Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-23 / 323. szám

10 Műsorok 1990. december 23., vasárnap DM magazin Az élet nem habos torta Van-e a cukrus/nuk karácsonya? Persze, hogy van: mézeskalácsból készült műhelyében habos torták, mélybarna csokoládéval nyakon öntött zserbószeletek, gazdagon töltölt m;(kos bélesek között, fenséges illatok felhőjében sürög-forog — és természetcsen boldog, boldog! Tágra nyitott gyerekszem bámulja irigykedve: micsoda élet; az izeknek, színeknek, formáknak minő pompája! Hát lehet ennél nagyobb élvezet: eltölteni hosszú éveket ilyen édes-cukros-krémes boldogságban? A magam korabeli szegedi számára „a Z. Nagy"fogalom. Totyogós gyerekként a Z. Nagynál ette elete első krémcsét. év végi bizonyítványosztás után ott kapta a jutalomként járó poharas fagyit, korosodván „a Z. Nagy" gesztenyepüréje vagy sarokháza csillapította éhségét, s háziasszonyként az6 teasüteményei. apró, sós pogácsái mentik meg a zavartól, ha váratlan vendég érkezik a házhoz A József Attila sugárúti apró cukrászdában pedig már nem a papa. Z. Nagy Bálint méri a fagylattól, nem 6 a parancsnok a konyhában: hat esztendeje már csak receptjeiben. az általa kevert ízekben. a torzsvendégek emlékezetében él a mester. Na. meg az utódaiban. Három gyermeke közül kettő az ó nyomdokaiba lépett: a felsővárosi kis cukrászdában ma Kö/sika fogadja a törzsvendégeket, meg a fagyiért sorba álló újabb jövevényeket. A konyhában meg-megfordul még édesanyja, és nélkülözhetetlen jobbkeze. 25 esztendős lánya. Jutka. Három nó. három generáció — egy szakma rabságában. Kuzsika néni: A férjem Makón. Winkelhoftnál tanult, s ötven esztendeje lett cukrász. Az első üzletet Szegeden nyitotta meg, 1941-ben. miután a mestervizsgát letette. A volt Czékuscukrászdát vette bérbe, a bíróság közelében lévő tejivó helyén. Még abban a hónapban összeházasodtunk. Nagy reményekkel telve vágtunk neki az életnek. Kózsiku lányom egy évre rá megszületett. Aztán jött a háború: a papát behívtak, tiszti szakácsként szolgált a katonaságnál. Mi mentünk vele, ahová hívták. Kaposváron születelt meg Erzsikém, '44-ben, más családokkal továbbmentünk Halasra, Körmendre. Bejöttek az oroszok, mindenki menekült, mi csak visszafordultunk. Emlékszem. bézaszentcló napja volt, ezer ágra sütött a nap... De amikor a cukrászdát megláttuk, földbe gyökerezett a lábunk. Egy férfit laláliunk a konyhában Azl mondta, kivette az üzletet, ó itt főzni akar. Törtük a fejünket a papával, mit tegyünk? Megegyeztünk: a bácsi főz, mi meg sütünk. Lassan szállingózni kezdtek az emberek. Egyszer csak azt mondta a társbérlőnk: „Ezek nem esznek, csak süteményt" — és elment. így evickéltünk fölfele. Az ötvenes évekre rendbehoztuk az üzletet, berendeztük szép. faragott bútorokkal, igazi preszszőban. hangulatos cukrászdában vártuk az embereket. Szerelmek szövődtek és bomlottak fel a szemünk előtt, és újak születtek... A színészek kedvenc lielye lett ez. Törzsvendégünk volt Inke László. Rajz János. Bessenyei... Nyitva voltunk késő estig, vártuk a színházi előadás végét. Mielőtt a pesti színeszek különvonata elindult. beugrottak még hozzánk. Hogy az ötvenes évek karácsonyán mi volt a sláger a Z. Nagynál? Minthogy akkor nent lehetett szaloncukrot kapni a boltokban, fondános géppel sűrítettük be a cukrot, formákba öntöttük, selyem- meg aranypapírba csomagoltuk, éjszakákon át. Az emberek, hiába voltak azok szűkös esztendők, ettől nem sajnálták a pénzt Kelendók voltak a kalácsok, a beiglik Dolgoztunk éjjel-nappal, nehogy csalódást okozzunk azoknak, akik már rendszeresen visszajártak hozzánk A sok-sok munka ellenére boldogok voltunk, úgy éreztük, egyenesbe kerültünk. Egy nyári, hétfői napon — ez volt a pihenőnapunk — a papa bevásárolt és elment a család a gőzfürdőbe. Egyszer csak telefonhoz hívnak bennünket, menjünk a cukrászdába. Két férfi állt az ajtó előtt, lepecsételték, és elvették kulcsainkat. Bc se lehettük oda a lábunkat: államosították az üzletet. A fölszereléseket, a szép bútorokat, még az élelmiszert sem vihettük ki onnan. A gyerekek sírtak: bennmaradtak a kis kerékpárok is. Hogy mit éreztünk? Az a legszörnyűbb háborús élményekhez hasonlatos. Bálintka azért augusztusban megszületett. Túléltük Egy idő utan a papa állást kapott a cukraszüzemben, parév múlva visszakapta az iparengedélyét. Fogtuk magunkat, és otthon, a lakás apró konyhájában hozzáláttunk újból sütni. Csokis mé/kúpot. piechingert. krémest, tortát. Én fölmondtam a Kárász utcai csemegében, és kiálltam a Marx térre meg a Szent István téri piacra, árulni. A karácsony előtti napokon alig aludtunk, ismét gyártottuk, csomagoltuk a szaloncukrukul. Mi hogy ünnepeltünk? Pulykasült. sült alma voh az asztalon, az anyósom jóvoltából. a papa diós tortát készített csokikrémmel. a sláger meg a kávélikör volt. Pihenni nemigen tudtunk: nekünk az ünnepek, a hétköznapok egyaránt a munkát jelentették. Különösen, hogy 1954-tól bérbe vettük ezt a sugárúti üzletet... Korábban a papának, most Rózsikának segítek. Ameddig bírom. Kózsiku: Kisgyerek korom óta állandóan ott sündörögtem szüleim körül, szerettem az édességet, a jövést-menést, sót. szívesen segítettem is. Arra azonban nem vágytam, hogy itt maradjak, s ez legyen az én életem is. Gimnáziumba jártam, tanulni szerettem, különösen a humán tárgyakat. Jelentkeztem is a bölcsészkarra. de azt mondták, ismerve édesapámat: iparoslány menjen csak inkább dolgozni. Hát itt ragadtam. Mestervizsgát tettem és dolgoztam. Reggeltől estig. Akkor se fagylaltgép. se más modern fölszerelés nem volt, csináltunk hát mindent magunk. Eltelt keményen az élet vele... Az üzlet a '70-es években ment a legjobban. Olcsóbb volt az alapanyag, és megvehető volt minden, a környékbeli iskolákból özönlöttek ide a gyerekek. Most. hogy hét forint egy gombóc — a tej-, a cukor-, a tojásár miatt — felére csökkent a fogyasztás. Megpróbálunk újítani. Modernizáljuk az üzletet, az összes külföldi úton bújjuk a könyveket: újabb recepteket is keresünk. Bár igyekszem megőrizni mindent, amit apukámtól tanultam, az ó ízeit továbbadom. Ehhez ragaszkodom. Ezen volt a vita az öcsémmel, emiatt váltak el útjaink öt éve. Mára ezt is kihevertük. Nem akarok lemondani a Z. Nagy-féle Moszkauerröl, a fügedesszertról. a kandírozott gyümölcsről. A nehéz vajas krémek helyett azonban igyekszünk tejszíneset kínálni. Hogy elégedettek vagyunk-e? Békességben éllink. igyekszünk helytállni. Álom, az nem volt Megszoktuk, hogy dolgozunk. Hogy állandóan dolgozunk. Balázs atya is tudja: mi. akár a papa. szombaton, vasárnap, karácsonykor is. a vevőket szolgáljuk. A példakép szamomra szüleim munkaszeretete marad. De ahogy én nem akartam itt maradni, ugyanígy nem kívántam Jutkának, a lányomnak se. Én végigcsináltam, de neki qzt mondom: szabad az út. válassz! Judit: Érettségi után elvégeztem a kétéves gyógyszertári asszisztens tanfolyamot, és elhelyezkedtem a Kígyó patikában. Közben anyu üzlettárs nélkül maradt, be kellett állnom segíteni. Sok volt a két munkahely: ezt választottam. Anyagilag biztos jobb ez. bár a gyógyszerészeiben is van fantázia. Szóval, emiatt fáj egy kicsit a szívem. Húszévesen elkezdtem a pesti vendéglátóipari szakközépiskolát is. így ezt a szakképzettséget is megszereztem. Nem dicsekvésképpen mondom: a konyhában most én vagyok a szakember. Ha rajiam múlna, én sokat újítanék. Irigykedve olvasom a Burda édességés könyvét, de hát én honnan — és mennyiért! — vegyek lenmagot, szezámmagot? És ha szereznék is, itthon ki tudná megvenni az olyan drága süteményt? Vannak alapanyagok, amelyekről, mint a keményítőpor — még nem is hallottam. Persze van elérhetőbb álmom: kedvencem a pesti Bécsi kávéház, vágyam, hogy oda menjek gyakorlatra. De, gondolkodtam azon is. elmegyek dolgozni a szemüveggyárba. Vagy nyitok egy illalszerboltot. Annak akkor zárom be az ajtaját, amikor én akarom. Esténként fáradt vagyok, alig van kedvem, erőm csatorászni. Pedig a társaság hiányzik. Amikor bemutatkozom. azt hiszik. a föld fölött tíz méterre lebegek, fölvet a pénz. Csak egy napot töltene el velem bárki. itt. a hátsó kis konyhában... Hogy karácsonykor mit csinálok? Szenteste előtt négyig itt dolgozom, aztán a rokonoknál vacsorázunk. A keresztlányom húszhónupos, aranyos, csodaszép baba... Kedden, szerdán pihenek, aztán minden kezdődik elölről. Jön a Szilveszter. CHIKÁN ÁGNES Napszámos grófnő Mottó: „A lehetetlen célok megvalósításúnak nagyszerű kudarcai alapján rangsorolom a/, embereket." (Faulkner) — Szóval, le grófi származék volnál Mulasd magad, hadd lássam az uri vonásaidal.' Vékony, keskeny arc. nagy, kerek szemek, törékeny testalkat. Szépen ülsz. egyenes háttal, úgy rakod a lábaid, ahogy illik. Viszont, mintha több keménység lenne a tartásodban, mint büszkeség. Nem vagy elég arisztokratikus. A mozdulataid, ahogy például a Itajud igazítod, abhan. kétségtelen, van valami méltóság, meg fegyelmezett az arcmozgásod is — Hagyd abba. marhaság. Nézd meg a kezemet! Csupa ín. csont, dagadt erek. Ilyenkor nem is annyira, reggelente érzem úgy. mintha egy fölfújt lufthallon lenne. Amikor megnyugszik, megduzzad. Nem fáj. hamar bejáródik. A lábam meg azért húzom ferdén magam alá. hogy ne lásd meg a csizmám. Tizenöt éves, vagy hétszer cseréltettem a cipzárat. mióta megvan. Jó darab, még bírja pár évig. Ezzel a flokonruháva! is nagyon elégedett vagyok: szürke alapon fehér és halványrózsaszfn. apró virágok — garantáltan színtartó, sohasem fakul meg. Kilóra vettem a rongyosban. A hajam szép mákosán ös^ül. mintha direkt lenne. Természetes göndör, a fodrász csak ártana neki. olykor-olykor becsavarom. Nahát, ez az én pedigrém Néha eszembe jutnak az ősök. Mulatságos érzés. Kinézek a hatodikról, a 2 + 2-cs ablakából, ott-c a hintó a parkolóban. Sehol sc látom a Trabantok, Daciák. Wartburgok között Az én grófságom lényege, hogy két lábon álljak a földön. így érzem: voltam, vagyok. leszek — szakadásig És csinálom, teszem — bírom, kibírom. — Daccal? — Soha. Életszerűen. Guldenburgok Magyarországon sosem voltak. Talán lesznek, de belőlem soha. Én huszonhárom éve. mióta tanítok, egyfolytában azon erőlködöm, hogy a gyerekekhez bírjak fölemelkedni. Ezt pedig sértődötten nem lehet csinálni. Egy hetedikes már mindent észre vesz. S én is régen rájöttem, cz az életem: a magyar nyelvtan és irodalom, az orosz. Most ugyan német átképzésre járok, kicsit sok...^ kicsit gyors, alig-alig fér az időmbe, mégis... talán hálás is vagyok. Jólesik egy kis agytorna. Egy ilyen öregedó nőnek szerintem kifejezetten hasznos. Kondicionálja a szellemét. - Á, a... A sosem volt grófnő, a szocialista értelmiségi is rendszerváltásra kényszerül. Eddig balra kavarta a rántást, ezután majd jobbra. Ugye, tudod, hogy ezt is mondják, gondolják rólatok. - O. cz semmi! Az ilyeneket a tanárok meg se hallják. Ellenben cz a rántás jó példa. Pont ezt vágta a fejemhez cgv asszony nemrégen. - Éspedig? - Bejárónőt keresett. Fölhívtam, épp csak ajánlólevelet nem kért. aztán ahogy meghallotta, mi a foglalkozásom, rámordított. tanuljak meg főzni, rántást készíteni. ne pedig tüntessek, „bérdcmonstráljak". így is túl vagyok fizetve. - Tehát te is jársz takurituni - Helycshítsünk. mindig is jártam napszámba Három gyereket tartottam cl. taníttatom őket. próbáld ki egyedül, majd megtudod. Különben mindenütt nagyon elégedettek voltak velem. Büszkén mondhatom, a földről ehetsz, ahol én takarítok. Nyaranta elszegődöm paradicsom-. paprika-, málnaszcdónck. ószszcl. tavasszal lakodalmakban terilek. (elszolgálok, télen meg disznóvágásokra járok. Különbül szétbontanék egy disznót. mint némelyik hentes. De ezt nem hagyják nőre. A bélpucolást. azt igen. S ki mernék állni a Icgfincszescbb parasztasszonnyal. Ne félj. az én kezemben neitt szakad szét a bél. még töltés közben sem. soha — Gonoszkodhatok? Sok a szufrazsetles allűr benned. Terád is hatott a Rendszer, buzgón emancipálódtál Miért nem beszélsz a szerelmeidről? — Csak arról lehet szólni, ami van. S fönntartom magamnak a jogot, hogy még legyen, lehessen szerelmem. A régiekről már nem is álmodom, méltatlanok lettek hozzám, nem a grófnőhöz, a nőhöz, az asszonyhoz. — Na. idefigyeli! A fiad mar megnősüli. harmőtoknak minek a2 + 2-es? Olt a buklői kerted is... — Ha eddig fönntartottam mindent, csak nem őrültem meg. hogy túladjak bármelyiken is. Ez a mi tőkénk, a vagyonunk. A kertet szüleim hagyták rám. tizennyolc éves, beállított, termő gyümölcsfákká!. kis házzal. A lakást kölcsönből újítottam föl. most kótyavetyéljem el. amikor kész? Végigdolgoztam az életemet. teremtettem, alkottam, mert az nekem a tanítás. Soha életemben nem loptam, egy fillért senkitói el nem vettem. most adjam meg magam? Az én diplomám az életem. Méghozzá értelmiségié. Tudod mit? Negyvenöt éves koromra nekem jár egy külön szoba, és a gyerekeimnek is. Fizettem érte. nem kaptam, a szüleimnek már csak egy magánházuk volt. abból lett a kert. Gondozom, művelem — természetesen a felét kiadtam —. onnan van az ennivalónk, meg persze a napszámokból. A fizetésem kilenc és fél ezer. a rezsim (télen) hét és fél. — Gondolkozz, az istenért.' Jövőre elten halsz. — De könnyen kimondod! Képzeld, idén ősszel kértem életemben először segélyt. Ezerötszáz forintot adtak az iskolai beiratásra. Többször és nagyobb összeg nem jár. mivel rendezettek a körülményeim. Erról győződtek meg a környezettanulmány alkalmával: benéztek a szekrényeinkbe, nem dugtam cl semmit a lakásból. Megalázó volt. mert ezt a pénzt kértem Ha innék, elszórnám a pénzt, éheztetném a gyerekeimet, akkor járna segély. Arra nem voltak kíváncsiak, hogy nem láttam még belülről a szegedi színházat. hogy hol olvasok újságot, szakirodalmat. — Az a legkönnyebb, bedobni a törülközőt. Nekem abban nincs gyakorlatom, úgyhogy meg sc próbálom. — Legyen erőd. grófnő! M.-né H. Katalinnal MAG EDIT beszélgetett