Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-19 / 91. szám

1991. április 18., csütörtök Gazdaság 3 UJ FILM Henry és June, avagy szemünk láttára Rendezte: Phillip Kaufman Főszereplők: Fred VVard és UmaThurman Ismét egy színes amerikai erotikus filmmel lesznek gazda­gabbak álmatlan éjszakáink. A helyszín Párizs, a század elején megpedzegetett testi vágyakkal. Az erotikus filmeknek általában van egy érzékeny pontja, a film erogén zónái közül a leg­fontosabb, és ez csodák csodája nem az „akció", mert az olyan, hogy vagy beleéli magát a néző, vagy tapasztaltabb életére hagyatkozva unja. Ez az erogén zóna éppen az .Akciók" körítése, ami vagy kerítés vagy magával ragad. Nevezetesen arról tájékozód­hattunk ezidáig, hogy az erotikus filmek szereplői olyan közegben élnek, ahol többnyire az una­lomtól való egyetlen menekülés lehetősége a szex. így aztán az „akciók" között a legtöbb magyar néző csak néz, és valóban átéli a dögunalmat. Mártózkodik tehát felváltva az izgalmakban meg a legtöbbször infantilizmusba tor­kolló történetben. Lehet, hogy ez jó valakinek. A Henry és June című film, mintha kissé átzuhanna a ló eddig ismeretlen, másik oldalára. Nézhetjük most az intellektuális erotikát, elég hosszan. Henry és June, mindketten írók, és ter­mészetesen dolgozataik témája a test körül forog. June munka­módszere az, hogy az életeben tapasztaltakról - ami nem kevés ­naplót vezet. Félelmeken, bána­tokon, szerelmeken át éli meg írnivalóját. A filmben egyre in­kább fejlődik, szemünk láttára tapasztalja a saját női testéhez igencsak hasonlatos női test érintését, ám ami szép egy kicsit, csupán kidolgozatlannak hat, hogy érzelmei a teste előtt járnak. Aztán a kettő egymásra talál, néha jó látni. Jó látni, hogy valaki egy­szerre szép is meg kicsit sem­milyen. Henry viszont nagy csapdába esett. Van egy igencsak bájos felesége, aki az élet minden őrült­ségét megmutatja az amúgy nem éppen a tapasztalatlanságtól ordí­tó férfinak. Azért ordít kívül-be­lül, mert a felesége a „markában tartja". És elvárja Henrytől, hogy úgy írjon róla, mintha Doszto­jevszkij. Ez pedig az orosz iro­dalomra nézve felmagasztalás. Henry viszont bekapja a nagy kampós horgot. Henry és June elég különös házasélelet élnek, de talán majd „együtt-egymásért", végre megelégedhetnek, a szemünk láttára... (vagy nem...) Podmaniczky Szilárd Stúdiószínházi bemutató Nyilvános főpróbára invitálja az érdeklődőket ma este a JATE Egyetemi Stúdiószínháza. Az EFME-idó című előadást Weöres Sándor hasonló című (Eszme-idő) kisesszéje ihlette. A mozgás-, és táncszínházi elemekből építkező előadás alcíme: naiv szürreál ajándék. Mint megtudtuk, a cso­port saját maga készítette pompás ruhákban, érdekes tárgyakkal játszik. Az előadás témája az emberiség négy fő korszaka: az aranykor, az ezüstkor, az érckor és a vaskor. A nyilvános főpróba megtekinthető az újszegedi Bálint Sándor Művelődési Házban Pénteke és szombat este fél 9-kor. A hivatalos bemutató hétfőn, ugyanott, ugyanabban az órában. Edith Piaf­emlékműsor Az emlékezés a legszebb tisz­telgés egy ember s élete, életműve előtt. Nem a halhatatlanság egyik bástyája ez, annál inkább egyetlen esély arra. hogy megőrizzünk va­lakit emlékezetünkben, aki ezidá­ig közel állt, vagy még mindig közel áll hozzánk. Edit Piafra em­lékezhetünk hétfőn este 7 órától az ifjúsági házban. A Korona Pó­dium vendégjátékának címe: „Mindenki Verebe". A műsorban fellép Kútvölgyi Erzsébet, Mikes Lilla és Sinkovits Vitai András. Közreműködik Komlósi Zsuzsa. JELESRE VIZSGÁZOTT AZ UNIVERSITAS Kormányprogramra várva Első, igazán jelentős „vizsgáján" sikeresen esett túl az alakuló szegedi Universitas. A tét sem volt kevés: a három minisz­tériumhoz tartozó szegedi felsőoktatási intézmények meg tudnak-e egyezni az öthalmi volt szovjet katonai laktanyacentrum felhasz­nálásáról, vagy gordiuszi csomó lesz az egyetemi campus ügyéből. Három minisztérium, tehát három különböző érdekcsoport. ­három különböző, az összköltségvetésben pénzhíján egymással is vetélkedő költségvetés - hatását kellett semlegesítenie az Uni­versitas szellemének, hogy mindenki által elfogadott megoldás szü lessék. Az idő sürgetése, és a szov­jetekkel folytatott tárgyalások miatt előrehozott egyeztetésen végül megszületett a megoldás Eszerint, figyelembe véve a hall­gatói arányt, valamint a campus kialakulásának idejére (körülbelül 2000-re) elképzelt fejlődési állapotokat, a laktanyaközpont eszmei értékének 60 százaléka a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztériumhoz tartozó felsőok­tatási intézményeket (JATE, Juhász Gyula Tanárképző Főis­kola. Liszt Ferenc Konzervatóri­um, valamint részben Hittudo­mányi Főiskola) illeti, 30 százalé­ka a Népjóléti Minisztériumhoz tartozó SZ.OTE-é és védőnóképző főiskolai karáé, 10 százalékot pe­dig a Földművelésügyi Miniszté­rium által felügyelt Élelmiszer­ipari Főiskola kapott. A százalékarányok vonatkoznak mind az elfoglalt területre - mind az épületekre kivéve a közösen felhasználható épületeket, mint a volt katonai objektumok közül legjobb állapotban lévő kultúrház, a kazánház, vagy a majdan sport­létesítményeknek helyet adó terü­letek. A megegyezés a kitele­pedési stratégiában előnyt adott azon intézményeknek, melyek az egyházi ingatlanok visszadásáról szóló törvényjavaslat elfogadása után valamely épületüket vissza kell adják az egykori birtokosnak. Szó van a JGYTF Hámán Kató utcai épületének visszaigény­léséről, mely jelenleg a tanár­képző 2-es számú gyakorló isko­lájának otthona (a főiskola Öt­halomra telepedésével a gyakorló iskola a Boldogasszony sugárúti épületbe költözne), és a SZOTE Apáti kollégium régi szárnyának visszaadásáról, amely miatt az orvosegyetem öthalmon (alapos felújítás után) kollégiumként is hasznosítható épületet kapna! Miután az érdekelt miniszté­riumok immár ismerik a cam­pus-alakítás rájuk eső költ­ségrészét. szegedi vonatko­zásban. mind az Universitas. mind az önkormányzat részéről elhárult minden akadály. Pénz persze ettől még nem lesz több, de a három minisztériumnak - immár közö­sen - lehetősége van kormány­program kidolgozását sürgetni a finanszírozásra. Az átfogó finan­szírozásra. melyre a minisz­tériumok. illetve az önkormányzat önerőből jelenleg nem képes. Amint dr. Szalay István, a JGYTF főigazgatója elmondta, reális lehetőség volna a világbanki hitelért folyamodás, hiszen a Világbank oktatásszervezési hitelfeltételei egybeesnek az Uni­versitas céljaival, de a világbanki támogatások feltételei tartlamaz­nak egy letiltást is: a hitelt nem lehet felújításra fordítani. Márpedig a laktanyaépületek felújításához sok pénzre lenne szü kség, így megoldásként a kettős finanszírozás kínálkozhatna megfelelőnek: a felújítást a korinán) program, a műszerezést, s egyéb Universitas-befek­tetéseket a világbanki hitel állná. Ennek kidolgozása azonban a szovjetekkel való megegyezés után már egy másik vizsga lesz. Ezúttal a kormányé. P. J. A megkonstruált személyiség Hévézi Endre szegedi kiállítása elé Az invitálásuk sokszor rejtőzködőek. Most például a következőkről tudósít a kiállítási meghívó: A Móra Ferenc Múzeum tisztelettel meghívja Ont és barátait április 19-én, pénteken délután fél 5 órára a Képtárba (Horváth Mihály utca 5.) Hévézi Endre Szegedről elszármazott, Londonban élő festőművész retrospektív kiállításának megnyitására. A megnyitón az alkotó diaképeken mutatja be munkásságának azon darabjait, amelyek a tárlaton nem láthatók. Kit is köszönthetünk Hévézi Endre személyében a mai ünnepi alkalomkor? Égy olyan Szegedről elszármazott művészt, akiről eddig vajmi keveset tudtunk. S ez nemcsak a távolság miatt van, ha­nem az elmúlt évtizedek dermedt és sanda légköre is erősítette az elkülönülést. A mostani rendszer­váltás friss léghuzata mind több hazánkból, s így városunkból elszármazott alkotót is hazavezet. Találkozni, szembesülni, megmé­retni, fejel hajtani. Hévézi Endre 1923-ban szü­letett Szegeden, itt végezte a mai Vedres István Építőipari Szakkö­zépiskola elődjében, a Baross Gábor Reáliskolában tanulmá­nyait. 1941-ben érettségizett, majt tanulmányait a Budapesti Mű­egyetem Építészmérnöki Karán folytatta. Már tanársegéd volt, amikor elhagyta az országot, Dániába került. Bár gyermek­korától festő szeretett volna lenni. de hosszú évekig építészként dol­gozott, elsősorban az épület­díszítés területén. 1950-ben költö­zött Angliába, ahol egy porce­lángyárban kezdett dolgozni mint segédmunkás, majd később a gyár tervezője lett. sikerének bizonyí­téka, hogy az angol kerámiagyár­tók szövetségének ösztöndíjával amerikai tanulmányútra utazott. Ezt követően számos épület­díszítési feladatot oldott meg: készített templomi kerámiatáblá­kat. absztrakt faldíszeket mozaik­ból, bronzból, üvegből, kerámiá­ból. A hatvanas években kezdett e munkák hatására absztrakt kon­strukciókkai kísérletezni. Munkáit Japántól Kanadáig, Spanyol­országtól Amerikáig szinte min­denütt isrtierik. Első önálló kiál­lítását Londonban a Drian Gal­lery-bcn rendezte, erről írja egyik méltatója: egyszerre mint festő és mint strukturalista szobrász mutatkozik be. De képeinek és konstrukcióinak jellegét nem a festészet vagy a szobrászat szabja meg. hanem a minden egyes mű­ben érezhető építészeti szerkesz­tés. Mondhatnánk talán úgy is. hogy Hévézi művészetét a négy­zetre emelte. A felbukkanó gon­dolatok változékonysága, az ösz­tönös megérzésből lassan kibon­takozó szerkezeti képletek még nem állandósult formái a születés pillanatainak várakozásteli feszült­ségével töltik ki a papírlapok felü­letét. " Mintegy évtizeddel később a kritikus már így méltatta: ..Legújabb műveiben Hévézi már elérkezett a szerkesztés biztonsá­gához. Végleg maga mögött hagyta a festészetet, mint elsődle­ges kifejezési formát - lassan magát tudja adni konstrukcióiban." Szülővárosa köszönti tékozló fiát. Isten hozta, Hévézi Endre! T. L. A közösség mestersége Rozgonyi Éva karvezető ars poeticájáról A Bartók kórus alapítványt ho­zott létre egykori karnagya. Kardos Pál nevével. A korán el­hunyt karnagy utóda, majdnem húsz éve Rozgonyi Éva. aki ma már az ország határain túl is elismert szakember. Kardos Pál egykori tanítványával, kollégá­jával az alapítványról, a magyar kórusművészet múltjáról és jelenéről beszélgettünk. - Mi az a plusz, amiért az em­berek szívesen járnak el kórus­próbákra? - A közös éneklés egy újfajta minőséget képes létrehozni, olyat, amelyet a tagok egyenként kép­telenek lennének produkálni. A remekműveket élvezni is együtt, közösségben a legjobb. - Milyen alapképzettség kell ahhoz hogy e közösség színvona­lasan tudjon megszólaltatni egy darabot? - Az amatőr kórus vezetője azokkal dolgozik együtt, akik jelentkeznek. Nagy könnyebbség, ha a kórustagok tudnak kottát ol­vasni, amellett persze, hogy tisz­tán énekelnek. A helyes hang­képzés a jó énektechnika később, a próbákon megtanítható. A kóruséneklés is egyféle mesterség, a közösség mestersége, ahol mindenki alárendeli magát egy közös törekvésnek, ugyanakkor mindenki egyforma intenzitással vesz reszt a munkában. Különben nem születik meg sem a minőség sem az élmény. A karnagy ebben a közösségben a sokféle szándé­kot próbálja vegyületté alakítani. - Majd húsz éve a Bartók kórus vezetője, hogyan kezdődött közös munkájuk és hol tartanak most? - Nem volt könnyű a kórus dobogóról a kamagyi dobogóra lépni. Hiszen jómagam is a kórus­ban énekeltem. Hogy Kardos tanár úr, rámtestálta a vezetést, azt egy Bárdos darabnak is köszön­hettem. Bárdos Lajos születésnapi koncertjére készültünk, mikor azt a feladatot kaptam, tanítsak be egy művét a lányoknak. Abban a tudatban dolgoztam , hogy csak a próbákon kell kiállnom vezé­nyelni. Aztán kórus úgy döntött a darabot a fellépésen is nekem kell dirigálnom, ráadásul az ünnepelt szerző jelenlétében. Ezután nem sokkal, két évre Amerikába utaz­tam, mire hazajöttem Kardos Pál már Kecskeméten dolgozott, így magától értetődően én lettem a kórus karnagya. A Bartók kórus éneklési stílusa, szelleme azt hi­szem az évek alatt nem változott. Igyekeztem egyféle homogén hangzást elérni. Ez persze nem volt könnyű, hiszen az egyete­mista. főiskolai hallgató kórusta­gok négy-ötévenként váltották egymást. Dehát ehhez a műfajhoz a folyton újrakezdés is hozzátar­tozik. A vándorlás ellenére mind­végig megmaradt egy mag a közösségben. Évek alatt kamara­kórusból vegyeskarrá nőtt az együttes, így ma már oratórikus művek megszólaltatására is vállalkozhatunk. - Az alapítványt mi célból hozták létre? - Az alapszabályban megfogal­mazott cél pontosan így hangzik, „cél. a Bartók kórus itthoni és külföldi munkájának támogatása. További célja az énektanári. a kar­nagyi- és kántorképzés, illetve a posztgraduális képzés elősegítése, távlatokban egy kórusiskola lé­tesítésének előkészítése." Az alaptőkét, több mint 130 ezer fo­rintot, a jelenlegi és a volt kórus­tagok adták össze. A többi támo­gatást mcccnáló kedvű , tehető­sebb emberektől várjuk, ifik i'clujuiiLut összegei adójúi leírhatják. Fenntartónk a Bartók művelődési központ legjobb szándéka ellenére sem tud jelentős anyagi segítséget adni - Mit gondol, kik fogták tamo gatni n kórust? - Hiszem, hogy vannak még olyan emberek, akik nemcsak az anyagi gyarapodást tartják fontos­nak. Akik tudják, nemcsak ke­nyérrel él az ember. S hogy bizonyos értelemben a kultúra is lehet húzóerő, igaz, kiadásai később térülnek meg. Annak van igaza, aki messzebbre tekint. Támogatónk segítségét esetleg mi is tudjuk viszonozni. Ugyanis gyakran kapunk meghívást kü Iföldre. Utazásunk alkalmával reklámozni tudnánk azt a céget, amely ránk pénzt áldoz. - Hova utaznak mostanában és miből? - Franciaországban. Toursban rendeznek egy nemzetközi ver­senyt, ide az alsóvárosi Ferences Rendház támogatásával utazunk. Falaise-be csak néhányan me­gyünk, hiszen ide kamarakórusok kap'tak meghívást. Egy nemzeti fesztiválon veszünk részt, ahol a rendezők a francia karnagyokat magyar művekkel szeretnék meg­ismertetni. Itt a vendéglátó állja a költségeket. A KÓTA a mi kórusunkat jelölte a walesi, llangollei versenyre. Sajnos még nem tudjuk, hogy ezt hogyan tud­juk vállalni. Körülbelül ötszázezer forintba kerülne ez az utazás Pe­dig a meghívások azt bizonyítják, becsülik a magyar kórusmuzsika! Európában. A lehetőségeink és a hangszereink csapnivalóak, de, ahogy Bartók mondta „egy népnél sem vagyunk alábbvalóak". Ha­gyományiankat. cneklókedvünket talán meg tudjuk őrizni. - Szakmai sikerei koziii mire a legbüszkébb ? i la zsúr s u szakma valamelyik jeis.-, K-i­viselője egy tehetséges, fiatal dirigens láttán megkérdezi tőlem: ..A tanítványod volt?" (pacsikat

Next

/
Oldalképek
Tartalom