Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-18 / 318. szám

1990. december 18., kedd KultÚfCl 5 Kik voltak eddig? Mint azt múlt keddi számunkban megírtuk, Szalay István személyében új főigazgatót választottak hétfőn a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola oktatói, dolgozói, hallgatói. Ennek ismeretében érdekes arra visszatekin­teni, kik voltak eddig, az intézmény vezetői. Rövid, a választást bevezető beszédében Békési Imre, titulusát immár a volt szóval kiegészítő főigazgató megemlítette: Bereczki Sándor gyűjtötte össze számá­ra az eddig kormányzott tizenöt főigazgató névsorát A neveléstudományi tanszék docensével a szavazási szü­netben beszéltünk: — Eperjesi Kálmán irodalmár. Ágoston Györgv a pedagógiai tanszékről, a matematikus Lerner Károly, Csukás István a magyar tanszékről, ezután újból egy matematikus, Szendrei János, Hegedűs András az iro­dalmi tanszékről, Moholi Károly, a földrajzos, majd isimét Szendrei János, végül Békési Imre. így követték egymást 1948 óta a főiskola főigazgatói. — Szinte kimért pontossággal váltották egymást a humán és reál szakos főigazgatók. Valami „innen is, on­nan is" szándék eredménye ez? — Nem, egészen véletlenül alakult így. — ön megírta a főiskola százéves történetét. Nyil­ván van képe e főigazgatók vezetői stílusáról, képessé­géről is. — Volt köztük nagyvonalú, felsőoktatási intéz­ményhez méltó vezető is, aki nem avatkozott apró­cseprő tanszéki ügyekbe. Olyan iis akadt — főleg a matematikusok között —, aki precizitásóról voít híres. — Kik közülük — ön szerint —, akik valóban elő­revitték a tanárképzés ügyét, akik koncepciózus veze­tők voltak? — Kettőt tudnék kiemelni. Hegedűs András 1970— 75 között tett tanúságot konstruktív elképzeléseiről, a tanárképzés erősítésével. Csukás István pedig a tudo­mányos munka előtérbe helyezésével vívott ki komoly érdemeket. * Szalay István megválasztásával folytatódott a fo­lyamat: irodalmár után ismét reál szakos, matematikus került a főigazgatói székbe. (baJogh) Terepfelderítésen Beszélgetés Gus Kinggel, a Sheridan College Oakville főigazgató-helyettesével Négy szegedi előadás so­rán ismerkedhettek meg az érdeklődők Kanada oktatási rendszerével, amelyet világ­szerte jól felépítettnek, s fő­leg jól működőnek tartanak. Gus King állami, illetve minisztériumi kapcsolatok­ról adott elő. Talán ö tud­ja leginkább megítélni, mi­lyen eredménye lehet- egy ilyen előadás-sorozatnak. — Májusban a kanadai kormány megbízásából egy tudóscsoport járt Magyaror­szágon, hogy megvizsgálják, milyen megoldási javaslato­kat tudnának ajánlani a magyar oktatási rendszer megújitására. A csoport tag­ja voltam én is. Akkor me­rült tol, hogy jobban kelle­ne ismerni egymás képzési rendszerét, s ezért vagyunk most itt, „terepfelderitésen".. Nem az a cél, hogy meg­mondjuk önöknek, mit te­gyenek, mi csak vélemé­nyezünk. Aztán a vélemé­nyekből tanulmányok szü­letnek, s ha a magyar kor­mány fel tudja ezeket hasz­nálni, akkor hasznos volt a látogatás. Igyekeztünk leg­jobb tudásunk szerint meg­ismertetni Kanada közok­tatási felépítését. — Mi magyar tapasztala­taik lényege? — Két minisztériumban tárgyaltunk, a munkaügyi­ben és a művelődési-közok­tatásiban, ezenkívül az or<­szágot jártuk. Ügy láttam, hogy a fejlett technológiák alkalmazása hiányzik, s a dolgozók sem eléggé szak­képzettek. Tehát ki kell fej­leszteni egy személyi állo­mányt, mely képes lesz a fejlett eszközök használatá­ra. — Súlyos anyagi kérdé­sek. Van javaslatuk ezek megoldására? — Önök elég szűk pénz­ügyi kerettel tudnak gazdál­kodni, ezért nagyon meg kell nézni, hogy a felvett köl­csönöket, s á világbanki hi­teleket mibe fektetik. A mi készülő tanulmányaink segi­teni fognak abban, hogy ho­gyan lehet minél gazdasá­gosabb munkával minél több pénzt keresni, aminek egy részét természetesen az ok­tatásra kell fordítani. Kana­dában is nagy szükség van magas szinten képzett szak­emberekre, és ezért a cégek hajlandóak sokat fizetni. P. J. Derrick - kétszázszor „A Derrick minden szem­- pontból aranyat ér. Remél­jük, a 400. folytatásig nem hagyjuk abba." Ezekkel a szavakkal köszöntötte Mün­chenben a ZDF-tv intendán­sa, Oieter Stolte a népszerű krimisorozat stábját, amely a napokban kezdte el a 200. epizód forgatását, Stolte megállapítása, hogy a Derrick arar>vaf nem túlzó. A sorozatot eddig 98 ország vásárol ta rneg, t-a vetíti nagy sikerrel. A 198. folytatás vetítésekor a tv­programokban dúskáló Né­metországban 42 százalékos volt a nézettségi mutató: 15 millióan izgultak együtt Derrickkel és társaival. Az első métert 1973. július 30-án forgatták le és meg sem álltak 972 ezerig. A 199 folytatásban 3 ezer forgatási napon összesen 5 ezer szí­nészt foglalkoztattak, az egyetlen állandó szereplő természetesen Stephan Der rick, alias Horst Tappert volt. A 67 éves színész ki kapcsolódásként időnként színházban rendez, legköze­lebb Baselben állítja szín­padra Reginald Rose szín­darabját, a Magyarorszá­gon is ismert „Tizenkét dü­hös embert". Tappert a sorozat sikerét abban látja, hogy áldozat­hoz és tetteshez egyaránt megértéssel közelit, s témá­it széles társadalmi környe­zetből meríti. Valamelyik epizód kiinduló pontjául szolgálhat például a BMW­gyár főkonstruktőrének, Claus Luthenak Németor­szágban nagy port felvert esete: a tervező leszúrta ká­bítószerélvező fiát. Magá­tól értedődik, hogy ezt az ügyet is Horst Tappert derí­tené fel! „Amíg a sorozat jó, a nézőnek tetszik, csinálom. Túl a mágikus 200-as hatá­ron" — nyilatkozta „Der­rick" Hollók a víz alatt — Az est jelentós hánya­dában a Holló-szinház már korábban bemutatott műso­rából láthattunk viszont rész­leteket. Hol ismerted meg az angol humort, amely ezek­nek a néhány perces jele­neteknek az alapja? — Második-harmadik ang­liai utamon fedeztem fel magamnak a Monty Python csoportot. Szenvedélyesen el­kezdtem gyűjteni a hangle­mezeiket, videokazettáikat, a róluk szóló könyveket. E hu­mor angliai képviselői: Graham Chapman, Terry Gilliam, Eric Idle. Magyar­országon is vetítettek tőlük több filmet, például a Gya­log-galoppot. E felfedezett kincs hatására kezdtem el ezzel a fajta humorral fog­lalkozni. — Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Hogyan kerül­tél erre a pályára? — Kezdetben volf egy Ikarus néven ismert együt­tesem. A siker elmaradása után kezdtem gondolkodni, hogy valami más pálya után kell néznem. Még ebben az időben ismertem meg Laár Andrást. Dalszövegeiből, ver­seiből szerveztük meg '86­ban az első olyan estet, ame­lyen már nem volt zene. Ez volt a L'art pour Tart, ami­vel nagy sikert arattunk. A következő közös produkci­ónk a Farkas a mezőn ci­met viselte. Közben kettes­ben a Válogatott laárogások és gallagások című műsort adtuk elő. 1990-ben alakult a Holló-színház. A két tár­sulat között az a különbség, hogy a L'art pour l'art-ban saját szövegeinket, a Holló­A L'art pour l'art Társulat harmadik új estjét hirdették december 11-ére az if­júsági házba. Mint az előadás előtt Gál­lá Miklós elmondta, Laar András még mindig Angliában tartózkodik együttesé­vel. Az útakadályoknak köszönhetően, nem jelenhetett meg a nagyérdemű kö­zönség előtt. Ezért a meghirdetett Renge­teg Parittya cimü előadóest helyett a ko­rábbi műsorukból láthattunk részleteket, Nagy Natália és Üolák-Saly Róbert közre­működésével. A második előadás után az angol humorról, a humorkultúráról fag­gattam Galla Miklóst. Lovassy Zoltán felvétele színházban pedig angol szer­zők müveit adjuk elő. Most '90 telére úi műsorral. a Rengeteg Parittyával járjuk az országot. A mos. elma­radt szegedi előadást tavasz­szal kívánjuk pótolni. — A rádió humorfesztivál­ján is angol humort adta­tok. Nem okoz gondot, hogy ez a műfaj elsősorban vizuá­lis jellegű? . — Magyarországon mi va­gyunk az egyetlen képvise­lői ennek az irányzatnak. A látvány hiánya könnyen át­hidalható. Olyan jelenete­ket választottunk, amelyek megélnek a rádióban is. Ha pedig a kép szükséees volt a megértéshez, akkor — mint a szinnazi Közvetíté­seknél — narrátort használ­tunk. Ez a műfaj megél lát­vány nélkül is, a Monty Python-csoport is 8-10 hang­lemezt adott ki. De távlati terveinkben nem a rádió, hanem a televízió szerepel. A fesztivál döntője is a tv-ben lesz 29-én. Ajánlato­kat is a tv-szereplés után várunk. — Milyen közeli és távlati terveitek vannak? — A humorfesztiválon elő­adott jelenetek mind egy műsorból valók, amelynek címe: Tudnak-e a hollók a víz alatt repülni, avagy meg­fulladnak, Ezt adjuk elő még jó néhány helyen. A jövőre gondolva, egy • újabb angol abszurd revűt készí­tünk. Valószínűleg a Hogyan bosszantsuk az embereket cí­met fogja viselni. Az MTV­ben — hasonlóan a BBC műsorához — szeretnénk be­indítani egy több részes hu­moros műsort. Vastyúk is talál szeget címmel. De en­nek még csupán a forgató­könyve van kész. Már van egy felvett filmünk is, csak a vágási munkálatok van­nak hátra: Jön a medve a címe. Ez arról szól, hogy el­vesztettem a bérletemet, a végén pedig megölnek. Do­lák-Saly Róbért, játssza ben­ne a rosszindulatú zöldsé­gest. A film utolsó jelenete gigantikus fínáléhimnusz; Az élet egy rejtélyes hőskölte­mény című dallal zárul. Dobozy Csilla Áz ünnepi asztal hagyományai A karácsonyi asztal terítéséhez, az ünnepi étkezésekhez évszázadok óta családi hagyományok fűződnek. A néphit, a népszokások szerint e je­les napok tevékenysége nem csak az ünnepnapokat befolyásolja, hanem mágikus erejű a família jövő évi jól létének és jólétének biztosítá­sában is. Bőség-, egészség- és ter­mékenységvarázslások, rontás és baj elhárítása, gonoszűzés kapcsolódott az ünnepi asztalhoz —, s ha erede­tét talán már nem is tudjuk, né­hány cselekedetünkben, ételünkben ma is benne van. Karácsony szombatján (december 24-én) katolikus vallású eleink böjti napot tartottak, s a szegedi öregek valaha csak kenyeret és olajos sa­vanyú káposztát ettek ezen a napon (a szigorúan böjtölök pedig csak ke­nyeret, vizet és sót). Jól megéhezvén sem láttak addig hozzá az esti ün­nepi étkezéshez, míg az első csillag fql nem jött az égre, illetve el nem végezték a karácsonyi asztal terítésé­nek minden praktikáját. Ez az asztal ugyanis a néphit szerint oltár, ételei pedig olyan szentelmények, amiknek gonoszűző, elhárító s jót hozó mági­kus erejük van. Az asztal alá egy sza­kajtóban szalmát, szénát, búzát téve elkészítették a Jézuska ágyát, a ka­rácsonyi jászolt (ami az ünnepek alatt végig ott maradt), abba várva a Meg­váltót. — A karácsonyi szalmát az­után termékenységvarázslásra hasz­nálták fel: az állatok alá tették, hogy azok egészségesek és szaporák le­gyenek. A beteg állatokat megsimít­gatták, húzogatták vele, hogy meg­gyógyuljanak, és a gyümölcsfák alá szórták, vagy csóvába tekerve a szal­mát a fákra kötözték, hogy jobban teremjenek. Lucabúza, kenyér, puskalövés Az asztalra karácsonyi abroszt te­rítettek: olyat, amit csak ezen az egy ünnepen használtak, s neki jótékony eröt tulajdonítottak. A néphit szerint a beteg emberre, állatra gyógyítóként a karácsonyi abroszt kellett felkötni. (Algyőn élt a szokás, hogy János nap­ján erről az abroszról etették a jó­szágot, ezzel „varázsolva" nekik egész­séget, s használták ott sütőabrosznak is. Apátfalván ebből az abroszból ve­tették a búzát, hogy jól teremjen.) A fehér — esetleg pirossal hímzett — abroszra az ünnepi asztal ékessége­ként lucabúza és kenyér került. A Luca napjától csíráztatott, eddigre szépen zöldellő búzaszemekben és a kenyérben az emberré Vált Jézust tisztelték, e jelképekkel az ünnepi asztalhoz őt vonták körükbe. Mielőtt azonban a karácsonyi va­csorához leültek volna a szegedi tá­jon — de másfelé is —, elűzték a házból, s környékéről a gonoszt: zaj­keltéssel. Jeles néprajztudósunk. Ba­lint Sándor szerint: „Szeged városá­ban még századunk elején is sok ház­nál puskalövés előzte meg a kará­csonyesti étkezést. Az udvarban a gazda vagy a levegőbe vagy a trá­gyadombra irányította. Kint a ta­nyán háromszor is lőttek egymás után." A karacsonyi vacsora hoz, annak ételeihez számos hiedelem és szokás tartozott. A vacsora ideje alatt a ka­rácsonyfán égtek a gyertyák, hogy fo­kozzák az ünnep fényét. Imádkozás után a kenyeret a családfő szegte meg, és osztotta szét övéinek. — A gazdasszonynak egyébként nem volt szabad felkelnie az asztaltól a babo­na szerint, ezzel kellett „biztosíta­nia", hogy a kotlóstyúkja a jövő év­ben nyugodtan üljön a tojásokon. Volt egy másik tiltás is: nem volt szabad rákönyökölni az ünnepi asz­talra, mert aki ezt teszi keléses, ki­ütéses lesz. — A vacsora kezdetén a család tagjai diót törtek, majd ha­gyományosan mézbe mártott fokhagy­ma és dióbél nyelésével kezdődött a szegedi családoknál az evés gonosz­űző, egészségvarázsló céllal. Méz, fokhagyma, dió A méz — régi szimbolikus magya­. rázat szerint a tejhez—hasonlóan — az emberi és az isteni természetnek Jézusban való egységét jelképezi. A fokhagyma ősi gonoszűző és egészsé­get hozó szer. Evésükkel, mint Bá­lint Sándor írja: „Szeged vidékén még lényegében a szentelményi erőt hangoztatják: azért kell mézbe már­tott fokhagymát enni, hogy a földön fekvő ember szájába a kígyó nyáron majd ne másszék bele, vagy amint a szatymazi öregek mondják: a kígyó ne marja meg, a kígyó képében rej­tőző gonoszlélek ne kísértse meg." A dióból a család a rejtőzködő Krisz­tust, a Messiás ősi jelképét vette ma­gához. A karácsonyi diókultusz sze­rint egyébként a földre ejtett dióbelet nem volt szabad felvenni, mert az az elhunyt családtagot illette; a dióhéjat nem vethetik szemétre, mert elégetve füstjével az év során betegségeket le­het elhárítani. Azt is tartotta a nép­hit, hogy akinek karácsonyi diója egészséges az a következő esztendő ben egészséges lesz, akié viszont fér­ges, az beteg lesz és nem remélhet hosszú életet. Alma, morzsa, mágia A mézhez, dióhoz hasonló vallásos jelképértéke van a karácsonyi asztal­ra kerülő étkek között — mint em­lítettük — a kenyérnek — s az almá­nak. A Kisdednek, Isten fiának s Is­ten emberhez való szerelmének jel­képe az alma és sok hiedelem, szokás fűződött hozzá. Általánosan cseleke­dett ünnepesti hagyomány egy almát annyifelé vágni, ahány családtag van, és szétosztani — ezzel vélve elérni, hogy a családtagok az egész részei­ként egymáshoz illeszkedjenek, illet­ve, mindig egymásra találjanak (akár haláluk után a mennyekben is). „A szegedi tájon piros almát tesznek az ivópohárba, tanyahelyen pedig az ásott kútba. Erről iszik ember, jó­szág egészen vízkeresztig. Ezt azért teszik, hogy egészségesek maradia­nak. Az almát a család közösen fo­gyasztja el, sőt, a jószág ételébe is kevernek belőle" — olvashatjuk Bá­lint Sándor: Karácsony, húsvét, pün­kösd című könyvében. A bőséges karácsonyi lakomában — melynek fő fogása a szegedi tá­jon a disznótoros, az. „angyali kó­bdsz" és az „angyali kocsonya" volt régen — mágikus erejű étkek is he­lyet kaptak. A bab és a lencse evése a néphit szerint a jövő évre sok pénzt hoz. A mákos tésztát szerelmi jóslás­ra is használták, s az állatoknak is adtak belőle, hogy egészségesek le­gyenek, és gyarapodjanak. (Az éjjelre az asztalon hagyott mákos tésztát, mákos kalácsot az angyaloknak, a ha­lottaknak szánták.) A néphit a vacsora hulladékának is megkülönböztetett figyelmet szen­telt: a karácsonyi morzsát össze­gyűjtötték és egészség-, valamint ter­mékenységvarázslásra használták fel. Embert, állatot gyógyítottak (például . tűzbe vetett morzsa fústjevel), ter­mékenységet serkentettek vele (gyü­mölcsfák alá szórva, baromfival meg­etetve). De többnyire csak az ünnep elmúltával, amikor az asztalt leszed­ték. A karácsonyi asztal megterítve, há­rom napig várta, szolgálta a csalá­dokat — jelentett biztos helyet az együttlétre. A hozzá fűződő népha­gyományokból jó lenne legalább ez utóbbit tudni és megőrizni: s olyan karácsonyi asztalt teríteni, ami min­denkit haza vár, ami erősíti a csalá­dokban az együvé tartozást. Szabó Magdolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom