Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-11 / 59. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 81. évfolyam, 59. szám 1991. március 11., hétfő ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 5,80 forint Ellenfél volt a szél is A szegedi maratoni történetében az elmúlt szombaton harmincötödszórre gyújtották; meg a lángot, s dördült el a rajtpisztoly. Ezek voltak azok a kellékek, amelyek az ideiről sem hiányolták, de a korábbi évekkel ellentétben, most scxkkal szerényebbek voltak a külsőségek. Például külföldi csak hírmondónak volt: az országiha­táron túlról mindössze heten vagtak neki a 42 ezer 195 méternek. Igaz, ellenfeleik a legjobb hazai hosszútávfu­tók voltak. A rajtnál hiába kerestük az elmúlt két év győztesét. Szűcs Csabát, mint megtudtuk, az idei országos bajnok­ságtól sérülése miatt van távol. A szakemberek szerint azonban -nem kellett féLni, hogy gyengébb színvonalú lett ezzel a versenv, ugyanis hazánk hasszútávfutói nem ját­szanak alárendelt szerepet a nemzetiközi versenyeken. Ugyanakkor sok szó esett a rendkívül erős szélről, ami fé­lő volt, hogy az időeredményeket nagyban befolyásolja majd. Régi edzője, Antal Andor utasításai szerint melegí­tett Visnyei Márta, az elmúlt héten a fővárosi Vasutas­klubba igazolt, volt SZVSE-atléta. Elárulta, hogy nagyon izgul a hetedik maratoniversenye előtt, szeretne nyerni. A legismertebb hazai futónő. Szabó. Karolina ugyanakkor „csak" a kis maratonira vállalkozott; mert az elmúlt évet sérülés miatt kihagyta. (A versenyről szóló részletes be­számolónk a 6. oldalon olvasható.) Képünkön: a rajt pillanata. (Gyenes Kálmán felvé­tele.) Olyan szép, hogy nem is igaz Milyen áron olcsó a hús ? Nagy lehetőség előtt a város H Triade Szegeden A húsárudák árjegyzékei vásárlásra csábítanak. A ser­téshús közel 20 százalékos ármérséklésének a többletfor­galom a célja. Az első egy-két hét igazolja is azi elképze­lést, hisz a hozzánk közeli boltban érdeklődésemre elmond­ták. a korábbi mennyiség két-két és; félszerese fogy. Saját példámon is érzékelem, ez valós; adat leheti. Ami a fizetés­ből a havi húsvásárlásra maradt, „elvertem" azon nyom­ban. A sima hűtőszekrény mélyhűtő rekeszében is van any­nyi hely. hogy pár kiló beleférjen. A hűtőláda már nem jöhetett számításba, hisz ki a csuda gondolta, hogy nem decemberben kellett volna ismerősömtől disznót venni, s azt levágni, hanem most. Akkor még az újsághirdetések zöme 75-80 forintos élőisertés-árakkal csábított a házi ízek. re. Benne volt ebben a csalhatatlannak hitt várakozás, hogy a húsüzemek is előbb-utóbb emelni fogják felvásár­lása áraikat. A tél vége felé már szaporodtak az 56-60 fo­rintos ajánlatok, hozzátéve a helybeni feldolgozás lehető­ségiét is. Szó ami szó, engem bosszantott, hogy drágábban spájzoltam be. mint ahogy lehetett volna. Persze, az ilyes­mi csak utólag derül ki. /,Nagyon megéri"? Persze, nemcsak disznóhús február második felében el­létezik. Pulykával, csirkével, kezdett akció tapasztalatai­libával is csábítanak hóna- ról számszerű adatokkal is pofc óta. Szombaton épp a szolgált. Ott már a „csömör" Marx téren láttam kígyózó időszakát élik. Az átmeneti sort egy hűtőkocsi előtt. 2,5-szeres forgalomemelkedés Bontott csirkét „osztottak" után az értékesítés a koráb­darabonként 80-ért, a nagy- bi szintet sem éri el. Sze­ját 110-ért. Ha az ember ré- geden a későbbi indulás mi­sen van e nagy Kánaánban, att ezekben a napokban ér­s mindent megvesz, ami „na- zödik még pluszigény, de gyon megéri", dagadtra ehe- ez nem számottevő, száza­ti magát. Esetleg a körítésre, lékban alig fejezhető ki. rizsre, krumplira nem futja Idehaza a kényszerhatást a végére. hamarabb érzékelő regioná­Gregus István, a Szegedi lis üzemek, a más megyéből Szalámigyár és Hűskombi- beszállítók használták ki ezt nát kereskedelmi főosztály- az „egyszer van Szegeden vezetőjét a Budapesten már húsvásár" akciót Hogy mi lesz ezután? Esetleg helyreáll a kisebb keresletnek megfelelő egyen­súly, de a hullámhegy után hullámvölgy állapota a va­lószínűbb. Akinek van tar­taléka, erre még spekulál­hat, hisz mindez az érték­arányos árak esetleg az ext­rahaszon távlati lehetőségé­vel kecsegtethet. A mostani „végkiárusítás" hasznát mi, fogyasztók is megfizetjük majd. Ezért nem tudok most örülni a párszáz forintos megtakarításnak. T. Sz. I. Christian Theodose (jobbra), társaságunk francia ügyve­zetője is részt vett a megbeszélésen. A franciaországi Triade a vállalatok, a tudomány és a helyi közösségek hármasára építi mozgalmát. Szakértőik és a Francia Városok Szövet­ségének képviselői a múlt héten, szerdán Demszky Gá­bor hivatalában, a budapesti főpolgármesteri irodában számoltak be a sajtó képvi­selőinek eddigi magyaror­szági munkálkodásukról. A fővárosban több kórháznak adományoztak berendezése­ket a higiénés feltételek javí­tására, kapcsolatokat építet­tek ki információtechnikai cégekkel, valamint részt vet­tek néhány gazdálkodó egy­ség privatizációs programjá­nak kidolgozásában. Terveik szerint tavasszal Debrecen­ben hasonló programon vesz­nek részt, és — mint azt a párizsi Magyar Intézettől megtudhattuk — érdeklődtek a szegedi kapcsolatok iránt is, nem utolsósorban azért mert a Délmagyarország Kft.-ben francia tőke is ér­dekelt. Nem véletlen hát, hogy Szegedről több érdekcsoport képviseltette magát ezen a szerdai találkozón. Mivel cél­jaink közösek — a város felemelkedésének szolgálata —, a Tűhegyi József alpol­gármester által vezetiett ön­kormányzati delegáció és a mi társaságunk képviselői egybehangzóan invitálták Szegedre a Triade vezetőjét. Pierre Dommergues, a szervezet főtitkára örömmel mondott igent, és szomba­ton már hasznosnak ígér­kező tanácskozás várta a szegedi élelmiszer-gazdaság több szakértőjét a városhá­Pierre Dommergues bízik Szeged tóiemeixedesében zán. Végül Dudits Dénes (Szegedi Biológiai Központ), MesterháZy Akos (Gabona­kutató Intézet), Gregus Ist­ván (Pick Szegedi Szalámi­gyár és Húsüzem), Koto­gány Mihály (Agrárkama­ra), Prohászka Ottó (Csong­rád megyei Gabonaipari Vállalat) és Hézsö Sándor (ISV, Agroham) a tárgyalás iránt érdeklődő vásárhelyi önkormányzati szakember­rel, Körmendi Jánossal együtt örömmel nyugtázhat­ta, hogy a francia szándék komoly. A megbeszélés végére ugyanis konkrét munkater­vet fogadtak el a résztvevők. Ezek között az egyik pont. hogy a városi önkormányzat a. Délmagyarországgal ke­reskedelmi hetet szervez a privatizáció és a tőkebevo­nás jegyében. D. I. Szabad csali A boltokban nem egyszer­re és nem egyenlő mérték­ben rajzolódtak át az ár­jegyzékek. A hús szabad­áras, így az eladó, a hentes, a boltvezető mentalitása, a szállítópartner megválasztá­sa tükröződik a számokban. Ezért nem árt, ha az ember több helyen is nézelődik, mielőtt kinyitja a bugyel­lárist. A mai napon is ugyanazon húsféleség akciós árában 5-10 forintos különb­séget tapasztaltam. Nehezen bírja ki az ember, hogy egy ilyen akcióra rá ne harap­jon. Én sem tanultam a tél eleji sietségemből, a mosta­ni árleszállításnál is siettem, hogy le ne késsem. Ki a csuda tudja, hogy meddig tart. Igaz, ezután sem eszem több húst, hisz az alacso­nyabb áron vett oldalas vagy comb sincs ingyen. Akárhogy is nézem, nem létezhet már újabb csali, ami hatna rám, hónapokig kerülni fogom a húsüzlete­ket. Miközben e kijelentést tet­tem, eszembe vágódott; kö­zeleg a húsvét. Talán venni kéne kötözött sonkát, hisz „annyira megérné". A 340 forintos áru hol 20, hol 40 forinttal olcsóbban kelleti magát, de láttam egy csábí­tó 285 forintos ajánlatot is. Egyelőre vacillálok; talán meglennék nélküle ... Közkegyelem, malacmenhely A cechet a termelök áll­ják, hisz 58-60 forintért ad­ják le a tökehúsnak való sertést. Darabonként öt­száztól ezer forintig terjed a veszteség, ha költségeikkel vetjük össze. Az még na­gyobb érvágás persze, ha egyáltalán nincs vevő. A megyében több mint húsz­ezer, az országban legalább 300 ezer sertés haladta meg az optimális vágási súlyt. A vesztőhely helyett közkegye­lem állapota a tartóknak kellemetlen, hiszen, ha nem vásárolnak újra meg újra takarmányt, éhen döglik a jószág. E mennyiség „bármi áron" történő exportja nél­kül sehogyan sem tűnik el a felesleg. A probléma szerencsére (?) csak átmeneti, hisz már a tenyészkanokat is leadják, a szervezett kocakihelyezés gyakorlatilag megszűnt. Egy­szóval, az utánpótlási vo­nalakat sikerült elvágni. Aki nem tudta most a ma­lacait eladni, talán még fel­neveli. Persze ez sem biz­tos. Az egyik faluban két kóbor malacot talált ismerő­söm. Megsajnálta őket, s mivel malacmenhely még nincs, az óljába vitte őket. Biztos, ami biztos alapon a télre csak meg akarja hiz­lalni a magának valót. A hétvégi malacvásáron már ő sem lesz ott. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom