Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-26 / 48. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 81. évfolyam, 48. szám 1991. február 26., kedd Havi előfizetési díj: 148 forint Ara 5,80 forint Varsóban született, Budapesten kimúlt Felszámolták a YSZ katonai szervezetét — Püspökök a szabadkai merényletről — Magánkézben a Kárász utca? Új személyiigazolványunk lesz H étfőn délelőtt 9 órakor Budapesten megnyílt a Var­sói Szerződés politikai tanácskozó testületének so­ron kívüli ülése. Az utolsó heteit számláló katonai szövetség hat tagállama — Magyarország, Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió — külügy- és honvédelmi miniszterei néhány órás, minden­féle feszültségtől mentes eszmecsere után, délben aláírták a VSZ katonai struktúrájának felszámolását kimondó do­kumentumot. (Az erről szóló közös nyilatkozatot külön kö­zöljük.) A tanácskozáson magyar részről Jeszenszky Géza külügyminiszter és Für Lajos honvédelmi miniszter vett részt, a szovjet küldöttséget pedig Alekszandr Besszmert­nih külügyminiszter és Dmitrij Jazov hadseregtábornok, védelmi miniszter vezette. A dokumentum ez év március 31-ét jelöli meg a Varsói Szerződés katonai tevékenysége beszüntetésének határidejeként, arra viszont nem tér ki, hogy az egyelőre még fennmaradó politikai szervezetnek mi lesz a sorsa. A sajtótájékoztatón adott válaszokból is csak annyi derült ki, hogy a politikai tanácskozó testület július elején. Prágában tartja soron következő ülését, s a kérdés a megfelelő előkészítés után ott kerül inajd szóba. A dokumentum aláírását követően a VSZ-tagállamok képviselőit előbb Antall József miniszterelnök, majd Göncz Árpád köztársasági elnök is fogadta. Magyarország—Szovjetunió Egymásra utaltan Antall József miniszterel­nök parlamenti dolgozószo­bájában hétfőn másfél órás megbeszélést folytatott a VSZ Politikai Tanács­kozó Testületének soron kí­vüli ülésére Budapestre ér­kezett szovjet delegáció ve­zetőivel, Alekszandr Bessz­mertnih külügyminiszterrel, Dmitrij Jazov honvédelmi miniszterrel. A megbeszélé­sen jelen volt Julij Kvi­cinszkij külügyminiszter-he­lyettes és Ivan Aboimov nagykövet is. A megbeszélésen a felek áttekintették a magyar­szovjet kapcsolatok fő kér­déseit, igy különösen nagy hangsúlyt helyeztek a köl­csönös érdekeken alapulj gazdasági együttműködés ja­vítására. A két ország gaz­daságát összeköti a szom­szédság, valamint az elmúlt évtizedekben kialakult ha­sonló struktúrákból adódó gazdasági egymásra utaltság. Szovjet részről is hangsú­lyozták, hogy megvan az ér­dekeltség a kapcsolatok bő­vítésére a legelőnyösebb formák megtalálásával. A kétoldalú kapcsolatok mel­lett a regionális együttműkö­désekre is szükség van. A két ország közötti együttműködés új alapokra helyezése szempontjából meghatározó jelentőségű lesz a közeljövőben megkö­tendő új típusú — és prece­dens értékű — kétoldalú szerződés; ennek előkészítése már folyik. A kétoldalú kapcsolatok megvitatásán túlmenően a felek véleményt cseréltek az Öböl-háborúval kapcsolat­ban, és a közel-keleti rende­zés lehetőségéről. * A délutáni nemzetközi saj­tókonferencián nagy feltű­nést keltett, hogy a szovjet delegátusok hiányoznak a sajtótájékoztató résztvevői­nek köréből. Az ezzel kap­csolatos ismételt érdeklődés­re a rendezvény magyar há­zigazdája, Jeszenszky Géza elmondta: a népes szovjet delegáció más irányú elfog­laltsága miatt nem tud részt venni a tájékoztatón; prog­ramjuk mibenlétéről nem tudott részletesebb tájékoz­tatással szolgálni. A külügy­miniszter egyébként leszö­gezte, hogy a szovjet dele­gáció távol maradását nem lehet összefüggésbe hozni a tanácskozás légkörével; hi­szen sikeres, mj több, bará­ti konferenciát tartottak Bu­dapesten, amelyen semmifé­le nézeteltérés sem fogalma­zódott meg. Közös nyilatkozat Európa országai megszabadulnak a múltnak, a konf­rontációnak és a kontinens megosztottsága korszakának örökségétől. A Párizsi Chairta meghirdette a demokrá­cia, a béke és az egység új karszakát Európában Az; összeurópai folyamat részt vevő államai baráti kapcso. latokat építenek a helsinki záróokmány tíz elvének tisz­teletben tartásával és a demokrácia, a jogállamiság és az; emberi jogok iránti közös elkötelezettség alapján. Az Európában levő hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződést aláíró 22 állam közös nyilatkozatban kijelentette, hogy többé nem tekintik egymást ellenfe­leknek, új partneri és együttműködési kapcsolatokat építenek ki. Megerősítést nyert, hogy minden államnak joga van szövetségesi szerződésben részt venni vagy nem részt venni. Európa megosztottságának megszűnése történelmi lehetőséget nyújt új minőség elérésére a biz­tonsági kapcsolatokban, teljes mértékben tiszteletben tartva az államok választási szabadságát. Tekintettel az Európában végbemenő mélyreható változásokra, és végrehajtva a ptt 1990. június 7-i, moszkvai ülésének határozatát, a Varsói Szerződés tag­államai szuverén és egyenjogú államokként cselekedve eldöntötték, hogy 1991. március 31-éig felszámolják a szerződés katonai szerveit és struktúráit. Az ülés résztvevői megállapították ez a döntés ar­ra hivatott, hogy hozzájáruljon a katonai potenciálok további csökkentéséhez Európában, és a tömbökre épü­lő biztonsági struktúrákról az összeurópai struktúrákra való áttéréshez az európai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet párizsi csúcstalálkozóján elért megálla­podások szellemében. Állást foglaltak amellett, hogy közös erőfeszítésekkel biztosítják a párizsi találkozó so­rán kitűzött célok felé való következetes előrehaladást. Az új helyzetben az ülésen képviselt államok egy­más közötti kapcsolataik fejlesztését következetesen két­oldalú alapokra helyezik át. Ez megfelel mind a konst­ruktív, baráti kapcsolatokban való kölcsönös érdekelt­ségnek, mind az új európai realitásoknak. Az ülés résztvevői kiemelték hogy az Európában levő hagyomanyos fegyverekről szóló szerződés és a bi­zalomerősítő intézkedésekről szóló bécsi dokumentum maradéktalan végrehajtása különösen fontos feltétele a földrész stabilitása és biztonsága erősítésének ós a hel­sinki folyamat továbbfejlesztésének. (MTI) Kuvait ünnepén Tűzijáték, élesben A sors iróniája talán: Kuvait vasárnap, az átfogó szárazföldi támadás első napján „ünnepelte" függet­lenségének harmincadik évfordulóját. Ebből az alka­lomból esz-Szabah, Szaúd­Arábiában tartózkodó ku­vaiti emír rádióbeszédet tartott, melyben elmondta, a háború utáni emirátus nem fog hasonlítani az ira­ki lerohanás előttihez. Az uralkodó kilátásba helyezte, hogy az ország felszabadu­lása után visszaállítja a de­mokratikus parlamentet. Időközben az Irak elleni szárazföldi hadműveletek a tervezettnél gyorsabban ha­(Folytatás a 2. oldalon.) Különös dolog; ha a háborúnak s a békének azonos célja van Mond­hatnánk: elkeserítő. Szaddam Hú­széin új arab hatalomra tör, s ezzel két nagyhatalom érdekeit is sérti. Egyik a harccal próbálkozik, a má­sik persze a békeközvetítéssel. Azt elmúlt hét véglén e két — nagyon is célzatos — törekvés diplomáciai csa­tája került az Öböl-események elő­terébe. Történt, hogy amiért augusz­tustól január közepéig hiába utaz­gattak Irakba ég vissza a világ leg­különfélébb politikusai, azt Gorba­csovnak és külügyi megbízottjának egyetlen hét alatt sikerült elérnie: Irak — számára előnytelen feltéte­lek mellett is — hajlandónak mutat­kozott Kuvaitból kivonulni. Csak­hogy ebben a szövetséges fegyverek­nek is része volt Más fegyverével pedig nehéz lehet saját békét sze­rezni. Illetve, Gorbacsovnak majd­nemhogv sikerült. A szovjet béke. terv tulajdonképpen egyetlen, inga­tag pontján bukott el: nem számol­hatott azzal, hogy az iraki elnök külügyminiszterét — lesz. ami lese FF ÁZ kárvallott — a maga számára egyáltalán nem kötelező érvényű megbízatással hagyta többször is Moszkvába utaz­ni. Gorbacsov a 8 pontos javaslat bejelentése utáni sajtótájékoztatón az újságírók szenzációt szimatoló kérdésére fontos tényt árult el. Azt, hogy semmilyen közvetlen kapcso­latban nem állt Szaddám Huszein­nal. és annak szándékairól csak Ta­rik Aziz révén szerez tudomást. Emlékeztetőül, Aziz volt az, akinek Szaddám politikája ellenében végül sikerült a már-már teljes kimerült­ségbe fulladó irak—iráni háborút nyolc év után elsimítani. Most. a visszautasítást követő amerikai ulti­mátum után. Aziz újra olyan kije­lentést tett, amely mintha arra utal­na, (személyében azi iraki diktátor megint belső politikai ellenzékre lelt. Azt nyilatkozta, Bagdad a há­ború beszüntetése érdekében az amerikai feltételeket is kész elfo­gadni. S ez a hír a bejelentéskor már ör&zehívott Biztonsági Tanács ülésén is könnyen fordulatot hozha­tott volna, ha az iraki ENSZ-nagy­követet nem lepi meg éppúgv, mint a többi delegátust De minthogy így történt a szovjet diplomáciának va­sárnap reggel, Szaddám Húszéin rá. dióbeszédéből („üssétek őket és győzedelmeskedni fogtok") kellett tudomásul vennie, hogy Azaz sze­mélyében egv — bizonyos mértékig — önálló politikát folytató külügy­miniszterrel és nem Szaddám telj­hatalmú megbízottjával tiv-gyalt a múlt hét folyamán. Hogy ennek az ellentmondásnak lesz-e következménye Irakban, azt még nem tudni. De a világpolitiká­ban egészen bizonyosan van. Meg­van az öbölbeli háborúság első poli­tikai kárvallottja: a Szovjetunió Somogyi P. Sándor Európa átjáróháza lettünk Zavarban a béke iparága * A Központi Statisztikai Hivatalnak abból a minapi közléséből, miszerint 1991 januárjában — az előző év első hónapjához képest — 50 százalékkal több külföldi látoga­tott el Magyarországra, könnyen megfogalmazódik a felis­merés: hurrá, élénkülőben van idegenforgalmunk! Hajla­mos az ember az impozáns adatok láttán elábrándozni, s az országa iránti figyelem és érdeklődés mutatószámainak tartani azokat. Ha azonban kellő józansággal tartja kordá­ban szárnyaló gondolatait, hamarost eszébe jutnak a kon­gó éttermek, a lezárt szállodai emeletek, s ugyanakkor az áruházak, a piacok környékén kialakult valutabörzék, a magyar élelmiszerrel megrakott, PL és TU felségjelű au­tók, a használtcikk-piacok is. Hoppá! — kap észbe az il­lető, s gyanítja már: a turizmust nem kéne tán összeke­verni a magánkereskedelemmel, s nem nevezni azt ide­genforgalomnak, ami most nálunk, Európa átjáróházában történik. Zavarban van az idegen­forgalmi szakma — statisz­tikákat ők is olvasnak ugyanis. A magukéit. Ada­taik vannák róla, mennyi pénzt forgat meg rajtuk ke­resztül a külföldi vendég, mekkora összeget hagy szálláshelyén, s a fizetőpin­cérnél, meg az utazási iro­dában. De azt még csak be­csülni sem tudják, mennyit a zugszálláson, a neppernél, a csiencselöhelyeken az, aki csák a határforgalmi sta­tisztikában beutazó külföldi, ám igazából bevásárlökör­útja (egyik) állomásának tette meg Magyarországot. ( Zavarban van a hazai idegenforgalmi szakma ami­att is, mert tudja: kis ha­zánk eme üzletága a világ piacán, vagy ha jobban tet­szik, a világpiacon méretik meg, s nem az „átjáróház" málló vakolatú kapubejá­rójában. Pontosabban mé­retne meg, ha a világ tudna a létezéséről. Hát persze, hogy zavarban van az idegenforgalmi szak­ma, amikor csak az otthoni­nál rosszabb körülmények közé invitálhatja a vendé­get — az meg majd bodond lesz kényelmetlenkedni üdülés helyett. Vagy ha mégis így dönt, luxusárakat fizettetnek vele félkomfor­tos, fapados szolgáltatáso­kért. S miközben tudja ezt a szakmabeli, s a szükséges elmozdulás iránya sem is­meretlen előtte, üres zsebé­nek bélését húzkodhatja egyelőre csupán. E mozdu­lat segít elfelejteni azt az iskoláiban tanult tételt, mi­szerint mind közül az ide­genforgalmi befektetés térül meg a leggyorsabban. Zavarbaejtően magára ha­gyott manapság az idegen­forgalmi szakma, melynek tárcaszintű irányítás tekinte­tében olyan ágazatokkal kell közös kalap -alatt lennie, mint a bányászat, vagy a mikroelektronika, a textil­ipar vagy, a bolti kiskeres­kedelem. S noha minisztere vállalja, hogy a szakmai szövetség élére álljon, e so­kat megért csapat már sejti: egy túlterhelt kormány túl­terhelt miniszterétől mek­kora figyelmet remélhet Szerkezeti, szervezeti át­alakulást (legsürgősebben a nem nyereségérdekelt koor­dinálók és a profitszerzésre szakosodott szolgáltatók in­tézményes szétválasztását) egyhamar nem — pedig ez már a rendszerváltás előtt sürgető lett volna. Zavaros irányítási, tulaj­donjogi problémáiknak csak egyike (de nem a leg­kisebbiké)), hogy a koráb­ban helyi tanácsi alapítású, 1981-től azonban megyei hatáskörbe vont idegenfor­galmi hivatalokról azt mondja az önkormányzati törvény: vissza a helyi tes­tületekhez! Vagyis hát ak­kor például a Szeged Tou­rist makói kempingje, a csongrádi halászfalu, a sze­gedi Napfény kié is? S ha az a bizonyos hőn áhított tőkés tele pénztárcával és kitöltésre váró csekkjeivel itt dörömbölne az ajtón, ki­Vei is tárgyalhatna? Zavar és szemrebbenés nélkül állíthatja mégis, mindezek ellenére a javít­hatatlan optimista, hogy az idegenforgalmi szakma hely­zete nem reménytelen. Nem az, mert épp az Öböl-hábo­rú miatt változtathatnak a nyugat-európai turisták uta­zási szokásaikon —, s lehet, hogy repülőre nem ülnek, Törökországig nem mennék el, de a Kárpát-medencébe még él-elautózgatnak, főleg, ha olyat ígérnek néki, amit máshol nem, vagy drágáb­ban. Emlékezhetünk rá: Spanyolország is a mély­pontról hozta föl idegen­forgalmát, s tán nem lenne szégyen tőlük eltanulni, hogy csinálták. (Lehet, hogy a '92-es Expót rendező . Se­villa püspökének van iga­za? Szerinte csák nagyszerű gondolatot lehet nagyszerűen megvalósítani, s kisstílű lesz minden, ami annak is in­dul.) Nomádok és horgászok Megkérdeztük a Szeged Tourist vezetőjét, milyen prog­ramokat tart az idén eladhatónak. Varga József ugyan az igazi újdonságokat az, Utazás '91 kiállításra tartogatja s nem árult el különleges kiná­latukról élőre semmit, néhány érdekességgel mégis szol­gált Tavaly nagy sikert aratott biciklis „margarétatúrá­jukat" (ez annyit jelent, hogy a kerekező vendégcsoport minden éjszakára visszatért Ópusztaszerre) bővíteni sze­retnék. Vándortúrát kínálnak a Tisza-gáton, Mindszenttel, vásárhelyi körrel fehér-tói kalandozással, s persze, az em- * lékparkkal együtt. Kifejezetten a nomád élet kedvelőinek. Csongrádtól Szegedig szerveznek kenutúrát. Mint az augusztusi hungarológiai világkongresszus és horgász-vi­lágbajnokság idegénforgalmi szervezői, az USA-beli ma­gyarok Árpád-ünnepi látogatásának lehetséges házigazdái is kapnak feladatot S persze, szeretnének a református világtalálkozó vendégeivel is üzleti kapcsolatba kerülni. S azitán, ugye. a Feszty-körkép restaurálását is bemutatnák Csongrád megye vendégeinek — ehhez már a propagan­daanyaguk is megvan. Nagy kérdés, persze, mi lesz a hivatallal: sikerül-e a dél-alföldi térség idegénforgalmát koordináló szerepkörü­ket elválasztaniuk a turizmus tényleges szervezésétől, ki­szolgálásától. Pálfy Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom