Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-29 / 24. szám

1991.'január 29., kedd Kultúra 5 Ösztöndíj katolikus esztétikára Ivánné Máté Zsuzsanna még nincs harmincéves. 1984-ben diplomázott a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar—nép­müvelés szakán, az oklevél színe bíborban játszott. A következő évben elvégezte az egyetem kiegészítő magyar, majd rá néhány év múlva a Filozófia szakát. Ez utóbbit is vörös diplomával. Aztán ledoktorált és járt Turay Alfréd rektor úr (Hittudományi Főiskola) előadásaira is, miközben kutatóként, kollégiumi neve­lőként, tanárként dolgozott. S most a tanárképző főiskola magyar tanszékén tanítana tovább, ha nem lenne januártól a Soros-ösztöndíj egyik szegedi kedvezményezettje. - Laikusan hangzik a kér­dés, ám mégsem köztudott, ho­gyan kap valaki ösztöndíjat? — Először is jó téma kell, izgalmas, még sok megoldatlan di Hittudományi Főiskola rek­tora és Csetri Lajos, az egye­tem bölcsészkarának tanára. Jómagam az esztétikai kategó­riában pályáztam, tavaly e té­problémával bíró kutatási terű- ren - az ösztöndíj évkönyve let. Aztán szükségeltetik két szerint — tizenegyen kaptak prominens ajánló, akiket az adott témában szaktekintély­ként. neves szakemberként tartanak számon. Mármost az támogatást, köztük például Ottlik Géza, s az esztétika disz­ciplínájának neves tudósai: Földesi F. László, Veres And­in kutatási területem — leegy- rás. Megmondom őszintén, szerúsítve — Sík Sándor nem igazán bíztam a sikerben esztétikája, ajánlóim pedig és egészen megdöbbentem. Turay Alfréd tanár úr, a Szege- amikor meghallottam a jó hírt. Azt hiszem, sokat segített a jó téma. — Részletesebben? — Kettós feladatra vállal­koztam. Meg kell írnom egy esztétikatörténeti tanulmány­kötetet, és össze kell állítani egy szemelvénygyűjteményt. A tanulmánykötet munkacíme: Sík Sándor és más neokatolikus múvészetfilozófusok a két vi­lágháború között. Várhatóan hat-hét elemző dolgozat készül el a „keresztény Magyarország esztétáiról''. Brandenstein Béla, PitroffPál, Pauler Ákos, Prohászka Lajos, Schűtz Antal és természetesen Sík Sándor alkotják ezt az ominózus, és a köztudatból mára teljesen ki­hullott névsort. A '45 utáni szakirodalom ezen esztétákról mindössze néhátly oldalra te­hető. Sík Sándor esztétikája — pedig egy 500 oldalas jelentős műről van szó — azért nem kellett, mert túlságosan spiritu­ális. lelki beállítottságú volt a marxista szemlélet számára. A feladat másik része pedig az lesz. hogy Sík Sándor elfele­dett. egyszer kiadott vagy csak kéziratos formában fennma­radt irodalomesztétikai előadá­sait egy összegező szemelvény­gyűjteménybe először össze­gyűjtsem. Mindezekre egy évem van. A támogatás ez idó "alatt havi 9 ezer forinttal segít, bár a könyvek megjelenésére egyelőre semmi konkrét bizto­sítékom nincsen. Az elkészülő kéziratokat le kell adni az ille­tékes bizottságnak, s hogy lesz-e kiadó, aki megjelenteti,e dolgozatokat, azt még nem tudni Dal Kitüntetések Érdem — csak térden Érdem - csak térden. Ezt egy nehéz napokban is humoránál lévő erdélyi ma­gyar író mondotta, amikor sorra tüntet­ték ki mellőle kortársait. Mindenesetre kényes téma volt. A kitüntetettekről nem mindig lehetett tudni, ki mivel érde­melte ki a megtiszteltetést, ráadásul, aki tényleg megérdemelte, gyanúba kevere­dett. Furcsa fogalmaink vannak a kitün­tetésekről. s talán itt az ideje, hogy az idők változtával fogalmaink is változza­nak. Vagy legalábbis terelődjenek vissza egy lehetőleg tárgyilagos mederbe, hogy pontosan tudjuk, melyik kitüntetést mi­ért, milyen alkalomból, s esetleg milyen áron adják. Ehhez való segítség a Kitüntetések, Ma­kai Ágnes és Héri Vera könyve (Zrínyi Kiadó. 1990.). A kitüntetések történeté­ről. illetve az érdemrendekről írt beve­zető tanulmányban nincs ugyan ki­mondva (a kéziratot 1989-ben zárták le), de érezni lehet a szerkesztői sugallatot. hogy valós képünk akkor lesz. ha a kitiin­tésekről nem a néhai Leonyid Iljics Brezs­nyev feldíszített zakpja jut eszünkbe, s ha minél hamarabb elfeledjük a kommuniz­mus kitünteíésgyöngyszemeit. Az érdem­rendek története sokkal érdekesebb, mintsem például a jövő századi olvasó számára'tűnó jelentőségű anyag kerüljön bele. Maradt hát a történelem, és persze a politika: a szerzők is megjegyzik, hogy a kitüntetések mindig a politika eszközei voltak. Némelyik egy-egy nagyon régi politikáé: kitüntetést, signumot kaptak már a római birodalom provinciafoglaló katonái is, a modern korban adományo­zott érdemrendek őseit pedig jámbor és szegény szerzetes lovagok kaphatták, elő­ször tán II. Orbán pápától, aki keresztes hadjáratot hirdetett a szent helyek visz­szafoglalására. A templomosok és johan­niták, vagy máltai lovagok érdemrendjei­ből származnak a mai napig is létező uralkodói lovagrendek, az angol Térdsza­lagrend. a burgundi eredetű Aranygyap­jas Rend, vagy a dán Elefánt Rend. A kitüntetések története rejtélyeket is tar­togat. Hogyan került az elefánt egy pati­nás dán rendjelbe? Miért bath (fürdő) rend a Bath Rend? Hogy került a térdre a Térdszalagrend?'Ez utóbbival kapcsolat­ban egy monda is fennmaradt. 1348-ban a rendalapító III. Edward angol király sze­relme egy udvari bálon állítólag elvesz­tette harisnyatartó szalagját. A bosszús király a jelenlévők derültsége miatt azt válaszolta, hogy az urak nemsokára meg­tiszteltetésnek érezhetik, ha egy ilyen szalagot viselhetnek a térdükön. A könyvbe külön fejezetet kívánt — és kapott — a magyarországi kitüntetések története. Az első magyar rend. a Szent György Rend például'idősebb, mint az igazán régi Térdszalagrend. Károly Ró­bert alapította 1326-ban. Az eztán követ­kező századok sem szűkölködtek kitünte­tésekben. a kiadványban a Mária Terézia Rendtől a Köztársasági Érdemrendig va­lamennyi megtalálható." A gazdag kép­anyag Németh Ferenc munkája. (panek) Tv-jegyzet Torgyán megdicsőült Hatodszor látom pár órán belül ugyanazt a szerencsétlen madarat, kimászni talpig olajosan az olaj fogságából. Az első két alkalommal még a sajnálat, a szörnyülködés volt bennem a meghatározó érzés, az ötödik-hatodiknál inkább a düh... Állandó feszültséggel várom az újabb és újabb híreket, mi történik az Öböl-térségében. Sorra nézem a híradásokat, s növekvő felháborodással állapítom meg: este 11 órakor, a harmadik hírműsorban szóról szóra ugyanazt a szöveget, kockáról kockára ugyanazt a képet kapom, mint a fél nyolcas elsó híradóban. Ezért, hogy az olajból kikászálódó, a plusz a bejátszásokkal hatodszor látott madár fölbosszant. A világ televíziói percről percre újabb információkkal árasztják el a nézőt, míg a mi híradónkban legfeljebb kezicsókolom-jóéjsza­kát szintű patronok robbannak (ha még robbannak) Patriotok helyett. Á mi jópofa műsorvezetőnk számára a háború is csak egy alkalom arra, hogy saját személyét tolja be közénk a képer­nyőn keresztül — a háborús híradás helyett. A mi műsorveze­tőnk emellett a vasárnapi HÉT-ben sztárriporteri kettőst is alakítani óhajtott fahangű. artikulációra képtelen partnerével együtt. „Minik most eztet kicsinájjuk" — gondolhatták, midón Torgyán Józsefet leültették magukkal szemben, s a televíziós interjúvolás mélypontját, a szakma megcsúfolását. mindenféle hírműsor szégyenét produkálták. Távolról sem tartozom Torgyán József oda 1" hnei közé. Sokszor úgy érzem, felelőtlen bohóckodás az. amit ő politizá­lás címén művel. Ez esetben azonban olyannyira mcp!•• sóült, oly erkölcsi magasba emelkedett a két sztárriporter jó\ olIából, amit csak a tévé kettősének alulmúlhatatlan produkciója magyaráz. Többek közt kiválónak hirdetett memóriáját akarták a riporterek próbára tenni, amikor bizonyítványairól faggatták a pártvezért. Elmondta, általános iskolában kitűnő, később közepes tanuló volt. mire a sztárriporter — mintha a kitűnő értesítőket leplezné le — sorolni kezdte Torgyán közepes jegyeit — a középiskolás bizonyítványból. Unalomig emleget­tük már manapság a koncepciós pereket, a sztárkettös kijelen­tései azonban pontosan azokra az én rendszerekre hasonlítot­tak. melyeknek kiagyalóit a valóság vajmi kevéssé zavarja. Úgv tűnt a rendszerváltás idején: a hiteles, pontos tájékozta­táshoz csupán az információáramlás szabaddá tétele szüksé­geltetik. A televízió hírműsorai most drámai eróvel győztek meg bennünket arról: az információval bánni képes, a szakmát (s nem magukat) tisztelő, hiteles emberekre is szükség — lenne. Balogh Tamás „Folyó hó 27-én. vasárnap a Hét című műsorban Juszt László és Franka Tibor interjút készített Torgyán József országgyűlési képviselő úrral A két újságíró magatartása szakmailag elfogadhatatlan/emberileg félháborító volt. Tor­gyán képviselő úrtól már bocsánatot kértünk, és felajánlottuk neki, hogy a közeli napokban újra meghívjuk televíziós beszélgetésre A Hét főszerkesztője a két újságírót írásban már figyel­meztette. Az MTV vezetősége további szankciót is foganatosí­tott velük szemben, de az erre vonatkozó levél tartalmát csak kedden hozzuk nyilvánosságra, midőn a két érintett a levelet már átvette." — hangzik Hankiss Elemérnek, az MTV elnöké­nek az Országos Sajtószolgálathoz eljuttatott közleménye. 0 Az iskolaszék elsó fokú isko­lai hatóság volt, amely a községi és felekezeti iskolák fenntartá­sát, működtetését, tárgyi, sze­mélyi feltételeinek biztosítását végezte 1868 és 1948 között. Szervezetét, hatáskörét a 1868-i XXXVIII. törvény, valamint az 1876-i XXVIII. törvény hatá­rozta meg. Gyakorlatilag há­rom formában működött: állami iskolai gondnokság, köz­ségi iskolaszék és felekezeti isko­laszék. A községi iskolaszéket választott elnök vezette, a fele­kezeti iskolaszék elnöke viszont a helyi egyházközség lelkésze volt. Feladatuk, hatáskörük egyébiránt nagyon hasonló volt. Kiterjedt az oktatás rend­jének fenntartására, gazdasági ügyek intézésére, az iskolában folyó oktató-neveló munka el­lenőrzésére. Nagyon lényeges viszont, hogy nem zavarhatták a tanítás menetét, intézkedési jo­guk nem volt. nem adhattak uta­sítást a tanítónak, vagy az iskola igazgatójának. Észrevételeiket, tapasztalataikat csak az iskola­szék ülésein tehették szóvá, ahol hivatalból mindig jelen volt a tanító, igazgató, illetve nagyobb iskolák esetében a tan­testület választott képviselői is. A közvéleményben, dc a megjelent tanulmányokban sem kap többnyire hangsúlyt az a tény, hogy ténykedésük — talán legfontosabb — területe. a tanítók, illetve igazgatók vá­lasztásával kapcsolatos felada­tok elvégzése volt, ezzel is bizto­sítva, hogy megfelelő szakem­berek irányítsák a tanulóifjúság nevelését. Az iskolaszékek önállóan működtek, de tevékenységük alapvetően mégis a tanfelügye­letek ellenőrzése alatt állt. Fel­tétlenül meg kell jegyeznem azt. hogy az iskolaszékek döntő többsége megfelelt a társadalmi elvárásoknak, lehetővé tette az iskolák bizonyos fokú önállósá­gát. a helyi közigazgatás figyel­mét az oktatásügy felé fordí­totta, összességében hozzájá­rult a magyar oktatásügy fejlő­déséhez. 0 A sok eltérő értelmezés, szakmailag megalapozatlan vélemény, esetenként a történelmi tények ismeretének teljes hiánya lehetetlenné teszi azt, hogy az iskolaszékek működésének történeti előzményeiről, de különösen jövő­beli szerepéről, szükségességéről a szakmai és laikus közvé­lemény érdemleges vitát folytasson. A különböző (gyakran egymásnak teljesen ellentmondó) vélemények és saját el­képzeléseim vázolása előtt szükségesnek tartom a történeti előzmények ismertetését. A szélsőséges vélemények, de a koncepciótlanság és a hozzá nem értés is nehezíti elő­remutató elképzelések kialakí­tását. Legnagyobb problémá­nak azt látom, hogy a szakem­berek többsége is valamilyen érzelmi megközelítést alkalmaz (teljes elutasítás"'vagy a magyar oktatásügy minden gondját megoldó iskolaszék), ahelyett, hogy abból indulna ki, hogy — az elnevezéstói függetlenül — szükséges az oktatásban egy olyan szervezet, amclv biztosít­ja a társadalmi kontrollt, összehangolja az iskolafenntar­tók, a pedagóguskollektívák és a szülök-gyerekek érdekeit, egyben megteremti a kapcsola­tot a helyi önkormányzatokkal és egyéb közösségekkel. kőzve títi a helyi érdekeket, elváráso­kat az állami szervek (például tankerületi főigazgatóságok, megyei szakfelügyeletek stb.) felé. Mindezt úgy képviseli, hogy minél nagyobb mértékben érvényesüljenek a szakmai ér­tékek az igazgatók és a pedagó­gusok kiválasztásában. Az iskolaszékek feladatait az alábbiakban foglalom össze. Az iskolák igazgatói pályázatával kapcsolatos ügyek intézése, a beérkezett pályázatok elbírá­lása. javaslattétel igazgatói ki­nevezésekre. A kinevezés az is­kolafenntartójogköre. elutasít­hatja az iskolaszék javaslatát, de más személyt nem nevezhet ki. Figyelemmel kísérik ?z isko­lákban folyó munkát, a kedve­zőtlen jelenségeket jelzik és ja­vaslatot tesznek intézkedé­sekre. ázcivezik az iskolák kap­csolatait társadalmi szervekkel, patrónusokkal, segítik az okta­tás feltételeinek javítását. Hangsúlyozni szeretném, hogy az iskola ó; igazgató végzi a tantestületre támaszkodva, a tanári önálló­ság figyelembevételével, a min­denkori oktatásügyi előírások­nak megfelelően. A helyi oktatásirányítás és a minisztérium között szükséges­nek tartok egy olyan — területi alapon szerveződő — oktatás­irányítási szervezet létrehozá­sát, amely biztosítja a hatékony szakmai felügyeletet, és az — általam szükségesnek tartott Nemzeti Alaptanterv — köve­telményeinek betartását. Jelen pillanatban ennek közigazga­tási keretei nem láthatók vilá­gosan. Megfontolandónak tar­tom a tankerületekhez kapcso­lódó szakfelügyeleti rendszer bevezetését. L 3. A továbbiakban ismertetem az általam reálisnak tartott le­hetőségeket. Íz önkormányzathoz kap­i ító iskolaszéket a képvi­selő-testület választja meg az önkormányzat működésének időtartamára. Állandó tagjai­nak létszáma 5—11 fő lehetne. A meghívott — szakértő — ta­gok létszáma a mindenkori fel­adattól függ. Az igazgatói pályázatok inté­zésével kapcsolatban a testület kiegészül az iskolai pedagógus­és szülói kollektíva által válasz­tott 2-2 fővel, akik ebben az esetben az állandó tagokkal azonos jogokkal rendelkeznek, ezáltal biztosított az érintett pe­dagógusok és szülők részvétele a döntésben. Önkormányzathoz és isko­lákhoz kapcsolódó iskolaszék tagságának egy részét (5—15 fő) a képviselő-testület, másik részét elektori rendszerben a település iskoláinak pedagógu­sai (3—8 fö) és szülői közössé­gei (2—7 fö) választják meg. Lényeges, hogy a képviselő-tes­tület és a pedagógusok — szü­lők által választott tagok lét­száma azonos legyen. Lehetőség van arra. hogy több iskola területi, vagy szak­mai elrendezés alapján hozzon létre iskolaszéket, illetve arra is, hogy minden iskola létre­hozza a maga iskolaszékét. F.rrc találunk példát Pécsett. Tagjait felkért tekintélyes em­berek, pedagógusok, szülők egyaránt alkothatják. A válasz­tás lebonyolítására az elektori rendszer a legalkalmasabb, mert így biztosítható az érde­keltek részvétele a választás­ban. Az önkormányzat megbí­zott képviselője hivatalból tagja a testületnek. Magam részéről az elsó két variációt tartom hatékonvnak 0­Beszélni kell arról a gyakran hangoztatott véleményről is, hogy az iskolaszék létrehozása szükségtelen, mert fe ludat körét az önkormányzat oktatási bi­zottsága is el tudja látni. Ennek az elképzelésnek is van reali­tása, de ebben az esetben a bizottság létrehozása különös figyelmet igényel. Igazgatói pá­lyázatok elbírálására viszont csak az első alternatívában ja­vasolt személyekkel kiegé­szülve tartom alkalmasnak. Nem tartom megalapozott­nak azokat a véleményeket, amelyek vétójogot biztosítaná­nak a pedagóguskollektívának, mert ez fokozhatja a kontrasze­lekciót, és megakadályozhatják az igazgatót hatékony irányító munkájának kialakításában. dr. Kovács Kálmán (Jelen tanulmányt n Ke­reszténydemokrata Néppárt szegedi szerv, oktatási bizott­sága vitaindító anyagként tálja a szakmai és politikai közvélemény elé, abból a cél­ból, hogy közoktatásunk fej­lesztését ezzel is elősegítsük.) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom