Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-26 / 48. szám

1991. február 26., kedd Dobra verve... 3 Árverés előtt... Nagy vihart kavart a kereskedelemben az elmúlt év végén hozott kormányzati döntés: privatizálni kell a tíz főnél kisebb boltokat. Az előprivatizációs programot azóta sok kritika érte. Sőt néhányan az Alkotmánybírósághoz fordultak, beadványban. Egyelőre azonban több a találgatás és a sötét folt, mint a tény. A kereskedelmi vállalatok által készített listák most az Állami Vagyonügynökségnél pihennek. A kisebb boltok többségében pedig árverés előtti, bizonytalan hangulat uralkodik. Az máris látszik, a privatizációra nincs igazán tökéletes. mindenkit megnyugtató megoldás. Az csak remény egyelőre, hogy idehaza is kialakul egy olyan vállalkozói középréteg, amelyik nemcsak a jobb ellátást garantálja, de az adóterhek nagyját is a vállára vehetné. A mostani privatizációs menetből a vállalatokat, szövetkezeteket és a külföldi befektetőket kizárja a rendelet. Egyelőre csak ennyi a biztos. No meg az elképzelt cél: a vállalkozók országává tenni hazánkat. A többi az elkövetkezendő hónapokban derül ki. Szélnek ereszlett kereskedők ? Magánkézben a Kárász utca Kisosz: tiszta lapot szeretnénk 1 Sok a szerencselovag Mit szólnak a nagy késéssel mégiscsak elinduló privatizációhoz, be tudnak-e szállni a versenybe, a licitálásba a kiskereskedők? — kérdeztük Martonosi Istvánt, a Kisosz titkárát. — Meglehetősen sok még a bizonytalanság, sérelmezzük, hogy a licit nem tiszta lappal indul. Milliók röpködnek majd úgy a levegőben, hogy az ajánlattevő például nem ismeri a jövendő üzletbért. Pedig ez egy olyan kiinduló pont, amely nélkül lehetetlen számolni. A félelmek jogosak, hiszen a közterület-foglalások induló licitjei tízszeresükre emelkedtek a közelmúltban. — Milyen szerepet tud vállalni ebben a Kisosz? — Kezdjük azzal, hogy máris túl sokan akarnak a privatizációval foglalkozni, próbálják azt meglovagolni, klasszikusan üzleti megfontolásból. Nem a választékkal, inkább a minőséggel van baj időnként, illetve azzal, hogy a licitálóknak túl sokat kell áldozni a lebonyolításra. Egy profi banki hitelkérelemért egészen nagy pénzeket kell fizetni manapság. Mi segíteni próbálunk tagságunknak, illetve a volt szerződéseseknek, s ehhez minden anyag rendelkezésünkre áll majd. Bárki bejöhet, s lemásolhatja a meghirdetett üzletek listáját. — önök mindenben segítenek? — Már amihez értünk, s ha nem, külső szakértőket veszünk igénybe. Az Országos Kisvállalkozás-fejlesztési Irodával együttműködve vállalkozói információs rendszert hozunk létre. Ez egy önkéntes alapon szerveződő, vállalkozókat segítő tanácsadói szolgálat lesz, amelynek irodáit egységes számítógéprendszer köti majd össze. Az OKFI segítségével első kézből kapjuk majd az információkat. — Hogyan értékelik az egzisztenciahitelt? — A próbaképpen meghirdetett üzleteknek a fele sem kelt el készpénzért, ez mutatja, hogy a saját eröt egyre nehezebb lesz a privatizációs folyamatba bevonni. Hitel mindenképpen kell, enélkül meghalhat az egész. Problémának érezzük, hogy eddig nem sikerült tisztázni az önkormányzat és az állam osztozkodásának arányát. A kereskedők bérleti jog helyett szívesebben vennének tulajdonjogot, s ez esetben a pénzszűkében levő önkormányzatok talán könynyebben eladnák az üzletet. — Mit sérelmeznek még? — Jelenleg csak az állami üzletek privatizációjáról van szó, s egy áfész, amelyik IKV-Ü2letet bérel, azt tízszeres bérleti díjért adja tovább a vállalkozóknak. Eddig a szerződéses üzlet tartotta el a vállalatot, most a szövetkezeteknek lesz hasonlóan kényelmes soruk. Ebbe egyébként nap mint nap belebotlunk, a fodrászüzletek kiadják az egyik sarkot, s egyhavi pénzből kifizetik az egész üzlet féléves bérleti díját. Áttételesen ez is árfelhajtás. Kovács András — Az új vállalkozóknak sem lesz más választásuk, mint igyekeznek jó minőségű árukat, elfogadható áron kínálni, különben tönkremennek. A piac törvényei mindenkire vonatkoznak. Nem is bánjuk az előprivatizációt — mondja Farkas Árpád, a Komplett Ruházati Vállalat igazgatója. — Pedig komoly vérveszteséget szenved a cég! — Valóban, 38 íjiegyei üzletünk közül 26-ot dobra kell vernünk. Ezzel semmi gond, a problémát inkább a megmaradó vagyon kezelése, üzemeltetése fogja majd jelenteni. — Beletörődtek az előprivatizációba? — Mondjuk inkább úgy, magunk is sürgetjük. Látható, hogy a régi vállalati felépítés nem tartható tovább. így is megmarad a nyereségünk és vagyonunk 80 százaléka, a forgalomból pedig továbbra is 70 százalékkal részesedünk, hiszen miénk marad többek között a Szeged Nagyáruház felső szintje és nyolc nagy üzlet is. — Akkor semmi gond! — Csak gond van — egyelőre. Nem látni, mi lesz azokkal a kereskedőkkel, akik az eladásra kijelölt üzletekben dolgoznak. Ha befektetők veszik meg a boltokat, minden bizonnyal megtartják a jó szakembereket. Ha családi vállalkozássá alaHónapokon belül magánkézbe kerül a szegedi Kárász utca. A privatizáció szinte kivétel nélkül érinti a sétálóutcán levő — jórészt tíz kereskedőnél kevesebbet foglalkoztató — üzleteket. Az elmúlt években a két nagy kereskedelmi vállalat — a Komplett és a Delta — igyekezett erejéhez mérten színvonalat teremteni a szegedi korzón levő kínálatban. De mi lesz ezután? kítják, akkor már nagyobb a gond, hiszen a mai kereskedőknek nem marad bolt a fejük felett. A legjobb szakembereket szeretnénk megtartani, de így is 200230 munkakönyvet kell kiadnunk az idén. — Mi lesz a vállalat megmaradó részével? — Számunkra is ez okozza a legnagyobb fejtörést. Már tavalyelőtt megpróbáltunk lépni. Szövetkezetté szerettük volna alakítani az állami vállalatot, de a hivatalok útját állták az ötletnek. — Miért? — Nem tudni pontosan. Lehet, hogy egyfajta átmentési kísérletet sejtettek mögötte. Pedig erről szó sem volt. Azt szerettük volna, ha együtt marad a cég, és hatékonyabban tudjuk folytatni a munkát. — Ezek után milyen út maradt nyitva? — Az előprivatizáció után szeretnénk részvénytársasággá alakulni úgy, hogy a dolgozók vásárolják meg a céget. Az eladott üzleteinket éppen ezért nem ellenségnek, hanem versenytársnak tekintjük — Lesz pénze a dolgozóknak részvényre? — Ez csak azon múlik, tudunk-e hitelt felvenni. A dolgozóink ugyanis eleve kilátástalannak látják, hogy licitáljanak az üzleteinkre Ebben a menetben az fog labdába rúgni, aki az elmúlt években jelentős tőkét tudott összeszedni. Nem is csoda, hogy a kisboltjainkban rendkívül rossz a hangulat. — Es az igazgató, hogyan éli meg a változást? — Nagyon nehezen. Hiába választottak meg újra, lépten-nyomon azt tapasztalom, hogy az új hatalmi elit nem bízik meg azokban a vezetőkben, akik a székükben maradhattak. Nyomasztó, áthatolhatatlan csönd vesz körül bennünket. Közben pedig tovább folyik a gazdasági árnyékbokszolás. De miért nem bíznak meg bennünk? Tavaly több mint 10 millió forintot költöttünk többek között azoknak a boltoknak a felújítására, amelyekről eleve tudtuk, eladják majd a fejünk fölül. Hát nem elég bizonyíték ez arra, hogy nem akarunk élve eltemetkezni? Szeretnénk már túllenni az egészen. Meggyőződésem, minél tovább tart ez a huzavona, annál több kárt okoz mindenkinek. Rafai Gábor Privatizált kutatóintézetek? Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium megbízásaiból már folyik az ipari fejlesztő- és kutatóintézetek szerkezetátalakítási koncepciójának kidolgozása, az idáig elkészített javaslatokat ismertették a minisztérium munkatársai o területen érintett szakszervezetek képviselőivel. A minisztériumi elképzelések egyik lehetőségként említik az intézmények társasági formába való átalakítását, amely finanszírozott szervezet megvalósítását tenné lehetővé. Ezzel nem az. intézménybázis, hanem a szellemi érték átmentése a cél. A kutató-fejlesztő központok működtetése vagy vagyonkezelő társaság, vagy holding, illetve alapítvány formájában történne. Az intézetek önkéntesen lépnének be a társaságokba vagyonhányadukkal es szellemi tőkéjükkel, de önálló jogi személyek maradnának. A még alakulóban levő 'koncepció azonban a szerkezeti racionalizálással a létszámleépítés árnyát is előrevetíti. A szerkezetátalakítás csaknem 50 ezer dolgozó sorsát érinti majd. Az es gzisztenciahitel Blí ff ClfpéftZ ÓS jelzálog Március elejével lép életbe az egzisztenciahitelről szóló kormányrendelet. amelynek feltételeiről nemrégiben adott kl tájékoztatást a Pénzügyminisztérium. A témával pontosabban a hitelhez szükséges saját forrás mértékével a törlesztéssel, illetve futamidővel február 15-el számunkban „A vagyonosok előnyben" című Írásban már foglalkoztunk. Terjedelmi korlátok miatt most csak részleteket tudunk közölni a pénzügyminisztériumi tájékoztatóból. Az egzisztenciahitel és részletfizetési kedvezmény igénybe vételére csak azok a magánszemélyek jogosuJtak. akik: — a pénzántezetek hitelbírálati követelményei netk megfelelnék; — rendelkeznek a vásárláshoz szükséges saját forrással : — vállalják, hogy a megvásárolt vagyonrész működtetésére egyéni vállalkozói igazolványt váltanak ki, gazdasági társaságot, szövetkezetet alapítanak. A vállalkozónak a hitelés részletfizetési kedvezmény igénybevételéhez szükséges saját pénzforráson túl a privatizációs költségek fedezetére szolgáló készpénzzel is rendelkeznie kell. A privatizációs költségek összetevői az értékesítéshez kapcsolódó kiadások. plusz a szerződéses üzlet érteknövekedése. illetve az üzletet terhelő, korábban év felvett beruházási hitel. 12 A vállalkozó magánszemély hitelért több pénzintézethez is fordulhat. A bank •hitelvizsgálata kiterjed az üzleti tervek megalapozottságára, a vállalkozó fizetőképességének várható alakulására. A magánszemély a pénzintézettől saját pénzforrásról szóló igazolást. hitelre és részletfizetési kedvezményre vonatkozó ígérvényt kap. amellyel jelentkezhet az állami vagyon megvásárlására A vállalkozó az árverésen ez Állami Vagyonügynökség árverési szabályzatának megfelelően bemutatja a bank ígérvényét, valamint igazolja a kikiáltási ár 5 százalékának megfelelő bánatpénz letétbe helyezését. Az eljárás egyszerűsítése céljából írásbeli pályázatra nincs szükség. A pályázaton résztvevő valamennyi vállalkozót ez AVÜ értesíti az eredményről. Az árverésen nem nyert pályázó a pénzintézettől viszszigényheti a letétbe helyezett saját forrást. Az árverés vezetője intézkedik a bánatpénz visszafizetéséről is. Milliós futamidők 5 nvllio FI-is 10 millió Ft-ig 50 rnillia Ft-io Türelmi iűó S222 Maxirrális futamiűő Tulajdonjog privatizálása esetén a bank a vállalkozóval történő megállapodás szerint jelzálogot, vagy egyéb biztosítékot köt Ja. Az Állami Vagyonügynökség megbízása alapján a pénzintézet a részletfizetési szerződésben is zálogjogot kőt Jd, jegyeztet be és érvényesít az önkormányzat javára. Az ÁVÜ a hitelszerződés alapján megköti a vállalkozóval az adásvételi szerződést, s ezt közokiratba foglalja. Ezzel egyidejlűeg lép életbe a hitelszerződés. A refinanszírozási alapkamat változásakor a hitelt igénybe vevő vállalkozót, a pénzintézet értesíti fizetési kötelezettségének módosulásáról. A hitel igénybevételével megvásárolt vagyontárgyat — beleértve a bérleti jogot ís — a futamidő alatt csak a hitelező bank hozzájárulásával lehet elidegeníteni. illetve azt apportként gazdasági társaviruü. Nincs kibúvó Felsrófolt négyzetméterek Még jószerével el sem kezdődött az előprivatizációs program, máris csillagászati árakról hallani: egy-egy belvárosi üzlet bérleti jogáért akár egymillió forintot is elkérnek négyzetméterenként a fővárosban. Nem kétséges, a leendő tulajdonosok igyekeznek majd a kiadásokat továbbhárítani a vásárlókra. Ügy tűnik, az előprivatizációval elsősorban az állam jár jól, hiszen a befolyt öszszeggei tovább lehet foltozni a kincstári hiányt. — Csak látszólag érdekünk felsrófolni az árakat — mondja Rácz Ernő, a Vagyonügynökség előprivatizációs programjának felelős igazgatója. — Ha túlbecsülnénk az üzletek értékét, a nyakunkon maradnának. A valóságban viszont a licitálók felverhetik az árakat. — Vannak már tapasztalataik? — Tizenhat üzletet próbaképpen meghirdettünk, de csak tíz kelt el. Ebből is az a tanulság, hogy hitel nélkül nem lehet levezényelni ezt a folyamatot. Nincs kellő hazai tőke az üzletek megvásárlásához. Márpedig ebből a menetből most a külföldi vállalkozókat szándékosan kizártuk. — Nem mindenki fogadta lelkesedéssel az előprivatizációt! — A kereskedelmi vállalatok egy része megpróbált kibújni a rendelet alól. Sikertelenül. A mendemondákkal ellentétben nem adtunk ki különféle mentesítéseket, így most 9 ezer 554 privatizálandó üzlet van a listánkon — Milyen trükkökkel próbálkoztak a vállalatok? — Igyekeztek volna üzletlánccá minősíttetni boltjaikat, hiszen így elkerülhették volna a kötelező eladást. De csak a City Grill felelt meg a követelményeknek. Sok vállalat azzal próbálkozott, hogy „elfelejtette" bejelenteni üzleteit. Ezeket államigazgatási felügyelet alá vonjuk és úgy privatizáljuk. — Mi lesz a spontán privatizáció nyomán már átmentett üzletekkel? — Most vizsgáljuk, hogy a különféle társaságokba milyen állami vagyont vittek be. Erre a részre is kiterjesztjük a privatizációt. — Mi a biztosíték arra, hogy reális vagyonértékelést készít az ügynökség? — Három szempontot veszünk figyelembe. Az összehasonlító forgalmi értéket, az üzlet újra-elóállítási költségét és a jövedelemtermelő képességet. így viszonylag reális kikiáltási árat tudunk megállapítani. Természetesen azt is figyelembe veszszük, hogy tulajdont, vagy bérleti jogot privatizálunk-e Az esetek többségében az utóbbiról lesz szó, de itt a kikiáltási ár közel fele lesz a saját tulajdonnak. — Mit nyer az állam az előprivatizációs programon? — Mai számításaink szerint 20 milliárd forintot. — Nem fog ez inflációt növelő tényezőként hatni? — Nem, mert az államadósságot csökkentik vele. nem kerül be a pénzforgalomba ez a nem kis összeg R. G.