Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-16 / 88. szám

1991. április 16., kedd Házunk tája 5 A Bohémélet a fiatalok operája. Ez első hangzásra persze nem megkülönböztető jegy, hisz a legtöbb dalmű a szereleméül szól, a középkorú és idősödő énekesek rendre fiatalokat igyekszik megjeleníteni. A Bohémélet mégis más. Itt a zenei anyagnak is meg a történetnek is a leglényegéhez tartozik az ifjúi kor: a naivitás, a tapasztalatlanság, az oktalan hevület, bolond ragaszkodás. A mostani felújítás legeredetibb ízét az adja, hogy az opera szerepeit valóban fiatalok éneklik. Húszon-, maximum harmincévesek, maguk is szertelenek, bohémek. Mivel a társulatban most sok a tehetséges fiatal, ez az a darab, amit feltétlenül műsorra kellett tűzni. Először rendezett operát Korcsmáros György. Előadása azonban olyan, mintha évtizedek óta dolgozna ebben a műfajban. Nem vét a zene dramaturgiája ellen, minden épp úgy történik, ahogy az egy Bohémélet előadáson történni szokott. Eredeti megoldása kevés van, bár tudjuk. Puccini minden fontosabb mozzanatot beírt a partitúrába. Kedves lelemény viszont, ahogy a nyitóképben Rodolf és Marcel összebújnak a pokróc alá, úgy fáznak. Hasonlóképpen szemlé-, letes a második felvonásban Marcel és Musette huzakodása az elmaradhatatlan hosszú sállal. S van a rendezésnek egy szinte filozófikus mozzanata is. A harmadik felvonás s egyben a híres kvartett végén, Marcel bent marad a színen, s mélyen elgondolkodva a padra görnyed. Szomorú, sokat sejtető pillanat. Vágvölgyi Ilona jelmezei mindenben a tradíciókat követik. Horváth Éva díszlettervező az első és az utolsó felvonásban képtelen megteremteni a kis padlásszoba bensőséges hangulatát. Egy paraván s egy levélíróasztal teljesen fölösleges, nem vesz részt a darabban. Ráadásul a szellős háttér elnyeli a hangot. A Cartier Latin hangulatos (talán egy kicsit elöl van), a harmadik felvonás városszéli fogadóudvara viszont túlságosan szívszaggatóra sikerült. A fatörzsekre is aprólékosan felragasztott műhóból a kocsma tetejére nem jutott; gondolom a kontraszt miatt, így jobban mutat. Sok mühó semmiért. Az életkor jelentőségét bizonyítja az eddigi két előadás minősége is. A premier világhírű vendéggel s a szegedi derékhaddal kevésbé volt meggyőző és életteli, mint a vasárnap esti második előadás. Úgy tűnik, a Bohémélet melodramatikus világa nem áll a legközelebb Pál Tamás hoz. A karmesternek voltak karakterisztikus pillanatai főleg a zsánerképekben, a finom líra azonban nem elég ihletetten szólalt meg pálcája alatt, s az együttesek is gyakorta lötyögtek. A második előadáson ő is jobb benyomást keltett. A felújítást Gulyás Dénes neve fémjelezte. A világsztár a bemutatón sajnos indiszponált volt. Betegsége miatt mindvégig a tőle megszokottnál óvatosabban, kisebb elánnal énekel, s áriája csúcshangjánál elég kínosan hibázott. Ennek ellenére teljes figyelemmel, és művészi erővel játszotta végig az előadást, s a harmadik felvonásban meghitt, szép pillanatokat szerzett. Gulyás Dénes jelenléte a szegedi operatársulatban fontosabb annál, semhogy egyetlen rosszabbul sikerült előadás alapján ítéljük meg. Lesz még alkalom, hogy alakítására visszatérjünk. Vámossy Éva Mimivel folytatta sikerszériáját. Profi alakítás, talán valamivel tudatosabb, kidolgozottabb is, mint ideális volna. Musette figurája sablonosra sikerült. Megjelenése nincs eléggé exponálva, az pedig túlságosan direkt, ahogy Marcelt csábítgatja. Vajda Julinak, és Szilágyi Erzsébetnek a szólammal nincsenek problémáik, ha azonban a figurát ennyire gátlástalannak és szemérmetlennek mutatják az elején, nehezen érthető megváltozása az utolsó felvonásban, továbbá az is, mi a csodát szeret benne Marcel. A bemutató kiemelkedő élménye Frankó Tünde Mimije. A fiatal szoprán hosszas felkészülési időszak, kisebb szerepek után először kapott tehetségéhez méltó feladatot. A hang színgazdag, puha, a formálás máris érett. Figurája is kitűnő bár egyénisége drámaibb a szerep jellegénél, legjobb száma a Marcellel énekelt kettős. A festőt a másik nagy ígéret, Busa Tamás énekelte. Örömmel regisztrálhattuk, hogy alkati merevsége oldódóban van, ahol kapott inspirációt a rendezőtől, ott figurája plasztikus és eleven. Ahol nem. mint például az említett kettősben, ott merev és sablonos. A másik Rodolf Albert Tamás m. v. volt. akinek alkatához ez a szerep jobban illik, mint Fausté. A szólam megformálása korrekt, de egyelőre messze marad Gulyás érzelem-, és hangszíngazdagságától. A többi bohémek nagy kedvvel komédiáztak. Andrejcsik István és Altorjay Tamás (Schaunard) valamint Kővári Csaba (Colline) kevéssé különböznek jelmezben, karakterben, sót hangszínben. Kővári egyébként szokatlanul visszafogottan énekel, az együttesekben időnként alig hallani a hangját. A kisebb szerepek sorából kiemelkedett Juhász József pompás Benőit alakítása. Nagyszerű karakter, ha nem öltöztették volna teljesen bohócnak, még azt is elhinném róla, hogy félnek tőle. Marok Tamás Könnyedkeserves A könnyümiífaj igenis nagyon nehéz műfaj. Erre bizonyosság, hogy igazán jól csinálni csak a nagy művészek képesek. Azok, akik annyira tudják a dolgukat, hogy felhőtlenül élvezhetik a játékot. Nem véletlen, hogy Latinovits Zoltán annak idején szívesen játszott Bozzi urat és elvállalta Miska szerepét a Csárdáskirálynőben. Dayka Margit legutolsó tévéshowjára is emlékezhetünk, vagy Darvas Iván sikerére a Csókos asszonyban. De említhetünk közelebbi példát is: náhány évvel ezelőtt Törőcsik Mari jutalomjátéknak választott egy habkönnyű zenés darabot, estéről estére bűvölte el a szegedi a közönséget a Régi nyárban. No jó, tudom, nem lehet mindenki Latinovits, vagy Törőcsik, ám a könnyű műfajhoz szükséges többféle képesség közül nem árt, ha legalább eggyel rendelkezik az, akit beválogatnak egy zenés, énekes, táncos, humoros darabba. Mondjuk nem árt. ha van füle, tűrhető énekhangja, karakteres mozgása, a humorérzékről már nem is szólva. A szegedi színháznak szerencséjére - van egy Jollye Jockere, úgy hívják Király Levente. A szombat esti Léni néni bemutatón ismét kiderült, hogy nélküle igencsak zavarba jönne a prózai társulat. Rajta kívül egyetlen színész volt, aki ebben az igen szimpla bohózatban is saját figuráját tudta hozni , ez. pedig a fiatal Hegedűs Zoltán. Igaz, ó csak pár pillanatra jelent meg a színen, de ennyi idő is elcg volt neki arra, hogy egy klasszikus Chaplin-hőst formáljon. Király pedig mindem tud. amit egy táncos komikusnak tudni kell. (A szarkofág tetején lejtett tánca, kondícióját figyelembe véve hősi teljesítmény. A humorban mértéket tartani talán csak a nőimitátori szerepben felejtett el.) Sajnos a bemutató többi szereplőjéről ugyanez nem mondható cl. Igaz egy ilyen semmiről sem szóló, dramaturgiai hibákkal eklektikus zenékkel teletűzdelt, darabban még a profi rendező, Petrik József kezét fogva is csak nehezen tud a színész eligazodni. Pláne, ha mondjuk nem tudja a zenekari árkol hangjával „átugrani". Ha csiptetős mikrofonja sincs, mellyel e hiányosságait némiképp kompenzálhatná. (Egyedül Jáger Andrásnak nincs erre szüksége ) A két profi könnyűmüfajos. Fekete Gizi és Rácz Tibor mint mindig, most is tisztességgel teljesítik a rájuk mért feladatot. Bár Juanitaként Fekete Gizi sokkal meggyőzőbb lehetett volna mint Markovits Bori. akinek alkatához, úgy tűnik, egyáltalán nem illik a vérbő spanyol dizőz szerepe. (Játékából hiányzik a temperamentum, a merészség, a kacérság.) Rácz mintha kicsit fiatal lenne még az apósszerephez. De lehet hogy csak azért tűnik annak, mert leendő veje, Jakab Tamás valami fatális félreértés folytán az ifjú hozományvadászból hajlott korú (hátú), gügye öregúrat csinált. Herczeg Zsolt a Leányvásárban nemrég megmutatta komédiázó kedvét, mára mintha ez elfogyott volna. Andódy Olgára sem a Léni néniben nyújtott teljesítménye miatt fognak majd a nézők emlékezni. E papírmasékból építkező darab talán meg sem érdemli a míves, igényes díszleteket, az impozáns jelmezeket. (Úgy látszik Molnár Zsuzsa akkor is komolyan veszi a színházat, ha abból egy ideje száműzték a neki való szerzőket: Kafkát, Ribakovot, Háy Gyulát.) Kell a könnyűműfaj, kell a kasszasiker, de akkor, ha lúd, legyen kövér. Ha nincs elég szegedi színész a zenés bohózathoz, akkor hívni kell valahonnan. Ahogy megteszi ezt az opera tagozat A közönség így is tapsol, mert ennyi napi nyavajgás közepette örül egy kis limonádénak. A profi pesti rendező is hajlandó ideutazni, mert szívesen találkozik új arcokkal, új közönséggel. De úgy gondolom, nem kellene becsapni magunkul. S el kellene gondolkodni, miért is olyan izzadságszagú e könnyed műfaj mifelénk? S ha tényleg a bevétclcs színház jön divatba, nem ártana néhány kivételes egyéniség a társulatba. Különben a közönség egy idő után nem éri majd be az efféle könnyedkeservessel. Pacsika Emília HANGVERSENYTERMEKBŐL Költészet napi koncert A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriuma stílusosan zenével ünnepelte a költészet napját. Romantikus zeneszerzők műveiből összeállított műsoruk bevezetőjében Meszlényi László beszélt a zene és a költészet szoros kapcsolatáról, szavaival megteremtve azt a bensőséges atmoszférát, amely az egész koncertet jellemezte. A közismert néven „Konziba" mindig öröm hangversenyre járni, mert a koncertnek sajátos hangulata van. Tehetséges fiatalokat hallhatunk, a közönség legnagyobb része zeneértő, őszintén reagál a kimagasló produkciókra és a rossz előadásokra egyaránt. Ott találkozhattunk először Frankó Tündével és Altorjay Tamással, akiket azóta gyakran hallhatunk a színház operaelőadásain. Berdál Valéria és Sinkó György keze alól kiváló énekesek kerülnek elő. Az az önzetlenség is imponáló, ahogyan ez a két nagyszerű művésztanár egyengeti a fiatal tehetségek útját. A koncert műsorát az alkalomhoz illően állították össze. Köztudott, hogy Schumann zeneszerzés előtt verseket és színdarabokat írt. Műveinek bemutatása tehát jól példázza zene és költészet szoros kapcsolatát. A Heine költeményeire írott Dichterliebe című dalciklusban a zeneszerző hű maradt a költő teremtette atmoszférához, zenei nyelven fogalmazva újjá a költő világát. A verseket elsősorban hangulatilag próbálta ábrázolni, a szavakkal elmondhatatlant kísérelte meg zenével kifejezni. A művet Fazekas Zoltán (tanára: Berdál Valéria) adta elő. Személyében ígéretes tehetséget ismerhettünk meg. Baritonja meleg és erőteljes, előadói képességei jók. Schumann a zongorakíséretnek igen fontos szerepet szánt, hiszen a dalok bevezetését hangulatilag a zongora készítette elő és így hívta fel a figyelmet a legfontosabb motívumra is a záró részben. Bódás Péter amellett, hogy tökéletesen alkalmazkodott a szólistához, meg tudta teremteni a megfelelő atmoszférát. Schumann g-moll szonátáját Kárpáti Ágnes adta elő. A zeneszerző szélsőséges érzelemvilágának áradását, költői kedélyvilágát nem tudta eléggé érzékeltetni. A Rückert verseire írott Mahler Gyermekgyászdalok c. dalciklus Megyesi Schwarcz Lucia (tanára: Sinkó György) előadásában hangzott el. A nemlét felfoghatatlanságát. a reménytelen gyász hangjait, a minden élő számára felfoghatatlan ellentmondás tragikumát élet és halál között jól érzékeltette a fiatal énekesnő drámai színezetű altjával. Kerek Ferenc zongorakísérete rendkívül érzékeny és szuggesztív volt. A hangverseny utolsó száma Mendelssohn Variations serienses c. műve volt Anci/ Anita (tanára: Kerek Ferenc) előadásában. A kompozíció a zongorajáték alapelemeit foglalja össze, afféle mikrokozmoszként is felfogható, hiszen előadójának többféle játékmód tökéletes tudásáról is számot kell adnia: a kötött stílus, a staccato technika, az akkordokkal való ugrás a darab előadásának alapfeltétele. Ancil Anita nagyszerűen vette az akadályokat, személyében kitűnő leendő előadóművészt ismerhettünk meg. A közönség bizonyára tisztában volt azzal, hogy olyan helyen hallgat koncertet, ahol a zene a mindennapok tartozéka. Mégis nagyon zavaróak voltak a szomszéd teremből áthallatszó gyakorlás hangjai. Megfelelő szervezéssel bizonyára zavartalanabbá lehetne tenni az ilyen jellegű hangversenyeket. Gresó Erzsébet Jubilált a Szegedi Pedagógus Kórus A Szegedi Pedagógus Énekkar műit héten ünnepelte megalakulásának ötéves jubileumát a Szegedi Ifjúsági Házban. Annak idején, a polgármesteri hivatal elődje, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezető munkatársai javasolták a hiányt pótló énekkar megszervezését. így alakult a városi női kar, Mihálka György főiskolai tanár vezetésével. Azóta már itthon s külföldön is nemegyszer arattak szép sikereket, pedig tagjai nem kis áldozatot vállalnak a rendszeres próbákra járással, hiszen a pedagógusnők talán a legelfoglaltabbjai társadalmunknak. Hivatásukban, s otthon a második műszakban is helytállnak, s ráadásul még a hangversenypódiumon is. Változatos, szép műsort mutattak be. Szólamaik egységesek, üde hangszínnel, puhán, hajlékonyan énekeltek karmesterük keze alatt. Egyaránt jártasak a reneszánsz muzsika s korunk zenéjének megszóltaltásában is. Bartók egynemű karaiból előadott három darab {Bánat, Ne hagyj itt, Csujogató) ízléses, hangulatgazdag remeklés volt. de Bizet gyönyörű Agnus Dei-ét, vagy Lukacic Cantate Domino-jíi is elevenen, színesen adták elő, úgyszintén a Szegedi Konzervatórium leánykarának közreműködésével bemutatott Kodály Angyalok és pásztorok című kompozíciót. A Mihálka mester által vezetett Makói Városi Vegyeskar közreműködése bizonyította a nemzetközi kóruséletben is ismert karnagy hazai hatékony és széles körül tevékenykedését. A makói együttes alig több mint egy éve alakult, de máris muzikálisan és egységesen énekelt. Bach Magnificat-jából mutattak be részletet. A Mihálka György vezette negyedik fellépő együttes a Tritonus Kamarakórus volt. Ez a vokál a Pedagógus Női Kar tagjaiból alakult kisegyüttes. Szakmailag igényes munkájukról tanúskodott szép műsoruk, melyből legszívesebben Kodály 4. olasz madrigálját hallgattuk. A koncerten zongorán közreműködött Dombiné Kemény Erzsébet. Virtuóz lírai előadásban tolmácsolta Schubert Asz-dűr Impromtusféi. A kórusmuzsika kedvelőinek kellemes kikapcsolódást nyújtott a budapesti Angelica leánykar: amely az ideális akusztikájú7 felsővárosi'templomban mutatta be műsorát, szintén az elmúlt héten. Karnagyuk Gráf Zsuzsa. Nem véletlenül nyerték el 1988-ban a debreceni nemzetközi kórusverseny leánykari kategória első díját, s 1990-ben a belgiumi Neerpeltben is az első díjat. Nevükhöz méltóan, valóban angyali hangzással énekelnek. Kristálytisztán. felhanggazdagon s színes dinamikával. Különösen szép volt Kodály Ave Maria-jának lélekkel teli, ihletett előadása. Műsoruk második felében A. Scarlatti Stabat Materét mutatták be. Nem az úgynevezett historikus előadói stílusban, hanem a hagyományos előadási módban, muzikálisan, tisztán, emelkedetten. A szólisták és az énekkar szólamait vonósnégyes s orgona kísérte. B. B. ÁPRILIS 22.: A FÖLD NAPJA - SZEGEDEN IS Alapvető jogunk: az egészséges környezet Valamennyiünk féltett otthonát, a Földet ünnepeljük világszerte április 22-én. Az 1970. évi, USA-beli ötlet után tavaly az egész világ megmozdult környezetünk védelméért: mintegy 200 millió ember vett részt a különböző országokban megtartott rendezvényeken, tiltakozó akciókon, konferenciákon, kétkezi munkát is igénylő megmozdulásokon. Az idei Föld napja az eddigi harmadik, amelyhez - miként tavaly hazánk is kapcsolódik, sót Szeged is kiveszi részéi a megemlékezésekből. A szervezők: az Ifjúsági Környezetvédelmi Szövetség, a megyei Természetvédelmi Egyesület, az MDF zöldek, a Magyar Madártani Egyesület újszegedi helyi csoportja, a Juhász Gyula Művelődési Ház. a Prológ kerékpárbolt és a Zöld Párt dél-alföldi szervezete. A rendezvények szerdán, április 17-én kezdődnek, a Juhász Gyula Művelődési Házban: délután 5-kor természetvédelemmel kapcsolatos filmeket tekinthetnek meg az érdeklődők, és ezen a napon nyílik meg dr. Molnár Gyula és Henz Alajos Védett értékeink című fotókiállítása. A Zöldek tervezte faültetési akció - a Rókusi körút - Kisteleki utca - Kukovecz Nana és Árvíz utca által határolt két háztömbben - az érdeklődésre és a tó időre való tekintettel - az elmúlt két hétvégén már lezajlott, de az erő és facsemete bővében lévő szervezők újabb szépítendő terület után néznek. Lévén 22-e hétfő, a rendezvények csúcspontja vasárnap lesz. Április 21-én délelőtt 10 és délután 2 óra között a Dugonics térre és a Kárász utcára várnak a szervezők kicsiket és nagyokat, hogy a Földet Szegednek nevezett apró pontján ünnepeljék. A Molnár Dixieland térzenével várja a városlakókat, akik az egyetem előtt könyvek, színes prospektusok között válogathatnak. Az idén is elvezeti dr. Gallé László, egyetemi docens a természet szerelmeseit egy boszorkányszigeti túrára. Általános és középiskolások között valószínű, az idén is népszerű lesz a 11-kor kezdődő kerékpáros ifjúsági verseny. A legkisebbek részvételéről sem feledheztek meg: ők aszfaltrajzversenyen mérhetik össze tehetségüket - és természetismeretüket -, a legjobbak szintén jutalom ellenében. A középiskolások a rendezvénysorozat utolsó napján, 22-én, hétfőn este 6-kor a főiskola dísztermében vetélkednek, s nem is akármi a tét: az első helyezett kéthetes németországi környezetvédelmi táborban vehet részt, a második díj 10 napos bugacpusztai környezetvédelmi táborozás, a harmadik helyezettek pedig könyvjutalmat kapnak CkÁ,