Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-01 / 304. szám

1990. december 1., szombat DM1 igazin — Mint visszafogadott és rangját visszanyert magyar társadalomtudós. ugyanakkor Los Angeles-i szociológiai professzor bizonyos kettősséggel és távolságtartással szemlélheti a hazai folyamatokat. Mégis: nem túlzás a históriai ízű nemzeti polgárosodás vizsgálatára váltani a térbéli távolságot? — El kell oszlatnom azt a tévhitet. hogy a tengerentúlról és kizárólag vagy döntően másodlagos forrásokból követném nyomon a magyar társadalom változásait. Igen sok idót töltök itthon és igyekszem a lehetséges eszközökkel megragadni a fejlődés momentumait. A taxis blokád idején például szakmai indíttatással gyűjtöttem a helyszíni tapasztalatokat. véleményekét. hogv ezzel is pontosíthassam, mi is történik valójában. Korábban nem mindig volt módom hasonló módszerekkel dolgozni. Amikor először hazajöttem hét évi távollét után. '82-ben. az lepett meg. hogy milyen messzire haladt már az országban a kiskapitalizmus a második gazdasággal és kibontakozó kisvállalkozásokkal. Szembeszökő volt a változás, nagyon más Magyarországra jöttem vissza, mint amit elhagytam. Mindezt csak itthon tapasztaltam igazán. Arról viszont szó sincs, hogy térbeli távolságból indulnék ki a polgárság fogalmának, a polgárosodás folyamatának történeti áttekintéséhez. Térbeliséget úgy tudnék inkább említeni, ha a „visszaút Európába" fogalmazást hallom és rá felelek: sosem voltunk igazán Európában. Magyarország átvitt értelemben is Európa perifériáján volt. Tehát nem visszaútról van szó. Most kell eljutnunk oda. Az ismételt polgárosodással erro> teszünk kísérletet. Az évszázadok során többször történtek próbálkozások a társadalom polgári átalakítására. Eltérően az angol. a francia, a német polgárosodástól, nálunk a tulajdonos polgár és az értelmiségpolgár kevésbé feltételezte egymást, a társadalomban nem SZELENYI IVAN A POLGAROSODÁSROL Gulyásszocializmus - garázskapitalizmus A nemzeti polgárosodás kérdéskörét, a tőketulajdonos vállalkozó és az új. menedzser értelmiség szerepét vizsgálja friss keletű cikkeiben és tanulmányaiban Szelényi Iván szociológus. A másfél évtizede konzuli útlevéllel „száműzött" társadalomkutató a rendszerváltás időszakától kezdve hangsúlyos figyelmet fordít a magyar polgárosodás folyamatára és fejlődési esélyeire. E témában tartott szegedi előadása adott alkalmat arra, hogy néhány kérdésre közérthető leegyszerűsítésben választ kérjünk. alakult ki egyensúlyi állapot a polgárosodás két ága között. Ezt a folyamatot nyomaiban csupán az utóbbi évtizedekben látjuk kibontakozni. — Mikorra tehető markánsan a magyar polgárosodási folyamat újraindulása? — Nem hiszem, hogy helyes lenne a polgárosodási folyamatot az elmúlt másfél, két esztendő eseményen el megjelölni. Magyarországon sajátos polgárosodási időszak kezdődött a hatvanas évek végén, hetvenes évek közepén a második gazdaság kialakulásával, e gazdaságban szerencsét kereső, piacon ügyeskedő, a vállalkozás ismereteit lassanként elsajátító egyre számottevőbb réteggel. Kisgazdaságok, másodállású kisvállalkozások kaptak teret, ami iránt a kádári politikai elit meglepő toleranciával viseltetelt. Ugy vélték, a ..behatárolt szabad viszonyok" nem veszélyeztetik a társadalmat, inkább stabilizáló tényezőként éreztetik hatásukat. Hozzáteszem, a polgárosodás ez idő tájt kizárólag a gazdasági területre szorult, s a tolerancia is arra vonatkozott. Ekkor kerülhetett előtérbe a polgár klasszikus fogalmának tulajdonos polgár vagy burzsoá eleme. A keleti blokkban egyedülálló, sajátos helyzet alakult ki nálunk. A lengyel Szolidaritás mozgalom idején a magyar társadalom egy kicsit értetlenül és csodálkozva figyelte a lengyelországi eseményeket. Nem értették az emberek, mitől jönnek ott annyira lázba szakszervezeti kérdésektől. Ugyanis 1980 tájékán már a magyar átlagpolgár „megtanulta": ami a főmunkahelyen történik, az igazából nem számít. Az élet a kapu után. a munka után kezdődik. Talán túl élesen fogalmaztam, amikor én ezt a harmadik jobbágyság intézményének neveztem, a főmunkaidő utáni önkizsarolás miatt. A háztáji gazdaság, a vgmk elég mélyen hatott a társadalomra. Merném mondani, hogy az agrárszektorban a népesség mintegy tíz-tizenöt százaléka télének igazi forrását a családi tevékenységben találta meg. Ez tehát a gazdasági kispolgárosodás. mert párhuzamban ekkor még az értelmiség igencsak a pártállamban élt. — Mint a Iwzai szamizdat irodalom első jelentós egyénisége élte út az értelmiségi lét változásait. Hogyan értékelhető az értelmiségi réteg belső átalakulása? — A második gazdaságnak volt életforma- és gondolkodásformaváltoztató hatása: mondhatni a magyar káder, káderértelmiség nem volt olyan biztos a dolgában, már ami a szocializmus perspektíváit illette. A gazdasági polgárosodás kihívás volt a gondolkodásváltásra. Mi az első szamizdatokkal e folyamatban előbbre merészkedtünk, holott a politikai hatalom, a politikai elit e téren kevéssé volt toleráns. Mégis tovább terjedt a gondojkodásváltás, s ez '76—77 körül már nevet is kapott, történetesen a másként gondolkodás kategóriáját. Ami azonban szélesebb értelemben hatott. az a polgárosodás folyamatában következményként a káderértelmiség vagy nomenklatúra-értelmiség elbizonytalanodása. A káderértelmiség belső átalakulása felgyorsult. konvertálható tudásra tettek szert egyre nagyobb számban. A kritikai gondolkodás, a kritikai beszéd nyelve terjedt és hatolt, némiképp a Beszélő jelenlétével. Már nem lehetett egyszerűen a szocializmus értékeire hivatkozni, s ily módon igazságként elfogadtatni, hanem az igazságot a kritikai arculat \izsgálatának tárgyává kellett tenni. Az értelmiség ilyetén változása nem kis szerepet játszott abban a legitimációs összeomlásban, ami a nyolcvanas évek végéveI bekövetkezett. A nyelv a hatalom gyakorlásának alapvető eszköze, s éppen ettől az eszköztől. a nyelvezetétől fosztotta meg a másként gondolkodó értelmiségi réteg a kádereket. , — A mai magyar polgárosodás merőben új viszonyok között folytatódhat: gátakkal és kitérőkkel. Melyek a polgári társadalomhoz vezető úr jelenlegi legkirívóbb problémái a társadalomkutató szemszögéből? — Nem akarok szerepkört téveszteni gazdasági, közgazdasági problémák megoldási esélyeit taglaka. A polgárosodás folyamatában az élvonalba került az értelmiség. Benne bizonyos részt kapott az a volt. átformálódott politizáló szakértelmiség is, amelyik átcsempészte magát az új politikába. Alapvetően megváltozott azonban a politikai elitnek a szerkezete. A másik lényeges változás, hogy kialakulóban van a gazdaságnak a magánszektora. amelyik többé már nem második gazdaság, hanem tulajdonformájában egyenjogú az állami tulajdonnal, a gazdaságpolitikában pedig annál preferáltabb. A magánvállalkozók arányszáma a gazdaságban mintegy 10—12 százalékra emelkedett, s úgy látjuk, hogy lényegesen tovább növekedne, ha ehhez a gazdaságpolitikai feltételek idomulnának. A közelmúlt taxis demonstrációja éppen a vállalkozásellenes gazdaságpolitikai megnyilvánulások elleni tiltakozás. Érdekes, hogy — némi humorral, sarkítással — a gépkocsi Magyarországon úgy jelent meg, mint a tőkefelhalmozás klaszszikus példája. A sérülékeny és még gyenge tulajdonos polgári réteg bizonyos szempontból ma még a garázskapitalizmus időszakával jelképezi a társadalmi változásokat. Számos problémát rejt továbbá a privatizáció. hogy történetesen a nyilvánosság kizárásával cserélnek gazdát köztulajdonban lévő javak. A külföldi tőke bevonásával párhuzamosan a hazai vállalkozók esélyeit javítani kellene. Tudott dolog: a társadalmi elszegényedés egyre nagyobb tömegeket érint, a gazdaság megingása pedig 30—50 százalékos, tartós munkanélküliséget hozhat. Számolnunk kell azzal, hogy a polgári fejlődés Magyarországon olyan időszakban bontakozhat ki, amikor a gazdasági gondok hatványozottan vannak jelen. A polgári társadalmat rövid és zökkenőmentes úton nem érhetjük el. De ezen haladunk, bízva abban: a tulajdonos polgárság erősödése mellett a társadalom egésze is polgárosodik. BECSEI PÉTER '">:•>'•:> -di. Ív,-* r vasit. A legszebben tetovált A

tetoválás, bár manapság gyakran hozzáteszik: művészet, mégis, valamennyire mindig börtönműfaj marad. Ez persze nem mond ellent annak a ténynek, hogy vannak, akik éppen a börtönben fejlesztik művészi szintre tetoválási tudományukat. Attól is függően, mennyi idejük van e sajátos művészet elsajátítására, s persze, mennyi ügyességük alapozza e későbbi tudást. Képünk főszereplője. Tar Tibor sokáig képezhette magát a rácsok mögött. Ilyen szempontból nem töltötte tétlenül az idejét. hisz még mindig fiatal kora ellenere megbecsült tetováló mesterként tartották számon a börtönben. Azt mondja magáról: ó a legszebben tetovált ember széles e vidéken. E műfajnak nem születtek még hivatásos kritikusai, nehéz hát összeha'1' ! ter-i -ki azonban látja Tibor testét, elmondhatja, a rajta lévő összefüggő, színes ábra lenyűgöző látvány. Azt mondja, a szimmetria teszi széppé, s hogy nem összevissza díszítik testét különböző ábrák és feliratok. Strandon ezzel együtt alapos feltűnést kelt. ha valaki keresi, e leírás alapján biztos útbaigazítást kaphat. Kérdezem, nem bánja-e. hogy ilyen a teste, mire azt mondja, neki ez tetszik, s bízik benne, hogy aki legtöbbet láthatja majd egy szál tetoválásban, az is elfogadja ilyennek. Amúgy kényszer is ez a szépség, eltávolítani — hagyományos módszerrel legalábbis — lehetetlen, illetve viselője szerint halálos eredménnyel járna. Ha csak újabb, fájdalommentes módszer nem hozza a siker esélyét. „Siker" — írom, pedig lehet, hogy esze ágában sem lenne megválni bőrének díszítéseitől. A börtönhierarchiában fölfelé kapaszkodónak érezheti magát az, akit már a tetováló mesterek közelébe engednek. Még nagyobb elörerukkolás. ha ki is próbálhatja valaki, mit bír az eleven test, mi fér az ember bőrére. Az pedig, ha kitanulja valaki e szakmát, addig nem remélt előnyökhöz, jövedelemhez juttathatja az arrafelé másodállásban nemigen reménykedhető, kedvezményekben, s főleg pénzben viszont igencsak szűkölködő elítéltet. Tíz börtönviselt emberből három-négy valószínűleg tetovált. A szakmát művészi fokon értők azonban hozzáteszik: nem mindegy, hogy hogyan. Szimmetrikusan, s-a testet a maga teljességében látva, vagy egyszerűen „odafirkantva" ezt-azt az éppen kiválasztott testfelületre. Tibor azt mondja, ha rajta múlna, nyitna itt, a szabad világban egy tetováló szalont. Biztos abban, hogy népszerű hely lenne, s abban még biztosabb, hogy jobban keresne vele, mintszobafestó munkájával. Tetoválni nem tilos egyébként, tehát az elvi esélye megvan egy ilyen szalonnak. S aki betérne, biztos, hogy e profilban mestermunkára, kiváló szolgáltatásra számíthatna. Tibor ugyanis nem bízza a véletlenre a dolgot: előbb papíron munkálja ki azt az ábrát, amit aztán az élő anyagra visz át, kívánságra színesben. Sez a művészet. Mert annyira pancserek is képesek, hogy beszurkálják: SZERETLEK ERZSI S ha bárki kételkedne abba á bizonyos szalonba betérve, hogy-a „tulaj" érti a dolgát, nem kellene mást tefinie, csak széthúzni az ingét, s ím; előtárulna: a legszebben tetovált ember. BALOGH TAMÁS 5