Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-22 / 68. szám

1991. március 22., péntek Mező-gazda 3 iváló holtok (Hiánycikk a hosszú nyelű merőkanál) Tegnap, a Hágj étteremben rendezett ünnepségen 15 üzletvezető vette át a Fogyasztók kiváló boltja kitüntető címet. A következő szegedi és környékbeli üzletek nyerték az elismerést: a 39. számú Expressz ABC-áruház, a Tisza— Maros Szög Tsz húsboltja, a Kárász utcai cipőbolt, a Cent­rum Áruház műszaki osztálya, a 183. számú műszaki bizo­mányi bolt (Szeged), a 18. számú élelmiszerbolt (Szeged­Álgyő), a 801. számú ABC-áruház (Deszk), a 39. számú ABC-áruház (Kistelek), a 32. számú húsbolt (Rúzsa), a 10. számú vas-műszaki bolt (Sándorfalva), a 9. számú ipar­cikkbolt (Forráskút). Mint azit az okleveleket átadó Csada László, a Fo­gyasztók Országos Tanácsa Csongrád Megyei Szervezetének elnöke elmondta, az adományozók más szempontok szerint vizsgálták tavaly a vásárlók kegyeiért versengő boltokat Nem figyelték a forgalomnövekedést, sokkal inkább a vá­lasztékra, a kiszolgálás módjára voltak kíváncsiak. Szem­pont volt aZ is, hogyan bánnak az árakkal, vagyis milyen mértékben érvényesítik a már majdnem szabad árakat. Erénynek könyvelték el az alkalmi engedményes vásáro­kat. Az ünnepi alkalmat fölhasználta egy felhívás közzété­telére: az élelmiszer-kereskedőktől nyomatékosan kérte, vezessék be üzleteikben a kannás tej árusítását. Ez az' ol­csóbb tej több kis árudában már kapható, az alacsony jö­vedelmű vevők legnagyobb örömére. Mint kiderült a bol­tosok szavaiból, a kannás tej széles körű forgalmazásának egy komoly akadálya van, jelenleg hiánycikk a hosszú nyelű mérőkanál. - mag ­Á FOT - volt Ami azt illeti, jól bírta a FOT az átmenet éveit. Em­lékszem még az átkos egy­párti korszakra, amikor nagy jelentőségű üléseit tartotta a megyei és városi szerve­zete Szegeden. Az előbbi a megyei népfront Lenin kör­úti, az utóbbi meg a városi népfront* Vörösmarty utcai székházában. E fontos érte­kezleten rendre ott ültek a szinthez igazodó tanácsok és pártbizottságok képviselői, hogy a FOT szándékainak érvényesülése érdekében „hassanak oda az illetékes elvtársak". Mert a fogyasztók érdek­védelmére föntről létreho­zott szervezetnek önálló ha­tásköre, intézkedési joga nem volt: észrevételezhetett, följegyzéseket készíthetett. Mondta is a magáét csakúgy, mint mi magunk, vásárolók. Még másfél éve is olyan szenvedéllyel érvelt a me­gyei szervezet a város tűrő­képességét igen-igen próbára tevő bevásárlóturizmus el­len, hogy a jelenlévőknek arra kellett gondolniuk, most már aztán tényleg történik valami. Akkor, ott senki sem a piac- és működőképes gazdaságra, normális árakra és bérekre, egészséges társa­dalmi szervezetekre gondolt — védővámot és konténer­áruházat sürgettek... És most? Hogyan lehetne hangot adni a fogyasztói ér­dekvédelemnek? Mit kelle­ne képviselnie a FOT-nak? Tavaly még versenyeztette az arra kapható üzleteket a me­gyei szervezet, tegnap kiosz­totta az érdemesülteknek az okleveleket és ezzel lekö­szönt. Amikor majd befeje­ződik a privatizáció, amikor majd vége a gazdasági át­menet éveinek, ha majd lét­rejön az új hazai kereske­delmi struktúra, akkor újra kezdik működésüket. Hát, itt maradtunk egye­dül, most már csak ma­gunkra hagyatkozhatunk. Támad-e hiányérzetünk? M. E. Alamizsna helyett — egzisztencia Ameddig az irodalomban és a történelemben vissza­tekinteni tudok, az átlag­magyar mindig a bőség ko­sararól álmodott, arról, hogy egyszer ő is „egész fazékkal" ehet, s talán egy­szer majd nem „kuncog a krajcár" fizetésnapon. De bizony a krajcár az­óta is egyre kárörvendőbben vigyorog, méghozzá egyre több magyar képébe. A szociológiai intézet há­rom évvel ezelőtti fölméré­se szerint az új adórendszer bevezetése után az addig még biztos lábakon álló kö­zépréteg is dülöngélni kez­dett. Noha akik már koráb­ban is jelentős túlmunká­val gmk-ban, mellékállás­ban halálra dolgozták ma­gukat ezért a tisztes meg­élhetésért, az új rendelet még egyet srófolt rajtuk is. Még mindig nem adták azonban föl: maradék ere­jüket bevetve igyekeztek még többet dolgozni, hogy legalább, ha egy kicsivel több pénz is, de csordogál­jon a konyhára. Az özve­gyek, a gyermekeiket egye­dül nevelő szülők, a nyug­díjas, a beteges emberek, vagy a társadalom perifé­riáján csellengő, deviáns fiatalok azonban már akkor végképp kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. A '90-es évektől azonban tovább nőtt a létbizonyta­lanság, az eddig életszínvo­nalukat emberfeletti ener­giával megtartani igyekvők lába alatt is megingott a talaj. Tömegével csúsznak lejjebb és lejjebb, kapasz­kodónak azonban aligha biztonságos már egv-egy esetleges, alkalmi segítség. A szociálpolitika eddigi esz­közei már elégtelenek. Tanulmányaim során so­ha nem hittem, hogy az én életemben megismétlődhet­ne, fölmerülne a húszas, harmincas évek világválsá­ga. Pedig ahhoz foghatók a szegénység jelei a ma Ma­gyarországán, mondta egy szociológusnő, aki tanul­mányt készített az akkori mentőangyalként föllépő Zöldkeresztröl. A Rockefel­ler Alapítvány támogatásá­val létrejött szervezet ű közjóléti szövetkezeti moz­galom révén a végtelen se­gélyezés helyett a produk­tív szociálpolitikát tűzte zászlajára. Úgy akart segí­teni a szegényeken, hogy létalapot, egzisztenciát adott nekik alajnizsna helyett. Kecskéket, szarvasmarhát, méhészetet kaphatott, aki állattenyésztéshez értett, másokat valamely ipar úzé­sében támogatott az alap, és házépítési programokat in­dított be. A cél tehát ezzel a mozgósítással az volt, hogy a passzív elfogadóból, a segélyezettből adófizető állampolgár váljék. Az anyagi előnyökön kívül bi­zonyába megvolt ennek a lé­lektani haszna is. De nincs új a Nap alatt.. A Népjóléti Minisztérium a harmincas években bevált módszert látszik feléleszteni azzal, hogy létrehozta a Lokális Szociális Hálózatok Fejlesztéséért Alapítványt. A részben saját vagyoná­ból, hazai és külföldi ado­mányokból, és nem utolsó­sorban az Európai Közös­ség PHARE-programja ál­tal meghirdetett pályázat nyerteseként kapott támo­gatásból minőségi szociálpo­litikát igyekszik meghono­sítani hazánkban. A helyi, spontán közösségek szerve­ződését szorgalmazza, ame­lyek költségvetésen kívüli forrásokból, humán szolgál­tató tevékenységekből, vál­lalkozásokból tartják fönn magukat. Előnyük ezeknek, a helyi alapítványokból is élő, jóléti szolgálatot telje­sítő közösségeknek, hogy a segítséget nyújtó és a segé­lyezett valóban egy kar­nyújtásnyira van egymástól, készen azonnali közbelépés­re. Egy-egy közösség — az önkormányzat az egyházi, társadalmi szervezetek, a munkaadók összefogásával — valóban képes lehet a helyi munkanélküliség, a közérzetet, egészséget káro­sító körülmények orvoslásá­vá. Erre máris van példa. Az Ormánság Alapítvány falu­mentő és környezetvédő programja olyan mezőgaz­dasági rendszert szervez — az országban elsőként —, amely ökológiai elveken nyugszik, a hagyományokat ötvözi a korszerű ismere­tekkel, csökkenti a munka­nélküliséget, összekovácsolja a faluközösségeket, elősegíti a hagyományos falusi kul­túra újjáéledését, és sajátos 'kínálatával odavonzza a turistákat. A Népjóléti Minisztérium hamarosan meghirdeti pá­lyázatát az efféle — Csong­rád megyei szemmel is irigylésre méltó — progra­mok támogatására. Szegeden és a város környékén élők között is köztudottan sokan vannak, akik megkeseredtek már a krajcár gúnyos kun­cogásától.. Jó ötletekkel munkához, reményhez le­hetne juttatni őket is. Chikán Ágnes Egérfogó Kiskamaszként azt az idétlen játékot űztük, hogy a havi moziplakát címei után mindig odamondtuk, hogy „a paplan alatt". Így aztán, különös értelmet nyertek a filmcímek. íme néhány példa: Két félidő a pokolban — a paplan alatt; Fényes szelek — a paplan alatt. A töb­bi után tessék odagondolni: Tízezer nap, Szerelem az első vérig, Folytassa Cleo, Ne hagyd magad Pitkin, Na­gyítás, Sodrásban, Édes és keserű, Csodálatos vagy Jú­*lia, Hűtlen asszonyok, Mi lesz veled Eszterke, öt perc a paradicsomban, Ó, az a csodálatos háború és sorol­hatnám. Hogy miről jutott eszembe ez a buta kama­szos játék? Olvasom dr. Teleki Pálnak, az öngyilkos magyar miniszterelnök unokájának nyilatkozatát egyik lapunkban: „Nyilván csak tudatlanságomat árulom el azzal, ha elmondom, nem értem, miért kell a demokrá­cia elé az, hogy keresztény, vagy miért van szükség más jelzőkre a demokrácia meghatározása elé." S ezen a ponton fölsejlik mindenféle diktatúra természetrajza, az tudniillik, hogy a legtisztább és legáltalánosabb fo­galmakat is csak úgy képes a maga arcához idomítani, ha leszűkíti annak jelentését. Ez pedig — kiderült — veszélyes játék. Tessék csak elgondolni, miként heréltük ki a de­mokrácia fogalmát azzal, hogy eléraktuk a szocialista jelzőt. Miként áz erkölcsét, amelyet soha meg nem fo­galmazott kategóriarendszerként úgy emlegettünk, hogy szocialista erkölcs. Vagy tele voltak retorikai megnyil­vánulásaink és jelentéseink a szocialista piacgazdaság, a szocialista realizmus, a szocialista irodalom, a szocia­lista embertípus szóösszetételekkel. Pedig gondoljuk csak el, hogy a demokráciát megteremtő, és a demok­ráciát életük évszázadaival bizonyító görögök példát mutattak e téren. S minden jelző csak szűkíti e foga­lom tartalmát. Pedig hát a történelem bizonyítja, igen­csak igyekeztek a demokráciát a különböző államtí­pusokhoz fazonírozni, s ezzel elfogadhatóvá és emészt­hetővé tenni a sajátos diktatúrák egymásutánjaj. Vagy gondoljunk arra, mennyiben különbözött a XIX. száza­di realista szobrászat mondjuk a fasiszta ideológiától átitatott heroizmustól, vagy a szocreál üres pátoszától. Mindegyik görög szobrászat hellenisztikus hagyomá­nyainak emlőiből táplálkozott, s csupán az atributu­mok változtak. Az izmos férfialakok és telt keblű lá­nyok kezében fegyvert váltott a búzakalász, kardot cse­rélt a pálmaág, fáklyát a sarló. A tízparancsolat cser­késztörvénnyé, vagy az úttörők tizenkét pontjává vál­tozott, a Biblia tanításait filozófusok forgatták, mint egy köpönyeget. A rendszerváltás szele — gondoltuk — elég friss és erős lesz ahhoz, hogy megtisztítja nem csak e fogal­makat, hanem tartalmukat, s egyúttal életünket is ezektől a leszűkítő jelzőktől. S végre megtudjuk, itt a Kárpát-medencében is, hogy mi az: demokrácia. S nem kell többé arról papolnunk, hogy viszonyaink mind demokratikusabbá válnak, hogy újabb lépést tettünk a demokrácia lépcsőjén, hogy szélesítjük a demokráciát. Hanem élvezzük a demokrácia minden igaz, eredendő és jótékony hatását. És ez a demokrácia megteremti érzelmeink pluralizmusát éppúgy, mint ahogy teret ad a gondolkodás sokszínűségének, a művészetek gazdag­ságának, az emberi . élet teljességének. Nem tudom, mennyi idő alatt vetkőzheti le jelzőit egy-egy fogalom. Én már egyre türelmetlenebb vagyok. Gondolom, nem egyedül. Addig, amíg eljön a Kánaán, mit tehetek mást, mint gondolatban hülyéskedek a moziplakátok előtt, s hozzágondolom a címek után, hogy „a paplan alatt". A héten például ezen címek elé: Ovizsaru, Vissza a jövőbe, Élve vagy halva, Bújj, bújj, ördög! Lehet, hogy ez a megoldás?! Morzsák a Bibliából MIKOR VOLT ELÖSZÖR HÚSVÉT? — Húsvét ünnepéhez közeledve, an­nak említésekor hangzott el a kérdés egy fiatalember őszinte érdeklődésé­vel, aki aria keres választ, hogy a vallásos szokásoknak. így az ünnepek, nek is, van-e történelmi. szellemi alapja, előzménye. Korábbi tanult­sága szerint ez az ünnep is a babo­nás mítoszok homályából eredt, és a természet megújulásának, „feltáma­dásának" ünneplésében kapott értel­met. Mivel ez a felfogás és az ismeret­lenség eléggé elterjedt, szükséges ön­magunkért és gyermekeinkért is visz­szatekinteni a több mint 3 ezer 200 éves eredetig, de nem csak a Biblia szaváira, hanem a leírottak mögött ható Isten szeretetére, hatalmára is. Mózes első könyvében olvashatunk Ábrahám, Izsák és Jákob történeté­ről. melyben igen szemléletesen jelen volt az Isten. Nincs ezekből kiszűrve az emberi gonoszság és bűn, de mel­lette az is látható, ahogy az Isten ezeket jóra is tudja fordítani. Szem­lélteti ezt Józsefnek, Jákob fiának története, mely leírja Jákob egész családjának Egyiptomba, a Gósen földjére, a Nílus keleti deltája mellé települését. (Kr. e. 1620 körül.) A 70 tagú család 400 év alalt nagy néppé szaporodott, mire II. Ramses fáraó (Kr e. 1290—1224) építkezései­nél keményen doLgoztatva és más, népirtó módszerek alkalmazásával próbálta félelmet okozó hatalmukat letörni. A született fiúgyermekek ki­irtásával az egész faj kipusztítását tűzte céluL és ebből a helyzetből, bizony, feltámadás értékű volt az a kivonulás és új hazába telepedés. amelynek előkészítője és vezére volt Mózes. Az Isten mindeneket bölcsen előkészítő hatalmát érzékelteti Mózes élete; a halál helyett a fáraó foga­dott gyermekeként, hercegi nevelte­tése, népéhez ragaszkodása, majd menekülése és találkozása az égő csipkebokorral. (II. Mózes, 1-3. ré­szek.) Mózest és Áront, a testvérét felké­szíti Isten szabadításának kételkedés nélküli szolgálatára. A nép előbb ter­heinek fokozását reménysége elvesz­tését tapasztalja. Ekkor mutatja meg Isten 10 csapásban hatalmát és igaz­ságát mind a zsidóknak, mind az egyiptomiaknak. (II. Mózes, 4-11. ré­szek.) A tizedik egyiptomi csapás előtt parancsolta Isten, hogy családonként házanként vegyenek egy hibátlan, egyéves hím bárányt, és este vágják le. „Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és szemöldökfára azok­ban a házakban. ahol megeszik. Ugyanazon éjszakán egyék meg a tű­zön sült húst, és egyenek hozzá ko­vásztalan kenyeret, keserű füvekkel... így egyétek meg: legyen derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, boto­tok a kezetekben, és sietve egyétek: az Ür páskája ez. Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, / és megölök minden elsőszülöttet, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene felett én, az Ür. De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért. akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg az Urnák nem­zedékről nemzedékre, örök rendelke­zés ez, hogy megünnepeljétek!" (II. Mózes. 12:7-14.) Ez volt ekkor és így az első hús­vét, ami az életben a megmaradás, a pusztításból a feltámadás és a sza­badulás erőfeszítő menetelésére meg­erősítő ajándéka volt az Istennek, aki azóta számunkra még több értelem­mel és tartalommal töltötte kii a húsvét fogaimát „mert a mi húsvéti bárányunk a Krisztus". (I. Korinthus, 5:7.) Van tehát a húsvétnak történelmi alapja, ma is élő és ható szellemi tartalma. Papp László református lelkész Nagy László felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom