Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-17 / 14. szám

1991. január 17., csütörtök A helyzet 3 „Megbeszéltük, hogyan csináljuk" Javaslat új vérszerződésre Tegnap Szegeden öt alföldi megye önkormányzatának elnöke találkozott hogy amint Lehmann István, a Csongrád megyeié fogalmazott: „Megbeszéltük, hogyan csináljuk, továbbá az egymás segítésének szándékával ültünk össze." Ami azt illeti, a kölcsönös segítségnyújtás, mint a gyümölcsöző együttműködés kezdeti formája, nagyon aktuális, és mint a sajtótájékoztatón mondták, szükségszerű — jobban, mint valaha. Tudniillik az alföldi megyék tanácsaitól sem volt idegen a koKös gondolkodás — úgyhogy a régióban e szemléletnek hagyománya van —, a baj az, hogy a kimúlt tanácsok helyébe lépő megyei önkormányzatok alig-alig ismerik, milyen új szerep vár rájuk. Hiába van ön-, kormányzati törvény, tapogatóznak, puhatolóznak egymás felé is. Mindannyian — a HajdúBihar. a Békés, a Bács-Kiskun, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei önkormányzati elnök is ajzt szeretné, ha köztudatunkban ezentúl a megye kifejezés mas értelmezést nyerne: egészséges kötődést, lokálpatriotizmust. Több témában, így például a megyei önkormányzat helyét , illetően, az érdekvédelmi funkciók tagozódásában, megosztásában, a megyei jogú városokhoz való viszonyukban, mondhatni, ahány ember, annyi nézet, szinte csillapíthatatlan az ezekhez kapcsolódó vita. Mindenesetre a megyei jogú városokkal jó együttműködésre törekednek, példának okáért a csongrádi Szegeddel és Vásárhellyel. 'A rengeteg tisztázatlan kérdés megoldásra vár, ehhez sajnos nem sok segítséget ad az önkormányzati törvény. Ezt tette szóvá egyebek mellett a köztársasági megbízott. A mellettem ülő úr előtt az' asztalon egy terjedelmes javaslat hevert, a Honfoglalás Részvénytársaság megalapozására. — Ez mi? — kérdeztem Kóródi Józsefet, az ÉGSZI tudományos tanácsadóját. — Egy új vérszerződés. Arról szól, hogyan lehet 1000 milliárd forintra szert tenni. Hatalmas töKeberuházás jöhetne létre, amelybe a világ minden magyarja - bekapcsolódhatna A pénz az ország javát szolgálná. — Miért hozta ide. Szegedre? — Itt lehetne az rt. központja, az eszmei centrum pedig Ópusztaszer. Június óta dolgozom a javaslaton, azért hoztam ide, hogy egyegy példányát átadhassam a régió vezetőinek. Tanulmányozzák, vitassák meg, támogatják-e az elképzelést, vagy sem. Higgye el, ez a világ legnagyobb üzlete lenne. — S a főváros? — Nézze, 16 évet töltöttem az Országos Tervhivatalban, az ÉVM-ben területfejlesztési főosztályvezetőként dolgoztam, tehát van némi tapasztalatom. Most tanácsadóként úgy gondolom. eljött az idő, hogy a vidék legyen az első, hogy Budát és Pestet pitiztessék. M. E. Sándorfalván 26 idős ember jár be naponta a gondozási központba, hogy társaságot, ellátást, elfoglaltságot, munkai laJiljon. A napköziseket nemcsak jó szóval, törődéssel, étellel látják cl az idősek otthonában, de a Szegedi íiyufagyár jóvoltából hasznos tevékenységet is biztosítanak azoknak, akik vállalják a gyufásdobozok hajtogatását. A klubba bejárni nem tudó. nem akaró 27 idős embert a lakásán látogatnak, istápolnak, étkeztetnek a gondozónők. Összesen 98 falubeli — Illetve, közöttük 18 tanyai — ember szociális étkeztetését biztosítja a gondozási központ, ahol Somogyi harolyné felvétele készült. A képen: idómulató, ebédváró „asztalverés", vagyis kártyaparti, egy esendes, januári délelőttön Pontosan, gyorsan, csendben (járnak a villamosok) Lapunk olvasószolgálatában az elmúlt hetekben közzétettünk jó néhány lakossági észrevételt a Szegedi Közlekedési Vállalat szolgáltatásaival kapcsolatban. A felvetett kérdésekre — a valós helyzetről óhajtván tájékoztatni a lap olvasóit — választ kaptunk a vállalat igazgatójától. Gazdag Lászlótól. — A panaszok és a közérdekű bejelentések döntő többsége a menetrendet, a járműkövetési időt és a járatkimaradásokat teszi szóvá. — A vállalat az elmúlt években nagymértékben csökkentett állami támogatás miatt kénytelen volt mérsékelni személyszállítási teljesítményeit, ritkítani a járatokat. Az ilyen, kényszerhelyzetben hozott intézkedéseknek a vállalat dolgozói éppúgy nem örültek, mint utasaink. Ezzel együtt méltatlan magyarázkodásra kényszerültünk: hogy tudniillik, a sorozatos tarifaemelésből a vállalatnak haszna nem származott, tisztességtelen bevételekre nem tett szert! Dolgozóink bérejövedelme pedig, sajnos, igen csekély mértékben gyarapodott. Így tehát a magas fluktuáció miatt állandó forgalmi létszámhiánnyal küszködünk. s ez a körülmény nem csupán magyarázat. — Visszatérve a menetrendre: milyen erőfeszítéseket tesznek a forgalom zökkenőmentes biztosításáért? — X 9!) százalék feletti menetrendszerúség — amit évek óta teljesítünk '— azt jelenti, hogy minden száz menetből átlagosan csupán egy marad ki, gyakran tőlünk teljesen kívülálló okok, például közúti baleset miatt. A forgalmi irányító személyzet igyekszik a járatokat pontosan indítani, ám sem ők, sem pedig a járművezetők nem védhetik ki teljesen a forgalmi torlódásból adódó problémákat. Az is előfordul, hogv a végállomáson a járműn kisebb javításokat végeznek, vagy komolyabb meghibásodás esetén tartalékkocsit kell beállítani. A vezetőnek pedig — miután ő is ember — lehetnek halaszthatatlan szükségletei . . . Jól tudom persze, hogy e néhány érv csupán mentségül szolgáló magyarázat, s az utasokat kevésbé érdekli. A gondok megoldására nyilvánvalóan nekünk meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. Elsősorban a szakemberek jobb képzésére, a forgalmi információtechnika további korszerűsítésére gondolok. s van feladatunk a járművek üzembiztonságának javítása terén is. Mi szeretnénk legjobban, ha csúcsidőben nem csupán néhány csuklós trolibusz és autóbusz állna rendelkezésünkre. — Tudom, o tömegközlekedés fejlesztésére körültekintő és reális terveket dolgoztak ki. Mi, utasok bízunk abban, hogy elképzeléseik mielőbb valóra válnak . . . — Feltéve, ha a matuzsálemi korú villamosokat, az elavult és gazdaságtalan üzemű trolibuszokat korszerű járművekre cserélhetjük És talán egyszer a tömegközlekedési szolgáltatásban dolgozók presztízse is olyan lesz, mint amilyennek ma csak remélni tudjuk. Mindehhez persze pénz kellene, amit a vállalat önerőből előteremteni nem tud, mert erőforrásaink a szükségesnek csupán töredékét adják. — A város tömegközlekedésének fejlesztésében és korszerűsítésében a helyi önkormányzat milyen szerepet vállal? — Nem titkolom, hogy a vállalat kollektívája elsősorban a város vezetőitől vár hathatós segítséget gondjai megoldásához. Vagyis azt, hogy a tömegközlekedés a kiemelt feladatok listájára írassék fel. Egyébként épp ma, csütörtökön dönt a városi közgyűlés a vállalat jövője szempontjából oly fontos kérdésben: a tarifák ügyében. Mi több változatot is kidolgoztunk Lehetőségeink számottevő javításáig pedig igyekszünk jobban dolgozni azokkal és azzal, amink van. P. K. enged Árengedményt ad néhány húsféleségre a Papai Húskombinát. A császárhúst, császárszalonnát és a májat az eddiginél 20-30 forinttal olcsóbban kínálja a Veszprém. es Fejér megyei, valamint a budapesti üzletekben A kombinát vezérigazgatója, Móczár István ezzel kapcsolatban elmondta az MTI munkatársának, hogy nem a felhalmozott készletek késztették erre a lépésre. Raktáraikban, hűtőikben nincs felesleges hús, megnőtt viszont a tenyésztők kínálata. Szinte nap mint nap újabb gazdaságok ajánlják vágóállataikat. olyan szövetkezetek is, amelyekkel soha nem volt szerződőse a papaiaknak. Föley az alföldi megyékből jelentkeznek a tenyésztők ^uval. A Pápai Húskombinát azonban mindenképpen elsőbbséget biztosit hagyományos partnereinek, akikkel korábban már aláírták a vásárlási szándéknyilatkozatot. Á januári Tiszatáj Baka István öszi esőzés című versével nyitja a lap 45. évfolyamát. „Pálca-eső zuhog, ázik az elvert / város, elönti a sar; / gennye fakadt ki a cégi sebeknek, / s mári.s az uj sebe fáj." — hangzik az utolsó versszak. Ezenkívül Szöllósi Zoltán, Czegó Zoltán, Tandnri Dezső. Geczi János és — a határon túli lírát képviselve — Tőzsér Árpad versei, valamint Csikós-Toth Judit, és a vajdasági Gion Nándor kisprózája, Tornai József esszéje olvasható még a januári számban. Tornai saját költői indulását, majd fejlődését összegezi, s jut arra a megállapításra: „A modernséget nem szabad föladnunk." Am óv a neoavantgárd, parttalan modernségtől, mely „vágtat esze nélkül előre, hogy semmi sem érdekli, az se, ha összetöri magát." Ugyancsak a szépirodalmi rovatban szerepel egy részlet a pozsonyi Grendel Imjos készüld regényéből. Vekerdi László egy világhírűvé vált biológiai fölfedezés kapcsán elmélkedik a műveltség, a tudomány és a jelenkori történelem öszszefonódásáról, egymásra hatásáról. Az Örökség rovat Németh Józsefnek, Németh László édesapjának emlékiratait tartalmazza. A naplórészlet az első világháborút kbvetö orosz hadifogság megörökítése. Még az elszenvedett fájdalmak, megpróbáltatások sem tudják Németh Józsefet megtörni. Tudása, magatartásának pozitívumai, a fogságban' látott, tapasztalt apróbb . események (színház-, koncertelőadások. beszélgetések) épp úgy megörökitődnek a lapokon, mint a megaláztatás, a pusztítás pillanatai. A Tanulmany rovatban két írás található, amely mint egy egységet alkot Tőzsér Árpád Forbáth Imrének ajánlott versével. Fried István ugyancsak Forbáth Imre munkásságával foglalkozik, Pécsi Györgyi pedig Tőzsér Árpád költészetét vizsgálja. A boritón Olasz Sándor búcsúzik jelenkori irodalmunk nagy alakjától, Ottlik Gézától. Ruha újabb sikere Meleg ruhát fessék! Hidegfront érkezik — mondja a rádió OaaKinn csípős szél fúj: összehúzom magamon a kabátot. Mert nekem van. Txzeneves kislány baktat a hídon — jól látom? — csupasz karjat lóbálva. Mintha nyár lenne, felhőtlen ég és strandra hivő kánikula. Esteledvén, havas könnycseppek peregnek kocsim ablakán. Szomorú egy idő, gondolom, amikor a mellékutca, sötétjében valami moccanni látszik. Bekapcsolom a reflektort, és fékezek. Egy fehér hajú asszony riadt tekintetét világítja meg a fénycsóva, aztán egy tétova kezet, mely megáll félúton a konténer és a rongyzsák között. Elkapom tekintetem. Bánt, hogy rajtakaptam, hogy zavarba ejtettem, hogy megszégyenítettem szegényt. Ot, aki lopva-titkon próbál találni magának valamit — kenyeret, kesztyűt, cipőt — a szemétben. valamit, amit a boltban megvenni képtelen. Lesütöm szemem, s lámpáim agresszív. tapintatlan fénye is kialszik: jobb nem látni, nem észrevenni . De valóban jobb-e? ínséget szenvedők és ínséget nem ismerők, nézzünk inkább eoi<mással farkasszemet. Ki mondaná meg, ki. nek van ma több oka. joga szégyenkezni a másik előtt, és van-e egyáltalán? Aki az egyszer lent. egyszer fönt törvénye szerint épp abban a helyzetben van. hogy adni tud, adjon, nfej meg valaminőn szükséget szenved, fogadja el az együttérzést csakúgy, mint a meleg ruhát. Mindkettő melegít.., Ilyen zimankós, kemény hidegben jól jön az embernek az ilyesmi... * Ma. csütörtökön és pénteken a Vöröskereszt Szent Mihály utca X. szám alatt levő helyiségében 8-tól 4-ig. illetve 8-tól 11 óráig engedményes áron lehet ruhaneműket, cipókét, csizmákat vásárolni. Pénteken délután 2 és 7 cira között a Mentái Családsegítő Szolgálatnál. az Eszperantó utca 1. szám alatt ingyen, vagy jelképes összegért hazavihetnek néhány meleg holmit a rászorulók. így talán nem lesz. annyira vacogtató a hidegfront . Ch. A. Ruha Istvánt nem kell már Szegeden reklámozni. Neve biztosan telt házat vonz. A helybeliek szeretik, várják, fellépése minden alkalommal magas színvonalú koncertet ígér. Hallgatói nem is csalatkoznak, még akkor sem. ha esetleg nem mindig egyformán kiegyenlített, maximális ihletettséggel játszik Most a Tisza szállóbeli koncerten a műsort indító TartiniKreisler: g-moll (..Ördógtrilla") szonáta előadásában mutatkozott némi indiszponáltság. Egy ilyen nagy kvalitású művésznél kegyetlen az elvárás. Mindjárt „esemény", ha a játék hevében csúszik néhány bizonytalan intonáció, vagy „szőrös" hang. Igazából az utolsó tételben talált magára, ahol bravúros technikáját a többszólamú játék terén biztonságosan csillogtatta Mozart C-dúr szonátája előadásáhan feltűnt a zongorán közreműködő, szintén Romániából érkezett Botár Katalin fölényes virtuozitása. Csiszoltán, mívesen tolmácsolta szólamát. A klasszikus műveknél, azaz mind a Mozart-kompozícióknál, mind Beethoven e-moll (op. 30. No. 2) szonátájának játékában előnyösen befolyásolta a stílushü előadást az ö objektív, kiegyensúlyozott, harmonikus, kissé tartózkodó habitusa. Ruha játékából valamilyen formában mindig felfeltöró ósi vadságot ezúttal a kompozíciók klasszicitásának javára szelídítette, ugy. hogy azért a hegedűművész nem kényszerült feladni mondanivalójának személyességét. Viszont azt is a zongoraművésznő számlájára írom, hogy éppen a fentebb említett okom miatt, kevésbé volt képes meghökkentő. nagy pillanatokkal megajándékozni bennünket. Például a Beethoven-szonáta első tétele indító témájának bemutatása a zongorán inkább volt |ól nevelt. pontos. mintsem feszültséggel téli vésztjósló felhívás. Az öröm robbanása, a humor a gyors tételekben, egy gondolattal kevesebb volt az elvártnál s a szonáták lassú érzelmes tételeiben is ó egy kissé kívülről közelített. Más akcentusú s intenzitású zenei nyelvet beszél. mint Ruha. de a maga módján mégis szerényen, szimpatikusán alkalmazkodott Számomra legerősebb élményt a Bartók-müvek (a ráadásnak is játszott) előadása nyújtotta A hegedűművész e területen felülmúlhatatlan otthonossággal mozog. A népi énekes és hangszeres dallamok szivárványos tarkaságú. s szépségű világát Bartók I. rapszódiájának tolmácsolásakor pompás tökéletességgel mutatta meg. Személyes, érzékeny, csapongó, karaktergazdag előadása hosszú s lelkes ünneplésre késztette a közönséget. Rprcni i IXngata