Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-20 / 92. szám

1991. április 20., szombat Kultúra 3 A MEGOLDOTT GORDIUSZI CSOMO A biztonsághoz minden vállalkozó ragaszkodik „Eladni" Szegedet, mint régióközpontot - így lehet a legtömörebben megfogalmazni az 1991. július S. és 14. között megrendezendő kereskedelmi hét célját.A szervezők olyan hetet álmodtak, amelyen a Dél-Magyarország, a Bánát és a Vajdaság gazdálkodói szándékaikat, terveiket, ötleteiket és vágyaikat összevethetik, megmérhetik egy piacorientált közegben: a tőkés világ kereskedőivel. Ezen a héten a gyakorlatban és fölerősödve találkozhat az információ az információval, privatizációs igény a működő tőkével, fejlesztési elképzelés a befektethető pénzzel, áru a vásárlóval, gyártó a kereskedővel - pénzügyi tanácsadók, idegenforgalmi és kereskedelmi szakemberek, és nem utolsósorban a médiák, a sajtó, a rádió, a televízió segítségével. A kereskedelmi hét iránt nem csak a kereskedők és a nagyvállalatok, azaz a termelők érdeklődnek, hanem olyan szolgáltatók is, akiknek a város gazdaságának élénkülése, a vállalkozások szaporodása szintén hozhat valamit a konyhára. Márpedig alig lehet olyan társáságot, kft.-t, vagy bt.-t találni, amely ne volna érdekelt ennek a folyamatnak a segítésében. Ezek közül való a Gordius Kft. is, amely alig fél esztendeje alakult, s fehér holló számba megy még ma is a hazai biztosítási piacon. - Tanácsokkal látjuk el a hozzánk forduló ügyfeleket, hogy milyen biztosítást kössenek, természetesen megfelelő díjazásért menedzseljük is ügyfeleinket a biztosító társaságoknál és ügynöki munkát is vállalunk. - Az ügyfeleknek jó, hogy egyetlen helyen elintézhetik biztosítási ügyeiket, de mit szóltak a kft.-hez a biztosítók? - Azért kötnek az emberek biztosítást, mert félnek valamitől. Amikor bajba kerülnek, jó ha áll mellettük valaki, aki segíti KERESKEDELMI HÉT SZEGED, 1991. JÚLIUS S-l4. őket a biztosítási ügyek bonyolításában. Tévhit, hogy egy-egy biztosító arra rendezkedne be, hogy ne fizessen. Tartósan ez nem is menne. Mi nem a társaságok ellen jöttünk létre, sőt... Nem csak megkötjük, hanem karban is tartjuk szerződéseineket. - Hogyan? - Először is, segítünk kiválasztani, melyik biztosítás a legideálisabb az ügyfelünknek. Ha megkapjuk a megbízást, meg is kötjük a szerződést. Ha bekövetkezik a baj, az ügyfeleinknek nem kell napokig a biztosítókhoz szaladgálni. Szólnak nekünk, mi mindent elintézünk. Ez jó a biztosító társaságoknak is, hiszen velünk öt perc alatt meg tudja tárgyalni azt, amit egy laikus ügyféllel egy óra alatt. - Milyen biztosításokat keresnek mostanában? - Rendkívül nehéz eladni az életbiztosítást. A mi fő profilunk: a vállalkozások. Altalános vagyonbiztosítási ügyekkel fordulnak hozzánk a legtöbben. - A gazdaság melyik része „félős" leginkább? - Nem lehetne különbséget tenni. Akinek van valamije, az igyekszik azt biztonságban tudni, hozzánk fordul. A kereskedők például a betöréstől félnek leginkább, a termelő vállalatok a tűztől. Az az igazság, nálunk Magyországon nincs még nagy hagyománya annak, hogy egy ügynökségen keresztül intézzék biztosítási ügyeiket a vállalatok. Nyugaton ez már jól működő szisztéma. - Ha már a külföldet szóba hozta, mi hasznot hozhat egy biztosítási ügynökségnek a nemzetközi kereskedelmi hét? - Nagyon is sokat. Számtalan céggel kapcsolatba kerülhetünk, amelyek mind potenciális ügyfelek lehetnek. Az a jó, ha a már meglévő ügyfeleink ajánlanak bennünket. Egy ilyen akció során több üzlet is születhet. Az új vállalkozások pedig előbb utóbb eltalálnak hozzánk, hiszen a nyugati partner ragaszkodik a biztonsághoz. Rt G. Pályázat olvasótáboroknak A Közművelődési és Olvasótáborok Csongrád Megyei Egyesülete pályázatot hirdet megyei táborok támogatására. A pályázat célja: egyszeri támogatással közművelődési és olvasótáborok szakmai munkájának segítése, a közösségteremtés. A szervezők kérik, hogy a pályázók írásban, foglalják össze helyzetüket, szándékaikat, a tervezett célokat, a tábor koncepcióját. A pályázaton tüntessék fel a tábor jellemző adatait, így az előzetes költségvetést, az igényelt pénzösszeget, sorolják fel a tábort támogató cégek, intézmények nevét, nevezzék meg saját erőforrásaikat (a részvételi díjakat is), írják le a tábor előéletét, s esetleges későbbi terveiket is. A pályázat egyik feltétele, hogy a jelentkező intézményes háttérrel rendelkezzen, valamint hogy a tervezett tábor időtartama legalább hét nap legyen. Az egyesület az elnyert pénzek felhasználásáról tételes elszámolást kér október 1-jéig. Természetesen erre csak akkor lesz szükség, ha a kuratórium elnöksége támogatásra alkalmasnak ítéli a május 1-jéig két példányban, a Bartók Művelődési Központ címére. Hajdú Géza nevére (Szeged, Vörösmarty u. 3.) beküldött dolgozatot. A pénzek szétosztásáról május 5-éig döntenek s a pályázókat írásban értesítik. Rév Lívia Szegeden „A tanár igazi művészete az, hogy nélkülözhetővé tegye magát." A szállóigévé vált mondat Varró Margit zongoraművésztől származik. A jeles zenepedagógus jó néhány tehetséges pianistát adott a világnak. Többek között Rév Líviát is, aki a húszas években kezdte nála tanulmányait, s aki évtizedek óta Franciaországban él. A művésznő a szegedi konzervatórium vendégeként hétfőn este fél 8-tól koncertet ad a Tisza Lajos körúti hangversenyteremben, majd kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken pedig mesterkurzust tart a régió zenepedagógusainak, művésztanárainak és a növendékeknek. Rév Lívia zongora hangversenyén Mozart és Debussy műveket játszik. Kóruspódium A Bartók Művelődési Központ évek óta ad helyet a Kóruspódiumnak. A műsorban a város és a megye kórusai mérik össze tudásukat, szórakoztatván a muzsikaszerető érdeklődőket. Ma, szombaton este 6 órától három kórus lép dobogóra. A Deák Ferenc Gimnázium kamarakórusát Beslin Anita vezényli, a Szegedi Ifjú Zenebarátok kórusát Erdős János, az I. sz. Rókusi Altalános Iskola kicsinyek kórusát Czakó Jánosné. Az esten elhangzik többek között Kodály Zoltán néhány műve, valamint Brahms, Bárdos Lajos, Vivaldi, Corboz, Gastoldi, Pitoni egy-egy darabja. Zongorán közreműködik: Vass Irén. Táncverseny Megélénkült az utóbbi időben a Combat „D" SC társastáncklub tevékenysége. A szegedi klub április elején tanfolyamot indított kezdőknek és haladóknak dr. Taródiné Tóth Erzsébet vezetésével a Boldogasszony sugárúti MÁV-nevelóotthonban. Az elmúlt héten találkozót szerveztek a régi társastáncosoknak és megalakították a klub szenior tagozatát. Ilyen módon a renszeres sporttáncolás lehetőségét tudják biztosítani az óvodás- és iskoláskorúaknak, a fiataloknak és a középkorúaknak is. Ma, szombaton a szegedi klub rendezi meg a B osztályos országos bajnokságot. A helyszín az Arany János Általános Iskola tornaterme. A látványos táncversenyre délelőtt 10 órától várják az érdeklődőket. Improvizációk egy rozzant orgonán Sohase szerettem különösebben az orgonakoncerteket. Túlságosan statikusnak, fennségesnek találtam a helyszínt is, az alkalmat is, meg általában túl sokáig is kellett egyhelyben ülni. Biztos voltam, hogy ezúttal másként lesz. Amit eddig megtudtam Varnusz Xavérról, no meg a személyes találkozások élménye, az meggyőzött: mi sem áll távolabb tőle mint az orgonálás általam nehezen tűrt jellemzői. Csütörtök este a Dómba rengeteg ember igyekezett. A szervezők 1060 jegyet adtak el. A templom sötétbarna tölgyfapadjai közé piros és zöld támlásszékeket tettek: amikor érkeztünk, ott volt már csak szabad hely. S amint letelepedtem, hirtelen megvilágosodtam. Itt mindenki fordítva ül. Szemben az értelmes iránnyal, háttal hangszernek, muzsikusnak: az emberek az előttük ülők hátát, esetleg az üres oltárt bámulják. Ezért rögtön meg is fordítottam székemet, szembe a karzattal. Nem hiszem, hogy a művész megharagudott volna illetlenségemért, hiszen ő is hasonló „tiszteletlenséggel" játszotta a klasszikusokat, Bachot vagy C. Franckot. A koncert első felében meglepően eseményesen, frissen interpretálta a régi szerzőket. Különösen nagy élmény volt az improvizációs rész, ahol többek között a Kis kece lányom, és más klasszikus témákat variált - gazdag fantázaiával, fölényes virtuózitással. Aztán taps után természetesen a d-moll toccata és fuga következett, igaz csak félig. Ekkor ugyanis az orgona felmondta a szolgálatot. Varnusz tehetelenül tárta szét a kezét: elromlott egy biztosíték, majd legközelebb eljátssza a mű végét. Ekkor bizonyosodhatott meg a hallgatóság, hogy a koncert közben a karzatról hallható furcsa zajok az időközi reparálástól százmaztak, hogy a hosszabb szüneteket nem a zeneszerző iktatta be, s - amit egyébként sejtettünk az időnként nehézkes előadásmód abból adódik, hogy a hangszer nem alkalmas arra, hogy játsszanak rajta. Persze azt kívánom, hogy a legközelebbi alkalomra javítsák meg De ezen az estén kövezzenek meg érte - engem az félfuga valahogy nem zavart igazán. . (márok) NEMHIÁBA DÖRÖMBÖLTEK! Bénító nyelvtudatlanság I

smerek jómódú, egyetemet végzett embert, akit - öröksége révén is - majd fölvet a pénz, ám még ki se tette a lábát az országból. Inkább költi vagyonát határokon belül megszerezhető javakra, semmint hogy élőben megtekintse a Notre Dámot, a windsori kastélyt vagy a Prado gyűjteményét. Attól tart ugyanis, hogy néma emberként béna is lenne külföldön. Merthogy egyetlen idegen nyelven sem képes megszólalni. Nyugati országokban járván igencsak tátva marad a magyar utazó szája, ha érdeklődő kérdéseire a buszvezető, a zöldséges kisasszony, vagy az utca embere kapásból megadja angolul a választ. Elvétve beszélnek ugyan franciául, németül ott is, ahol nem ez a hivatalos nyelv, ám Európának a fejlettebb fele igencsak kétajkúvá vált a már hagyományos kötelező angol nyelvoktatás jóvoltából. Hogy közülünk hányan tudnának kapásból válaszolni, ha mondjuk egy turista megkérdezné a Széchenyi téren, merre van a Pestre vezető út, nem tudom. Bizonyára addig szólongatná le az embereket, amíg egy szorgalmas gimnazistára vagy angolt is tanuló egyetemistára nem bukkanna. Örvendetes, hogy a fiatalok között egyre többen vannak, akik a kétajkú Európában is megállnák a helyüket. V

érünkké azonban csak akkor válik egy idegen nyelv, ha kisgyerekkortól vele együtt növünk föl, akár az anyanyelvünkkel. Micsoda örömteli hír volt szülői füleknek, amikor először hallottunk róla: van óvoda is, ahol játékos, fülbemászó módszerekkel kóstoltatják meg már a legkisebbekkel egy újabb r.yelv dallamát, kifejezéseit. Reményt keltő volt az ötlet: a folyamatos, fokozatos oktatás meghozza majd a gyümölcsét: mire felnőnek a gyerekek, otthonosan mozognak egy másik nyelvi kultúra, egy másik nép szokásrendszerében. A bizakodást csak erősítette, hogy egyre-másra indultak tagozatos osztályok egyre több általános és középiskolában, sőt angol nyelvű gimnázium is nyílt Szegeden. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben halad afelé, hogy ezután egyre kevesebb magyart lehessen „eladni" idegen országban, nyelvtudás híján. Az oktatás hatékonyságát azonban valami mégis megzavarni látszik. A napokban írtunk arról - az elsősök beiratása ürügyén -, hogy mely iskolák kínálják diákjaiknak az angol nyelvtanulás lehetőségét. Telefonon, levélben kerestek meg szülők amiatt, hogy a túljelentkezésre hivatkozva sajnos több intézmény kénytelen volt ajtót mutatni az angolt tanulni szándékozó kisdiákoknak. Köztük olyanoknak is, akik mögött már kétéves „szakmai múlt" áll. Egy édesanya elpanaszolta: hiába a gyerek lelkesedése, a szü lők anyagi áldozata, az iskolai, sikeres fölvételi, helyhiány miatt nem sikerült bejutnia. A mama nyakába vette a várost, s bekopogtatott szinte mindenhova, ahol akár csak fakultatív módon is, de tanítják ezt a nyelvet. Gyermeke számára sehol nem volt hely. Valahol még azt is megkapta az igazgatótól: „miért tanulnak a gyerekek idegen nyelvet az óvodában, hiszen még magyarul sem tudnak?" Biztos nem nyelvszakos volt az illető. D

e még pedagógiai és oktatás-lélektani okokból is indokolt a korán elkezdett - és folyamatos ismerkedés egy nyelvvel. És itt a folyamatosságon is van a hangsúly, ugyanis jelenleg csak az alsó tagozat 3. évében kerül a tantárgyak sorába az idegen nyelv. Egyeseknél kimarad tehát egy - két év kiesést jelentő - láncszem, amely elszakítja a tanulás egymásra épülő, egymást erősítő folyamatát, s végső soron gyöngíti az oktatás hatékonyságát. Márpedig mire sincs nagyobb szükségünk, minthogy szót értsünk egymással, határainkon innen csakúgy, mint azokon túl. A nyelvtudás hiánya ugyanis egy országot is megbéníthat. Chikán Ágnes A középiskolákba beférnek a diákok A fönti jó hímek a következő a tartalma: összesen 5 plusz gimnáziumi osztályt sikerült indítani a város középiskoláiban (a plusz azt jelenti, hogy a tervezett osztályokon-létszámon felül). A Bebrits iskolában kettőt, s egyetegyet a textilipari szakközépiskolában, a Kossuth Zsuzsában és a Csonkában. Április 15-ével lezárultak ugyan a középiskolai felvételek, de a jelentkezési lapok még „vándorolnak", a pályaválasztási tanácsadóban gyűjtik ezeket, s csak májusban lesz teljesen tiszta helyzet, pontos adatokkal - tájékoztatott dr. Czene László a pedagógiai intézetben. Három gimnáziumi osztály még nyitott, és akad hely a Dériben, a Vedresben, a 600-as szakmunkásképzőben és a textilipariban. Az önkormányzat oktatási bizottságának tagjai és a polgármesteri hivatal művelődési osztályának munkatársai nem késtek tehát annyit, mint a tavalyi illetékesek (amikor is csak május végén és tüntetés után sikerült a tűzoltás). Az iskolákkal együtt megcsinálták, ami lehetetlennek Jó egy hónapja írtuk, hogy „Háromszázan dörömbölnek"; az akkori helyzet szerint tudniillik a középiskolákba igyekvő diákok közül ennyinek nem látszott férőhelye Szegeden. Részint mert ők még viszonylag nagy létszámú korosztály, másrészt mert nem épült meg egy középiskola s több régi elavult és zsúfolt. Harmadszor azért, mert a tavalyi helyhiánybotrány után a rendszerváltás foglalta le az erőket, és nemigen törődött senki az iskolásokkal. Jó hír: az önkormányzat megfelelő szervezetei villámgyorsan és még éppen időben intézkedtek, s lőn hely mindenkinek. látszott: a nyolcadik osztályt elvégzett diákok, mindazok, akiknek nem nagyon rossz a bizonyítványuk, minden szűkösség ellenére bekerülhettek valamelyik középiskolába. No persze sokan nem oda, ahova eredetileg szerettek volna. Ez az ideális állapot valószínűleg mindaddig nem következhet el, amíg meg nem változik az iskolaszerkezet és legfőként a közoktatás anyagi föltételrendszere. Mindazonáltal az idén belenyugvóbbnak tűntek a 14 évesek szülei - ez a pályaválasztási szakember tapasztalata. Nem arról van szó, hogy kiugrottak a bőrükből örömükben, amikor megtudták, hogy a vágyott iskolába-osztályba ugyan nem. egy másikba viszont fölveszik a gyereket. De látszott rajtuk, életük más terepein is annyiszor kénytelenek a rosszabb viszonyokat tapasztalni, hogy e beiskolázási kényszereket a tavalyinál nagyobb kompromisszumkészséggel fogadják. (Megjegyzem, szociálpszichológiai értekezés tárgya lehetne, mi minden lapul e megalkuváskényszer mögött. Fásultság, meghunyászkodás, a „lehet még ennél rosszabb'-természetű félelmek, a munkahelyekért megindult harc láttán a gyerekek jövője iránt érzett aggodalom és felelősség, és a többi. Jó lenne tudni, végül milyenné formálnak bennünket a sokféle nincsből összeállt kerítések...) Ki törődik immár azokkal, akik főként rosszabb tanulmányi eredményeik és egyéb hátrányaik (úgy is szokás mondani, halmozottan hátrányos helyzetűek) miatt a szakmunkásképzőkben sem kap tak helyet. Szegeden körülbelül 150-en vannak. Láss csodát, róluk sem feledkeztek el. A városi önkormányzat minapi közgyűlésén Árpád vezér nevére átkeresztelt volt Ifjú Gárda Nevelőotthonban, újszerű tanfolyamrendszerben a gazdaasszonyi tudományokból kaphatnak képzést (30 lány). Ugyancsak kétéves speciális szakiskolában cipőipari alkatrész-előkészítő betanított munkásokat (30 fiú és lány) képeznek a 624-esben. (Hasonló jellegű és célú új képzési szisztémáról és intézményről - Alternatív Kísérleti Speciális Szakiskola - csütörtöki lapszámunkban olvashattak.) Sikerült elkerülni tehát, hogy ezek a fiatalok a munkaügyi központban kössenek ki, netán az utcán.... (sulyok)