt volna az önkezű halál lehetőségére. S ha így van, akkor miért nem teszi ezt meg az emberek döntő többsége? Azért, mert működnek öngyilkosságvisszatartó mechanizmusok, melyek között a legfontosabbak az emberi kisközösségek, ahol megadatik a kibeszélés lehetősége, ahol a feszültségek levezetődnek, s nem fajulnak önrombolássá. Magyarországon, az utolsó néhány évtizedben, a legfőbb öngyilkosság-visszatartó mechanizmus - a kisközösségek széthullásával - meggyengült. Véleményem szerint a magyar öngyilkosságok sokat kutatott rejtélye mögött az áll, hogy itt a közösségek - családi, rokoni, lakóhelyi, vallási - felbomlása különösen erős volt. Ha azonban arra gondolok, hogy Magyarországon a kisközösségek újraszerveződését látjuk, akkor optimista vagyok. - Az össznemzeti szorongás és pesszimizmus mostanság azért is felerősödött, mert úgy tapasztaljuk, hogy a külföld elfordul lassan tőlünk. Nem hivatalos körökben hangoztatott osztrák politkusi vélemények szerint is, a magyar kormány sorra követ el poltikai baklövéseket. Az osztrák emberek 'hogyan ítélnek rólunk? - Az osztrákok véleményét a magyarországi történésekről nem a legfrissebb fejlemények határozzák meg, hanem hosszú távú beállítódásuk. Az osztrák tudatosan a történelem alapján, a sok évszázad alatt kialakult magyarságkép alapján ítél. Ez a kép pedig alapvetően pozitív, amelynek kialakításához a rokoni, baráti kapocsolatok éppenűgy hozzájárultak, mint a rengeteg folklorisztikus elem. Az osztrákok egy kicsit még mindig úgy nézik a magyarokat, mint civilizált barbárokat, mint vad szokásokkal bíró, igen temperamentumos népet, akiket ha jól „idomítanak" akkor ki lehet velük jönni. Ami a politikai botrányokat illeti: az osztrákok rólunk kialakított mint mondottam alapvetően pozitív képét - ezek nem befolyásolják. Nem is figyelnek az itthon nagy vihart kavaró ügyekre. Ha az átlag osztrákot megkérdezné, akár a Zwack-ügyról vagy a horvátországi fegyvereladási botrányról, bizony fogalma sem lenne róla. (Gyenes Kálmán felvétele) » Kalocsai Katalin Nem kel! ahhoz bejárni a világot, hogy rájöjjön az ember: a fizikai sportok: sportáganként megkövetelnek bizonyos testi adottságokat. Mert ugye a kerti törpék kosárlabdacsapata igen hátul kulloghat a megyei bajnokságban, arról nem is beszélve, hogy mondjuk a sumózók testalkata nem a legmegfelelőbb a rúdugráshoz. Ha én olvasó lennék, biztosra venném az újságok mérkőzés előtti sporthírét, miszerint a Növényi Norbert - Portisch Lajos kick-box mérkőzés tippje: fix I. Ha a tipp netán kettes lenne, akkor is tudnám, hogy ez csak sajtóbika, pardon, sajtóhiba lehet: Növényi leteríti Portischt. A Pesti Hírlap április 19-i számának sportoldalán olvasom a nagy vastag betűket a boxról:„Foreman: Kél menetben kiütöm Holyfieldet!" Nem árt a magabiztosság - gondolom -, ami ugye nem tévesztendő össze a beképzeltséggel. Foreman 42 éves. a másik meg 28. Szóval nézem az írást, hogy mire ez a felkiáltó mondat. De látom, hogy ez csak olyan „harangzúgás", mint mikor az ellenfél régi csatára nyilatkozhatott: „Gurítunk egy négyest a Volánnak". De elfutok a hírlap jobb szélén, középre gurítom a szemem, és imliol Foreman magabiztosságának magyarázata: egy táblázat, benne testsúly, mellkas méret, stb. És a bicepsz. Holvfieldé 40.6 cm, Foremané meg 431 cm. Hát így könnyű, még egy elefántot is kiüthet két menetben. Feltéve, ha azt a satnya kis tizedesvesszőt nem ütötték ki, ezt a sajtóbikát. P. Sz.