Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-27 / 49. szám

1991. február 27., szerda A helyzet 3 Szívvel és pénzzel A Magyar Szív Alapítvány 1986-ban alakult, két éve lett önálló jogi személy. Nyitott tagságú, félig alapítványként, félig egyesületként működik, helyi szervezetei vannak szerte az országban, születési helyétől, Szabolcs-Szatmár megyétől kezdve a Dunántúlig. Remélhetőleg, nemsokára Szegeden is életre kel egy ilyen képviselet: tegnap városunkban tartott előadást dr. Sértő-Radics István professzor, a kuratórium elnöke, akit az alapítvány bemutatására kértiink. — Az utóbbi évtizedekben a fejlett ipari országokban növekedtek a szív- és érrend szer- megbetegedések okozta rokkantsági arányok. Ahol sikerült ezt megállítani, vagy visszafordítani, ott mindenütt működik Szív Alapítvány. Tehát az a feladatunk, hogy mind az orvosokat, mind a polgárokat ösztönözzük, s közösen tegyünk valamit az egészségünkért. Sajnos, az ilyen jellegű betegségekből eredő halálozási statisztikában eléggé az élen van Magyarország. — Hogyan lehet ezt megfordítani? — Sok múlik a nem egészségügyben dolgozók oktatásán. A válságos állapotban levő beteg élete sokszor azon függ, hogy miként sikerül áthidalni a krízis kezdete és a kórházba kerülés közötti időszakot. Tehát meg kell tanítani az újraélesztést. Tapasztalatok szerint száz nagyon súlyos esetből harmincötöt így meg lehet menteni. Persze továbbra is a megelőzésen marad a hangsúly. A Magyar Szív Alapítvány vizsgálóállomások hálózatával igyekszik a szűrést megvalósítani, az alapítványi vagyont is főképp közösségi (munka- vagy lakóhelyi) szűrési, gondozási programókra fordítjuk, illetve az ehhez szükséges informatikai rendszerek, műszerek vásárlására. — Honnan származik az alapítvány vagyona? — Különböző adományokból, amik helyi szervezeteinkhez futnak be, ezek lehetnek pénzadományok, vagy betegellátó műszerek. Kiváló kapcsolatunk van az Egyesült Államok Szív Alapítványával, onnan kapjuk a legtöbb segítséget, elsősorban nagy szaktudású magyar orvosok jóvoltából, hiszen Magyarország szinte minden részéről élnek kint, s mindegyikük szeretné, ha szülőhelyén ilyen szűrőállomás működne. — A magyar kormány nyújt-e valamilyen segítséget? — Voltak megbeszéléseink a Népjóléti Minisztériummal. ahol támogatják az alapítvány törekvéseit, nemrég pedig a társadalombiztosítással vettük fel a kapcsolatot. A betegségmegelőzés mindenkinek érdeke. Panek József (Az alapítvány bankszámlaszáma: MHB Rt. 441 11223) Á Mein Kampf Budapesten Az Üj-Berlin elnevezésű kulturális rendezvénysorozatra hozta el a berlini'Makszim Gorkij Színház Tábori György Mein Kampf című tragikus bohózatát a pesti Katona József Színházba — mindössze két előadásra, tegnapra és mára. Tábori György az első világháború kitörésének évében született Budapesten, itt töltötte ifjúságát, Berlinben és Drezdában tanult, és a harmincas évek elején Bécsen és Prágán keresztül jó érzékkel Londonba emigrált. Jelenleg Bécsben él és dolgozik. Táborinak a Mein Kampf az első darabja, amit az azóta mindnyájunk örömére megszűnt NDK-ban hozott létre. A bohózat színhelye egy bécsi férfimenedékhely, a századforduló után. Egy örült szakács él ezen a menedékhelyen, aki Istennek képzeli magát, és egy mozgó könyvárus, aki maga in könyvet ír, amely a színpadi cselekmény során a Mein Kampf címet kapja. E két szereplő beszélget Istenről, történelemről, világról. Ebbe a fekete idillbe csöppen bele Hitler, aki azért jött' a monarchia fővárosába, hogy művészként próbáljon szerencsét. Elevenítsük föl ismereteinket. Adolf Hitler 1906-tól hét évig élt a valcer városában, ahol kétszer is hiába kérte fölvételét a művészeti akadémia festő szakára. Eközben felélte az anyai örökséget, és több mint három éven át élt egy menhelyen, ahol csavargókkal került közeli ismeretségbe. Későbbi könyvében, a Mein Kampfban undorodva emlékezik vissza erre a bécsi korszakra. Ezt az idillt választotta darabja témájául Tábori György, aki tegnap délután a pesti Goethe Intézetben Téri Tiborral, a vendéglátó Katona József Színház igazgatójával közös sajtótájékoztatót tartott. A Délmagyarországnak egyetlen kérdése volt: Elviszik-e az előadást vidékre. hogy például Szeged, Debrecen, netán Pécs nyugalmas színházi életét színesítsék vele? A válasz: Most nem. De nem is igen keresték őket, ha felveszik velük a kapcsolatot, szívesen fogadják az ilyen kéréseket. Pesten körülbelül hatszázan fogják látni, és az újságíró fölmérése szerint legalább kétezren szeretnék. Z. M. Aida a Scalából Szfinxek és egyéb kövületek A milánói Scalából láthattunk operát, olasz operát, a legolaszabb zenéből, Verditói. Az 1986-os évad nagyszabású Aidáját vetítette a tévé vasárnap este, hála érte. Az utóbbi években megszaporodtak az operaközvetítések, szokásos vendégek lehetünk így a földkerekség legnagyobb házaiban: a Metropolitanban, a Covent Gardenban, a Bécsi Staatsoperben, a Veronai Arénában, vagy épp a Scalában. Fontos vendégségek ezek, hiszen saját szemünkkel láthatjuk, hol tart a világ élvonala Persze, az operajátszásnak — különösen a rendezésnek — számos iskolája létezik, melyeket ezek a színházak nem reprezentálnak. A műfaj fellegvárait bizonyos fokú tradicionalizmus jellemzi. Ez volt a legföltűnőbb az Aidában is. No meg a pénz. Grandiózus, néha túltervezett díszlet, pompázatos ruhák, ezer s ezer statiszta. Milánóban nem spórolnak. Óriási szobormakettek. szfinx szfinx hátán, szorgos rabszolgakezek vonszolják át és át a színen a papírmaséból készített hatalmas köveket. Minden rendkívül nagyszabású és rendkívül költséges Az énekesek is. Ami Pavarottin van, abból egy edzettebb magyar tervező egy egész Don Pasqualét kihozna. Mindenki csodásan énekel, és senki nem ragadtatja magát túlzottan játékra. A győzelmi jelenet végén ott állnak a hatalmas köemelvényen sorban Amneris, a király, Radames, Ramfis, felemelt kézzel, s mintha kővé „volna karja, maga válva, még csak meg se rezzen". Tudja mind : Milano az éneklés fővárosa. Itt a statikus játékot senki nem veszi zokon, egy elrontott hang azonban az öngyilkossággal egyenlő. A Nílusparti jelenetben Aidának szinte szexuálisan kellene elcsábítania Radamest — a drámai szituáció szerint. A vonzó Maria Chiara összes játéka, hogy egy pillanatra megsimítja Pavarotti szakállát, jelzi: tudja, miről lenne szó. Aztán rögtön viszsza is fordul a rivalda felé, hogy a hangja a lehető legelőnyösebben zengjen, s nehogy ebbéli igyekezetében megzavarja partnerét. ősrégi, békebeli stílus, ma szinte mulatságos. Azaz mulatságos volna — igazi békebeli hangok nélkül. A hangok azonban ... A hangok mind oly gyönyörűek, oly hatalmasak, oly makulátlanul iskolázot tak, hogy mindent feledtetnek. Bizonyára akadnak, akik Radameshez sötétebb tónusú, vérbőbb tenort képzelnek, mint Luciano Pavarottié, ám nem hiszem, hogy bárki tagadhatná e hang varázsos színét, a formálás könnyedségét és eleganciáját. Azok a milánóiak, kik hallották még címszerepben Tebaldit vagy Callast, joggal találják Maria Chiarát kevésbé poétikusnak és megrázónak. Mi kevés ilyen szép szopránt hallhatunk, különösen ilyen jó megjelenéssel. Láttunk viszont egv megfellebbezhetetlen Amnerist. Ghena Dimitrova, a nagy bolgár szoprán —, egyébként Turandot, Lady Macbeth, Abigél, sőt Aida — ezen előadás kedvéért rándult át a mezzoszoprán fachba. Óriási zengésű, sötét színű hang az övé, s a legplasztikusabb, kirívóan kevéssé sablonos alakítás. Számomra az ő nagyjelenete volt az előadás csúcsa. A balettek mindegyike föltűnően silány volt, s Lórin Maazel ízlésem szerint lassú tempókat vett, néhol kifejezetten erőszakot téve a muzsika karakterén Bár az isteneket nem is illik siettetni. Márok Tamás Bili, a kapitány Csütörtökön este 7 órakor Deák Bili Gyula lemezbemutató koncertje lesz az ifjúsági házban. Az új nagylemez már kapható a boltokban, és a Bili, a kapitány címet viseli. Az est vendége Földes László, avagy Hobo. Az űj nagylemezről telefonon a kapitányt kérdeztük. — Kik játszanak a lemezen? — A lemezt a Kormoránnal vettük fel, ahol Német Gábor játszott a dobokon; ő tagja volt a Dinamitnak, a Bikininek. Az együttes további tagjai: Margit József basszusgitár, Gele.J Szilveszter szólógitár, Szurcsik László szájharmonika. Közreműködik továbbá szólógitáron és szájharmonikán két nagyszerű német blueszenész is a Blues Company nevű zenekarból. — A nyáron azt mondtad a szabadtérin, hogy elég komoly nézeteltérésed volt Hobóval, most pedig mint vendég szerepel a műsorodban. Szent a béke? — Vége a bunyónak. Kibékültünk. Már nagyon sokszor vendégeskedett a koncertjeimen. Most, szombaton is adtunk egy nagyszabású lemezbemutató koncertet a Petőfi Csarnokban, ahová több barátomat is meghívtam. Köztük volt póka Egon, Földes, Tátrai Tibi, Nagy Feró az egész Beatricével, Závodi, a kormoránosok. Annyian összejöttek, hogy ilyet még nem látott a Petőfi Csarnok. 2 ezer 500 embert engedtek be, de majdnem kint is ennyi maradt. — Ez volt a békítő koncert? — Nem, már jóval előtte elintéztük az ügyet. Vendégem volt Hobo Dunaújvárosban. Szolnokon is. ö is meghívott egy koncertre, április 5-én én leszek a vendége a Budapest Sportcsarnokban. — Gondolom, minden lemezen van egy kedvenc számod. Ezen melyik áll léffközelebb a szivedhez? — Van rajta egy blues, címe: Reketten száll az ének. Podmaniczky Szilárd A képen: Dali Tudatalatti megálló Nem szeretnék különösebb fejtörést okozni, de a televízióban nemrég látott Salvador Dali-portréfilm után óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy vajon az extrává, gáns kiállás mellett mennyit számít az önmenedzselés valamely alkotások elfogadásában. Azt hiszem, essen a téren Dali példátlanul felülmúlt mindenkit Az esethez hozzátartozik, hogy mind Dali életviteléből, mind pedig emberi tulajdonságaiból egyenesen következik az a mítosz. amely még életében körbevette. Egy régebbi interjúban megkérdezték Dalit hogy mit jelentenek a képei, mi a mondanivalójuk (sötét egy terminológia), mire azt válaszolta, hogy neki erről fogálma sincs. Ez az állítása aztán végképp kizárja művészetéből a tudatosságot — kezeljük itt külön a mesterség gyakorlásához elengedhetetlenül szükséges ecsetforgatói tudást —, és felmutatja mindazon gyakorlatot, amellyel úgymond Dali a tudatalattiból festett. Amiért Alfréd Hitchcock is megkérte, hogy filmjében tervezze meg az álomjelenetet, hiszen egyike volt azoknak, akik az álmot valóságként tudták ábrázolni. A szürrealizmus tagadása elméletét jól példázta a portréfilmben az, a jelenet, mikor a tengerparton egy feltart tojásból különféle dolgokat dobált ki. s apóknak új neveket adott. Tehát a tagadás az újraértelmezés reményével fogott a világ átalakításához. Nem a tárgyakat tagadta, hanem azokat próbálta úgy beépíteni a vi_ lágba, hogy új, eddig ismeretlen összefüggésbe kerüljenek egymással, és mivel ezek a tárgyak már léteztek, ezért az új összefüggésnek is léteznie kellett már valahol. Ezt a helyet nevezték tudatalattinak. Mindezen túl nem hagyhatjuk figyelmen kívül Gálát. Paul Eluard feleségét, akit később „elragadott" Dali. aki személyében és teljes valójában része volt a Dali-életműnek. Gala halála után Dali teljesen visszavonult, de utolsó erejével is a spanyol királyt éltette. Dali szeretett volna hinni Istenben, ez feloldatta volna legnagyobb félelmét: a halált. P. Sz. Közoktatási vilamenetrend Ezen a héten a Csongrád megyei oktatási intézmények is bekapcsolódnak az új oktatási törvény szakmai-társadalmi vitájába. íme a találkozók menetrendje: Február 28-án, csütörtökön 14 órától a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola dísztermében a felsőfokú oktatási intézmények oktatói, szaktanácsadók, illetve intézeti munkatársak számára. Március 6-án, szerdán 14.30-kor a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium könyvtárában Hódmezővásárhely és környéke pedagógusainak. Március 7-én, csütörtökön 14.30-kor a szegedi Deák Ferenc Gimnázium nagytermében Szeged és környéke pedagógusainak. Március 12-én, kedden 14.30-kor a kiszombori községháza tanácstermében Makó és környéke pedagógusainak. Március 13-án, szerdán 14.30-kor pedig a csongrádi városháza nagytermében Csongrád és környéke, illetve Szentes és környéke pedagógusai, számára tartanak megbeszélést. Nizzában rendezett Sándor János Mozart-operát rendezett Nizzában Sándor János (53 éves), a Szegedi Nemzeti Színház rendezője. A Cosi fan tuttét állította színre a dél-francia városban. A díszleteket Csányl Árpád, a jelmezeket Jánoskútl Márta tervezte. A sikerről csak annyit: máris zsebében az újabb szerződés. 1993-ban Rossini Olasz nő Algírban című operáját rendezi a Riviérán. Hazatérése után fogtam vallatóra a rendezőt. elementárisán nagy hatású munka volt. — Na és a siker? — Azt hiszem, nem buktam meg. Négy előadást láttam, mindegyiken nagy taps volt. A kritikák, amelyeket eddig láttam, dicsérték az előadást Aztán ne— Jó volt? — csúszik ki szek és németek. A karmesszámon az ügyetlen kérdés, ter, Klaus Weiss, a Nizzai kem naSy°n sokat jelentett, — Nagyon jó volt! — fe- Opera fő-zeneigazgatója f10^ a Don Gtovanni énelen Sándor János, és sugár-!/."ugyancsak német, zik az arca. Véletlenül jól — Hogyan értették meg hibáztam. — Huszonöt éves egymást? kesei egyszer csak elkezdtek bejárni, a mi próbáinkra. No és visszahívtak: 1993. pályám során elöször dolgoz- — Kiderült hogy tudok március 12-étól próbáljuk hattam igazi profi körűimé- németül, azaz nem felejtet- Posstni Olasz nő Algírban n.vek között Amikor megér- tem el, amit egyszer régen című operáját Ehhez is Csákeztem, működő, mozgó dísz- tanultam, de természetesen nv' Árpádot és Jánoskúti letben kezdhettem el a pró- tolmács is segített. Négy bákat, sót a jelmezek is ké- nyelv volt forgalomban: Mártát kértem föl nek. Van még egy tervezőmagyar szen voltak, bármikor fel- francia. angol, német és közreműködő, Musztafát Pol• — — gár László fogja énekelni. A bemutató pedig 1993. április 18-án, vasárnap este lesz.. (márok) vehettük óket. Egyetlen han- olasz. Egy hét után azonban gos szó nélkül csináltuk' vé- mindent értettünk, nem kelgig a próbákat, naponta két- lett fordítani, „egy nyelven szer három órát, hét végén beszéltünk". Számomra ez is. Az énekesek roppant felkészülten érkeztek, más munkájuk nem volt. Tíz emberrel dolgoztam, Don Alonso és Rosina csak egy volt, a többi szerepre két-két énekes, — A Nizzai Operaház milyen rendszerben működik? — Egyszerre csak egy darabot játszanak, előttünk a „Cosi fan tutte": betartolt ígéretek A Mozart-csoda megtette hatását. A Cosi fan tutte pénteki nizzai bemutatója után a Cote d'Azur ..vájtfülii felső tízezre" sem mutatkozhatott szkeptikusnak. Ennek első feltétele az intrikusi játék (Lorenzo da Ponté) korszelleműsege volt (ebben a korban is), illetve a csalogató ..cukros bácsi" funkció, s a nem kívánt, mély következtenon'G tóvannT"men L'*Poíeár tések elkerülése. Az intrikus szerepe ezúttal jól felépítettLászló volt Le^orello A z ^időben jól elhelyezettnek bizonyult. A második: hogy Mozartban viegőrizzük a bizalmunkat, s fenntartások nélkül. őszintén higgyünk a csodában. Nem is csalatkoztunk. A harmadik végül: sok múlik az előadókon. Az opera nem enged meg középszerűséget, s ezen túl is igazi énektudást igényel. Az amatőrök megértik . .. A feltételek teljesültek. Legszebben az első felvonás Fiordiligi, Dorabella, Alfonso triójában, amely az igazi harmónia egyensúlyát adta. de az előadás egésze is megtartotta igéretét. Az előadók színészi adottsága (nem elég jól énekelni...), a zenekari összhang, s még a színpadi kesnő, akikről természetesen mozgás is egy-egy kicsit mozarti lett. kiderült, hogy magyarok. Az előadás utolsó (vagy talán első?) sikerkovácsának Zsellér Eva a kolozsvári „ Klaus Weiss vezényelte zenekar bizonyult. A társaság színház tagja volt, néhány ihletett játékával erre az évadra alighanem megerősítette éve él Kanadában. Lucille helyzetét az operaházban, s a bicentenáriumi év még toBeer eredeti neve pedig Bí- vábbi alkalmckat is tartogat. ró, édesapja a harmincas je»n Magúéi években vándorolt ki a ten- (A Níce Matin február 3-i számából fordította Réhon gerentúlra. A többiek ola- Judit.) operának csak a zenekara, az énekkara és a műszaki személyzete állandó, valamint néhány énekese. A főszereplőket előadásokra szerződtetik. — Kik voltak az énekesek? — Volt két amerikai éne-