Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-14 / 62. szám

1991. március 14., csütörtök Gazdaság 3 Tmnrr I I l|l iljíI -n... -Mi.> A Somogyi utca északi térfalának tervjavaslata Állatorvosi ló — sikátor; hátsó udvar, zsákutca Belváros az Isten háta mögött Ha egy idegent bekötött szemmel a Bajza utcába vezetnénk, és csak ott. meg a Nádor utcában nézhetne először körül, aligha hinné el. hogy Szeged Belvárosában jár. Rendezetlen, félbehagyott utcák, oda nem illő házak, hátsó udvarok — ezek tárulnának a szeme elé. Kiss István építész tervező azon dolgozott, hogy városunknak e pontját se szégyelljük többé. Az önkormányzat neves építészekből összehívott bíráló bizottsága nemrég úgy döntött, hogy a Somogyi— Kelemen—Oroszlón—Oskola utca által határolt tömb rendezésére beérkezett tervpályázatok közül Kiss Istvánét (Tér és Forma Kft.) javasolja továbbfejlesztésre. Most bemutatjuk, mit is jelent a terület rehabilitációja. Itt minden megtörtént... ... aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Ez a kis terület az összes olyan tünettel rendelkezik, ami példaértékű hiba az építészetben — joggal hasonlítható tehát ahhoz a bizonyos állatorvosi lóhoz ... Az árvíz annak idején egykét sziget kivételével az egész várost elmosta. Az itt vizsgált tömb épületeinek egy ré6ze túlélte a Vizet. Az újjáépítés során még indokolt lett volna ezek eltüntetése — akkor nem történt meg —, ma már értéknek tekintjük a katasztrófa előtti házakat. A félbemaradt átépítés rendezetlen utcaképet hagyott az új századra. Tervezték a Nádor és Bajza utcák átvezetését a Somogyi utcába — ez csak félig valósult meg. Nagy szünetek követték egymást az építésben: a Nádor utca 5. szám 1896-ban, a szemközti zálogház 1926-ban készült. A Víz utáni újjáépítés 15 méter széles utcákat irányzott elő, itt csak tíz méterről néznek szembe az épületek, amelyek párkánymagasságukban sem mutatnak egységet. „A múltat eltörölni!" — ez volt a háború utáni jelszó. (Jel)szóba sem jöhetett a terület bekapcsolása az eklektikus Belvárosba. Pillanatnyi érdekek diktáltak, az állam, mint tulajdonos nem igényelte (és nem is tűrte) a környezet tiszteletéből következő szabályokat. Így zárta le a Nádor és Bajza utcát a „magas ház" — lakás kellett az olajosoknak. A zsúfoltságon úgy próbáltak enyhíteni, hogy a Bajza és Nádor utca közötti bontásokkal városképileg értelmetlen lyukat alakítottak* ki („Somogyi Béla tér" címén), de térfalak nélkül. A Somogyi utca túloldalán — a könyvtár építésekor — ugyancsak túl korán bontották le a mostani sörkert felöli házsort. Az IKV, amelynek feladata lehetett volna a kezelésébe tartozó épületek rendbe hozatala, csak „faltól falig" dolgozhatott, az egész környezetre nem volt befolyása — azt már egy másik zsebből kellett volna fedezni, sa két zseb (egy üdítő képzavarral élve) nem volt köszönő viszonyban egymással. Az Országos Műemléki Felügyelőség megpróbálta ugyan érvényesíteni a saját szempontjait, de jogi eszközök híján nem írhatta elő a rendezési tervet. Maradt a káosz. Mit lehet tenni? Kiss István szerint a „kilyuggatott" tömbben, ahol csak lehet, vissza kell állítani az egységes utcaképet. A Nádor utcában el kell takarni az éttermi hátsó udvart. Ehhez olyan kerítést lehetne építeni, amely megismétli az épület Kelemen utca felőli architektúráját. Ez jól illeszkedne a Fekete Házhoz is, amelynek udvarára kerítésrácson, „pavilonportálon" nyílna belátás. Az ily módon áttört kerítésfal nem lenne monoton hatású. A Bajza utcai „hátsó udvarok" elé üzletsor kerülne. Magassága nem zavarná az Oskola utcai épületek udvarra nyíló lakásablakainak benapozását. A Somogyi utca oldalán tátongó lyukat hármas tagolású, könnyed hatású pavilonsorral lehetne betölteni. A pengoiaszerű, azaz lugashoz hasonlító kis épület csak néhány métert venne el a mögötte lévő zöld területből, s amit elvesz, azt funkciójával pótolja. Kis üzlet, cukrászda működhetne itt. * Nincs módunk a tervek részletesebb bemutatósára. Bizonyára akadnak — különösen az érintett tömbben lakók között —, akik szeretnék alaposabban is megismerni az elképzeléseket, őket várják ma, délután 5 órára a városháza klubjában tartandó fórumra. Nyilas Péter Adó és igazság '92 előtt semmiképp „Amióta adó van, azóta igazság nincs" — ez a találó mondás tegnap délután hangzott el a gazdasági kamaránál szervezett megbeszélésen, amelyen az érdeleképviseletek közül az Ipartestület, a Kisosz, az Afész, az Agrárkamara és a Kiszöv képviselői vették részt. A téma a helyi adók bevezetése volt, s mint kiderült, a tervezet előkészítéséből az önkormányzat kihagyta ezeket a szervezetéket, mi töob, az elkészült anyag is csak kézen-közön jutott él hozzájuk. A Kisosz, illetve az Ipartestület már írásban ás elküldte véleményét az önkormányzathoz, ennék ellenére fontosnak tartanak egy szélesebb körre támaszkodó állásfoglalást is. Az asztal körül ülök többé-kevésbé egyetértettek abban, hogy egy bázisszemléletű költségvetés hiányát nem lehet egyszerűen adó formájában szétteríteni. Csökkent a lakosság téhervizsgáló képessége, a kivetendő helyi adót nem tudják már továbbhárítaná a vállalkozók. Ez a réteg már most is túladóztatott, jelentősen nőtt például az elmúlt egy év alatt a közteherviselés. Száz százalékkal emelkedtek az üzletbérek, 10-30-szorosára drágult a közterületfoglalás, öt-hatszorosára a közüzemi díj. Egy életképes, mindenkit meggyőző gazdasági programra, költségvetésre van szükség, ahol a kiadási oldal drasztikus csökkentése mellett konkrét célokra tudják csak elfogadni a helyi adóztatást, bevezetését pedig '92 előtt nem tartják kereszt ül vi hetönek. Az érdekképviseleti szerveket eddig még nem hívták meg a szakmai bizottságokba, s ezt legtöbbjük sérelmezd. Ügy érzik, a három variáció — azon túl, hogy nincs közöttük nagy különbség — csak azt mondja meg, hogy mennyi adót ákar beszedni az önkormányzat, egyébként a tervezet szakmai oldalról is megkérdőjelezhető. Kovács András talajaink A sárguló búzavetemény láttán a szomszédos parcellán szorgoskodó gazdától csak megkérdeztem, ugyan mitől van ilyen siralmas állapotban a növény. Szerinte megfázott, a kemény fagyok hagytak nyomot rajta, de műtrágyázni is kellett volna már. Különben övé az a vetés, de nem áldoz rá. Ki tudja, visszahozná-e a költségeket, különben is csere- és bérelt földek ezek. Mi lesz, ha jelentkezik a tulajdonosa, ha jelentkezhet, ö bizony már nem pumpál bele pénzt bizonytalanra. Túl sok a ha, s addig, míg törvények nem rendezik a kérdést, marad az egyre türelmetlenebb kivárás. Iparosűző Sokat kockáztatnak az önkormányzatok, ha olyan mértékű helyi adókat vetnek ki, amelyek lehetetlenné teszik a vállalkozókat. Ugyanis könnyen az történhet, amit a világban már régen kitaláltak a profi teniszezők vagy autóversenyzők menedzserei, amikor törpeállamokba menekítik nagy jövedelmű ügyfeleiket az adók elől. Miért ne helyezhetén át — ha csak névleg is — több tiz-, vagy százmilliós vállalkozását Szegedről Csanytelekre egy iparos, ha ott sokkal kevesebb helyi adót kérnek tőle. Élelmes polgármesterek akár ingyentelkeket is felajánlhatnak, a ..kivándorlóknak", s elég, ha csak töredékét vetik ki a nagyvárosi adótehernek. Fél tucat vállalkozó segítségével felújítható egy templomtorony, kikövezhető a falu szélső utcája. Ilyen módon a nagyváros iparűzési adójából könnyen lehet iparosúző. K. A. A példa nem egyedi, magántermelők, közös gazdaságok várják takarékon az új időket. A megyében a talajállapot objektív vizsgálatát végző Növény- és Talajvédelmi Szolgálat Hódmezővásárhelyi Intézete az enyémével hasonló tapasztalatokkal szolgál. A termőföld kizsigerelése napjaink valósága. A 426 ezer hektár szántó nagy részét ma is nagyüzemek művelik. Évente legalább 60 ezer talajvizsgálat biztosítaná a tisztánlátást. Ennek negyedére kaptak megbízást 1990-ben. Pedig, ha valaki nem tudja milyen elemek hiányoznak a termőföldből, óhatatlanul pazarol, ha műtrágyát szór ki. Hisz léhet, hogy káliumból kevesebb is elég lett volna, miközben a foszfort túladagolta. Az még rosszabb, ha a tulajdonviszonyok rendezetlensége és a szegénység miatt egyáltalán nem pótolta a talajerőt. A szakember szerint a műtrágyázás 20-30 százalékos visszafogása inddkolt lehet, ha az pontos ismereteken alapul. Ezzel szemben a foszforból és káliumból jelentéktelen mennyiséget juttattak ki a gazdaságok, és a nitrogén műtrágyák forgalma sem több a korábbi időszakban megszokott felénél. Az intézet szakemberei, labora tóriumai továbbra is nélkülözhetetlennek tartják szolgáltatásaikat, legyen a megrendelő új, vagy régi tulajdonos. A szakma az mindig szakma marad. A hajtatásos kertészetekben foglalkozó kistermelők már a stabil partnerek közé tartoznak. A szántófölddel, szőlővel és gyümölcsössel baj lódók kevésbé. Pedig a talajjavításnak óriási szerepe van, hisz a talajélet a kemizálástól tönkrement. Lehet, hogy egy-egy parcellán az elsavasodás csak a gond, ez például meszezóssel kiküszöbölhető. Elképzelhető, hogy csak a váltógazdálkodás, pillangósok, zöldtrágyát adó növények termesztése adhatja meg az egyensúlyt. Szélsőséges talajokon a pihentetés sem kizárt. Az állattenyésztés és növénytermesztés (harmóniája a szerves trágyázás kiterjedésének záloga. A talajszerkezet a művelési mód változtatásával javítható. A kistermelő számára költséges és időigényes, hogy minden bajával az intézethez forduljon. Ezért lenne jó, ha megszületne az az érdekvédelmi keretekben működő szaktanácsadó szolgálat, melynek csak szakmai kiegészítését szolgálná az itteni bázis. Az okszerű tápanyaggazdálkodás zsebre menő kihívás, megkerülhetetlen alaptétele a gazdálkodásnak. Akik ezt megértik, s fontosnak tartják, Szegeden, a technika házában március 18-án, hétfőn délután 2 órákor ankét keretében újabb információkat is kaphatnak a témáról. T. Sz. I. Utazás '91 Madárlesen, kézenfogva Utazás '91 címmel tegnap nemzetközi idegenforgalmi szakkiállítás és vásár nyílt Budapesten, a BNV területén. Alkalom ez az utaztatásban, szálloda- és vendéglátóiparban érdekeltek számára, hogy tevékenységüket széles nyilvánosság és egymás előtt méressék meg. Az Utazás '91-en kiállít a Szeged Tourist is, melynek vezetőjétől. Varga Józseftől aziránt érdeklődtünk, milyen meglepetéssel szolgál majd az idegenforgalmi hivatal. — Mindenekelőtt idei újdonságunk filozófiájáról szólnék, mely abból indul ki, hogy a turizmusnak. — bármennyire is rosszak a természetvédők tapasztalatai — nem szabad a környezetet károsítania. Mi tehát azt valljuk: természetbarát idegenforgalmat kell szerveznünk, a kifejezés közvetlen értelmében is. Azaz: az emberekben meglevő belső nosztalgiára építve — szó szerint kézen fogva a természetvédőket, velük közösen — újra felfedezni a természetet! Belföldi programajánlatunk élére így került a Szeged—Mártély közti tiszai hajóút, a megérkezés után gyalogtúrával a holt-tiszai természetvédelmi rezervátumban, madárlessel, fürdéssel. A programot minden vasárnapra meg lehet rendelni, májustól októberig. — Az Utazás '91 kiállításra készült szórólapjaik között láttam egy német nyelvűt is. Van tehát csak külföldieknek szóló ajánlatuk is? — Az „objektív által — objektíven" elnevezésű programot azoknak kíná-juk, akik gombát csak a szupermarketekben láttak, madarat a múzeumokban, élő vizet a filmeken. Mi most közülük a természetfotózás híveit invitáljuk — szakavatott vezető kíséretében járhatják az ásotthalmi határt, Ópusztaszer környékét, s persze a szegedi tájat. Változatlanul kínáljuk a lovasprogramokat, kerékpártúrákat, s előkészületben van egy „természetgyógyász" ajánlatunk is. A fogadtatásról persze még korai lenne beszélni, de két, nyugat-európai idegenforgalmi reklámfórum is segíti most munkánkat. A stuttgarti Ungarnreisen-iroda katalógusában több, Szeged környéki bérelhető tanya, s a makói, vásárhelyi lovasprogram is helyet kapott — fotókkal, persze. Az International Travel News pedig egy kianadai házaspár magyarországi élménybeszámolóját közli, ök Szegeden is jártak, s a pusztaszeri Szántó-tanyán üdültek. írásukat azzal fejezik be: mielőbbi visszatérésüknek csak az az akadálya, hogy még a világ oly sok táját nem ismerik. — Viszont: másoknak kedvet csináltak Magyarországhoz. P.K. Felmérés a privatizációról S igen 13% határozatlan D nem 24% 63% Egyetértenek-e a privatizáció szükségességével? Magyarország lakossága ellentétes érzelmekkel viseltetik a privatizáció iránt — ezt tükrözi a GFKHungaria piackutató intézet közvélemenykutató felmérése. A megkérdezett kétezer magyar állampolgár közül minden harmadik még nem hallott a privatizációról, akiknek pedig kialakult véleményük van, azok közül a legtöbben — 66 százalékuk — a privatizáció legnagyobb hátrányaként a munkahelyek bizonytalanná válását említik. További kérdésekre válaszolva, 62 százalék úgy ítéli, hogy csökken a létbiztonság, 60 százalék a külföldi tőke befolyásának növekedését érzékeld, 56 százalék az árak emelkedését is a privatizációnak tulajdonítja, s ezt 42 százalék a társadalmi juttatások csökkenésével is társítja. A gazdasági fellendülést a lakosság 19, a vállalkozások térhódítását 17. az áru- és szolgáltatási kínálat javulását 8 százalek várja a privatizációtól. * Ezen adatokkal érdekes ellentétbsn áll a piackutató intézet felmérésének másik két pontja; az erre adott válaszokat ábráinkon szemléltetjük. ES túlságosan lassú 16% CD meglslelö útemű 0 túlságosán gyors 28% 56% Elégedettek-e a privatizáció ütemével?