Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-19 / 42. szám

1991. február 19., kedd Kultúra 5 ínhámmmuiB ém SPiCML űutéfkett t!ü» nmtm,* 1W4 ffljf SllSWf SDSil EXCHANGE VAlüTA VtTEl «nch»1&3 mit.**—" A nem kívánt színfoltokat most a fehér hólepel jótékonyan eltakarja — más kérdés a csatak. latyak, de hát az egyszer eltűnik. Megint más kérdés. amit a téli pihék sem álcázhatnak. Gyenes Kálmán fotómontázsa a hovatovább városképi jelentőséggel bíró reklámtablaer dő-jelenségre figyelmeztet. F.z is egy színfolt. Tetszik? Beatles-klub Meglehetősen nehéz lenne olyan zenekarnak klubot alakítani, amelyik, mondjuk, egy vagy két lemezt adott volna ki fennállása alatt. Ezzel szemben itt a Beatles, szinte hozzáférhetetlenül sok kis- és nagylemezzel megáldva. és nem is beszélve a hozzájuk fűződő sztorikról, amelyek legalább annyira képezik egy zenekar „imidzsét", mint a jó színpadi kiállás. Ehhez kapcsolódik még a számos képanyag, jelen esetben a Sárga tengeralattjáró című film. Persze, ez csupán akkor válik igazán érdekessé és nagyszerűvé egy zenekar életében, ha belegondolunk, hogy ..akkoriban" még nem voltak a maihoz hasonló színpadi látványt nyújtó technikák. Nem volt lézer és a többi, esetleg maszkokat, különböző öltözékeket hívtak segítségül, hogy a produkció még színesebb, még egyénibb legyen. A zene. persze, ma is maradt a középpontban. Ezentúl az ifjúsági ház Beatles-klubja megváltozott formában, havonta két alkalommal tartja összejöveteleit, melyek közül az első szerdán este 6 órakor lesz, melyen a Sárga tengeralattjárót is levetítik. Ezenkívül a programban szerepel még sok-sok játék, zenei anyagok csereberéje. s még egy érdekesség: a dalszöveglek elemzése, értelmezése. A szerda esti házigazda Donátii László, a jól ismert Staféta együttes vezetője lesz. A la Strauss Négy évvel ezelőtt a rádiózenekar és az ÁHZ Strauss-müsort állított öszsze egy franciaországi impresszárió számára. A szervezők a programiban szereplő táncbetétek előadására a Lyoni Baléttegyüttest kérték fel. Hamarosan kiderült, a , francia táncosak nem igazán „érzik" a bécsi mester stílusát, ezért más együttes .után kellett nézni. Így esett a választás a bécsi zenét közelebbről ismerő Pécsi Balettre. A Strauss-programmal a magyar művészek már másodszor jártak Franciaországban. A pécsiek a turnéra két szegedi táncost is magukkal vittek. Az utazás tanulságairól Horváth Károly mesélt. — Jómagam már az előző évi programban is részt vettem. Kolep Zolit korábban Bokor Roland nem, engedte eí^a színházból. Most azonban együtt utazhattunk, s úgy néz ki, hogy decemberben újra részt veszünk egy másik Strauss+körúton. — A franciaországi közönség hogyan fogadja a bécsi muzsikát? — Telt házak előtt szerepeltünk Monmorot-ban, Grenoble-ban, Maconban és más nagyvárosok színházaiban, sportcsarnokaiban. A lyoni auditóriumban 4 ezer néző előtt táncoltunk. A Riviérán is szívesen fogadtak minket, nem beszélve a párizsi koncerttermekről. A Salle Pleyel is megtelt, pedig ott a legolcsóbb belépőjegy 80 frankba kerül. A következő, turnéra egy Offenbach-estet és egy vadonatúj Strauss-műsort állítottak össze a szervezők — Magyarországon is láthatjuk ezeket a programo kat? — A Strauss-jzenekarba 60 muzsikust verbuvált össze Bogár István. A muzsikusok és a 16 táncos gázsija, a jelmezek, a koreográfia igen sokba kerül. Hogy e program nyereséges lehes sen, a belépőjegyek árát nagyon magasra kellene emelni. A műsor a hazai néző számára megfizethetetlen lenne. Magyarországon filmet forgatunk. Budapesten, Pozsonyban és Bécsben szabadtéri felvételeket készít velünk a francia impresszárió. A produkciót a következő körúton videokazettán árusítják majd. A zenekar stúdiófelvételeit CD-lemezen és magnókazettán már idén is lehetett kapni a turné színhelyein. — A Folies Bergert meglátogatta-e az együttes? — Igen, jártunk ött, Varga Matyi bácsira hivatkoztunk, így ingyen beengedtek minket. Nagyon sokan voltunk, nem hiszem, hogy Gyarmati úr nagyon örült nekünk, A Folies programjában sok ötletet és még több pénzt fektettek be. Kicsit konzervatív, de tagadhatatlanul profi showmúsort láttunk. — És mennyit láttak Franciaországból? — Igen keveset, mert az egy hónap alatt szinte mindennap színpadra léptünk, a „szabadidő" nagy részét pedig buszozással töltöttük. Igaz. rendesen megfizettek bennünket a franciák, de kemény és pontos munkát követeltek tőlünk. (pacsi ka) flz iskolában elvesztek a gyerekek — Oktatáskutatókat hallgatva. az a benyomása támad az embernek, mintha az iskolaszerkezet avultsága miatt lenne minden bajunk. A pszichológus szerint mit kell csinálni, hogy az iskola funkcionáljon, és megfeleljen a várakozásainknak? — Manapság mindenki arról beszél, hogyan kapcsolódjunk Európához. Iskolamodelleiket elemzünk. és a szerkezeti különbségek miatt azt gondoljuk: azért nem működik jól a mi közoktatásunk, mert rossz a struktúrája. Anélkül, hogy ennek igazságát vitatnám, magam is egy külföldi, méghozzá a finn példára hivatkozva azt hangsúlyoznám: ők — miközben persze figyeltek a világra — a saját. césaetéveszthetet.len iskolarendszerüket alakították ki. amelyet nem szerkezeti, hanem tartalmi vonásokkal lehet markánsan jellemezni. A finn iskola gyermek- és pedagógusközpontú. Ha azt akarjuk. hogy nekünk való iskolák működjenek, nem elég átvenni valamely külföldi szisztémát. Ez ugyanis önmagában se nem ió. se nem rossz, a kérdés tudniillik az, hogy működik-e nálunk. Ehhez figyelembe kell venni. mire építhetünk. Észre kell venni, hogv a mi iskoláinkra olyan feladatok nehezednek. amelyeket nem kifejezetten az iskolákban lehet megoldani. A oedagógusok nincsenek is fölkészül, ve ezekre, csak nyomasztja őket — Mire gondol? — Ha egy osztályban van két agresszív gyerek, FinnXemrégibcn országos közoktatási fórumot szervezett Szegeden több tudómányos intézmény. A fórum állásfoglalásából idézünk: „A résztvevők a rendszerváltás stratégiai elemének az iskolák és a tanárok szakmaipedagógiai önállóságát tekintik ... Fejleszteni szükséges az iskolai önállóságot segítő pedagógiai infrastruktúrát; kívánatos, hogy a szakmai segítő-szolgáltató infrastruktúra finanszírozását az iskolák fizetőképes keresletének megteremtése biztosítsa. Fontosnak tartják a fórum résztvevői a pedagógusképzésnek és a pedagógus-továbbképzésnek a közoktatás igényeihez való igazítását." Még a konferencia idején beszélgettünk hasonló témákról Kcményné dr. Gyimesí F.rzsébettel, a JATE Pszichológiai Tanszékének megbízott vezetőjével. országban azonnal az iskolában alkalmazott szakértőhöz fordul a tanító. Neirn rá hárul az a feladat sem, hogy az olvasási zavarokkal küzdő gyerekekkel foglalkozzon. Magyarán, olyan infrastruktúrája. szolgáltató hálózata létezik az oktatásnak, amely megmenti a pluszterhektöl a tanárokat, ráadásul szakszerűen oldja meg a problémá. kat. Ilyen módon a pedagógusnak marad ideje a gyerekre figyelni, a személyiségét alakítani. Természetesen nem egvszerre 40 tanulóval kell foglalkoznia, mint nálunk. — Gondolom, ennek nemcsak tárgyi-anyagi föltételei vannak, hanem a tanárokat is másképpen képezik. — A mi ú+ialáink beálltak a teljesítmény mérésére. Tantárgyakat látunk, és szem elől vesztjük a gyere, ket. A tanár munkáját aszerint értékelik, tudja-e a tanuló, amit a tanterv előír. Finnországban azt mérik, milyen a légkör az osztályban. mennyire tudja megfogni a gyereket a pedagógus. hogy képes-e hatni rá. Következésként, ott a peda. gógusképzésben is fontosabb. hogy hatni képes, szuverén egyéniség-e a tanárjelölt, mint az. hogv jeles-e a szigorlata. Arra összpontosít a képzés hogy emelje a jelöltek énkompetenciáját. vagyis az a cél, hogy határozott egyénisége legyen a tanúrnak, egyszersmind a szociális kompetenciáját. vagyis megtanítják az emberek kö. zötti „közlekedésre". így van esély arra, hogv a peidagógus képes lesz a gyereket is megismerni, a tehetségüket ésszerűen fejleszteni. A nem túlintellektualizált iskolában elsősorban azt tanulják meg a diákok, hogyon szervezzék meg az életüket ahhoz, hogy önmagukból a legtöbbet kihozhassák. Ha a tanító abból indul ki, hogy minden gyerek tehetséges valamiben, s van pe• dagógiai, pszichológiai fölkészültsége, érzékenysége, akkor mindenki sikeres lehet az osztályában. A tanulóknak reális; képük lesz önmagukról, könnyebben boldogulnak az iskolán kívül. — Az is lehet, hogy mindenki örömmel jár iskolába? — Ezt persze illúzió len. ne célul tűzni. Ténv azonban-, hogy fölöslegesen sók kudarcélmény és szorongás kíséri az iskolaéveket nálunk. Ha meg sem próbáljuk megelőzni, kiküszöbölni, beláthatatlan következményekkel kell számolnunk. A rossz! légkörű iskolából kikerülőknek nagy esélyük van arra, hogv elinduljanak a lejtőn, amelyen aztán nincs megállás. Felnőtteket már nem lehet „átnevelni". Az én vesz. szóparipám a megelőzés. A jövőjére valamit is adó társadalomban minden figyelmet megérdemel az iskola, az a terep, arrvelv a család mellett a legnagyobb hatással van a gyérekekre. Egy szó. mint száz: ha úgy alakul az iskolaműködés, hogy már-már elveszik benne a gyerek, háttérbe szorul a személyiség, akkor baj van. És akkor legelőszór ezen kell változtatni. Sulyok Erzsébet Egy ívvel nagyobb terjedelemben, 112 oldalon jelent meg a lap idei 2. száma.1 A lírai rovatot Csorba Győző két mesterműve nyitja, majd Döbrentei Kornél, Tornai József és az erdélyi Lászlóffy Csaba versei következnek. „De nektek megadatott, ti költök. / hogy kimondjátok ezt az önmaga mérgeitől / öklendező világot" — idézhetnék Tornai Az Isten viharában című verséből, ha hasonlatosságot keresnénk az utóbbi három költő látásmódja között: az őket körülvevő világ feltérképezése, a sajátos életutak versbeli feloldása. Rajtuk kívül verset közöl a lap Pintér Lajostól, a szabadkai Dési Ábeltól és az ugyancsak .határon túli Domokos Johannától. Az Erdélyben élő — jelenleg a JATE-n tanuló — Domokos Johanna három versével első ízben jelenik meg Magyarországon. A prózai rovatból Bálint Tibor. A februári Zalán Tibor, Kurucz Gyula és Sánta Gábor írásai mellett Csíki László kisprózája érdemel említést. Ugyancsak figyelemre méltó Szerdahelyi Zoltán interjúja Domokos Mátyással és Acs Margittal. A beszélgetés — mely egyébként egy készülő kötet része — Hajnóczy Pétert, a sokak által ismert, de csak kevesek által megismert írót igyekszik bemutatni. A Tanulmány rovatban a románságban élő, rólunk alkotott képet igyekszik megismertetni velünk Miskolczy Ambrus nagyívű írása. Meggyőzően bizonyítja, hogy a történelmi események eltérő megítélése olykor az alapos ismeretek hiányából, a vizsgálódás felszí ne.sségéból adódnak. Ugyancsak súlyos történelmi kérdésekkel szembesít a Néző rovat két tanulmánya: A. Sajti Enikő írása a vajdasági magyarság 1944-es kiszolgáltatottságáról, míg N. Sz. Derzsaljuk (ukrán történész) elemzése a magyarok, illetve az ukránok világháborús helyzetéről ad az eddigieknél hitelesebb képet. Találó, s mindkét népre igaz a tanulmány összefoglaló címe: „ök nem okolhatok, hogy ebbe a helyzetbe kerültek." A Művészet rovat Harag Györgyre, a hat évvel ezelőtt elhunyt kiváló színházi rendezőre emlékezik. Cristian loan, a mester munkatársa, utolsó közös munkájukról szóló naplójának egy részletét teszi közzé, amely fölidézi Harag György elképzeléseit a Cseresznyéskert sainrevi teléről. bepillantást nyújt a kiváló művész gondolkodásába. A naplórészlet elé Ablonczy László írt bevezető sorokat. Szépszámú kritika is olvasható a februári számban Vekerdi László, Grezsa Ferenc, Tatár Sándor, Szilágyi Márton. Takács László, flükj/ László tollából. Jelenkori irodalmunk újabb súlyos vesztesége Szécsi Margit halála. A költőnőtől Vasy Géza. életművének kutatója búcsúzik. A folyóiratot ebben a hónapban Szécsi András munkái illusztrálják. Találóan jegyzi meg művészetéről Sütő András: ,.Szécsi lombtalan, vagy jórészt lombjahullott festői világa ( . ) épp arra késztet, hogy néhol kopját ültetve, másutt eget hasogatva, magunk világítsuk ki az ablakainkat.'' Pszicho-horror - kamaraelőadásban Látszólag messzire kalandozott Arthur Penn rendező a Missouri fejvadászhoz hasonló klasszikus nagy filmektől. amikor a Tél foglyai forgatásába fogott. A végeredmény azonban némi magyarázat a szokatlan vállalkozásra. Klasszikus recept szerint készült ez a kamaradráma. A zord észak-amerikai tél é.s az embéri szivekben lakó kegyetlen hideg fógja keretbe és tartja fogságban hősnőnket, aki pszichopata rabtartóinak szeszélyéből bal gyűrűs ujját is elveszti, e motívummal emlékeztetve kissé a méltán népszerű Stephen King-regényre, a Tortúrára. Zsarolási bűncselekményről van szó, és a már halott, de értékes és veszélyes túsz alteregóját alakítja kitűnően Mary Steenburgen, a legutóbb a Vissza a jövőbe III. c. filmben látott művésznő. Ezzel együtt hármas szerepet old meg. Egyszersmind ő a már meggyilkolt páciens, az áldozattá lett zsaroló Ilyen minőségében jobbára fagyott holttestként látjuk a vásznon. És ő a megzsarolt, sátáni gonosz nővér is. A játék tényleg parádés. Minden együtt van a fogyasztható psziho-thrü'.erhez. Anthony Perkins-tekintetű skizoid mindenes, tolókocsihoz láncolt diabolikus professzor. korlátolt rendőrök és a végszóra érkező férj. A dramaturgia klasszikus hagyományainak megfelelően szerepüket sejtető félelmetes tárgyak: piszkavas. medvecsapda, önmagától játszó zongora. Élvezetünket egyáltalán nem rontja sőt! talán fokozza az a néhány dühroham. amit akkor kapunk, amikor a rendőrök nem látnak a szemüktől, vagy amikor nem értjük, hogy hogyan kerül a holttest a padlásról hősnőnk ágyába. Vitán felül fokozza a hatást a kitűnően fényképezett iszonyú hideg tél, a visszafogott hollywoodi masinéria és a szellemes megoldások Kranirz Sándor