Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-11 / 59. szám
DÉLMAGYARORSZÁG 81. évfolyam, 59. szám 1991. március 11., hétfő ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 5,80 forint Ellenfél volt a szél is A szegedi maratoni történetében az elmúlt szombaton harmincötödszórre gyújtották; meg a lángot, s dördült el a rajtpisztoly. Ezek voltak azok a kellékek, amelyek az ideiről sem hiányolták, de a korábbi évekkel ellentétben, most scxkkal szerényebbek voltak a külsőségek. Például külföldi csak hírmondónak volt: az országihatáron túlról mindössze heten vagtak neki a 42 ezer 195 méternek. Igaz, ellenfeleik a legjobb hazai hosszútávfutók voltak. A rajtnál hiába kerestük az elmúlt két év győztesét. Szűcs Csabát, mint megtudtuk, az idei országos bajnokságtól sérülése miatt van távol. A szakemberek szerint azonban -nem kellett féLni, hogy gyengébb színvonalú lett ezzel a versenv, ugyanis hazánk hasszútávfutói nem játszanak alárendelt szerepet a nemzetiközi versenyeken. Ugyanakkor sok szó esett a rendkívül erős szélről, ami félő volt, hogy az időeredményeket nagyban befolyásolja majd. Régi edzője, Antal Andor utasításai szerint melegített Visnyei Márta, az elmúlt héten a fővárosi Vasutasklubba igazolt, volt SZVSE-atléta. Elárulta, hogy nagyon izgul a hetedik maratoniversenye előtt, szeretne nyerni. A legismertebb hazai futónő. Szabó. Karolina ugyanakkor „csak" a kis maratonira vállalkozott; mert az elmúlt évet sérülés miatt kihagyta. (A versenyről szóló részletes beszámolónk a 6. oldalon olvasható.) Képünkön: a rajt pillanata. (Gyenes Kálmán felvétele.) Olyan szép, hogy nem is igaz Milyen áron olcsó a hús ? Nagy lehetőség előtt a város H Triade Szegeden A húsárudák árjegyzékei vásárlásra csábítanak. A sertéshús közel 20 százalékos ármérséklésének a többletforgalom a célja. Az első egy-két hét igazolja is azi elképzelést, hisz a hozzánk közeli boltban érdeklődésemre elmondták. a korábbi mennyiség két-két és; félszerese fogy. Saját példámon is érzékelem, ez valós; adat leheti. Ami a fizetésből a havi húsvásárlásra maradt, „elvertem" azon nyomban. A sima hűtőszekrény mélyhűtő rekeszében is van anynyi hely. hogy pár kiló beleférjen. A hűtőláda már nem jöhetett számításba, hisz ki a csuda gondolta, hogy nem decemberben kellett volna ismerősömtől disznót venni, s azt levágni, hanem most. Akkor még az újsághirdetések zöme 75-80 forintos élőisertés-árakkal csábított a házi ízek. re. Benne volt ebben a csalhatatlannak hitt várakozás, hogy a húsüzemek is előbb-utóbb emelni fogják felvásárlása áraikat. A tél vége felé már szaporodtak az 56-60 forintos ajánlatok, hozzátéve a helybeni feldolgozás lehetőségiét is. Szó ami szó, engem bosszantott, hogy drágábban spájzoltam be. mint ahogy lehetett volna. Persze, az ilyesmi csak utólag derül ki. /,Nagyon megéri"? Persze, nemcsak disznóhús február második felében ellétezik. Pulykával, csirkével, kezdett akció tapasztalatailibával is csábítanak hóna- ról számszerű adatokkal is pofc óta. Szombaton épp a szolgált. Ott már a „csömör" Marx téren láttam kígyózó időszakát élik. Az átmeneti sort egy hűtőkocsi előtt. 2,5-szeres forgalomemelkedés Bontott csirkét „osztottak" után az értékesítés a korábdarabonként 80-ért, a nagy- bi szintet sem éri el. Szeját 110-ért. Ha az ember ré- geden a későbbi indulás misen van e nagy Kánaánban, att ezekben a napokban érs mindent megvesz, ami „na- zödik még pluszigény, de gyon megéri", dagadtra ehe- ez nem számottevő, százati magát. Esetleg a körítésre, lékban alig fejezhető ki. rizsre, krumplira nem futja Idehaza a kényszerhatást a végére. hamarabb érzékelő regionáGregus István, a Szegedi lis üzemek, a más megyéből Szalámigyár és Hűskombi- beszállítók használták ki ezt nát kereskedelmi főosztály- az „egyszer van Szegeden vezetőjét a Budapesten már húsvásár" akciót Hogy mi lesz ezután? Esetleg helyreáll a kisebb keresletnek megfelelő egyensúly, de a hullámhegy után hullámvölgy állapota a valószínűbb. Akinek van tartaléka, erre még spekulálhat, hisz mindez az értékarányos árak esetleg az extrahaszon távlati lehetőségével kecsegtethet. A mostani „végkiárusítás" hasznát mi, fogyasztók is megfizetjük majd. Ezért nem tudok most örülni a párszáz forintos megtakarításnak. T. Sz. I. Christian Theodose (jobbra), társaságunk francia ügyvezetője is részt vett a megbeszélésen. A franciaországi Triade a vállalatok, a tudomány és a helyi közösségek hármasára építi mozgalmát. Szakértőik és a Francia Városok Szövetségének képviselői a múlt héten, szerdán Demszky Gábor hivatalában, a budapesti főpolgármesteri irodában számoltak be a sajtó képviselőinek eddigi magyarországi munkálkodásukról. A fővárosban több kórháznak adományoztak berendezéseket a higiénés feltételek javítására, kapcsolatokat építettek ki információtechnikai cégekkel, valamint részt vettek néhány gazdálkodó egység privatizációs programjának kidolgozásában. Terveik szerint tavasszal Debrecenben hasonló programon vesznek részt, és — mint azt a párizsi Magyar Intézettől megtudhattuk — érdeklődtek a szegedi kapcsolatok iránt is, nem utolsósorban azért mert a Délmagyarország Kft.-ben francia tőke is érdekelt. Nem véletlen hát, hogy Szegedről több érdekcsoport képviseltette magát ezen a szerdai találkozón. Mivel céljaink közösek — a város felemelkedésének szolgálata —, a Tűhegyi József alpolgármester által vezetiett önkormányzati delegáció és a mi társaságunk képviselői egybehangzóan invitálták Szegedre a Triade vezetőjét. Pierre Dommergues, a szervezet főtitkára örömmel mondott igent, és szombaton már hasznosnak ígérkező tanácskozás várta a szegedi élelmiszer-gazdaság több szakértőjét a városháPierre Dommergues bízik Szeged tóiemeixedesében zán. Végül Dudits Dénes (Szegedi Biológiai Központ), MesterháZy Akos (Gabonakutató Intézet), Gregus István (Pick Szegedi Szalámigyár és Húsüzem), Kotogány Mihály (Agrárkamara), Prohászka Ottó (Csongrád megyei Gabonaipari Vállalat) és Hézsö Sándor (ISV, Agroham) a tárgyalás iránt érdeklődő vásárhelyi önkormányzati szakemberrel, Körmendi Jánossal együtt örömmel nyugtázhatta, hogy a francia szándék komoly. A megbeszélés végére ugyanis konkrét munkatervet fogadtak el a résztvevők. Ezek között az egyik pont. hogy a városi önkormányzat a. Délmagyarországgal kereskedelmi hetet szervez a privatizáció és a tőkebevonás jegyében. D. I. Szabad csali A boltokban nem egyszerre és nem egyenlő mértékben rajzolódtak át az árjegyzékek. A hús szabadáras, így az eladó, a hentes, a boltvezető mentalitása, a szállítópartner megválasztása tükröződik a számokban. Ezért nem árt, ha az ember több helyen is nézelődik, mielőtt kinyitja a bugyellárist. A mai napon is ugyanazon húsféleség akciós árában 5-10 forintos különbséget tapasztaltam. Nehezen bírja ki az ember, hogy egy ilyen akcióra rá ne harapjon. Én sem tanultam a tél eleji sietségemből, a mostani árleszállításnál is siettem, hogy le ne késsem. Ki a csuda tudja, hogy meddig tart. Igaz, ezután sem eszem több húst, hisz az alacsonyabb áron vett oldalas vagy comb sincs ingyen. Akárhogy is nézem, nem létezhet már újabb csali, ami hatna rám, hónapokig kerülni fogom a húsüzleteket. Miközben e kijelentést tettem, eszembe vágódott; közeleg a húsvét. Talán venni kéne kötözött sonkát, hisz „annyira megérné". A 340 forintos áru hol 20, hol 40 forinttal olcsóbban kelleti magát, de láttam egy csábító 285 forintos ajánlatot is. Egyelőre vacillálok; talán meglennék nélküle ... Közkegyelem, malacmenhely A cechet a termelök állják, hisz 58-60 forintért adják le a tökehúsnak való sertést. Darabonként ötszáztól ezer forintig terjed a veszteség, ha költségeikkel vetjük össze. Az még nagyobb érvágás persze, ha egyáltalán nincs vevő. A megyében több mint húszezer, az országban legalább 300 ezer sertés haladta meg az optimális vágási súlyt. A vesztőhely helyett közkegyelem állapota a tartóknak kellemetlen, hiszen, ha nem vásárolnak újra meg újra takarmányt, éhen döglik a jószág. E mennyiség „bármi áron" történő exportja nélkül sehogyan sem tűnik el a felesleg. A probléma szerencsére (?) csak átmeneti, hisz már a tenyészkanokat is leadják, a szervezett kocakihelyezés gyakorlatilag megszűnt. Egyszóval, az utánpótlási vonalakat sikerült elvágni. Aki nem tudta most a malacait eladni, talán még felneveli. Persze ez sem biztos. Az egyik faluban két kóbor malacot talált ismerősöm. Megsajnálta őket, s mivel malacmenhely még nincs, az óljába vitte őket. Biztos, ami biztos alapon a télre csak meg akarja hizlalni a magának valót. A hétvégi malacvásáron már ő sem lesz ott. f