Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-29 / 326. szám

2 Körkép 1990. december 29., szombat DM| [magazin Hanczár, a polihisztorikusz ». • && b'sfjjf -/ii • r* 'v'.'iw ' V- ' 7 A neveltetés egyik szegedi képviselőjét, llom zár Jánost kerestem meg kérdéseimmel. Gyógypedagógusból lett vattacukorárus, színházi kellékes, keleti édességkészítö kisiparos. Tanított logopédiát, beszédtechnikát, dc mellette az Állami Biztosítónál volt üzletkötő, volt vízőr és szabadtéri kellékes. Most pedig — saját bevallása szerint — szabad szellemi foglalkozású lidérc szeretne lenni. Hobbiként ezek ellenére, illetve ezek mellett is megmaradt az írás. Az idei humorfesztiválon a legjobb 16 közé jutott. Fő sikereként a/t tartja számon, hogy szerződést kapott a rádió Karinthy Színpadától. LOVASSY ZOLTÁN FELVÉTELE — Mégis, mi volt az a tényező, ami a humor felé sodorta az életét? — Főiskolás koromban játszottam egy Faktor nevezetű amatőr színjátszó csoportban. amely 1973-77-ig működött. Mint logopédushallgatö Montágh Imrétől tanultam beszédtechnikát. A Színpadon pedig a Szegeden is jól ismert Kerényj Miklós Gábor volt a főrendező. A készség már ekkor kialakult. Később a szentendrei Színjátszó Körnek tanítottam beszédtechnikát. Budapesten próbák után beültünk a Rottenbillcr utcai Hági étterembe, és szójátékokat játszottunk, amiket azonnal le is írtam. Az írásaimnak rengeteg alapeleme már ott megvolt a fejemben. Ezt a fajta sűrített szójátékhumort először akkor próbáltuk ki — egymáson —. Hogy vajon lehet-e tartalmasan nevettetni vele? — Vannak-e példaképei? — Karinthy—Kosztolányi féle humorról van szó. Fontos a maradandóság, de azért legyen benne a nyelvi játék könnyedsége. Példaképeim Arany János és Petőfi Sándor, ahogy a Helység kalapácsa című művében kihasználja a magyar nyelv humorhelyzeteit. Ezenkívül a kávéházi mély. sűrített humor az. amit igazán a magaménak vallok. A magyar humortörténelemben egy kis formabontást is elkövettem. A tipikus séma az, hogy a párbeszéd egyik szereplője feldobja a labdát, a másik pedig leüti. Az én írásaimban mindketten poénokat mondanak. Ez a megoldás tömör, ezért nem könnyen emészthető. Talán nem is baj. hogy a közönség nem nevet mindig. Lehet. hogy az a jobb. ha utólag érnek meg a gondolatok. — A neveltetés előtt drámaírással is foglalkozott. Úgy tudom, a drámapályázaton is indult. — Valóban egyfajta indíttatásra szükség volt. Amikor megnéztem Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című darabját, arra gondoltam, még nem késtem el megpróbálni. így kezdtem el írni. s mások azt mondták, hogy folytassam. A dráma nálam tragédiát jelent. Csak így tudok elszakadni ettől a világtól. DOBOZY CSILLA Muci és Scaevola (El ne vesd magad) SZÍNHELY: Budapolisz a Nagy Vesztegzár alatt, ott is egy híd patriárka pontuszan. SZEREPLÓK: Muci és Scaevola, időutazók. SCAEVOLA: — Miltiéldelcgsz az utcaszarkofágon ülve, rozoga teperdita? Válaszolj, míg leporolom üszkömról a diszkoszt. MUCI: — Honti Hannibálba készültem Aquinkumba. de a taxiszok lezárták a folyó fölötti Karthágót, ezért ülök itt a Plátón. SCAEVOLA: - Legalább addig sem Küklopsz. te miringyó! MUCI: — Na, Mükéné, ha volna, kis antigonosz? SCAEVOLA: - Kérsz egy Ezopuszit? MUCI: — Hermész a Bacchusba, te Penelopó! Ózonlik a triszta levegő, te meg Sopianaet akarsz, amikor ezek Hectort ülnek fölöttünk? Mars innen! SCAEVOLA: — Ne polihisztériázz itt teljes gladiátorokból, Spartakúszd át inkább a Danubiuszt! MUCI: — Miért vagy ilyen rekedt. Muthálész? SCAEVOLA: - Jó, akkor nézzük, mi A thén? MUCI: - Hát, elég Thébaitó a helyzet, még türannosz a nép. de kitörhet a vulkánusz. SCAEVÖLA: — Az egy Thermopüllanat lesz. MUCI: — Ne Thrákogj, gyere igyunk egy kis Ulisszeszt! SCAEVOLA: — Pompeiusz ötlet te Lesbia. de nem lesz pia. Csak teájuk van a taxiszoknak. MUCI: — Hát az elég Szardínia, de van nálam 15 kilósz kenyerosz. Együnk vele Szalamiszt. SCAEVOLA: - Helóták mar ilyet? Neked Home rosz a látásod! MUCI: — Jó, tudom. Rémusz a hangulat. SCAEVOLA: — Egyenesen Romulusz. Ha ez így megy tovább, nem lesz Elektra sem. MUCI: — Én csak a plcbejussomat akarom! SCAEVOLA: - Télen majd kiülsz a Héra két zimankóval. Tudod, mi lesz? Szophok lész. MUCI: — Hallgass, Trisztántalan! SCAEVOLA: - Te Szifilizolda! MUCI: - Tripperiklész! SCAEVOLA: - Antigoné! MUCI: — Hibbant Sztrategoszponyinográd! SCAEVOLA: — Idefigyelmezz te Leokankón csoport. Odüszidedusz, vagy elillaneász? MUCI: — Mit Achillesel rám. te már Taigetoszni sein tudsz?! SCAEVOLA: — Toszeidón téged Khárón Lucullus. te Eurepedés! MUCI: — Mit Pythagórálsz itt marhaságokat a fejemre. ha már mást nem Thuküdidész?' SCAEVOLA: — Azért jól jönne egy kis ékszerxész, mi? Majd hoz neked valami marhatóni, aki kihalászsza a Dáriusztatóból még az aggályát is. MUCI: — Hallgatrosz! Te zártad el Augusztusban az olajtót. az bisztosz. ETRUSZKI! SCAÉVOLA: — Ne Cicerogj, mert kinyomom belőled a Parnasszuszt! MUCI: — Émeiótiszt kaptam tőled, szétdülök. SCAEVOLA: - Vegyél be egy Dcdaloszt. MUCI: — Na, Melpomené innen, szemét Démosztenyészbika, mert közeleg egy Olimposzt. SCAEVOLA: — Akkor itt ma nem lesz bosz. MUCI: — Most feldoblak, te Zeuszító! SCAEVOLA: —* Akkor Spártában maradsz. MUCI: — Aphroditélkezzen felette, magabiztos űr, ez kcntauralkodni akar rajtam és legalább száz Decebál hangerosszal kiabál, én meg ülök itt a Traiánuszomon! SCAEVOLA: — Ez csak oláj a tűzre. Azt akarod neki beadni, hogy Agrippiás vagvok, te szemmel Vergiliusz? Láthatod, hogy a szavaid nem keltetták fel a figyelmét. Inkább azt mondd meg hány óra. vén hetéra? MUCI: — Hétóra. Megnéztem a Kronosztoszt. SCAEVOLA: - Konzultál a konzul már? MUCI: — Ez a plebsz a Szókra tesz. SCAEVOLA: — Fogd erősen a kormányt, erre tartanak az emdéefesziszfuszok! MUCI: — Ajajj! Jupiterítékre kerülünk. SCAEVOLA: - Kapcsold be a diktatoszt, mit mond Amazon a Szenátusz. MUCI: - „Kezedben a Bot Péter, Átkos!" SCAEVOLA: — Ezt meguszítottuk. Hrabár másképpen is történelemhetett volna. Hallgassuk a minihisztériumot is, mit szól ehhez a nagy Patróniusz. Mondd már. te Philoméla! MUCI: — „Antalluszi kínokat.él át az impérium. Nem haragszoszunk a Palotáskálódókra, mégis azért megkérdezzük: Te is. fiam. Brutáliusz? De levonjuk a kozechvuszt. mert Demokritosz van és nem vagyunk epigonoszok. Két évig még itt a Cloaca Maximus, Minervagyunk békében és ne feledjük az igét: — Légió mindhalálig, mert rásatrafázol!" SCAEVOLA: - Most már jobb, ha mi is hallgatunk. mert kiPallasz a szánk. MUCI: - Ómen. HANCZAR JÁNOS (Elhangzott a Szegedi Kabaré december 17-i előadásán.) Kritikusi szótár kritikában nincsen glasznoszty, az továbbra is a képes beszéd műfaja. Micsoda dolog volna Cyrano orrát nyíltan, nyomtatásban nagynak nevezni. Helyette ezer, s ezer képet, allegóriát, eufemizmust használunk? Az egy szerűség és a jobb tájékozódás érdekében most, így év végén leleplezem a magam fínomkodásait. Operáról, prózai színházról vegyest. a produkció erénye a zenei megvalósítás magas színvonala: statikus mozgása sztereotip: béna a színpadon ; megbízható teljesítményt nyújt: dc dögunalmas nagyszerű komikai vénával rendelkezik: meghízott és röhejes a mű hatásos, átgondolt interpretációját nyújtja: jö az előadás a pontosság a legfőbb erénye: lelketlen ez a fölfogás nem plauzibilis: rossz az alakítás' szélsőséges muvészalkat: állandóan hadonász és ordít képességeiről fenntartásaink vannak: mindig is tehetségtelen volt helyesen vázolja föl a mu alapvonalait: híján van az ötleteknek ígéretes alakítás: egyelőre sok hibája van KM . . s : • tum %. j^T m ZJmmh"" % m/m •'^m * • •ti: m f • 4 . Í&W', fit.**ÍÁÁéfc/i* Ma • V • ) ^fV 'V, é ffiffi F-fkM ,.U, MÁN' MEGIN' ELFELEJTETTEM A MACSKÁT A CENTRIFUGÁBÓL. " KIVENNI intonációs problémái adódtak: teljesen hamis forró pillanatokat szerzett: állandóan azon izgultunk. hogy mikor rontja cl regiszterei kiegyenlítetlenek: összevissza szói a hangja a szenvedélyes kitöréseket visszafogottan tolmácsolja: vértelen, halovány a díszlel némileg zsúfolt: a szereplők csak a zenekari árokban férnek el általános emberi mondanivaló: semmitmondás mentes mindenfajta túlzástól: van ízlése nem éri el a mű nagyságrendjét (képzavar): keves ó ehhez... a monumentalitást hangsúlyozza: érzéketlen a finomságok iránt méltóságteljes tempót vesz: elviselhetetlenül lassú jól eljátssza a figurát: dc nem azonosul vele nem jól gazdálkodik a hangjav al: ordít. és az 1. jelenet végére már teljesen bereked remek színész: 1. nem tud énekelni. 2. nincs hangja. 3. mindkettő a szólam fekvése kissé magas neki: nem bírja elénekelni néha túl mozgalmas a rendezés: minden állandóan forog, morog, fütyül a szerep kevéssé illik a művész alkatúhoz: 60éves. elhízott hósszerclmcs nem eléggé hajlékony az orgánuma: durván énekel kényelmesen precíz: nem pontatlan, dc álmosító kissé statikus: el nem mozdul a sügólyuk mellől a rendezés nagy tablókkal dolgozik: minden elmosódott megszabadult túlzásaitól: most már elviselhető némileg túljátssza a szerepét: igazi ripacs végigintonálja az előadást: dc az egy detonációval ér föl hagyományos rendezés: az énekesek a színpad elülső részén állnak bebetonozva érzi a figurát: dc valami miatt mégse tudja eljátszani a szólam időnként meghaladja képességeit: nem tudja elénekelni, zeneileg némileg bizonytalan: le nem veszi a szemét a karmesterről modern rendezés: teljesen érthetetlen, ki mit csinál MÁKOK TAMÁS Létra — Jean, hozza a létrát! — Miért, uram? — Fölteszem az i-re a pontot. Kannibál — Jean, hogy sikerüli ilyen finomra ez a pörkölt? — ,4 szivem-lelkem belefőztem. G\ ágy nwd — Hat. komám, fantasztikus ez az orvostudomány! — Oszt. miért? — Már a cukorbetegeket ts inzultálják. Gépesítés — Hallottad, hogy már az érzelmeket is gépesítik? — Hát hogy"? — Legyártották az első szívbe markológépet {manczyl Horror — Bomlanak utánam a nők...! — suttogta Hasfelmetszó Jack, és kihúzta kését legfrissebb áldozatából. (aser) Közlemény Az év folyamán, továbbá év végi magazinunkban jelzetlenül megjelent képek, döntő többségét Nagy László készítette. A szilveszteri magazint szerkesztette és összevissza tördelte: MÁKOK TAMÁS.