Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

1991. február 14., csütörtök Kultúra 5 Nyelvművelők pedig kellenek Amikor két héttel ezelőtt arról adtunk hírt, hogy az Anyanyelvápolók Szövetsége Szegeden is szorgalmazza az anyanyelvi szolgáltatást, azt gondoltuk, az öntevékeny beszédmüvelök alig várják, hogy bekapcsolódhassanak a nyelvpallérozó munkába. Eh­hez képest igen kevesen kérték felvételüket a szö­vetségbe. Szegeden össze­sen 47-en kívánnak az or­szágos szervezet kötelékében tevékenykedni. örvendetes ugyan, hogy a nyelvművelők között 25 diák akad, az vi­szont szomorú, hogy közöt­tük egyetlen gimnazista sincs. A középiskolai taná­rok sem érdeklödnek a nyelvművelés iránt. Nem beszélve a nem pedagógus beszédművelőkröl, akiknek különösen örülnének a szö­vetségi tagok. Az anyanyelvápolók helyi szervezete kedden munka­értekezletet tartott, melyen a résztvevők megvitatták az országos munkatervet. A tanácskozáson megjelentek óvónők, tanárképző főiskolát képviselő pedagógusok is, de a magyartanárok közül viszonylag kevesen jöttekel. Akik jelen voltak, elpana­szolták, szinte semmilyen anyagi forrás nem áll ren­delkezésükre ahhoz, hogy a különböző nyelvművelő programokat lebonyolítsák. A versmondó, a helyesírási versenyekre, nyelvhasználati vetélkedőkre, a szép ma­gyar beszéd ünnepeire nincs pénz. A téma iránt a társa­dalmi igényt így igen nehéz felkelteni. Pedig égető szük­ség lenne anyanyelvi tá­borokra, szónokképző, tit­kárnőképző szaktanfolya­mokra, iratszerkesztési, le­velezési tanácsadásra, a cég­táblák, közterületi feliratok, plakátok, meghívók lekto­rálására. Az értekezlet résztvevői eldöntötték, a jövőben töb­bet fogják hallatni szavu­kat, s nagyobb nyilvánossá­got kérnek jobbító szándé­kú tevékenységüknek. Szak­mai tudásukat, segítségüket felajánlották a Csongrád Megyei Pedagógiai Intézet, a TIT, a TESZ megjelent képviselőinek. A szövetség szegedi tagjai várják az ér­deklődőket. Azokat, akik a felvilágosító munkában, a nyelvművelő kezdeményezé­sekben szívesen részt vál­lalnának. Jelentkezni a kö­vetkező címen lehet: Anya­nyelvápolók Szövetsége. Tár­sadalmi Egyesülések Szövet­sége Csongrád Megyei Iro­dája Szeged, Tisza Lajos körút 47. Telefon: 11-330, vagy 21-355, 7-es mellék. Aki viszont anyanyelvi képzé­sekben kíván felvilágosítást kapni, hívja a JATE Ma­gyar Nyelvészeti Tanszékén az Anyanyelvápolók Szövet­sége egyetemi csoportját, a 21-11 l-es telefonon. (pacsika) Delta Force kommandó, avagy: a hosszú bosszú v\ mi Uj film Rendező: Frank Va­lenti. Főszereplők: Brett Clark, Fred William­son. Na, amikor úgy kezdődik egy akciófilm, hogy legép­pisztolyoznak egy terhes anyát, nem sok jóra lehet számítani. A férjet, persze, aki épp a minap vonult vissza a Delta Force kom­mandóból, egy különlegesen kiképzett csapatból, újra el­kapja a hév, a bosszú, s le­gyen is bármi ára, megto­rolja a gaztettet. Az ügyet csak az nehezíti, hogy a gyilkosság egy katonai ak­ció része . . . Néha úgy tűnik, az egész film nem más, mint egy kis­sé véresre sikerült katonai oktatófilm, amelyből kide­rül, hogy mit keli tudni egy „szakképzett" kommandós­nak. A filmek világában nem kell túl nagy tapaszta­lat ahhoz, hogy bárki felfe­dezze, milyen oicsó és ócska trükkökkel dúsították fel az oktatófilmet. A hősiesség csöppet sem emberi léptékű, annál inkább nevetséges. Egy épkézláb párbeszédet nem hallunk, amúgy nincs is mit dumálni egy akció­filmben. Ennek ellenére Va­lenti próbálkozik néhány, a rendkívüli ember jellemére utaló párbeszéddel, de a rendkívül nevetséges férfi áll elénk. amolyan love storyba illő, mellközépig ki­gombolt inggel. Akinek nem inge, hát ne vegye magára. Agresszió? Mit old meg? Persze kérdés az is, hogy a bosszú és a megoldás ke­rülhet-é egy lapra. Azt hi­szem, nincs itt helye a >mo­ralizálásnak: film, amely a valóság borzalmai nélkül meg sem születhetett volna. P. Sz. Valentin tanár úr Az évadban eddig egy kis szerepben, A sevillai borbély Fiorillójában lépett föl, teg­napelőtt azonban lezajlott igazi operaszínpadi debütá­lása: Gounod Faustjában énekelte a bariton főszere­pet, Valentint. (Éppen két nappal Bálint-nap, a „szerep névnapja" előtt.) A 26 éves fiatalember azonban (egyelő­re) nem profi, főfoglalkozású zenész. Tanárember, a Deák gimnáziumban oktat ma­gyart és franciát. Debütálá­sára több diákja és kollégája eljött. A hírek szerint Va­lentin jelentette a próbaté­telt, ennek sikerétől tette függővé a színházi vezetés a „továbbiakat". Ezekről ma még keveset lehet tudni, a jövő évadban több kisebb­nagyobb szerepről lenne szó. No és hátra van még idén a Bohémélet, melyben két ba­ritonszerep is akad ... Mert hogy a debütálás si­kert hozott. Réti Attila ér­dekes színű, kiegyenlített bariton hangon énekel, a széles ambitusú szerep ké­nyelmetlen mély és magas fekvéseit is jól győzi. Első jelentős szerepében színpadi érzékről és kifejezőerőről tett tanúbizonyságot. Olyan ifjú énekest ismerhettünk meg, akinek további karrier­jére érdemes figyelni. Mostanság egyre gyakrabban tűnik föl a szegedi operaplakáto­kon egy név. Réti Atti­la nem azonos a Dél­magyarország sport­rovatának munkatársá­val; kettejük között csak névrokonság áll fönn. Valódi rokoni kapcsolat él azonban az említett úr és a színház tenoristája, Ré­ti Csaba között. Attila ugyanis a fia. Somogyi Károlyné felvétele Az öreg Faust és a fiatal Valentin: Réti Csaba és Attila Debütálásának volt egy kegyes s egy szerencsés ösz­szetevője is. A sors kegyé­nek tartható ugyanis, hogy édesapjával léphetett szín­padra, noha közös jelenetük nem volt, hisz Réti Csaba az öreg Faustot énekelte. Az viszont inkább véletlen sze­rencse, hogy a tegnapelőtt esti, az összes eddigi Faust­előadások legjobbika volt. Bizonyára része volt ebben Pazár Istvánnak, aki ez al­kalommal állt be a darabba. A vendégkarmester nagy energiával, tiszta vonalveze­téssel dirigált, kiemelkedő teljesítménye jótékonyan inspirálta az énekeseket is. S ez az a pont, ahol a kriti­kusnak némileg revideálnia kell saját, korábbi álláspont­ját. A bemutatókhoz képest ugyanis a színpadi megvaló­sításnak új értékei bonta­koztak ki. Az előadás jelen­tős önfejlődésen ment ke­resztül. Albert Tamás Faust­jában megjelentek a játékos­ság, az önirónia elemei, fe­szültsége sokat oldódott, a szólam hangi megformálása is egységesebbé vált. Min­den kiírt magas hangot fö­lényesen énekelt, sót a Wal­purgis-éj végén még egy ki nem írtat is. A kitűnő Airi­zer Csaba ez este valósággal bombaformában volt. Vó­mossy Éva is egyre sokré­tűbben veszi birtokba Mar­gó szólamát. Egyáltalán: az előadás egésze minőségileg jobb benyomást tett, a pro­dukció működni kezdett. A színházat teletöltő jórészt fiatal közönség nagy lelke­sedéssel ünnepelte a kitűnő — vagy stílusosabban pazar — előadást. Marok Tamás Á szervező halála Karosszékben ült odahaza félrecsuklott a feje, kiesett kezéből az újság. Még lefek­tették, visszaült és — nem volt többé, füdőemfíőtia vég­zett vele. Vagy a mozdulat­lanság? Hatvannégy éves ko rában halt meg Tóth István, a Szegedi Szabadtéri Játékok tavalyelőtt nyugállományba helyezett közönségszervezője A hódmezővásárhelyi peda­gógus. majd tanfelügyelő 1964 őszén került a szabad­térire, s húzott le egyvégté ben negyedszázadot ebben az emberpróbáló, kutyanehéz szakmában. Ahová minden színháznak a kezdete és vége van letéteményezve, mert publikum nélkül nem élhet egyetlen színház sem. Ügy ismerte az országot, a szege di nyar közönségét, mint a tenyerét: késő őszön kelt út ra. s barangolta be tavasz vé­géig a megyéket, városokat, falvakat szervezni. Talán az utolsó nagy egyénisége volt a szakma legendás figurái­nak. Bőven részelt konflik­tusokból, hisz kimondta, amit gondolt, soha nem tett laka tot a szájára. Gyűlölte a bü­rokrata-hivatalt, gyűlölte bürokrata-hivatal. Nehéz ember volt, legyen neki könnyű a föld. (nikolényi) Néhány perc franciául A Szegeden megalakult Alliance Francaise (tudomá­nyos, kulturális egyesület), mint arról már hírt adtunk, különös szorgalommal sze­retné népszerűsíteni a fran­cia nyelvet a város polgárai kórében. Az idegennyelv-ta­nulási lehetőségek igen vál­tozatosak manapság, any­nyiféle szervezet, vállalko­zás hív tanfolyamra, az em­ber azt sem tudja, melyiket is válassza — már ha van benne tanulási szándék. Az alliance-sok magas színvonalú, differenciált francia nyelvtanfolyamokat kívánnak szervezni oktatói. tanári garanciával, s a fran­cia honban nagyra ériékelt, elfogadott vizsgáztató szisz­témával (az Alliance nyelv­vizsgáról szóló bizonyítvány világszerte megbecsült, te­kintélynek örvend). A vizs­gakérdésekről, tesztekről az egyesület párizsi központja gondoskodik, a tanfolyam­vezetők kiválasztása viszont az egyes szervezetek dolga. A szegedinek ez időszerű: a nyelvet jól tudó, felkészült és eredményes tanárok se­gítségére van szüksége. Kö­zülük, akiket ismernek, akikre emlékeznek, azokat már levélben értesítették. február 15-ig jelentkezzenek a tudományegyetem fran­cia tanszékén (Egyetem ut­ca 2. Telefon: 21-111, 143-as mellék), és vállaljanak né­hány perces beszélgetést munkájukról, elképzeléseik­ről a párizsi Alliance Fran­caise és az Institut Fran­cais képviselőivel. A szegedi szervezet az esélyegyenlőség híve, február 21-ig elfogad­ják (a már említett címen) mindazok jelentkezését, akik vállalják nyelvismeretük, tanfolyamvezetői alkalmas­ságuk megmérettetését. En­nek időpontjáról külön-kü­lön értesítik a jelentkező­ket. Béke, boldogság háromnegyedben Kétszeresen figyelemre mél­tó volt a hétfői koncert a Szegedi Nemzeti Színház­ban. Egyrészt azért, mert a szegedi szimfonikusok élén a Weiner kamarazenekar di­rigense, Weninger Richárd debütált, mint szimfonikus zenekari karmester. Más­részt a műsorválasztás mi­att: a program a mostani, gondoktól terhes, meggyötört világban valóságos égi de­rűt, vigasztaló, feloldozó, szívet melengető napsugár­özönt jelentett. Végre, egy kis időre kiszakadhattunk a szürkeség óráiból, a megol­datlan problémáink özöné­ből, megannyi megnevezhe­tetlen félelmeink, szorongá­saink undok pókhálóit sö­pörte le rólunk Strauss, Le­hár, Sarasate és a többiek muzsikája. Mindamellett, hogy a kö­zönség számára testi-lelki gyógyterápiával ért fel ez a műsor, a karmester talpra­esett találékonyságát is igazolta. Csupa olyan mű­vet választott, amelyek elő­nyös bemutatkozást bizto­sítottak számára a nagy együttes élén is. Derűjét, humorát, érzelmességét, tem­peramentumát, választékos­ságát, érzékenységét bőven kamatoztatta az interpretá­lás során. Weninger diri­gálása sajátságos gesztusfü­zér. Intenzív zenei elképze­lé-eit, intenzív egyéni moz­dulatokkal közvetíti. A ha­gyományos ütéstechnika oly­kori mellőzése mondanivaló­jának kifejezése érdekében Farsangi koncert történik. így vagy úgy, de minden esetben figyelemre méltó, s soha nem unalmas muzsikálást kapunk tőle. A program nagyjából azo­nos időben született (1820— 1840 között), javarészt fran­cia, spanyol s osztrák szer­zők műveiből állt. Bizet: Az arlesi lány II. szvitjének gazdag dallaminvenciójú, hangulatérzékeny zenéjének tolmácsolásakor a kezdeti elfogódottság felengedésével a dirigens egyre jobban kontaktust talált a zenekar­ral, így a lendületes dél­francia farandola (néptánc) által inspirált zárótételben a remek tempó, s dinamikai fokozással valódi ujjongó táncforgatagot varázsolt a pódiumra. A mű számos szép zenei szólóra nyújt le­hetőséget. Közöttük is ki­emelkedett Lass Zoltán tisz­ta fuvolajátéka. Saint-Saens: Bevezetés és rondo capriccioso (op. 28.) és Sarasate: Faust-fantázia cí­mű kompozícióinak, előadása parádés lehetőség egy hege­dűs számára, főként, ha az olyan briliáns virtuóz, mint Szecsödi Ferenc. Játékának eleganciája, könnyed bája, választékos simasága sze­rencsésen találkozott a Saint-Saens-mű kívánalmai­val, nem felejtve a Coda fergeteges tempójú, bravú­ros megoldását sem. Sze­csödi előadásában Sarasate fantáziája is új színeket kap. A szenvedély hangjai nála nem oly sötét izzásúak, s a Tiürszaggató tempera­mentum végletességétől is mentesek. Áz ő . szenvedé­lyességében mindig van va­lami latinos könnyedség s derű. Játékának különös va­rázsa, hogy mosolyt fakaszt a lélekben. A műsor második felében a boldog békeidők aranyos derengésű hangulatában rin­gatóztunk. Jól esett a bú­felejtető háromnegyed, ez a keringőálom. A monarchia utolsó békeéveit idéző, édes dallamú Johann Strauss, az ifjabbik, az Európa-szerte ismert, híres keringőkirály melódiái ma ugyanúgy fel­melegítik a szíveket, mint annak idején. A közönség nagy hálával fogadta a far­sangban különösen aktuális műveket, így a Denevér-nyi­tányt, a Császárkeringőt, a bohókás Tere-fere polkát, s Lehár behízelgő dallamait az Arany—ezüst keringőben. A karmester szellemes, fan­táziadús elgondolásait érez­hetően jó kedvvel, s szíve­sen valósította meg a zene­kar, nem is beszélve a kö­zönségről, amely ütemes tapsával, a bécsi újévi kon­certek mintájára, önfeledt örömmel működött közre a ráadásnak adott fényes si­kerű Radeczky-indulóban. Berényi Bogát", Ságváristák a hatodik helyen A Köznevelés legutóbbi számában ösz­szésiti hét esztendő egyetemi felvételi vizsgáinak eredményeit. Az ország 175 gimnáziuma közül az első hét minden év. ben stabilan vezeti a mezőnyt. Nem ke­vés büszkeségre ad okot, hogv az előkelő hatodik helyen — pesti gyakorló iskolák után — a JATE Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziuma áll. A Ságvárit az ország má­sik két gyakorlója követi, a Radnóti gim­názium — ugyancsak dicsérendő ered­ménnyel — a 12. „helyezést" érte el. A szegedi diákoknak tehát minden okuk megvan arra, hogv kellő önbizalommal vágjanak neki a fölvételi vizsgáknak — fölkészítő tanáraik jóvoltából Gruber Filmklub Késői találkozás Ha gyorsan végigfutunk valamely mozi­plakáton, azonnal szembetűnik, a művész­filmek lekerültek a napi kívánságlistáról. Akinek mégis a művészfilm az esete, az utóbbi években hozzászokhatott, hogv a kamarae 1 óadá-sok, illetve a filmklubok programjait viszi haza böngészni. A Bel­városi mozi Gruber László Filmklubjának heti egy vetítésen a következő filmek ke­rülnek terítékre: Elveszett őrjárat, Talpig úriember, Pygmalion. Eszményi férj. Késői találkozás. Fekete hajnal. Diadaliv árnyé­kában. Az Ambersonok tündöklése és bu­kata. Tuskólábú. Ének. a búzamezőkről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom