Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám

1991. január 15., kedd Hetedhét határon 5 Pillanatkép A kakas tojása A. néni felülmúlhatatlan jó kedvvel pakolászott a konyhában, legyen végre minden a helyén, vagy leg­alábbis ott, ahol könnyen elérhető, ne kelljen egyből sámliért rohangálni, ha a tésztaszűrőre van szükség, vagy az arcmás teafüvet orrszimatjára bízva keresgél­ni. Végre (végre?) elmúlt az ünnepi csatazaj, a mara­dék torták, sütik kissé száraz állapotban pihengetnek a különböző színú és felületű tálcákon. Itt ez a kevéssé bizalomgerjesztő új év, a polcokat, a hűtő fehérlő bel­sejét újra fel kell tölteni alapanyagokkal, a gyertyák is csonkig égtek, az üres pezsgősüvegek ducin, de mái­élettelenül sorakoznak a kamrában, a konfettit még augusztusiban is megtalálja a porszívó, vagy a gyerek titkos égi jelet lát majd a szőnyeg alól előkerülő apró, színes pöttyben, hisz „akkor" ő már aludt A. néni végre leoldotta kötényét, és jólesően jártat­ta végig tekintetét a helyreállt, nyugodtságot árasztó konyharenden. — Hoppá! — kapott a fejéhez —, a tojásokat még nem raktam be a hűtőbe. A kis kosárból előszedte a rántottának valót, be­csúsztatta mind a mosogatóba, és óvatosan csutakolni kezdte a kevéske és már illattalan kosztól Már majdnem végzett, mikor óriási tojás akadt a kezébe. Arcára szánalommal kevert rettenet ült. szívét gyönge fájdalom járta át, s a tojást mutatva, odaszólt az éppen belépő B. bácsinak: — 0. szegény tyúk. mennyit szenvedhetett ezzel a tojással! — együttérzése szívét mind jobban elnehezí­tette B. bácsi bajuszát megpödörte, felkacagott e furcsa elgyöngülés láttán, és hogy könnyítsen A. néni fájdal­mán. a következő, „nagyobb testből nagyobb tojás" megoldását kínálta fel: — Miit sajnálkozol azon a tyúkon, nem is az tojta. Ekkorát csak egy kakas tud tojni. P. Sz. Vissza­köszönnek — Nocsak — mondja fél hangosan egy arra kerékpá­rozó úr, és leszáll, hogy kö' zelebbről megnézze az ú; tiszaszigeti boltot. Kökény Gábor vegyeskeresikedése a Szent Antal téren (koráb­ban Lenin tér) január 7-én nyílt meg, s mint ilyen, harmadik a faluban. A tu­lajdonos elmondta, hogy üzlete az árukínálat mellett a nyitva tartás programjá val is a község életéhez igyekszik alkalmazkodni Hétköznaponként reggel például 6 órakor nyitnak, és az ebédszünetet leszámít­va este hétre várják a vá sárlókat, ami azért előnyös mert a Szegedről hazatérő tiszaszigeti ingázókat is el tudják látni. Az üzlet va­sárnap délelőtt is kinyit. Kökény Gábor egy automa­ta tej kimérő felállítását is fontolgatja, ahonnan a vá­sárlók 4-5 forinttal olcsób­ban juthatnának tejhez. Miire mindezt elsorolja, a kerékpáros úr is távozik. Elégedetten — mert vissza­köszöntek neki. Békésnek hitt, sötét idők Rózsáék ásotthalmi ta­nyájában hamar tetten ér­hetjük a múlt nyomait. Azt az igyekezetet, amellyel da­coltak az idővel, s amely <— annak ellenére, hogy sorvadásra ítéltettek — az életben maradáshoz szüksé­geltetett. A mindennapi helytállás éretlen kesernyés gyümölcse... Bár ezt így Rózsa József, a hetedik ke­rületi, 1063-as számú tanya tulajdonlója soha ki nem mondta, a múltösszegző ké­pen fölfedhető: nem ilyen lenne a tanyájuk, ha nor­mális medrében terelődhe­tett volna életük. A gazdál­kodni vágyó, földet meg­munkálni tudó fiatalember sorsa bizonyára másként alakul, mint ahogyan sike­redett, ha a „mostani eny­he szelek" már régebbről fújdogálhattak volna. Vagy, hogy egészen pontosak le­gyünk: maradt volna min­den az ősi törvény szelle­mében: a föld hasznát a művelői élvezhessék! — A magunkfajta embe­rek, ezelőtt — révedez Ró­zsa József — pontosan tud­ták hétfőn, hogy hol végzik a napot szombaton. Nem kellett hozzá se csörgőóra, se előírás, 6e irányító. Aki kicsit is konyított a gazdál­kodáshoz, tudta, körülbelül mekkora a tehetsége, ereje, és arra figyelemmel fogott az életnek. Emlékszem, gye­rekkoromban nagyon szép tanyavilág volt. Minden irányból hallani lehetett azt * rengíeteg ébredő állatot. Innen csikó nyerített, on­nan a kacsák csapata hápo­gott, amonnét a malacfalka visítása noszogatta serény­ségre a gazdát A fasorok; a földek végei, az utak pan­dajai ki voltak tisztítva, mindenki sietett a renddel, ne szólhassák meg. Most pedig... úgy néz ki min­den, mintha vandálok pusz­títottak volna; mintha az istennyila vert volna szét a dűlők mentén. Elnémult a régi világ... Rózsáék körül is elbitan­golt földek láthatók. Égig érő száraz gazok verik föl a téli határt, jeléül a szövet­kezeti gazdálkodás tehetet­lenségének. Rózsa József, és több dolgos társa igyeke­zett visszahódítani a csip­csup földdarabokat, s azon ászályidóben is bő termésű kukoricát, hamar eladható paprikát nevelni, mégis a parlag évről évre nőtt Igaz, fejősteheneinek fele neki is szárazállásban van — ami a folyamatos borjadzáshoz. ... És annyi balszerencse közt, / Oly sok viszály után ... tejeléshez szükséges, hogy ne egyszerre elljenek —, de náluk a paraszti gondolko­dás ősi logikája érvényesül, jelezvén: nemcsak a mának él az ember. A gazda sza­vai: — Mindig is hittem, bi­zakodtam, hogy a magam ura lehetek, és a föld ter­méséből, gazdálkodásból élhetek meg. — Mint tudjuk: nem ment könnyen eddig ... •— Láttam, hogy az apá­mék mibe kerültek a közös gazdálkodással, abba nem akartam belekavarodni, el­mentem a vasúthoz, de az se volt élet. Visszahúzód­tam ide. Beiratkoztam még­is a tsz-be. Szétlöktem a férges, öreg falakat, s elha­tároztam: új tanyát építek. — Az sem titok már: nagy baj lett emiatt... — Hosszú harc volt, éve­kig rettegtünk. Akkor tilos járt minden parasztnak. Le akarták bontatni ezt is. de útban volt a harmadik gyerek, meg ki is álltunk keményen. végül „csak" megbüntettek. 27 ezer 800 forintot fizettünk, '74 de­cember 13-án lett leduda­cserepezve a tanya. Aján­lották előtte, hogy szedjem le a vályogot a betonalap­ról, meg hogy költözzünk be a faluba, és onnan jár­junk ki reggel, este meg vissza. Nem hallgattunk se a doktorokra, se a tanács­elnökre, mert belegondol­tunk: ha nekik kellene úgy élni, ahogy javasolják, biz­tos ők se vállalnák. .— Ma már ezen nem ke­sereghetünk. Az idő Rózsáé­kat igazolta. Buta a kérdés, de föltesszük: — Elégedett a mostani sorsával? — Hatvankét éves va­gyok, a fiaim traktorosok lettek, elkerültek itthonról. A kislányom a közgazdasá­giban tanul. Lebegtetem én előtte, hogy ezt a tudo­mányt jól lehetne használ­ni a konyhán, de egyelőre nem parasztizál. így nem tudom, mivé növi ki magát a mi igyekezetünk. Azt tartják, a gazdálkodó em­ber 70 éves koráig számol­hat: fölfelé tart, aztán, ha akarja, ha nem, visszafelé fordul. Hát, mit mondjak ... Kölcsönnel vágtunk neki az életünknek ... kisgyerekek­kel vettük föl a sok adós­ságot. Idáig jutottunk — mutat körbe —, belül köz­ponti fűtés van, magam gí­bicöltem össze, megtoldot­tuk az istállót, nyolc tehén­től 3 ezer liter tejet adunk le évente... többre nem futotta az igyekezet. Azon már töprengnünk sem szabad, ha „annyi bal­szerencse, oly sok viszály'' — amellyel a mi múltbéli elfuserált rendszerünk meg­béklyózta népét —, nem vet gáncsot az igyekvőknek, hol tartanánk már? Nyilván jó pár lépéssel közelebb az áhított nyugat-európai jó­léthez. Fölkészültebben áll­hatnánk elébe a közelgő balkáni állapotoknak. Kapaszkodót az evickélés­hez magunknak kell talál­nunk, mint Rózsa Józsefék­nak, a múltbéli, békésnek hitt, sötét időkben. Majoros Tibor Kistelek, Sándorfalva, Zákányszék Városhoz méltó színvonalon Kistelek 1989. március 1­jén kapta meg a városi ran­got, ám ahogyan köztudott, ezzel az előrelépéssel nem járt egy fillér sem. Jogot igen, de költségvetési támo­gatást nem kapott a telepü­lés. Következésképpen csak a saját erejükre támaszkod­hatnak várossá válásuk hosszú folyamatában. A ki­vívott lehetőség azonban kötelez: olyanná kell ön­magukat formálniuk, hogy valóban méltóak legyenek a megkapott rangra. Ezen munkálkodnak lassan két esztendeje, és természetesen az idén is a mind városia­sabb arcot mutató Kistelek gazdagodása a cél. Már amennyi a mai szűkös kö­rülmények között ebből a célból megvalósítható. Ott József polgármester joggal tart attól, a '91-es év vissza­lépést hozhat a település életében. Tájékoztatójának mindjárt az első mondata is erre utal: — Költségvetésünknek a 90 százalékát a város üze­meltetésére, puszta fenn­tartására kell fordítanunk. Ami marad, abból bizony elég nehéz lesz fejleszteni. Nagy sikernek könyvel­nénk el, ha valahol, vala­miképpen megtakarítást tudnánk elérni, megfog­nánk olyan forintokat, amellyel nemcsak a létezést garantálhatnánk. Minde­nekelőtt a bölcsőde kihasz­náltságát kell felülvizsgál­nunk, mert egyre kevesebb a gyerek, így az intézmény üzemeltetése hovatovább ráfizetésessé válik. A Pető utcai öreg általános iskola sorsáról is döntenünk kell, hiszen van olyan épület­szárnya, amely már alig al­kalmas a tanításra. Az épü­let bővítése, illetve egy űj többhasznosítású oktatási­kulturális és sportcentrum kialakítása is sürgető fel­adat lesz a jövőben. Termé- t szetesen csak többlépcsős beruházásokként képzelhe­tők el ezek az építkezések, de akkor is szorgalmazni kell. Igénybe véve vállal­kozókat, a kölcsönösen megfelelő megoldások ke­resésével kell legalább a konkrét tervezésig eljutni. Szeretnénk egy havi újságot indítani. Rendkívül nagy az igény a kábeltévérendszer kialakítására. Ha ez elké­szül, a hajdani MSZMP­székházban egy 'kft. közre­működésével helyi tv-stúdió kezdhetné meg működését. (gombos) Kerítéseken kívülre kerülni A sándorfalvi feladatok­ról, lehetőségekről, tervekről beszélve, Kónya József pol­gármester kifejező hasonlat­tal élt az önkormányzati tes­tületekkel kapcsolatban; — A jelenlegi helyzetben olyan az önállóságuk, mint a gyereké a járókában. Tevé­kenységükhöz ugyanis nin­csenek meg a megfelelő lehe­tőségek; a földkérdéstől az adókig minden téren kuszák az állapotok, nincs a rende­zéshez megfelelő kormány­program, jogi szabályozás. Az önkormányzatok nem tudják még, mit tartalmaz­nak a költségvetési alap egyes mutatói, miből gazdál­kodhatnak, mire futja. A község „üzemeltetését" persze mindenképpen bizto­sítani kell, alapvető az egész­ségügyi, a szociális ellátás és az oktatás. Nagyobb beruhá­zást csak az egészségház­ban tervezünk, mintegy másfél milliós költséggel ott fizikoterápiás részleget ala­kítunk ki. A szociális támo­gatásokra rengeteg pénz kellene; sok fiatal családot és idős embert is segélyezni kell a faluban, a rászorulók száma egyre növekszik, sőt közöttük ellentéteket hoz felszínre. A fiatalodó, épülő településen rengeteg gondot fog okozni a hiteltörleszté­sek drasztikus emelése, hi­szen a közel 2700 lakásból 1000-1200-on kölcsön van. A további építkezésekre is lenne pedig igény, új telke­ket próbálunk kialakítani, ami nem egyszerű feladat, mert a település „be van ke­rítve" — a tájvédelmi kör­zetekkel, erdőgazdaságokkal —, kifelé terjeszkedni hár­mas földcserék árán tudna csak, illetve úgy, hogy most a faluszéli „féloldalas" utcák szabad felére építtetnek. Az építők és az egész lakosság nagy gondján, a szennyvíz­elvezetés megoldásán is mi­előbb segíteni kellene, hi­szen e mély fekvésű község­ben a szikkasztók nem je­lentenek „összkomfortos" megoldást. S ha mára víznél tartunk: gondot okoz a für­dő működtetése is. További gondjaink, fel­adataink — amiknek végzé­séhez a jól képzett szakem­bergárda adott a hivatalban — között elsődleges új mun­kalehetőségeket teremteni a településen, ipart telepíteni, ami főleg betanított munka­erőt foglalkoztatna. Az ipar­hoz, a vállalkozáshoz kell a telefon, szorgalmazzuk a bő­vítést, talán jövőre épül itt egy központ. Községfej lesztö beruházás az utak toodbbi korszerűsítése, szilárd bur­kolatúvá tételének folytatá­sa. Kérdés, mennyi pénz lesz rá, hiszen az önkor­mányzat magas helyi adók­kal nem sarcolhatja a lakos­ságot; e kérdésben a falu né­pére kívánjuk bízni a dön­tést. Az önkormányzati tes­tület tagjai viszont úgy dön­töttek, hogy egész évi tisz­teletdíjukat (2000 forint/hó) felajánlják a község javára, ezzel létrehozták a Sándor­faivá ért alapítványt, ami egészségügyi és oktatási fej­lesztéseket szolgál — s hoz­zá bárki csatlakozhat. Sz. M. Más káposzta G yenes Kálmán felvétele Tanyai idill a határ közelében Az egyik halom is káposzta, meg a má­sik is. De azi már mási káposzta, mert tisztított. Világító zöldjével elegáns dom­bot alkot. Eddig együtt pihentek a zá. kánvszéki ház. előtt, föliával takarva. Vár­ták a jobb. időket az utcán, ami jelen esetben a termesztőnek, a gazdasszony Vér Ferencnének azt jelenti, hogy jobb ára van. mint az őszön. Ügy mondja, most 14-15 faríntot kaphat kilónként, ha nem Szegeden, akkor a pesti Bosnyákon. Érdemqj volt várni, mert ősszel csak nyolcért ment volna el. Nem a bevétel netovábbja ez se a tiszta, egészséges. íz­letes káposztáért. Mert ne mást, csak a mostani, kezet dermesztő levélvagdosást vállalja át, aki úgy gondolja: a földdel veszkődő ember ebből jó módban élhet. Ám ne szítsunk vitát Nézzük, a meg­szépült és a tisztításra váró káposzták is jól megvannak egymással. Torzsalkodás nélkül b. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom