Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-22 / 18. szám

1991. január 22., kedd Hetedhét határon 5 Kiebrudaltak Menhely. Átkozott szó. átkozott intézmény. Kutyamenhely. Ilyen is van? Van, ez még elátkozottabb intézmény. Illetve, magánvállalkozás. És hogy miért oly elátkozott, arról a tulajdonos beszél. Ne foglalkozzon ezzel, nincs semmi papucsokat, fogják, elhozzák idé. Az egyet, len bűne. hogy felnőtt, máris kivert kutya lesz belőle. Kérdezném: miért csinálják mégis? Kérdezném: hogy bírják? Hetven kutya szökken, ugrál és kergetőzik a kerítések möértelme. Meglátja, magának is baja lesz gött Kérdezném: gyerekkori álmaik tesbelöle! — fogad a tulaj, miután az első tesülnek meg abban, hogy elhagyott, sé10-15. a kerítésen belül szabadon szalad- rült, rühes és (beteg állatokat gyógyítanak gáló, arómködő eb rohamán átesek. Meg- és táplálnak? 'De inkább hallgatók. Szür. úszom egyetlen, szinte barátinak tűnő csölöm a kávét, megsimogatok egy-egy, a farbacsipésset, amit egy ideges kis foxi- térdem fölött rám bámuló, bundás fejet, keveréktől kapok. Aztán már viszonylagos és hallgatok. Hallgatom a keserűen ömlő biztonságban — egy konyhai széken ülök szavakat. — figyelhetem a szemem sarkábó^ a ki- — Jártam már. persze hogy voltam a bejáró, köröző, mormogó, de mindenképp vágóhídon — gyújt cigarettára a gazda — barátságos, hatalmas német juhászok és Mindent megígértek, semmit sem adtak. bernáthegyik viselkedését. Közben a men- Tárgyaltam az állatvédő égvesüléttel. az hely gazdája tovább mesél. ebtenyésztő szövetséggel, tőlük sem kap— Ezeken a határokon, érti. ezeken a tam segítséget. Nem érdemes foglalkozni trianoni határokon belül nem érdemes, ezzel, uram! Be kellene zárni, megvárni, nem szabad állatvédelemről beszélni. Még amíg lassan elfogynak innen az állatok: nincs olyan helyzet hogv a népek erről Csak hát ha egy sérültet, vagy beteget komolyan gondolkodhatnának. hoznak, hogyan mondhatnám nekik azt, — Mindegy az, milyen nemes, vagy mi- annak itt nincs helye? ., lyen kis korcs a kutya — teszi hozzá az Még egy óra hosszat beszélgetünk, apró feleség, aki az imént még javában Ugyanerről, ugyanilyen keserűen. Ugyansuhogtatta a rend érdekében az udvaron a oly hiábavalóan, A menhely menhely makorbácsát —. mindenfajta kutya igényelné rad. örök utánpótlással. Hiszen közel a a szeretet Csak nem azt a cukrosat azt város, a szerencsétlen négylábúakat elhaaz álszentet amivel a legtöbben VÍSZOL gy óknak. a +ől"k megszabadulni akaróknyúlnak hozzájuk. Megyeszik apró kará- nak még csak Domaszékig sem kell utaz. ban. mikor a családnak még tetszők, niuk. Talán igaza is vari a gazdának. Neahogy gömbölyűn gombolyog a szőnyegen, kem sem kellett volna idáig eljönnöm, aztán. ha pisilni kezd, ha éjszaka felvak- Nem zárult volna olyan szomorúan ez a kant a Holdra, ha felnő a gazda térdma- nap. gasságáig. és játékból szétrágja a büdös C. J. Pedig ritka jó állomány jött össze Gyenes Kálméjn felvétele Nevesincs tehenek Számolás - felszámolás Tyűkleves Azt sugallják a médiák: ez egy elátkozott világ. Azt tapasztaljuk, városi járdákat koptató, ideges népek: ez egy szörnyű világ. Emberek, kapcsolatok nélkül lézengenek, pillantásra sem méltatva a másikat. Ezt valljuk, el is hisszük, vállrándítva, araszolva a reménytelenség felé. Mígnem... * Január hava, de mégis, bármily hihetetlen, tavasz. Kigombolt kabátban, időnként a napfény felé fordított arccal tapossa a tanyák közt csapázó újságíró lába a lucernaföld barnult foltjait, a sáros-fagyott földutakat, szemét időnként a falu iránymutató tornya felé veti. Átkérdez a kerítéséken: hogyan múlik, halad odabenn az élet? S megáll, cigarettára gyújt, elbeszélget, már oda is a délelőtt. A harang hangja delet, jelezve, idézve a Hunyadiak szellemét, átkúszik a puszta felett. Ebédidőről ad hírt. Az újságíró barna kordbáreony ruhás, idős tanyai emberrel beszélget. Időjárásról, várható termésről, arról, mennyire jól esznek a disznók. „Ebéd" — hangzik a kendős asszony erős szava. Az újságíró elköszönne, nem akarván zavarni a naponta ismétlődő családi rítust. Az. ám, de nem mehet. „Ha már így elbeszélgettünk, ne ballagjon tovább. Ebédeljen nálunk!" — így a ház idősülő ura. Sértés lenne nemet mondani, a férfihang a régi, az utazókat segítő, az éhségről sokat tudó. az apró, lehetőség szerinti segítséget természetesnek tartó ember hangja. Csípősen, mégis jólesőn Járja át a torkot, gyomrot, az étvágyat hozó, házi gyümölcspálinka. „Csak tyúkot, vágtam ma, nem számítottunk vendégre" — szabadkozik a kendőjét oldó és újracsomózó asszony, kalapját fogasra lendíti a férfi. Csak tyúkot vágtak. Az aprólékleves aranysárgán csurran le es ömlik ki a zománcos merőkanálból, a pörkölt vastag szaftja egyformán ül meg az ősz és a fiatalabb, fekete bajuszon. Jólesik az öblítés az olajos, savanykás fehér borral, a metszett üveg lassan kiürül, felesleges köszönő szavakat mond a távozó újságíró, hiszen már jócskán délután van. de a háziaknak, csakúgy, mint neki, jólesett a beszélgetés. A nyikorgón táruló kapuban egy utolsó kézfogás, Isten neve most nem hiába röppen el a szájról. A kuvasz ugyan ugat, de ez nem a támadás szándékának jelzése, egyszerű bejelentés csupán. A kutya arról beszél, hogy látta: a gazda és az ismeretlen vándor barátsággal váltak el egymástól. (czégény) Próbálkoznak Csengele még nerr. büsz- a falusi foglalkoztatás szemkélkedhet azzal, hogy erő., pontjából feltétlenül említeljesen kibontakozott volna tést érdemlő tény. a vállalkozói kedv. Am a Nem a privatizációval jelei már mutatkoznak. Ha- függ ugyan össze, ám mégmarosan nyit egy maszek sem hagyható figyelmen kiélelmiszerbolt, a tulajdono- vül a falusi szolgáltatás 6ának a neve sem titok: színvonalának jobbítása Kuklis Antalé lesz az üzlet, szempontjából az a körülaki a kisteleki áfész osztály- mény, hogy január elseje vezetői állását cseréli fel óta két körzeti orvos dolgoezzel a vállalkozással. Rényi zik a faluban. Vagyis, végLászló személyében villany- re javulhat a község egészszerelő kisiparost is kap a ségügyi ellátása. Mi tagadás, falu. Lakatosért sem kell a öt éve várnak erre az emjövőben a szomszédba men- berek! Dr. Varga Ferenc 18 niük a falubelieknek, mert esztendeje egyedül látta el Tóth Tibor sírkőkészítő orvosi teendőit. Ezentúl Réezentúl a vasas szakmáját is nyiné dr. Torontáli Renátágyakorolja. Kétprofilú tevé- val együtt gyógyítják majd kenységet folytat, sőt, al- a betegeket, kalmazottjai is lesznek. Ez G. E. Kövek Amíg aft emberek érzésvtiágának akármily apró csücskében van valami vidámság, addig tán az élet sem oly keserű. Szerencsére. ma még akadnak eredendő tréfamesterek. Mesélik, L. néni élenjár a mókában. Amikor a tekintélynek örvendő, de széles mosolylyal nem. jellemezhető szövetkezeti veizető vesekőműtéten esett át, a lábadozás után összetalálkozott a mókamester nénémasszonnyal, aki megkérdezte, mi is volt a műtét oka. Nyomban kiigazította az elnököt, mondván: nem vesekő miatt volt az operáció. Borkő volt az. nem más. A sok kortyolgatás rakódott le. L. B. Zákányszéken is keserves a gazdaember élete, kiváltképp, ha tejtermelésre rendezkedett be. Tóth Péter tizenhárom éve ezzel foglalkozik, lehet mondani, hogy a nem túl bőséges haszon hagy részét az istállók kialakítására, gépbeszerzésre, állománygyarapításra fordította. Az ebben telt esztendők száma nem szerencsélteti jó sorssal. — Nagyon rossznak látom a helyzetet, a tejtermeléssel foglalkozók jelenét. Jövőről már nem is nagyon akarok beszélni, mert tényleg nem tudom, mi lesz. Lehet, fel kell számolnom az állatállományt. De hozzá ott van a betárolt lucerna, a kisteherelviselhetetlenül megemel- végigtekintve pec.ig könnyű kedtek a ráfordítások, amit észrevenni: a hátsó traktusmár nem tudunk kigazdál- ra, a jószágokra és ellátákodni. sukra, mint a megélhetés Már ceruzára,' papírra forrására kivételes gondot sincs szüksége a tehenész fordított. Most öt fejőstehén van az istállóban, odébb előhasi üszök. Tejelő tehenek lesznek február-márciustól egészén őszig. — Rettenetes gondban vagazdálkodónak. Sorolja, mi mennyibe kerül. Hogy a húszkilónyi kisbála lucerna száz forint, a kukorica mázsája ezerkétszázötven, a naponta megitatott víz dija gyok. Ha ilyen körülmények egy évben egy tehén árát teszi ki. Oda minden illúzió, a teheneknek már nevük sincs. — Azt nem tudom, miért akarnak bennünket mindenáron tönkretenni. Mert ennek a mostani állapotok szerint nem lesz másmilyen között megtartom a teheneket, mondhatni egymásutánjában föletetem egyiket a masikával a lucerna, széna, kukorica árában. Inkább viszem a vágóra máris az elsőt, így legalább valami marad is abból, amit költöttem. Azt már látom, kár volt tartalékba venr.em másik vége. A maroslelei tsZ-töl autó, a fejőgépek. Nem csak harmincezerért vettem a te- fejögépet. Negyvenezerbe annyi az egész, hogy neki- henek- darabját. Eteti az került, ötért se kellene senallok, eladom a teheneket ember rengeteg költséggel, kinek. Nem csoda, ilyen és kész. Mondhatom, az éle- miközben a tejért alig kap helyzetben. Nagyon alapotem javarésze van a gazda- valamit, s aztán ha most el san meg kell gondolnom neság kialakításában. De ami- akarom adni, a vágóhídi ár kem is, mit kezdek a 18 lekor a tejfölvásárlás olyan ugyanúgy harmincezerre hénböl összeválogatott állomodon történne, hogy majd jön ki. A ráfordítást, a behónapok múlva várhatom az következett pénzromlást hiába is számolnám. Bizony, okkal megkeseredett ember Tóth Péter. A még teljességgel be nem fejezett családi ház udvarán ellenértéket, nem tudom, mit tehetek. A 8—10 forintos felvásárlási árnövekmény is semmivé lesz a folytonos drágulásban. Olyan mánnyal. A gazda kalkulál és keserűen teszi hozzá: Márpedig, ha most valaki megválik a jószágaitól, mert erre kényszerül, annak többet tehene nem lesz. B. P. Kiszombor, Klárafalva, Ferencszállás Tíz bolt a pályázaton Kiszombor szerencsésebb helyzetben van. mint egykori társközségei. A faluban legalább jó a közművesítés. Nagy Tibor polgármesterrel az 1991-es tennivalókról beszélgettünk. — A legsürgősebb feladat talán az ivóvízellátás minőségi ás mennyiségi biztosítása. Jelenleg még nincs vízkorlátozás a községben, de nyárra meg kell fúrni a negyedik kutat is, különben sor kerül rá. Az ivóvíz minősége sem kifogástalan, ha a gáztalanító berendezésen keresztülhalad, zavarossá és barnás színűvé válik. A gondok tetejébe. ráadásul, Kiszomboron — a lakosság számához viszonyítva — a megyében a legalacsonyabb a víztározás! kapacitás. — A szolgáltatások javulnak majd? — Igen, hamarosan. A főtéren, a volt vasbolt helyén egy üzletsor kialakítását tervezzük, amelynek helyiségeit magánvállalkozóknak adjuk bérbe. Az ügyben a kiszornbori önkormányzat pályázatot írt- ki. és erre már tíz beadvány érkezett. Még felsorolni is hosszú: barkácsbolt, ajándék-, élőhál-, vágott.barömfi-, kozmetika, zöldség-gyümölcs, édesség-, divatáru- és virágbolt nyílik majd. A jelentkezők valamennyien helyi lakosok, mivel természetesen a helybéli vállalkozókat előnyben részesítjük. — Gondolom, annál inkább, mert a telefonvonalak hiánya nem kedvez a külső befektetőknek. — Ez bizony komoly gátja a munkának. A telefonközpontunk kéri kapcsolásos rendszerű, és már a végsőkig kihasznált. További helyi fejlesztésre nincs lehetőség. A legújabb információink szerint ráadásul a tervezett központbóvités is 1993 utánra marad. És ha már munkahelyekről volt szó: a község két épületét is szeretnénk munkahelyteremtő vállalkozóknak kiadni. — Az új költségvetésről mit tud mondani? — Még*dolgozunk rajta. A tervezetet január végén a falugyűlés elé visszük. Annyi bizonyos, hogy útfejlesztési pénzalapot hozunk majd létre, amire a község lakói utcánként pályázhatnak. Ennek előzménye, hogv a korábbi tanács a lakosság beleegyezése nélkül útépítésbe fogott, és emiatt mi belekényszerültünk egy meglehetősen népszerűtlen intézkedésbe: közműfejlesztés! hozzájárulást kellett kivetnünk. Viszont azt tartjuk etikusnak, ha rá a pénz az immár a lakosok áltál kért útjavításokat fedezné. Közmügondok Klárafalva és Ferencszállás községek eséllyel pályáz, hatnának az utóbbi 19 esztendőben legkevesebb fejleszted támogatást kapott Csongrád megyei település elnevezéséért. Mindkettő nemzetközi forgalmú főút mentén fekszik, tehát vélhetni, hógy legalább a közművesítés megoldott e helyeken. Nem így van. Se gáz, se telefőn nincs, vagyis éppen az a két dolog hiányzik, ami feltétlenül szükséges lenne a községek most már önálló fejlődéséhez. Fekqte József klárafalvai és Drenkovics Mihály ferencszállási polgármestereket hajszálra ugyanazok a gondok nyomasztják. Településük csak állami pénzekre számíthat, mivel fielyi bevételük várhatóan ném lesz. A lakosság elöregedett, a többletadókat -nem bírná, új telkek és házhelyek kialakítására és eladására pedig ha van is mód. ki vásárolna közmúvesitetlen, mélv fekvésű telket, egy olyan községben, ahová még telefonálni sem igen lehet Kettejük véleménye között annyi a különbség, hogy Drenkovics Mihály lehetőséget lát a gáz bevezetésére: — Előtanulmányokat végzünk egy tervezethez, amelv a reális árat állapítaná meg. így, előre lakásonként körülbelül 40 ezer forintra taksálom ezt, az összeget, s fia a falu lakosságának legalább 70-75 százaléka vállalná a költsé. geket, akkor megkezdhetjük a munkát. Ha tovább halogatjuk, később már többe kerülhet. Persze, miután biztos árat mondhatunk, összehívjuk a falugyűlést. A további fejlesztések ennek függvényei. Az útszakasz, amelyet a napokban javítunk, még a tavalyi pénzből készül Igen nagy szükség: volt rá. mert esős időben a mentőautó számára már megközelíthetetlen lett az Újtelepi út. A jobb egészségügyi ellátásért helyi vizsgálati labort tervezünk, hogy az időseknek ne kelljen utazni, mondiuk. a vérvizsgálatért. De attól tartok, egyebet nem ígérhetek. — Hogv rhi volna a legsürgetőbb? Nyilván a gázvezeték — mondja Fekete József. — Ez Ferencszálláson esetleg megoldható annyi pénzből, de itt. Klárafalván nem. A község ritka beépítésű, szétszórt házakból álL a munkaköltségek igv nagyobbak volnának, mint ott. Állami támogatás nélkül képtelenség megoldani. S ezenkívül ott van még a szemételhelyezés és a belvízrendezés gondja. A két község szeméttelepe, ha sáros az út. megközelíthetetlen. Üt- és járdaépítésre talán futja majd a szűk pénzkeretből, de csak fokozatos elosztással. A szolgáltatások terén sem iobb a helyzet: a faluban mindössze két áfészüzlet van. De hát ki vállalkozna itt, ahol a szabad telkek nem közművesítettek. És a telefonközpontunk...! — talán a harmincas években megfelelt volna a célnak S. P. S.