Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-12 / 85. szám

) 1991. április 12., péntek Hangsúly Kép-zavar Már az első lépések megtételével is városi, a közlekedési infrastruktúra részeként működő légikikötővé, vámreptérré válhatna a Bajai út menti, 250 hektáros terület, hosszabb távon pedig egy - a Maty-éri evezőspálya környékén kialakítható - szabadidőközpont részévé. Cikkünk megjelenése óta történt egy s más, így Podolcsák András megbízott reptérvezetó jóvoltából most s a legújabb fejleményekről adhatunk összefoglalót. Kezdjük a pénzügyekkel! A repülőtér közüzemi funkciójáért megteendő első lépésekhez az üzembentartási engedéllyel rendelkező Délvidéki Aero Club (milyen kifejező e szervezet nevének rövidítése, a DAC!) kalkulációja szerint 11,5 millió forintra volna szükség. Ebből a pénzből mind a betegszállítási, mind a vámrepülőtéri, idegenforgalmi funkciókat életre kelteni, magának az objektumnak a fenntartását, működtetését pedig fedezni lehetne 1991-ben.(Geodéziai munkálatokról, nemzetközileg is elfogadott jelzésrendszer kialakításáról, a fogadókészség szakmán belüli közzétételéről, egy, a navigálást segítő, irányadó műszer beszerzéséről és telepítéséről, valamiféle forgalmi épület vagy helyiség kialakításáról, közműdíjakról és bérekről van szó tulajdonképpen.) Nos, a'város közgyűlése - a költségvetés elfogadásakor - úgy döntött, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz nyújtott, másfél millió forint értékű ígérvényen túl további másfél milliót a fedezettel rendelkező, úgynevezett minimálköltségvetésbe épít be. Ez gyakorlatilag a személyzet megtartáMárcius 7-én Repülőtéri „hogyan tovább?" címmel közölt tudósításunkban beszámoltunk arról, hogy a szegedi önkormányzat városfejlesztési kérdésekkel foglalkozó szakbizottsága a repülésszakmai, hatósági és tulajdonlási-kezelői kérdések tisztázásáig is azt ajánlotta a közgyűlésnek: költségvetésében tartalékoljon pénzt a repülőtér fejlesztéséhez. sára elegendő, s ezzel a város lényegében kinyilvánította azt a nézetét, hogy a repülőtérre szükség van, s lesz is. A további négy és fél milliós támogatás a várostól akkor várható, ha arra az önkormányzatnak fedezete lesz. S még mindig marad négy millió, amelyet a repülőtériek - mivel regionális feladatokat is fölvállalnak -, a megyei költségvetéstől remélnek, már persze ha ezt az összeget a város „lekéri" a régió fejlesztésére szánt pánzekből.Az anyagi fedezet persze még csak egy az előteremtendők közül. Hiszen ahhoz, hogy a város a kisgépes repülés egyik hazai célja lehessen, szükséges a Magyar Honvédség vezérkarának állásfoglalása, melyben a reptér-funkciót szakhatósági szempontból támogatja, s mint a terület jelenlegi, ugyan csak papírforma szerinti kezelője, áldását adja a mostani adottságok jobbítására. Szükséges emellett egy igazolás a Légügyi Főigazgatóságtól, mely az Aero Clubot az üzembentartásra alkalmasnak tartja, tevékenységét pedig összhangban lévőnek ítéli a közlekedési minisztérium légiközlekedési koncepciójával. E két kérdéskörben dr. Raffay Ernő és dr. Papp Lehel Görgy országgyűlési képviselőkhöz fordultak segítségért, közbenjárásért a repülés szegedi elkö-NagyLászló fel veret ti A sportrepülés a tisztázatlan helyzetben sem szünetel... telezettjei március végén. S még a múlt hónapban meg is kapták a válaszokat. Az MH vezérkara hadműveleti csoportfőnökségétől a levelet, mely szerint a fejlesztésben állást foglalni ugyan a tulajdonosi viszonyok, a kezelői jog végleges rendezéséig nem tudnak, ám igénylik, hogy a szegedi repülőtér megmaradjon, sőt, korszerűsítése az MH érdekeivel is egyezik. S már ez is valami... Ami a minisztériumi véleményt illeti, Skonda Ödön légügyi főigazgató egyértelműbben fogalmazott állásfoglalásában: az önkormányzati értéknövelő beruházások a szegedi repülőtér hasznosítására kidolgozott tárcaszintű koncepcióval összhangban vannak. A légügyi főigazgató kész az önkormányzati befektetéseket elismerni, s hivatali hatáskörében intézkedéseivel elősegíteni. Előbbre jutottak-e hát e két írásos dokumentum beszerzésével? - kérdeztük a repülőtér vezetőjét. Válasza el nem múló optimizmusának bizonysága volt, de azért hozzátette: ha a hiányzó pénzt nem sikerül megszerezniük.vegetálnak csak majd. Az idén nem lesz vámrepülőtér a szegedi, nem hirdethetik magukat a szakma nemzetközi fórumain, tehát nem válnak ismertté, s ez bevételkiesés volna. Félő, hogy a hatósági szakemberek (vámosok, határőrök, biztonságiak, egészségügyiek) a véletlenszerűen bejelentkező kisgépeket sem lesznek képesek fogadni. A légitaxizás. a sétarepülés kulturált féltételeinek hiánya pedig máris érzékelhető. - pálfy A napokban a NAVVA-társaság üzletemberekkel érkező légitaxiját fogadta a szegedi repülőtér Morzsák a Bibliából HOGY MEGISMERJEM ŐT ÉS EELTÁMADÁSA EREJÉT..." (FILIPPI 3:10) Jézus Krisztusról írja Pál apostol kb. 50 évesen, 20 évvel azután a damaszkuszi úton történt Pál-fordulás után, vagy talán még később, egészen halála előtti fogságából. Visszaemlékezik előkelő származására, értékes tanulmányaira, ifjúságának lelkesedésére, a törvény szerinti feddhetetlenségére, ami neki nyereség volt, kárnak ítélte a Krisztusért, ,JSőt most is kórnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én uram ismeretének páratlan nagyságáért" (Filippi 3:8). Túlzásnak, beteges túlzásnak minősíti ezt a mai ember, aki az élet értékeit másokban gondolja megtalálni. Többen mondták nekem is, hogy megnézték a négyrészes filmet Jézusról karácsonykor, megismerték Jézust belőle. Mások a képes bibliák átlapozása után mondtak hasonlót. Bizony túlzás van ezekben is, túlzás a nagyvonalúságban, a felületességben, amivel ismerősnek mondjuk az alig látottat vagy hallottat. Meggyőződésem, hogy Pál apostol nemcsak figyelmünket akarja felhívni ilyen éles fogalmazásával, hanem Jézus Krisztus ismeretének gazdagságát, összemérhetetlen értékét is érzékelteti. Két évtized mindennapos megtapasztalása, a három missziói út élményei Kis-Azsiában és Európában. Látva nagyon sokféle embert, rabszolgát, katonát, szabadot, görögöt és rómait, tisztességest és bűnözőt, egyenest és hamisat, amint egész személyiségük, lelkületük, szándékuk megváltozik a Jézus nevének segítségül hívására őszinte szívvel, imádására engedelmes lélekkel kimondhatatlan lelki-szellemi valóság jelenlétét bizonyította számára. Átélt tizennégy évvel ezelőtt egy elragadtatott állapotot a harmadik égig, a paradicsomban érezte magát és olyan hangokat hallott, melyek kimondhatatlanok. (I Korinthus 12:1 —4). Gyógyított betegeket a Jézus nevének hatalmával; a maga betegségét úgy értékeli, mint tövist a testében, mely az elbizakodottságtól őrzi: „Emiatt háromszor kértein az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: .Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.' Legszívesebben tehát az erőtlenségekkel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. " (I Korinthus 12:8-9) Mennyire szeretne minden beteg meggyógyulni, akármilyen hatás közreműködésével. Pál is ismer hatásokat, de nem elégszik meg azokkal; a hatások gyakorlóját, a személyes forrást kívánja. Jézus Krisztust ismerni és az O megismerésének vágyát gerjeszteni a mi szívünkben is. Jézus Krisztusban, általa és reá nézve teremtetett minden (Kolossé 1:16), ezért benne és nála van az élet értelme és célja. Bölcsessége látta az ember bűnre hajlandóságát és szeretete előre elhatározta, hogy magát odaadja engesztelő áldozatul halálra. O nemcsak úgy halt meg, mint mi, hogy meg kell halni. Életéről ezt mondja: „Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem". (János 10:18) Életének visszavétele a halálból jelenti a halál hatalmának megtörését, legyőzését. Itt van feltámadásának ereje, aminek hatósugara átfog személyiségeket, gyógyít és szabadít; de határtalanul elér az örökkévalóságba, ahol számunkra is helyet készített. Ezekhez közünk, ezekhez részünk a Jézus Krisztus hittel befogadása által van. Ezt követi a mélyebb megismerés, hogy a szeretet és kegyelem még több és nagyobb hatásának hordozói és tovább adói lehessünk ebben az életben, valamint eljussunk az Isten mindent átfogó teljességéig. (Efezus 3:19). Papp László református lelkész Ez, kérem szépen, a világ legnagyobb töke. Pontosan 160,1 kilogramm és egy Kennedy nevű úr termesztette Zimbabwe-ben. Azt mondja, aki nagyobbat termel, emelje meg... Bizonyára ezzel a teljesítményével bekerül a Guinness rekordok könyvébe. Merhogy ezen a földgolyón a rekordok a meghatározóak. Persze nekünk magyaroknak, akiknek nyelve különleges asszociációkra képes, sokmindent gondolunk e fotó láttán. Eszünkbe jut a pikáns népdal: „Haragszom a töködre, rámászott a kukorica földemre..." Vagy a régi idétlenkedés a futballcsapat összeállításáról, amelynek hátvédsora Avar, Kavar, Z'-avar, belső hármasa pedig: Toldi, Töke, Kemény. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy tök a tromf, meg hogy tökre zöldet, és hogy tökfilkó, meg hogy tökjó. Persze egy ilyen kép azért más gondolatokat is sorjáztat. Mindenekelőtt azokét az elképesztő rekordokat, amelyek közül hadd emlékeztessek néhányra. Az ágyazás világrekordját egy 34 éves ausztrál polgár tartja, aki a szigorú szabályoknak megfelelve, 28,2 másodperc alatt vetette meg ágyát (nem tudom, mit kezdett volna a magyar parasztházak tisztaszobájának fölvetett ágyaival ?). Egy amerikai hölgy az almahámozás világrekordere: egyetlen almáról 52,51 méter egybefüggő héjat fejtett le 11 óra és 30 perc alatt (kíváncsi vagyok, mit szóltak hozzá az almára váró gyerekei). Egy angol úr 1987. május. 1-jéig bezárólag mint kaszkadőr, 1912 gépkocsit tört össze (reménykedhetünk, hogy néhány magyar női vezető nemsokára megdönti ezt a rekordot). Egy ausztrál úr a bélyegnyalás világrekordere, 4 perc alatt 204 bélyeget nyalt fel borítékra (ennek a műfajnak mi egy más válfaját műveljük, azt hiszem, ebben verhetetlenek vagyunk). A leggyorsabb borbély Denny Rowe, aki 60 perc alatt 1994 embert borotvált meg, nincs közte a norvég Hans N. Langsethe, akinek 5,33 méter hosszú szakállt mértek (nálunk fényesre borotvált hírek és szakállas viccek dívnak.) S amit nekünk nagyon sürgősen el kellene tanulnunk, például a koplalás, hiszen a legtöbb ember már 12 órával az utolsó étkezést követően kényelmetlenül érzi magát. Eltanulhatnánk Agnus Barbieri csúcsát, aki 382 napos fogyókúrája alatt csak teát, kávét, vizet, szódavizet és vitaminokat fogyasztott. Nekünk se telik immár sokkal többre. Sőt elirigyelhetjük a leghosszabb víz alatti tartózkodás rekordját, amit egy kaliforniai elektroműszerész tart 13 perc 42,4 másodperccel. A mai politikai hullámverésben még hosszabb időre is szükségünk lenne. Nagyobbra tartom ezeknél a világraszóló csúcsoknál Bubka rúdugró rekordjait, azt a heroikus küzdelmet, ahogy 6 méteren fölül, centiről centire győzi le a magasságokat; vagy a súlyemelőt, aki 2 mázsával a feje fölött tántorog a dobogón mosolyogva, vagy a sprintért, aki 10 másodperc alá szorította a 100 métert legyőzhető időt. De még ennél is sokkal többre becsülöm az emberek mindennapi teljesítőképességét. A ruhagyári szalagnál, a marhaistállóban, az esztergapadnál, a katedránál, az áruházak pénztáraiban teljesítőket. Ezek az igazi rekorderek, akik edzők, különleges táplálkozási metódusok, serkentószerek, tudományos edzéstervek nélkül nap mint nap - teljesítenek. Róluk kevesebb szó esik, ők nem kerülnek a rekordok könyvébe, vagy a sport híradások élére. De nélkülük nem működik a család, nem él a társadalom, kipusztulna az emberiség. Jót mulatunk ezen a hatalmas tökön, csettintünk Bubka 612 centis ugrása után, de aztán a saját rekordjainkat, teljesítőképességünk mindennapi mércéjét vesszük célba. És tessék elhinni, ez sem kevés. Mondhatnám: tökjó... Tandi Lajos Néhány napja zajos társulat székel a házunkkal szemközt. A közepes méretű beépítetlen teriiletet körhinták, céllövöldék, hinták, horgászat-sátrak foglalták el. Mini, utazó Vidámpark Vagy ahogy nagyanyáink hívták: Angolpark. Merthogy arról jött. Ahogy azonban sétálgatok a lakókocsik és a villódzó neonok között, különös feliratra leszek figyelmes. „Európa park" - hirdeti a tábla. No lám, ők is oda igyekeznek! A park rendszert váltott. A rendszerváltásnak egyéb csalhatatlan jeleit is magán viseli a nagy bazár. A dodgem-pálya fölött például embermagasságú új, koronás címer díszeleg. Alatta azonban felirat: „Bánatkert". Vajon mér ' búsuljunk - tűnődöm, s már fordulnék kifele. Ekkor azonban egy másik figyelmeztetésen akad meg a szemem az Európa Park oldalán: „Felszállás csak zsetonnal!". Áhá! Már értem. Ac a bibi, hogy ahová oly nagyon igyekeznénk, ott üres zsebbel nem látnak szívesen minket. M.T. A DAC bizakodik Repülőtér-fejlesztés - önkormányzati segítséggel