Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-20 / 320. szám

1990. december 20., csütörtök Kapcsolatok 7 Szőlőhegy decemberben Gyen fis Kálmán felvétek­Alapozások Három tégla és tíz kiló mész Aki mostanában építkezett vagy építkezik, az tudja csak igazán, milyen drága minden anyag és kellék. Hát még mekkora érték lehet mindebből több házra való készlet. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor Sándorfalván, a falu szélén megláttam Ambrus Lászlóné pár hónapja megnyitott építőanyag-kereskedését. Ráadásul először telket kellett venni, bekeríteni, irodát, raktárakat húzni föl rá. Ehhez a vállalkozáshoz nem elég két fillér. A fiatalasszonnyal beszélget­ve apránként az a benyomá­som támadt, nem azért vág­tak bele, mert glédában állt a pénz a fiókban. Munkát, megélhetést kerestek és ke­resnek a maguk módján. S hogy többes számra váltot­tam, nem tévedésből tettem. A férj is itt dolgozik, s ő is­merte meg előbb a szakmát. Teherfuvarozó és kőműves volt. Innen az anyagismeret, a szállítói kapcsolatok. Amh­rusné élelmiszeripari üzem­mérnök. s a munkájával, úgy érezte, nem tud annyit ke­resni, hogy a három gyerekre elég legyen a pénz. A gyes­után már mint kereskedő kezdett dolgozni. — Nekünk is muszáj épít­kezni, ha a magunkéban akarunk lakni, egyelőre az alap van kész. A folytatás attól függ, hogy megy a bolt. Az induláshoz nagyon jól jött az újrakezdési kölcsön, sajnos vállalkozói kölcsönt is kénytelenek voltunk felven­ni. A fél év lassan letelik, valószínű, hogy hosszabbi­tanunk kell. A vállalkozók segítését nem így gondoltam, hogy 34 százalék kamatot kelljen fizetni. Csak nagyon szerényen kezdtünk, két pa­nelgarázs volt az összes épít­mény. — A községben van már egy áfész építőanyag-telep. Megélhetnek mellette? — Nem vagyunk igazából a konkurensek, hisz mi na­gyon sok árut nem tudunk tartani. Vagy nincs annyi pénzünk, hogy készletezzünk, vagy nem áll szóba velünk a szállító. Mi inkább az ap­i-^hb tételekre álltunk ra. Itt a sok kiskertes. Mi három kéménytéglát is adunk, ha valakinek annyi kell a javí­táshoz, s ugyanúgy tíz kiló meszet is a permetezéshez. — Mi az, amit egyelőre nem árulnak? — A betongerendát, hul­lámpalát gyártók még nem fogják a kistételben vásárló­kat, nem tudunk velük zöld­ágra vergődni. A csempe és a nyílászáró olyan drága, hogy nem futja a választékos kínálatra. Talan majd egy­szer. Az is nehezíti a dol­gunkat, hogy a maszektól felnek, hátha nem fizet. Ezért csak készpénzért kap­juk meg a portékát, sajnos így tovább benne áll a pén­zünk. — Volt-e akkora forgal­muk, hogy megnyugodjanak, nem vakvágány ez a keres­kedés? — Amíg le nem esett a hó, volt munka bőven. Éjjel­nappali munka ez. nem nyolcórás. Most se panasz­kodhatunk. Talán megspó­rolhatnánk egy kis időt, ha sikerülne telefont szerezni. Sándorfalván erre még vár­hatunk egy pár évet. — Ha ennyire elfoglaltak, mikor vannak a gyerekek­kel? — A legkisebb 15 hónapos, de a másik kettő sem lehet felügyelet nélkül. Napközben édesanyám van velük. Az is hajt bennünket, hogy ha tal­pon tudunk maradni, talán nekik is megalapozzuk a munkát, megélhetést Tóth Szele* István Magyar írók élete és munkái A magyar művelődéstör­ténet kutatóinak szolgáltat új forrásművet az MTA Könyvtára és Irodalomtudo­mányi Intézete, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum: megkezdte Gulyás Pál: Ma­gyar írók élete és munkái című lexikonjának újraki­adását. Erről tájékoztatta a sajtó képviselőit Kosáry Do­mokos, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke és a sorozat több gondozója ked­den. áz Akadémia székházá­ban. Elmondták: megjelen­tették az 1915 és 1963 kö­zött készült mü ez ideig kiadott hat kötete közül az első kötet hasonmását, va­lamint a még nem publi­kált hetedik kötetet. Gu­lyás Pál adattára Szinnyei József 14 kötetes életrajz­gyűjteményépek folytatása, csaknem 18 ezer személy. adatait tartalmazza, s 1939­töl látott napvilágot. Eóleg a két világháború közötti hazai szellemi életet tük­rözi. A magyar lexikográfia egyedülálló vállalkozása, mi­vel nemcsak a kimagasló írói személyiségeket mutat­ja be — miként az élet­rajzi lexikonok —, hanem mindazokat . a kortársakat, akiknek írásai megjelentek. A szerkesztők bíznak ab­ban. hogy a következő év­től folyamatosan kiadhatják a lexikon már megjelent to­vábbi öt kötetének hason­mását is, valamint a Gu­lyás; Pál által összegyűjtött adatokat, a magyar irókat bemutató, még meg nem je­lent kéziratokat is. Ha ugyanis ezeket nem rende­zik sürgősen sajtó alá, a máladozó papíron levő ada­tok elvesznek. A sorozat előreláthatóan több mint 20 kötetből áll majd. Terve­zik, hogy kiegészítik a lexi­kon második sorozatában szereplő írók életrajzi ada­tait, és további magyar írók életét, munkásságát ismerte­tik. A harmadik sorozatot a 90-es évek közepétől pub­likálják. (MTI) A szatmári vár romjai A folyó lelte meg a várárkot Szatmárnémeti városában legendák születtek — hoöz­szű, rejtélyes alagutakról, amelyek a Szamos alatt az erdődi várig húzódtak, tit­kos föld alatti termekről, el­ásott fegyverekről, s egy várról, amely .elpusztult, és emlékét nem őrzi más, csak egy régi utcanév az óváros­ban. Hogy hol volt (hol nem volt) a vár? Valahol a Sza­mos-parton, a Várdomb v.t­ca közelében, mondták á szakemberek, de az ásatást nem kezdhették meg. Anonymus krónikája, s egy 1972-ben, a város kö­zelgő millenáris ünnepsé­gére sietve elejtett, kutya bőrére rótt felirat is állítja, hogy a település helyén a honfoglalók erős földvárat találtak. A történelmi, eb ir­háját azóta a bukaresti ál­lami levéltárban őrzik — nagy becsben és bizonyíték­ként arra, hogy Szatmárné­meti ezeréves története az „ősi román" Menumoruítal kezdődik. A földvárról hi­telesebb adat nem maradt fenn, ha létezett, valószínű­leg a tatárjárás pusztíthatta el. Tény viszont, hogy felté­telezett helyén 1543-ban a három somlyói Báthory fi­vér (István, Kristóf és End­re) olasz típusú, csillag­rendszerű erődítményt emelt. Az építmény nem hagyományos értelemben vett vár volt — kettős falú erőd, amelyet még János Zsigmond uralkodása alatt a Szamos folyó mesterséges szigetévé alakítottak. A fa­lak több csata nyomát vi­selve, de' 1705-ig többé-ke­vésbé épen maradtak. lük­kor Károlyi Sándor kuruc generális csapatai 17 hóna­pos ostrom után feldúlták a várat, és néhány évtized el­teltével lassan megindult a belsó terület benépesülése.; a felszínen levő építőanya­got széthordták, csupán a mély sáncárkok maradtak meg, amíg 1780-ban, a vár­árok. felmerésével és kipar­cellázásával annak feltölté­se is meg nem indult. Má­ra már a sánc vonalát sem lehet pontosan megállapíta­ni, legfennebb az 1970-es nagy szatmári árvíz idején adott némi támpontot. A Szamos folyó, úgy tűnt, megtalálta egykori medvét, s azokon a részeken sodort végig, ahol vélhetőleg a vár­árok húzódott. Az erődítmény első nyo­maira 1982-ben bukkantak rá egy lakóház építésének földmunkája közben. Az építők jelentették a helyi múzeumnak, a múzeum je­lentette tovább, s így jutott az ügy egyre feljebb, míg­nem a városi elöljáró rob­bantóbrigádot küldött a helyszínre, hogy az építke­zést akadályozó leletet, a külső erődfal cölöpökre épült palánkmaradványát eltakarítsa. A felszín alatt épségben maradt falrész en­nek már nem állott ellen. Azt a török ágyúk tüze el­len emelték, de honnan is tudhatták volna 1643-ban a Báthoryak, hogy ekkorát halad majd előre a világ, es 1982-rc új ellenseg tör a várra... Az ásatás lehetősége az adott körülmények között nyilván fel sem merült. Mivel a környék beépítési terve már elkészült, a szat­máriak csak abban remény­kedhettek, hogy az újabb le­letek nem valamelyik ala­pozási gödörből kerülnek elő. Pedig így lett, csak­hogy időközben a városi ve­zetőséget is eltakarította a decemberi változás. Mind­járt az első építkezés föld­mozgatása után a vár belső falának egyik masszív, ter­méskőből és téglából ké­szült sarokbástyája került a felszínre. A múzeum ezúttal erélyesen járt el: az ér­vényben levő műemlékvé­delmi törvény alapján be­adványban fordult a városi polgármesteri hivatalhoz, hogy azonnal állíttassák ie az építkezést, s a fal mellett teremtsenek egy 15 méter széles biztonsági sávot. A tavasszal kijelölt pol­gármester egyáltalán nem készséges, anyagi okokra hivatkozik, s a munkák le­állítását képtelenségnek tartja, mondván, hogy az építkezés folytatása már nem veszélyezteti az ala­poktól 2-3 méterre levő le­letet. Amíg a múzeumnak nem lesz anyagi lehetősége és konkrét elképzelése an­nak sorsáról, addig — amúgy is tél van — földdel kellene visszatakarni. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a föld alatt húzódó várfal folytatásának irányaban levő szabad telkeken terve­zett lakóházakkal, még a polgármester sem tudott vá­laszolni. A további munkák felfüggesztésére csak akkor volna esély, ha az Országos Műemlékvédelmi Hivatal fedezné az ásatás milliós nagyságrendű költségeit. Ez pedig azon múlik, hogy Bukarestben mennyire fon­tos egy történelmi Báthory­vár a Partiumból . . Panelt Sándor Elfelejtettünk, Lajos Megvallom őszintén, bár az egyetemi disszertáció­mat Sántha Ferenc, Galgócai Erzsébet es Galambos Lajos a magyar valóságot, a magyar falut feltáró mun­káiból k eszi tettem, ennek ellenére Galambos figuráival, hőseivel soha sem tudtam azonosulni. Akkoriban per­sze még némi nagyravágyása a saját téhetségem túlbe­csülése is motivált. s amikor a Húsz órát filmen is be­mutatták, két ököllel estem a fejemnek; ezt nekem kellett volna megírnom. Azóta se sikerült. Galambos írásaiból azok állnak közel hőzzám, ame­lyek; — a nagy átomillúzió mellett, hogy a móriczi stí­lust megközelítse — legalább annyira kötődnek a ha­zai valósághoz, mint a nagy előd kíméletlen realitás­sal bemutatott falvai, figurái, birtokosai. Sokat írá s felkapott ember volt egy idóben Galambos Lajos, mégis csak néhány szereplője, soványka kis epizódok jutnak hirtelen eszembe munkásságáról, s a legkedvesebb; az Isten őszi csillaga. Nem véletlenül, hiszen magam előtt latom a fekete kunok szikbe hajló földjeit, a kezdeti szövetkezeti csírákat, gépszövetkezet rizstársulás, ame­lyek a nagy földosztás után a kemény kunsági tájon is gyökeret eresztettek. Mintha a cselekmény is Karcag és Kunmadaras határában játszódott volna, a jó remé­nyű rizsföldeken, hiszen magam is tudom, magam is sarlóval ..szedtem" kévékbe a riz&szálakat annak ide­jén, s bizony-bizony, egynémelyik gazdának annyira bejött a termés, hogy gyerekei százforintosokkal ját­szottak a porban (új forint), mígnem a következő évek­ben elvitte a bruzone a termést. A bizakodást pedig az elsötétülő, padláslelsöprő idő. Talán még az- is igaz, hogy az említett regény (film is készült belőle) főhősét nem követték, nem értették meg a szövetkezésre-jövő.'e társultak, s a magára ma­radó. a meg nem értett hős tragédiája tovább foglal­koztatta a nézőt, hogv majd Dosztumusz kisregényként Út környezetben, új főhőssel ismét szétkiálthassia a vi­lagnak. a magyar ugaron miként vetélnek el szép. új gondolatok Sarkadi Imre is szerette ezt a tajat. több szép figurájára emlékszem hirtelen, rruképpen Szabó Pál. hiszen a Talpalatnyi föld című film egy réezét éppen Tiszaörsön forgatták, ott is a viz, a föld, es a/ ember birkózik életre-halálra. Mintha éppen ez a táj üzenne most nekem, ahogy olvasom Galambos Lajos pusztumusz Jelek című kis­regényét, az igényesen válogató Tekintet című kulturá­lis szemlében. S bár ebben is megtalálom a fajtámat, a szép kun lányt, a zöld' szemű Bolond Orsit, a cselek­ményt a Nyírségbe helyezi a szerző, ahol is Dékány Mihály téeszelnök igaza tudatában rendíthetetlen ko­noksággal készíti elő saját vesztét Hihetetlenül aktuá­lj"> a mondanivaló, napjaink és a jövőnk valósága, ne­vezetesen a szövetkezet, mint termelési egység, csak akkor lehet versenyképes, akár világhírű, ha a ..fölös­leges" embereket akár a téesz tagság felét is. elküldik. Nem tartható tovább tehát az a modell, hogy a gazda­ságot olyan kötelezettség terheli; a tagok foglalkozta­tottsága, szociális ellátottsága stb.. amelybe belerokkan­na. Igen ám. de mindezeket a törvény irta elö. es a szövetkezeti hagyományok. Ezeket készül fölrúgni az előrelátó Dékány elnök annak ellenére, hogy jól tud­ja: ebbe biztosan belebukik. Mikor írhatta ezeket az izgalmas, korát megelőző .sorokat Galambos? Gyanítom, már lazokban a hetek­ben, hónapokban, amikor szűkebb pátriájába, a Nyír­ségbe szo-ult vissza, és szenvedélye beárnyékolta az életét. Mégis tudott előrelátni. Éveket? Évtizedet? Hi­szen majd csak az ezután elkészülő, elfogadandó szö­vetkezeti törvény oldja fel a citált problémákat, te­remt. kénvszerit európai szintű gazdálkodást azokra a nagyüzemekre. Pirulnom is kell, Lajos. Hiszen mi (én) már elfe­ledtünk. Olyan ritkán beszélünk rólad, hivatkozunk műveidre. És talán elfelejtettünk másokat is. Veres Pé­tert Szabó Pált. a Fekete bojtárt a vérünkből jött és nekünk daloló poétákat Natjv hiba. hiszen még min­dig tudtok igazat és igazul üzenni­Csak ne lennénk olvan restek Sz. Lukacs Ipirr

Next

/
Oldalképek
Tartalom