Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-04 / 306. szám

1990. december 4., kedd Kapcsolatok 7 ObUflSÓSZObGtíbflTla Levélcímünk: Pf. 153. Telefonszámunk: 12-841 j Meg/nt o toronyról A Távközlési Vállalat sze­gedi igazgatója, Vojnár László, a Délmagyarország november 20-i számában vá­laszolt a korábbi, november 10-i észrevételemre, mely a rókusi telefonközpont és -torony építésének elképze­léseiről szólt. Levelében ca­folja észrevételemet, és írá­som ténybeli tévedéseit is felsorolja, ugyanakkor a közvéleményhez fordul, s Szeged város jelenlegi leg­jelentősebb beruházásának megvalósítójaként kér támo­gatást. Hivatkozik a létesít­mény telepítésére vonatkozó szabalyok részérói történt betartására, a városi vezetés és építési szakemberek tá­mogatására. Éppen a közvélemény és közérdéket érintő fontos kérdések miatt, és azért is, mert a válaszlevél^ a koráb­bi távközlési nyilatkozatok­kal nem egyező adatokat is tartalmaz, kénytelen vagyok a válaszlevélre további meg­jegyzéseket tenni. Az bizonyára egyértelmű, hogy a Távközlési Vállalat elsősorban TELEFONRA kapta a kormányzattól a pénzt, a közpénzt, a mi pén­zünket, Ez a legfontosabb, es utána következhet a tele­fonellátás minőségi fejleszté­se, például rádiótelefon, vagy egyéb szolgáltatások. A távközlés véleményem sze­rint, csak ezzel a koncep­cióval .szolgálhatja, „a nem­zeti távközlés" fejlesztését és Szeged város érdekét. Ennek megfelelően kell(ene) a ka­pott pénzt felhasználnia, és a 20 ezer darab megígért te­lefonon felül is, ha lehet, további telefon-darabszá­mot biztosítania. Az pedig, hogy a mobií rádiótelefon (lásd: gépkocsi­telefon) létesítésére is gon­doljunk, enyhén szólva hi­valkodó. de inkább giganto­mániás. E kerdésnek van alávetve a torov.y megvalósí­tása. Kétségtelen gazdaságos lehet a távközlésnek több százezerért rádiótelefont be­építeni az autókba, dehát ez nem közerdek. Ami pedig a „számokat" illeti: — a torony 153 méteres magasságát a Délmagyaror­szág augusztus 25-i és 30-i számában maga a torony tervezője adta meg, talán a tervező tévedett, hogy most három méterrel (156 méter) magasabb a torony? — A toronyépítés 177 milliója nettó összeg, ugyan­így az épület építési költsé­ge is, mint ahogy a Delma­gyarország november 8-i számában a Délépítő Kft. főmérnöke nyilatkozta, tehát 177 plusz, 25 százalék áfa, ami 44 millió, tehát a to­rony 221 millió forint. Egy­szerű fejszámolással kiszá­molható. hogy a rádiótele­fon-torony minden folyómé­tere 1,4 millióba kerül; ez egy lakás vagy kisebb csa­ládi ház ára. A Délmagyar­országban tett nyilatkoza­tomban ígért 20 ezer telefon a jelenlegi beruházásra szánt 3 milliárdból 2 milliárdba kerül, ez jut a telefonra, kábelra és központra, tehát ebből 100 ezer forint jut egy telefonra. Ha az előzők sze­rint 221 milliós toronyépí­tést 100 ezer forinttal eloszt­juk, 2210 telefont kapnánk. Ez jelenleg a Szeged góckör­zet 29 ezer darab telefonja­nak 8 százaléka, egy kisebb, Mórahalom, Kistelek vagy Makó méretű város ellátásá­ra volna elég. — Az épület ' és torony építési költsége 847 millió forint, ebből a torony 177 millió, marad 670 millió plusz, 168 millió áfa, egyen­lő 838 millió a telefonköz­pont-épület. és ebből 8500 négyzetméteres ház épül te­lefontechnikai berendezések nélkül. A 835 millióban a 8500 négyzetméter 98 588 fo­rint'négvzetméter értékű épülettel van meg. Ilyen magas négyzetméterárért Budapesten szuper, ötcsilla­gos hotelt lehetne építeni. Ez is a beruházó „nagyvo­nalúságát" igazolja. Megjegyzésem megírása­kor tudomásom szerint, még érvényes építési engedély nincs kiadva, a benyújtott engedélykérelmet a hivatal hiánypótlásra visszaadta. Továbbra is javaslom tehát, hogy feltétlenül meg kell vizsgálni az önkormány­zat hozzájárulásának kérdé­sét. Ladányi Imre mérnök „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs" Elég a délibábkergetőkből Kormánypártiak és ellen­zékiek egyaránt azt bizony­gatják, hogy a szakértelem és a tudás az egyedüli „mentőkötél", amely kihúz­hatja az országot válságos helyzetéből. Fontosnak tar­tom ezt, de kizárólagosságát vitatom. Ha visszatekintünk közelmúltünk „tudáshordo­zóira", a következőket ta* pasztalhatjuk: voltak híres és hírhedi jogászok, akik külső és belső segítséggel „álomszép" vádiratokat szerkesztettek, más jogá­szok meg szebb ítéleteket alkottak gazdáik teljes megelégedésére. Tudásuk gyümölcsöző volt. végter­méke pedig .sokszor „fára került" vagy ölyan vándor-^ útra kényszerült, melynek végállomását nem minden „termék" érte el! Voltak békepdpok és püspökök, akik „nyájukat" a nagy Lenin útmutatásai alapján „terelgették", azaz port hin­tettek hazai és külföldi hit­testvéreik szemébe. Voltak közgazdászok és pénzügyi szakemberek, akik tudásu­kat a tökéletes „pénzügyi és gazdasági csőd" eléréséig kamatoztatták. Orvosok, akik a szellemileg egészsé­ges embereket ..anal­fabéta szintre'' gyógyí­tották. Művészek, új­ságírók, riporterek, akik a pártállam minden tevé­kenységét , „megmagyaráz­ták, vagy szépsegflastrom­mal" teleaggatták. Egyete­mi rektorok, iskolaigazga­tók, akik a rájuk bízott if­jakat úgy „kiokították", okíttatták, hogy azok meg­szerzett tudásukkal még a messzi Keletre is elvándo­roolhattak egy feltétellel: irányt még véletlenül sé változtassanak' Ha mégis változtattak, akkor tudásu­kat „lefokozták" és iskola­padban ábrándozhattak a rejtélyes, kiszámíthatatlan Életről. Ném sorolom tovább példáimat, azt hiszem elhi­hető, hogy valamennyien „szakmailag" képzettek voltgk, uralták a terepet. Ha csak a tudás fontosságát hangsúlyozzuk, akkor a fel­sorolt és a felsorolásból ki­maradt „szakemberek" ok­mányaikkal ismét jelent­kezhetnek vezető posztok bársonyszékeibe, s folytat­hatják „délibábkergető" te­vékenységeiket mindaddig, amíg a nép'a „kökorszaki szaki" országába nem ér; Ha azonban Berzsenyi ki­nyilatkoztatását (Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs ...) magunké­vá tesszük, akkor a vezető posztok várományosaitól számon kell kérnünk azt az „erkölcsi tőket", amely munkájukban a tévedése­ket nem zárja ki. de szá­mukat elfogadható mennyi­ségre csökkenti. Nagy Kálmán Szeged, Zöld Sándor u. 22/B. „nagypénzű eltartó", és bi­zonyosan lennének olyanok is, akik nem tudnák kiszorí­tani a havi összeget, inkább kutyájuktól válnának meg. Szilágyi Perjési Katalin Szeged-Algyó, Bartók Béla u. 80., II. 8 * A november 16-i Délma­gyarban olvasom az igen tisztelt B. I. S. cikkét. E cikkben javasolja, hogy le­gyen újból ebadó. Ügy lát­szik, az illető unalmában ráér arra, hogy ilyen javas­latot tegyen, amikor már mindenért adót fizetünk. Nem értek vele egyet. Ebre szükség van, főleg akkor, amikor a bűnözés a tetőfo­kára hágott. Hiszen abba a házba, ahol klitya van, -a bűnöző jobban meggondolja, érdemes-e betörnie?! A cikkíró hivatkozik a kutya csaholására. Szegény eb nem tanult meg magyarul beszélni... Javaslom a cikk írójának: ne az ebadójavas­lattal foglalkozzon, hanem olyannal, ami az országot mihamarabb kisegítené eb­ből a katasztrofális állapot­ból. Boros György 67 éves nyugdíjas. Szeged, Csongrádi sugárút 7/B Válaszom B. I S.-nek szól, aki ismét ebadót szor­galmaz. Igazán nincs tisztá­ban néhány — országunkra jellemző — adattal, vagy csak teszi magát? Tényleg azt hiszi, hogy a tolvajok ellen elég a kerítés és a biztonsági zár? Nem olvas újságot — különös tekintet­tel a „Rossz hír"-rovatra? És tényleg azt gondolja, hogy az ebadóval terhelt ku­tya ürüléke jobb szagú? És tudja meg. nem fertőz, és távolról sem annyira undo­rító, mint az embereké, akik gátlástalanul használják a kapualjakat, lépcsőházakat, parkok bokrait a közvécék helyet:;. Az ebadót annak idején, éppen a kispénzűekre való tekintettel törölték el, azok­ra, akik szívesen osztják' meg „sovány falatjaikat" egyetlen társukkal... Ezt üzenem önnek, ked­ves B. I. S., és ha aláirta volna nevét cikkének, szíve­sen győztem volna meg sze­mélyesen tévedéseiről. Egy „kutyakedvelő", sőt, -tartó: Kcller Éva kell segíteni. A földel adják vissza az igazi tulajdonosá­nak. a gyarat, az ipart az igazt munkát szerető és él­ni akaró embernek. Nagy szükség lenne egymás tisz­teletben tartására, nem vol­na szabad irigyelni egymás Válaszok B. I. S.-nek megélhetését. inkább seg, teni kellene egymást. Vé­gezzen mindenki becsületes munkát, és kapja meg érte a becsületes, megérdemelt bérét, fizetését. Tábith György Szeretném megtudni Rovatunkban olvasóink kérdéseire adunk választ, il­letve segítséget. Levélcímünk: Délmagyarország szerkesz­tősége, Szeged, Sajtóház. Pf. 153. 6740. Mennyi szabadság jár a gyermekes anyának? B. Gy.-né Szegedről kérdezi: a kisgyermekes anyák pótszabadságát hogyan kell kiszám.tani. „Négy kiskorú gyermekem (7, 9, 13, 15 évesek), és tizenöt évi munka­viszonyom van Szeretném tudni, mennyi szabadságra vagyok jogosult (munkahelyemen ezért állandó vita van). A munkáltatóm véleménye szerint a gyermekek után leg. feljebb kilenc munkanap pótszabadsagra vagyok jogosult. Igaz-e?" A kutyatartók érvei Temetés bizományban... Az ónok lapjában 1990. november 10-én K. K. alá­írassal, november 16-an ol­vasói levél formájában írás jelent meg a deszki temető­ben tortént kegyeletsertö szertartásról. A Csongrád Megyei Te­metkezési Vállalat (a cikk­ben emiitett Hódmezővásár­helyi Temetkezési Vállalat) elhatárolja magát a történ­tektől, mivel a sírásók nem a vállalat, hanem a hozzá­tartozók megbízásából mű­ködtek közre, mint alkalmi munkavállalók. A munka­vállalók egyik tagja azon­ban vállalatunk bizomá­nyosa. aki e tevékenységet a- vállalat alta! kiadott szi­gorú számadású bizonylatán .számlázta le a temettetök­nek. Válíalátunkhoz a befize­tett összeg nem folyhatott be, mivel ez a bizományo­si tevékenységi körébe nem is tartozott., A bizonylati fegyelmet sértő vétkes dol­gozónk ellen fegyelmi eljá­rást indítottam, ugyanakkor jogtalan hasznoszerzés gya­núja miatt az ügyet az ille­tékes szerveknek adtam át. Ezúton is elnézést kérek a hozzátartozóktól e kegye­letsértő temetésért de a bá­natukban és felháborodá­sukban csak megértők tu­dunk lenni a vállalat vét­lenségéből eredően. Csongrád Megyei Temetkezési Vállalat, Hódmezővásárhely „Inkább segíteni kellene egymást' Ha békességet hirdetünk, szűnjön meg az egymásra mutogatás, a sok-sok szó­cséplés, az egymás értéiké­nek minősítése. £n három­fajta embertípust tartok: a becsülettel dolgozó embert, a mást kihasználó, mási­kon élősködni akarót vala­mint a gazembert. Javasol­nám ezt tartsuk szem előtt, és ideje lenne a becsületes embereket végre megbecsül­ni. A kormány ne a gazem­bereket vegye gondozásba. hanem a becsületes fiata­loknak adjon támogatást., .A munkásnak a termelésben, a munkában meggörnyedt parasztságnak adjuk vissza az elrabolt becsületet, a jogtalanul elrabolt értékeit, vagyonát. Ezek a dolgok csak őket. illetik meg. Ne élősködjön ezen a rétegen olyan embertömeg. akut még ennek az országnak csak a kárára voltak. Az alacsony fizetésből élőkön és alacsony nyugdíjasokon Megdobbenessel olvastam B. 1. S. levelét, amit önző­nek, megalapozatlannak tar­tok. A cikkből hiányzik a széleslátó-körűség, úgy hat, mint egy törpe látómezeje, aki felkapaszkodott az óriás nyakába. Egész „meghatódtam" az útmutatásán a kutyaadó ki­számolásakor (havi 1000 fo­rint!), a differenciált, szinte jövedelemadóhoz hasonló ebadóhoz. Csak az a baj, hogy ön nem érti ezt a té­mát. Érvem a következő: A kutyanyilvántartást he­lyeselném; minden., eb a fü­lébe tetovált személyi száma alapján lenne azonosítható, és amennyiben kivert ku­tyaként kóborolna, a ..de­rék" gazdit irgalmatlanul megbüntetném, mondjuk 2000 forintra. Világunk . elembertelene­dett, a 15 éves gyerek gyil­kos. Meggyőződésem, hogy az a gyerek, akinek kutyája, macskája, állata van. amivel törődik, maga is egészséges. érző lelkületű ifjú és fel­nőtt lesz. Senki sem születik bűnözőnek, a körülmények teszik azzá őket. A kutyaadó gondolata ab­normális, az összeg nagy ré­sze ugyanis a végrehajtók zsebébe vándorolna. Vagy ön kedves uram. vállalná in­gyen az adó behajtását? Angliában is eltörölték ezen okok miatt. Hazánk krónikusan elsze­gényedett. ez bizony, ember­telen, aljas gondolatokat szül. Ám ön nem sorolta fel a kutyák kártevésének teljes listáját, én kiegészí­tem: rászoktak a cigarettá­ra. és a csikket nem általl­ják a villamos- és buszmeg­állókban eldobálni, szintúgy a hamburgeres papirt, sörös­üvegeket. Bizony, rengeteg a kutya alkoholista, és képzel­je, összehányják a várost, nem tisztelik a Belvárost •sem. Rengeteg betegséget terjesztenek (ön egyet sem sorolt fel!), de én egyet mondok: AIDS, amit a ku­tyahomokosok terjesztenek. Amikor telezabálták magu­kat drága kutyatápokkal, hússal, kivonulnak randalí­rozni a temetőkbe. Jó erő­ben vannak, még a súlyos síremléket is ledöntik. So­rolhatnám tovább, de ennyi is elég. úgy gondolom . . . Molnár György * Az én szerény vélemé­nyem az, hogy' nincs az a biztonsági zár, amelyik fel­érne egy dühösen ugató, acsarkodó kutyával, legyen az akármilyen kicsi. Nem is­merem a betörök lélektanát, de annyi bizonyos, hogy akármilyen riasztóberende­zést ki lehet kapcsolni, de egy kutyát elég nehéz! (Leg­feljebb megmérgezni le­het ...) Az, hogy piszkolnak, ter­mészetes. minden élőlény anyagcseréje folytan „pisz­kot" hogy maga után. Ez a felelőtlen gazdáknak róható fel, akik elítélendő módon (tisztelet a kivételnek), né­ha a parkokba, játszóterekre hordják kutyáikat. A kutya­tartásnak is van etikája, de sajnos, nem minden gazda ismeri, lejáratván ezzel a ..kutyások" társadalmat. Azt, hogy a táplálékot el­vonja az embertől, gondo­lom, nem hiszi komolyan. Egy kutyában nem csak ugató, piszkoló, fertőző fene­vadat kell látni, ők iS érző, szeretetre vágyó, és nagyon sok szeretetet adni tudó élő­lények, társak. Ezt csak azok tudják igazán, akik maguk is gazdik. Szerintem, az ebadó bevezetésével csak sajnálatosan megszaporodna a kivert, kóborló kutyák száma, mivel nem mindenki Nem A dolgozónak évente 15 munkanap alap­szabadság és minden mun­kaviszonyban töltött teljes három év után egy, de ösz­szesen legfeljebb kilenc munkanap pótszabadság jár. Olvasónkat tehát tizenöt évi munkaviszony után öt munkanap pótszabadság il­leti meg, vagyis az alapsza­badsággal együtt húsz mun­kanap. Jár ezen felül pótszabad­ság a gyermekek után is. 14 évesnél fiatalabb egy gyer­mek után két, két gyermek után öt, három és minden további gyermeke után pe­dig kilenc munkanap. Olva­sónknak négy gyermeke 'é­vén. kilenc munkanap pót­szabadság jár. ami az előző húsz munkanappal együtt huszonkilenc munkanap. Eh­hez jon meg további négy­munkanap, amely ugyancsak a négy geyrmekre való te­kintettel illeti meg. A Mun­ka Törvénykönyve végrehaj­tási rendelet szerint ugyan­is a dolgozó nőnek az általa gondozott 18 éven aluli és munkaviszonyban nem álló gyermek után az előzőekben ismertetett pótszabadságon felül három gyermeke után két, minden további gyer­meke után ugyancsak két­két, de évenként legfeljebb tizenkét munkanap pótsza­badság jár. (négy gyermek után tehát négy. öt gyer­mek utári hat munkanap jár és igy tovább). Ezzel a négy munkanappal együtt olva­sónknak ebben az évben harminchárom' munkanap szabadságot kell kapnia. A haszonélvezeti jog megváltása D. F.-né. Szeged: „Elhunyt férjem után haszonélve­zeti jogot örökölök. Szeretném tudni: ha lemondanék er­ről. hogy az örökösök hozzájuthassanak a vagyonukhoz, akkor — ennek ellenében — milyen összegre tarthatok igényt?" Az özvegynek mindarra a vagyonra, amit nem örököl, haszonélvezet' joga van. Ez azt jelenti, hogy mindazt a hagyatékot, mely az örökö­sök tulajdonába kerül, bir­tokában tarthatja, hasznai­hatja és hasznait szedheti. A haszonélvezeti jog a ha­láláig tart, eltekintve attól, ha az özvegy házasságot köt. ilyenkor ugyanis a ha­szonélvezeti jog megszűnik. A jogszabályok lehetővé teszik a haszonélvezeti jog megváltását. Ebben áz eset­ben a házastárs a haszonél­vezeti jog helyett a hagya­ték egy részét vagy annak pénzben kifizetett értékét kapja meg. A megváltást mind az özvegy, mind pedig az örökösök kérhetik. A ké­relmet a hagyatéki eljárás során, legkésőbb a nagyaté­ki tárgyalás berekesztéséig kell előterjeszteni. Ha ha. gyatéki eljárás nem indult vagy a körjegyző a hagya­tékot tárgyalás nélkül ad­ta át a megváltást az örök­hagyó halálától számított egy é'ven beiül lehet kérni az illetékes közjegyzőtől. Nem lehet szó viszont a há­zastárs által lakott lakás, és az általa használt berende­zési, felszerelési tárgyak megváltásáról. Megváltás esetén a há­zastársat a megváltásra ke­rülő vagyonból akkora rész illeti meg. amekkora a le­szárma/ókkal együtt, törvé­nyes örökösként jutna neki. Ha tehát például az örök­hagyónak egy gyermeke maradt, a házastárs megvál­tás címén a hagyatéki va­gyon felét kapja, a másik fele pedig a gyermeké lesz. Ha két gyermeke van az örökhagyónak, akkor egy­harmad rész jár a haszon­élvezőnek. s egyharmad részre tarthatnak igényt személyenként az örökösök is. Pr. V. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom