Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-23 / 19. szám

1991. január 23., szerda Kultúra 3 Robusztus termetű ember Aki beszélt, találkozott már Juhász Józseffel, bizonyosan észlelte, hogy a fizikai valóságon túl természetében, egyéniségében is van valami, amit az erő jelenlétének nevezhetnénk. Gyakran beszél hangosan, nevet fel messzehangzón, használ széles gesztusokat. A színpadon ő a hőstenor. Canio: „Öltsd fel zekédet és kend be liszttel a képed." Otelló: „Búcsúzom tőled, te szent, gyönyörű emlék!" Bánk: „Szakadj rám, óh ég boltozatja." Olyan mondatok ezek, melyek még az operák patetikus szövegviszonyait figyelembe véve is feltűnően messze állnak a köznapoktól. S messze állnak mai világunktól azok a vándorszínészek, hadvezérek, hercegek, grófok, kiket nap mint nap megelevenít. A maga nemében különös figura Juhász József is. Szélsőséges, szenvedélyes alkat. Egyik Luna gróf-partnere mesélte, hogy a Trubadur elsó felvonásának végén, a párbajban oly eróvel csap le rá. mint Manrico, hogy mindig retteg: kettétörik a penge. Pedig az illető nem épp gyönge legény. Miképpen hasonlóan jó erőben van az a másik kollégája A hostenor Juhász József 60 éves Juhász József Canio jelmezéhen is. akivel a Macbethben léptek föl. Az egyik előadáson — tán épp rádióközvetítés volt — akkora hévvel vívott, mint Macduff (ejtsd: mekdöf), hogy valóban „megdöfte" ót. véletlenül telibe találta az orrát; úgyhogy derék baritonista az este tényleg vérben fuldokolva énekelte Macbeth halálát. Nem a poén kedvéért meséltem el ezeket a történeteket, hanem azért, hogy érzékeltessem a művész színpadi indulatának mértékét, az átélés vehemenciáját. Mindezt azonban akár mulatságosnak is tekinthetnénk, ha nem állna mögötte a hang. A hóstenor. Ez az időnként félelmetes erővel megszólaló, érces orgánum, melynek immár hatvanon túl sem jelent problémát egy-egy magas bé vagy há megszólaltatása. Ritka adottság. Magyarországon Karizs Bélán kívül ma talán senki más nem rendelkezik hasonló vokális képességekkel. Régen se sokan voltak, a felvételek tanúsága szerint Laczó István vagy- Joviczky József lehetett hasonlóan hősi tenor. A konkurencia, de még az utánpótlás se nagyon tolakszik. Szép hangú fiatalok még csak akadnak, leendó höstenorok. reménybeli Otellók. Radamesek. Caniók végképp nem látszanak. (Azaz bocsánat; hallatszanak.) Ezért aztán nem csoda, hogy Juhász Józsefre a hivatalos nyugdíjkorhatár fölött is szüksége lesz a szegedi operának: Marok Tamás Kommunikációs tréning A száz szoba titka Harmincan ülnek körben a teremben és Mucsányi Jánost hallgatják. Ezúttal nem a televízióból, de fokozottan „egyenes adásban". A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola retorikatanára 14 hetes kommunikációs készségfejlesztő kurzust vezet a szegedi Ifjúsági Irodában. A kurzus, bár témaköre a beszédtechnikától a magatartásformákig ágazik szét. egy fö kérdésre összpontosít: hogyan kommunikáljunk, hogy annak módja összhangban legyen egy éniségünk habitusával. Mert bizony egy ezerarcú metaforikus világban botladozunk, a szavak és tettek különös átfedései között, s e világot ráadásul mi vonjuk magunk köré. A szavak lassan tett értékűvé válnak, a mondatoknak, akár jóságosak, mint a kitárt kar, akár erőszakosak, mint egy elcsattant pofon — ereje van. Csak tudni kell bánni vele. — Milyen módon fejleszthető a kommunikációs készség? — Kívülről úgy néz ki, hogy bejön a „buta" kommunikátor, kiképzik és profiként távozik innen Holott tulajdonképpen önfejlesztésről van szó. Bár e/t retorika cím alatt naponta tanítom a főiskolán, az a tapasztalatom. hogy csupán csak tanítással nem lehet fejleszteni. Inspirálni lehet, apró megoldásokat bemutatni, amelyeket aztan az egyén saját szúrójen vagy átereszt. vagy nem. S ha igen, akkor is le kell fordítani saját nyelvére, csak úgy válhat hasznára. Mondhat bármiiyen okos dolgot a szakember, a változtatást. az igazi munkát a tanítvány végzi. En csak annyit tehetek, hogy tükröt tartok elé. — Nem tartasz attól, hogy a bizonytalan egyéniségűeket esetleg megzavarja ez? — Természetesen ennek fennáll a veszélye. De meg ezek a zavarok is tnspirálóak, olyan következtetéseket lehet belőlük levonni, amelyek alapján az illető továbbgondolhatja, mi az. amin változtatnia kell. Végül is, akik eljönnek, nemcsak a kurzus heti két órájában foglalkoznak a dologgal. — Előadás közben gyakran beszélsz saját tapasztalataidról. Miért? — Igen, fontosnak érzem megosztani a saját kétségeimet és ingadozásaimat, mert ahhoz, hogy mi itt rövid idó alatt eredményesen dolgozzunk együtt, valamiképpen meg kell nyílnunk egymás elórr Mindemellett. őszintén szólva, még nem vagyok biztos benne, hogy az én személyiségem elegendő lesz ehhez. Különben félidő tájt a kurzus gyakorlati részét átveszi a feleségem. O logopédus, tehát a szakmai ráérzéseire is számíthatunk majd. Miből áll a gyakorlati rész? — A bevezető gyakorlatok a személyiség kinyílására, a bizalom erősítésére és ezeken keresztül a csoport építésére szolgálnak. — Hallottam, hogy videofelvételeket is használtok. — Nem videofilmeket, a képmagnót mint eszközt használjuk. Különböző helyzetekben beszéltetjük majd az embereket, ezt felvesszük és rövid időn belüi visszajátszuk. hogy önmagukat láthassák. A film pontos és kíméletlen, ezért remekül felhasználható. Persze a látottak elemzését nem ugy kell elképzelni. hogy annak során egyedüli és követendő megoldásokat tanácsolunk majd. Nem, inkább a különböző magatartási variációkat igyekszünk megvilágítani. — Mennyire kell megnyílnia annak, aki a kurzuson részi vesz? — Mindenki egyénileg dönti el — ha az ember lelke egy százszobás kastélyhoz hasonlítható —, hogy hányat nyit ki az emberek előtt. Egészségtelen volna valamennyit kitárni, s ez lehetetlen is. Viszont, miután valaki eldöntötte. meddig ereszt be. akkor onnan természetesen jeleket várunk tőle Somogyi P. Sándor Hűlt sorok Először sirályoknak hittem mind. mert a múltkor is elég tekintélyes sirálycsapat úszott a Tiszán. Volt nekik technikájuk is. mint a jól képzett labdarúgóknak. Úgy csinálták a dolgot, hogy egymáshoz, elég közel gubbasztottak a vízfelületen és együtt haladtak (nem úsztak!) az árral így megtettek pár száz métert, majd valaki inteti nekik, bár lehet, hogy volt közöttük egy vezér es az adott jelet (a fósirály). es akkor, mintha papírlapot emelnénk fel az asztallapról, elóször az élboly röppent fel, s szép folyamatosan a többi Ezután a levegőből egyszer csak újra lecsaptak a vízre, méghozzá pontosan arra a helyre, ahonnan az előbb indultak, és ismét az árra bízták magukat. Ezt a jelenséget figyeltem meg pár napja, s úgy hiszem, a megfigyelés tartalma elég szimbolikus lehet. Akinek kedve támad, használja fel, úgy a politikában, mint a magúnéletében. En nem akarom senki szájúba adni a szavakar (lévén, asenkinek nincs szája), másodsorban nem árt olvasóink fantáziáját edzésben tartani. Es félni sem kell tőle, hisz nem mindig a fantázia u pletyka kezdete. Mindezzel szemben, most is látható néhány úszó fehér folt a Tiszán, csak ezek épp soha nem repülnek föl. aztán vissza a kiindulási helyre. Ebből egyből gondoltam, ezek csakis jégtáblák lehelnek, vagy azokat szimbolizálják P. SZ. Szidjuk-e a kormányt? • • Ö

nök egy szorongó műsorvezetőt láttak vasárnap este A Hét műsorában. Pálfy G. István főszerkesztő egy prekoncepcióval szaladt egy prognosztizálható prekoncepció elé, azért foglalkoznak kevesebbet az Öböllel, mondta, nehogy elvonja a figyelmet a fontos hazai ügyekről. A dolog azért ördögi, mert a néző az Öböl ügyeire speciel kíváncsibb lehetett, s bármennyire is rosszindulatú és gálád a feltételezés. de a háború össznépi lelki hatásai a legkritikusabb pillanatban segítettek a kormányon. A kormánykörökhöz közel álló műsorvezető pedig jó érzékkel elébe szaladt egy vélhető kihívásnak, azt kívánta prezentálni, hogy a kedélyekre leginkább ható média nem bújik a háború füstfüggönye mögé. ellenben vállalja a népszerűtlenebb, de mégiscsak fontosabb hazai iigyek bemutatását. Csakhogy mindez a nézőt nem érdekelte, a néző meglehetősen kíméletlen egy szorongó műsorvezető megítélésében, különösen akkor, amikor az bátornak és pontosnak akar látszani. Holott fél. Igen, hátborzongató áremelésekkel indult az ev. S bár december utolsó napjaiban a miniszterelnök jelezte a várható szigorításokat, azért a mértékek mellbevágóak voltak. Kapnak is Antallék szidalmakat bőven. Szigorúan lekommunistázzák őket, például. Egyébiránt az mégis figyelemre méltó, hogy az ellenzéki pártok milyen látványos bölcsességgel maradnak távol a gazdasági szigorítások nyilvános megítélésében. Valószínűleg ők sem tehetnének mást — nagy vonalakban. Ezért aztán nem szólnak, az áldott választópolgár meg egyre idegesebb és ingerültebb lesz, és lassacskán mindennapos esti programja, hogy szidja a kormányt. Semmi kedvem a miniszteri társaságot oltalmazni, mert szívemnek nem kedves társaság ez. Egyáltalán nem. Valahogy mégsincs kedvem szidalmakkal illetni őket. Elóször is: a szidalom ítélkezés, ekképpen az egyik legkönnyebben végrehajtható emheri cselekedet, két-három csúnya szó kell hozzá és némi indulat. Mérlegelni, gondolkodni nem szükségeltetik Másrészt pedig eszembe jutott a Teremtő, aki. ki tudja, milyen célból, de úgy teremtette meg az emberi szerkezetet, hogy a törékeny csontok, a múlékony hús és a fel-felvillanó velő mellé beépítette a kompromisszumkészség gyönyörű tulajdonságát is. E kompromisszumkészség túlnyomó része életszeretet, amit aztán a diktatúrák szíves-örömest fordítottak a maguk hasznára és folyamatos legalizálására. I gy volt ez a Kádár-rezsimben is. Cserébe mit kívántak? Úgyszólván semmit. Csöndes részvételt, „tisztességes, becsületes munkát", kevés nem-et, s több halk igen t. így aztán, bármennyire fájó és kényelmetlen bevallani de a honi lakosság többsége nemcsak eltartója, de — megfelelő differenciáltsággal természetesen — haszonélvezője is volt annak a hazugságsorozatnak. ami a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek közepéig megtörtént. S most. amikor dühtói esikorognak a fogak es rendre ökölbe szorult két szép munkás kezünk, már nemigen emlékszünk arra a jócskán fölényeskedő mondatra, ami nem is olyan régen, a szocialista tábor gyarmatoeskaii rangsorolta, hogv tudniillik ez itten mégiscsak a legvidámabb barakk. Én nem nézem le a népet, ezért aztán van bennem kétely jócskán, hogy egy országot igy át lehetett vágni. Körülbelül tudni lehetett, miről van szó. mi a vidámság év a lölényesség ára. csak hát a jóleső pillanatéri ha/landóak voltunk feláldozni a bizonytalan jövőt. Olyan társadalmi méretű kannibalizmus volt ez. amelyből ugyan hiányoztak a durva szélsőségek, mégis minden úgy működött, hogy lassacskán elfogyjon az, ami működtet. Hát, kérem szépen. elfogyott. Ezek itten azok a hónapok, évek. És ügy látszik, elfogy a türelem is, pediglen közös a felelősség. Ha a mértéke nem is. M

ondom, én nem szidom a kormányt. Csak félek, hogy valami olyanba bukik bele. amihez pedig nem túl sok köze van. Félek, hogy olyan ügyeket varrnak a nyakába, amiket bármely kormánnyal meg lehetne tenni. Mondom, rettentően félek attól, hogy a kormány nem azért bukik meg. mert pipogya, meggondolatlan, amatőr, és mert nem ért ahhoz, amire vállalkozott. „ Darvast l.as/lo Szomorú valóság: szaporodik a szegedi parnasszus lakóinak száma: Erdélyi Mihály. Dorogi Imre. Vinkler László. Tápai Antal és Zoltánfy István után most Fontos Sándor festőművész intett búcsút az árnyék világnak. Nem hiszem, hogy nálánál valaki jobban ismerte volna a Szeged környéki tájat, s nálánál többet küzdöttek volna azért, hogy tehetségüket a közönség és a szakma előtt egyértelműen bebizonyítsák. Fontos Sándor lépésről lépésre, szisztematikusan küzdötte föl magát a tanyai tanító státusából az elismert festőművész rangjára. Nem mintha valaha is tagadta volna a tanítás, a pedagóguspálya szépségét. elhivatottságát. Festőként is tanító ember maradt, gyerekek és felnőttek. tanyán élő parasztemberek és városi polgárok csöndes szavú, képekkel és szép szóval oktató mestere. Néhány nappal ezelőtt töltötte be 71. életévét. Tősgyökeres szegedinek vallotta magát, bár életének meghatározó esztendeit a Szeged környéki tanyavilágban. az ásotthalmi homokon, a pusztaszeri akácosokkal tarkított Árpádhalmán. majd az Üllés környéki, barackosokkal körülölelt galambos! tanyai iskolában töltötte. De vágyai mindig távolabbi tájakra, tágabb horizontokra sarkallták. Vinkler László növendékeként elvégezte a pedagógiai főiskola rajz szakát, s még tanyai tanítóként tette le névjegyét Szeged képzőművészeti életében. Fontos Sándor halálára Első munkái az ót körülvevő tájat és az ott dolgozó embereket ábrázolták kubista szerkezetességgel. drámai töltéssel. mély ismeretekkel és meleg együttérzéssel. Több mint húsz éve költözött a szegedi múvészházba — festészete gazdagodott, terebélyesedett az életformaváltás nyomán. Előtűntek emlékezetéből az ásotthalmi, pusztaszeri, üllési zárt kisközösségekben tapasztalt népszokások, hiedelmek, melyek mind erőteljesebben kívánkoztak képekké formálódni. A népszerű táj- és emberábrázolások mellett a népmesék tisztaságával és egyszerűségével szólt erről a profán felhangokkal gazdag világról, melyek elvezették az elmúlt években a Biblia történéseihez, egyetemes jelképeihez. Az ábrázoló jellegű festészettől eljutott az expresszív-szimbolista alkotásokig. Tavaly, a hetvenedik születésnapjára rendezett retrospektív tárlatának megnyitóján hallhattuk: „A töprengő intellektus világába pillanthatunk be. amelyhez — küzdelmek árán — igyekszik megtalálni a megfelelő kifejezési módokat, festői eszközöket. " Különös személyiség volt — nem hiszem, hogy akadt haragosa. így aztán természetes, hogy együtt gyászolják családjának tagjai mellett múvésztársai, tanítványai, barátai, képeinek szerelmesei, akik személyesen ismerték és akiknek „csupán" képeivel üzent. Gyászolják a Szegedi Szépmívcs Céh tagjai, melynek lelkes híve, tagja és támogatója volt. Temetése február 7-én 13 órakor lesz a Belvárosi temetőben, a Polgármesteri Hivatal által adományozott sírhelyen. T. L. t