Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-01 / 51. szám

4 Hetedhét határon 1991. március 1., péntek Á megszólított ember... ...A LELKEK ISTÁPOLÓJA. Ha már régi szép 'kifejezéssel élve úgy mondhatnánk, Bordány 2 eaar 800 lelket számláló falu. Mindez persze azt is jelentené, hogy Gábor Imre római katolikus plébános az egész község papja, és következésképp, Bordány minden lakója e vallás gyakorlója. De így ezt még a tisztelendő sem mondaná: — Arányaiban úgy léhetne mondani, hogy a lakosság egy része gyakorolja hitét, mások alkalomszerűen, nagvobb ünnepek idején jönnek el a templomba, míg a további rész túlnyomóan vallásosnak tartja maflát, de nem a keresztényi élet jellemzi. Az mindenképpen elmondható a faluról, hogy hangsúlyozottan ateisták elvétve akadnak, még árnyaltabban fogalmazva: a köznapi életben egyházellen ess éget. vallásellenességet nem tapasztalok. — Éppen ebből kiindulva, de a lelkész hivatását hangsúlyosan értelmezve, az egész falu sorsát figyelemmel kell kisérnie. Hiszen a keresztény emberre éppúgy jellemző, hogy a környezetétől nem független, az is formálja öt. — Teljesen természetesen. így kell végeznem munkámat, hiszen minden vallásos embernek kötelessége is törődni embertársaival. Viszont, ha ez a felvetése esetleg arra vonatkozna, mely szerint énnekem a községben politikai jellegű szerepet kell vinnem. akkor erre egyértelműen nemmel válaszolok Ilyen irányú munkát sem, az egyház. sem egyetlen papja nem vállal fel. A politizálást ily módon tudatosan kerüljük. — Ne a régi. rőssz kicsengésű politizálásra. inkább valamiféle közéletiségre, közösségi sorsvállalásra gondoljunk. Ügy tudom, efféle módon igenis jelen van sok helyütt, ha valami fontos, a lakosság sorsát érintő dologról van szó. így talán már nem félreértelmezett a falu egészéért végzett munka? — Ebben az értelemben ténylegesen törekszem a magam módján segíteni. Az önkormányzat ülésére is elmegyek alkalomr adtan. a közérdekű dolgokat taglaló gyűlést se kerülöm el. Végtére, magam is itt élek, tizennégy esztendeje vagyok Bordányban lelkész, tehát mint mindenki másnak, nekem szintén van felelősségem a község, az emberek jövőjéért. Természetesen nem volt mindig ilyen egyszerű a helyzet, a jóval korábbi falusi vezetés részéről voltak fenntartások az egyházat a pap szerepkörét illetően. Nem vagyok tolakodó alkat, tehát ahol nem nagyon láttak szívesen, oda nem mentem. A polgármesterre! és a hivatal dolgozóival, s a képviselőkkel nincsen ilyen problémám. Igénylik is meghatározott dolgokban a véleményemet. — A község főterére készülő Szent Istvánszoborra gondol? — Igen. például ebben az elhatározásban is többször beszéltünk, -részletekbe menő kérdéseket tekintettünk át. Igazán örömteli. ha ilyen nemes cél érdekében, az egész község számára kiemelkedő jelentőségű dologban segíthetek Valójában hasonló együttműködés volt -korábban a II világháborús emlékmű elkészíttetésében is. A két mű alkotója ugyanaz a szobrászművész, mint ez. gondolom, tudott, Bánvölgyi László. De elsőként nem én, hanem a dorozsmai kántor hívta fel rá a figyelmet, az ottani templomba készített Szent Rita-szobor nyomán. — A bordányi ifjúsággal megszervezett cserkészcsapat kezdeményezését már csak nem ruházná másra? — Természetesen jelentős részt kértem a cserkészet újjászervezésében, de'túlzás len. ne ezit csak nekem tulajdonítani. Mint minden más, komoly szervezést igénylő munkát nem is lehet eredményesen elvégezni segítőtársak nélkül. Tehát meg kell említenem mindenképpen Farkas Dezső cserkészvezető nevét, mert szervezőként jelen volt, felkészítette a vállalkozó fiatalokat a szegedi cserkészsegédtiszti képzésre. Föltétlenül élnünk kell az erkölcsi nevelés, személyiségépítés olyan kipróbált formájával, mint a cserkészmozgalom. (Fotó: Gycnes Kálmán.) B. P. Pelyhes ládaszámra Piaci helypénzt szedni népszerűtlen, ám kényszerű kötelessége a polgármesteri hivataloknak. A faluközösségre «• fordított forintokat toldják meg belőle, hogy több jusson az iskolára, óvodára, egészségre, idös emberekre. Méltánylandó. Csakhogy méltányosnak, kell lenni azokkal is, akik portékájukat a piactérre viszik árulni. A sándorfalvi önkormányzati testület ülésén minap tanúja voltam annak, hogy igyekeznek a piacozókra is gondolni, értékéhez viszonyítani, és azzal arányosan helypénzeltetni árujukat. Az új helypénzfizetési rendeletet alkotó képviselők „fennakadtak" azon, hogy a javaslatban egy ló helypénze 50 forintra taksáltatott, egy pelyhes liba, kacsa, csirke pedig 2 forintra. Mert ugye, ha a ló értékét, piacon elfoglalt helyét, gazdája bevételét vesszük, akkor igen faramuci azt a harminc pelyhes állatkával piacra kiállóéhoz hasonlítani. A sándorfalvi képviselők úgy vélték, nem egyenlő harminc aprójószág egy lóval. Ügy döntöttek, a pelyheseket piaci szállítóeszközük szerint láda-, vagy garabolyszámra helypénzelik. Egy ládáért, kosárért 1° forintot kérnek. — S a józan paraszti észre bízzák, mennyi kis állatot „gazdaságos" a lécrekeszbe vagy a vesszőkasba tenni... Arról viszont maguk döntöttek, hogy a községnek nem gazdaságos továbbra is eltűrni az üzletek elé, a központi helyekre engedély nélkül kipakoló alkalmi árusokat, akik nem fizetnek semmiféle helypénzt. „Előnyük" a piacon árusító, fizető polgárokkal szemben méltánytalan. A képviselők testülete úgy döntött (s rendeletet is hozott róla), hogy az engedély nélküli alkalmi árusítást megtiltja a faluban; árulni csak a piactéren lehet. Ott viszont a helypénz fizetése mindig, minden árusnak kötelező. (Hogy mire, mennyi a tarifa, arról a helyszínen, vagy a polgármesteri hivatalban tájékozódhatnak.) Sz. M. A fűzfára vigyázzanak! Butiksor Kisteleken > Eredetileg a Kossuth utca tömbtelkcs részeit, udvari területeit jelölték ki a kisteleki városközpontban építendő pavilonsor helyszínéül. Am az ott lakók nem értettek egyet ezzel a városrendezési elképzeléssel. Féltették azt a kevés zöldterületet, ahol még a gyerekek játszhatnak, az idősek üldögélhetnek. Ügy vélték, oda a nyugalmuk, vége a tiszta, otthonos környezetnek, ha a házak szomszédságába betelepül a bazársor. Tiltakozásuk nem maradt eredménytelen, hiszen az önkormányzat további lehetséges helyszíneket keresett. Felmerült az a változat: legyenek a pavilonok a Kossuth utca 9—11. szám alatti úgynevezett bazárudvarban. Itt azonban nagyobb volumenű építkezésekre lett volna szükség megvalósításukhoz, sok pénzt felemésztő terület-előkészítésre, sőt bontásokra, lakáspótlásokra kényszerültek volna a vállalkozók. Ezt az elképzelést is elvetették. Nem ellenezte viszont senki a Bocskai utcai terület beépítését. Ez a körzeti orvosi rendelő mögötti placc ugyanis azzal a vitathatatlan előnnyel bír, hogy a centrumban helyezkedik el, nagy a gyalogosforgalma, de a létesítendő pavilonok mégsem sértenek magántulajdont, illetve magánérdeket. Kedvező adottságai révén tehát az eldöntetett: a Bocskai utcára adják ki a vállalkozóknak az építési engedélyeket. Az új helyszín kijelölésével a Csongrád Megyei Tanács tervezővállalata is egyetértett, néhány feltétel biztosítására, építési szabály betartására azonban felhívta a városi .önkormányzat figyelmét. Szakvéleményében egyebek mellett javasolta: a pavilonok anyaghasználatukban és tömegükben igazodjanak a már építés alatt álló pavilonsorhoz. Építésüket az érintett zöldkörnyezet igényes, szakember által megtervezett kialakításával kell összekapcsolni. A tervezési és a terv szerinti rendezési költségeket (gyalogos átjáró, vízelvezetés) a pavilonsor építői állják. A gyógyszertár mögötti nyolc méter széles gazdasági bejáratot nem zárhatják el építkezéssel a pavilonosok. Óvniuk kell azt a szép fűzfát is, amely ezt a teret barátságosabbá teszi. Az iparcikkáruház hátterében levő „vasudvar" telekhatárára „L", illetve „U" alakban beépülő pavilonok úgymond gazdasági feltárását az udvarból oldják meg. Itt később a rendezési terv szerint akár parkolók is kialakíthatók. A városi önkormányzat rövidesen dönt arról, a jelentkezési sorrendet veszi-e figyelembe az építtetők kijelölésénél, vagy pályázati úton határoznak (a legtöbbet ígérőket részesítve előnyben!), kik kapják meg az üzlethelyiségeket. Április 30ig várják a jelentkezőket. Egyelőre tehát nem tudni, kik, és mit árulnak majd a jövendő butikokban. Jó lenne, ha nemcsak ruha- és bazáráru várná az arra sétálókat ... (gombos) Lesz-e benzinkútja Csengelének? Nagyon megelégelték már a csengeleiek a régi, törpe benzinkutat, a kézi szivattyús, kicsiny és korszerűtlen tankolóhelyet. Üj, modern benzinkutat sürgetnek, ám kénytelen-kelletlen, tudomásul kell venniük az önkormányzattájékoztatását: eddig nem akadt vállalkozó a kút megépítésére. Az elmúlt év decembere óta várják a pályázókat, de csak érdeklődők akadtak. Jóllehet, egy. szeri, vissza nem térítendő támogatáshoz is juttatná az önkormányzat azt a jelentkezőt, aki valialkazna erre a beruházásra. Hatszázezer forintot jelent ez a segítség, sőt négy üres tartályt is ígérnek a jövendő tulajdonosnak. Egyelőre mégsem kell senkinek az üzlet. Tény, Csengelén nincs átmenő forgalom, vagyis csak a helybeliek fordulnának meg a kútnál. Brre a forgalomra pedig kockázatos kutat létesíteni. Három-négymilliónál olcsóbban ugyanis nem építhető ás szerelhető fel egv korszerű üzemanyagtöltő állomás. Közös vállalkozásban. helybéli összefogással talán lehetne megoldást találni, ha már egyedül senki sem mer pályázni. Vagy mégis meggondolja magát valaki...? G. B. A dísztököm Az iskolai nyári szünet kezdete előtt néhány hettel zseniális ötletem támadt, még ha kicsit túlzok is. Elhatároztam. egészen váratlanul, úgy. hogy még engem is meglepett, szerzek disztökmagot, és bevetem vele a házunk melletti üres térséget. Természetesen azt sem tudtam, hogy mikor van a dísztökmagvetés ideje, ám tudatlanságom egy pillanatra sem tántorított vissza elhatározásomtól. Fólástam egy darabka földet a szomszédból átcsempészett reklanyszatyornyi trágyával együtt. Levertem két bivalyerős karót a földsáv két végébe. három sorban dretokat feszitettem rájuk, hogy majd a disztökeim kacsainak legyen mibe kapaszkodniuk, hogy minél ügyesebben kúszhassanak a napfény felé Elvetettem a magokat. Kíváncsiságom túlnőtt a lustaságomon. Minden hajnalban mintegy örömteli rémülettel ugrottam ki az ágyból, s egyetlen gatyökaban rohantam a kiskertembe. Hosszú ideig csupán a csalódottság volt a jutalmam, mert egy-két kutyakaparáson kívül nem látszott más a kiskertemben. Ennek ellenére, minden hajnal telistele volt izgalommal, s a sokadik csalódás sem vetette vissza bizalmamat. Jol végzett munkának előbb-utóbb beérik a gyümölcse, még ha itt tök is az a gyümölcs. Már nem tudom, mennyi idö telhetett el a veteményezés óta. de egyik reggel, láss csodát, észrevettem. hogy az egyik földrogöcske elmozdult a helyéről, lévén ugu ismertem ezt a terepet, mint a két tenyeremet. Felemeltem a rögöcskét. g mint ifjúnak a túl korai szerelemben. heves szívdobogás köszöntött ram. s megláttam az első parányi zöld hajtást, mely valószínűleg óriási energiákat összpontosítva megpillanthatta a napfényt. A nyár végéig öntöztem, locsolgattam, gondoztam. PdUSZÓvnt. a krrfo'mr h^rntmn i—o * 1 • ' resem, is a- sem cuir báj, le-uy nem iudlum t'c'ic l>cszélni, persze, azt hiszem, nem• is volt számára mondanivalóm. pusztán a jelenléte eddig ismeretlen nyugalommal töltölt el. A nyár vegére elsárgultak a levelei, egyedül maradtam. Podmanirzky Szilárd A reggelit otthon költötték el. Aszszonyuk erős kosztot rakott eléjük: tojásrántottát és sült szalonnát. Szegényebb helyen a tojásos mártás is megtette. Ahol erre sem futotta, ott a kubikosszárma (hajába főtt krumpli) került frustoknak. Amig az ember reggelizett, addig az asszony elkészítette az ebédre valót, megintcsak hideget: nagy karaj kenyeret, szalonnát, kolbászt — ahol nem vágtak disznót, azok a családok az erdővágás idejére vettek —. és vöröshagymát. Nos, abból nem is egy fejet. A szatyor fenekére került a kis, zöldmázas butella a téltűrő pálinkával. Sok asszony teát, mások tiszta kútvizet raktak még egy kisköcsögbe. Aztán, hogy minden a helyére került, gazduram még egyszer „mögkaszaküvezte" a balta élét, aztán elköszönt. Ballagott fel a Tisza gátra, a töltésre. A falu fölött bevárták egymást a bandatagok. Onnan együtt mentek. Ballagtak a többi banda után, egészen a szelvényekig. Az első napon minden banda létrát sikerített, merthogy a fűzfák nyakalásánál minden fára föl kellett zott. Kettő nyakalt, vagyis, a koronánál baltával levágta a fa összes ágát. Fűrészt nem használhattak, mert nyomán a fa korhadásnak indult volna Amikor már sok ágat levágtak a saját Népünk hagyományvilágából Erdővágók szelvényükben — egy bizonyos erdőterület neve volt ez —, akkor egyikük lemászott, és ketten kévéztek. A kévéket a sumarasban szedett gúzzsal kötötték be. Déli harangszóra minden banda a korhadt fatörzsekből rakott tűz koré telepedett. Sütötték a szalonnát. és a vöröshagymát. Ebéd után nem sokat pihentek. Hamarosan megkezdték a napi vágást a töltésoldal felső széléhez hordani. Háton cipelték Ugyanúgy vitték a rözsevastagát, s azokat a rőzsekévék végébe rakták. Amikor egy-egy banda a saját szelvényét levágta, a rözsevastagát egyforma méretűre vágták, és urméterekbe raktak. Ügyes, fiatal bandák több szelvényt is fogtak Harmadán vágták, vagyis, minden harmadik kéve rőzse, és minden harmadik űrméter öl/a lett a vágóké. Azok egymás között egyformán osztották el. A társulati auvui-uu L/viunuaiii, a i'ozscl pedig a töltés oldalán, a bangéton bekazalozni. A társulat a nála maradt rőzsét és a fát a rőzsekazlak mellé rakott szalmakazlakkal együtt — az esetleges gáterősítéskor használta, ha az ár gátszakadással fenyegetett. Sokan, főleg idősek, sumaraztak, vagy dögfáztak. Vagyis, a sűrű fűz-vadhajtásokat és a korhadt fákat vágták, s amit ki- illetve levágtak, azt mind hazavihették. Ezért mondták; „Eggyedösbe, mindibül dógozturik." Az így szerzett tüzelőre nagy szükség volt a régi paraszthajlékokban, de a városi lakásokban is. A parasztság fávalt tüzelt a tűzhelyen, a kemencét pedig rőzsével fűtötte be Akinek sok fája volt, az a fölösleget kis csomagokba kötötte, Kéziszánkón, tápaiasan gyalodszánkón húzta be Szegedre, és a Mars téri hetipiacon eladta. A városiak szívesen megvették, mert lényegesen olcsóbb volt, mint a fakereskedő hasábfája. Ma, amikor villannyal, gázzal fűtünk. már föl sem sejlik, miként teremtette elő a múlt embere a tűzrevalót. Sőt. az erdövagol: szavunk is szinte elfelejtődött. Naponta látom a Tisza fás árterét, és eszembe jutnak a hajdani favágók. Látom komótos ballagásukat. Hallom, miként cseng baltájuk szükségmuzsikája. Es látom, .v, juóoia, .tiu.r kisgcrondának is beillő piszkafával ballagnak hazafelé, hogy a tavalyi rőzsével befűtött kemencét körülkandaritva. átfázott derekukat, tagjaikat melengethessék. UJ. Lele József