Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-03 / 77. szám

1991. április 3., szerda Kultúra 5 Vonzások és választások A balettmester. Dévényi Edit, a Szegedi Nemzeti Színház balettmestere szeret beszélni. Vagy inkább: beszélgetni. Ezért aztán magam is furcsállom - most, hogy megkísérlem egy beszélgetésünk alapján a portréját írni - a hirtelen kelt elhatározást: ezúttal meg sem fog szólalni a portré „tárgya". Imre Zoltán (a/.óta Erkel-díjas) balettigazgató édesanyja - akinél Edittel találkoztunk - teával és valami finom, otthonias ízű süteménnyel kínált bennünket; magnó bekapcsolva, majdnem szabályos inlerjúkörülmények. Talán a dátumok egybeesése miatt érez Edit valami sorsközösséget az igazgatójával? Vagy más miatt? Mindenesetre többször visszatért a tényre; ugyanabban az évben mentek külföldre mind a ketten,; 1968-ban. S ugyanabban az esztendőben. 1986-ban jöttek haza... Higgyem el. voltak akiknek muszáj volt menni - hajtogatja Edit, s elmesél egy történetet. Dózsa Imre volt a partnerc, már nem is emlékszik, a Chopinianát, vagy a Diótörőt táncolták az Operában, mindenesetre megkérte: te Imre. ma jobban fogjál, mert nem ugyanott aludtam, mint tegnap, de a fejemet ugyanúgy bevertem mint tegnap, iszonyúak ezek az albérleti ágyak... Ezek szerint a szegénység elől menekült a balerina, meg talán a kíváncsiság hajtotta. Operaházi tagként '68 előtt is járt külföldön. '59-ben Bécsben egy nemzetközi fesztiválon aranyérmet nyert; a '60-as évek elején tanulmányútra küldték Moszkvába, a Bolsoj Kreml-beli előadásán a Diótörő főszerepét táncolta, és sulykolták belé - így mondta - a muzeális balettértékeket. No meg azt akarták, hogy maradjon ott. Mitöbb, férjjelöltet kerítettek. Bár egy szava sem lehetett az ellátásra, ő is a külföldieknek fönntartott szállodában lakott - nemet mondott. '64-ben viszont legális szerződéssel Párizsban táncolt. Egyike volt az első' kelet-európai művészeknek, akiket ilyen szerencse ért. Ennek is története van. Az operai együttessel turnéztak. s egy ismerős impresszárió a visszaindulás előtti pillanatban ért ki a reptérre: Edit. azonnal gxere vissza a színházba, elintéztem neked eg\ próbatáncolást. Nagy kapkodás, a lezárt bőröndből találomra kihúzott ruhák, vissza a színházba, a bundája pertlijével kötözte magára a cuccot, bemelegítés nélkül Diótörő-variációk, a végén az orra alá dugták a szerződést, „jaj, monsieur, ez nem megy így", engedély kell a minisztériumtól. Itthon aztán ha kidobták az ajtón, visszament az ablakon. Meglett az engedély. Az operaházi klasszikus repertoárban 1957-tól főszerepeket táncolt. Ugyanabban a szerepkörben. mint Kun Zsuzsa. '68-ban megérkezett Zürichbe, de Kanada volt a végcél. Salzburgban várta ki a letelepedési engedélyt. A Kanadai Nemzeti Balett tagja szeretett volna lenni, ám oda nemigen vettek föl külföldit, legföljebb angolt. Még elment New Yorkba, a Balanchine Balettnél megengedték, hogy tréningezzen velük... Aztán - ami nem megy, nem kell erőltetni alapon - vagy más miatt? - a férjével együtt nekivágtak a biznisznek: festményekel, szobrokat forgalmaztak, galériát rendeztek be a házukban. A voll balerina privát életéről egyetlen további szót sem sikerült kicsikarnom. Csak annyit: nehéz éveket élt át. Valóságos kulturális sokkot jelentett az is, amikor elhagyta Magyarországot, az is. amikor visszajött. De nem bánt meg semmit! Azt állítja, hálás a sorsnak, amiért nem adatott könnyű élete, és megtanulta, mi a türelem, a szeretet és a hit. Nagy szavak? Gondoljuk meg: a magyar táncosnő Torontóban mint bizniszvumen; Amerikát nehéz megszokni minden európainak; egyszer mindent fölszámoltak. visszajöttek Európába, de nem jól sültek el a dolgok, megint át kellett kelni az óceánon. Edit a válása után újfent hivatást váltott esti tanfolyamon állattudományokból diplomát szerzett. Lelkesen mesélte, hogy az állatkórházban, ahol foglalkoztatták, sosem történt orvosharapás, ha ó volt az asszisztens. Állatorvos szeretett volna lenni, de elvesztette az állását, anélkül pedig nem volt pénz a juniverzitire. (Edit, ha fáradt, angol szavakat kever a magyarba.) A York Egyetem foglalkoztatta egy ideig balettmesterként, ott tanulta, hogy tanítani más, mint táncolni. Haza kellett jönni. Itthon elment egykori partneréhez, Dózsa Imréhez, három évig dolgozott a balettintézetben. ..Arról nem nyilatkozom, miért kellett az intézetből eljönnöm" - mondta fesztelenül. Az első pillanatban gyakorlott interjúalanynak tűnt, aztán világossá vált: „csak" őszinte. Az Állami Népi Együttes, majd a Budapest Táncegyüttes a következő munkahelyei, aztán tavaly karácsony táján eljött Szegedre és itt maradt. Klasszikus tréninget tart a táncosoknak, minden nap. Meg is mutatja a dolgokat, azt mondja, szerencsés adottság, hogy még ebben a korban is 90 fokos szögbe lendülhet a láb.. Olvas, zenét hallgat. Az összes hozzáférhető parapszichológiával foglalkozó könyvet elolvasta már. Borzasztóan érdekli a hipnózis, az önhipnózis, bármikor képes fegyelmezni magát, és kikapcsolva a világot - pihenni. Istenben hisz, az embereket szereti. A munka, az örökös tevékenység az életformája. Nos, milyen ember Dévényi Edit, a balettmester? Különös sorsú - mondhatnánk, s még sorolhatnánk jelzőket. Tény, hogy szegedi munkájának látszata van a táncosok mozdulatain. A többi? Mondiuk csak azt: itt egy ember Sulyok Erzsébet Bádogos verseny Kik a legjobbak a szakmában? Milyen kritériumok szerint lehet egy szakma becsületét megőrizni és ezt mesterfokon tovább adni? Erre a kcrdcsre ad majd választ a ma délelőtt 8 órakor kezdődő Országos Szakma Kiváló Tanulója verseny döniője, melyet bádogos szakmában a Móra Ferenc Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolában rendeznek meg Saimw ebből az iskolából senki nem jutott a döntőbe, ám a kör igen szűknek bizonyult, hiszen az ország 11 iskolájából csak 19 tanuló vesz részt a versenyen. Az erőpróba két napon át ad bizonyítási lehetőséget: az iskolában ma az elméleti, holnap reggel 7 órától pedig a gyakorlati rész lesz az iskola repülőtéri tanműhelyében. A tét meglehetősen nagy. hiszen akik jó helyezést érnek el. azoknak nem kell szakmunkásvizsgát tenniük Figyelmeztetés 1 Q A Q auSusztus 16-án egy Petőfi Sándor nevű lO'T'Opolitikai analfabéta és tündöklően nagy költő levelet ír barátjának, bizonyos Arany Jánosnak, s e levél arról tanúskodik, hogy ő - mármint Petőfi - a világforradalom győzelme után biztosan akasztófát állíttat ama kilenc, elvetemült ember számára, kik a hont elárulják. Petőfi a forradalmi magyar kormányról beszélt. Nem tudom, dr. Szűk László igazságügyi minisztériumi főtanácsos, büntetőjogász forradalminak gondolja-e az éppen hivatalban lévő Antall-kormányt, mindenesetre - sok egyéb mellett - megvédendőnek igen, lévén az Igazságügyi Minisztériumban - vezetésével - törvényjavaslat készül, miszerint komolyan megbüntetnék a Köztársaságunk államfőjét, miniszterelnökét. Országgyűlését, Alkotmánybíróságát és kormányát sértegető rosszindulatú állampolgárokat. Nem, mintha különösképpen ragaszkodnék azon jogomhoz, hogy akár nyilvánosan is lehülyézzem avagy alkalmatlannak nyilvánítsam az ország vezetését, azért e törvényjavaslat komolyan meglepett. Ezért aztán amióta csak hallottam, azon tűnődöm, mi lesz, ha elfogadják. De tényleg, mi lesz? A

zt hiszem, nem nehéz elképzelni. Az ország állambiztonsági rendőrsége már az első napon letartóztatja az egész nagytiszteletű Országgyűlést. Néhány galamblelkületű és soha senkinek sem ártó kereszténydemokrata talán ott marad a kiürült padok között, bár ebben sem teljes szívemből bízok. Abban viszont biztos vagyok, hogy nemre, fajra és politikai nézetre való tekintet nélkül talpig vasban csörög majd ki a Házból Csurka, Torgyán, Kónya, Pető, Orbán, Horn és a többi kedves úr. No jó, legyek következetes. Antalit s Cönczöt se hagyom ki a sorból. A vád? Természetesen egymás folytatólagosan elkövetett sértegetése. Doktor Szűk László, igazságügyi minisztériumi főtanácsos, büntetőjogász nyilván nem erre gondolt. O. mint egy interjújában kifejtette, csupán figyelmeztetni kívánta a társadalmat, hogy kulturáltabb formában nyilvánítson véleményt a legfontosabb közjogi méltóságokat érintő ügyekben. Az a helyzet, hogy bár még javaslatról van szó, mi azért itten már figyelmezteve vagyunk. Mi, a társadalom. Önök. állampolgárok. És erre illik odafigyelni. Mármost: ha egy törvényt, - illetve annak javaslatát kidolgoznak, akkor ezt bizonyára azért teszik az illetékesek, mert szükségét érzik. Olyanok a körülmények, hogy ha az adott szabályzás, paragrafus hiányzik, borul a rend, működésképtelen a rendszer. Nekem azért jókora kétségeim támadtak, éppen erre a figyelmeztetésre volt-e szüksége a társadalomnak. Tiszteletlenek voltunk? Bántóan kultúrálatlanok? Tényleg úgy hagytuk magunk mögött ezt e fogcsikorgatóan nehéz évet, hogy permanensen sértegettük és becsméreltük a vezetést s a legfőbb közjogi méltóságokat, aminek aztán, persze, logikus következménye lenne egy ilyen, hogy is mondjam, intő jelzés? A helyzet mulatságos. Van nekünk egy teljességgel kedélytelen és szellemtelen kormányunk, egy minimum kajánkodó ellenzékünk, jónéhány elefántméretűre felpumpált, különben jelentéktelen politikusunk, és van hullámszerűen növekvő és csökkenő össznépi elégedetlenségünk, az a bizonyos rosszkedv, ami már ott munkált az egy esztendővel ezelőtti március fényében is, s amiről cikkeztek is aztán eleget. Mindettől függetlenül én türelmesnek gondolom ezt a társadalmat, tehát továbbra sem értem, miért volt szükség arra, hogy figyelmeztessék. T

egnap azt álmodtam, hogy néhány nappal ama ominózus levél után Kossuth biztonsági emberei letartóztatták Petőfi Sándor radikális politikust, aki különben nagyot bukott az első szabad választásokon. Szóval letartóztatták és pokolhideg pincebörtönbe vetették, ott raboskodott szegény a következő év augusztusáig. Haynau szabadíttatta ki, s amikor meglátta a lesoványodott, sápadt fiatalember, megölelte. „Sándor, de jó, hogy látlak, nagyon fáj a fejem! " Ekkor ébredtem föl. Azóta is azon gondolkodom, mit válaszolt volna Petőfi.Megkérdezte volna, ácsolják-e már az akasztófákat? Darvasi László Szeged város alkotói támogatása Szeged város idén is meghirdeti - az 1979-ben létrehozott alkotói támogatási rendszerét módosítva - a pályázati lehetőséget a városban élő fiatal, pályakezdő művészek, illetve a nem szegedi, de a város számára alkotó, vagy a várossal kapcsolatos müvet létrehozó művészek számára. Az alkotói támogatást hivatásos művészek, írók, költők, képzőművészek, iparművészek, fotósok, zeneművészek, művész-tanárok, színészek. rendezők, népművészek, valamint művészeti kutatásokat végzők kaphatják. A pályakezdő művészek alkotói támogatása és a vendégpályadíj egyéni jelentkezés alapján kerül odaítélésre. A rövid szakmai életrajzot és művészeti programot tartalmazó pályázatot 1991. május 3-áig lehet beküldeni a Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Művelődési Osztályára (6720 Szeged. Széchenyi tér 11.). A támogatás odaítéléséről az érdekelteket a Művelődési Osztály értesíti. Az alkotói támogatások ünnepélyes átadására 1991. május 21-én. Szeged napján kerül sor. KOMMUNIKÁCIÓ SZAVAK NÉLKÜL A testbeszéd nem hazudik Egy különös könyv margójára Iróembernek. ki nem eléggé jártas a kommunikáció általánosabb elméletében, valószínűleg mellbevágó az a kutatási eredmény, mely szerint a teljes emberi közlésrendszcrnck csak mintegy 7 százaléka kizárólag szóbeli. A többi hangszín, gesztus. mimika, testtartás. A nem-verbális réteg fontosságát jelzi az a tény is, hogy amennyiben a szóbeli és a szavakon túli közlés ellentmond egymásnak, nem a szavaknak adunk hitelt. Egy gúnyos hangon ejtett „igen", egy fejcsóválva mondott diícséret épp az ellenkezőjét jelenti a szavak értelmének. Hét százalék. Ennyi a mi birtokunk. Nem túl sok mindenre elég. de arra azért igen, hogy segítségével beszéljünk a többi 93-ról. Erre tesz kísérletet Allan Pease Testbeszéd című könyve. A szerző maga kereskedő volt. Első tapasztalatait ügynöki munkája során szerezte, s ezek után mélyült csak el a témában tudományosan. Ha az ügyfél az alku során lábát keresztbe veti, karját mellén szorosan összefonja, állát leszegi, magatartása védekező, az eladó nem számíthat sikerre. Előbb arra kell késztetni ót. hogy felengedjen, nyitottá váljon. El kell érnünk, hogy lábait egymás mellett nyugtassa, kezeit kiszabadítsa. s a bizalom csalhatalan jeleként nyitott tenyérrel forduljon Képeinken: 1. A „toronysisak": olyan emberek, akik biztosak magukban, vagy akik kevéssé vagy egyáltalán nem gesztikulálnak, gyakran alkalmazzák ezt a gesztust. Gyakran „nagyon okos vagyok"- magatartásra utal. 2. Nemleges vagy kritikus vélekedés az előadóról vagy a témáról. felénk. Aki átolvassa a kis kötetet, megtanulja felismerni az alapvető emberi gesztuscsoportokat: az elzárkózás, az együttműködés. az értékelés, a kritikai hozzáállás mozdulatait. Igen hasznos tudás ez. hiszen aki birtokában van. azt nehéz átejteni. A testbeszéd nem hazudik. Könnyebb felismerni a hazugságot, félrevezetést. Ám ha nem ezekre a súlyosabb esetekre gondolunk, akkor is nagyon fontos, hogy helyesen értékeljük a többi ember gesztusait. Nagy segítségünkre lesz abban, hogy helyesen viszonyuljunk embertársainkhoz. s megfelelő kapcsolatokat alakíthassunk ki. A kötetet szemléletes rajzok illusztálják. melyek közül jónéhányon ráismerhetünk barátaink, ismerőseink, vagy akár saját magunk gesztusaira. S ha az illető mozdulathoz, testtartáshoz tartozó magyarázat nem a leghízelgőbb, ne a könyvet vagy a szerzőt hibáztassuk... ri >