Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

1991. január 2., szerda Hetedhét határon 3 A mester szimultánja (Folytatás az 1. oldalról.) sze egy ugyanekkora alapterületű. de városkörnyéki, telepi lakáséval, sem egy angol típusú újszegedi ház egy hattyastelepi 150 éves épülettel. Csínyján kell bánni az iparűzési adóval is, hiszen biztatni akarjuk az újonnan indult vállalkozásokat. Vagyis nem marad más megoldás, mint a kényszerűségből kivetett helyi adók rendszerét szinte személyre szabottan, egyéni mérlegelés szerint megalkotni. S ha túl leszünk ezen a népszerűtlen feladaton, még mindig előfordulhat, hogy némely városi tevékenységekre nem lesz elég pénz. vagyis kénytelenek leszünk prioritásokat is állítani. • — Gondolom, az október 23-ától eltelt kát hónap jórészt az „örökség" áttekintésével telt el. Mire jutottak? — Nem tartunk a végén. Az mindenesetre látszik, hogy vannak rejtett tartalékok, különösen a város által működtetett cégek gazdálkodásának ésszerűsítésétől várok eredményeket. Az úgynevezett felügyelőbizottságok már működnek, az a legfőbb feladatuk, hogy a vállalatok szakemberei által jórészt már kidolgozott, a gazdaságos, hatékony működést célzó átalakulás módozatait föltérképezzék. — Mik a megoldások? A vállalatok különböző egységeinek szétválása? Privatizáció? — Is-is. A szervezésben szintén lehetnek tartalékok. Ahogy mondják: minden megoldás érdekel. De tudni kell, hogy mindez időigényes. E vállalatok — a közlekedési vállalat, az 1KV, a városgazdálkodás és a többi — tevékenységének átvilágítása után azonnal döntünk, hiszen máris nagy késésben vagyunk. A vállalatok racionalizálását, privatizációját, átszervezesét, ha kell a teljes struktúra átalakítását a 91-es év első felében meg kell csinálni. — Kívülről és belülről is érik vádak az önkormányzatot: maguk a képviselők ironizálnak azon, hogy tűzoltómunkára kényszerülnek, a választásokon meghirdetett koncepcionális megfontolások nélkül, részletkérdésekben döntenek, hol ide kapnak, hol oda. — A ránk zuhant aprómunka oly mértékben leköti az energiáinkat, hogy valóban nem volt mód eddig távlatosabb témákkal foglalkozni. Magam szomorúan konstatálom, hogy ad hoc-jelleggel kényszerülünk dolgozni, fogalmam sincs, még meddig. Nagy reményeket fűzök a nemrégiben fölállt bizottságok és a szakmai apparátus munkába lendüléséhez. Mégis meg kell jegyeznem: az a benyomásom néha, hogy Szegeden október 23-ától számítódik az idő. Senki sem gondol arra, hogy azelőtt, az elődeink néha hetekig-hónapokig tárgyalgattak, abszolút eredménytelenül — és senki sem kérte számon. Tőlünk azonnali eredményeket várnak az emberek, mi magunk is, saját magunktól. De a tüzeket muszáj oltani. — Miben bízik? — A bizalomban. Abban, hogy a jelenlegi városi képviselőket és a vezetőket Szeged polgárai maguk közül választották, vagyis tudják, hogy az érdekeik szérint dolgozunk. Ez az önkormányzat lényege. Ha ezt sosem tévesztjük szem elől, ha minden alkalommal pontosan tájékoztatjuk a polgárokat a valamennyiünket érintő viszonyokról és teendőkről, ha megmondjuk, mitől mi várható és mi nem, ha az összes városlakó tisztán lát és megtarthatjuk a bizalmukat — akkor képesek leszünk ötről a hatra jutni. Sulyok Erzsébet Egy műszakos a Szervo Januártól egy műszakban fo-| gadja ügyfeleit a Kálvária sugárúti Szervó Autójavító Vállalat. Az intézkedés egyúttal húsz dolgozó munkahelyébe is került; szerelók, lakatosok, szervizmunkások, raktárosok és ügyintézők váltak ily módon feleslegessé. A vállalat vezetése az autójavító-kapacitás 75 százalékos kihasználtságával indokolta a lépést. A jövót sem látja túl biztatónak. hiszen „az üzemanyagárak a nyugati szintet, akár az egy dollár/litert is elérhetik. A keleti gépkocsik ára 70—100 százalékkal, az alkatrészárak 100— 200 százalékkal növekedhetnek. A várható kötelező biztosítás előreláthatóan 6000forint/év költségnövekedést okoz, illetve a casco díja differenciáltan a többszörösére nőhet". Az egy műszakos munkarend kapacitás-kihasználtságát 90 százalékosra tervezik, a szerviz 7 órától 15 óráig lesz nyitva. „A minél több, de éppen csak elfogadható szintű munkavégzés helyett a kevesebb, de jobb minőségű, és emiatt értékesebb munkavégzés, megbízhatóbb munkavállalás és valódi, színvonalas ügyfélszolgálat A kevesebben, de jobban célkitűzés egy, a jövőben is életképes, belvárosi elit szerviz-koncepciót készíthet elő." Az ügyfelek erre nem mondhatnak mást: úgy legyen! K. A. Pillanatkép Bóbitások Nagyon várta ezt a harmincadikai kupát. Már két hete nem futballozott, s most a Sportcsarnokban igazán jó volt a hangulat. Az első felfutása után jól adott be. a csatár alig maradt le a labdáról. Az a bizonyos átadás, a kezdés után egy perc 50 másodperccel, kicsit magasan érkezett. Nyújtózkodott, de csak a védővel találkozott. Érezte, hogy szakad, arcát azonnal elöntötte a vér. Lőttek a szilveszternek — gondolta —, miközben elsősegélynyújtás gyanánt óriási fehér turbánt varázsoltak a fejére. Az ügyeleten összevarrták a sebet, maradt azonban egy három centiméter átmérőjű. 10 centis fehér gézhenger. Majd nyolc nap múlva le veheti, vigasztalták. Otthon megnézte magát a tükörben, s volt valami hülyegyerek abban, aki visszanézett. Rajta fog nevetni az egész társaság, ha csak a barátját veszi alapul, aki nem bírt magával, amikor meglátta a bóbitáját. Legutoljára érkezett. Az előteret már elborították a cipók, a zene elviselhető hangerővel szólt, az ilyenkor szokásos zsivaj azonban teljesen hiányzott. Pontosan az az óriási nevetés fogadta, amire számított, s zavartan tapogatta a fejét. A nevetókórus, számszerint 19 fiatalember, mihdenkinek a fején az övéhez kísértetiesen hasonló bóbita... F.z a szilveszter már mindenkinek így fog megmaradni: a bóbitás, meg akkor is. ha hajnalra már csak az ó fején díszelgett az odavarrt gézhenger. (kovács) Tehénbú „Se a tejünk, se a húsunk nem kell" Éjféltájt Alkonyul. Nincs hidegebb, mint egyébként, és több hó sem esett, mint szokott F.z az év utolsó napia Az első teendő az alvás. Hány óra? Kettő, délután. Egyedül vagyok, délután. Feketülnek a: árnyak, est közeleg. Ülve várom, feketiilök én is. Trombitaszó harsan, messze, alig ér el a fülembe Trombitaszó, harsány, arról beszél, hogy valaminek vége. „ Vége az évnek, hála az égnek." Az élet pedig folydogál tovább, sétálni, sétálni indulok. Lehetne csend, de petárdák durrognak. Ez egy városbéli évzárás. Pedig lehetne csend. Azt képzelem, hogy egyedül vagyok, csak egyedül. Azt képzelem, hogy ez egy szép nap. Azt képzelem, hogy valakit kézenfogva vezetek át a közeli jövőbe. Azt képzelem, hogy van olyan, aki velem jön. Azt képzelem, és iszom egy korty konyakot. És sétálni indulok, és örülök annak, hogy felettem ibolyaszínre váltott az ég. És nem tulajdon, nagyszerű szememmel nézek az égre. és szuggerálom agyamba, hogy késő. Azt szuggerálom, hogy nem történi semmi különös. Egyszerűen este van Szilveszter éjszakája. C. J. A tejtermelés válsága megyénkben is szorító gond A tehénállomány és a hozamok mai szintjén a vásárlóerő megcsappanásával 1991-ben előreláthatóan a kifejt tejnek nálunk csak fele kel el az üzletekben. A fölösleg exportja tetemes támogatást igényelne, s ebben a nagyságrendben elképzelhetetlen. A kényszerű leépítés elkerülhetetlen. hogy ennek terhei hogyan oszoljanak meg a termelök. feldolgozók és a vkoltségvetés között, még ma is talány. Az átmeneti állapotot jelzi. hogy .a termelők felvásárlási szerződés nélkül indulnak az uj esztendőnek. A legutóbbi kompromiszszumkeresó tárgyalás a napokban volt. s eredménytelenül zárult. A tejipar továbbra is tartja magát ahhoz a'z elképzeléshez, mely szerint az idén leadott tejmenny iség felére köt csak hatósági áras szerződést, a fennmaradó részéért annyit fizet, amennyi az exportból megtérül, s azt is csak az értékesítés után. Ez lényegesen alacsonyabb árat sejtet. Korom Sándor, a megyei agrárkamara tanácsosa, mint a megbeszélésen résztvevő egyik érdekképviseleti szervezet képviselője szerint a közös teherviselés jegyében a termelók legfeljebb 20 százalékos önkorlátozást tudnak vállalni. A spontán visszaesés az utóbbi hónapokban már érzékelhető a téeszek és egyéni gazdák körében. Az áüomanycsökkentés gátja, hogy nincs kinek leadni a levágásra ítélt teheneket. A marhahús exportja a telített piacokon csak igen nyomott áron lehetséges, ha egyáltalán akad vevő. így a húsipari vállalatok nem kívánják önként e terhet a nyakukba-venni. A tejipar a kormányszintű döntések hiányával magyarázza késlekedését, illetve azt. hogy nem enged az általa előterjesztett feltételekből. A következő érdekegyeztető tanácskozást az írásba foglalt szerződési ajánlat megszületését követően tartják meg. Nem lesz könnyű a megegyezés, de bizakodjunk. A veszekedés, az egymásra mutogatás anarchiáját senki sem akarhatja. T. Sz. I. Göncz Árpád újévi köszöntője: Sült galambot senkitől nem várhatunk E

lbúcsúztattuk a magunk mögött hagyott sorsfordító évet. most hadd kívánjak én, innét, hazánk minden polgárának, s hazánk határain túl minden magyarnak az új esztendőkre erőt. egészséget. Könnyű évet magunknak aligha kívánhatok, mert ha nem is mindenkinek, de nagyon sokunknak igencsak nehéz esztendeje ígérkezik. Ne áltassuk magunkat: amiben eddig éltünk, s amit sokan, jó ideig, egy igazságosabb társadalom ígéretének véltek, reménytelenül összeomlott. Látszólagos létbiztonságunkért. szerény jólétünkért most kell megfizetnünk, mégpedig drágán. Visszaút nipcs. Ebből a helyzetből csak előre menekülhetünk: alkalmazkodnunk kell a világ — sokunk által annyira és oly régóta áhított — gazdasági rendjéhez, hogy jelenlegi gondjainkon mielőbb felülkerekedjünk. A tavalyi év jócskán hozott számunkra meglepetést: kiderült, hogy nem elég jogszabályokból, törvényekből, parlamentarizmusból felhúznunk a demokrácia intézményfalait. attól az épület még nem válik lakályossá. Ha azt kívánjuk, hogy meghitt és lakható legyen, be is kell rendeznünk. az pedig gazdasági kérdés. De ameddig idáig eljutunk — márpedig biztos, hogy eljutunk —, meg kell tanulnunk békességben együtt élni ebben a szegényes hajlékban is. Ez rajtunk áll: ehhez mástól — kívülről — hiába várunk segítséget. De valljuk be, ugyancsak sokan megtanultuk már ennek a művészetét. Hadifogságban, táborban, börtönben, társbérletben. Sült galambot senkitől nem várhatunk. A kormánytól is csak egyvalamit: világosan vessen számot a helyzettel, szabja meg a tennivalók sorrendjét, tárja az ország gondolkodó, s mint több ízben bebizonyította, felnőtt és felelős népe elé, hogy miért és mekkora áldozatot kell vállalnia tulajdon jövője érdekében. S kinek mekkorát. Mert ha az ország a jövőjéért lemond a tisztes szegénység egyenlőségéről, azt joggal kívánja, hogy elviselhetetlen teher senkire ne háruljon, s az átmenet árát ki-ki a teherbírása arányában, igazságosan fizesse. Mert a nép nem statisztikai adat, a nemzet megmaradása nemcsak szellem, de betevő falat kérdése is. Sok mindenről le kell majd mondanunk, sok olyasmiről, amit pótolnunk évekbe telik. De emberekről lemondanunk nem szabad, s ez nem csupán szociálpolitika, hanem mindenekelőtt tudatos és minden politikai döntést átható értékválasztás kérdése. A Nyugattól csak egyet várhatunk: döbbenjen rá végre, hogy önmagán segít, ha Kelet-Közép-Európa keserves jelenén könnyít. Amit mi tettünk a/ egységes Európa létrejötte érdekében, azt önmagunkért is tettük; amit ók tesznek Európa valóságos egysege érdekeben. azt ők sem csak értünk teszik, hanem önmagukért is. hiszen nem csak politikai, hanem a gazdasági nyomor is fertőz. De legtöbbet önmagunktól várhatunk és kell is elvárnunk: társadalmi méretű együttérzést és együttműködést. Háborút, ostromot, forradalmat, árvizet és földindulást, sót s/egenyxéget is csak társadalmi együttérzés, kölcsönös segítő szándék segít átvészelni. A társadalmat ilyenkor a módosabbak önként vállalt lemondása, a szorosra fűzött családok, a jószomszédság. a sok-sok kisközösség, az egymást el nem engedő kezek sokasága tartja össze. N

e higgyék, hogy ha nehéz évet ígérek, borúlátó vagyok: derűs csak az lehet, aki számot vet a valósággal. Hadd mondjam meg: én már átéltem ebben az országban két csodát, negyvenötben és ötvenhatban. Ismerem az országot, tudom, hogv a türelmetlenség színe alatt most is tettvágy feszül, mint akkor, ráadásul most nem romokból kell az országot felépítenünk, s nem világhatalmakkal állunk szemben. csak a magunk szegénységének és igényeinek feszítő ellentétével, amit ha könnyen nem is, de föl lehet oldani Igen: 1991 embertpróbáló és emberséget próbáló, társadalomkovácsoló esztendő lesz, történelemformáló esztendő — s hiszem, hogv nem közös szégyenünk, hanem mindannyiunk közös büszkesége. Ehhez adjon az Isten mindannyiunknak erőt. egészségét. türelmet és bölcsességet. (MTI) Kopó érme Leesett a húszfilléres — konstatáltam kissé rezignáltán a minap öltözködés közben. A kopott kis érme az asztalon landolt, és mikor úgy egy hét múlva (sic!) asztalt törölgettem: a padlóra huppant. Alig két hétre rá söprögetésre adván fejem, újra előbukkant. Nézem, nézegetem a piszkosszürke pénzdarabot a szemét között, és azt kérdezem: Mit kapok én érted, mikor már a tízfilléres rajzlap is nyolcvan fillérbe kerül? így hát kidobtam. Tegnap, ahogy veszem le a kabátom: kiesett belőle egy forintos... A. I. Szív az utas, hála MÁV! Kapkodva szedjük a cókmókunkat Cegléd tornyait meglátva a vonatból — elvégre alig pár perc van a debreceni vonat érkezése, s a Pestről Szegedre tartó „átszálló" megállása között — gondoljuk mi. A pár perc azonban mar bőven eltelik, a 11.18-as vonatnak már jönni kellett volna, amikor szól a hangosbeszélő: Szegedre legközelebb 15.18-kor indul vonat. Még mindig optimistán, tévedésnek gondoljuk a dolgot, négy órácska várakozás kicsit sok lenne négy perc helyett... Nem tévedés, kihasználatlanság miatt nem közlekedteti a MÁV ezt a vonatot — világosítanak fel a forgalmi irodán. >> mindjárt meg is kérdik, hányan várnak odakinn. Száznál nem lehet sokkal több. mondom, mire közlik, nvilván nem néznek tévét, nem hallgatnak rádiót az emberek. ezért nem tudják, informálódni kell indulás előtt. Tévétnemnézésem miatti szégyenemmel, s három útitársammal együtt nemsokára a nagykőrösi országúton ballagunk, s látjuk: az autóstop ötlete nemcsak bennünk merült fel. Lágyan anyázó további fiatalok integetnek szerencséjükért. Szerencse pedig egy-egy kocsi formájában meg is jelenik, s ha tíz-húsz kilométeres szakaszokban is. de közeledünk Szeged felé. Egy-egy átszállási időszakot egy-egy, a szovjet vodka — minden nehézséggel dacoló kiváló minősége — ellenőrzésének szentelt szünet szakít meg. s így szeretett városunk közeledte'vel Mg kedélyünk hőfoka egyre magasabb Midőn — másfél órával később szándékolt érkezésünknél, két és féllel hamarabb a MAV által nyújtott lehetőségnél — ismét Szeged levegőjét (is) szívhatjuk, kedvünk pompás, hangulatunk rózsás, már csak apróbb utántöltés, és szavatolt a vidám óévbúcsúztatás. S szívünk megtelik a hála melegével az államvasutak előrelátásáért: mily jó, hogy oly embereket is foglalkoztat magas beosztásban, kik az úttörővasút kivételével más sínjármű fedélzetén még nem jártak, s így az általuk jobban ismert közúti közlekedés terepére irányítva utasaikat. őket sosem remélt kalandokhoz segítik, még az év utolsó napjaiban is. (balogh)