Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-05 / 307. szám

2 Röviden 1990. december 5., szerda tt Őszinteséggel a nemzet bizalmáért (Folytatás az 1. oldalról.) ná azt, hogy többet kíván; legyen az kisnyugdíjas, sok­gyermekes, tovább lépni kí­vánó vállalkozó, bérből és fizetésből élő. De megem­líthetők egyes ágazatai is az országnak. Kínos keservek közepette szülte meg nem csak a Pénzügyminisztérium, ha­nem a kormányzat is azt a költségvetést, amelyet az önök asztalára letett, és amelyet bizonyára rossznak fognak tartani, és kemény szavakkal bírálnak majd. A kormány nevében szeretnék néhány szót szólni a költ­ségvetésről. Valamilyen ér­telemben minden ágazat, minden tárca stratégiai je­lentőségű. Nyugodtan mond­hatja például az érintett tárca tulajdonosa, hogy köz­biztonságot kíván az ország. A közbiztonsághoz jól fel­szerelt, működőképes rend­őrség kell, jó közigazgatás szükséges. Elmondhatja ugyanezt az Igazságszolgál­tatás is, ahol ugyancsak csődről lehet már beszélni, elhúzódó perekről, amelyek már az állam működőképes­ségét érintik. A honvédelem is jogos igényekkel léphet fel akkor, amikor teljesen új katonapolitikai helyzét állt elő, amikor kivonulóban a szovjet hadsereg, amikor a Magyar Honvédség felsze­relése elavult, vagy elavu­lóban van. Hasonló igénye­ket nyújthat be a közokta­tásügy, több egyetem, a Tu­dományos Akadémia, az ipar, a foglalkoztatás gaz­dája, soroljam tovább? Van-e egyetlen olyan ága­zat, ahol ne lenne jogos a többletkívánság? Mindenki­nek igaza van, aki többet kíván, aki újabb és újabb igényekkel áll elő. Legyen az akár sport, művészet, ex­porttámogatás vagy bármi. En mégis úgy gondolom, hogy néhány dolgot most ez­zel kapcsolatban újra el kell mondani. Hosszú idő szükséges, mi­re egyensúlyba kerülünk. Ha csak a jövő esztendőt vizsgálom: a jelenlegi 21 milliárd dolláros adóssá­gunkból 1991-ben 2,4 milli­árd dollár törlesztés, illet­ve 1,7 milliárd dollár ka­matfizetés terhel bennünket, önmagában ez a tény 1991­ben óriási tehertétel A 21 milliárd dollár adósságunk­ból körülbelül 4 milliárdot valamivel meghaladó az az összeg, amelyet közvetlen beruházásra használtunk fel; a négyötödét kamatfize­tés finanszírozására fordí­tottuk, és ezt görgetjük ma­gunk előtt. De szólhatnék közelebbi kérdésekről is — folytatta a miniszterelnök — Május­ban 700—800 millió dolláros tartaléka volt az országnak, most ez az összeg 1200— 1300 millió dollár közötti. Van, aki igazolhatja azt, hogy milyen kritikus álla­potok voltak április végén. Most tehát 300—400 millió dollárral állunk jobban e tartalékok tekintetében. De amikor az adósságról be­szélünk, és az ország gazda­sági helyzetéről, akkor szól­ni kell arról is, hogy a magyar ipar termelékenysé­ge körülbelül a harmada a fejlett nyugati országok ipa­rának. Magyarország két­háromszor annyi energiát használ, mint a fejlett or­szágok. Ebben benne van el­maradt technológiánk, kor­szerűtlen gépkocsiparkunk, iparunk. Az illetékes tárca felmérése szerint az infra­struktúra fejlesztésében 250 milliárd forintos elmaradá­sunk van. Ennyire lenne szükség a vasúthálózat, az utak, a hírközlés fejlesztésé­re, de mivel nincs meg ez az összeg, évente ez 80—100 milliárd kárt okoz az or­szágnak. Ha ehhez hozzáve­szem természeti környeze­tünket, nem csak azt, amit a kivonuló szovjet csapatok hagynak, akkor is 100 mil­liárdos tétel az, amire az országnak szüksége lenne. A súlyos gondokról szólva beszélnem kell arról is, hogy az összeomlott, illetve összeomlóban levó KGST súlyosan deformálta a ma­gyar gazdasági életet, épp­úgy, mint a többi kelet-kö­zép-európai országét, hiszen ez állami cserekereskedel­met jelentett. A költségvetés túlzott te­hervállalása mind-mind eb­ből a struktúrából követ­kezik. Mi valamennyien a piacgazdaság mellett köte­leztük el magunkat, ezt tar­tottuk egyetlen járható út­nak, egyetértettünk ennek társadalmi, össztársadalmi érdekrendszerbe való illesz­tésével. Nincs vita abban sem, hogy a magántulajdon­nak kell dominálnia a ma­gyar gazdasági életben. Eh­hez privatizáció szükséges, a befektetések segítése, a kül­földi töke, a működőtőke, az itthon felhalmozott, az egyes polgároknál levő pénzössze­gek aktivizálása. Rendezni szükséges a tulajdonviszo­nyokat is, mert senki nem fektet be bizonytalanba. Ne­künk garanciát kell nyújta­nunk arra, hogy aki itt be­fektet, az hosszú vagy rö­videbb távon ezt nyereség reményében teheti. Rende­zetlen tulajdonviszonyok mellett mindez lehetetlen. A kormányzat a privatizáció érdekében a tulajdoni kár­pótlás elvét vallja. Mind­ezt a kistulajdonos javára, degresszív jelleggel és úgy, hogy ne legyen inflációger­jesztő. Erre vonatkozó ja­vaslatunkat is az Ország­gyűlés elé terjesztettük. Arra kell törekedni, hogy az ország gazdasági életének fellendítése érdekében meg­történjék az ár-, bér-, kül­kereskedelmi és devizalibe­ralizálás. Csak ezzel érhe­tünk el eredményt, és ezzel tudunk bizalmat ébreszteni. Akkor is, ha ennek termé­szetesen megvannak a ve­szélyei, és ezért a biztosíté­kokat kell beiktatni. Természetesen mindezek kulcskérdések, hiszen a vál­lalkozás a gazdaság élénkí­tését, új munkahelyek te­remtését is jelenti, impul­zusokat ad elavult iparunk­nak, gazdasági rendszerünk­nek is. Ezért a vállalkozások folyó műveleteinek a kon­vertibilitását is biztosítani kell. A költségvetési deficit a másik alapvető kérdés. Köz­tudott, hogy ez a jelenlegi költségvetési előterjesztésben 78 milliárd forint Jó len­ne, ha mindenki tisztáDan lenne azzal, hogy nemcsak a Nemzetközi Valutaalap „ke­gyetlen" követelése miatt nem léphetjük túl a 78 mil­liárdos deficitet. Ha ugyan­is ezt túllépjük, akkor el­szabadul az infláció, és a magyar gazdasági élet tönk­remegy. Ugyanoda jutnánk, ahová számos más környező ország jutott, vagy amerre elindult. Éppen ezért a költségvetési deficitet a fe­dezet nélküli pénzkibocsátás elkerülhetetlensége érdeké­ben korlátozzuk. Antall József leszögezte, hogy a gazdasági növekedés forrása nyilvánvalóan csak a liberalizált magángazdaság rohamos fejlődése lehet. Októberben a munkanél­küliek száma Magyarorszá­gon 61 ezerre nótt. A jelen­legi munkanélküliség — bár nagyon nehéz jósolni —, de az előzetes számítások sze­rint akár a kétszeresére, pe&z­szimistábbak szerint három­szorosára is növekedhet 1991-ben. Ennek elkerülése érdekében is mindent meg kell tenni. A legjobb szo­ciálpolitika mindig a gaz­daságpolitika, de amikor a gazdaságpolitika nem ké­pes valamit kezelni, akkor elkerülhetetlenek a szociál­politikai intézkedések. Ha arról szólunk, hogy milyen esélyünk van, ak­kor érdemes megemlíteni azt is: bármelyik nyugati meg­figyelő még mindig Magyar­országot tartja a legesélye­sebbnek arra — nem szá­mítva természetesen az egyesített Németországot —, hogy sikerüljön az átalaku­lás. Ez egy olyan úttörő sze­rep, amire történelmi pél­da, előkép nincs, hozzánk hasonló utat még senki nem járt meg. Tisztában vagyunk azzal; nagyon sok nyugati politikus és gazdasági szak­ember inkább azt mondja, hogy „inkább szeretnének megtanítani bennünket ha­lat fogni, nem pedig halat akarnak adni nekünk". Á Magyar Pedagógus Kamara közleménye A pedagógus-érdekvédelmi szervezetek összes eddigi erőfeszítése ellenére nem látjuk biztosítottnak az ágazat eddigi lemaradása és a növekvő infláció miatt az oktatási intézmények működésének jövő évi feltételeit. Ezért 1990. december 10-én, 15.30 órakor az Alkotmány utcában nagy­gyűlést szerveznek az alábbi szervezetek: Független Pedagógus Fórum, Humanitás Demokratikus Gyógypedagógiai Szakszervezet. Magyar Pedagógus Ka­mara, Magyar Szakképzési Társaság, Magyar Zeneművé­szek és Táncművészek Szakszervezete, Pedagógusok Bu­dapesti Kamarája. Pedagógusok Demokratikus Szakszerve­zete, Pedagógusok Szakszervezete, Szakszervezetek Szakok­tatási Szövetsége. Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete. A szervezéshez még további szervezetek csatlakozása várható. Kérjük kollégáinkat és az iskoláért aggódó szü­lőket, vegyenek részt a békés demonstráción. Szöllősi Zsuzsanna, a Magyar Pedagógus Kamara alelnöke Rádióíelex A Kárpótlási Hivatal közleménye Felmérés céljából adatla­pok készültek azok részére, akik — a 34/1090 (HL 28.) Országgyűlési Határozatban foglaltak szerint — az 1938 és 1945 közötti időszakban faji, vagy nemzetiségi hova­tartozásuk, nácizmus elle­ni magatartásuk miatt szen­vedtek sérelmet. Az érde­keltek az adatlapot a Kár­pótlási Hivatal ügyfélszol­gálatánál (Budapest, VII., Kürt u. 6 ), a Magyar Izrae­liták Országos Képviselete (Budapest. VII., Síp u. 12. sz alatti) székházának por­táján, a Nácizmus Üldözöt­téi Bizottságánál (Buda­pest, V., Szabadság tér 16 ), továbbá a Munkaszolgála­tosok Országos Egyesületé­nek Szombathelyen, Kapos­váron, Szegeden, Debrecen­ben, Miskolcon, Salgótar­jánban, Pécsen és Nyíregy­házán működő tagozatainál vehetik át. Az adatlapot a kitöltést követően a rendelkezésre álló bizonyító okmányokkal (akinek van ilyen) együtt kell elküldeni ajánlottan, postán a Kárpótlási Hivatal címére: Budapest, Pf.: 715 1399, hogy a felmérést (szá­mítógépes feldolgozást) még ebben az évben befe­jezhessék. A felmérés a kár­pótlás mielőbbi lebonyolítá­sának előkészítéséhez szük­séges (S) MAGYAR HIGANYCSEMPÉSZ A SZOVJET HATÁ­RON. Magyar higanycsempészt fogtak a szovjet vámosok a két ország közötti egyik határátkelőhelyen. Az MTI munkatársának értesülése szerint november 29-én egy, ka­rácsonyfákat szállító tehergépkocsi rakománya között 3 doboz, együttesen több millió forint értékű higanyt talál­tak. A gépkocsi tulajdonosa — egy Szabolcs-Szatmár-Be­reg megyei fuvarozó — a vizsgálat során azt állítatta, hogy a dobozokat a karácsonyfák szállítását megrendelő Sonkádd Kft. vezetője rakatta a teherautóra, majd — még mielőtt a csempészést a vámosok felfedezték volna — visszatért Magyarországra. HATÁRŐR-TRAGÉDIA BÁTORLIGETEN. Halálos lö­vés ért egy szolgálatát teljesítő határőrt a Szabolcs-Szat­már* Bereg megyei Bátorliget közelében. A debreceni ka­tonai ügyészség eddigi vizsgálata szerint december 3-án. hétfőn délután a nyírbátori ihatárőrkerület bátorligeti őrsé­nek állományába tartozó két sorkatona, Márton Tibor és Prinda Miklós együtt teljesített szolgálatot. Egyikőjük — Prinda Miklós — feltehetően játszott a géppisztolyával. A fegyver elsült, és halálra sebezte Márton Tibor 19 .éves, ibrányi lakost. Az ugyancsak 19 éves Prinda Miklós a cse­lekmény után sokkos állapotba került, emiatt egyelőre ki­hallgatni sem tudják. A katonai ügyészség igazságügyi. or­vos-, valamint fegyver szak értök bevonásával folytatja a vizsgálatot. (MTI) SZOJUZ TM—11 — MIR-ÖSSZEKAPCSOLAS. Kedden délelőtt összekapcsolták a Mir űrállomással a Szojuz TM— 11 sosállitóűrhajót, amely háromfőnyi személyzetével — Viktor A fanasz. jev és Musza Manarov szovjet űrhajóssal, valamint Tojohiro Akijama japán újságíróval — vasárnap indult el Bajkonur űrközpontból. EMBERRABLÁS CS RABSZOLGAMUNKA. A 16 éves észak-kaukázusi Szergej Vaszalenkót márciusban is­meretlen tettesek elrabolták, és négy hónapig egy hagy­maültettvényen dolgoztatták — jelentette kedden a Rabo­csaja Tribuna című szovjet lap. A lap tudósítója a fiú barátainak es rokonainak az elbeszélése alapján irta meg a történetet, minthogy az áldozat ismeretlen helyre távo­zott, és szülei nem árulták el hollétét Az emberrablók so­káig vitték a gyereket egy zárt autóban, majd egy barakk­ba tették, ahol már több, vele egyívású kamasz tartózko­dott Szigorúan tilos volt egymással érintkezniük, felügye­lők árgus szemei előtt hajnaltól késő estig ruhátlanul dol­goztatták őket s fizetségük három tál rántott levea volt naponta. Az időt saját árnyékuk hosszúságán mérték, s a teljesen elhagyatott vidéken dolgozva, lényegében rab­szolgák voltak. Szergejnek négy hónap múltán sikerült megszöknie, ruhátlanul találtak rá egy árokban a krasz­nodári területen. Részben gyalog, részben autóstoppal ju­tott haza A tudósító megjegyzi, hogy nem ez az első ilven eset: nemrég fényes nappal, sok ember szeme láttára rabol­tak el Vlagyikavkazóan két 14 éves lánykát akik csak négy nap múlva kerültek eló a szomszédos köztársaság­ban. Se szeri, se száma azoknak a cikkeknek, melyekben ne esne szó valamilyen formá­ban a Fidesz imázsáról: szépek, őszinték, kedvesek, fiatalok, okosak és pragmatisták. A propagandagyanús jelzők közül talán a ..pragmatista" érdemes figyelemre. A le­hetőségekre és feltételekre, a (hatékonyság­ra és célszerűségre összpontosító gondolko­dásmód. Ehhez kapcsolódik ideológiai-vi­lágnézeti öeállítódásuk: liberálisok. Ami azonban megkülönbözteti őket szabadelvű szövetségesüktől, a szabad demokratáktól, az az. hogy nem éreznek késztetést liberális mivoltuk unos-untalan hangoztatására. Ko­ruknál fogva, nem sújtatta őket az ideoló­giai fronton is dúló földalatti ellenállás keszonbetegsége. A világban való tájéko­zódáshoz és cselekvéshez, a társadalommal való kommunikációjukhoz nem szükséges számukra a liberalizmus ideológiai öregbot­jának támasza: vérükben, zsigereikben vannak a szabadelvű értékek. Nem kellett kálváriát járniuk egy új azonosságtudat megépítéséhez, ezért nem is csusszannak lo az. izmosodó „tudományos liberalizmus" szi­kes völgyébe. Népszerűségük két legértékesebb hozadé­ka a helyhatósági választások kiugróan jó eredménye és a sajtó szimpátiája. Mind­kettőnek megvan azonban a maga hátránya. Az újságírók rokonszenve legalább olyan hatású, mint az a langyos víz. amit egv ál­Lam.szocialista vállalat számára a puha költségvetési korlát biztosít Az állampol­gári szavazatok meg olyan bizalmi tőkévé álltak össze, amelyekkel kevésbé a teljesít­Szegeden tartja kongresszusát a Fidesz Roxette és Punk'it'roll ményt honorálták. (Mit is rakott le a ,Jköz asztalára" a szegedi Fidesz?) Az ifjú de­mokraták politikai részvényei túl vannak jegyezve: a szavazók a pártok (a többpárt­rendszer) iránti reményeik maradékát a még romlatlannak tűnő Fideszbe fektették. A bizalmi kockázat kiküszöbölésére biztos fedezet kínálkozik. A huszonévesek párt­ja szövetséget kötött azokkal az idősebb szakértői elemekkel, amelyek különböző okok miatt nem tudtak érvényt szerezni politikai ambícióiknak. E tény jelentősé­ge egyelőre nehezen mérhető fel. A sajtó eleve rokonszenvvel nyugtázta a fejlemé­nyeket, legfeljebb a „miért lenne az baj?" értetlenségével tekint a szkeptikusokra. Hébe-hóba hallhat a közvélemény a Ber­hidai Tamás fémjelezte belső (szakadár?) ellenzék és az Orbán Viktor és Fodor Gá­bor révén ismert pántelit konfrontációjáról (Reform, november 2.: Magyar Hírlap, de­cember 1.). de ez inkább „csak" a pártde­mokrácia helyzetére világít rá. Bertúdaiék szerint a vidéki pártapparátusokat egy köz­ponti kéz vezérli, ami miatt ..már súlyos konfliktus robbant ki Csongrád megyé­ben" (!). Nehéz eldönteni, hogy a „mozgal­mi eszmények", amelyekre a pártellenzék hivatkozik; nem szolgálnak-e trónkövetelők puszta hatalmi törekvéseinek álcázására. Ez azért nem zárható ki. mert az ifjúdemok­rata mozgalom pártosodásának az lett az egyik következményes, hogy a régi mozgal­márok egy csoportja valóban összeforrt egy szilárd pozíciókkal biró vezetögárdává. Ez az elit már megváltotta belépőjegyét az úl magyar politikai osztályba Az. hogy tagjai „profi politikusokká" váltak, megnyitotta előttük az áhított polgári Establishment aj. táját A már említett idősebb szakértői ele­mekkel való kiegyezés ebből a szempont­ból is előnyössé válhatott. E vidéki réteg térnyerése tehermentesítette a fővárosi eli­tet. mert kitágította a politikai érvényesü­lés kereteit: nem kell feltétlenül a köz­ponti pártszervek és a parlamenti frakció irányába iparkodni. A távlatokat tekintve kulcskérdés az, hogy a tagság kíván-e majd állást foglalni abban, hogy a „mozgalmi" eszmények és értékek megkoptak-e a nemzedéki átréte­geződés és a belső hatalmi alakulások jó­voltából. Vrgy meghajolnak a technokrata mentalitás előtt, amelyben a Fidesz kimon­datlan funkciójává a fiatal szakértőjelöltek érvényesülésének elősegítése válik, vagy — az emeltyúszerepet elvetve — a nyugati al­ternatív mozgalmak nyomdokaiba lépnek. Ez a nehezen összeegyeztethető kettősség a pionír (korszakban még nem okozott gon­dot a mozgalmi zakóban feszengő elitnek. A roxette-i őszinteség örve alatt, nyugod­tan és hatékonyan játszhatták a leplezet­lenül kiosztott. Ő6Zinte szerepeket: Fodor a Komoly, Orbán a Faltörő Kos. Deutsch az Alternatív. Alkalomadtán ma is igyekeznek bizony­ságot tenni őszinteségükről. Orbán oly ve­hemensen döngette a magyar hivatásgon­dolat népnemzeti kapuiát a ..Jeyzenszky­ügy" során hagy nem átallotta ideologikus, ködösítéssel vádolni a külügyminisztert, mi­kor is az válaszolt a hozzá intézett, merő­ben ideologikus interpellációra. De lehet, hogy ezek csak amolyan régi reflexek. Az azonban bizonyos, hogy még Deutsch Ta­más sem egy Joschka Fischer. Minden le­zsersége ellenére, nehezen lehetne egy la­pon említem Hessen tartomány egykori tor­nacipós-pulövercs környezetvédelmi mi­niszterével. Nem csak a ruha teszi az em­bert: szembe 'kellene fordulnia a ma oly divatos polgári értékkel és intézményrend­szerrel. Vajon hogyan látja ezt a hosszú hajú. Ramoneses (térdben kiszakított) -nadrágot hordó, szegedi fideszes srác? Ö is csak! pukkasztani akarja a derék polgárokat? Ne lepődjünk meg azon. hogy az „idő­sebb szakértői elemek" sem tudják: a Ra­mone fivérek punk'n'roll bandájának leg­ismertebb lemeze a Rakétákat Oroszország ­fa! Löffler Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom