Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-16 / 40. szám

81. évfolyam, 40. szám 1991. február 16., szombat Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 6,50 forint A Visztulától a Dunáig Csehszlovák—lengyel—magyar csúcstalálkozó — Szaddam Húszéin békét kíván? — A legfelsőbb bíró Szegeden — Kifosztott telefonfülkék A Parlamentben plenáris tárgyalással kezdődött meg tegnap Magyarország, Lengyelország, Cseh-Szlovákia állam- és kormányfőinek csúestalálkozója. A liár­mas csúcs nyitóeseményeként a küldöttségek teljes lét­számban tárgyalóasztalhoz ültek a Parlament nemzeti lo­bogókkal díszített delegációstermében. A magyar tárgyaló­csoportot Antall József miniszterelnök vezette, a küldött­ség tagjai között volt Jeszenszky Géza külügyminiszter, Kádár Béla külgazdasági miniszter. A csehszlovák tárgya­lócsoportot Váelav Havel köztársasági elnök vezette. A de­legációban foglalt helyet Marián Calfa szövetségi minisz­terelnök és Jiri Dientsbier külügyminiszter. A Lech Wa­lesa államfő vezette lengyel küldöttség tagjaként jelen volt Kryszíof Bielecki miniszterelnök és Krzysztof Skubiszews­ki külügyminiszter. Az eszmecsere után a vendégek és a vendéglátók Vi­segrádra indultak, az együttműködési dokumentumok ün­nepélyes aláírásának helyszínére. A ceremóniának a vi­segrádi Mátyás Múzeum adott otthont. Az ideérkező ven­dégeket korhű jelmezekbe öltözött zászlótartók, lovas és páncélos vitézek fogadták, és vezették az egykori királyi palota egyik restaurált altermébe. A történelmi levegőt árasztó falak között látta el kéz­jegyével az együttműködési nyilatkozatot Antall József, Váelav Havel és Lech Walesa. Ugyancsak az Anjou-lobo­gókkal. címerekkel díszített teremben irták alá az együtt­működés alapgondolatait megfogalmazó ünnepélyes nyilat­kozatot. E dokumentumot Göncz Árpád. Váelav Havel és Lech Walesa után a kormányfők is aláírásukkal erősítet­ték meg. Az állam- és kormányfők időt szakítottak arr? is, hogy a megemlékezés virágait helyezzék el az 1335-ös vi­segrádi magyar—cseh—lengyel királyi kongresszus emlé­két megörökítő táblánál. Visegrád Az idők változnak, a diplomácia alapvonásai nem. Hat és fél évszázad­dal ezelőtt, amikor Közép­Európában a mostanihoz hasonlóan megszaporodtak a térség megoldatlan gond­jai, Károly Róbert magyar, III. Kázmér lengyel és Já­nos cseh király ugyanúgy üdvösnek látták, hogy ta­lálkozzanak, mint ma a köztársasági elnökök. Ha­nem a dolog akkor sem ment minden gond nélkül — a január 21-ei budapes­ti külügyminiszteri talál­kozóhoz hasonlóan — az 1335-ös „királyi csúcs" előtt; az uralkodók megha­talmazottai is összeültek egy szeptemberi napon Trencsénben, hogy a kirá­lyok találkozóját, s a ma­gyar—cseh—lengyel szövet­ség feltételeit megvitassák. A hármas királyi találko­zót végül novemberben. Károly Róbert akkor még vadonatúj, öt évvel azelőtt felépült visegrádi váraljai palotájában rendeztek, ugyanabban, ahol a mosta­ni tárgyalások is folytak. Az eredmény: uralkodók szerződést kötnek, mely szerint János cseh király lengyel trónígényéről, III. Kázmér pedig Sziléziáról mond le, s egyben 20 ezer ezüstmárka kifizetésére kö­telezi magát, illetve a ma­gyar és a cseh király bé­kebíróként dönt Lengyel­ország és a Német Lovag­rend területi vitájában. Közös gazdasági ügyekben is megegyeznek: szabályoz­zák például az északi ke­reskedelmi utak forgalmát, s ennek következménye­ként bekapcsolódik a nem­zetközi forgalomba a Kas­sáról és Lőcséről Krakkó­ba vezető, illetve a kassai bányavidékről Zsolnán és Teschenen át Brünn (Brno) felé vivő út. A szerződés alapján később a magyar és a cseh király átrendezi a két ország közötti keres­kedelmi kapcsolatokat. Üj vámokat állapítanak meg, és Károly Róbert oltalmá­ról biztosítja a Magyaror­szágra érkező cseh- és morvaországi kereskedőket. Akárha ma történne. Csak éppen Varsói Szerződés nem volt akkoriban. Persze, a történelmi pár­huzamok egy bizonyos pontján mindig kénytele­nek vagyunk megállni, s ez jobb is igy. mivel az 1335-ös visegrádi találko­zó után 10 évvel a cseh ki­rály és (történetesen éppen) a magyar—lengyel szövet­ség között újra kitört a há­borúság. Hja, Közép-Európa .. . Somogyi P. Sándor Közös nyilatkozat Az alábbiakban részlete­ket közlünk azon közös nyilatkozatból, melyet dr. Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterel­nöke; Lech Walesa, a Lengyel Köztársaság elnö­ke és Váelav Havel. a Cseh és Szlovák Köztársa­ság elnöke írt alá teanap. a visegrádi hármas csúcs­találkozón. A Magyar Köztársaság, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság. valamint a Lengyel Köztársaság állam­telies egészében való hely­reállítása; — a totalitárius rendszer társadalmi, gazdasági és szellemi megjelenési formái­nak felszámolása; — a parlamenti demokrá­cia. a korszerű jogállam ki­építése. az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása; — a korszerű piacgazda­ság megteremtése; — Európa politikai, gaz­dasági. biztonsági és jogal­kotási rendszerébe való tel­jes körű bekapcsolódás. A nyilatkozat aláírói tisz­teletben tartják minden más nemzet jogát identitásának egyidejű kifejezéséhez. Hangsúlyozzák, hogy a nem­zeti, etnikai, vallási és nyel­vi kisebbségeknek az euró­pai hagyományos értékek­nek megfelelően, az emberi jogokról szóló nemzetközi dokumentumokkal össz­hangban, az összes jogokat élvezniük kell, a politikai, lilrsadalmi, gazdasági és kulturális élet, valamint az oktatás területeit is bele­értve. Az egyesült Európában, melynek megteremtéséhez a heroin ország aktívan hoz­zá' kíván járulni, a nemzeti kultúrák, a nemzeti sajátos­ságok megőrizhetők, miköz­ben kiteljesedik az egyete­mes emberi értékrend ér­vényesülése. A közép-euró­pai régió szellemi és anyagi fejlődésének kulcskérdése, valamint az Európa fejlett államaival és integrációival való kölcsönös előnyös együttműködés kialakításá­nak elengedehetetlen előfel­tétele, hogy következetesen megvalósítsák a polgári tár­sadalom eszményét. Az eu­rópai örökség legfontosabb eleméül az egyetemes em­beri értékekből kiindulva és saját nemzeti indentitá­sukra támaszkodva kell lét­rehozni az egymással har­monikusan együttműködő, az egyes emberek, a családi, a helyi, a regionális és nem­zeti közösségek iránt tole­ráns, a gyűlölettől, naciona­lizmustól, xenophobiától. il­letve a szomszédokkal való viszálykodástól mentes em­berek társadalmát. A nyilatkozat aláírói ki­jelentik, hogy együttműkö­désük semmiben sem za­varja, vagy korlátozza más államokkal fennálló viszo­nyukat, és senki érdekei el­len nem irányul. A nyilatkozat aláíróinak együttműködése , különböző szintű és formájú találkozók és konzultációk keretében valósul meg. Á tűzpárbaj helye is ismeretlen Az ÍRNA iráni hírügynök­ség jelentése szerint heves tűzpárbaj, és harci gépek dübörgése hallatszott pén­tek reggel az Azerbajdzsán­nal határos iráni területe­ken. A lövöldözés oka és pontos helye nem ismert, csak annyit lehet tudni, hogy Azerbajdzsán nahicse­váni részén volt, ahol már tavaly is heves összetűzések alakultak ki az azerbajdzsá­nok és az örmények között. Az ÍRNA jelentése szerint csütörtökön a nahicseváni televízió örményellenes pro­pagandát tartalmazó műsort sugárzott, ami a megfigye­lők szerint összefüggésben lehet a tegnap észlelt lövöl­dözéssel. Iránban számos azeri él, akik közül sokan rokoni kapcsolatban vannak az Azerbajdzsánban élőkkel. * Ennyiről szól a lapzártakor a Reutertől kapott jelentés, s ebből nem vonható le egyér­telmű következtetés, misze­rint a belvillongás összefüg­gésben lehet-e az öbölbeli háborúval, vagyis a keresz­tények és mohamedánok kö­zötti konfliktusról van-e szó Azerbajdzsánban. Mert ha igen, akkor, az iraki békeja­vaslat ellenére — amelyet Bush kíméletlen bionnek nyilvánított — a háború könnyen átterjedhet a Szov­jetunió területére is. Öböl Irak kivonul? elnökeinek, miniszterelnökei­nek, külügyminisztereinek ás parlamenti küldötteinek po­zsonyi találkozója a Kczép­Európában megváltozott helyzetben ezen országok között a politikai, gazdasági és kulturális együttműködés új alapjainak. formáinak létrehozását indította meg. Az elmúlt évtizedek során kialakult helyzet hasonlósá­ga a három államot alapve. töen megegyező célok eléré­sére ösztönzi: — az állami függetlenségi a demokrácia és a szabadság Irak pénteken kilátásba helyezte, hogy 'bizonyos fel­tételek mellett kivonja csa­patait Kuvaitból. A Forra­dalmi Parancsnokság Taná­csának a déli órákban nyil­vánosságra hozott közle­ménye sezrint Irak kész „foglalkozni az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa 60. határo­zatával, hogy méltányos és elfogadható megoldást talál­janak (az Öböl-válságra), beleértve a kivonulást is". „E készségét kinyilvánítva Irak megtette az első lépést a kivonulás érdekében, melyet össze kell kapcsolni a szá­razföldön, a tengeren és a levegőben megvalósuló tel­jes és általános tűzszünettel és a Biztonsági Tanács dön­tésével, amely semmisé nyil­vánít minden (Irak elleni) határozatot" — hangzik az iraki közlemény. A Forra­dalmi Parancsnokság Taná­csa szerint a Kuvaitból tör­ténő kivonulást össze kell kapcsolni Izrael távozásá­val Palesztinából és a meg­szállt arab területekről, va­lamint Szíria libanoni kato­nai beavatkozásának meg­szüntetésével. * Az iraki közlemény első hivatalos amerikai vissz­hangja tartózkodó volt, s nyitva hagyta az ajtót az érdemibb válasz élőtt. — Az iraki bejelentés nyilvánvalóan feltételeket tartalmaz a Kuvaitból váló kivonulásra. Az ENSZ BT határozatai azonban Világo­san előírják, hogy a kivo­nulásnak teljesnek kell len­nie, minden feltétel nélkül. Az ígéret magában nem elég, Iraknak nemcsak azt kell vállalnia, hogy teljesíti az ENSZ BT minden határo­zatát, hanem a bejelentést konkrét lépéseknek kell kö­vetniük a harctéren — kö­zölte pénteken Mariin Fitz­water £k% új adó S zemélyiség általános sérülése nélkül jutottunk el odáig, hogy ma már mindenki potenciális adó­csaló. Így szólhat az az összegezés, amelynek el­készítésére különös sorsunk késztet. Mindenekelőtt lát­tassuk a tényt: lélekben megromolva eljutottunk a ki. sértésig, s ahogy tekerik rajtunk az adóprést, egyre ke­véssé mormoljuk az igét: szabadíts meg a gonosztól. Igaz, talán nem is romlásról van itt szó. csupán kérgesedésről, elvégre szemünk sem rebben, ha áfáról vagy eszjéáról beszélgetnek sorstársaink, st csak a ben­zin habjába kódolt különféle adónemek megnevezése­kor éreztük magunkat kényelmetlenül. Bizonyítja ezt az is, hogy a köznyelvbe visszakerült két közéDkoros ki­fejezés (áldott visegrádi találkozó): a füstadó, meg a kamatadó, mint reménytelen sorsunk szarkasztikus ver­balizmusa. (Magyarán: annak kivetülése a nyelvbe, hogy juszt sem akarunk megdögölni.) Nos, a számtalan adóforma közepette, míg laká­sunkra. kocsinkra és előre megsarcolt gyermekeinkre veti szemét a pénzügyminiszter, nem vesszük észre, hogy új adóformát nemzett és hozott világra rendszer­váltós korunk boldogtalan házasoárja, a Darlamenti fe. lelőtlenség és az önkormányzati tehetetlenség. S már cseperedik is az ifjú, itt totyog közöttünk, persze álné­ven, mert oly időket élünk, melyben a KISZ-titkárokat menedzserekként, a vagyonkiárusító igazgatókat pedig részvénytársasági elnökökként rejtjelezik. De azért mégsem lefordíthatatlan, dekódolhatatlan ez a világ. Vessünk például egy hosszabb pillantást la­punkra, s keressük ki a hírek, tudósítások, interjúk és egyebek között, különösen pedig a közlemények rova­tában, hány alapítvány nyomára bukkanhatunk. Mert ugye támogatásra szorulnak az elesettek, leg­először is a rokkantak, majd az önhibájukon kívül állá­sukat vésztők az átképzésre szorulók, a nyelvet tanulók, de az egészséges életmódot hirdetők és a Trabant-alkat, részt keresők is. És mindenki, aki csak él és mozog; rövidesen utcák, terek, sőt panelházak hozzák majd lét­re önsegélyező, vagy — nevezzük nevén — kolduló ala­pítványaikat, mert akinek dolga volna, nem biztosítja a járandóságot az alapműködésre. O lvashatjuk, hogy egy helyűt a városházi bizott­ság' megtárgyalta a bölcsődék jövőjének ügyét, majd létrehozott egy albizottságot a témához rendelve speciálisan, meg egy alapítványt az összes bölcsődékhez általánosan. Másutt arról ad hírt a kollé­ga. hogy egymás torkának ugrottak a sportegyesület vezetői, azután pedig alapítványi felhívást tettek közzé az élsport finanszírozására. Szép arcú kisfiú néz rám plakátról a közért abla­kában. A szöveget el s.em kell olvasnom, alul a tragi­kusan hosszú, sokjegyű számlaszám. A gyerek halálos beteg, ezerszeresen megadóztatott szülei segítséget kér. nek. Tőled, tőlem, tőlünk. Benyúlunk a zsebbe, és fi­zetünk, ha van miből. Ez a lelkiismeret-adó. Az új adóforma, amit bárhol, bármikor kivethet­nek ránk, és ha a krajcár halkan cincog már. lelkiis­meret a polgári kéreg alatt még mindig akad. De meddig? Dlusztus Imre Fagyos panaszosok Höfokviták Amikor hidegre fordul az idő, menetrendszerűen terí­tékre kerül a távfűtés. Rit­kán dicsérik ... Vérmérsék­lettől is függ, kinek elég a kötelezően biztosítandó 20 Celsius-fok, és ki az, akinek még föl kell vennie egy me­legítőréteget. Amíg nem le­het fűtőtestként szabályozni a meleget, mindig előfordul­hat, hogy a lakót legföljebb a vitatkozás heve melegíti föl. Örökzöld kérdés; ki, hol és hogyan ellenőrizze, fölfűtik-e a lakásokat az előírt módon. Most a távfűtők önmagukat ellenőrzik. Mindenkinek jó tudnia, hogy a mérés a pad­lótól számított 1,5 méteres magasságban szabályos. Ha tehát azt látjuk, hogy a mé­rést végző ellenőr lábujj­hegyre áll, és a hőmérővel megkísérli elérni a mennye­zetet, hívjuk föl a figyelmét a helyes testtartásra Gyanakvóbb fogyasztók úgy érzékelik, hogy mindig csak akkor jönnek mérni, amikor a fűtőházakban ép­pen rákapcsolnak egy kicsit. A távhőszolgáltatók szerint ez azért sem lehetséges, mert egyszerre sok helyen mér­nek, és lehetetlen minden al­kalommal egyeztetni a fű­tőkkel. Sárkány László, a VGV távhőszolgáltatást főosztályá­nak vezetője azt javasolja, az ellenőrző mérések hiteles­ségének biztosítása érdeké­ben egy külső szervezet lássa el ezt a feladatot, például az önkormányzat felügyelete alatt. A mostani — sok vitá­ra okot adó — helyzetet már csak az érintett 27 ezer la­kás és a bennük lakó 70-80 ezer ember érdekében is tisztázni kellene. Ny P A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom