Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-16 / 13. szám

2 Körkép 1991. január 16., csütörtök Szovjetunió Pavlov és Besszmertnih kinevezése A Szovjetuniónak ma azt ez utat kell járnia, amelyen a hetvenes években a nyu­gati államok gazdasága ha­ladt, azaz a gyakorlatban kell hasznosítani a tudomá­nyos-műszaki haladás ered­ményeit — jelentette ki Va­lentyin Pavlov. Az új szov­jet szövetségi kormányfő, akinek kinevezését Mihail Gorbacsov elnök javaslatá­ra hétfőn erősítette meg a legfelsőbb tanács, kedden sajtóértekezletet tartott Moszkvában. Hangoztatta, hogy a Szov­jetunió nem lehet harmad­rangú világpolitikai tényező, hiszen az országnak minden adottsága megvan ahhoz, Merénylet Meggyilkolta a Palesztinai Felszabadításl Szervezet két vezetőjét egy palesztin test­őr a hétfőről keddre vir­radó éjszakán Tuniszban, a PFSZ székhelyén A me­rénylet egyik áldozata Sza­leh Khalaf, mozgalmi ne­vén Abu íjad, a PFSZ leg­erősebb tagszervezetének, a Fatahnak alapító tagja, Jasz­szer Arafat után a palesz­tin szervezet második embe­re A másik Hajel Abdel­Hamld, mozgalmi nevén Abu al-Hol, a PFSZ bizton­sági szolgálatának vezető­je, „belügyminisztere". A merényletnek volt egy har­madik áldozata is, mégpedig Hajel Abdel-Hamid testőr­gárdájának parancsnoka. A tettes, Hajel Abdel-Ha­mid egyik lázadó testőre Abdel-Hamid Tunisz kör­nyéki villájában tört a ta­nácskozó PFSZ-vezetőkre. Automata fegyverrel végzett velük közvetlen közelről. Tunéziai rendőrök és pa­lesztin gerillák elfogták a merénylőt. hogy a legfejlettebb álla­mok közé sorakozzék fel. A szovjet külpolitika a jö­vőben is dinamikus lesz, s növekvő energiával munkál­kodik az ország nemzeti és állami érdekeinek védel­méért — jelentette kl a Szovjetunió új külügymi­nisztere. Alekszandr Bessz­mertnih, akit Mihail Gor­bacsov javasolt a december közepén lemondott Eduárd Sevardnadze helyére, ked­den délelőtt megkapva a törvényhozásban a kineve­zéséhez szükséges szavazato­kat. Amerikai anzix 415 000 fős amerikai és további 265 000 főnyi szö­vetséges haderő áll- készen az Öbölben, várva a tá­madásra szóló parancsot, amelyet George Bush el­nök jelent majd be az amerikai közvéle­ménynek, mondotta ked­den a védelmi miniszté­rium szóvivője. A tájékoztató nem kí­vánt válaszolni a kérdés­re, hogy milyen fokozatú riadókészültségben van­nak a haderők, de han­goztatta, hogy azok — bár Európából változatlanul érkeznek az erősítések — máris készek bármely fel­adat él látására. A Penta­gon adatai szerint jelen­leg összesen, mintegy 680 ezer főnyi szövetséges haderő áll szemben az 545 ezer főre becsült iraki csapatokkal. Az utóbbiak száma a hadműveleti te­rületen növekszik, véde­lemre rendezkednek be, visszavonulási tervekre semmi jel nem utal, kö­zölte a Pentagon szóvivő­je. Baltikum Szovjet nyomozás Eltűnt 64 ember A Litván Legfelsőbb Ta­nácsban kedden mondott beszédében Landsbergis azt mondta, hogy 14 ember vesztette életét és 164 sze­mély sebesült meg, amikor vasárnap hajnalban a szov­jet hadsereg megrohamozta a rádió és a televízió vilniu­si épületét. A litván állam­Forrás •Háromhetes felújítását követően ma fogadja első vendégeit a szegedi Forrás Üdülő és Szálló. Az elmúlt három év közel 400 ezer vendégéjszakája alatt el­használódott, megkopott szobák döntő többségét új­ratapétázták, illetve az épü­letet a kiszolgáló gépekkel együtt javították, moder­nizálták. A 30 százalékkal drágább beutalókkal érkező első ven­dégek, s a város lakói a gyógyfürdő szolgáltatásai­nak igénybevételekor, feb­ruár elsejéig még bevált­hatják kedvezményes je­gyeiket. lAi új évben a szálloda to­vább bővíti tevékenységét: a tervek szerint a szauna nyitva tartása meghosszab­bodik, a táncos lábú házas­párok pedig a Melody Com­bo zenéjére rophatnak majd rendszeresen. Az önkéntes fő közlése szerint 64 ember eltűnt A Szovjetunió EK-nagykö­vete kedden arról tájékoz­tatta az Európai Közösségek Bizottságának elnökét, hogy a vasárnap hajnali vil­niusi összecsapást Lands­bergis elnök testőrsége rob­bantotta ki. segélynyújtás szellemiségét hirdető szegedi Rotary klub tagjai — a klubot a '30nas években Szent-Györgyi Al­bert neve fémjelezte — ezentúl hetente találkozhat­nak majd. A gyógyfürdő és szálloda hagyományaihoz híven to­vábbra is „a kis haszon, sok vendég" elvét kívánja kö­vetni. V. I. A szovjet főügyészség nyomozócsoportot küldött ki a vilniusi véres események kivizsgálására, ám a.litváft hatóságok akadályozzák a moszkvai nyomozók mun­káját — közölte kedden a szovjet parlamentben Nyi­kolaj Trubin. A Szovjetunió főügyésze hozzáfűzte, hogy katonai ügyészek is vannak a Litvániában dolgozó cso­portban. A reformer le­ningrádi tanács elnöksége kedden nyilatkozatban til­takozott a .katonai erő vil­niusi alkalmazása miatt, s a válság politikai rendezését szorgalmazta. A leningrádi kommunisták ugyanakkor elítélték a litván elszakadá­si törekvéseket, amelyek egyebek között a jelenlegi helyzetet is előidézték. Lettország törvényes par­lamentje és kormánya igyekszik minden eszközzel e'kerülni a múlt heti litvá­niai eseményekhez hasonló történések megismétlődését, de a velük szemben álló erők kísértetiesen hasonló forgatókönyv szerint hajtják végre akcióikat. Rigában délután háróm órakor kezdődött az a csak­nem kétórás tömeggyűlés, amelyet az SZKP-hoz hú kommunista párt és a nem lett nemzetiségűek mozgal­ma szervezett. Mivel a városközpontot a kormányhú erők járművek­kel és élő sorfalakkal már hétfő óta elbarikádozták, az összeütközés elkerülése ér­dekében az eredetileg bel­városi köztérre tervezett tüntetés helyszínét áttették egy stadionba. Alfreds Rubiks, a Lett KP vezetője határozatot ol­vasott fel a gyűlésen, amely­ben a tüntetők egy nemzeti megmentési bizottság fel­állítását követelték (Litvá­niában az azonos nevű és tömegbázisú testület szállt szembe a törvényes hatósá­gokkal, és kérte fel a kato­naságot a fegyveres akciók­ra), továbbá sürgették az el­nöki kormányzás bevezeté­sét Lettországban. A megmozdulás után a résztvevők úgy határoztak, hogy megkoszorúzzák Lenin szobrát, amely a kormány épületének szomszédságában található. Gyenes Kálmán felvétele Ultimátum Amidőn olvasónk e lap­számunkat kézbe veszi, már lejárt az ENSZ által Szaddám Huszeinnek „nyújtott" 1 ultimátum. Minthogy New Yorkban akkor van éjfél, amikor nálunk hajnal 6 óra, az iraki elnöknek ezen idő­pontban kellene megkezde­ni csapatai kivonását Ku­vaitból. Úgy tűnik, a háborút minden fél igyekszik el­kerülni. A franciák még a legutolsó pillanatban is diplomáciai síkon próbál­ták megoldani e kérdést; noha béketervüket az USA és Nagy-Britannia fenn­tartással fogadta, IzraeVel­utasitotta, ám Spanyolor­szág, Olaszország, Belgium, Egyiptom és Algéria tá­mogatta. Tegnap délután R. Dumas francia külügy­miniszter még készen állt egy bagdadi látogatásra. Hogy valójában mi tör­ténik, az immár Sz. Hú­széin és G. Bush dolga. S. L Költségvetésünk ürügyén Nem a mi adósságunk! Késhegyre menő viták közepette alakult ki Magyarország 1991-es költségvetése a Parlamentben. Ahol a „nincs" az úr — vagy annak állandó hangoztatása —. ott különös figyelem illeti, ha az egyik zseb­ből a másikba rakosgatnak (valakik) mil­liárdokat. Az alábbi cikket azért tesszük közzé, mert az egyik kormánypárt — a Független Kisgazda. Földmunkás és Pol­gári Párt — szegedi titkára vitatja saját kormánya, s a Parlament döntését. Je­lezve, hogy ha pénzről van szó, a vélemé­nyek még egy koalíción belül is külön­böznek ... Valahol — a kéklő üvejúiegyeken is túl — lakott egy gonosz sárkány. Minden év­szakban szűz lányokat követelt, adó fejé­ben. Mikor már az összes lányt megbecste­lenítette és fölfalta, a király szeme fényére került a sor. Mit volt mit tenni, útnak in­dították őt is a sárkány barlangja felé. Azonban egy délceg királyfi megölte a sár­kényt. igv a királylánv élete és szüzessége is megmaradt (Igaz. utóbbi nem itúl soká­ig). Ahogy a mesében lenni szokott, boldog házasságban éltek, amíg meg nem haltak. A kérdés csupán az. hogy miért kellett eh­hez ennyi szegény lánynak elpusztulnia? Akárhogyan nézem a kormány által be­terjesztett és a Parlament által jóváhagyott idei költségvetést, meg kell állapítanom, hogv egész népünkre rendkívüli terheket ró, ugyanakkor semmilyen előremutató jel­lege nincs. Vagyis, anélkül követel tőlünk erőnkön felüli áldozatot, hogy látnánk a távlati célokat hogy csöpp­nyi bizalmat támasztana bennünk a ma­gvar jövő iránt. Pedig a politikában eszte­lenség bármit is eltervezni a megfelelő biz­tosítékok híján. Tény, hogy ezt a költségvetést nem mi diktáltuk, hanem a Világbank, a Nemzet­közi Valutaalap és a külföldi hitelintézetek. A kommunisták jóvoltából úgy eladósodott ez az ország, hogy világelsők vagyunk az egy főre jutó adósságot tekintve. Tartozá­sunk a Grósz-, a Németh-, majd az Antall­kormány idején gyorsulva növekedett a valahai visszafizetés legcsekélyebb remé­nye nélkül. Évtizedek óta vesszük föl a nyugati tőkehiteleiket, melyekből a gazda­ság soha egy fillért sem látott. A befolyt valutát fölemésztette a Szovjetunióval ápolt „testvéri" kapcsolatunk, ellopták, illetve el­tékozolták a mindenkori vezetők, a mara­dókból pe^ig a fedezet nélküli, viszonylag elviselhető életszínvonalat finanszírozták. Az ipari, mezőgazdasági és kulturális beru­házások, fejlesztések (amiért tulajdonkép­pen a hitelfelvétel történt!) azonban elma­radtak. Ma pedig' már a legiobb szándékkal sem juthatna ilyen célokra, hiszen a folya­matosan felvett kölcsönökből csupán a ka­matos kamatokat tudjuk törleszteni (1990­ben 3,5 milliárd dollárt fordítottunk e cél­ra); de az adósságalap egyre nő, gazdasá­gunk és életminőségünk viszont rohamosan romlik. Ezen az úton járva nemhagy javulás' nem várható, hanem egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülünk, s a „legvidámabb ba­rakk" hamarosan a legszomorúbb siralomház képét ölti. Ráadásul a nemzetközi tőke egv­re bizalmatlanabb irántunk, s már alig csordogál némi pénz a korábban oly bő forrásokból. Jóformán csak az úgynevezett rablótoké tanúsít irántunk érdeklődést: bu­sás (haszon reményében segíti a sajátos „pri­vatizációt", de eszébe sincs törődni a nem­zet érdekeivel. Míg a számunkra is előnyös, talpra • állásunkat segítő, működő tőke — a hatalmas kockázat miatt — messze elkerü­li országunkat. Mint mindig, most is csak magunkra számílhatunk! Nem az ország külföldi fi­zetőképességét kellene megőrizni, hanem a lakosság belföldi vásárlóerejét! A 23 mil­liárd dollár ugyanis nem a mi adósságunk, semmi közünk hozzá! A rezsim megbukott, de tartozásai — ha bután fölvállaljuk! — roppant béklyóba verik a magyarságot: a mindent legázoló internacionalista tőke rabságába. Jólét, szabadság és függetlenség helyett gyarmati nyomor vár ránk. Idegen pénzügyi csoportok bábuivá válunk egy vi­lágméretű sakkjátszmában, ha fizetünk. Vi­szont ha nem, a hitelezők előbb-utóbb belát, ják majd, hogy úgysem tudják behajtani rajtunk követelésüket (lásd Brazília. Argen­tína. Venezuela stb. példáját!). Megérdem­lik ezt a kis veszteséget, amiért évtizedeken át támogattak egy embertelen diktatúrát. Szóval, nem a tartozások átütemezését kö­veteljük, hanem teljes elengedését! Csak így kerülhetjük el hogy csontig megnyúz­zanak bennünket Nyilvánvaló, hogy mindezt felső vezeté­sünk „szakértői" is látják, ezért különös, hpgy ilyen ingoványos talajra tévedtek. Fe­lelősségem teljés tudatában azt kell mon­danom, hogy az Antall-kabinet nemcsak át­vállalta az elmúlt 40 év átkot örökségét, hanem a népellenes, kommunista „hagyo­mányok" hűséges és egyenes folytatója. Mert egy valódi nemzeti kormány azzal kezdte volna országiását hogy kere­ken megtagadja egy illegitim, elnyomó rendszer tartozásainak kiegyenlítését és azonnal hozzálát a romeltakarításhoz, a gaz­dasági-társadalmi válságkezeléshez. Persze, azoktól, akik épp úgy hazudnak, mint elő­deik. akik törvényesíteni akarják a jogta­lanságokat elismerik a rablással, hazaáru­lással szerzett javakat megtagadják a volt tulajdonosok és üldözöttek rehabilitálását, s idegen, liberális-kozmopolita érdekeket szol­gálnak saját népük helyett, valóban nem várhatunk semmi jót Az Öböl-válság miatt felszökő olajárak, a KGST-kereskeóelem összeomlása és a mezőgazdaságot sújtó aszálv sokkhatásai együttvéve sem okoztak akkora károkat gazdaságunknak, mint a „demokratikus" kormányzata tevékenység. Ma is zavartalanul folyik a vagyon- és hatalomátmentés, virágoznak a versenyszellemet ölő monopó­liumok, a réginél is vastagabbra duzzadt az állami és közigazgatási apparátus, nem tör­tént meg a veszteséges vállalatok fölszá­molása. semmilyen támogatást nem kapnak a kisvállalkozások, egymást követik az ár­emelések. s a nyomukban járó forintleérté­kelések. kísérletet sem tesznek a vágtató inf­láció megfékezésére. S ekkor még nem is említettük végzetesen elmaradott infra­struktúránkat, a kilátástalan lakáshelyzetet, a társadalmi betegségeket és devianciákat, a közbiztonság s a szociális állapotok gya­lázatos romlását, a népesség gyors elörege­dését és katasztrofális fogyását, a morális züllést, a totális hit- és öntudatvesztést, az áltulánoi durvaságot és kultúrálatlanságot, a lesújtó közönyt és pesszimizmust a meg­maradásunkhoz nélkülözhetetlenül szüksé­ges eletkedv hiányát A nyugdíjasok & a fiatalok mellett egyre szélesebb tömegek tengődnek a létminimum határán, vagy ép­penséggel alatta, míg egyes kiváltságasok elképesztő pénzeket vágnak zsebre. Sohasem egy nép felelős sorsáért, hanem elnyomói, tehetségtelen ésívagy korrupt vezetői. Ezért vehetjük egy kalap alá a bu„ kolt kommunistákat, s a jelenlegi — már régen erkölcsi halottnak tekinthető, a ha­talomhoz inkább ragaszkodó, mint vele okosan élni ludó — politikai elitet (a kor­mányon levőket és ellenzéküket egyaránt!). Nem Ismerték fel a kínálkozó történelmi lehetőséget elszalasztották a sürgető igaz­ságtételt, s a valódi rendszerváltást, igy joggal vesztették el a nemzet bizalmát A háttérben megegyeztek, kibogozhatatlanul összefonódtak a régi erőkkel; meg se pró­bálták meneszteni őket. A bolsevisták pedig ahelyett hogy elévülhetetlen bűneiken töp­rengve. csöndben visszahúzódtak volna, rö­vid meghunyászkodás után — a közismert gátlástalansággal — nyílt ellentámadásba lendültek. Megőrizték hatalmukat, befér­kőztek a pártokba, fegyvert és lőszert gyűj­tögetve várnak a kedvező alkalomra. Pedig semmi esélyük nincs többé. Legföljebb egy borzalmas vérfürdót rendezhetnének. ha végképpen eszüket vesztik. Elmúlt tehát a fennkölt pillanat, nem tórtént meg az áhított békés fordulat. Szi­gorúbb idők elé nézünk, mennyköves ziva­tarok. tisztító földrengések várhatók. Szed­jük össze maradék erőnket, s ne engedjük, hogy a fönti rémmese szomorú véget érjen. Azon legyünk, hogy a királyfi nálunk is gvőzze le a sárkányt, ha már ez a dolga. Arn ne csak a bájos királylányt mentsük meg. Tűrhetetlen, hogy a förtelmes fene­vad kövérre zabálja magát zsenge leány­hussal. Siklási András, az FKGP szegedi titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom