Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-06 / 308. szám

1990. december 6., csütörtök /j HclyZCÍ Tíz forint Alit a férfi az esöfogó alatt néha kinézett, jón-e már a busz. Érezte, kisfia keze kihűlt, lehajolt hát, és előhúzta az apró kesztyűket. A szürke felhők elé magasodó templomtorony fénytelen cserepein csordogált az eső. Mar csak néhány perc hiányzott a busz érkezéséhez, amikor beléhasitott a fölismerés: elszámolta magat, alig maradt pár forintja, annnyiért nem viszik be a varosba... Hát igen, a gyógyszertár... Ha csak egyet kér abból ív drága orvosságból..'. De most már mindegy. összekotorta 2sebében az aprót s tenyerében tartva megszamolta. Tíz forint hiányzott. Képtelen helyzet. .. A busz rögtön itt lesz. Tegyen úgy, mintha bérlettel utazna?? És ha ellenőr jön? Vagy kérjen kölcsön valakitől? Körülnézett a megállóban. Egy kiskamasz fiú állt mellette. Megsem magyarázkodhat egy gyereknek . ..! A sarokban kövér, bajuszos férfi állt. hátratett kézzel. Túl öntelt a kepe. az arca majd' kicsattan... Nem viselné el, ahogy ez nezne rá. Most mit csináljon?! Ekkor észrevette, hogy az úttest túloldalán valaki arra vár, hogy alábbhagyjon kissé a forgalom. A teherautók nyomában fölverődö sáros párafüggöny az arcába csapódott, de végül csak átjutott. Nem a buszmegállóba ment, az egyik kapu alá húzódott Már tudta, hogy ez az ő embere. Fogta a gyereket kilépett az esőbe, odament egyenesen a vászonsapkás férfihez, akinek rövid kabátján sötét foltokat áztatott az esővíz. Kissé körülményesen adta elő a mondókáját, zavarban volt. A vászonsapkás ránézett, előhúzta a tárcáját, kinyitotta az aprónak fönntartott rekeszt — talán 30 forint lehetett benne —, ós miközben átnyújtott ikét ötöst így szólt: — Én csak egy munkanélküli vagyok, aki nem kell sehol, de mfért ne adnék? Viszlát! — és elindult a faluközpont felé. A férfi csak állt egy darabig, kezében a pénzzel. Meg azt sem tudta, megköszönte-e egyáltalán. Eszébe jutott: ádvent első vasárnapja következik. (nyilas) Rovarkalauz Szegedi vonatkozása is van a Gondolat Kiadó gondozásában nemrég megjelent Rovarkálauz című könyvnek. Szerzője, dr. Móczár László több, mint 10 evig volt a József Attila Tudományegyetem Állattani Tanszékenek vezetője, az állatrendszertan tantárgy előadója. Oktatói. kutatói, muzeológusi tapasztalatai, fényképészeti szakismerete a biztosíték, hogy az olvasó nem csalódik e könyv forgatasakor. Hogy kinek íródott a tetszetős megjelenésű könyvecske? Annak, aki el akar igazodni a kb. 1 millió fajt számláló rovarosztály csoportjai között, aki közelebbről szeretné megismerni a rovarok felépítését, különböző fizikai teljesítményeit, fejlődésük titkait, életmódjukat. élettartamukat, szerepüket, jelentőségüket a természet háztartásában, vagy eppen „csak" fényképezni kívánja őket, esetleg a rovarokkal kapcsolatos téves fogalmakat akarja tisztázni. A limitált terjedelem (260 oldal) és a mondanivaló gazdagságának ellentmondását leginkább a szakemberek tudják átérezni. Bizonyára fájó szívvel kellett lemondani sok rovarfaj bemutatásáról. a kiválasztottak mégis jól reprezentálják e virágkorát elő csoport hihetetlen formagazdagságát. A tudományos precizitással, mégis igen olvasmányosan megfogalmazott leírások, életmódbeli, elterjedési jellemzőkön túl a 350 kiváló minőségű színes fénykép is segít abban, hogy ne menjünk el közömbösen ezentúl egy-egy eddig észre sem vett „természeti csoda" mellett, rácsodálkozásunk a felismerés és megismerés kezdeti lépései után minőségileg új szintre, a tudatos természetszeretet szintjére emelkedjen. Györffy György Pizzériamizeria „Óh, Donna Klára Piazeria!" — sóhajtottam, amint kiléptem a Margarétából, mert nem szeretem a száraz kenyeret. Amúgy sem vagyok nagy véleménnyel a szegedi. olasznak mondott vendéglőkről. Noha még sohasem jártam a napfényes Itáliában, ám megkóstoltam már néhányat a déli konyha remekeiből. Az olaszoknál legnagyszerűbb épp a szaft. Az a paradicsomos, sonkás, gombás, fűszeres massza, mely lédús bájával a hozzávaló tésztafélék szárazságát oly poétikusan ellensúlyozza, lett légyen szó makaróniról, spagettiról, pizzáról, ravioliról, avagy pastasciuttáról. A nemrégiben megnyílt Margaréta Pizzéria, úgy külsőleg, igen vonzó. Forgalmas helyen székel, a terem tiszta, friss, az asztalok, székek fehérek, szépek. A pult mögött, szemünk látta ra gyúrják a tésztát, s sütik egy kemencében. Az árak kissé borsosak, 80-tól 120-ig fekszenek a különböző pizzák, a név hosszúságától függően. A pizzát, amit némi várakozás után elém tesznek, méltán nevezhetném piazzának (,,tér"-nek). Akkora, hogy a hatalmas tányérról is lelóg. És lapos. A tészta — bár ízletes — nagyon száraz, az áhított sűrű szaftnak pedig'nyoma sincs. Sajt, gomba, sonka, mivel az étlap kecsegtetett, csak nyomokban található rajta. Ketchup sehol, kérésünkre paradicsomlével vigasztalnak, ami meg állandóan lefolyik róla. Nem mondom, laktató e hatalmas lepény, csak két dolgot nem értek. Miért hívják így, méltatlanul pizzának, s mi 100 forint rajta? „Itali/in style" — „olasz stílus", olvasom az alátéten angolul. Pedig magyar az. kereskedelmi. (lUCUllUS) A megítélés Pestről más Kritikus munkanélküliség Vásárhelyen Madáretetők Ha az ember biológus, nagyszerű dolgok történnek vele. Apro kekcinegék. sárga hasú széncinegék kergetőznek, vörösbögy bólogat és feketerigó csapódik kercegve közéjük. Mindez az ablakomközeli lucfenyő ágán kavarog, a madárkalács körül. A hideg. fagyos decemberi éjszaka után nagy a sürgés-forgás a „madáretető" környékén. Fenyőrigók lesik a fa högyiböl, fényes szemű fekete varjak halkan károgva óvatoskodnak. Nem értik a terített asztalt... jobb is, karlengetve riasztom el őket. hiszen percek alatt fölélnék az egy napra szánt ..zsírozot". Ügyesek a varjak., nem kell feltem őket. találnak a szeméttelepeken épp elegendő hulladékot. De nem igy a kis rovarevök, hőmérő nélkül is látszik, kemény a hideg odakünn, fölborzolt tollaik közt levegővel szigetelik kis testük melegét. Nagy hidegek idején ók igen érzékenyek a táplálékhiánnyal szemben. nemigen bírják a faggyal párosult koplalást. Ilyenkor jó. ha kiegészítjük a napi energiaszükségletüket Persze, az infláció! — drága, diák és nyugdíjas számára megfizethetetlen a napraforgómag! Le kell mondanunk a .jszotyola" „tartós és kizérógoe>" használatáról. Hiszen tudjuk, a téli madáretetésnél a legfontosabb dolog, hogy ha valahol elkezdtünk etetni, akkor bizony folyamatosan, egész télen biztositanunk kell az élelmet. Mert különben az odaszokott madarak az üres etetőnél es a hidegben gyorsan elpusztulnak. Ezért ..olcsó" etetéssel orobálkozzunk az iden Ilyen a tnadar kalács: kiolvasztott, nyers fagyos szalonnából és kevés belekevert magból, almadarabkákból. száraz keksztörmelékból állíthatjuk össze. Tökéletesen megfelel a célnak egy frissen vásárolt és kiakasztott zsírszalonnadarabka is! A körülbelül 10-szer 10 centiméteres bőrén fapálcikával átfúrt szalonnát spárgával kössük az ágak közé. A cinegék ügyesen egyensúlyozva, kapaszkodva, örömmel csipegetik. A magevó madárkáink könynyebben jutnak gyom magvak hoz. s más növényi termésekhez. Ne késlekedjünk, a hideg bekos2óntevel etessük rovarevő cinegéinket. Ha a könyviárból Schmidt Egon és Vertse Albert könyveit kölcsönözzük, számtalan ötletet kapunk madáretetők elkészítéséhez. Persze, ilyenkor az iskolákban — környezetismeret-, élővilág- és technikaórákon —. félretéve a „kötelező tantervi előírást", a madárszerető pedagógusok tanítványaikkal együtt madáretetőket készítenek... Készítenek? Remélem... ez több ezer madáretető lenne! Hiszen az ember fia szeret kapni és adni. Jó esetben ez a kiegyensúlyozott meleg, ség áramlása. Ha ma jól fűtött szobánkból kinézünk a decemberi csupasz ágak fölborzolt tollú cinegéire, minket éltet a remény, hogy nem fagvunk meg az elkövetkező „farkasordító' hidegben sem. De tollas társainkat éltati-e a remény . . . Csizmáé* György A szakszervezetek megyei szövetsége szeptemberben tényekre hivatkozva kérte a munkaügyi miniszter; Hódmezővásárhelyt nyilvánítsák kritikus foglalkoztatási körzetté. Már az év elején készültek felmérések, hogy milyen munkaerő-felesleget hozhat magával a város nagyüzemeinek gyorsan romló helyzete. Év közben jelentős arányban kerültek kapun kívül több üzemből is dolgozók, ám a folyamat korántsem ért véget. Ezekben a hetekben több száz ember munkahelye vált bizonytalanná. Nagy vállalat, nagy baj Amint ezt Dobóczky Károlynétól, a szakszervezetek megyei szövetsége szaktanácsadójától megtudom, a korábbi előrejelzések beváltak. Ami korántsem öröm — A vásárhelyi szakszervezeti kollégák kezdeményezésére kértük a i'álialatvezetóket az év elején, tájékoztassanak bennünket, milyen leépítésre lehet számítani idén. Tizenhét vállalat jelzéseiből állt össze a számadat, amely szerint 1990-ben mintegy ezerszáz munkahely szűnik meg a szomszédos városban. Azóta viszont olyan helyzet alakult ki, hogy még szomorúbb lesz az év vége. öt-hat nagyvállalatnál dolgozik a vásárhelyi foglalkoztatottak fele, s ezek a vállalatok az átalakulás során már eddig is jelentős mértékben szűkítették a létszámot. Okkal és időben kértük a munkaügyi minisztert, yásárhely kritikus foglalkoztatási körzetté nyilvánítására. Első lépésben ezt elutasította, pénzhiányra hivatkozva. Ugyanis a végletes helyzetet elismerve egyúttal pénzt kellene adni a -foglalkoztatási alapból, amelyből az átképzést, végkielégítést, egyáltalában a munkanélküliséggel összefüggő állapotokat részben meg lehetne oldani. Az elutasító döntést megfellebbeztük, hiszen az anyagiak hiánya nem lehet oka a valósan fenyegető helyzet elismerésének. Más kérdés, hogy e pillanatban nincsen pénzük a megoldásra. Viszont okkal követelhetünk utóbb segítséget, ha belátják: a 26 ezer. munkaképes korú lakosból Vásárhelyen maholnap többezren munkanélküliek lehetnek. Remélve tehát, hogy kimondják; a helyzet kritikus, az Érdekegyeztető Tanács elé került az újabb szakszervezeti indítvány, a legfrissebb információ szerint szakértői bizottságot küldenek a közeljövőben Vásárhelyre. Felesleges emberek Lehet válságkezelő programokról beszélni, töprengni, hogy mivel lehetne valamicskét javítani, de az élet megannyiszor túlhalad a késlekedő toldozgatáson. Így a szakértői bizottság a városban már sokkal rosszabb helyzetet tapasztalhat, mint amit akár csak hetekkel ezelőtt is látni lehetett. A Hódiköt átalakulása azzal a kompromisszummal járt, amelyben egyúttal kiegyeztek többszáz ember elbocsátásával. Mielőtt bárki tisztességtelen háttéralkura gondolna, hozzá kell tenni: ha a Hódiköt Vorosilov utcai gyáregysége a privatizációt, a magyar—angol vegyes vállalat létrehozását kikerüli, úgy az egész vállalat rohamtempóban belátható időn belül története legsúlyosabb válságába kerül-e, és sokszazan veszítenék el a munkahelyüket. Jászai Sándorné a vásárhelyi szakszervezetek szövetségének titkára, egyúttal a gyár főfoglalkozású szakszervezeti tisztségviselője, sokszor és sokféleképpen tudta áttekinteni a Hódiköt munkaerőhelyzetét. Amely egyenes következménye a vállalat termékszerkezetének, avult termelési struktúrájának — Meg kellett érteni az igazgató érveit. Ha a belső gyáregység privatizációja elmarad, akkor sokkal' súlyosabb helyzettel kellett volna számolnunk, A privatizáció, amelynek során a Royal— Tee Hódiköt létrejött, 90 dolgozó munkáját tette feleslegesse. Hangsúlyozom ismét. a kérdés az. volt, kockaz.tassa-e a vezetés, hogy a vallaiat egészének megtartásával nagyobb arányú munkanélküliséget teremtsen a csődhelyzetben, vagy a kisebbik rosszat válassza a munkanélküliséget illetően. A 90 dolgozóból néhányan korengedményes nyugdíjba mennek, jelentős részüknek pedig nárom műszakos állást kínáltak fel a Hódiköt központi gyárában. Rideg tényekkel szembesültek a vállalat dolgozói. Találgatások, félelmekkel teli napok után pénteken felolvastak a privatizált gyáregységben egy listát, ki lehet az új, Royal—Tee Hódiköt dolgozója. Kétharmad részük kerülhetett az új vá) lalathoz. Hasonlóan kínos, nehéz órákat élnek át az emberek a Metrípond még megmaradt, mechanikus mérlegeket gyártó részében, a kft.be, vegyes vállalati formába átalakult kereskedelmi egység, elektronikus mérleggyártó részleg, orvosi mérleg gyáregység önállósulása után nehéz dilemma a Metripond-vezetöké, érdekképviseleti tisztségviselőké. Bereczky Gábor, a szakszervezeti bizottság titkár:; (úgy is mint gyakorló meós szakember) termelési adatokról szól. Mérlegen a kisebb rossz — A következő évre prognosztizált rendelésállomány a gyár kapacitásának 60-65 százalékát köti le. Tehát körülbelül ilyen arányban tud dolgozóinak munkát adni a gyár, a létszám 35-40 százaléka feleslegessé válik. a gyár komolyan vette annak idején a KGST-szakosodást, példaként a kohászati mérlegekre, szovjet piacra, íme az eredménye, A gyárvezetés külföldi partnerekkel próbál tető alá hozni vállalkozást, több kisebb kft. alakul a még meglévő gyárból, néhányan korengedményes nyugdíjba mennek. Sajnos még így is száznál többen kerülnek utcára, mert a Metrípond nem tud nekik munkát adni. Ilyen helyzetben a legkeményebb vállalkozás Vásárhely polgármesterének lenni. a vállalkozóból lett önkormányzati vezető, dr. Rapcsák András reményt keltő kilátásokról nem tud beszámolni. — Amit ebben a kritikus, és sajnos rohamosan tovább romló foglalkoztatottsági helyzetben tenni tudunk, nagyon kevés, a munkaügyi szolgáltató irodával egyeztetve a városban kibővített és naprakész információkat adni képes irodát alakítunk ki. a volt pártházban Pénzünk nincsen, önkormányzati törvények, érvényes, útmutató rendelkezések híján a városban végbemenő gazdasági változásokra e pillanatban ráhatásunk szintúgy nincs. A munkanélküliség lényegesen nagyobb arányú, mint amire számítottunk, ezzel a súlyos gonddal önmagunk megbirkózni nem tudunk. A polgármester halkan még azt is megjegyezte: mivel a város anyagi helyzete katasztrofális, a tanács az adósságok halmazát hagyta örökül, ígyavárois által működtetett gazdasági egységek is szaporíthatják a munkanélküliek táborát. Becsei Péter A radírmackó titka, avagy: ha ezt Amundsen megérhette volna! A Stefánia szátnyastaposó asszonya bronzba fagyott mámorában nem is sejti, mit láthatna akkor, ha leszállttá az agyonstrapáit madár hátáról, aztán a zold jelzésnél szabályosan átkelne a zebrán és benézne a túloldali papírboltba. Azt már sok üzletág megtanulta, hogy a gyermekvásárlók meghódítása mennyire fontos. Mesekönyvek szédítően színes és csábító kavalkádja, tini-, gyermek-, sőt bébidivat lilában, világítózöldben és ordítósárgéban. És most itt vannak a hegyezők! Az én időmben volt egy kis alumínium izé, pengével és lyukkal, ami azonnal kitörte a ceruza hegyét, sőt néha még arra is képes volt. hogy a ceruzabelet magában rejtő faburkolatot hosszában letépje a bélről, s ezzel véglegesen használhatatlanná tegye az irónt. Azóta viszont nem kevés idó telt el. es a hegyezók törzsfejlődésének eredménye most szemrevételezhető. (Egyéb vételezésre csak azok gondolhatnak, akiknek van erre a célra 15-150 forintjuk.) A valamikori alumínium vacakok helyett most bukósisak, szerszámosláda, nyuszifej, számolóés repülőgép formájú hegyezók színpompáznak a polcokon. De vannak még robotok, mikiegeres tubusok, szívek és focilabdák, persze a szükséges lyukakkal ellátva. A radirmackóval kombinált hegyező ötlete egyenesen - lenyűgö/.ö. Akad korcsolya, sőt görkorcsolya, utóbbi remekül gurul, egyáltalán: minden változat kiválóan alkalmas arra. hogy az iskolás korú gyermek mulattassa magát az órán, amíg a tanár valami teljesen érdektelen dologról magyaráz. A nyugatnémet tervezők szeme előtt azért didaktikai szempontok is lebeghettek, mert találtam aprólékosan megrajzolt fö 1 d göm bhegyező t, amelybe az Északi sarkon kell bedugni a ceruzát, és a forgács az Egyenlítőn át aláhullik a gömb déli sarkába. Ráadásul ez már a jövő térbeli képe: Európa egyetlen zöld folt — a határok nélküli egység utópiáját (?) tarthatja kezében a íóvó nemzedek. Ny. P. /