Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-04 / 306. szám

1990. december 4., kedd Kapcsolatok 5 Ruszt, egy év után Épp egy esztendeje, 1989. december 4-én jelent meg Ruszt József nevezetes interjúja a Délmagyarországban. Ebben a Szegedi Nemzeti Színház prózai tagozatának akkori vezetője elmondta: a színház három vezetőjét alkalmatlannak tartja, képtelen velük együtt dolgozni. A nyilatkozat nyomán valóságos háború robbant ki, melynek következtében Rusztnak immár másodszor kellett távoznia Szegedről. Az őt támogató fiatal színészek (16-an) vele együtt bontottak szerződést. Akkori elkeseredésükben alakították meg a Független Színpadot, mely később a magyar színházi életben etalonná vált. Vándorszínészek módjára játszották díszletés jelmeztelen előadásaikat: az Antigonét, a Rómeó és Júliát, a Tragédiát. Miután szegedi szolgálati lakásaikból kilakoltatták őket, PeStre tették át székhelyüket, próbatermet kaptak a Vörösmarty Művelődési Házban, játszóhelyet a Katona József Színházban, a Fővárosi Tanácstól pedig milliós támogatást erre az évre. A Független Színpad a múlt héten Szeged környékén „portyázott", felléptek többek között Csongrádon és Szentesen is. Mesterük ezúttal nem volt velük, a Színművészeti Főiskoí, M jBk.Mjjtég si 3 m lán Horvai István osztályának vizsgaelőadását rendezte. Ruszt Józseffel egy év után telefonon készítettünk interjút. — Megérte? — Hát persze! Én egy éve a szegedi .színház bizonyos visszásságai ellen emeltem szót, s ebből óriási botrány lett. A városból elüldöztek, de ennek eredményeként jött létre a Független Színpad; az a társulat, amelynek megjelenése szinte sokkolta a magyar színházat. A mi színházi struktúránk teljesen elavult. A jövőben tarthatatlan lesz ennyi államilag támogatott színház. A kormánynak legföljebb 2-3 színházra lesz pénze, a többinek el kell tartania magát, vagy más forrásokat kell keresnie. Ennek a kényszerhelyzetnek ment elébe a Független Színpad. — A Színpad nagyon zárt közösség volt, a külső embereket kivetette magából. Fönntartható ez az állapot? — Elképzelhető, hogy 3-4 ember elmegy tőlünk, s a helyükre jönnek néhányan. A fő kérdés most az, hogy tudunk-e a jövő évre anyagi alapot teremteni a létünkhöz. Erős kétségeim vannak, hogy az önkormányzat meg tudja-e - ismételni tavalyi gáláns gesztusát, ezért elsősorban alapítványok támogatásával szeretnénk működni. No és a fellépésekért is kapunk némi honoráriumot. — Ebből ugye, nem tudnak megélni? — Nem, ez kevés. A vándorszínészet önmagában ma is sovány kenyér volna. — Most már egész tekintélyes repertoárjuk van. — Igen, bemutattuk az Escuriál című darabot, valamint a .Csíksomlyói passió eredeti változatát Passió magyar nyelven címmel. Emellett játsszuk három régebbi előadásunkat is. Igen nagy az igény, sokkal több meghívásunk van, mint amenynymek eleget tudunk tenni. (márok) A hír nem igaz Már a ponyvát is leárazzák Esküszöm, nem szoktam hallgatózni — egyébként se vaiami jó a hallásom. Ennek ellenére, a füleim jelenlétében lefolytatott telefonbeszélgetésből kiderüli, hogy a városban valahol nagyon-nagyon olcsón lehet könyveket vásárolni. Egy szemvillanás alatt felötlötték bennem azok a régi, szép, meg viszonylag lelkes napok, tűikor a könyvvásárlás szinte napi programnak számított akár órákat is eltöltöttem a túlfűtött termekben, leárazott könyvek között. S ha találtam valami „ehetőt", remek érzés volt úgy vert a szívem, akár egy légkalapács. Azóta is sokszor megesik, hogy belül beindul a légkalapács. csak eppen a titokzatos könyvespolcok maradtak el. A hír hallatán azonban kíváncsiiság ébredt bennem, nosztalgia?, netán visszahozhatok ezek a napok , Gyorsan utánajártam, igaz-e a hír. Hát persze, az Ambrózia étterem oldalában, egy jókora faajtón kellett belépni. Vagyis, kellett volna, az ajtó zárva. Azonban egyszeri nyitáspróbám után kisvártatva nyílt az ajtó. besurrantam. A meglepetés nem maradt el. Azt hittem, csak" néhányan lézengenek majd a könyvek között, is átadhatom magam a régről ismert „csemegézésnek". Ehe„ lyett: a terem kért oldalán levő asztalok mellett hatalmas tömeg, a könyvek szinte hozzáférhetetlenek. És egyiken sincs számmal jelölt leárazási érték. A mellettem kíváncsiskodó hölgy azonban rögvest kideríti: a száz forint alatti könyvek húsz, a száz forint felettiek negyven forintba kerülnek. Egyértelmű — gondoltam —. diktatúra. Akkor lássuk a termést, és a remény igen magasra szökött bennem, hogy néhány áhított könyv végre a hálómba kerül Nézem a műfajt: krimi, pornó, kötogetős- meg szakácskönyvek. egv-két életrajz, haláli kacaj és csalódottság. Igen. csalodok: már ezeket a könyveket se veszik, nem csak a szép-, a szebb irodalmat. Pedig mennyit dühöngött a szakma, a „szép szakma", hogy ök nem kellenek, csak a ponyva. Ügy tűnik, a hír nem volt igaz, már a ponyvát is le kell árazni. De így csőstül viszik. Már nem válogatok, ám eljött a bámészkodás ide. je. Van, aki ládába pakol, sportszatyrokba, hátizsákokba, s van, aki csak.kézben tartja, de az ö keze elzsibbad. örül a szivem; így „leértékteleníteni" a ponyvát. Persze, akadt egy-két kiadvány, amelyek még ez évben, néhány hónapja jelentek meg. Megkérdezhetném, mit keresnek ezek itt?De inkább nem kérdezem, nehogy kiderüljön valami, hadd vigyék. Szemlem végeztével, üres kézzel kocogok a ki járat felé, am zárva találom, mintha valami titkos szektából lopóznék. Az utcán cirka nulla fok. bár egy-két türelmetlenebb tócsa azért befagyott. Mindezek ellenere az ajtó túloldalán kisebb tüntetési létszámnak megfelelő csoport várakozik, hogy bemehessen. Ajkukról lexikon nagyságú vízpára fehérlőn emelkedik az ég felé. de „itt szigor van", nem mehetnek be. Majd mindjárt, ha a bentiek felmálházták magukat, az ajtók kinyílhatnak. Azt hiszem, ha nem hallom a telefonbeszélgetést, ha sokkal rdsszabbak a füleim, és ha mégis, ez idő tájt az utcán sétálok, némi rémület vesz raitam erőt, és elgondolkodok: Na. most meg minek az árát fogják emelni? Mi kapható bent? Hús? Kényéi-? Ingyen tea? Nagyon valószínű, mire a könyv? kérdéshez érek. szépen belefagyok az aszfaltba. P. Sz. Konzervatóriumi előmeghallgatások A zenészképzés új formájaként Szegeden, a főiskolai rangot- nyert Zenekonzervatórium Intézet biztosítja a zenei pályára készülő tanulók színvonalas képzését. tízéves- kortól egészen a fö'skolai vagy egyetemi diploma megszerzéséig. Felvételi vizsgát általában tízéves kortól lehet tenni a konzervatórium bármely évfolyamára, s ha a növendék megfelel, részt vehet a képzés teljes szakaszában. Felvételi vizsga ugyan csak 1991. február 27-én, 28án, és március l-jén lesz, de első előmeghallgatásokat már december folyamán is tartanak. December 7-én 13 órakor szolfézsből, ugyanaznap 14 órától magánénekből és hangszerekből, december 28-án délelőtt 10 órakor pedig orgona hangszerből lesz meghallgatás. Az első előmeghallgatásra — előzetes jelentkezés nélkül — 10—18 éves tanulókat várnak (legfőképpen az általános iskolák V—VIII. osztályában jó tanulmányi eredménnyel bírókat), akik valamilyen zeneiskolában tehetségüket már bizonyították, és hivatásos zenészek szeretnének lenni. Egy reneszánsz ember Kolozsvárról Többféle világ örököse. Székely származású, de Kolozsvár belvárosában nő föl. Vannak gyerekkori élményei kicsiny székely falvakról, ahol öt helybéli viszi a román zászlót az augusztus végi nemzeti ünnepen. Nagyapja erdővidéki esperes, hatalmas könyvtárában József Attila, Freud Zsigmond és a kartéziánus irodalom is megtalálható volt. Egyed Péter író, költő, esszéista, filozófus, s annak a hetvenes években indult, úgymond esszéíró-nemzedéknek a tagja, mely Bretter György szellemi atyáskodása mellett egy új, a modern európai gondolkodáshoz közelítő fogalmi eszköztárat kezdett használni Molnár Gusztáv, Tamás Gáspár Miklós, Ágoston Vilmos azóta áttelepültek. A nemzedéktárs Egyed Péter azonban nem. Most éppen filozófiát oktat, a kolozsvári egyetemen. Van jó néhány könyve, tucatnyi tanulmánya, és egy kilencedik emeleti lakása, Kolozsvár külvárosában. — Az a városnegyed, amelyben most élek, egykor a kolozsvári polgárok kedvelt nyaralóhelye volt. Gyerekkoromban sokszor megfordultam errefelé. Az emberek kertészkedtek, fürödtek, horgásztak a Szamosban .. . Most pedig itt állnak azok a tömbházak, ahol az utóbbi tíz évben sem élni, sem dolgozni nem lehetett. Nem volt fűtés, világítás, víz... a kilencedik emelet... Alattam pedig a tökéletesen sötét és félelmetes város. — Említettük, többféle műfajban dolgozol. Honnan a hajlam e műfaji sokszínűségre? — Egy embertípus lehetőségeiről van szó, a reneszánsz emberről, akinek mindennel illett és lehetett foglalkoznia, amennyiben tálentuma ' volt a dolgokhoz. Nem szeretnék példákat mondani, mert nevetségessé válnék. Ezzel szemben a tudásnak és a fakultásoknak van egy gótikus jellegű elválasztása is. Amikor az egyik műfajban elfáradok, mindig ott a másik, pihenésképpen. Először verset kezdtem írni. Aztán Csiki Laci azt mondta, foglalkozzak nyugodtan prózával. Soha nem volt ilyen késztetésem. Egy alkalommal, Cselényi Laci, nagyon kedves barátom, meghívott magához, és egy hosszú éjszakai beszélgetés sörán elmondta, hogy át fog települni. Természetesen erkölcsi helyzetbe hozott engem, valami választ várt, szembesülést... Reggel nem mentem be a kiadóba, hanem hazafelé indultam, miközben eszembe jutott egy álmom .. . Ilyen pillanatok nélkül soha nem írtam volna prózát. A filozófia pedig a szakmám ... — Bretter György irta nemzedéketekről, hogy egy egészen különös, felszabadító szituációban indulhattatok el a hetvenes évek elején. Nem volt lelkiismeret-furdalásotok. A nyelvet kritikusan szemléltétek. Mármost benneteket egy olyan társaság követett, akik a kritikát a politikai cselekvés területére vitték át. Szőcs Gézáról, AraKovács Attiláról beszélek ... Logikus volt .ez a lépés? — Az a filozófiai alap, amelyről Bretter elindult, a reform-marxizmus volt. Ez azért vált fontossá, mert elméletileg bizonyította, hogy a marxizmus, mint ideológiai konstrukció, tarthatatlan, ekképp a politikai cselekvést sem sajátíthatja ki egy adott hatalmi csoportosulás. A Bretter-tanítványok azt vallották magukról, hogy autonóm'és szabad személyiségek. akiknek jogában áll megválasztani politikai cselekvésük mikéntjét. S ezt mindenki meg is tette a maga módján. Az erdélyi társadalomból eddigre eltűnt a szabadság, elméletben s gyakorlatban egyaránt lépni kellett. — Mennyire volt az erdélyi magyar társadalom által támogatott a politikai szembenállás ügye? — Természetesen a többség egyetértett azzal, hogy lépni kell, ám az eszközöket, s a formákat tekintve már megmutatkoztak egy társadalom belső törésvonalai. Az idősebb generáció másképp gondolta. Óvatosabban. Sokkal több kompromisszummal. Némely dolgot helyeselt a közvélemény, mást egyáltalán nem fogadott el... — Például? —... a nyilvános fellépéstói az emberek többsége „fázott". Másfajta történelmi reflexek működtek. Egyszerű túlélési reflexek voltak, holott azt nagyon kevesen gondolták végig, mi marad az emberből, ha csak túlélni akarja ezt a ... botrányt... Megmondom, semmi. Megtörtént, hogy a félelem kiközösített némelyeket. — A hetvenes évek végén több barátoddal egyetemben — Szöcs, Balla Zsófia, Cselényi, Körösi P. — meglehetős gyakorisággal publikáltál a Mozgó Világban. — A lap akkori profilját — 78 és 83 között — a szó legkeresetlenebb értelmében magunkénak éreztük. PontoA Kincskereső decemberi száma „Adjon Isten, Jézusunk, Jézusunk! / Három király mi vagyunk..." — József Attila Betlehemi királyok című szép verséved nyit a Kincskereső decemberi — karácsonyi — száma. A kisgalóriában bemutatott kép — Rembrandt: A szent család — a XX. századi költő versére „rímel": a gyermek Jézust egy egyszerű mesterember kisdedként ábrázolja, a korabeli holland élet szegenyes díszletei között. Fekete István novellája, a Karacsonyi látogatók is legszebb családi ünnepünk hangulatát idézi. A történeti monda műfaját Mikszáth Kálmán Beckó vagy Bolondóc című műve képviseli. A Nevető irodalomórában egy igazán „komisz" kölyök naplójából olvadhatunk részleteket (Metta V. Victor regényét Karinthy Frigyes magyarította). Hakker Bandi, egy amerikai kisváros réme látogatást tesz a cirkuszban. Hogy ebből milyen bonyodalmak származnak!... Ebben a számban Nevető rajzóra is van — Kaján Tibor rajzain mulathatnak a karikatúrakedvelók. A humornrk egyébként is bő tere van rr ><•!< . mellett A világűr csavargója új része (Stanislaw Lem) is bővelkedik a nevettető mozzanatokban: — íjon Tichy ezúttad a világiegyetem legkisebb bolygójára kerül,. melynek lakói „porítva" töltik a pihenés óráit, és táviratban adják fel magukat, ha utaznak valahová ... Az Amerika meghódításáról szóló sorozat (Világvége az Újvilágban) újabb részében Cortez mexikói hadiaratáról olvashatunk. Kovács Lajos novellája („Na, mi van. fiúk?") egy „felvilágosító" óra bonyodalmait meséli el. a nyolcadik osztályban. A decemberi szám költői — József Attilán kívül — Kerék Imre, Palocsay Zsigmond. Szabó Lőrinc, Dénes György, Sinka István. Simái Mihály. Pintér Lajos és Böröndi Lajos. Nem hiányzik áz így írunk mi és a Mi újság, suli újság rovat yem, melyek az ifjú költő- és újságíró-palántáknak adnak bemutatkozási lehetőséget A Kincskereső decemberi számát Berta Róbert, Csala Károly, Magyar Mihály, Réber László, Szegszárdy Ildikó ás Varga Ferenc illusztrálta. san ilyen térre, kulturális közegre volt szükségünk. A bukás, ami 83-ban érte őket, a mi bukásunk is volt. Köztudott, hogy ugyanekkor szűnt meg a Symphosium, és a kolozsvári Echinox ... Nyilvánvaló, hogy a felállás valakinek nemigen tetszett. Ámbátor máig se tudom, kiknek. Szuszlovnak? Aczélnak?... Mindegy. — 1980-ban a Kriterionhoz kerültél. Ügy mondják, meglehetősen szigorú, ugyanakkor lelkiismeretes szerkesztő voltál. — A szerkesztést nem szokványos technikai eljárásnak, hanem egy szellemi kalandnak tekintettem. Arra törekedtem, hogy a hozzám kerülő kéziratokból a szerzővel együtt alkossuk meg az ideális könyvet. Már ha szükség volt erre. Mert például Király László és Mózes Attila rendre tökéletes könyvekkel jöttek hozzám... Nekünk, szerkesztőknek meg utóbb már 40 oldalas lektori jelentéseket kellett írni, melyek minden mondatához szükségeltetett valami védelmi magyarázat. Akadtak persze olyan mondatok, melyeknél semmi sem segített. Mózes Attila egyik novellája például így kezdődött: Sári néni nem volt hermafrodita ... Nem is lehetett megvédeni. — Bizonyára tudod, kikre szokták nálunk mondani, hogy ejtőernyős ... — Akik a hatalom magasából valamilyen kényelmes, biztos állásba ereszkednek ... — Csak azért mondom ezt, mert ha jól tudom, 85bén te is kapcsolatba kerültél ezzel a kedves légi szerszámmal. L;" : 1/ . — Hm. .; Ez nem jutott eszembe az utóbbi időben. A dolog az én katonai életemmel van kapcsolatban. Határőrtiszt voltam ... Leszereltek, néhányszor újra behívtak, de 85 júliusában ejtőernyősnek akartak elvinni. Mármost volt nekem — az egyik szememre — egy ötdioptriás szemüvegem. Ugyanez a történet még vagy húsz korombéli magyar értelmiségi embert érintett, köztük például Gulácsi Zsolt atomfizikust. Nem magyarázom túl. — Tíz év szerkesztői munka után tanítani kezdtél a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen. — öt év után most nyílt először lehetőség arra, hogy magyar nyelvű csoportok is induljanak a társadalomtudományi karon. „Én pedig mindig a szakmában szerettem volna dolgozni, így aztán nem haboztam. Tíz év a kiadóban elég volt. Többet szerkesztettem, mint Csiki László és Páskándi Géza együttvéve. Ügy gondoltam, most fontosabb les3 görög filozófiára tanítani a nebulókat. — Volna még egy kérdésem ... Ne válaszolj, ha nem akarsz ... Soha nem gondoltál még arra, hogy áttelepülj? — De gondoltam ... Nézd, engem -az utóbbi évtizedben három magyarorszagi egyetemre hívtak. Komolyan mégse vettem soha, habár az utolsó két évben roppant nehéz helyzetben voltam. Ez a fajta eljövés, menekülés lenne. Nagyon fontos nekem ... s ne vedd ezeket nagy szavaknak ... az a négy sír. A nagyszüleiméi... Amikről mi úgy gondoltuk, el fognak tűnni... temetőstül... hát nem tűntek el... nem. f Darvasi Lésrió