Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-22 / 322. szám

1990. december 22., szombat t Hangsúly 3 SZOTE-párbüJ Az elmúlt napúkban felforrósodott a légkör a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen. Höje-szele elérte a nyilvánosságot, az utóbbi napokban megjelentek a szóbeszédek, a pletykák, újságcikkek, szakmai érvelések és politikai állásfoglalások a rektori és más vezetői lemondásokról, az új elképzelésekről. Kívülállóként nehéz tisztán látni a sokáig zárt világként működő egyetemi berkekben, de az utóbbi napok megnyilvánulásai nyomán egyre többen igényelték a részletesebb tájékoztatást, a jelenségek mögötti okok föltárását. Tegnap eljuttatta szerkesztőségünkbe lemondólevelét dr. Tclegdy Gyula akadémikus, intézetvezető egyetemi tanár, az Altalános Orvosi Kar dékánja, és dr. Selmeczi Béla intézetvezető egyetemi tanár, a Gyógyszerészeti Kar dékánja, valamint dr. Gyurkovits Kálmán címzetes egyetemi tanár. Ezek közzétételével (talán) hozzájárulunk a kép tisztázásához. Levelek a rektornak M

int ismeretes a 2X3 évi dékáni megbízatásom ez év szeptemberében lejárt. Rektor Ür kérésére az egyetemi ügyvitel folyamatosságának biztosítása érdekében az új választásokig igyekeztem maradéktalanul feladatomnak legjobb tudásom szerint eleget tenni. Ezzel a céllal vettem részt a kerekasztal tárgyalásokon, a tanszékvezetői értekezleteken, messzemenőkig a reális kompromiszszum készségével munkálkodni azon, hogy az egyetem megújhodjon és egy új szellemben egy európai szintű egyetem kialakításán fáradozzunk. A legutóbbi választói küldöttértekezlet, amelyen mint ismeretes egyetlenegy tanszékvezető sem volt alkalmas arra, hogy egyetemi tanácsi tagságra bizalmat kapjon, meggyőzött íjról, amelyet már a kerekasztal tárgyalásokon is érzékelni lehetett, hogy néhány ember az egyetemi tanárok teljes kirekesztésével kívánja a változást keresztülvitetni. Az a gyalázkodás, amelyet az egyetemi sajtó hasábjain keresztül az egyetemi tanárokra zúdítottak egyesek, szellemi előkészítése volt annak a hadjáratnak, amelynek eredménye a mostani választói küldöttértekezleten is tükröződött. Ezek a tények arra (késztettek, hogy egy olyan egyetemi struktúra kialakításában, amelyben az egyetemi tanár a köz ellensége, és az egyetem vezetésében legfeljebb csak statiszta szerepet kaphat, ne működjek közre. Ez az egyetemi koncepció nagyon messze áll egy európai egyetem struKtúrájátöl és szellemétől. Egy ilyen egyetem még csak hazai szinten sem lesz képes saját magát kellően képviselni. A jelen fejlemények alapján nagyon szkeptikus vagyok az egyetem jövőjét illetően, de tudomásul veszem a többség akaratát, és mivel úgy érzem, hogy ezt a megállíthatatlan folyamatot, amely az egyetem teljes morális dézintegrálódásához vezethet befolyásolni nem tudom, félre állok. Kérem Rektor Urat és az Egyetemi Tanácsot, hogy a megbízott dékáni feladatok ellátása alól 1991. január 1jével felmenteni szíveskedjen. Természetesen, mint tanszékvezető továbbra is felelősséget érzek az egyetem sorsának alakulása iránt. Az intézet irányításában eltöltött 15 év, valamint az egyetem dékáni posztján eltöltött 6 év munkáját, nehéz szívvel látnám semmivé válni. Ha optimistának nem is, de realistának tartom magam és abban bízom, hogy az elszabadított és félrevezetett indulatok felett úrrá lesz a józan ész, és az átlag egyetemi polgár is felismeri, hogy saját érdeke nem lehet más, mint a közös egyetemi érdek. Egy olyan egyetemben hiszek — •ha nem is a legközelebbi jövőben, de talán a nem túl távoliban —, amelyben az egyetlen értékmérő a szikmai kiválóság és emberi feddhetetlenség lesz. Abban azonban nem hiszek, hogy ehhez a bizalmatlanság légkörén, a bizonytalanságon, a mesterségesen táplált félelmen és lehullt tanári fejekkel kövezett úton kellene eljutni. 'A magám részéről a jövőben is mindent megteszek, annak érdekében, hogy lehetőségeim szerint az egyetem ügyét megfelelően képviseljem. Ha majd az egyetemen a józan megfontoltság nemcsak szavakban, hanem tettekben is érvényesül és egy valódi európai egyetem irányába indulunk el ismét, készséggel állok az egyetem ügyeinek szolgálatába, ha erre egyáltalán még valakinek is szüksége lesz. Tisztelettel: Dr. Telegdy Gyula egyetemi tanár B

ejelentem, hogy a SZOTE Gyógyszerésztudományi Karának dékáni tisztségéről 1991. január l-jével lemondok. Ezen elhatározásom előzményei és indokai a következők: A dékáni teendők ellátására 1984. december 15-tól kaptam megbízatást, amely egy alkalommal meghosszabbítást nyert, így két cikluson át (tehát 6 évig) láttam el e funkciót. Dékáni megbízatásom 1990. augusztus 31-én lejárt, de a Rektor Űr felkérésére — ügyvivőként — vállaltam e teendők további ellátását november 15-éig, illetőleg mindaddig, amíg az új Egyetemi Tanács meg nem alakul. Tettem ezt annak érdekében, hogy egyetemünk normális funkcionálása ezáltal is zavarmentes legyen, s naiv módon bízva abban, hogy az ún. kerekasztal-tárgyalások eredményre vezetnek. Sajnos, ezen elképzelésem nem vált valóra, aminek okait nem kívánom itt részletezni. A kompromisszumkészség teljes hiányáról azonban meggyőzött az a levél, amelyet a december 10-ei küldöttközgyűlésen terjesztettek a résztvevők (egy részének) körében. 6 oktatói és 3 „dolgozói" aláírással ellátva. E körözvény tartalmával részben egyet tudnék érteni, de megfogalmazásával. hangnemével, stílusával semmiképpen! A levél mindenben elmarasztalja a jelenlegi állami vezetést, így engem is, aki nem voltam tagja a kerekasztaltárgyalásoknak (amit eleinte — mint dékán — kissé zokon vettem, de a későbbiekben csak örömmel nyugtáztam). Mindezek alapján úgy vélem, hogy erkölcsi kötelességem eleget lenni a felszólításnak is tekinthető memorandumnak, s ezzel elősegíteni az aláírók ama reményének mielőbbi teljesülését, hogy (idézem): „az Egyetem megújításának álma ne vesszen el". Dr. Selmeczi BéU egyetemi tanár Tíz nap krónikája Mi történt december 10. és 20. között a SZOTE-n? A

jelenleg is érvényben levő oktatási törvény által megszabott formában és keretek között, megtörténtek az egyetemi választások. A választás és az egyetemi tanács megújulása a testület egyharmadára terjedt ki, hiszen a hallgatói küldötteket korábban már megválasztották, és a harmadik egyharmadot képező tisztségviselőkből álló csoport mandátuma érvényben van. A választás eredményeit azóta mindenki jól ismeri, szubjektív vélemény — a nem, tanszékvezetői egyetemi tanári testülettől eltekintve —, hogy „túl jól sikerült", az addig bizalmat élvező és főként a szakszervezeti bizottságban tevékenykedő oktatói dolgozó küldöttek közül 6-an kerültek az egyetemi tanácsba. Ez mindannyiunkat örömmel is és szorongással is tölt el, a szorongás oka részemről az, hogy egy körülbelül 90 százalékban megnyilvánuló bizalomnak nehéz megfelelni, amikor a választóim egy része a nagyobb sebességű átalakulás, reform híve, a másik pedig az értékmegőrzés, hagyományok védelme címén óva int az elhamarkodottságtól. Megjegyzem, hogy személy szerint egyik legfontosabb elvemnek az. értékmegőrzést tartom magam is. hiszen a történelmi példákból .évszázadokra. évtizedekre visszanyúlva, már igazán tanulhattunk. (Sajnos, egyetemünk vonatkozásában, a legutóbbi időt tekintve, jobban felszínre kerültek a hibák, mint az értékek, emiatt beszélgetésekben nyilvánosság előtt többször és többet foglalkoztak a hibákkal mint az értékekkel.) A választást követően „válsághelyzet" alakult ki. Kiszivárgott a rektor úr lemondási szándéka, de az is, hogy a ielen helvétben és felkérés mellett, olyan egyetemi tanács élén, amelyben a kétharmados többségben egyetlen tanszékvezető sem működik, nincs, aki a vezető tisztet vállalná. Ez oersze túlzás, mert nem pontos és deklarált véleményeken alapul, de a hangulatból, egyéni véleményekből, interperscnalis beszélgetésekből ezt lehetett kiszúrni. Magam is tájékozódni kezdtem, amikor megtudtam hogy egy ilyen tisztségre a fiatalok és az egyetemi tanács tagjai, többi tagjának egy része, az addigi reformmunkában legtöbbet tevékenykedő Fráter docenst ajánlotta Az akció oka az volt. hogy részben őt próbáljam, „jobb belátásra bírni", hogy ne jöjjön létre lehetetlen helyzet, szakadás a mesterségesen kialakult „pártok" között (oktatók, illetve tanszékvezetők), a másik tervem pedig az volt. hogy köztiszteletben álló és a többi által elfogadott professzorok közül próbáljam valamelyiket meenverni, hogv működjön együtt a mi tanácsunkkal és vállaló annak az átmeneti időszaknak a vezetését, amelyben a valódi megújulás megtörténhet. Új szolgálati és működési szabályzat készül, amely új rendszer szerint választ testületi tagokat és egyetemi vezetőket. Az egyetemen ismert Napló számára is interjút adtam, amelyben kompromisszumkészségemet fejeztem ki az ügv érdekében. D

ecember 17-én megtartotta első ülését a részben újonnan választott egyetemi tanács, amelynek lényegéről a Délmagyarország másnap számolt be. Sajnos, a lényegből egy igen fontos tény kimaradt. mármint az, hogy Fráter Loránd dr.-1 nem iránt docenst, hanem mint egyetemi tanárt javasolja ennek a bizottságnak a többsége rektornak, amihez az ő politikai rehabilitációja hozzátartozik. Ugyanis 5 évvel ezelőtt ugyanezen az egyetemen minden hivatalos szakmai fő. rumon, egészen a minisztériumi döntésig. az ö egyetemi tanári kinevezésével egyetértettek, ennek meghiúsulása csupán a helyi pártbizottság döntfcé volt (valószínű, hogy nem elsősorban politikai okokbol, mint inkább személyi ellentétek alapján). Meglepőnek tartottam, hogy az egyetemi tanács ülésén 19 igen szavazattal szemben 7 nem szavazat hangzott el a politikai rehabilitáció felterjesztésének kérdésében, hiszen aki itt nemet mondott az egyetemi tanári kinevezésre, az a korábbi saját, egyetemi {határozatát tagadta meg Tehát nemcsak arról van szó. hogy nincsenek megsértve az akkori indokolatlan politikai döntés törvénytelenségén, amit ugyanez az egyetemi vezetés akkor elszenvedett („le kellett nyelnie"), azóta nem volt módja, hogy ezen bármiféle korrekciót érvényesíthessen, hanem 5 év elteltével maga válik konzervatívvá akkor, amikor most „nem"-mel szavazott. Lehetünk ennyire vakok?! A nyilvánosságra talán más is tartozna, de ezek szubjektív benyomások, véleményem a tárgyalás menetéről hangulatáról. Én azt érzem kiemelendőnek, hogy annak ellenére nyílt tárgyalás mellett szavaztam (nyílt szavazással), hogy volt, aki a sorok közül hangosan közbeszólt „Milyen alapon?!"... vagy magam is azt tartom, hogy belső ügyek szennvesteregetése nem tartozik mindenkire, bármilyen körben is mozgunk. Mégis, vállaltam volna a nyílt tárgyalást vitát, mert ebben a helyzetben a frissen bekerülteknek nem lehet s zégyellnivalójuk több. mint akik inkább felelősek ,hogv idáig jutottunk. D

ecember 18-án tanszékvezetői értekezleten, rögtönözve kellett beszámolnom az et-ülésen történtekről. Szinte robbanásig feszült légkör uralkodott, éles kérdések hangzottak el. erre visszafogott válaszokat adtur.k. Nem bonyolódtunk olyan kérdések megválaszolásába, mint például „tulajdonképpen mi is a baj ezen az egyetemen, mi is az oka a vezetőkkel szembeni bizalmatlanságnak?" A továbbiakban, mintegy tárgyalási csokornak tekintve, most mégis vállalkoznom kell arra. hogy soroljak néhány olyaru eddig is kritizált területet, mint amit a tanszékvezetők többsége is minden bizonynyal elhibázottnak, bírálhatónak lát: 1. Orvosegyetemünk híre és színvonala az ötvenes-hatvanas évtizedtől napjainkig lényegesen csökkent. 2. Az egyetemi vezetés diktatórikus jellegű volt. a szűkebb érdekek érvényesültek, az intézményi vagy álcár össztársadalmival szemben. 3. Tehetetlen és nehezen ellenőrizhető volt a gazdasági vezetés. 4 Nyilvánvaló és visszataszító személyi ellentéteknek lehettünk tanúi, meg „egy csapaton belül is". 5. Az egyetemi tanári nimbusz elhalványodott, az általános morál mint kiválasztási szempont háttérbe szorult, legyen az szakmai-etikai vagy emberi-magatartásbeli. 6. Az oktatás hibáit éveken át eltűrtük, a hallgatók törekvéseit többnyire alábecsültük, külföldiek oktatását vállaltuk, amikor még a magvarok helyzetén sem tudtunk javítani. Ez a felsorolás nem törekszik teljességre. A válogatásban crak azokat kívántam szóvá tenni, amiket nemcsak a most mesterségesen kialakult „két párt" egyike ismer el. V

isszatérve a tanszékvezetői érteke/Jetre. jelenlétünkben egyetlen rövid ésr határozott, tá'gyszcru kérdés hangzott el: „Mindaz. ami idáig történt. törvényes volt-e?" A rektor úr szájából elhangzott az ..Igen", s ezt a választ a résztvevők nem kommentálták, nem kifogásolták. Ezek után határozták el a zárt ülést a tanszékvezetők (ahol különben nemcsak tanszékvezetők vettek részt). Nem tartottak igényt az egyetemi tanács újonnan választott oktatói képviselőivel való további közös megbeszélésre. Nyilvánvaló volt hogy egy réteg, melynek jelentősége az egyetemen vitathatatlanul a legnagyobb, részben szubjektív megítélésből, „összefogásra" készül a válsághelyzet megváltoztatása érdekében. Nekünk, választót* képviselőknek nem maradt más lehetősáe mint db kurzust kezdeni, tájékozódni. tanácsot kérni, vezetőktől es nem vezetőktől egyaránt. Az értelmes beszélgetésekből kiderült, hogy nehéz meg törni azt a különben logikus, de zárt körben forgó okfejtést, melynek lényege, hogv „vesztett helyzetben, abszolút kisebbségben a tanszékvezetőknek együttműködni az új egyetemi tanáccsal lehetetlen"; „nem egyetem az. ahol a legfontniabb oktatók nem tudják szavazatukat érvényesíteni"; „az elmúlt félévi kerekasztal-tárgyalás szinte csak színjátéknak tűnt, tulajdonképpen az csak és csakis a hatalomért folytatott harc volt". Idáig el kell ismerni hogy mindebben benne van az igazság. Mégis, abból kel lene kiindulni, hogy az idáig jutott válságos helyzetért legalább annyira felelős mind a két fél. s a további lehetséges megoldáshoz szükségszerűen kompromisszumokra van szükség. Testületi elhatárolódás, passzív rezisztencia sem lehet erkölcsös. F

eltétlenül tiltakoznunk kell az olyan felhangok ellen, melyek a hangulatkeltés alapján félelmet kelthetnek olyanokban is. akik különben a nehéz helvzetből való közös kilábalást támogatnák. Ezek közül előre kívánkozik az a bal. jós figyelmeztetés: ..Most fogják szétzúzni az egyetemet", „Biztosan elkezdődik majd a fejvadászat". ..Pártos döntések születnek elhamarkodottan, amelyben a múlt sérelmeinek megtorlása lesz az első szempont". Mint választott képviselő nyilatkozom, hogv csak addig dolgozom ebben a testületben önként és aktívan, amíg a legelső szempont az értékmegőrzés marad. Természetesen elsősorban szakmai és emberi-magatartási értékekre gondolok. Minden olyan, általánosító, elítélő vélemény-' tői elhatárolom magamat — remélem. a testület többi tagi a is egyetért velem —. amely az ellentétek további szitását szolgálja. Ha lehetne, elsőként írnám alá azt a statutumot. amelyben elismerjük, hogy: 1. Az egyetem vezetésének figyelembe kell venni a mindenkori tanszékvezetői testület akár többségi, akár kisebbségi véleményét is. s az eltérő véleményeket is gondosan mérlegelni kell a tanács tagjainak, lehetőleg a témában jártas szakemberekkel való kon. zultációk' alapján: 2. Ha valamikor, Most érdemes és kell is minden szinten tárgyalni, konzultálni, vitatkozni, i ennek formai oldalára is figyelnünk kell. Megengedhot'i'en modor nem egy egyetemre való! Nem vagyon leikért szóvivője az egyetemi tanács sem kétharmadának, sem egyharmadának, de a választott oktatók véleményét a legtöbb kérdésben képviselem. A teljes nyilvánosságot azért kívántam igénybe venni, mert — mint azt korábban jeleztem — az et első ülésén magam a nyílt tárgyalás mellett szavaztam. Egv ideje viszont megjelentek olvan tájékoztatások, amelyek kiegészítésre, helyesbítésre szorulnak. Tehát: ..Hallgattassák meg a másik fél is." — A tanszékvezetői testület népjóléti miniszterhez írt memoranduma, ami a DM deoember 21-i számában olvasható, nem képviselheti az öszszes tanszékvezető véleményét, hiszen mint a levél is írja, a megbeszéléseken nem teljes létszámban vettek részt. Igv jobb lett volna, ha egy ilyen fontosi dokumentum aláírásokkal hitelesítve jelenik meg. — Kifogásolható az a megállapítás, hogy ..egy kis. de véleményt vezérlő csoport az et tanártalanítását stratégiai és taktikai célul tűzte ki". A törvény által megszabott módon. a kilenc választott képviselő közül három az egyetemi dolgozók küldötte, de hat olyan oktató van. aki közül kettő adjunktus (egyikük tudományos minősítése közvetlenül védés előtt álL másikuk szakmai és közéleti múltjával sokak által elismert)/ három egyetemi docens (tudományos minősítéssel rendelkező. ..habitált" személy, tehát már tanár) és egv címzetes egyetemi tanár, azaz professzor. — Dr. Fráter Loránd igenis rendelkezik tudományos fokozattal, hiszen az orvostudomány kandidátusa, egyetemi tanárságának történetéről pedig fentebb szóltam — Ami pedig az „európai egyetemek történetében példátlan összetételi úi ppyetemi tan<ie*"-o! illeti, nem felesleges azt sem megjegyezni, hogy az, utóbbi évtizedek során hazánkban és a Közép-Kelet-Európához tartozó országokban számos olvan eseménv történt az egyetemeken (is), ami az európa' egvetemek történetében valóban példátlan. Dr. Gyurkovits Kálmán c. egyetemi tanár. az egyetemi tanács választó'! tagja (Mielőtt még a sértődöttség, vagy a karrierizmus vádiával kellene szembenéznem, ezúttal kijelentem, hagy a SZOTE Gyermekklinika most meghirdetett tanszékvezetői állásába nem kívánom pályázatomat beadni)