Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-10 / 8. szám

Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 5,80 forint Hat nap háborúra vagy békére Keressük egymást — MDF-jóslatok — Öböl-fo ntolgató Vélemények a teátrumról — Visszhang — Egérke is világelső G enfben szerdán James Baker amerikai külügymi­niszter és Tárik Aziz iraki külügyminiszter talál­kozott egymással. Az Öböl-beli háború elkerülése szempontjából sors­döntő tárgyalásra hat nappal az előtt került sor, hogy le­jár a határidő, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa sza­bott Iraknak az augusztusban megszállt Kuvait elhagyá­sára. A nyilatkozatokban mind Baker, mind Aziz békeszán­dékait hangoztatta. Egyúttal mindketten mereven ragasz­kodtak országaik korábban meghirdetett álláspontjához. Lapzárta előtt kaptuk a hírt: Nem jött létre semmi­féle megállapodás James Baker amerikai és Tárik Aziz iraki külügyminiszter genfi találkozóján. A több mint hat és fél óra hosszat tartó megbeszélés után Baker kijelen­tette: Irak részéről semmiféle rugalmasságot sem tapasz­talt, és tárgyaló partnere semmi jelét sem adta annak, hogy országa hajlandó lenne kivonulni Kuvait területéről. Tárik Aziz — Baker közlése szerint — még George Bush amerikai elnök Szaddam Huszeinhez intézett üzenetét sem vette át „bár gondosan elolvasta" azt. Az amerikai külügyminiszter figyelmeztetett: az idő rendkívül gyorsan múlik, így Iraknak azonnal meg kell hoznia döntését. „Még mindig az a meggyőződésem, hogy a konfrontációt el lehet kerülni, s az út továbbra is nyitva áll a békés és politikai rendezés előtt" — hangoz­tatta a találkozót követő sajtókonferenciáján James Baker. Névváltoztatás után Elnökségi ülést tartott tegnap az ipartestület szék­házában a Liberális Polgári Szövetség megyei bizottsá­ga. A Vállalkozók Pártja új réven működő szervezete ülésének legfőbb napirendi pontja a helyi csoportok be­számolója volt, eddigi te­vékenységükről. Jóllehet, több vidéki szervezet nem küldte el képviselőjét, il­letve, amelyik elküldte, több esetben felkészületlenül ér­te az illetőt a megbízás, így túl sok dologról beszámolni sem tudott — nos, mind­ezek ellenére annyi kiraj­zolódott a keresetlen sza­vakkal megfogalmazott be­számolókból, hogy a Vállal­kozók Pártja, azaz a Libe­rális Polgári Szövetség ke­resi a helyét a közéletben. Ugyanúgy azokat az embe­reket is keresi, akik meg­felelően képviselni tudják a párt érdekeit abban a tár­sadalomban, melynek veze­tő hatalmi intézményeiben folyamatosan a vállalkozá­sok élénkítésének szüksé­gességéről van szó, ám konkrét intézkedés ez ügy­ben még vajmi kevés szü­letett. A szövetség keresi azo­kat a szervezeteket is, ame­lyekkel összefogva, érde­küket összehangolva ered­ményesebbek tudnak lenni a politikai küzdőtéren. Szán­dékuk szerint az ipartestü­lettel és a Kisosz-szal ko­operálnának, ám az elmúlt választások során e törek­vés nem járt sikerrel. A Vállalkozók Pártja ed­dig kis bázisra támaszkod­hatott — még kisebb volt azok száma, akik dolgoztak is a köz érdekében, így a megyei vezetőkben az is fölmerült, érdemes-e így to­vább csinálni. Jóllehet, a névváltoztatás mögött az a szándék is meghúzódott, hogy szélesebb népréteg érezhesse magáénak e pár­tot. Mindenesetre a párt jö­vőjéért aggódókat némileg igazolta: az ülésre meghí­vottaknak a kezdésre is csak mintegy harmada érkezett meg, a szünetben azonban ők is nagyrészt eltávoztak, így az öt főre olvadt nagy­gyűlés zárt tárgyalással foly­tatta munkáját. B. T. Egymásba nyíló kamarák Megtörtént a világ legter­mészetesebb dolga. Együtt­működési megállapodást Ír­tak alá azok, akrk külön-kü­lön kevesebbek lennének. Kedden a Dél-magyarorszá­gi Regionális Gazdasági Ka­mara szegedi irodájában a Bács, Békés és Csongrád Megyei Agrárkamara képvi­selői és a házigazdák talál­koztak ebből a célból. Íme, az indokok, két nézőpontból. Ugrai András, a regionális kamara elnöke: — A rendszerváltás során a civil társadalom kiépíté­sének kísérő jelenségeként sokszínű érdekképviseleti rendszer alakult és alakul ki. Az általuk képviselt vál­(Folytatás a 2. oldalon.) Szenzáció ! Ellenzék—kormánypárt koalíció Szegeden Különleges szenzációval szolgálhatunk olvasóink­nak: biztos forrásból származó hírek szerint vasárnap Szegeden létrejön az, amin eddig az ország házában hiába munkálkodtak egyes képviselők: kialakul az MDF—SZDSZ—Fidesz tengely. Bővebbet erről lapunk 6. oldalán ... II postás csak egyszer csenget Bevallások hava Még ez is! — sóhajtottak fel a közelmúlt rendeletdöm­pingjében edződött állampolgárok, amikor levélszekrényük­ből nagy méretű, vaskos boríték hullott alá. A rosszabb idegzetű adóalanyok esetenként — lépcsőház csendjét fel­verő — hosszabb véleménynyilvánítástól sem riadtak visz­sza. Akadt, aki a zaklatáson felháborodva, egyenesen az adófelügyelőség vezetőjének címezte levelét. Mindez ter­mészetesen nem változtat a lényegen, elérkezett az adó­bevallások ideje. Az adófelügyelőség 32 500 szja-s borítékot küldött szét Csongrád megyében, ennyi­en tettek adóbevallást egy évvel ezelőtt. A címzettek között lehet olyan is, aki­nek idén nem kell bevallást készíteni, tőle tisztelettel visszakérik az így felesle­gessé vált nyomtatványcso­magot. Azok, akik tavaly nem adtak bevallást, idén azonban ezt meg kell tenni­ük, az adófelügyelőségnél beszerezhetik a szükséges űrlapokat. Magad uram ... önadózás, mondják a ma­gyar rendszerre — ami azt is jelenti, hogy az állampol­gárnak kötelessége utána­járni, esetenként még a nyomtatványoknak is. (A 14 ezer vállalkozó január kö­zepéig kapja meg a beval­láscsomagot.) Néhány személyi jövede­lemadó-bevallás már vissza is érkezett, a legelső egye­nesen Szentesről. A tiszte­letet parancsolóan fürge úr történetesen 17 ezer forin­tot igényel vissza, s gyor­saságának köszönhetően feb­ruár első napjaiban már hozzá is juthat a pénzéhez. A következő fontosabb dá­tumig, január 31-ig min­den kifizető — egyéni vál­lalkozó, kft., hivatal, gyár stb. — köteles igazolást ad­ni 1990. évi kifizetéseiről, il­letve a levont adóelőlegről. Nem mentség az sem, ha ezt valamelyik cég elmu­lasztja, ekkor az állampol­gárnak kell kipréselnie az igazolást másod ... ötöd­munkáltatójától. (Lásd: ön­adózás. Az pedig már egy másik fejezet, hogy melyik oldalt miként bünteti az adójogszabály.) Az érintett pénzintézetek, biztosítók stb. ugyancsak január vé­géig adják ki a kedvezmé­nyekre jogosító igazolásokat. Még ebben a hónapban kell nyilatkozni mindazoknak, akik főállásukon kívül más forrásból nem szereztek jö­vedelmet. Ez esetben a mun­káltató kötelessége az adó­bevallás. Inkább hallgatnak Újdonság, hogy bizonyos befektetések, például rész­vény, üzletrész stb. az adó­alap 30 százalékáig csök­kentő tételek lehetnek. Ezt a kedvezményt gyakran túl is hangsúlyozzák az érték­papírt kínáló pénzintézetek, mint ahogy nagyokat hall­gatnak arról, hogy a rész­vény eladásakor éppen el­lenkező előjelű művelet vá­lik szükségessé. Akkor ugyanis az összeg növeli az adóalapot. Azt mondják az adó­szakemberek, a tavalyi év bevallásainak legnagyobb hibája az volt, hogy sokan nem írták alá a nyomtat­ványt. Ez így érvénytelen — akár haragosunk is készít­hette —, az viszont tény, hogy az aláírás helye a szin­te már észrevehetetlen utol­só utáni sor. Jellemző hiba, hogy a be­fizetendő, vagy a visszaigé­nyelt összeget nem kerekí­tik 100 forintra. Az szja­bevallásoknál ezt a hibát a gép még viszonylag könnyen kiszűri, a vállalkozók ezer forintra kerekített általános forgalmi adójával már kissé nehezebben boldogul. Az utóbbinál a többi adatból nem mindig lehet következ­tetni a helyes nagyságrend­re, s ennek köszönhető, hogy első körben Csongrád me­gyében is több magyaror­szágnyi általános forgalmi adó találtatott. Később ter­mészetesen néhány bevitt adatot el kellett osztani ezerrel. Progresszív nagyvonalúság Az állampolgár bevall, az adófelügyelőség ellenőriz. 1990-ben többek között meg­néztek 500 olyan magánsze­mélyt, akik elmulasztották benyújtani az adóbevallást. Ennél természetesen sokkal többen „blicceltek", az el­lenőrzés azonban megelége­dett a felső félezerrel. Mun­kálkodásuk nem volt ered­ménytelen, találtak néhány millió adóhiányt. Az ellen­őrzőiteknek csak egy tö­redéke adócsaló, a törvény azonban úgy szól: az adó­befizetés nem helyettesíti az adóbevallást. Olyannyira nem, hogy aki két egymás utáni évben 600—600 forint adót visszaigényelhetett vol­na, és erről nagyvonalúan lemondott — pontosabban, nem töltött ki adóbevallást —, pórul járt. Egy közben hatályon kívül helyezett jog­szabály alapján összeadták a két év jövedelmét, ki­számolták az erre járó adót, levonták belőle a befizetett előleget, s végeredményül súlyos tízezreket kaptak adó­hiányként. Természetesen a progresszivitás miatt. A törvénymódosítás után ez a rész annyira szelídült, hogy az ügyfél részére ked­vezőbb szabályt kell alkal­mazni. Ez a fenti példában azt jelenti, hogy vissza kell fizetni az 1200 forintot. Kovács András 81. évfolyam, 8. szám 1991. január 10., csütörtök Szegedi utcák — Szilágyi, a tőkés A Szilágyi utca neve a legutóbbi átkeresztelési hul­lámmal sem változott. A ko­rábban (ki tudja, miért?) borzalmasan elhanyagolt ál­lapotra jutott kátyús, macs­kaköves utcácskát mégis csak emlékezetünkben ku­tathatjuk. \ Olyan utca volt a Szilágyi, a Lechnerröl és Rákócziról elnevezett terek között meg­bújva, akár a mesében a rút kis kacsa. Nem kellett sen­kinek. A mentők döcögtek, szirénáik vijjogtak. Ennyi fért a megroggyant, málla­dozó falak határolta térbe. Mígnem a jéggyár (ma szik­vízüzem és palackozó) mel­letti saroképületet elbontot­ták. Helyét ' városépítésze­tünk méltán hírhedt panel­épülete a Délép kisebb iro­daháza foglalta el. Évekkel később az utca másik sar­kát is elbontották, de ez már a nyolcvanas években történt. Később az elfelejtett utca hirtelen, mintegy a rendszerváltás előszelével előtérbe került. Rehabilitál­ták. Váratlanul feldúlták amúgy hiányos burkolatát, utolsó fáit sorra kivágták ... — Rendbe hozzák az ut­cát! — örvendeztek a kör­nyékbeliek. — De miért? Közel egy évig (ha nem to­vább) találgathatták. Az építők módszeresen, de ké­nyelmesen, széltében-hosszá­ban, egyméteres mélységben forgatták. Ez az utca már nem az az utca. A tűzoltók is elköltöz­tek csinos kis kaszárnyájuk­ból. A piros autók helyére fehérek kerültek; a mentők egyszer s mindenkorra (?) átruccantak a szomszédba. A Délép közben tönkrement, irodaházát a SZESZ vette birtokába. A mentők átköl­tözése folytán megüresedett épületet a Garancia Biztosí­tó Rt. és a Röszkei Kossuth Mgtsz vásárolta meg — jó érzékkel. Rajtuk kívül bér­lőként a Limit Bt., az Agro­floor Kft. és a Centoker Kft. költözött a felújított falak közé. Időközben a SZESZ­irodaházban is albérlőket kerestek, így a Kiszövön kí­vül a KÉSZ, a Modulor Kft., a Volántourist Kft., a Tra­ding Kft., az Ék Kisszövet­kezet, az Agrokomplex és a Hidroven Bt. js odaköltö­zött ... A Szilágyi utcát a szege­di üzleti élet vette birtoká­ba. A Belvároshoz közel eső korábbi periférián ma egy üzlethelyiség jóval drágább, mint a vele párhuzamos Va­dász utcában. A kiültetett facsemeték erősödnek, a pénz forog, az utca szépül. (A Lechner té­ri verebek pedig azt csiripe­lik : a volt Délép-irodaház lapos tetejét beépítik.) A tőke terjeszkedik. A Szilágyi utca „kivirágzott". (Gyenes Kálmán felvételei) Varga Iván

Next

/
Oldalképek
Tartalom