Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-13 / 61. szám

1991. március 13., szerda A helyzet 7 A gyerek joga, hogy legyen jövője A cigányiskola öt éve szűnt meg Dorozsmán. Azóta az itteni Bölcs utcai kisegítő iskola alsós összevont osztálya lett a nehezen kezelhető kis purdék gyűjtőhelye. — A szegedi Osztrovszky Utcai Óvoda és Általános Iskola kihelyezett, elsőtől harmadikig összevont osztályába eddig az enyhén fogyatékos gyermekek jártak — kezdi a történetet az elején Lévai Béláné tanárnő, aki — bár a nyugdíj felé közeledik, de — nem hagyja szó nélkül a vészjósló változásokat. — Az utóbbi négy évben az osztály többsége cigány. Jó részük normál iskolában is megállná a helyét. ha rendszeresen ott ülne az iskolapadban és tanulna az órákon. Á fogyatékos magyar gyerekeket viszont nem engedik ebbe az osztályba a szülők, azzal. hogy „rosszat tanulnak a többiektől". Az osztálynapló adatai megdöbbentőek: március elejéig a 121 tanítási napból például Lacika 96. Tamás és Guszti 89. Zsuzsa 82, Oszkár 52 napot hiányzott — igazolatlanul. A városi önkormányzat gyámügyi és szabálysértési ügyekkel foglalkozó csoportja jól ismeri az első osztályba visszabukdácsoló cigánygyerekektörténetét. de úgy tűnik, nem tudnak érvényt szerezni a tankötelezettségi törvénynek: se a pénzbírság, se a börtönbüntetés veszélye nem bírja rá ezeknek a gyerekeknek a szüleit arra. hogy rendszeresen elküldjék purdéikat az iskolába. Az osztályfőnök — megunva a felszólító* és a hivatalos levelek küldözgetését — szülői értekezletet hívott össze, melyre hivatalosak voltak a cigányság és az önkormányzat képviselői is. körbe — a tanterem falát díszítő rajzokra, gyurmafigurákra, az irkákra utalva — az osztályfőnök. — A cigány családok segítséget kapnak: a tanévkezdéskor a segélyből futja a tanszerekre, a Vöröskereszt adott iskolaköpenyeket, az étkezést az önkormányzat fizeti — mégse jönnek rendszeresen az iskolába ezek a gyerekek. Az eddigi családlátogatás, levelezgetés falra hányt borsó. Mit tegyünk? — nézett a jelenlevőkre tanácstalanul Lévainé. — Most annak a generációnak a gyerekei a veszélyeztetettek, amelyik a dorozsmai cigányiskolába járt. így tudhatnák. milyen fontos a tanulás — vélekedett dr. Szirtesi Zoltánné, az egykori tanács cigánygondozója és képviselője, az önkormányzat etnikai bizottságának elnöke. — De akkor muszáj volt iskolába járni! Ha kellett, rendőrrel hajtatták föl a gyerekeket az iskolába a cigánytelepről. Most tíz dajka se lenne erre képes — méltatlankodott Rózsi aszszony. — Mást kell kitalálni — szólt közbe a férj, Kolompár János a cigányönkormányzat képviseletében. — Ha ezek a gyerekek most hanyagolják az iskolát, az nekünk nem tíz, hanem száz év lemaradást jelent! Hetes iskola kell a cigány gyerekeknek. Épp itt az ideje, hogy ne csak a menekülteket, a hajléktalanokat, hanem a haladni akaró cigányságot is támogassa az állam! — Ennek a tervnek csak akkor lenne értelme, ha még most is egy tömbben, a telepen élnének a cigányok — cáfolta a hallottakat Szirtesiné. — De ma már csak azok laknak a Búza és — Hiába teszek akármit — tárta szét a karját Öcsiké anyja. — Elindulnak az iskolába azok a gyerekek... — Csakhogy be nem jönnek, inkább az ABC-ben kávéznak,, meg a kocsmában megisznak egy felest, akár a felnőttek — folytatta a mondatot a dajka,. Rózsi asszony, akit azért fizetnek. hogy reggelenként megmosdassa (ha kell, megfürdesse), megfésülje a maszatos, kócos gyerekeket, vagy ha már nagyon mocskos a kis ruha, akkor kimossa, s valami (jótéteményként kapott) használt darabba átöltöztesse a kicsit, vagy a sokszor csak cigányul beszélő apróságoknak segítsen tanulás közben a nyelvi nehézségek áthidalásában. — Bicskával, borotvával. gázsprayvel járnak M.ék gyerekei! — Az apja csúnyán megverte. Még a vére is folyt! Mégse gyün! — rántotta meg vállát a másik asszony. '— A húgom, a kislányom és a kisfiam is ebbe az osztályba jár. Csak akkor maradhatnak otthon, ha betegek — súgta nekem Ibolya asszony. — De elég betegesek. Sanyika még most is bepisil. Gondolom, hogy a hideg lakásban még pici korukban megfázhattak. A rossz lakás az oka annak, hogy két gyermekem is meghalt. Ézért a dorozsmai cigánytelepről az ősszel „önkényesen" beköltöztünk egy szegedi lakásba. Fizettük a lakbért, a villanyt, ma mégis a kilakoltatásról küldtek papírt — tette elém a hivatalos levelet. — Ha itt vannak a gyerekek, jól megvagyunk, lehet is velük haladni, mert mindegyiknek van tehetsége valamihez — mutatott A zöld falú, kék cserepes ház fölötti sárga napkorong vörös sugarakat ereget. Ez a legszebb rajz. A kopár tanterem falát díszíti. Az a fiú festette, aki 121 tanítási napból 89-et hiányzott — igazolatlanul. Az a fiú keverte az élénk színeket, húzta a vonalakat, aki negyedszerre játja az elsőt. Az a tízéves cigány srác, a kisegítő iskola legtehetségesebb rajzosa, aki gázsprayvel, bicskával jár Kiskundorozsma utcáin... és a helyi önkormányzat összefogásával szerintem létrehozható a cigánykollégium — kapcsolódott a vitába Jenei Ferenc képviselő. — Most azonban nem tudjuk és nem is dolgunk az egész város és az egész cigányság problémáját megoldani — replikázott Balogh László képviselő, az etnikai bizottság titkára. — A gyereknek joga van jövőjéhez, s ennek záloga az iskola. Ezt a cigányönkormányzatnak is tudnia kell. s azt is. hogy erre a problémára a cigányságon belül kell megoldást találni. A jelenlévő szülőkkel most azt kell megbeszélnünk. hogy azért mit tehetünk. hogy ezek a kisegítóiskolás gyerekek járjanak az órákra. Véleményem szerint, ha egy szülőről bebizonyosodott, hogy alkalmatlan még arra is. hogy a gyerekét az iskolába járásra bírja, akkor fontolóra kell venni az állami gondozásba vételt. — Bizony, mert ez az egy-két gyerek a többit is rosszra viszi — helyeselt az osztályfőnök. — Aggasztónak találom, hogy idén az iskolából lógó cigány gyerekek bandába szerveződve járják Dorozsma utcáit — idős embereket támadtak meg, részeget zsebeltek ki, kortársukat verték meg... — Szeretném, ha nem túloznák el a történtek jelentőségét — szólt közbe ingerülren Szirtesiné. — Szegeden kétezer cigány él. közülük vagy százzal, a népcsoport lumpen rétegével van probléma. Az iskolával, az itteni légkörrel is lehet valami gond, hiszen az innen hiányzó gyerekek mindig megjelennek csütörtökönként a dorozsmai cigányklubban... A szülői értekezleten még jó ideig elvitatkozgattak a „hivatalos személyek", mit lehetne tenni, hogy a cigányok iskolába járjanak. Még az a javaslat is elhangzott, hogy „havi fixet" kapjon az a szülő, aki rendszeresen elviszi a lurkót a suliba. Az üggyel a szegedi önkormányzat etnikai bizottsága is foglalkozik. A szülők és képviselők tanácskozása óta az osztály életében lényeges változás nem történt: a notórius hiányzók továbbra is „gyűjtik" az igazolatlan órákat, csavarognak. Mindenesetre elgondolkodtató, hogyan fajulhattak idáig a dolgok, ki a Nagy László felvétele felelős a történtekért, indokolt-e az emberi és más jogokra hivatkozva tétlenül nézni a törvényszegést, azt, hogy miképpen termeli újra önmagát egy eleve hátrányos helyzetű népcsoportnak a nagy többséget is veszélyeztető, agresszív, lumpen rétege. Űjszászi Ilona Terrorizált többség? az Árpa utcában, akik nem tudnak semerre se haladni. Ezenkívül a megyében nem is él annyi cigány, hogy érdemes lenne fenntartani egy hetes iskolát. Arról nem beszélve, hogy a népcsoporton belüli ellentétek is lehetetlenné teszik egyetlen iskola működtetését. — A nemzetiségiekre van pénze a kormánynak. A cigány A szülök és pedagógusok kérték. hogy legyen végre vége az eddig volt struccpolitikának. mert a közbiztonság romlása túllépte azt a határt, ami még felmentést adhatna a szemérmes hallgatásra. Ezért február 27-én sor került egy másik beszélgetésre Dorozsmán, a Bölcs utcai iskolában. Lassan már fényes nappal sem lehet a gyerekeket felnőtt kíséret nélkül az utcára engedni. Az egyik szülő elmondta, hogy a cigány gyerekek megtámadják a boltba elküldött magyar gyerekeket. Kés van náluk és pénzt követelnek. Egy másik kisfiút kilestek a bolt élótt. Ijedtében visszamenekült az ABC-be. és csak akkor mert előjönni, amikor találkozott egy ismerős nagyfiúval. — Megvédeni sem merjük óket, mert attól félünk, hogy holnap az apjuk jön utánunk nagykéssel — mondta egy anyuka. Idős asszonyokat rugdosnak meg — senki sem mer rájuk szólni. A rendőrséget nem akarják értesíteni, mert úgy látják, nem foglalkoznak ilyen ügyekkel. illetve nagyobb bűnesetek ügyében is tehetetlenek. Egy apuka elmesélte, hogy az ABCböl kijövet ő szedett ki egy kisfiút a cigány gyerekek közül. A nyakát markolászták. Indulatosan közölte, ó nem bízik a rendőrségben: szerinte sem az önkormányzat. sem a hatóság nem képes megvédeni az állampolgárokat. és ami őt illeti, nem is vár ilyesmire: ha még egyszer ilyet lát, beletapossa az erőszakoskodókat a járdába. A kisegítő iskola tanár nénije elmondta: attól fél, hogy az illetékesek mindaddig nem mozgatják a fülük botját sem. amíg valamilyen tragédia be nem következik: vagy védtelen kisgyereket ölnek meg, vagy a megrémített, megkínzott, kirabolt gyerek szülője tesz igazságot. Jelen volt a beszélgetésen Szörényi Endre, a Szeged Városi Rendőrkapitányság közbiztonsági osztályvezetője és Koha Róbert. a városi önkormányzat közbiztonsági tanácsnoka, Szirtesi Zoltánné, a cigány önkormányzat képviselője és Gulyás Ferenc, Kiskundorozsma önkormányzati képviselője. Szörényi őrnagy elmondta, hogy a gvermekkorúak nem büntethetők, a rendőrség még akkor sem tud velük mit kez"deni, ha netán tetten érnék óket. A körzeti megbízottaknak sok a dolga, s azért sem lehetnek többen az utcán hogy a jelenlétük visszatartsa az erőszakoskodókat. mert a megtett intézkedéseket pontosan dokumentálniuk kell. A szülök fölvetették, hogy más településeken a lakosság a saját soraiból szervez önvédelmi csoportokat. A helyi képviselő szerint ezeknek a csoportoknak úgysincs joguk intézkedni, ha beavatkoznának, az önbíráskodásnak számítana, és még óket büntetnék meg. Egyébként sem tisztázott, hogy az esetleges költségeiket miból fedeznék. Nem zárkózott el attól, hogy szervezzenek ilyet, ha a lakosság úgy látja jónak, véleménye szerint azonban a rendőrséget kellene megerősíteni, fóleg pedig jogállását törvényekkel megerősíteni, hogy merjenek határozottan fellépni az állampolgárok biztonságát veszélyeztetőkkel szemben. Ami a késsel és gázsprayvel garázdálkodó iskolást illeti, ót és néhány gyereket a tanárok javaslatára állami gondozásba kellene vetetni. Ez volna a legrövidebb és leghatékonyabb megoldás. A cigány önkormányzat képviselője szerint az állami gondozás nem jó megoldás. hiszen az ottani nevelés hatékonysága erósen kérdéses. Más vélemények szerint itt már régeri nem az erőszakos cigány gyerekek érdekéről van szó. hanem az általuk terrorizált többiékéről Mellesleg, az önkormányzat gyámügyi vezetője nem is tud a gondokról. A pedagógusok beadványai elakadnak a hivatali bürokrácia dzsungelében, a megbeszélések és panasznapok után sem történik semmi. Ha a hivatalon múlna, a panaszt tevő szülőket és pedagógusokat addig fárasztanák, míg föl nem adnák az egészet. A cigányönkormányzat nem képes visszatartani sem a gyerekeket, sem a felnőtteket az erőszakos cselekményektől. Rég nem etnikai diszkriminációról van már szó, ahogyan Szirtesi Zoltánné szerette volna beállítani a helyzetet, hanem minden állampolgárnak a biztonsághoz való elemi jogáról. Egyébkén a közelmúltban verték meg az egyik városi önkormányzati képviselő feleségének az édesanyját a Belvárosban. Az önkormányzat és a megújuló rendőrség nagy vizsgája lesz, hogy képes-e szavatolni azt, hogy az emberek ki merjék ermed/v i~ r külj.uu„ . godtan alhassanak oti: kban. Tanács István