Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-09 / 58. szám

2 Körkép 1991. március 9., szombat ,Tankkal behajtani tilos!' Észtország igent mondott 1989 február 24-e óta ismét kék-fekete-fehér zászló leng a tallinni Visgorod legmagasabb bástyája, a Hosszú Hermán tetején. Hajnalonként az észt himnusz hangjától kísérve, a fölkeló nappal együtt kúszik íöl a tenger kékjét, a hazai föld színét és a levegő tisztaságát szimbolizáló lobogó, és nyugalmat árasztó nemzeti zenére — ahogy a nap — hanyatlik alá szürkületkor. A Hermán az észt alabárdos toronyőr, aki a városi tanács nyúlánk tornyának csúcsán is vigyázza a fóváros nyugalmát Mert a múlt héten még szükség volt rá, hogy vigyázzák a nyugalmat! Az Edkaar Savisaar elnök palotáját és az észt minisztertanácsot is magába foglaló parlamenti épülettel tíz méterről néz szembe egy hagymakupolás templom, és a két épület között 3 ezer fős tüntetést szervezett tavaly májusban az Interdvizsényije orosz nacionalista szervezet. Azóta észt önkéntesek soktonnás kövekből emeltek barikádot az elnöki palota köré, és a Visgorodba fölvezető utakra. Közlekedési táblák jelzik:tankkal tilos behajtani az észt nemzet fellegvárába. Az orosz önkéntesek viszont a kommunista párt központi bizottsága és a „Sakala" észt kulturális központ között emelkedő Lenin-szobor mellé állítanak éjszakánként óröket, nehogy valaki éjszaka ledöntse a szobrot. Feszültséget mégsem érzünk a városban. Inkább indokolt óvatosság mindez. Tallinn lakói nemcsak a közelmúlt vilniuszi eseményeire emlékeznek, hanem arra az orosz bombára is, amely a második világháború végén, már fegyvernyugvás idején hullott az észtekkel zsúfolásig telt Niguliste templomra. Körültekintés, óvatosság, nyugalom, tárgyszerűség, mondhatnám, magabiztosság jellemzi a választások előtti napon a balti államok jövöjéről tartott nemzetközi konferenciát is, •melyen a magyar Kereszténydemokrata Néppárt képviseletében ketten vettünk részt: dr. Varga László, a párt nemzetközi tekintélyű, nemzetközi jogász társelnöke és e sorok írója, a párt külügyi bizottságának tagja. A helyszínen tudtuk meg, hogy rajtunk kivúl fideszes, kisgazdapárti és SZDSZ-es küldöttség, köztük az Országgyűlés két tagja (Kocsenda Antal és Rajk László) is részt vesznek a tanácskozás munkájában. A tanácskozás alapállása: a balti államok szuverenitását az 1940-es szovjet annektálás csak ideiglenesen függeszthette föl, és azt a német egyesítés után következő logikus lépésként de facto is helyre kell állítani. A tanácskozás ehhez kereste a békés megoldás útját. Vita tulajdonképpen csau. a balti államok ENSZ-tagsága körül alakult ki. Végül a záródokumentum, amelyet 14 ország párt- vagy parlamenti küldöttsége irt alá, a magyar Kereszténydemokrata Néppárt véleményét fogadta el, és elvetette a non-governemental tagságra vonatkozó javaslatot, amely zsákutcát jelentett volna a három köztársaság számára. Március 3-án a tanácskozás résztvevői is bekapcsolódtak a népszavazást ellenőrző nemzetközi bizottság munkájába. „Akarja-e ön az államilag független és demokratikus Észt Köztársaság visszaállítását?" — erre a kérdésre kellett igennel vagy nemmel válaszolni a szavazásra jogosultaknak. Több tallinni és vidéki — köztük orosz többségű körzetekben fekvő — szavazóhelyiség fölkeresése után állapíttatott meg: a szavazás legális, jól szervezett és fegyelmezett volt Már a repülőgépen értesültünk oroszországi republikánus és liberális kollégáinktól arról, hogy 1991. március 3-án észt és orosz, lett és orosz egymásra talált a két köztársaságban ugyanazon a napon tartott népszavazásokon, amelyeket az orosz többségű körzetekben is magas számú részvétel, és a függetlenség mellett leadott nagy számú voks jellemzett Torma József Változatok katonai konvojra Csekély egy év, s Litvánia túl van egy parlamenti választáson. egy szovjet katonai blokádon, egy véres államcsínykísérleten. egy népszavazáson, és sok-sok ígéreten. Eközben a hatalom a választásokat törvénytelennek, a blokádot gazdasági hiányosságnak, a puccskísérletet szovjet hatalom elleni, helyi provokációnak, a népszavazást pedig nacionalista kihívásnak minősítette, A katonai bevonulások is megkapták a maguk nevét. Volt ott már hadgyakorlat, krumpliszedés, biztonsági őrség („litván felkérésre"), vagyonvédelem, és az ördög tudja, még mi; o megszállás legötletesebb változatai születtek meg. Es amikor clz etnber azt pondolná. hopy a szovjet katonai vezetés már csak ismételni tudná önmagat. Vytautas Landsbergis parlamenti elnök tegnapi bejelentése után, miszerint hatalmas katonai konvojok jelentek meg a litván városok körül, a körzeti parancsnok elmagyarázta, hogy katonái most épp a járművezetést gyakorolják. P. J. Kék cédulás népszavazás? Nincs határszigorítás A március 15-ei nemzeti ünnep napjaira a romániai határőrség nem kapott semmilyen különleges biztonsági utasítást a Magyarországból Romániába tartó turistaforgalmat illetően — kérdésünkre ezt a választ kaptuk a nagylaki határátkelőhely román oldalának ügyeletétől. A román határőrség állítása szerint az átkelés korlátozása nem várható, sem pedig az, hogy e napokon az esetleges torlódás az ellenőrzés szigorítása miatt következnék be. A kapott információt természetesen a megfelelő kételkedéssel kell kezelnünk, gondolván arra, ami tavaly márciusban. északon, a Csen gersima—Szatmárnémeti átkelőhelyen történt, hogy a román határokon a hatái menti városban nekibuzdult magyarellenes tüntetők hatására visszafordulásra szólították fel az országba beutazó turistákat. Idén Nagylaknál ilyesmire nem kell számítani — állítja a határúgyelet. S. P. S. Magyar—román időpontvita Az MTI információja szerint a magyar külügyminiszter nem kalaszthatta el romániai látogatását, annak időpontjáról ugyanis még nem is született végleges megállapodás. Az egyik pénteki napilap egy román diplomatát idézve azt írja: Jeszenszky Géza március 7-én — sűrű programjára hivatkozva — „lemondta" a március 18ára kitűzött bukaresti látogatását. A magyar hírügynökség értesülése ezt nem támasztja alá. A két külügyminiszter madridi esz-^ mecseréjén vetődött fel az'. ötlet: hasznos Jenné a magyar diplomácia vezetőjének látogatása. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti ülése idején azután román diplomaták március 18-ára javasolták. a vizitet. Az időpontot megvizsgáljuk — hangzott a magyar válasz, majd március 6-án Jeszenszky Géza azt tudatta: a javaslatban jelzett időpont a magyar félnék — egyéb elfoglaltsága miatt — nem alkalmas, ám a látogatásra később, esetleg a „Nyitott .Égbolt" egyezmény aláírása ikapcsán sor kerül. (MTI) Albán menekültáradat Az olasz kormány csütörtökön arra kérte az albán vezetést, hogy próbálja meg Jeáliítani a menekülők áradatát, és engedje szabadon a politikai foglyokat, elősegítendő az albániai feszültség csökkenését. A múlt hét óta, mintegy 17 ezer menekült tette meg hajókon a 80 km-es utat Albánia és Olaszország között, hogy politikai menedékjogot kérjen. — Hol foglal helyet a párt a magyar politikai élet palettáján? — Baloldali párt vagyunk, de nem szélsöbalosok Ilyen párt egyébként ma Magyarországon nincs is, s magunkra nézve ezt a minősítést vissza is utasítjuk. Mindazonáltal úgy tűnik, a Munkáspárt a politikai baloldal legszélén foglal helyet. A szélsőbalt inkább különféle csoportok, emberek, áramlatok képviselik. Tagadhatatlan, pártunkban is fellelhetők ennek nyomai, tagságunkban is vannak ilyen emberek, de ez semmiképpen nem azonos a Munkáspárt politikai irányvonalával, hivatalos politikájával, amely az alkotmányos rend, a parlamentarizmus elfogadásán, a játékszabályok betartásán alapul. — Kiknek a pártja az MSZMP? — A mi bázisunk a szélesebben értelmezett munkásosztály: a bérből és a fizetésből élők (akik a társadalom 75 százalékát alkotják), a fizikai dolgozók (a Parlamentben 3 százalékban vannak jelen), s valamennyi munkavállaló. Nyilvánvalóan nem képviselhetjük a szűk gazdagodó réteget, a privát és az állami munkáltatókat. — A parlamenti választásokon elszenvedett kudarcon hogyan sikerült túltenniük magukat? — A hatalomból már korábban kiszorultunk. A hatalomvesztés sokkját nem a n baloldal peremén MSZMP — az egyik legnagyobb taglétszámú, s ugyanakkor csekély befolyással bíró párt. Országosan 50-60 ezer. Szegeden 530 tagja van. A városban és vonzáskörzetében összesen 19 alapszervezete működik (ebből 3 a környékbeli falvakban). A parlamenti választásokon 4 százalék alatti eredményt ért el. a helyhatóságin 4,25 százalékkal Szegeden egy képviselőt juttatott az önkormányzatba. Az alapszervezeti titkárok, az intézőbizottság hét tagja, valamint az országos tisztségviselők alkotják a koordinációs bizottságot, melynek elnöke, dr Krajkó Gyula egyetemi tanár a beszélgetőpartnerünk. Mindhárom balti köztárlaság „elutasítja" az unió jövőjéről március 17-ére kiírt szovjet népszavazást: Lettország és Litvánia parlamentjei külön határozatban nyilván i tóttá k „törvénytelennek" a referendum megszervezését, míg az észt parlament ugyan hivatalosan nem foglalt el ilyen álláspontot, de annak eredményeit eleve semmisnek tekinti. Vytautas Landsbergis véleménye szerint a szovjet népszavazás a „köztársaság önrendelkezési jogának újabb korlátozása". A litván parlamenti elnök a vilmusi törvényhozás ..nem hivatalos" tanácsikozasán úgy fogalmazott, hogy „egy idegen állam és az SZKP helyi leányvállalatának rendezvényéről" van szó. A vilniusi lapok értékelése szerint a választói névjegyzék hiánya korlátlan lehetőségeket biztosít a szervezők számára: bárki szavazhat, s a lelkesebbek akár tucatnyi választókörzetet is felkereshetnek március 17-én, ami kísértetiesen emlékeztet a háború utáni Magyarország „kék cédulás" szavazásra. Monopoly: Vészcsengőcsoport (Budapesti tudósítónktól) Januárban a szarvasmarhák nem kis örömére megszűnt a tejipari tröszt. De arra már nem számított a jámbor nyáj, hogy a vállalatok, amelyek a trösztöt alkották — a mai időkre jellemző szabadversenyes kapitalista stílusban — kartellként fognak működni. A piactól függetlenül, saját haszonlesésük szerint összebújnak, és kifundálják nekünk, a nyájnak, az új, magasabb árat. Aztán bejelentik, s ha sikerül elhárítani, akkor még örülhetünk is, megint megúsztunk valami rosszat. Tehát nemcsak a tejárral fejnek bennünket. Hasonlóképpen képzelik az olajipari termékek árait, sőt a vízdíjat is. Három parlamenti képviselő, Körösi Imre, Szüts István és Zacsek Gyula képviselői csoportot kezdett szervezni a piaci viszonyoktól elrugaszkodott önkényes árak ellen. Az MDF-ets honatyák működése sikerrel járt, a csoport szerdán Monopoly néven meg is alakult Jó lenne, ha mihamarabb pártközivé válna! A monopolysták célja még az is, hogy az infláció ellen küzdjenek, illetve a pártállami reflex ellen, amelyik minden áremelést a kormánynak tulajdonít. A Monopoly-csoport figyeli a különféle iparágakat, a nagyvállalatokat, és ha túlzott, önkényes áremelést tapasztal, azt jelzi a szaktárcának, a nyilvánosságnak, sőt kirívó esetben rendőri feljelentést is tesz. Lesz dolga a Monopolynak. Magyarországon mostanában gyakran állapítják meg az árakat a vásárlóerőtől függetlenül. Ezért drágák a konzervek, ezért kerül egy mázsa kukorica 1300 —1400 forintba, a búza ára a korábbi 680-ról ezért kezdett a mázsánként) ezer forint felé kúszni. Valamit nem kalkulálnak be az árfelhajtó cégek: az összeomlott KGST-piacon most semmit nem lehet eladni, Nyugaton nem versenyképesek. A nyakukon marad a raktárkészlet, és ebbe beledöglenek. Csakhogy ebben az esetben mi, akik pénzünk fogytán, nem tudunk tőlük vásárolni, velük fogunk pusztulni. Szakszervezeti tapasztalatsegély Amerikából választási eredmények megismerésekor éltük át. Csalódtunk viszont, mert nem sikerült bekerülnünk a Parlamentbe. De szervezeti életünk intenzitása, tagságunk aktivitása nem csökkent. — Általános tendencia, hogy a pártok taglétszáma fogyatkozik. Mi a helyzet önöknél? — Szegeden az utóbbi esztendőben nem volt lemorzsolódás. Ügy is fogalmazhatnék, létszámunk csak a hálálozásokkal csökken. Az elmúlt hetekben 10 munkás lépett be közénk, az utóbbi hónapok munkájának több száz újabb szimpatizánst köszönhetünk. Különösen munkásbázisunk erősödik. Érdeklődtek a pártonkívüliek is; a héten nőnapot tartottunk, száznál is többen jöttek. — Lehet-e népszerű emberek nélkül politizálni? — Az egykori MSZMP felbomlása az egész baloldal számára érzékeny veszteséget okozott. A parlamenti választások eredményei is ezt tükrözik. Meg kell keresnünk az együttműködés lehetőségeit a szociáldemokratákkal és a szocialistákkal. Alapszervezeteink már tartottak közös akciókat, például együttesen gyűjtötték az aláírásokat a szovjet hősi emlékmű eltávolítása ellen. Szeretnénk velük ünnepelni május l-jét; közös gyűlés és sátor lenne a ligetben. — Tehertétel-e a régi negatív figurák jelenléte a pártban? — Ribánszky kilépett, Grósz lemondott központi vezetőségi tagságáról, Berecz és Púja még ott vannak, de semmi befolyásuk nincs. Nálunk a volt megyei pártapparátusból két ember őrizte meg tagságát, a városiból 6enki. A több száz gyárigazgatóból, gazdasági vezetőből egy aktív és egy nyugdíjas tagunk maradt. Nem vagyunk tehát a régi rendszer fellegvára. Érthetetlen és értelmetlen a szocialista párt elnökének, Szemók Árpádnak az a feltétele, hogy a baloldali együttműködés csak akkor jöhet létre, ha tőlük megtisztítjuk pártunkat. — Sokan úgy tartják, a gyorsan romló gazdasági helyzetben a baloldal befolyása nőni fog. — Így gondoljuk mi is. Az Antall-kormány még kijátszsza utolsó aduit; a nagykoalíciót, a szakértői kabinetet; látszatkérdésekkel (magas nyugdíjak stb.) egy darabig félrevezeti még a társadalmat, de a következő választásokon — hamarabb kerül erre sor, mint hinnénk —, 1992-ben a baloldal előretör. — Milyen a kapcsolatuk a helyi törvényhozással, az önkormányzattal? — Lippai Pált támogattuk, s támogatjuk ma is. Igyekszünk olyan viszonyt kialakítani, amelyben mi is tehetünk valamit a városért. Delegált képviselőnkkel, párttagságunkkal, propagandánkkal partnerek vagyunk, ha Szeged boldogulásáért kell dolgozni, de nem nézzük el az önkormányzat butaságait: a 13. havi fizetést, a helyi adó idei bevezetését (ez utóbbi a deficitet nem szünteti meg, ellenben meg lehetne keresni a takarékosság új formáit). (ódor) A független érdekképviseletek fiatal múltjukraj való tekintettel rászorulnak az „idős" demokráciák hasonló szervezeteinek tapasztalataira, sőt anyagi támogatásaira is. A Külügyminisztérium szervezésében az AFL—CIO, a legnagyobb amerikai—kanadai szakszervezeti szövetség (14 millió munkavállaló) meghívására a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának öttagú küldöttsége az Amerikai Egyesült Államokban járt. Az utazó küldöttségben a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét Hegedűs Zsuzsa képiviselte, aki összefoglalta az utazás céljait: — Több célja volt ennek a látogatásnak. Az egyik, hogy megismerjük az ottani szakszervezeti felépítést, a másik, hogy egyfajta képzésben vegyünk részt. Egyrészt jártuk az országot, meghívásoknak tettünk eleget, másrészt egy szakszervezeti oktatási centrumban töltöttünk egy hetet, ahol előadásokat hallgattunk. Az AFK—CIO kelet-európai osztályt hozott létre, így pl. előttünk egy szovjet delegáció járt. Segíteni akarnak, anyagi támogatást már ezelőtt is kaptunk. A szövetség tanár tagszervezetével, az AFT-veű már korábban kiépítettük a kapcsolatot. — Kikkel találkoztak? — Nagyon sok szakszervezeti vezetővel, így többek között az AFL—CIO elnökével, Lane Kinklanddel, aki tájékoztatott minket a szakszervezeti munkáról, illetve tőlünk kért tájékoztatást a hazai viszonyokról. Ezenkívül ellátogattunk a Munkaügyi Minisztériumba, a Külügyminisztériumba és a Kongresszusba is "Ott találkoztunk Tom Lantossal, kaliforniai képviselővel, aki jelezte, hogy támogatni fogja a magyar szakszervezeti mozgalmat Hasonlóképpen nyilatkozott Zwack Péter nagykövet is, és megígérte, hogy segít a kölcsönös tájékoztatásban. A Munkaügyi Minisztériumban megállapHxiás született egy közös projekt kidolgozására az átalakulások következtében várható nagy arányú munkanélküliség kezelésére, amit a Külügyminisztérium és az AFL—CIO közösen fog finanszírozni, az utóbbi szakmai tanácsaival kísérve. A magyar kormányzat már kapott erre pénzt, ennek az elosztásáról, és a velünk való konzultáció szükségességéről tárgyaltunk a Világbank magyarországi referensével. — A reprezentáción túl konkrétabban: a PDSZ miként kívánja hasznosítani ezeket a tapasztalatokat a valóságban? — Sok szó esett a szakszervezeti választásokról. Ez elengedhetetlen Magyarországon is. Hiszen az adott munkahelyéken több szakszervezet működik, és a vagyonfelosztás sánca tisztázva. Ezeket a problémákat választással kell megoldani. Ehhez kapunk segítséget. Az A FT és az AFL—CIO közös programot biztosít számunkra, ami erőfelmérő tanulmánnyal kezdődik a pedagógus szakszervezetek magyarországi helyzetéről, és a PDSZ szervezettségéről. Segítenek a kampánymunka megszervezésében, és egy követő programot építenek rá, hiszen ehhez szakemberekre és természetesen pénzre lesz szükség Várnagy Tamás v