Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-22 / 18. szám

81. évfolyam, 18. szám 1991. január 22., kedd ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 5,80 forint Véres vasárnap, feszült hétfő Rakétapárbaj — Kisgazda fenyegetés — Búcsú a világkiállítástól? Á Himnusz születésnapján — Forintos gondjaink A városkörnyék hétköznapjai Viszonylagos nyugalom G öncz Árpád: A magyar kultúra napjára. — Hányszor álltunk már föl együtt, némán, ünnepi pillanata­inkban, hogy aztán, mint egy láthatatlan karmester pálcájának suhintására, felhangozzék ajkunkról a Himnusz. „Isten, áldd meg a magyart..." És hányszor, de hányszor tüntettünk némaságunkkal, amikor, nem is igen értve, miért, zendítettek-zenditettünk rá a Himnuszra, holott csak a hivatal hozta — Babits sza­vaival — „süket koszorúit". Ma már történelem, hogy mikor énekeltük teli torok­ból, felszabadultan — s mikor hallgattuk restellkedve, szívszorongva. A Himnuszt, amit születésünktől nemzeti jelképünknek tudtunk. Százhatvannyolc évvel ezelőtt, 1823. január 22-én, mintegy a reformkor küszöbén vetette papírra sorait Köl­csey Ferenc a magyar nép zivataros századairól. Nem vé­letlen. ha ezekre a sorokra emlékezünk most, újabb kori reformkorunk napjaiban, amikor körülöttünk mindenfelől viharfelhők tornyosulnak — és mi tudjuk, meg kell őriz­nünk értékcinket, hagyományainkat: a kultúránkat, ha meg akarunk maradni önmagunknak. Erre gondoljunk ma, január 22-én, a magyar kultú­rának szentelt napon. Hullanak a bombák A négy halottat követe­lő vasárnap éjszakai in­cidens után hétfőn reg­gel viszonylag nyugodt a helyzet Rigában. Mint a lett parlament tájé­koztatási ügyeletese telefo­non elmondta az MTI moszkvai tudósítójának, a halottak egyike egy lett operatőr, a másik három pedig lett rendőr. A tájé­koztatás szerint a fekete Í k több — egyelőre len számú — sebe­sültet magukkal vittek. Az éjszaka folyamán Ana­tolijs Gorbunovsnak, a lett parlament elnökének sike­rült kijutni abból a szállo­dából, amelyből korábban a különleges rendőri egységek nem engedték távozni. A vezető politikus a parla­mentbe ment, ahol a tör­vényhozás éjszaka nyilatko­zatban foglalkozott a tör­téntekkel. Ivars Godmanis lett mi­niszterelnök a fékete sap­kások parancsnokával meg­egyezett abban, hogy a kü­lönleges rendőri egységek elhagyják a köztársasági belügyminisztérium elfog­lalt épületét. A tájékoztatás szerint sok ember egész éjszaka a par­lament és a kormányzati épületek körül maradt, s változatlanul állnak azok a barikádok, amelyeiket a hét közepén emeltek az épüle­ték védelmében. Üjabb ösz­szecsapás nem történt. Irak vasárnap délután négy óra óta a szövetségesek haderejéből újabb 18 repü­lőgépet, illetve rakétát sem­misített meg — tartalmazza az iraki hadsereg vezérka­ra által hétfőn kiadott ha­dijelentés. A közlemény szól arról, hogy Bagdadot vasárnap es­te és éjszaka három hullám­ban érték támadások, Ku­vait ellen pedig gyakorlati­lag egész éjjel folytatódtak a bombázások. A jelentés a korábbiaktól eltérően nem szól a háború újabb iraki ál­dozatairól — egy korábbi közlemény 94 halottról és 246 sebesültről számolt be —, és az eddigiekhez hason­lóan továbbra is hallgat az anyagi veszteségekről. Az iráni külügyminiszté­rium hétfőn közleményben ítélte el azt, hogy a szövet­ségesek iraki polgári cél­pontokat támadtak, és egy­idejűleg a háború békés esz­közökkel való rendezésére szólított fel. k szövetségesek légitá­madásai nagg károkat okoz­tak az iraki főváros infra­struktúrájában, nincs víz, áram és benzin. A lakosság a bőrén érzi, hogy ez a háború más, mint az Irán elleni volt." E szavakkal számolt be Bagdadban szerzett sze­mélyes tapasztalatairól Brent Sadler, a brit ITN televízió riportere, aki egészen a múlt hét végéig az iraki főváros­ban tartózkodott. Vasárnap azonban elhagyta Irakot, és a jordániai fővárosban, Am­manban tájékoztatta kollé­gáit.' Sadler beszámolója szerint Bagdad lakossága napjai nagyobb részét légoltalmi pincékben tölti. Egyelőre azonban, úgy tűnik, a nehéz­ségek ellenére is Szaddám Húszéin mellett van a köz­hangulat, a brit tudósító legalábbis ezt szűrte le sze­mélyes . beszélgetéseiből. „Izrael keményen, de ész­szel fogja megvédelmezni magát" — mondta Jichak Samir kormányfő vasárnap esti tv-beszédéberi Irak két múlt heti, Izrael ellen indí­tott rakétacsapására utalva. Tavaly júniusban Buda­pesten vett át egy amerikai útlevéllel rendelkező iraki­tól titkos, haditechnikai jel­legű küldeményt, amelyet azután Belgrádon át továb­bított Bagdadba, állította Szaddám Húszéin egyik volt biztonsági embere. Magyarország 24 millió dollár értékben adott el fél­millió gázálarcot, tartalék szűrőket, valamint vegyvé­delmi öltözékeket Szaúd­Arábiának. Torgyán-yihar Az Országgyűlés hétfői plenáris ülésének kezdetén még a napirend előtt rend­kívüli ügyben kért szót Tor­gyán József, a kisgazdapárt frakcióvezetője. A vezérszónok drámai szavakkal ecsetelte a vidéki lakosság körében szerzett tapasztalatait, hangsúlyozva: a parasztok nem tudnak to­vább várni a földfoglalások­kal, annak a véleményének adott hangot; amennyiben ez nem így történik, és a kormány nem vonja vissza törvénytervezetét, annak sú­lyos következményei lehet­nek. A fölszólalást követő szó­csatában röviden szólalt fel Antall József miniszterel­nök. Kijelentette; az alkot­mányos rendet a kormány minden körülmények között meg kívánja tartani, s ez valamennyi pártra nézve kö­telező. Reményét fejezte ki, hogy a Független Kizgazda­párt is az alkotmány betar­tására törekszik. Az Országgyűlés hétfőn több mint egyórás napirend előtti vita után fogadta el munkaprogramját. Eszerint a plénum hétfőn és kedden megkezdi a fog­lalkoztatás elősegítéséről és munkanélküliek ellátásáról szóló, továbbá a helyi ön­kormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek fel­adat- és hatásköreiről szó­ló, illetve a fővárosi és fővá­rosi kerületi önkormányza­tokról szóló három törvény­javaslat tárgyalását. Porlódi háború „Fülesek" hívták föl figyelmünket: a Szeged SC tegnap délutáni, rendkívüli küldöttközgyűlése viharos lesz, ugyanis az előterjesztett új alapszabály több pont­ját egyes csoportok megvétózzák, ilyen-olyan formában igyekeznek majd határozatképtelenné tenni az ülést. Hittük is, meg nem is a hallottakat, ezért „kibekkeltük" a több mint négy (!) -órás. olykor szócséplésbe csapó összejövetelt. Nem hiába, mert a kapott hírek — sajnos — igaznak bizonyultak. Előbb a labdarúgó-szakosztályt képviselők, majd a vállalkozás igazgatóság „csapata" hagyta el idő előtt a tanácskozás színhelyét. Minderről lapunk 6. oldalán olvasható részletes tu­dósítás. Somogyi Károlyné felvételed Ember, mi a neved? Elképedve nézem-hallgatom a Panorámát. Nem először. Fogolytáborok, vallatócellák kínzó mindennapjait felidéző túlélők rémes dolgokról beszél­nek. Nemrég a kárpátaljai „málenkij robot" áldozatai­nak megpróbáltatásait mondták el az öregek. A láger­élet hétköznapjait idézték föl: a fát cipelők túlterhe­lését. a csonttá fagyolt holtak szekérre dobálását. aztán a rakomány gödörbe ürítését, a hullákból emelt dombot „Fú kizöldül óeírhanton, bajnok ébred..." Az em­lékezetben. * Egyik öreg megjegyezte: Ha a fogoly kisebb rönköt vett a vállára, a KATONA visszaküldte! Ez ütötte meg fülemet: a katona — aki visszaküld­te, aki rogyásig megterhelte... Ismétlem: a katona, aki egyszerű ember volt, akit csupán a szerencsi: mentett meg, hogy nem őt fogták el. hanem a másik nációhoz (másik sereghez) tartozó(ka)t Mert ugye. ha őt fogják el, akkor a mostani fogoly ordítana rá: — Nagyobb rön­köt cipelj! Mint Krisztus a Golgota-hegyre. Nos, azon kesergek: hogyan lehetséges, hogy a fe­lülkerekedő ember nem ismeri föl az alávetett ember­ben a társát! Mi több: nem ismeri föl benne önmagát! Önnön emberarcát, emberi sorsát... Hogyhogy nem jut eszébe: ezt is anya nevelte, mint őt; ezt is szülök, gyerekek várják haza, mint őt. ez is érző ember, mint ő. Ha vallásos, akkor a felebaráti sze­retet jussán; ha csupán emberhívő (humanista), akkor emberi érzései jussán. Tanítani kéne — akár a Miatyánkot — a harang szavú Hamingway-regény mottójául választott igét: minden halállal én leszek kevesebb, meri egy va­gyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól." (John Donne.) De sose várd a harangszót kívülről — bensődben, lelkedben szólaljon meg az emberért, síró harang És ha ezt a benső hangot meghallod, akkor azt mondhatod (vallásos érzülettől): „az Isten szólított meg", vagv úgy mondhatod (humánus érzülettel): „a bennem lakozó Ember szólalt meg". * A történelemben minden emberi magatartásra van példa: jóra és gonoszra, áldozatkészre és önzőre, bátor­ra és gyávára, fölemelt főre és földre sunyítóra. A megfélemlítettek sokasága nem meri cselekedni a jót, ha rája les a gonosz országa. Most a történelmi panorámán a sztálinista-rákosista elvakultak kerültek porondra. De tudjuk, korábban ho­rogkeresztesek, meg nyilaskeresztesek feszítették „ke­resztjükre" a kiszemelteket, azelőtt meg a Prónay-hí­vek, a Bach-korszak rendcsánálói. a középkorban az inkvizítorok ön kényeskedtek. És sorolhatnám, ihsszáhát­rálva a barlanglakóig. Lám, világi izmusok, vallási izmusok egyaránt ki­nevelték és dolgoztatták az elvakult végrehajtókat. Ezek irgalmatlanul bántak a kiszolgáltatottakkal. Éi most? ... Minden újrakezdésnél hajlandó az em­ber új hittel küzdeni, és bízva bizni. Hogy mától más­képp lesz! Hogy végre győz az emberi igazság és az igazi emberség! Történelmi korok során mindig csalódnia kellett a társadalom java emberiségének. Megajándékozhat-e a jelenlevő történelem azzal, hogy a mostani újrakezdés kivétel? Vajon elérhető-e a „legjobb", a „legigazibb' rend világa? Éppen e cikk írása közben hallottam a rádióból, hogy valaki (okos, realista filozófus elme) azt mondta: „A legjobbat, a kívánt dolgokat soha nem lehet igazán elérni, csak megközelíteni! Itt volt az izmusok nagy té­vedése!" Vagyis abban, hogy valamennyi izmuj azt hit­te magáról, a világ legjobb rendjét képviseli. A kom­munista eszme meg éppenséggel valamiféle világmeg­váltó, messianisztikus önhittséggel lépett a dolgozók társadalma elé. Hogy ez mennyire sikerült? Tudjuk. Nyögjük. Szid­juk. Kárhoztatjuk. * Minden izmus ÁLizmus. Soroljam? IdeALiz.mus, materiÁLizmus, feudÁLizmus, kapitALizmus, s«>ciÁLiz­mus. Egyikben több, másikban kevesebb az ALság... Azok, akik törik-szakad eltökéltséggel kényszeritik az emberi társadalomra valamely „egyedül boldogító" iz­mus eszközeit, intézményeit, elveit azok ugyancsak ál­emberek! Talpig elvbe öltözött eszközemberek. Nem az ember társai, csupán egy-egy elv megátalkodott vall(a­t)ói. Ezért mondom Morus Tamással együtt: „őrizkedj az egykönyvű emberektől!" Egy-egy izmus fanatikusai­tól. Ha azt kérdezik: Ember, mi a neved?, talán jobb. ha nem mondasz semmit. A hallgatás is (bölcs) emberi szó. No meg elegendő, ha „csupán" emberként élsz. em­bertársként cselekszel. Nem csak magadért Embertár­sadért is. Balogh ödón

Next

/
Oldalképek
Tartalom