Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-11 / 35. szám

Konzekvenciák pedig nincsenek Irakot úgy fogják támadni, mintha a szovjetek ellen védekeznének Géczi képviselő — Busóié Mohács A fegyverügyben nem állapitható meg egyszemélyi fe­lelősség. csak részfelelősségek — mondta televíziós interjújában Antall József miniszterelnök, ezért az ellenzék követelésével ellentétben, nem vált le senkit. A fegyverügyről szóló összeállításunkat a 3. oldalon olvas­hatják. A hét végén két konferencia is volt Szegeden. Az Er­dély-körök tanácskozásán mintegy százan vettek részt. Ti­zennyolcan vettek részt azon a konferencián, melyet a ma­gyarságtudat alakulásáról szervezett a kisgazdapárt egyik helyi aktivistája. A rendezvénytől egyébként a párt el­határolta magát Az Öbölből csendesebb hírek érkeztek. Már ha csen­desnek tekinthetjük a szárazföldi offenzívára való készü­lődés híreit. Az irakiak hosszú, kemény utcai harcokra készülnek Kuvaitban, az amerikaiak azt mérlegelik, ho­gyan lehetne minél kisebb áldozattal felszabadítani a mi­niállamot A hirek szerint összehangolt repülőgépes és he­likopteres támadást szerveznek. A hét vége minden bizonnyal kedves a szocialista párt számára, hiszen elnöküket újabb nemzetközi elismerés ér­te: tiszteleti szenátorrá választották. Hét végi választmányi ülésükön a szocialisták döntöttek két megüresedett kép­viselői helyük betöltéséről is. Tovább késik a döntés törjék annak ellenállását, és elkerüljék a maguk nagyobb veszteségeit. A lap szerint az amerikai katonai vezetés elsősorban azért folyamodik e taktiká­hoz, hogy elkerülje a fron­tális támadásból származó nagy emberveszteséget, s an­nak belpolitikai kihatásait. A „légi—földi" hadviselés­nél harci gépek és helikop­terek rakétái kapják a leg­nagyobb szerepet a beásott iraki páncélosegységek le­küzdésében. Az amerikai hadvezetés változatlanul igen erősnek ítéli az irakiak legalább háromszoros védel­mi vonalát, tüzérségét, har­cászati rakétáit, és számíta­nak arra, hogy Irak nagy hordtávolságú lövegeivel ve­gyi fegyvert is bevet majd. A támadás azért nem egy­séges, összefüggő vonalon, hanem különböző frontsza­kaszokon várható — így esetleg iraki területen, Bász­ra térségében is, hogy elke­rüljék a legjobban védett kuvaiti partokat. E taktika ugyan csökkenti a vesztesé­geket, de azzal a veszély­lyel jár, hogy a szétszakado­zott hadműveleti területen nincs megfelelő összehango­lás — fűzte hozzá a lap. Havel Visegrádról Amerikai és brit hírközlő 6zervék úgy tudják, hogy az Öböl-térségbe vezényelt több nemzetiségű alakula­tok vezetői arról igyekezték meggyőzni az amerikai vé­delmi minisztert és a kísé­retében levő vezérkari fő­nököt, hogy még legalább két hetet várni kell a szá­razföldi harcokkal, ellenke­ző esetben igen súlyosak lesznek az amerikai veszte­ségek. A londoni Sunday Times szerint egyes pa­rancsnokok további egy hó­nap légi előkészítést tarta­nak minimálisan szükséges­nek. Az egyoldalú légicsata, Irak puhítása a hét végén is folytatódott. A főváros, Bagdad egy újabb, immár második hídját is lebom­bázták, s egy harmadikat is találat ért. „Nem érte el a várakozá­sok szintjét" — nyilatkozta Rafszandzsani iráni elnök, miután kézhez vette a bé­kejavaslatára adott iraki választ. Szaadun Hammadi iraki miniszterelnök-he­lyettes, aki Szaddám Húszé­in elnök válaszát Teheránba vitte, vasárnap Ammanban a koalíció tagjai elleni dip­lomáciai és gazdasági boj­kottra szólította fel az arab államokat — megfigyelők szerint kevés eséllyel. Arra sürgette továbbá őket, hogy határozottan utasítsák el az ENSZ „Amerika által ki­kényszerített" határozatait, más szóval: tudatta, hogy Kuvait ügyében mit sem változott Bagdad álláspont­ja. Egyúttal azt hangoztatta, hogy Irak kész a tárgyalá­sokra, de csak „előfeltételek és az Egyesült Államok be­avatkozása nélkül". Megis­mételte, hogy országa kész „a győzelemig harcolni'". Oheney amerikai védelmi miniszter rijádi megbeszé­lései után nem volt hajlan­dó megjelölni időpontot a szövetségesek szárazföldi offenzívájának kezdetére. Az előkészítő szakasz ered­ményeit hazatérve ismerte­ti Bush elnökkel, aki a szaú­di uralkodóval és más koalíciós partnerekkel tar­tandó konzultáció nyomán hozza meg a döntést — kö­zölte Cheney vasárnapi saj­tóértekezletén. Václav Havel rendkívül fontosnak tekinti a jövő hé­ten tartandó lengyel—ma­gyar—csehszlovák csúcsta­lálkozót, amelyen e három, egymáshoz igen közel álló ország vezetői a tervek sze­rint közös nyilatkozatot fo­gadnak majd el. Egyebek közt erről szólt a csehszlo­vák elnök a Prága melletti Lány kastélyból vasárnap délután sugárzott rádióbe­szélgetésben. A hármas csúcstalálkozón szó lesz a Varsói Szerződés­ről, a három ország Európá­ban elfoglalt helyéről, vala­mint a labilis szovjetunió­beli helyzetről — mondta Havel. A nyugati sajtóban megjelent olyan értesülé­sekkel kapcsolatban, mi­szerint a visegrádi találko­zón kísérletet tesznek egy új csoportosulás létrehozá­sára, Havel kijelentette: „nem alapítunk semmilyen pótlólagos paktumot". Újabb szegedi szocialista a Parlamentben Cheney-Powell Támadás 2 héten belül Richárd Cheney amerikai védelmi miniszter és Colin Powell, a vezérkari főnökök tanácsának elnöke vasárnap hazatért Szaúd-Arábiából, ahol a további haditervekről tárgyaltak a katonai veze­tőkkel. Cheney és Powell hétfőn tájékoztatja George Bush elnököt, akinek a sze­mélyes döntésére van szük­ség a földi hadműveletek megindításához. A hadvezetés azt a „légi— földi" taktikát alkalmazza majd Irak ellen, amelyet európai szovjet támadás el­hárítására dolgoztak ki. Az Irak elleni támadás további előkészítő bombázások után mintegy két hét múlva vár­ható — jelentette vasárnap a The New York Times. A taktika szerint a szövetsé­gesek a tüzérség, a légierő fő tüzét az ellenfél hátsó vonalaira, utánpótlására összpontosítják, hogy meg Géczi József és Jánosi György az MSZP új parla­menti képviselői. Géczi Jó­zsef, a Magyar Szocialista Párt országos elnökségének tagja, 41 esztendős politoló­gus, jogász, Jánosi György pedig a párt alelnöke, 37 esztendős népművelő, szocio­lógus lett az MSZP új par­lamenti képviselője. Géczi József elsősorban agrárkér­désekkel, Jánosi György pe­dig közművelődéssel és ok­tatási ügyekkel foglalkozik, ök ketten a közelmúltban elhunyt Demény Pál, illetve a mandátumáról lemondott Bossányi Katalin megürese­dett helyét foglalják majd el a parlamenti padsorok­ban. Géczi Józsefet és Já­nosi Györgyöt végül is 9 je­lölt közül választotta az MSZP országos választmá­nya vasárnapi ülésén. A döntés csaknem 8 órát vett igénybe. Az országos választmány nyilatkozatot fogadott el a kormánynak a fegyvereladá­si botrányban játszott sze­repéről és felelősségéről. Eb­ben leszögezi: aggodalommal figyelik azokat a feszültsé­geket, amelyek az elmúlt időszakban Magyarország és egyes szomszédai viszonyá­ban kialakultak, és amelyek hátrányosan befolyásolják az ott élő magyar kisebbség helyzetét is Ezekhez a prob­lémákhoz a magyar kor­mány, illetve annak néhány tagja átgondolatlan, a kö­vetkezményekkel nem szá­moló, vagy azokat felmérni nem képes lépései, megnyi­latkozásai is hozzájárultak. A kormányt súlyos felelősség terheli a horvátországi fegy­verszállítással kapcsolatos botrányért. Az engedélyezési eljárás során több ponton is megsértette a fegyverkeres­kedelemre vonatkozó saját rendeletét. Az üggyel kap­csolatos jugoszláv megkere­sésekre nem adott érdemi választ, és megkésett a tisz­tázó vizsgálat elrendelésével is. Az utolsó pillanatig tartó értelmetlen tagadás és indo­kolatlan tiltakozás nemcsak itthon rendítette meg a kormány szavahihetőségét, hanem az ország nemzetközi tekintélyének is komoly ká­rokat okozott. Az ilyen fele­lőtlen magatartás Magyaror­szág alapvető nemzeti érde­keit veszélyezteti. Az MSZP követeli — ol­vasható a dokumentumban —, hogy a miniszterelnök, pártérdekeket és személyes presztízsszempontokat félre­téve, vonja le az ügy poli­tikai tanulságait, valamint személyi konzekvenciáit. A párt javasolja, hogy az Or­szággyűlés mielőbb nyílt vi­tában tekintse át hazánk külpolitikájának legfonto­sabb kérdéseit Előadás Zsombón Mr. Paddy Doherty és a profit nélküli haszon Tegnap Zsombó község vendége volt Paddy Do­herty, az észak-írországi Londonderry városában működő Inner City Trust (Belső Városi Érdekközös­ség) közösségi vállalkozás igazgatója. Az ír üzletem­ber és polgárjogi szakértő a nemrégiben alakult buda­pesti „Közösségi vállalko­zásokért" Alapítvány meg­hívására érkezett Magyar­országra, és egyhetes tar­tózkodása során olyan te­lepüléseken tart előadáso­kat, amelyek az utóbbi évek önerős közösségi fej­lesztőmunkája alapján le­hetőséget nyújthatnak az itthon ismeretlen vállalko­zási forma kialakítására. A közösségi vállalkozások lényege szerint a városré­szek vagy kistelepülések la­kóinak szervezete önállóan határozná meg a közvetlen környezetük kialakítását és felújítását, a célhoz szüksé­ges pénzalapot pedig a fej­lesztésben érdekelt helyi cé­gek és alapítványok, illet­ve az esetleges állami támo­gatás biztosítaná. Ehhez azonban természetesen előbb működőképes közösségi szer­vezeteket kell létrehozni, amelyre pillanatnyilag Ma­gyarországon — figyelembe véve az utóbbi évtizedek erőszakos közösségteremtő módszereit — nem sok esély van. Doherty úrnak azon­ban más a véleménye. — Igen, tisztában vagyok azzal, hogy itt még általá­ban fenntartással fogadják ezt a közösségi formát, hi­szen látszatra hasonlít az eddigiekre. Ám nézőpontom szerint az emberi közössé­gek fejlődésének legbizto­sabb útja, ha az egyén fe­lelősséget vállal saját kör­nyezetéért. Nem tudom, má­sutt hogy van, de itt Zsom­bón ezt igazolni látom. Az emberek hajlandók részt venni saját településük ala­kításában. — Hogyan képzeli el egy ilyen vállalkozáshoz ugyan­csak szükséges pénz előte­remtését? — E vállalkozási forma lényege, hogy az emberek tisztán lássák: az állam pén­ze nem a kormányé vagy a helyi vezetésé, hanem mind­annyiuké, s a vezetésnek pe­dig tudomásul kell vennie, hogy ezt a pénzt úgy kell a polgárokra fordítani, ahogyan azt a közössége­ik igénylik. Az előző rend­szer szerintem azért omlott össze, mert egy elméletnek akart megfelelni, és nem a polgárok kívánságának. — Miben látja a vállalko­zási forma legnagyobb elő­nyét? — Ez egy olyan vállalko­zási mód, amely nem arra törekszik, hogy minél több profitot termeljen, és — hosszú távon — mégis ig?n nagy haszonnal jár. Egy kö­zösségi pénzalapból készülő lakóház építése például nem csak lakásgondokon segít­het, de munkalehetőséget is teremt, s közben pedig szak­képesítést és a szakmai gya­korlás lehetőségét is nyújtja a helybeliek számára. En­nek eredményeként pedig kialakul egy olyan életkör­nyezet, amely a lakók el­képzelése szerinti, és megél­hetést is biztosít. Nem csak a pénzszerzés lehet a pénz befektetésének értelme — Tervez-e támogatást a megalakuló magyar közös­ségi vállalkozások számá­ra? —- Konkrét anyagi támo­gatásról még nem beszélhe­tek, de a szakértőink ta­pasztalataira bizonyosan szá­míthatnak. A brit közössé­gek kétségkívül azon lesz­nek, hogy a magyar vállal­kozások támogatást nyerje­nek. Thatcher, Marx és a herceg A jelenlegi magyarországi gazdaságpolitikai helyzetbea a közösségi vállalkozások mozgalmáról aligha találnánk zavarba ejtőbb kijelentést egy brit újságíró, Michael De­lahaye megjegyzésénél, mely szerint: „Egy elgondolásban, amely sok ember számára képes a Thatcher-féle segíts ma­gadon elvet kombinálni a marxista erővel, és ehhez még a királyi jóváhagyást is elnyerni, abban egészen biztosan van valami, amit nagyra kell értékelni." De bármilyen ta­lányos is legyen e megfogalmazás, valamit mégis tisztán kimond: egy olyan vállalkozási formáról van szó, amely nem ideológiák függvénye, és csakis a célt tekinti fontos­nak. A cél pedig lehetőséget teremteni a társadalom vala­mennyi rétegéhez tartozó embernek, hogy saját környe­zetüket saját elképzelésük szerint teremtsék újjá. A do­loghoz persze a mozgalom szülőhazájában, Nagy-Britanniá­ban is pénz kell, s ennek előteremtése ott sem könnyebb, mint nálunk. Az így alakuló közösségi vállalkozások unxian­is nem a lehető legnagyobb profit elérését tekintik céljuk­nak, hanem azt, hogy az alapítványok, szponzorok, vagy éppen az állam által rendelkezésükre bocsátott összegből a közvetlenül érintettek tervezzék és valósítsák meg a közvetlen élőhelyük arculatát. Az angol tapasztalatok azt mutatják, hogy egy-egy leromlott városrész revitalizáció­jában, vagy az elmaradott körzetek településeinek fejlesz­tésében ez a forma jobb eredményeket hozott, mint a kor­mányzati politika intézkedései, s oly annyira hatásosnak bizonyult, hogy mára már az állam és a magántőke kü­lönleges támogatására is számíthat. És az sem lebecsülen­dő, hogy a brit mozgalom fő patrónusa Charles, a walesi herceg. Somogyi P Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom