Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-06 / 31. szám

2 Hirdetés 1991. február 6., szerda Mélyponton a politikai koltóra az Országgyűlésen Indulatok Indulatos szóváltással kezdte keddi munkáját az Országgyűlés plenáris ülése. A napirend szerinti kárpótlási törvény tárgyalásának folytatása előtt Csutka István (MDF) kért szót. Erősen kifogásolta azt az esetet, hogy a rádió elnöke pártsemlegességre hivatkozva visszautasította a Magyar Fórum című lap fizetett hirdetésének egy mondatát. Pontosabban a kővetkezőket: „Egy lap, amelyet nem volt kommunisták szerkesztenek". Kijelentette, hogy a múlt rendszer urai továbbra is rettegésben tartják az embereket, 6 úgy vélte, az Országgyűlésnek el kell végre döntenie:, ki mellett is áll. Elszabadultak az indulatok, amikor az ezután szót kérő Eörsi Mátyás (SZDSZ) képviselőtől az elnöklő Szabad György megkérdezte: Személyes megtámadtatás címén kíván-e szólni? A szabad demokrata honatya először is otrombának minősítette a házelnök felvetését. Majd aggályosnak nevezte, hogy a Csurkáéhoz hasonló típusú politikai és reklámízű felszólalások a Parlamentben egyáltalán elhangozhatnak. Á vita vitát követ A kárpótlási törvényjavaslat vitájában elsőként Kupa Mihály pénzügyminiszter kért szót. Kiemelte: figyelembe véve hazánk adósságalt, a pénzügyi hiányokat, az inflációs, hatásokat és a lakosság leterhelését, csak olyan kárpótlási megoldást tart elfogadhatónak, amely nem haladja meg a 70-90 milliárd forintot. Szólt a kárpótlás gazdasági kockázatairól is: a kárpótlással újabb államadósság jár, továbbá a kárpótlási jegyek 9 százalékos idei kamata is az államot terheli majd. Szabó Iván (MDF) arra mutatott rá, hogy a kárpótlási törvényt egy új társadalmi szerződésként kell ér•tékelni, amelyet a népképviselet szerve, az Országgyűlés köt meg. Teljes koncepciótlanságot mutat az SZDSZ hétfőn elhangzott nézete, miszerint ki akarja terjeszteni állampolgári jogon mindenkire a kárpótlást — mondotta. Az MDF-képviselő dájnutatott, hogy az állam nem orgazda volt, hanem az ország fogyasztotta el a szétosztott, elvett javakat; óvott a pesszimista hangoktól. Tardos Márton (SZDSZ) két alapvető kérdés megoldását tartotta fontosnak: kit akarunk kárpótolni, illetve ezt a kárpótlást hogyan lehet a privatizáció csatornájába terelni. Az SZDSZ az ötmillió forintos értékhatár felemelését, a degresszió széthúzását valamint azt javasolja. Rott * Nándor szerint az önkormányzati vagyonról szóló törvény megszületéséig a mező- és erdőgazdasági földek eladását meg kellene tiltani a külföldiek számára. Kifogásolta, hogy nem a lehetőségek keresése jegyében folytak a koncepcionális viták, emiatt merev, elvont, logikai sémák születtek. A törvényhozás utolsó napirendi pontként határozatot hozott a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek költségvetési támogatáséról. Az elnöklő Dornbach Alajos az elhúzódó vitára való tekintettel a tervezettnél csaknem fél órával később, eate fél 7-kor zárta be az Orszilggyűlés ülését. Interpellációk hogy a tulajdonosok széles skáláját hozzá]; létre. Oláh Sándor, a Független Kisgazdapárt vezérszónoka részletesen vitába szállt az addig elhangzott pártvéleményekkel. Kifogásolta, hogy a kárpótlási törvény nem kellő gondossággal készült. Arra biztatta koalíciós partnerét, az MDF-et, hogy ne taktikázzon tovább, álljon elő az FKGP által javasolt igazi megoldási lehetőséggel. Sajnálta, hogy az SZDSZ nem fejtette ki részletesen véleményét a földről, és egyetértett az MSZP azon véleményével, hogy a termőföld kivételével a végleges kártalanításra egy második menetben kerüljön sor. Katona Béla az MSZP álláspontját ismertette. Mint mondta, a beterjesztett törvényjavaslatot sem tartalmában, sem színvonalában nem tartják elfogadhatónak. A tervezet politikailag átgondolatlan, közgazdasági szempontból pedig megalapozatlan. A kárpótlási jegyek bevezetését bírálva. Katona Béla annak a véleményének adott hangot, hogy azok komoly esélyt adnak a spekulációra. Glattfelder Béla (Fidesz) a törvényjavaslat gazdati'.gi kérdéseit elemezve kijelentette: az értékpapírok gyorsan fognak elértéktelenedni, s ez kedvezőtlen lehet más értékpapírok árfolyamára is. Sokan megélhetésük érdekében lesznek kénytelenek eladni azokat Délután interpellációkkal, és kérdésekkel folytatta munkáját a Tisztelt Ház. Vastagh Pál szocialista honatya a miniszterelnökhöz fordult, kérve: a kormányfő fejtse ki a közigazgatás új rendszerére vonatkozó kormányzati elképzeléseit. A képviselő a miniszterelnök válaszát nem fogadta el, az Országgyűlés plénuma viszont igen. Király Zoltán független képviselő az úgynevezett KGST-piacok törvénytelen műkódesével kapcsolatosan interpellált. Botos Katalin tárca nélküli miniszter levelét nem fogadta el, minthogy úgy vélte: továbbra sem kapott kellő tájékoztatást felvetésére. Az Országgyűlés ellenben elfogadta a választ. Fazekas Zoltán és Király Béla szabad demokrata képviselők-oktatásügyi kérdésekkel fordultak Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszterhez, Szabó János, (MDF) a Tiszató jövőjéről, a közlekedési, hírközlési és vízügyi, illetőleg az ipari és kereskedelmi tárca terveiről érdeklődött az illetékeseknél. Somogyi Tamás (MDF) a. titkos prostitúció visszaszorításának lehetőségei címmel interpellált a belügyminiszterhez, arról tudakozódott, hogy van-e törvényes lehetőség nyilvántartott, ellenőrzött és adóztatott „civilizált találkahelyek" intézményesítésére. Morvay István belügyminisztériumi államtitkár ennek jogi lehetőségét kizárta. Iván Géza (FKgP), a Nemzetőrség szervezése ügyében kért szót. Borz Miklós (FKgP) a második világháborús hadirokkantak helyzetével foglalkozott, a képviselő tudomása szerint ma mintegy 150 ezer hadirokkant él még. Az interpellációkra megszabott idő elteltével a plánum áttért a kérdések megtárgyalására. Ezt megelőzően Petrenkó János (MSZP) ügyrendi kérdésben kért soron kívül szót, és kifogásolta, hogy a kormánypártok olyan kérdésekre veszik el az időt, amelyeket egymás közt is megtárgyalhatnának, és így elmarad néhány fontos interpelláció. Célegyenesben t a csapatkivonások A szovjet csapatkivonással összefüggő gazdasági és pénzügyi kérdésekről folytattak tárgyalásokat Budapesten, a szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságán Annus Antal altábornagy és Viktor Silov altábornagy, kormánymeghatalmazottak. A megbeszéléseken megállapodás született egy közös magyar—szovjet 4 vegyes bizottság felállításáról, amely intézni fogja az összes szakmai, vagyonjogi, gazdasági. pénzügyi és elszámolási kérdést. Ez a bizottság irányítja majd annak a szakmai albizottságnak a munkáját is, amelyik a helyszínen az egyes ingatlanok értékesítésével kapcsolatos ügyeket végzi. Áttekintették a szovjetek által okozott — a szakértők által jóváhagyott — környezeti károk vizsgálatának rendjét is, s kijelölték azokat a szerveket, amelyek a környezetvédelmi viták esetén a szükséges intézkedéseket megteszik. A Parlamentbe első ízben odatévedő látogató nyilván rácsodálkozik az épülgtre, az elé táruló látványra. Ha valamelyes újságírói vénával is rendelkezik, valószínűleg meg is írja benyomásait. Jómagam nem tudnám mór összeszámolni, hány ülésszakot hallgattam végig az évek során, a legutóbbival kapcsolatos benyomásaim azonban mégis papírra kívánkoznak. Több hónap után voltam újból szemlélője az Országgyűlésnek, s a változások igen jól érzékelhetőek. A bejáratnál a repülőtereken szokásos kalitkán kell keresztülmenni. Ha belépéskor csipogó hang hallható, a biztonsági őrség fokozott figyelemmel viseltet az ember iránt. Táskáját elveszik, s ha táska nélkül belépve a kapun, nem szól a csipogó — egy veszélyforrás kiszűrve. Ha továbbra is hallatszik a vészjelző, elkezd keresgélni az ember Kulcs, aprópénz. Előttem Gál Zoltán szocialista párti képviselő lépked kibe a kapun, amig — ötödik próbálkozásra, összes kulcsától, aprójától megszabadulva — a csipogó elhallgat. Átvillan az agyamon; egy éve, mikor a belügyi tárca első embere volt, bizonyára nem kellett ilyen tortúrán keresztülmennie, de ennek már nincs jelentősége. Én szerencsés vagyok, táska nélkül nem „csipogok", így csak cuccaimat kell átnézni. Első a magnó — nyilván ő a bűnös —, be kell kapcsolnom, mert pokolgép még lehetne attól, hogy külsőre magnónak látszik. Már csak útravaló pogácsáim vannak hátra — mily szerencse, hogy feleségem Csenge napján nem Luca-pogácsát A budapesti Parlament sütött (pénzzel a belsejében) — lenne most nemzetközi botrány. Bejutok hát. Az eddig leírtak nyilván a terrorista-veszéllyel magyarázhatóak, tehát abból még nem kellene messzemenő következtetést levonni. Az ülésteremben viszont a nagy érdeklődéssel várt kárpótlási törvény vitája kezdődik. Ezt megelőzően a kormányfő kér szót, s bejelenti: a Parlament honvédelmi és külügyi bizottsága fog beszámolni a fegyvereladásokról. „Késő!" — kiáltja be valaki e mondat elhangzásakor Válasz nincs, újabb hozzászólások jönnek, majd Antall József válaszol a fegyverügyben elhangzottakra. mondván: véleménye szerint a kormány nem járatta le magát. .Jiogy nem szakad a fejére a csillár!" — hangzik jól hallhatóan egy újabb bekiabálás, majd a kormányfő következő megállapításánál — ismét csak a szabad demokraták szektorából — hallom az újabb félhangos mondatot: „már megint hazudik!" Reakció persze nincs, az ülés folytatódik. Nem sokkal később egy SZDSZ-es képviselő kemény, a kárpótlási törvénytervezetet bíráló megjegyzésénél hangos nemtetszést nyilvánít az MDF-eis tábor „Még nem fejeztem be!" — próbál úrrá lenni a zajon a képviselő. „Elég baj!" — hallom a következő bekia,bálást. Ha nem fogná föl az ember, mi is folyik igazából abban a gyönyörű teremben, tán még jót röhécselne is ezeken a csípős megjegyzéseken. Am, mivel arról van szó, hogy a törvényhozásért felelős. általunk választott, országunk sorsáról döntő társulat viselkedik így — inkább arcára fagy az embernek a mosoly. Akárki szól, .ellentábor mindig van, akármit mond, nem a-tartalma 'a lényeg, hanem a szót kérő pártállása. A tolerancia nullára csökkent, egyes fölszólalásokat hangos — nem tudok más kifejezést használni — óbégatás kísér. A hangulat pattanásig feszült, szinte azon csodálkozom, mégis születnek törvények. Nemrég a szegedi önkormányzat ülésén éreztem azt: valaki csak azért javasolt lehetetlenséget, hogy riválisának tekintett képviselőtársának ellentmondjon. Am az ott érzékelt hangulat kebelbéli barátok kedélyes társalgása volt az Országház vitájához képest. Reméljük, ebben nem éri utol a szegedi testület az országosat .A pár hfinap után tapasztalható görcsös hangulat félelemmel töltheti el azt, aki korábban nagyon bízott ennek a testületnek a munkájában. Szándékosan kerülni szoktam a vidék—Budapast szembeállítást, de most azt kell írjam; a vidékinél sokkal feszültebb hangulatú fővárosban egy olyan légkörű Parlament dolgozik, ami aggodalomra ad okot. S nem tudom, oldható-e még valahogy ez a görcs? Balogh Tamás Időalagút, avagy ötvenhat és kilencvenegy Amennyiben máról holnapra a rendelkezésünkre állna a sokak megálmodta időalagút, s a magyar Or_ szággyűlés á jelenlegi személyi összetételben ..visszautazhatna" — mondjuk — 1956 őszutójába, csodák csodájára. legnagyobb megdöbbenésükre: egy délután folyamán döntés születne a teljes kártalanítást illetően. Peregnének az „egymásba fonódó" fölazólalások: Orbán kiegészítené Torgyánt, Kónya és Soós dicsérné egymás lényeglátását, egyesegyedül Nyers szólamait nem tudom elképzelni ebben a harmóniában ... Hangsúlyozván: az időalagút fölkínálta, egyedi visszapillantás torzíthat, de nem a fölismerhefcetlereégig. A törvényhozók számára gyermekjáték lenne a teljes kártalanítás technikai föltételeinek biztosítása — azt várná el tőlük — egyöntetűen — az ország népe: az a nemzedék, mely tudatából még nem töröltetett (mondjuk) a Haramia-dűlő. a Zwirn-patika, avagy a Kékes-malom tulajdonosainak a kéne. Ezek az- emberek közülük vétettek — együtt jegyezték a világmegváltó békekölcsönt, s előzőleg közösen építették újjá az országot. Talán nem is tudják, nem rögzült sejtjeikben a párhuzam, miszerint 1945—47 között talán az 1241 és 1867 utáni erőfeszítésekhez mérhető az ország önösszeszedése. , 1956-ban minden kristálytisztának tűnt volna — a kilenc esztendő nem másfél emberöltő, a tulajdonviszonyok visszarendezése csak egv. a sarkából kimozdított országot billentett volna vissza az európai fóldabroGzra. > Ezért is illik nagyra becsülni az: ötvenhatos szemlélet mai képviselőit. Az ő frusztrációjuk mértéke a legnagyobb: nem tudják visszafordítani az idő kerekét mely a teljes körű kártalanítás ellenében a részleges kárpótlásnak egyengette az útját. Akik ez utóbbit képviselik: 1956 frusztrációját úgv tudták földolgozni nemzedékük számára — Nyers és társai döntő érdemeket szereztek, e folyamatban —, hogy a „vértelen forradalom" álomképét megtépázták ugyan, de nem rugaszkodtak el a valóságtól. Aminek egyik fontos, döntő Ismérve a naptárak lapjairól leolvasható: 1991-es. Pataki Sándor Holnap: megyei szakszervezeti közgyűlés Temérdek tennivaló a bizonytalanságban A Szakszervezetek Csongrád Megyei Szövetsége holnap. csütörtökön, délelőtt 9 órai kezdettel nyilvános közgyűlést tart az Eszperantó utcai szakszervezeti székházban. E közgyűlésre meghívást kaptak a megye 160 szervezetének, alapszervezetének képviselői, s szívesen fogadják a független szerveződések delegáltjait is. Mi várható az értekezlettől, a napirendben feltüntetett témaköröktói — ezt kérdeztük Dobóczky Károlvné szaktanácsadótól. Válasza: sok minden. Sándor LászJótól, az MSZOSZ alelnökétől például arról szeretnének hallani, mi lett/lesz a sorsa azoknak a felszólamlásaiknak. amelyekkel az Alkotmánybírósághoz fordultak. Tiltakoztak az 50 százalékos vasúti utazási kedvezmény megszüntetése ellen, a 300 forint fölötti szakszervezeti tagdíjak megadóztatása miatt, kezdeményezték a lakáshitelek kamatterheinek megosztását. Az alelnök bizonyosan arról is érdemben tud szólni, hogy a szakszervezetek egyrrüa közti vitái hol tartanak A közgyűlésen ' szó esik a megye foglalkoztatási helyzetéről. az ezzel kapcsolatos szakszervezeti tapasztalatokról, a teendőkről. Tennivaló van. lenne éppen elég. Hiszen a munkáltatók, néhány esetet kivéve, szabálytalanul intézik a létszámleépítéseket, felmondásokat, a munkavállalók gyakorlatilag teljesen kiszolgáltatottak. Nem ismerik jogaikat, a szakszervezeti megbízottak pedig bátortalanok, bizonytalanok Ügy tűnik, soha ekkora szükség nem volt jól felkészült érdekvédelmi szakapparátusra. mint mostanában, amikor se pénz, se posztó Illetve, a tagdíjakból lehet valahogyan gazdálkodni, de hogyan? Jó-e, ha segélyezésre fordítják, nem kellene-e inkább megbízható, hatékony képviseletet finanszírozni belőle? Javaslat hangzik el megyei érdekegyeztető tanács létrehozására, amelyben a munkaadók, a munkavállalók és az önkormányzatok 3—3 képviselője venne részt, a megyei szövetség indokoltnak tartja szakszervezeti kerekasztal megalakítását. A küldöttek döntenek a szövetség idei programjáról is Gorbacsov már tudja... Mihail Gorbacsov szovjet államfő kedden előre érvénytelenné nyilvánította a • szombatra kitűzött litvániai szavazást, amelynek a vilniusi parlament meghirdetett szándéka szerint azt kell kimutatnia, hogyan vélekedik a balti köztársaság lakossága a köztársasági kormány függetlenségi törekvéseiről. Elnöki rendeletében Mihail Gorbacsov törvényes alap nélkülinek nevezte a tervezett szavazást. — Litvánia vezetői szakadár céljaikhoz akarnak vele támogatást szerezni olvasható indoklásként az elnöki rendeletben