Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-05 / 54. szám

1991. március 5., kedd A helyzet 3 Bespájzolt paprika A hiány még nem vállalkozás Tavaly télen tekintélyes haszonra tett szert, aki otthon őrölte meg paprikáját. Borsos áron is elkapkodták-a vevők. A gazda ismerőseinek ismerőseitől lehetett egy-egy kilót rendelni. Ha valaki a családból nagyvállalatnál dolgozott, mindenki tudta róla, ő a paprikás ember, neki kell szólni, s holnapra itt a portéka. Az aszály ismét belegázolt a termésbe, úgy tűnt. a produkció megismételhető. A paprikaföldeket ellepték a maszek felvásárlók, s 25—30 forintot is adtak a termés kilójáért. A Paprikafeldolgozó Vállalat 18 forintot kínált érte. majd látva a konkurenciát, 20, illetve 25 forintig nyújtózkodott. Addigra viszont a java minőséget begyűjtötték a házi őrlésre vállalkozók. Decemberig ment is minden szálában, öt-hatszáz forintért, sőt néhol hétszázért mérték kilóját az őrleménynek. A napokban a piacon már háromszázért hozzájuthattam volna, ha jó magyar szokás szerint az ősszel be nem spájzolok. Hallok olyanról, hogy egy-egy kamrában, garázsban mázsaszám halmozódik az eladatlan készlet. Környékünkön több száz tonnára rúghat a mennyisége. Van, aki csendben mérgelődik. hogy elszámolta magát, mások az állami vállalat gáncsoskodására vezetik vissza a kudarcukat. A múltkor találkoztam egy termelővel, aki társaival együtt az összes paprikáját megórlette. Zsákosán szerették volna húsipari cégeknek eladni. Azok vagy drágállották, vagy az állami vállalattól vették meg, de nem álltak kötélnek. A száz mázsából alig kelt el mutatóba. Most exportlehetőség után futkosnak. Az egyik kiajánló kft. emberétói tudom, odaát sem haraptak rá az ajánlatra. Logikusnak tűnik, adják oda így órölve a paprikafeldolgozónak, hisz a csövesért még kapkodott az ószön. Igen ám, de a vállalat, hogy megrendeléseit, hagyományos exportpiacait ellássa, spanyol paprikát importált. Ezt keverik a belföldre szánt tételekbe, s a magyart meg kiszállítják. Szántott félterméket még átvesznek a „megtévedt" partnereiktől. de őrleményt már nem. Utók0 képtelenség garanciát vállalni a technológiáén, s a készterméket csak tényleges adóalanytól vehetnének, aki el tud számolni az áfával is. Nem elképzelhetetlen. hogy a húzódozásnak lélektani oka is van: minek segítsenek annak, aki megpróbált velük kibabrálni? Személy szerint sajnálom a besokalt termelőket, hisz még a munkájuk ellenértékéhez sem tudnak hozzájutni. A rokonszenvemet lohasztja, hogy monopóliumellenes harcukhoz ilyen kétes módon fogtak hozzá. Először is érvényes szerződés alól bújtak ki. amikor visszatartották az árujukat. Amikor lehetett, az indokolt fölé hajszolták az árakat, a megspórolt kereskedelmi árrések és az áfa értékét nem osztották meg velünk, fogyasztókkal. Aki valós piacismeret nélkül, majd lesz valahogy alapon, vágott az üzletbe, enyhén szólva felelőtlenül járt el saját magával szemben. A tanulópénz keserves, de a szerencsejáték már ilyen: ami nagy nyereménnyel kecsegtet, azon veszíteni is lehet. Az igazi vállalkozás nem egy aszály utáni betakarítással kezdődik. Ha nem bízok a vállalatban, akkor ne szerződjek vele. keressek előre vevőket, legalizáljam a tevékenységem, s ha jól csinálom, söpörjem én be a megérdemelt hasznot. Talán így is lehetne. Tóth Szeles István DM-grafikon Hova aramlik a külföldi toké? Mozdult a márka Valamelyest enyhült az utóbbi hónapokban a külföldi működötöké óvatossága, már ami a hazánkba áramló befektetéseket illeti. 1990-ben komoly változás volt megfigyelhető a nyugati tőkebeáramlás terén. Egyrészt gyors ütemben növekedett a külföldi tőkével alakuló hazai társaságok száma, másrészt viszont csökkent az egy-egy vállalkozásba bevitt tóke nagysága. Az elmúlt év folyamán felgyorsult a külföldi befektetési kedv: a nyugati működőtöké alig 7 százaléka az elsó negyedévben, 25 százaléka a másodikban, 29 százaléka a harmadikban és közel 40 százaléka az év utolsó negyedében áramlott be az újonnan megalapított vegyes vállalatokba. így összességében közel háromszor annyi (3814) külföldi érdekeltségű cég alakult hazánkban tavaly, mint a korábbi években együttvéve. 1990-ben az újonnan alakult jogi személyiségű gazdasági társaságok egyharmad részébe már külföldi partner is invesztált tökét, ez összesen 25 milliárd forintos tökebeáramlást jelentett. Érdekes megvizsgálni azt is, hogy a közel 4000 új gazdasági társaság alapítói vagyonába kik szálltak be a legnagyobb részben. Vezet a német márka, amely több mint 1400 új társaságba hozott tőkét, 900 társaság alaptökéjét gyarapította az osztrák schilling és közel 600-éban szerepel USA dollár. Az év vége felé csökkent a márka házasodási kedve és nőtt a másik két devizanemben befektetők vállalkozási kedve. A legtöbb új külföldi érdekeltségű társaság (1800) a kereskedelemben alakult, az iparban 800. az építőiparban több mint 300 külföldi partner fektetett be jelentősebb összeget. Közel 600 a szolgáltatásba invesztáló külföldi tőkés száma is. Csökkent viszont a társaságok átlagos tőkenagysága: mindössze 18 millió 600 ezer forint volt tavaly az átlagosan egy társaságra jutó tőkenagyság, a bevitt deviza értéke pedig alig haladta meg a 6 millió forintot egy-egy vállalkozásban. A társaságok majd 60 Talpon marad-e az ország? Az órlőházba véletlenül, szinte cél nélkül jutottam el. Csengele déli határában, az országút elágazásánál áll, apró, földszintes épület, előtte kicsiny rakodótérrel, amelyhez (óh, huszadik század!) lovasszekerek és utánfutós gépkocsik sorjáznak egymás után, gabonás zsákokkal megrakottan, odabenn pedig lisztes arcú, barátságos emberek hordják a gabonát. Zúg a gép, néha már-már feldörömböl, ilyenkor ujabb adagot töltenek a garatba, s a tölcsérben lassan, mint a homokórában megindul az örvény. Telik az idő, jó ideje álldogálok már a liszt-illatú sürgés-forgásban. Nekem érdekesség, nekik: munka. Végül, talán csak röstellkedő zavaromban, mert mégsem illenék ilyen mélázva bámulni a munkát, valakit megkérdezek, számara is ily különös-e ez a hely. Nyilt tekintetű férfi; előbb nem érti mit akarok. Aztán észbe kap, persze, mondja, s visszakérdez: nem tudom, hogy Nagy Bandó András itt ezen a helyen kezdte a munkát? Ez volt az elsó munkahelye, s tán másfél évet dolgozott itt, néhányan még emlékeznek is rá; hát erről nevezetes, mi mástól volna az. Nem tudom. A garat újra felmordul, ezernyi gabonaszem zúdul belé, egyik olyan mint a másik. Hétköznap van. talán csütörtök. Finom lisztpor száll a dolgainkra. S. P. S. Gazdaság a politika satujában „Padlássöprés" — piac nélkül Ez azeró a társadalom különböző szféráiban félelmet keltett. így a gazdaságra, a vezetőkre, a vállalkozásokra a rendezetlen szabályozás, a piac hiánya, a ..padlássöpréshez" hasonlítható elvonások közepette rendkívüli politikai nyomás is hárult. Mindezek ellenére a magyar gazdaság nem omlott össze, mint a társadalom alappillére — ha szűkebb mozgástérrel is még mindig biztosítani tudja a társadalmi rendszerváltás békés átmenetét. A gazdaság belső gondjai (szcrkezeu és szervezeti problémák, technológiai-technikai lemaradások, piacvesztés, információhiány, kiforratlan menedzsment) közepette csak újabb áldozatvállalással képzelhető el, hogy rendszerbeli, szabályozási környezetté vált körülmények mellett (mint az adósságválság, az infláció, a tulajdonlás, a csód és újrakezdés, a szociális háló bizonytalansága) a magyar gazdaság az idén is működőképes maradjon. Három-négy hónapon belül fog kiderülni, hogy az idén talpon marad-e az ország. Ha a lakosság akkorra várható pénzügyi kimerülése egybeesik a gazdaságéval, nehezen képzelhető el racionális megoldás Egyre inkább láthatóvá válik a politikai harc az állami tulajdon jövőbeni birtoklásáért, és az állami adósság szétterítése ellen. Ha a politikai harc elhúzódik, vagy a társadalom csak egyes — megkülönbozttett — csoportjai jutnak lehetőséghez (konchoz), illetve raknak rájuk terhet, akkor az nemhogy fel fogja erősíteni a működési zavarokat, henem önmagában is nehezen kezelhető feszültségek kialakulásához fog vezetni. Mindez növelni fogja az idén a gazdasági vezetőkre és vállalkozókra nehezedő politikai pressziót, mert ók — helyzetüknél é« tudásuknál fogva — át tudják látni c Hosszú évtizedekig a politika árnyékában dolgozó gazdaságnak végre megadatott, hogy kimenjen a napfényre. Mindezzel persze állapota, viszonyai nyilvánvalóbbá. kiismerhetővé letfek, s természetesen máris néhányan napszúrást kaptak. De a napfény nem elsősorban a gazdasági szervezeteket és a vállalkozókat vakította el. Az elmúlt évben a rendszerváltás természetéből adódó zavarokat a politikai csatározások, az érdekviszonyok képviseletének és egyeztetésének — igen finoman szólva — hézagos volta felerősítette. A társadalom elsősorban azért nem zilálódott szét teljesen, mert a gazdaság lényegéből adódó szervezettség és a konok gazdasági teljesítménykényszer — egyelőre — összetartotta. játszmát és nélkülük, mint az már bebizonyosodott. nem lehet végrehajtani a gyakorlati átrendezést. Egyes érdekképviseletek mindezt nyilván megértve — bekapcsolódtak a küzdelembe Kétkamarás parlamentet! A magyar érdekvédelmi háló kialakulatlansága, az érdekvédelem bclsó zavarai miatt — ugyan késznek mutatkoztunk, saját köreinket magunk is szerveztük, de — nem sürgettük az érdekegyeztető tanácsok felállítását, fóként működésük megkezdését. Véleményünk szerint az Országos Érdekegyeztető Tanácsot szereptévesztésbe sodorták. Az érdekegyeztető tanácsok funkció és valós szereplök nélküli létrehozása jelenleg értelmetlen, későbbiekre vonatkozóan ártalmas lehet. Az biztos, hogy az adózási kérdésekben, a munkanélküliség kezelésében. infrastmktúrális fejlesztésekben, képzési irányok meghatározásában szükség lesz rájuk mind megyei, mind helyi szinten, amely a városi kamarák kialakulását vetíti eló. Ezen szerepüket nem vehetik ál a kormány kezdeményezésére létrejövő Munkaügyi Tanácsok. A régió gazdasági-társadalmi együttműködése és összetartozása miatt érdekegyeztetésre ezen a szinten is szükség van. Minden elfoglaltság ellenere is időt kell szánnunk arra. hogy magunkat megszervezve integrálódni tudjunk a gazdasági szféra, a civil társadalomra jellemző tagolt és szövevényes érdekképviseleti rendszerbe, kommunikációs és egyeztetési mechanizmusokba. A gazdasági rendszervállás politikai satuba került, melyhez a gazdasági vezetők gazdasági gondokba való temetkezése és politikai bénultsága is hozzájárult. Végre be kell látniuk, hogy a rendszerváltási nem lehet tisztes távolból végigkövetniük. A Dél-magyarországi Gazdasági Kamara mindezt felismerve kívánja tagjai gazdasági érdekeit védeni, információigényét kielégíteni. piaci és kereskedelmi kapcsolatait fejleszteni. Az alakuló érdekképviseleti törvénytervezetet átfogó jellege és homályos megfogalmazásai miatt nem tartja elégségesnek — a gazdaságszervezéssel is foglalkozó — gazdasági érdekképviseletek, a kamarák helyének és szerepének meghatározásához, ennél többet önszerveződéssel is el lehet émi. A Délmagyaroszági Gazdasági Kamara az Országos Érdekegyeztető Tanács működésében és az érdekképviseletekről szóló törvénytervezetben (kiegészítve azt az önkormányzatokkal) a kétkamarás parlament felé elmozdulva érzi megteremteni az érdekegyeztetés társadalmi megszervezhetóségét. Dr. L'grai András a Dél-magyarországi Gazdasági Kamara elnöke Kereskedelem 51.1% Ipar 23.1% Szolgaitatás 17.0% Építőipar 8.9% százalékát csak a minimálisan előírt 1 millió forintos törzstőkével jegyezték be, további 33 százalék alapítói vagyona sem haladta meg a 10 millió forintot. A nyugatról beáramló tóke az ország viszonylag fejlett infrastruktúrával rendelkező területeit részesítette előnyben. A tavaly alakult vegyes vállalatok több. mint fele budapesti, 9 százaléka Pest megyei, 5 százaléka Gyór—Moson—Sopron megyei, míg Csongrád megye részesedése a 3 százalékot is alig érte el. (rafai) Gazdasági háttér Körkörös fizetőképtelenség Hogyan éltünk 1990-ben? Erre próbáltunk választ adni korábbi számunkban a Csongrád megyéről készült KSH-jelentes segítségével, most a gazdasági háttérről, az ipar, az építőipar és a mezőgazdaság elmúlt évi teljesítményéről számolunk be. vagy megszűntek, vagy nincs pénzük beruházásra. Az ismert árviszonyok miatt a lakosság sem képes építkezni. A vállalatok többsége szervezetük átalakításával van elfoglalva és nem a fejlesztéssel. Romlott a kivitelezők pénzügyi helyzete, hitelhez nehezen és igen drágán lehet hozzájutni, körkörös a fizetésképtelenség. A nagyobb építőipari cégeknek általában a költségvetéssel és a társadalombiztosítással kapcsolatban voltak fizetési nehézségeik. A Délép neve szerepelt is a társadalombiztosítás országos adóslistáján. A mezőgazdasági termelés 1990-ben elmaradt az egy évvel korábbitól, a növénytermelésben az 1989. évi növekedés után erőteljesen csökkent a termelés, s az állattenyésztés produktuma is alatta maradt az egy évvel ezelőttinek. A földkérdés megoldása várakozást. s némi bizonytalanságot okozott idén a mezőgazdaságban. A volt tulajdonosok jelezték igényüket, a megnyugtató jogi alap azonban még ma is hiányzik. Az elmúlt idöszakTovábbra sem érzékelhető alapvető változás az ipari gazdálkodásban. A termelés az év egészében 8.2 százalékkal csökkent. A dinamikusan fejlődő kisszervezetek — alacsony részarányuk miatt — nem tudják ellensúlyozni a termelés visszaesését. Az ipar ágazati szerkezete még mindig nem módosul a kívánatos irányba. A főbb ágazatok közül a feldolgozóipar termelése 12 százalékkal viszszaesett. Ezen belül a könnyűiparé 20, a gépiparé 13 százalékkal csökkent, az élelmiszeriparé . pedig az előző évi szinten maradt. Az alapanyaggyártás ágazataiban 15 százalékkal emelkedett a termelés, az energetikáin belül a kőolaj- és földgázkitermelés 8 százalékkal csökkent. Az exportértékesítés árbevétele 16 százalékkal nagyobb volt az egy évvel korábbinál. A kényszerű piacváltás eredményeként a dollárelszámolású kivitel értéke 40 százalékkal nőtt. a rubelelszámolású pedig 30 százalékkal Csökkent. így az összes kiszállításnak már négyötöde „dollárért" kelt el. Sajnálatos ugyanakkor, hogy az árbevétel-növekedés a forint leértékeléséből származott, a kivitt áru mennyisége 6 százalékkal kisebb volt az egy évvel korábbinál. Az értékesítési gondok miatt felduzzadt a gazdálkodó szervezetek tartozása, gyakorivá vált a fizetésképtelenség, állandósult a sorbanállás. A pénzhiány áthidalására a gazdálkodók — az irreálisan magas kamatok ellenére — gyakran kényszerültek hitelek igénybevéteiére Felerősödtek a válságtünetek a kivitelező építőipar területén: drasztikusan csökkent a termelés, ennél is jobban a termelékenység, nótt az ágazat vesztesége. A folyó áron számított 20 százalékos temelés-viszszaesés összehasonlítható áron legalább 30 százalékos teljesítménycsökkenést jelent. Ez legkevésbé a mélyépítőipart érintette, ahol főként a világbanki hitelből finanszírozott útfelújítások stabil megrendelései adtak a vártnál több munkát. Tovább szúkült a piac. szinte elfogytak a megrendelők A korábbi intézménvi megbízók ban a megyében szinte mindenütt emelkedtek a háztáji és illetményföldek területei, ennek is köszönhető, hogy csak 10-20-50 hektárokat igényeltek vissza a volt földtulajdonosok egy-egy mezőgazdasági nagyüzemtől. Ekkora volumen pedig alapjaiban nem érintette gazdálkodásukat. Az elmúlt évhez hasonlóan idén is folytatódott az állatállomány csökkenése, a visszaesés minden állatfajt érintett. Szeptember végén például az elmúlt 10 év legalacsonyabb szarvasmarha-állományát számolták össze országosan, miközben a megyei csökkenés még az átlagosnál is erőteljesebb volt. Eközben visszaesett az előállítási — például takarmányozási — költségekben egyre dráguló tejtermelés, ugyanakkor a fogyasztási kedv csökkenése miatt a feldolgozó vállalatoknak mind nehezebbé vált önköltségi. ár felett értékesíteni a tejet. Az érintett üzemek — a szűkülő export, illetve belső piac miatt — csak korlátozott mértékben kötnek szerződést 3 termelőkkel. K. A.