Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-10 / 8. szám

1991. január 10., csütörtök Kultúra 5 Intendatúra - vita a színházi struktúráról V

itát kezdeményeztünk a város színházi struktúrájáról. A mostani, második körben dr. Ványai Éva alpolgármesternö ad bővebb tájékoztatást a pályázatról. az önkormányzat szándékairól. A struktúra átalakításáról eleddig egyetlen elképzelés volt forgalomban. Az „intendatúra atyja", Nikolényi István írta le a mostani helyzettel kapcsolatos gondolatait. Közöljük továbbá egy ismert sajtólevelező, dr. Veress Sándor hozzászólását; elsősorban azért adjuk közre, mert gondolkodásmódja, okfejtése feltehetőleg egy sajátos, jelentős réteg véleményét tükrözi. Nem íróasztal mellől — A pályázat lehetőséget ad minden új megoldásra, melyet gazdaságossági számítás támaszt alá. A művészeti koncepció vonatkozhat műsortervre, működési rendszerre, közönségszervezésre, valamint általános gazdálkodási elképzelésekre, így például szponzorálásra, a támogatás felhasználására stb. Az önkormányzat célja, hogy differenciált, értékes előadások szülessenek, figyelembe véve a közönség igényét. Egy rugalmas, előadáscentrikus, valós színházi feladatokra szerveződő rendszert szeretnénk kialakítani. Az elképzeléseket pályázat útján kívánjuk versenyeztetni. A benyújtott pályázatok véleményezésére egy ad hoc bizottságot kérünk fel, amely a szegedi színházi életet ismerő, művészetet értő tagakból fog állni. Az önkormányzat nem egy íróasztal mellőli pénzleosztást akar megvalósítani, hanem egy szakmailag megfelelő koncepciót, esetleg ezzel együtt az azt megvalósító vezetőt keres arra, hogy Szeged színházi életét felpezsdítse. — Sokan úgy érzik, a kiírás ebben a formában a Nikolényi István nevéhez fűződő intendatúrának ágyaz meg. . — A kiíráskor nem gondoltunk sem őrá, sem senki másra. Ügy gondolom, a kiírás elég tág teret biztosít. A két pontot, két pályázati lehetőséget azért választottuk éppen, hogy minél szélesebb lehessen a pályázók köre. Vannak ugyanis olyanok, akiknek van elképzelésük, de azt ők maguk szeretnék megvalósítani, s nem szívesen vennék, ha mások hoznák létre az általuk elképzelt struktúrát. Másfelől az is lehet, hogy valakinek vannak ötletei, de nem akar a színházban dolgozni. — A kiírásnak van egy gazdasági oka is, nevezetesen az, hogy az önkormányzat költségvetése elég szűkös, a kultúrára fordítható pénzösszegeknek pedig éppen nincs böviben. Tudna már valamit mondani, menynyi pénzt fognak adni sítnhazra? — Amíg nincs költségvetésünk, addig ezt sem tudom megmondani, előre ígérgetni meg nem szeretnék. A szándékunk az, hogy a kialakult művészeti élet egészét megtartsuk. Sőt új dolgokat is tervezünk. Ilyen lehet a holtszezonban, júniusban a határokon túli magyar nyelvű színházak fesztiválja, ahová Kassa, Komárom, Temesvár, Kolozsvár, Szabadka, Újvidék és Beregszász mellett Ausztriából és a tengerentúlról is várunk társulatokat. Tavaly egyébként 120-130 millió volt a színház támogatása. Meggyőződésem, ha ezt a valóban csak a művészetre fordítanák; s a bürokrácia észszerűbben működne, az idén is elég volna. Épp erre az ésszerűsítésre jó a pályázat. A kiírásban az szerepelt, hogy a lezárás (február 28.) után egy hónapon belül dönt az önkormányzat. Mi azonban elhatároztuk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt, remélhetően 10 napon belül döntést hozunk, hogy az új vezető minél hamarabb hivatalba léphessen. A tavasz ugyanis a szerződtetések idő szaka, amikor ez a 20 nap is sokat jelenthet. — Ettől függetlenül a Szegedi Színházi Páhgly is benyújtott egy pályázatot, saját állandó játszóhelyet szeretnének. — Ezzel az igénnyel még nem találkoztam, ám olyan törekvésnek tartom, amely mögé feltétlenül oda kell állni. (márok) Kollektív értékekfegyéni ambíciók Megjelent a pályázat, ám őszintén szólva még nem döntöttem el, beadjam vagy sem. A színházi szerkezet korszerűsítésének igénye ugyanis régebben fölmerült már, lassan esztendeje lesz, hogy magam is publikáltam éppen e hasábokon hasonló tervezetet, ami egyfelől bárkinek a rendelkezésére áll, másfelől' viszont azóta természetesen módosításokra szorul, hisz az élét ment tovább. Elgondolkodtat mindenesetre, minő ellenérzésekét váltott ki, félremagyarázták — senki sem akarta például, hógy agyonfoglalkoztatott művészek, műszakiak, zenekar vagy kórus, ingven dolgozzanak a szabadtérin! -» talán éppen azok, akiknek érdekében született volna, hisz a szükségszerű változásokkal olyan korrekciót javall, melyben komplex védelmet kapnának az értékek. Tessék körülnézni ,az országban, papírt és ceruzát venni, számolni. A Parlament által minap elfogadott költségvetésben, ha jól tudom, maradt az a tervezet, miszerint fejkvóta alapján a színházi nézőre vidéken 450 forint támogatás jut. Ez azt jelenti, hogy amit központilag biztosítanak, az a Szegedi Nemzeti Színház költségvetésének fele, valamint — jelentős közönségbázisa okán — a szabadtéri, játékok teljes eddigi állami dotációja. Vagyis helyileg, az önkormányzatnak, a szimfonikusok fönntartása mellett jelentős összegekkel kell kiegészítenie a színház működését: ha a két intézményre csak a tavalyi költségvetési szinten megajánlják a kb. 80 milliót, ez is annyi kötelező önmérséklettel járna, amit az infláció okoz, tehát 30-40 százalékosat legalább. (Rossz rágondolni, ha ennyi sem jutna.) Sok mindent figyelembe kell venni. Az operai tradíciókat (ami drága dolog),- hogy a prózajátszás végtére olcsóbb és igen populáris, a kettő kényes egyensúlyát (mely a szegedi színikultúra évtizedes gondja), de az egyre szebb reményekre jogosító balettet is. Kívánatos volna, ha a zenekar megőrizhetné nehezen szerzett önállóságát, hogy ne kelljen egyik nap operát, koncertet, másnap könnyűzenét játszania, művészileg szétzilálódva; továbbá, hqgy a kórusnak se lenne oly hajszolt élete, a műszakról nem is beszélve stb. Egyáltalán valami olyasfajta konstrukcióra lenne szükség, amelyben nem kell csoportosan elbocsátani, ahol kifelé a közönség, befelé a művészi értékteremtés a legfontosabb mérce. És teret illene biztosítani végre az amatör művészeti törekvéseknek is, lehetőleg a rendszeren belül, színházi és táncos produkcióknak (mostanság meglendült önálló vállalkozásoknak!), melyek anyagi támasz nélkül jobbára kívülről lesnek "be sóvórgón a kerítésen. vajh juthat-é számukra hely ebben a pénz- és energiaszűkös mai világban. Egyszóval komplex helyzetfölmérésre, világosan áttekinthető művészeti és gazdásági szerkezetre van szükség • 1 Azokat megértem, akik áz • összefüggésekből önmaguk létbizonytalanságát kiérezve berzenkednek, mert nem tudják, mi ellen perelnek, csak félnek. Azokat viszont nem, akik saját pecsenyéjüket akarják sütögetni, a zavarosbán halászni, ahol összemosódnak a dolgok. Nem irigylem az önkormányzatot sem:' hamarosan költségvetést kell készíteniük, s akkor derül ki, mire, mennyi jut a nagykalapból. Végül is ott dől majd el, hogyan őrizheti meg értékeit nagyobb áldozatok nélkül Szeged patinás színházjzenei kultúrája. Mert ez a legfontosabb, oz értékek átőrzése az országnak eme kütyanéhéz helyzetében. A kollektív értékeké, és nem az1 egyéni ambícióké. Nikolényi István A város ásatag, poros színházi szemléletéhez A DM 1991. január 7. számában hangzottak el a címbeli jellemzések. Ehhez a térr ihoz szeretném elmondani néhány gondolatomat. Mint minden általánosítás — ez sem igaz. Tör. ténelmi tapasztalat, hogy itt, nálunk nincsen igény „pici színházakra". Egy százszemélyes „mini színház" telt háza. száz ember, és ez már óriási siker? Nekünk mindig nagy színház kell. méltóságteljes, mint a dóm! Nem a kis kápolnákat mutogatjuk a világnak. Vigyázni kell az egyéni „elképzelésekkel" is. Volt itt egv nagy elképzelés, és most a szemünk láttára omlott össze! Mindig a valóságból, az adott térség embereiből, azok tudati viszonyaiból kell kiindulni. Nálunk a színház mindig kettő nagy pilléren nyugodott, és nyugszik, a jövőben is. Az operán és az operetten! Lehet erőltetni a prózát, lehet részleges sikert vele aratni, de „nemzeti" igényünk nemigen lesz rá. Nekünk a színház mindig az opera volt és marad, az „intelligencia" színháza, és az operett. a populáris színház, a maga látványosságával. mint a nép színháza. Bár ilyen élesen nem lehet határt vonni, csak érzékeltetni a különb' Béget. Miként nem lehet a színház felől sem nevelni, a mi ásatag, poros tudatunk nem fogadta el a kívülről ránk erőszakoltat, amikor mások mondták meg, ihogy nekünk mi kell! Csak nem akar a próza most új hatalom lenni felettünk? Engedjék meg, hogy mi, nézók, a közönség döntse el, hogy neki mi kell! Földön járó színház kell nekünk, telt házak és siker! Ha a Leányvásárra van szükség és igény, akkor a Leányvásár kell! Csak nem új színházpróeai diktatúra kezdi bejárni hazánkat — mint kisértet? Ne a színház akarja a közönség arculatát formálni, a közönség teszi a színházat színházzá! A színház — ktszolgáljon, és ne akarjon rajtunk uralkodni! Csak közönségcentrikus színház létezzen, és ne. „rendező színház"! Negyvenöt éve nem sikerült ezt a magyar, ásatag tudatot — átnevelni, pedig de nagyon akarták! Majd még megérjük, hogy színházi szemináriumokra is kell járnunk! Nem a színház fogja megváltani a világot a közönség fogja megváltani a színházat. Legyen közvélemény-kutatás az ásatag. poros emberek között, és annak eredményeit elfogadva kell színházat csinálni — itt és mindig. Talán nem is olyan ásatag és poros ez a mi tudatunk. Más is kell a színházhoz. A munkásosztály, a vezető osztály, az élcsapat nem járt színházba — sem! Majd lesz egv osztály, mert mindig kell egy osztály, amelyik képviseli a nemzetet, amelyik majd előbb-utóbb, ha már meggazdagodott, áldozni kezd a kultúrára, amelyik majd eljár a színházba! • Ahol ruhabemutatót n tartanak, ahol sznobság is lesz. de közönség is és színház is lesz. Ez az osztály még nem érett meg arra. még nem elég gazdag ahhoz, hogv színházba járjon. Majd fog. öt-tíz év múlva. Ha! Azután „a néo" maid utánozza ezt az osztályt, .majmolja", és ő is színházlátogató lesz! Mert ÍKY a sikk! Ezeket a „kispolgári csökevényeket" nem kell eldobnunk, sok értéket is hordoztak — akkor! Nem szabad egv színházi embernek senkit csepülni, kioktatni, hogy milyen unintelligens. ásatag. Mert ezek után is elvárná, hogy bemenjen a színházba? Majd lesz próza is. mérsékelt sikerrel! De csak akkor, ha meeszüW nek az új színházi szervók, az új tehetségek, akije korukat profi módon a színháznak írják; a deszkákon az életet visszatükrözik Lesznék új Molnár Ferencek stb. Ma még nincsenek, ma még csak várni kell, és lehet az új tehetségekre. Lehet, hogy már megfogantak. itöbb hónapos embriók, lehet, hogv már meg is születtek. De megszületnek. Mindig megszüli őket a kor. Addig azonban mit csináljunk? Azt amit a mai közörjség akar! Figyelni Irell — kéllene — rájuk! Az igényeikre. Mert az ő — a mi — igényünk fogja majd kinevelni a jövő színházát íróját, rendezőjét. ' színészéit A jövő prózáját is. Megtartva a múlt értékeit. A jelen prózaírója. színpadi szerzője meg nincsen közöttünk! Ezért nem szabad minket : ;zi nh ázszeretö közönséget sértegetni. Ma, itt és mo;t — nekünk, ilyenek az igényeink. Majd később. esetleg mások lesznek. A színház sorsa mindig a tehetségek, a kor és a közönség hármas viszonyában létezett és létezik. Így lesz ezután is. Maid ha egy osztálynak kell színház, és kell. majd ha az új közönség a magáénak érzi a színhazat, akkor, de csak akkor — áldozni is fog fenntartására és működtetésére. Maid jönnek az új színházigazgatók, lehet, hogy intendánsok, akik felismerik azt (és nem akarják akaratukat és elképzeléseiket ránk oktrojálni, hogy nekünk hogyan kell színházat csinálni), majd akkor újjászületik ..a színház" ebben a hazában is. Akik felismerik, hogy nekünk mindig szolgáló, és nem gőgöst kioktató színház kell, akik tudiák. hogv mindig a színház van a közönségért és nem megfordítva! Uram' ö.i jan. ed a mi színházunk! Armn." 1 Dr. Vere» Sáatdor Gyerünk, együnk a Diáktanyán Immár a második exmenza működik — felújítás után t viszonylag olcsó étteremként s ezzel háromra emelkedett a József Attila Tudományegyetem saját vállalkozásban üzemeltetett diákéttermeinek száma. Nemcsak a hallgatók menzai viszonyoknál kulturáltabb étkeztetését tekinti így megoldottnak az egyetem gazdasági vezetője, hanem — mivel bárki által látogatható vendéglátó helyek a fölújított menzautódok — tekintélyes hasznot is remél, amellyel kiegészítik az oktatás költségeit. A vállalkozó egyetem furcsa tünemény volt 1986-ban, amikor a JATE akkori vezetői elhatározták: valamenynyit saját forrásból is tenni kell a gyéren csordogáló állami pénzekhez. Az első évben majdnem minisztériumi fegyelmi lett a befektetések egyetlen „eredménye" — mesél Szabó Dézsö gazdasági főigazgató. '87-re már a „föntiek" is megszokták a gondolatot, '88-ban pedig szegedi modellről beszéltek. Az akkori rektornak, Csákány Bélának és a gazdasági vezetőnek az az eretnek gondolata támadt: ha a vendéglátó vállalatnak megéri a menzákat fönntartani, miért lenne ráfizetés az egyetemnek? Nos, a '88 decemberében átadott, volt 3-as menza, az „Irinyi", valamint a felújított Szegeden közkedvelt diákétterem, a Gödör, az elmúlt évben bruttó 8-10 milliót hozott az egyetemnek. Tegnap délben pedig már a volt 2-es, 4-es menza helyén létesült s a keresztségben a Diáktanya nevet kapott legújabb „egységbén" ebédelhettek a diákok. A 3 ezres kapacitású étkezőhely egyelőre déli fél 12-től 3-ig lesz nyitva, s mivel egyszerre 320-380-an foglalhatnak helyet a két szinten, naponta akár 2 ezer 500-an is megebédelhetnek, Az ételt — három-négyféléből lehet választani — az egyetem Károlyi kollégiumában működő, 3 ezer adagos konyhából szállítják. Az árak? Hasonlóak, mint a Gödörben és az Irinyiben. Hamarosan a nagyközönséget is fogadják a Diáktanyában : februártól délután 4-től este 11-ig is nyitva lesz, az olcsó vacsorák mellé sört bort is kínálnak, valamint konkurenciát a JATE-klub diszkójának. Hogy mennyi forintban az olcsó? Most a laktatós egytálételvacsora 50-60 forint Ha tovább mennek a nyersanyagárak fölfelé, altkor a vacsoraárak is mennek. A vigasztaló- ígéret: a haszonkulcsot nem növelik, s így az áremelések után is 100-105 forint lehet majd egy menü. (Gyenes Kálmán felvétele) S. E. Tinédzserek, figyelem! Kulcs: az önismeret Hogyan segíthetünk magunkon válságos helyzetekben? Ezt a kérdést manapság valószínűleg sokan fölteszik maguknak a felnőttek közül is. De vannak, akilcnél „kortünet" ilyen és ehhez hasonló problémák boncolgatása. Mennyit érek valójában? Mit tegyek, hogy a többiek elfogadjanak, szeressenek? Hogyan lehet az éleiben sikereket elérni? (Mert kudarc aztán van bőven...) A tinédzserkor kikerülhetetlen nehézségei, gondjai néha úgy összegabalyodnak, hogy lehetetlennek látszik egyedül kibogozni a csomót. Pedig jó, ha már kamasz korban magtanuljuk: a legközelebbi segítséget mindig önmagunktól lehet várni Ahhoz azonban, hogy a bennünk lakozó erő mozgósítható legyen. meg kell ismernünk önmagunkat. Ehhez: a folyamathoz szeretne segítséget nyújtani az ifjúsági iroda (Deák Ferenc utca 28). önismereti, személyiségfejlesztő, önerősítő csoportot szerveznek, ahová január 15-éig várják a fiatalok személyes jelentkezését, hétköznap. 14 és 19 ára között (nyilas) ^