Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-22 / 18. szám
1991. január 22., kedd Hangsúly 3 A hideg vízre való sem kevés Szökőár a fürdőszobában Lassan megszokjuk, hogy együtt kell élnünk az áremelésekkel. Legtöbben rezignáltán veszszük tudomásul, mától vagy holnaptól többet kell fizetni szinte mindenért. Lassan már a hideg vízre valót sem lesz könnyű előteremtem — mondjuk olykor. És valóban: január 14-étól ismét megemelkedett a víz ára. Feltételezve, hogy valaki átlagfogyasztó, s négytagú családjával napi fél köbméter vizet pancstkol el. akkor ezután havi háromszáz forint lesz a vízdíja. Valóságos szökőár a fürdőszobában, ahhoz képest. hogy alig két esztendeje meg csak fillérekbe került a víz. — Ezentúl egyetlen forint támogatás sem lesz az ivóvízen — mondja Kovács Gábor, a Szegedi Vízmüvek és Fürdók főmérnöke. — Újdonság, hogy egyformán számlázunk a közületeknek és a lakosságnak is ezután. Eddig 10 forint 60 Fillér volt egy köbméter ivóvíz termelói ára, a lakosság viszont csak 7,50-et fizetett érte. — Mi lesz ezután? — A csatornázott területeken 12 forint helyett 19 forint 40 fillért kell fizetni. A lakossági vízdíj így 76 százalékkal, a csatornadíj 38 százalékkal. összesen 61 százalékkal emelkedett hctfótól. De minden rosszban van valami jó is... — Áremelésben jó? — Elsó hallásra furcsának tűnik, de így igaz. Mivel megszűnt a dotáció, ezentúl nem lesz mit elvonni, azaz a víz ára nem emelkedik olyan ütemben tovább, mint az elmúlt két évben. Csak a termelési költségekből adódó pluszt kell továbbhárítanunk. Hát igen. ha ehhez még azt is hozzászámítjuk. hogy máshol mennyi a víz. akkor tényleg kevéssé látszunk szomorúnak. A napokban megjelent rendelet szerim ugyanis Miskolcon 256 százalékkal. Pécsen 222 százalékkal emelkedik majd a viz ára. — Szeged szerencsés helyzetbei van. mert nagy mélységi vízkészletünk van, tisztítás nélkül is megfelelő ivóvíznek. — Ha már a tisztításról szó esett.. Lesz-e végre szennyvíztisztítója a városnak? — Egyelőre tisztítatlanul ömlik a lakossági szennyvíz a Tiszába. A piaci árra való áttérés után várható, hogy leveszi a kezét rólunk a minisztérium. Az önkormányzat várhatóan jobban a szívén viseli majd, milyen a Tisza vízminősége Remény tehát van (rafaii Kevesen tudják kényszert nyugdíjaztatásának körülményeit. Azt az 1975-ös, az Országos Vízügyi Hivatalnál folytatott pártvizsgálatot, melynek zárójelentéséről — készült 25 példányban — a „Szigorúan bizalmas" címkét — tudomásunk szerint először — ezennel lekaparjuk. Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezető munkatársainak jóvoltából rendelkezésünkre álló kordokumentum dátuma: 1975. A vizsgálóbizottságot az MSZMP KB Titkársága küldte ki az OVH-nál tapasztalható „rendellenességek" föltárására. Vízügytörténeti tény ma már, hogy a vízügyi szolgálaton belül a szakmai felkészültség mindig is nagyobb súllyal esett latba, mint az oly sokat hangoztatott hármas követelmény politikai-vezetői alkalmasságot erőltető elemei. E józan megfontoláson alapuló „szokás" — 15 év távlatából is dermesztően — Dégen ellen fordítja a hatalmi fegyverzetet: ,.A vízügy területén ... volt fasiszta elemek, ellenforradalmárok ... kerültek vezető beosztásba és ezek ma is jelentós befolyással rendelkeznek ... A káderhatáskör gyakorlásában az illetékes pártszervek nem tudnak együttműködni az OVH vezetőjével" — tgv szól a vád elsó két pontja. S a vizsgálóbizottság statisztikája rímel rá: az elnöki kinevezési hatáskörbe tartozó vezetők között a párttagok aránya az OVH-nál jóval alacsonyabb, mint más országos főhatóságoknál. Sőt: a vízügy vezetése nem átallja a szakmai képzést ösztönözni a politikai helyeit. minek következtében a ..szakemberek jelentós réve csak a szakmával összefüggő kérdések iránt érdeklődik", s egyáltalán: lebecsülik a párt es a társadalmi szervek szerepét! Ami. ugye. igazán nem csodálható. tekintve, hogy az OVH 15 felsó szintű vezetője közül egy a munkás, s egy a paraszt származású ... És csak egynek van felsó fokú politikai iskolai végzettsége. Ami mármost a káderpolitikai és személyzeti munka hibáit és azokban az elnök felelősséget illeti: Dégen nemcsak naIgaz is: ki emlékszik ma már az 1945-ös Ideiglenes Nemzeti Kormány füldbirtokreformjának egyik műszaki szakértőjére, az 1956-os dunai jeges árvíz kormánybiztosára, utóbb a vízügy i társulatok újjászervezőjére, a szennyvízbírság „kitalálójára", az 1965-ös dunai és 1970-es tiszai árhullám elleni védekezés főparancsnokára, arra a sokoldalúan felkészült mérnökre, akit Szegeden megtapsoltak bő húsz éve, amikor egy mozihíradóban feltűnt a vetítővásznon? Ki emlékszik ma már Dégen Imrére? gyobb árvíz esetén irányítja kiterjedt — kormánybiztosi — hatáskörrel a védekezés eróit, hanem „normál körülmények között is csaknem olyan feltétlen engedelmességet, utasításainak végrehajtását követeli meg. mint rendkívüli körülmenyek között". Olyan merészségre is vetemedik. hogy a pártbizottsági hatáskörbe tartozó kutatóintézeti igazgató felmentése és áthelyezése ügyében elóször nem az illetékes Pfí-hez fordul — ez történetesen a nyolcadik kerületi, ahol nyilván jobban tudják, ki alkalmas a vízügyi kutatók direktorának. Sőt, Dégen a nagy-budapesti titkár közbelépésére sem vonja vissza döntését, azaz: rossz a viszonya a párthoz. Annak a vádnak is nyomába ered a vizsgálóbizottság, hogy az egyes igazgatóságok területén épített létesítmények (gátőrházak. munkásszállások, szivattyútelepek) pihenést, üdülést is szolgálnak. Egynémelyikük indokolatlanul igényes kivitelezésű - így a jelentés, mely azért azt is megállapítja: „e kettós rendeltetésű létesítményeket pihenés céljára a vízügyi dolgozók veszik igénybe — kevésbé a fizikai dolgozók — a szakszervezeti bizottságok elosztása alapján". S ha már a pihenésnél tartunk: „Dégen elvtársnak és fiának is nagy értékű nyaralója van, ami meghaladja a törvényes lehetőségeket" — emiatt is vizsgálódni kell, s a végén megállapítani: az elnöknek négyszáz négyszögöles visegrádi telkén ötvenöt négyzetméteres, „nem luxusjellegú" hétvégi háza, felnőtt, nós fiának pedig Ráckevén ötven négyszögöles. tanácstól bérelt telke van. Ez hát a luxus 1975-ben? ' Végül egy szorosan vett szakmai vádpontból idéznénk még: „az OVH elnöke - véleményének alátámasztására — gyakran igénybe veszi a tudományos intézetek szakvéleményét", s ezek. úgymond, igazolják az elórc meghatározott tételt. (Megjegyezzük: a káderpolitikai hibák felsorolásakor oly részletes jelentés ehelyütt egyetlen konkrétumot sem, a forrás pedig ugy említi: több helyen szóvá tették...) A határozati javaslatban a KB Titkárság fekéri a Minisztertanácsot. hogy tegyen intézkedéseket az OVH-nál a káder- és személyze ti munkában, valamint a gazdasági-pénzügyi és morális jellegé leérdésekben tapasztalt hiányosságok felszámolására. valamint kéri a kormányt: „Dégen Imre elvtársat nyugdíjazza " Megtörtént Dégen Imre szakmai munkásságának értékelése a vízügyi szolgálat — részben már teljesített - feladata. Politikát rehabilitációja még várat magára. Ahogy a műegyetem vízgazdálkodási tar székének oktatói a közelmúltban széles körben terjesztett, nyílt levelükben fogalmaznak: „most rehabilitálta a műegyetem azokat is, akiknek Dégen valaha védelmet, segítséget nyújtott. De vajon a vízügy kire és meddig vár a tisztesség megadásával Dégen Imrének is?" (pálfv) Virág helyett könyvet köt Nyomdász nem lesz Vámos... Szigorúan bizalmas! Ki emlékszik ma már Dégen Imrére? Gutenberg korában, s azt követően a nyomdasznak nagy becsülete lehetett. 1848-ban a márciusi ifjak Landerer úr nyomdájához vonultak. Ma, a műholdas televíziózás korában már csak az ólombetűk dekára mért súlya a régi: a nyomdaipart is forradalmasította az elektronizáció. A szedógepek csattogását, monoton zaját a számítógépek alig hallható zümmögése váltja fel. Az átállás e szakmában éppúgy kelt félelmeket, mint reményeket. Mikor az írott szó presztízsveszteségéről beszélünk, meg kell említenünk, hogy a valaha jól kereső nyomdászok többségének fizetése jelenleg alig, vagy egyáltalán nem haladja meg a társadalmi létminimumot. A Szegedi Nyomda tanműhelyében szorgoskodó tanoncokkal beszélgetve ezért nem lepődtem meg azon, hogy az e mesterséget választott fiatalok egykedvűen veszik tudomásul: minden jel arra mutat — rossz szakmát választottak. Ahogy elnéztem: éppen stemplizett (nyomtatványokat sorszámozott), ennyi erővel a határon is lehetne. A másik törékenyebb vonásokkal áldott, hosszú, hullámos hajával tündökiö lány fodrász szeretne lenni, vagy: könyv helyett — virágkötő. — Nem voltam jó tanuló... a jegyekről jobb, ha nem beszélünk. Ide biztosan felvesznek, gondoltam. A pályaválasztási tanácsadó is ezt javasolta, meg a családban is volt egy nyomdász... Hát így kerültem ide — magyarázkodott a végzós fiúk egyike. A könyvkötő részlegben két, ugyancsak végzós, álmodozó (vagy álmos?) szemű lányt szólítottam meg. Ők is jobb híján vállalkoztak a hároméves ipari tanuló iskola elvégzésére. — Megmondom őszintén — kezdte a beszédesebb —. én nem akarok a nyomdába menni. Az iskolát, ha már elkezdtem, megpróbálom elvégezni, de utána mindenképp más munka után nézek. — Mégis, mire gondolsz? Más szakmát választasz vagy gyorsan férj után nézel? — Ugyan már! Ilyen fiatalon? Szeretnék leérettségizni. Ha sikerül, még vámos is lehetek. — Miért pont vámos? — Mert Vámosnak hívnak, egyébként pedig ezt már gyermekkoromban elhatároztam, amikor egyszer külföldre utaztunk. Azt hiszem. az a munka nekem tényleg tetszene. A szedők között munkálkodó kortársnői sem nyilatkoztak másként. Egyikük hosszú, pirosra mázolt körmeivel hivalkodott. A lakk egyre csak kopott a betűk között, de ezt szemmel láthatólag nem bánta. Csipesz nélkül is boldogult. Nyomdásznak egyébként az általános és középiskolákból egyaránt jelentkeznek. A mesterség csínját-bínját tanulók közül az utóbbi korcsoport képviselőinek talán több esélyük lesz a szakmában maradásra. Képzésidejük egy évvel rövidebb, ugyanakkor ók eleve az elérhető új technológiával ismerkednek. Megkockáztatnám: ilyen mérvű utánpótlásra a régióban jelenleg működő nyomdaiparnak nincs szüksége. Mivel a szegedi tanoda termékei kelendőek, piacképesek, a szorgos ifjú kezek munkájára taníttatójuknak ezért szüksége lehet. Az ingyenes, sót ösztöndíjas oktatás ára igv gyakorlatilag három, bizonytalanságban töltött évben állapítható meg. Sajnálatos: a nyomdászjelöltek az írott szónál jobban vonzódnak szabad idejükben a tévéhez vagy a videóhoz. Véget érne a Gutenberg-galaxis? Az ólomgózös nyomdák korszaka leáldozóban. Ennek ellenére remélhetjük: a betű továbbra is öl. gyilkolja a sötétség bacilusait. <Gyenes Kálmán felvételei)