Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-22 / 18. szám

1991. január 22., kedd Hangsúly 3 A hideg vízre való sem kevés Szökőár a fürdőszobában Lassan megszokjuk, hogy együtt kell élnünk az áremelésekkel. Legtöbben rezignáltán vesz­szük tudomásul, mától vagy holnaptól többet kell fizetni szinte mindenért. Lassan már a hideg vízre valót sem lesz könnyű előteremtem — mondjuk olykor. És valóban: január 14-étól ismét megemelkedett a víz ára. Feltételezve, hogy valaki átlagfogyasztó, s négytagú családjá­val napi fél köbméter vizet pancstkol el. akkor ezután havi háromszáz forint lesz a vízdíja. Valóságos szökőár a fürdőszobában, ahhoz ké­pest. hogy alig két esztendeje meg csak fillé­rekbe került a víz. — Ezentúl egyetlen forint támogatás sem lesz az ivóvízen — mondja Kovács Gábor, a Szegedi Vízmüvek és Fürdók főmérnöke. — Újdonság, hogy egyformán számlázunk a közü­leteknek és a lakosságnak is ezután. Eddig 10 forint 60 Fillér volt egy köbméter ivóvíz termelói ára, a lakosság viszont csak 7,50-et fizetett érte. — Mi lesz ezután? — A csatornázott területeken 12 forint he­lyett 19 forint 40 fillért kell fizetni. A lakossági vízdíj így 76 százalékkal, a csatornadíj 38 száza­lékkal. összesen 61 százalékkal emelkedett hct­fótól. De minden rosszban van valami jó is... — Áremelésben jó? — Elsó hallásra furcsának tűnik, de így igaz. Mivel megszűnt a dotáció, ezentúl nem lesz mit elvonni, azaz a víz ára nem emelkedik olyan ütemben tovább, mint az elmúlt két évben. Csak a termelési költségekből adódó pluszt kell továbbhárítanunk. Hát igen. ha ehhez még azt is hozzászámít­juk. hogy máshol mennyi a víz. akkor tényleg kevéssé látszunk szomorúnak. A napokban megjelent rendelet szerim ugyanis Miskolcon 256 százalékkal. Pécsen 222 százalékkal emel­kedik majd a viz ára. — Szeged szerencsés helyzetbei van. mert nagy mélységi vízkészletünk van, tisztítás nél­kül is megfelelő ivóvíznek. — Ha már a tisztításról szó esett.. Lesz-e végre szennyvíztisztítója a városnak? — Egyelőre tisztítatlanul ömlik a lakossági szennyvíz a Tiszába. A piaci árra való áttérés után várható, hogy leveszi a kezét rólunk a minisztérium. Az önkormányzat várhatóan job­ban a szívén viseli majd, milyen a Tisza vízminő­sége Remény tehát van (rafaii Kevesen tudják kényszert nyugdíjaztatásának körülmé­nyeit. Azt az 1975-ös, az Orszá­gos Vízügyi Hivatalnál folyta­tott pártvizsgálatot, melynek zárójelentéséről — készült 25 példányban — a „Szigorúan bi­zalmas" címkét — tudomásunk szerint először — ezennel leka­parjuk. Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezető munkatársainak jóvoltából rendelkezésünkre álló kordo­kumentum dátuma: 1975. A vizsgálóbizottságot az MSZMP KB Titkársága küldte ki az OVH-nál tapasztalható „ren­dellenességek" föltárására. Vízügytörténeti tény ma már, hogy a vízügyi szolgálaton belül a szakmai felkészültség mindig is nagyobb súllyal esett latba, mint az oly sokat hangoz­tatott hármas követelmény po­litikai-vezetői alkalmasságot erőltető elemei. E józan meg­fontoláson alapuló „szokás" — 15 év távlatából is dermesztően — Dégen ellen fordítja a ha­talmi fegyverzetet: ,.A vízügy területén ... volt fasiszta elemek, ellenforradalmárok ... kerültek vezető beosztásba és ezek ma is jelentós befolyással rendelkez­nek ... A káderhatáskör gya­korlásában az illetékes pártszer­vek nem tudnak együttműködni az OVH vezetőjével" — tgv szól a vád elsó két pontja. S a vizs­gálóbizottság statisztikája rí­mel rá: az elnöki kinevezési hatáskörbe tartozó vezetők kö­zött a párttagok aránya az OVH-nál jóval alacsonyabb, mint más országos főhatósá­goknál. Sőt: a vízügy vezetése nem átallja a szakmai képzést ösztönözni a politikai helyeit. minek következtében a ..szak­emberek jelentós réve csak a szakmával összefüggő kérdé­sek iránt érdeklődik", s egyál­talán: lebecsülik a párt es a társadalmi szervek szerepét! Ami. ugye. igazán nem csodál­ható. tekintve, hogy az OVH 15 felsó szintű vezetője közül egy a munkás, s egy a paraszt származású ... És csak egynek van felsó fokú politikai iskolai végzettsége. Ami mármost a káderpoliti­kai és személyzeti munka hibáit és azokban az elnök felelőssé­get illeti: Dégen nemcsak na­Igaz is: ki emlékszik ma már az 1945-ös Ideiglenes Nemzeti Kormány füldbir­tokreformjának egyik mű­szaki szakértőjére, az 1956-os dunai jeges árvíz kormánybiztosára, utóbb a vízügy i társulatok újjászer­vezőjére, a szennyvízbír­ság „kitalálójára", az 1965-ös dunai és 1970-es tiszai árhullám elleni véde­kezés főparancsnokára, arra a sokoldalúan felké­szült mérnökre, akit Sze­geden megtapsoltak bő húsz éve, amikor egy mozi­híradóban feltűnt a vetítő­vásznon? Ki emlékszik ma már Dégen Imrére? gyobb árvíz esetén irányítja ki­terjedt — kormánybiztosi — hatáskörrel a védekezés eróit, hanem „normál körülmények között is csaknem olyan feltét­len engedelmességet, utasítá­sainak végrehajtását követeli meg. mint rendkívüli körülme­nyek között". Olyan merész­ségre is vetemedik. hogy a párt­bizottsági hatáskörbe tartozó kutatóintézeti igazgató felmen­tése és áthelyezése ügyében elóször nem az illetékes Pfí-hez fordul — ez történetesen a nyolcadik kerületi, ahol nyil­ván jobban tudják, ki alkalmas a vízügyi kutatók direktorá­nak. Sőt, Dégen a nagy-buda­pesti titkár közbelépésére sem vonja vissza döntését, azaz: rossz a viszonya a párthoz. Annak a vádnak is nyomába ered a vizsgálóbizottság, hogy az egyes igazgatóságok terüle­tén épített létesítmények (gát­őrházak. munkásszállások, szi­vattyútelepek) pihenést, üdü­lést is szolgálnak. Egynémelyi­kük indokolatlanul igényes ki­vitelezésű - így a jelentés, mely azért azt is megállapítja: „e kettós rendeltetésű létesít­ményeket pihenés céljára a víz­ügyi dolgozók veszik igénybe — kevésbé a fizikai dolgozók — a szakszervezeti bizottságok elosztása alapján". S ha már a pihenésnél tar­tunk: „Dégen elvtársnak és fiá­nak is nagy értékű nyaralója van, ami meghaladja a törvé­nyes lehetőségeket" — emiatt is vizsgálódni kell, s a végén megállapítani: az elnöknek négyszáz négyszögöles viseg­rádi telkén ötvenöt négyzetmé­teres, „nem luxusjellegú" hét­végi háza, felnőtt, nós fiának pedig Ráckevén ötven négy­szögöles. tanácstól bérelt telke van. Ez hát a luxus 1975-ben? ' Végül egy szorosan vett szakmai vádpontból idéznénk még: „az OVH elnöke - véle­ményének alátámasztására — gyakran igénybe veszi a tudo­mányos intézetek szakvélemé­nyét", s ezek. úgymond, igazol­ják az elórc meghatározott té­telt. (Megjegyezzük: a káder­politikai hibák felsorolásakor oly részletes jelentés ehelyütt egyetlen konkrétumot sem, a forrás pedig ugy említi: több helyen szóvá tették...) A határozati javaslatban a KB Titkárság fekéri a Minisz­tertanácsot. hogy tegyen intéz­kedéseket az OVH-nál a ká­der- és személyze ti munkában, valamint a gazdasági-pénzügyi és morális jellegé leérdésekben tapasztalt hiányosságok felszá­molására. valamint kéri a kor­mányt: „Dégen Imre elvtársat nyugdíjazza " Megtörtént Dégen Imre szakmai mun­kásságának értékelése a víz­ügyi szolgálat — részben már teljesített - feladata. Politikát rehabilitációja még várat ma­gára. Ahogy a műegyetem víz­gazdálkodási tar székének ok­tatói a közelmúltban széles körben terjesztett, nyílt leve­lükben fogalmaznak: „most re­habilitálta a műegyetem azokat is, akiknek Dégen valaha vé­delmet, segítséget nyújtott. De vajon a vízügy kire és meddig vár a tisztesség megadásával Dégen Imrének is?" (pálfv) Virág helyett könyvet köt Nyomdász nem lesz Vámos... Szigorúan bizalmas! Ki emlékszik ma már Dégen Imrére? Gutenberg korában, s azt követően a nyomdasznak nagy becsülete lehetett. 1848-ban a márciusi ifjak Landerer úr nyomdájához vonultak. Ma, a műholdas televíziózás korában már csak az ólombetűk dekára mért súlya a régi: a nyomdaipart is forradalmasította az elektronizáció. A szedógepek csattogását, monoton zaját a számítógépek alig hallható zümmögése váltja fel. Az átállás e szakmában éppúgy kelt félelmeket, mint reményeket. Mikor az írott szó presztízsveszteségéről beszélünk, meg kell említenünk, hogy a valaha jól kereső nyomdászok többségének fizetése jelenleg alig, vagy egyáltalán nem haladja meg a társadalmi létminimumot. A Szegedi Nyomda tanműhelyében szor­goskodó tanoncokkal beszélgetve ezért nem lepődtem meg azon, hogy az e mesterséget választott fiatalok egykedvűen veszik tudo­másul: minden jel arra mutat — rossz szak­mát választottak. Ahogy elnéztem: éppen stemplizett (nyomtatványokat sorszámozott), ennyi erő­vel a határon is lehetne. A másik töréke­nyebb vonásokkal áldott, hosszú, hullámos hajával tündökiö lány fodrász szeretne lenni, vagy: könyv helyett — virágkötő. — Nem voltam jó tanuló... a jegyekről jobb, ha nem beszélünk. Ide biztosan felvesz­nek, gondoltam. A pályaválasztási tanácsadó is ezt javasolta, meg a családban is volt egy nyomdász... Hát így kerültem ide — magya­rázkodott a végzós fiúk egyike. A könyvkötő részlegben két, ugyancsak végzós, álmodozó (vagy álmos?) szemű lányt szólítottam meg. Ők is jobb híján vállalkoz­tak a hároméves ipari tanuló iskola elvégzé­sére. — Megmondom őszintén — kezdte a be­szédesebb —. én nem akarok a nyomdába menni. Az iskolát, ha már elkezdtem, meg­próbálom elvégezni, de utána mindenképp más munka után nézek. — Mégis, mire gondolsz? Más szakmát választasz vagy gyorsan férj után nézel? — Ugyan már! Ilyen fiatalon? Szeretnék leérettségizni. Ha sikerül, még vámos is lehe­tek. — Miért pont vámos? — Mert Vámosnak hívnak, egyébként pe­dig ezt már gyermekkoromban elhatároztam, amikor egyszer külföldre utaztunk. Azt hi­szem. az a munka nekem tényleg tetszene. A szedők között munkálkodó kortársnői sem nyilatkoztak másként. Egyikük hosszú, pirosra mázolt körmeivel hivalkodott. A lakk egyre csak kopott a betűk között, de ezt szemmel láthatólag nem bánta. Csipesz nél­kül is boldogult. Nyomdásznak egyébként az általános és középiskolákból egyaránt jelentkeznek. A mesterség csínját-bínját tanulók közül az utóbbi korcsoport képviselőinek talán több esélyük lesz a szakmában maradásra. Képzésidejük egy évvel rövidebb, ugyanak­kor ók eleve az elérhető új technológiával ismerkednek. Megkockáztatnám: ilyen mérvű utánpót­lásra a régióban jelenleg működő nyomda­iparnak nincs szüksége. Mivel a szegedi ta­noda termékei kelendőek, piacképesek, a szorgos ifjú kezek munkájára taníttatójuknak ezért szüksége lehet. Az ingyenes, sót ösztön­díjas oktatás ára igv gyakorlatilag három, bizonytalanságban töltött évben állapítható meg. Sajnálatos: a nyomdászjelöltek az írott szó­nál jobban vonzódnak szabad idejükben a tévéhez vagy a videóhoz. Véget érne a Gu­tenberg-galaxis? Az ólomgózös nyomdák korszaka leáldozóban. Ennek ellenére remél­hetjük: a betű továbbra is öl. gyilkolja a sötétség bacilusait. <Gyenes Kálmán felvéte­lei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom