Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-21 / 67. szám

4 Kapcsolatok 1991. március 21., csütörtök Olvasószolgálat Állami gondozottakról ki Levélcimunk: Délrnagy nrors/ág szerkesztősége. Szeged. Sajtóház. Pf.: 153. 6740. Telefon: 12-825. A cölibátus nem jel? A ncgyvennnapos kis Jézusról mondta az agg Simeon: „Jel, amelynek ellenemondanak ". Ilyen jel a katolikus egyházban ma is a cölibátus (a kötelező papi nőtlenség és nemi önmegtartóztatás törvénye). Persze, ha erről a kérdésről ír valaki, egyrészt tiszta fogalmakkal kell dolgoznia, másrészt nem árt, ha az érzelmekkel való játszadozás helyett ért a keresztény erkölcstanhoz is. A papi cölibátus nem isteni törvény, hanent egyházi előírás. Tehát az egyházi vezetés bármikor megváltoztathatta: szigoríthatja, enyhítheti vagy akár el is törölheti. Akt viszont a törvény érvényességének ideje alatt érett fejjel, szabadon vállalta megtartását, annak számára kötelező. Vagy az adott szónak, illetve ami ennél még több, az ünnepélyes, életreszóló ígéretnek ma már semmi hitele nincsen, vagy talán elvileg is tagadjuk az érvényét? Azt nagyon remélem, hogy egy 23-24 éves fiatalembert alkalmasnak tarthatunk arra. hogy el tudja dönteni, magasabb cél érdekében le tud-e mondani a szexuális életről. (Lásd: Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első levelét, a 7. fejezetet.) „Kény szercölibátusról" beszélni közönséges demagógia. még ha egynémely fölkapott nyugati „hittudós" teszi is. Igaz, hogy a katolikus egyház ma a papságot összekapcsolja a cölibátussal, tehát ahhoz, hogy valaki latin szertartású katolikus pap lehessen, condicio sine qua non a cölibátus vállalása. De kit kényszerítenek ma papságra? Egyházunkban - bármilyen furcsa is sokaknak - a nemi élet kerete a házasság. Tehát a házasságon kívüli nemi életet a katolikus erkölcstan ma is paráznaságnak tartja. Naiv dolog arra hivatkozni, hogy „erotizált világban élünk". Ugyanilyen érvénnyel mondhatjuk azt is, hogy hazug világban elünk. Az emberek legalább annyit hazudnak, mint amennyit paráználkodnak, és mégsem jut senkinek sem eszébe, hogy kétségbe vonja a tízparancsolatból a hazugság tilalmát. Katolikus pap a latin szertartásban nem házasodhat, tehát számára a nemi élet minden formája bűn. Hadd jegyezzem meg, hogy az ortodox egyházban sem házasodhat a pap. (Nős embereket viszont pappá szentelnek.) Senki sem állítja, hogy a hivatásukat elhagyó és polgári házasságot kötő papok nincsenek nagyon sok esetben társadalmilag és gazdaságilag hátrányos helyzetben, és egyházjogilag rendezetlen helyzetük nem forrása nehéz lelki konfliktusoknak. Ennek megértése és a segítőkészség viszont nem jelentheti a katolikus erkölcsi elvek föladását. (Éppen ezért, aki a papszerető szerepére vállalkozik, az legyen szíves ne háborogjon, ne tegyen szemrehányást. Aki isteni és egyházi törvényeket lábbal tapos, az a katolikus egyházban nem követelőzhet, hanem csak bűnbánatot tarthat.) A DM cikkében szereplő „jeles pasztorálteológusok ", akik a püspököktől azt kérik, hogy „a kötelező cölibátus feloldásával és a nők pappá szentelésével csökkentsék a súlyos paphiányt", egyrészt törpe kisebbséget alkotnak a teológusok között, másrészt nézetük közel sem általános az egyházban, így rájuk hivatkozni félrevezető dolog. A végére hagytam Nyilas Péter egy mondatát, amely szerintem durva becsületsértés és súlyos rágalmazás a magyar katolikus papság egészére nézve. Hangzik pedig az ominózus mondat a következőképpen: „4 kötelező cölibátus a világegyházban sohasem váll az érintettek döntő többségének gyakorlatává" . Honnan tudja ezt a cikkíró? (Hadd ne tegyek föl neki egy triviális kérdést!) Boccaccio, majd nyomában a fölvilágosodás antiklerikális írói nem biztos, hogy hiteles források a témában! S ha igaza volna, akkor hát miért olyan nagy ügy még napjainkban is egy-egy katolikus pap szexuális kilengése? Egyébként régi érveléssel: gratis asseritur, gratis et negatur. Magyarán: bizonyíték nélkül állítasz valamit, én pedig bizonyíték nélkül tagadom. Befejezésül megjegyzem még, hogy az egész íráson végigvonuló logikával és okfejtéssel támadni lehetne a házassági hűség törvényét és kötelezettségét is. amint napjainkban sokan meg is teszik. Csak természetesen, aki ezt teszi, sem nem katolikus, sem nem keresztény. Persze lehet, hogy nagyon modem. K. N. Március 12-ei számunkban közöltük egy olvasónk levelét, amelyben arról volt szó. hogy egy gyermekorvosi szakrendelésről vizsgálat nélkül küldték el a panaszost és beteg kisfiát. Többen akadtak, akik telefonon mondtak el véleményüket az ügygyei kapcsolatban A történetben említett doktornő munkájának általános megítélése azt látszik bizonyítani, hogy az ajtó mögött történtek (ha valóban ügy történtek!) csak pillanatnyi feszültségnek tudhatók be. és nem jellemzők a gyermekgyógyászati szakrendelésekre, és a doktornő munkájára. Elhangzott viszont más kifogás: Kiskundorozsma hiába tartozik S/egedhez, az orvosi ellátás - a körülmények miatt - nem hasonA DM 1991. március- 13-t számának 7. oldalán a dorozsmai „helyzet"-ről szóló írásokban szó esett az állami gondozásba vétel lehetőségeiről, az .intézményi nevelés hatásfokáról. A tényleges helyzet teljesebb bemutatása érdekében fontosnak látom leírni a következőket: 1. Teljesen nyilvánvaló, hogy a kisgyermekként állami gondoskodásba kerülő gyermekek nevelése sokkal eredményesebb lehet, mint a tizenéves koráig társadalomellenes közegben tébláboló, és esetleg már drogot is próbált, büntctó'inlézetet is megjárt kamaszként nevelőotthonba utalt gyermekeké. 2. Az otthonokba irányított gyermekek többségének a sorsa genetikusan és a fogantatáskihordás körülményei által bizonyos fokig meghatározott. A halmozottan hátrányos helyzetű és az átlagosnál jóval gyengébb adottságokkal rendelkező gyermekek nevelése csak önfeláldozó elhivatottsággal, kellő szakmai hozzáértéssel, megfelelő társadalmi háttérrel lehet igazán sikeres. 3. Nyilvánvaló, hogy mennyire nem segíti a nevelőmunka hatékonyságát, ha a veszélyeztetettek felderítése és beutalása a kisgyermekkorban - szinte már következetesen - elmarad, és a hagyományosan jól működő gyermekközösségek időről időre deviáns kamaszokkal kell. hogy feltöltődjenek Mindezek végiggondolása, a szakmai érvelések meghallgatása, az eltérő vélemények ütköztetése és a tapasztalatok hasznosítása érdemben még nem történt meg. Szeretném azt is közzétenni, hogy a szegedi Londoni körúti Nevelőotthonban nevelkedő gyermekek szinte mindegyike elvégzi az általános iskolát, és további beiskolázásra kerül. Létrehoztuk a Gyermeksors Alapítványt. amelynek fő célkitűzése á gyermekek szakmaszerzésének támogatása, az arra érdemesek életkezdésének segítése. Nevelómunkánkba több egyetemi és főiskolai hallgató, egészségügyi szakiskolás kapcsolódott be az elmúlt évek során, és ez évtől részt vállalunk az Egészségügyi Főiskola szociális munkásainak gyakorlati képzésében is. A növendékeink jól érzik magukat az Otthonban, kötődésüket és ragaszkodásukat sokszor kinyilvánítják. Az elmondottak alapján nyomatékosan kérek mindenkit: megnyilatkozásaikban és tetteikben legyenek tekintettel a magyar gyermekvédelem meglévő értékeire, és azon törekvéseire, amelyekkel a hányattatott sorsú vagy magukra hagyott gyermekeket igyekszik megmenteni a testi és a szellemi nélkülözéstől. a kiszolgáltatottságtól, a bűnözéstől, a sorsuk kilátástalanságának elfogadásától. Barcsi Antal nevelőotthon-igazgató (A Gyermeksors Alapítvány számlaszáma: OTP Csongrád Megyei Igazgatósága, MNB 289-98008-34080-1. „Gyermeksors") Üzenet a másik embernek.. Az elmúl! ev folyamán a időskorú emberekhe/ - részletes hódmezővásárhelyi Demokrata levélbeni jelentkezésüket kérve -. Fórum egy felmérést kezde- akik bármilyen okból nyugdíjjal ményezett, amelynek kapcsán nem rendelkeznek. E felhívás a felhívással fordul mindazon sajtón keresztül történt. Rájöttünk. Tisztelettel megjegyzem, hogy a Délmagyarország 1991. március 9-én megjelent számahan ko/oll írás Máthé-Tóth András Szószegők (?) (Egyházfórum. 1990. 4. 96. p.) című tanulmánya alapján készült, ahogyan azt ket helyen meg is jegyeztem, így a leírtakkal szembeni kritika sem engem illet. Nyilas Péter Nem jellemző! lítható a városéhoz. Kicsi a rendelő, a váró, sok a gyerek - így aztán gyakori a zsúfoltság. Egy másik szülő - aki ugyancsak aznap járt ott - arról beszélt, hogy elkérte magát a munkahelyéről, mert úgy tudta, csak 11 óráig lesz rendelés (délután is volt). A konfliktusról csak annyit mondott, hogy ilyesmiről még sohasem hallott. Egy nagymama pedig csak jó tapasztalatokról tudott beszámolni. Nem feladatunk ítéletet mondani az ügyben. Talán csak annyit jegyzünk meg: manapság egyre érzékenyebbek az emberek, és a tűrésküszöb is alacsonyabb. Vigyáznunk kellene egymásra, mert a másik ember is sérülékeny. Ny. P, VISSZHANG Radnóti helyett Klauzál? „Szerényen, de határozottan" azt kérdezzük Bánki Mihály öregdiák-társunktól; mit vár a ..tönénnyel támogatott döntéstől"? Hogy igazságot szoltállasson! - mondhatná. De újabb sebeket osztva? - kérdezzük. Mert a .,tanácsi rendszer idejében fogant" névcsere elrendelése 1950-ben ugyan valóban hiba volt, de nem lenne-e tapintatlanság, sőt hiba Radnóti Miklós nevét kitenni annak, hogy egy gondolatkörbe kerüljön a most joggal eltörölt, mert méltatlan nevekkel.' Mert a Klauzál név visszaadása a Radnóti név elvételét is jelenti! Erre is gondolva fejeztük ki ragaszkodásunkat tavaly iskolánk jelenlegi nevéhez, azon kívül, hogy ezer meg ezer ember nevében szóltunk, hiszen diákjaink szülei közül is szép számmal már a Radnóti öregdiákjai. Hisszük és reméljük, hogy érzelmeink az adott nevek iránt összeegyeztethetők anélkül, hogy ehhez hatalmi döntés kellene. A Radnóti Miklós Gimnázium tanárai és diákjai „Az idősebbek amúgy is a régit használták..." Az elmúlt évben felmerült a Radnóti Miklós Gimnázium névváltoztatása, s úgy tűnt. eldőlt a kérdés. Én akkor a gimnázium tanulója voltam, s többedmagammal csodálkoztam, hogy talán már nem a ..Radnótiban" végzünk, hanem egy számunkra idegen Klauzálban. (Már a névbe beiktatott „kísérleti" jelző is szokatlan volt számunkra.) Ám maradt a „régi-új" név. Bánki Mihály a március 12-i számban ismét felvetette a névcsere lehetőségét, kérve az, önkormányzatot, mérlegelje ezt. Az iskola 1912-től '50-ig viselte Klauzál Gábor nevét. Ebben a 38 évben kétségtelenül sok diák végzett itt, de az elmúlt 40 évben is. „Az idősebbek amúgy is h régit használták", a fiatalok meg úgyis az újat. (S ma már a 400 főre tervezett gimnáziumban több mint ezren tanulnak.) S nemcsak az iskola tanuló, hanem minden fiatal és középkorú Radnóti néven emlegeti országszerte. A tanulóifjúság valóban joggal választhatná Klauzál Gábort névadójául, de úgy tűnik, nem választja. A tanári kar és a diákönkormányzat tavalyi döntése - ami az iskola minden tanulójának megkérdezését is jelentette - egy „tanácsváltással" nem avult el. Hisz háromnegyed részben ugyanazok a diákok tanulnak a gimnázium falai között. S bár sok változás történt ebben az egy évben az iskolán belül is. a tanári kar nagy rcsze változatlan. Gondolni kellene azokra is. akik igenis „radnótisok", s nem a Klauzálból kerüllek ki. Negyven év múlva talán majd nekem kell magyarázkodnom a fiataloknak: „Tudod, ami ma a Klauzál, az volt az én Radnótim". Rossz lenne. Ezáltal megértem azokat, akik ezen már „átestek", de nem kellene még egy ilyen „tudathasadásos" nemzedéket csinálni, ha nem muszáj. Ezt talán nekik kellene leginkább átérezniük s megérteniük. S talán nem is a néven múlik... Ahogyan a rcdszcrváltás sem a névváltoztatásokon, címcscrékcn múlik... Utcák, terek nevének visszaadása talán egy kicsit más, mint egy iskoláé, amely már negyven éve viseli „új" nevét. Egy iskolánál ez már történelem... Saját nevemben, hisz talán én még 40 év múlva is e város lakója leszek: Halkó Gabriella hogy ezt a munkát a továbbiakban csak pártoktól függetlenül lehet végezni. Az idős emberek nagy többsége a legminimálisabb segítséget sem kapja meg. így nélkülözésük, kitaszítottságuk tudatában csendben elmúlnak, úgy is, hogy önkezükkel vetnek véget életüknek. Ugye, ezt nem lehet megengedni!? \ Elhatároztuk, hogy létrehozzuk ezen önhibájukon kívüli Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezetét hódmezővásárhelyi székhelyű országos központtal. A szervezet 1991. február 17-én megalakult. A létrehozott szervezet célja: önhibájukon kívül nyugellátásban nem részesülő személyek érdekeinek védelme és képviselete. nevezetesen, hogy minden nyugdíjkort elért állampolgárnak - alanyi jbgon - a létfenntartásához szükséges minimumot biztosítsa a társadalom. Létszámuk a hiányos statisztikai felmérések folytán 2-300 ezer főre tehető. A szervezet tagja lehet minden magyar állampolgár - nem csak időskorú aki nincs eltiltva a közügyek gyakorlásától. A szervezet az előbbiekben említett személyek érdekeit és képviseletét a legfelsőbb szinten (parlament, minisztériumok) kívánja végezni és megoldását kérni, mivel annak idején állami szintű döntések folytán kerültek jelenlegi helyzetükbe. Felhívással fordulunk mindazon személyekhez, akik még nem jelentkeztek és jelentkezésüket várjuk továbbra is időhatár nélkül. Részletesen írják meg levelükben, hogy kerültek jelenlegi helyzetükbe. például előző vagyoni helyzetük, gyermekek száma, szülők, beteg hozzátartozók ápolása stb. Kérjük az érdekelteket, hogy semmiféle személyi okmányt ne küldjenek, mert személyreszóló válaszadásra nincs módunk. Akik tagjaink sorába kívánnak lépni, azok a következő szöveget közöljék levélben: „Felvétetem kérem a Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezetébe, és a tagnyilvántartásba kérem bejegyzésem. " Kérjük •továbbá, hogy levelében helyezzen el 10 forintos bélyeget, ezt az összeget tagdíjként kezeljük. Végül egy örömhírt, üzenetet is küldünk, minden levélírónknak és érdekeltnek, hogy ígéretünkhöz híven városunk országgyűlési képviselői felvállalták ügyünk képviseletét, és a parlament illetékes bizottságában dr. Grezsa Ferenc képviselő úr február 28-án bejelentette szervezetünk megalakulását, kilátástalan, nyomorúságos helyzetünket, amit ott megdöbbenéssel fogadtak. Az időskorúak helyzetének megváltoztatásához szükséges munkánkhoz pénzeszközökkel nem rendelkezünk, ezért kérünk minden jogi és magánszemélyt, hogy erejéhez képest pénzfelajánlásaikkal segítsenek. A nevükben előre is hálásan köszönü nk minden forintot. Számlaszámunk: OTP 289-98015570-000751-5. Postautalványon: Nyugdíjnélkiili Időskorúak Országos Szervezete, 6800 Hódmezővásárhely, Bercsényi u. 21. Kérünk mindenkit, ezen felhívásunkat őrizze meg és adja tovább, hogy eljusson azokhoz is, akik nem tudják megvásárolni az újságokat. Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete Béres Kálmán elnök Kellene a hétvégi diszkó i A március elsején megjelent. JATE-klubbal kapcsolatos cikkhez lenne egy-két megjegyzésem. Tizenkiíencéves lány vagyok, aki rendszercsen látogatja a klubot, így igen közelről érint a hír a klub megszűnéséről. Nem vitatom, hogy nem szellemi táplálékot nyújtó program a hétvégi diszkó, de nem hiszem, hogy a klub és az egyetem hírét, méltóságát csorbítaná ez a szolgáltatás. Köztudott, hogy eddig a hétvégi bevételekből fedezték a többi program költségeit. Bár nem ismerem a Rektor úr által kiírt pályázat részleteit, feltételeit, de nem hinném, hogy az egyetem olyan anyagi erőkkel rendelkezne, amiből a megjelenő jó ötleteket fedezni tudná. Ha viszont olyan pályázókra számít, akik esetleg megfelelő anyagi háttérrel is rendelkeznek, akkor bizony az eddigi ingyenes belépési lehetőség megszűnik a művészeti programokra. És a belépődíjak, azt hiszem, nem 10-20 forintos összegek lennének, hiszen így egy vállalkozásról lehet beszélni a klubbal kapcsolatban. Ez a feltevésem csupán abból ered, hogy mindenki előtt ismeretes az oktatásügy támogatottsága. Egy kicsit túlozva azt mondhatnám, hogy az ösztöndíjból élő. albérletet fizető stb. egyetemisták - akik igazán kultúrára éhes fiatalok - talán még hálásak is voltak a hétvégi diszkókért. A másik dolog: mit csinál majd az az egy-két ezer fiatal, aki lehet hogy csak „rögeszméből", de ezt a helyet szereti? Akiknek az itteni társaság, hangulat jelent kikapcsolódást: bár lehet, hogy a Rektor úr értelmetlen időtöltésnek tartja. Rektor Úr! Ha tényleg érdekli Önt a fiatalok sorsa, és olvassa e pár sort, kérem, gondolkozzon el rajta. Úgy érzem, sok fiatal van. aki egyetért gondolataimmal, persze biztos vannak, akik ellenkezőleg gondolják. Tisztelettel: Lengyel Gizella Szeretném megtudni Rovatunkban olvasóink kérdésére adunk választ, illetve segítséget. Levélcímünk: Délmagvarország szerkesztősége, Szeged. Sajtóház, Pf.: 153. 6740. Az adómentes juttatásról F. I. Szeged. A munkáltató által nyújtott munkaruha és étkezéssel kapcsolatosan szerelné tudni, hogy kell-e utána személyi jövedelemadót fizetni, illetve mikor adómentes ez a juttatás? A törvény rendelkezései szerint adómentes a munkáltató által természetben nyújtott munkaruha, formaruha, egyenruha, védóesköz. továbbá az egyenruha és védőeszköz pénzbeni megtérítése is. A munkaruha pénzbeni megváltása csak akkor adómentes, ha ezt a munkáltató olyan ruhára adja. amely azért szükséges. mert a munkavégzés a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy gyors elhasználódasaval jar. Ugyancsak adómentes a munkáltató által természetben nyújtón munkahelyi étkezés is,, de csak akkor, ha a magánszemély munkáltatójától származik. A munkáltató által természetben nyújtott étkeztetés értéke teljes egészében adómentes. Ugyancsak adómentes a* kizárólag étel vásárlásra jogosító utalvány értéke. Ha a munkáltató nem természetben nyújtja a munkahelyi étkezést, hanem pénzben fizeti ki, az eddigi 500 helyett havi 800 forintig adómentes. Az az étkezési utalvány, amely nemcsak étkezésre jogosít, pénzhelyettesítő utalványnak minősül, ezért adózás szempontjából pénzben nyújtott hozzájárulásnak számít, azaz a havi 800 forinton felüli rész már adóköteles. Dr. V. M.