Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-14 / 315. szám

1990. december 14., péntek Hangsúly 3 Kereskedők háborúja (3.) Felrobbantjuk a kocsidat! zavar Mint a csíki népdal évszázadokon át ívelő üzenete: Szabad élet, szabad madár. Jaj, be szép, ki szabadon jár! Járnék én is, ha járhatnék. Ha magammal szabad volnék! Nem vagyok magammal szabad• Kezemen-lábamon lakat. Nincs olyan kúcs, ki megjárja, Rabságimat ki feltárja. Vagy mégis? Egyszer? Talán. A szeptember 19-i újabb vt-ülésen felmerült, hogy egyáltalán legitim-e a törvény megjelenése előtt újjáválasztott testület. Ekkor a vt-elnök egyszerűen megszavaztatta a vállalati tanáccsal, hogy legitimnek tartják önmagukat. Ezen az ülésen azonban ez a kis malőr volt a legkevesebb. Néhány perc múlva ugyanis robbant az igazi bomba• a 20 tagból 9-en nem szavaztak bizalmat az igazgatónőnek, s így — az egyébként december 27-éig szóló — mandátuma megszűnt. Az élet azonban furcsa dolgokat produkál, ugyanez a testület egy óra múlva már megszavazta, hogy a frissiben leváltott igazgatónőt bízzák meg a vállalat vezetésével, mindaddig, míg pályázat útján új ember nem kerül a vezetői székbe, de legkésőbb december 27-éig. — Nem érzik úgy, hogy szembeköpték önmagukat? — Nézze, erre senki sem készült. Az előzetes értesítésben, amit szabálytalanul két nappal az ülés előtt kaptunk meg, annyi szerepelt csak, hogy „személyi kérdések"-ről tárgyalunk. Mindenki zavarban volt, mikor megtudtuk, miről is van szó — mondja az szb-titkar. — Amikor megvontuk a bizalmat az igazgatónőtől, akkor szünetet rendelt el a vt-elnök. Több mint egy óráig tartott a huzavona. Ugye nem kell ecsetelnem, hogy egy óra alatt hogyan lehet meggyúrni a vt-tagokat — mondja Antalik József. — A szakszervezet is helytelenítette, hogy a leváltott igazgatót megbízzák. Tisztázni szerettük volna az egésznek a jogi alapjait. Világos volt mindenki előtt, időnyerésre megy ki a játék. ezért szavaztak le. A húsz vt-tag közül heten a kft.-nek is tagjai. Kell ezt még tovább magyarázni? — Meg sem keresték önt, hogy lépjen be a cég is a kft.-be? — De. Az utolsó pillanatban. Kikötötték, hogy csak minimális összeggel és beleszólási joggal szállhat be a vállalat a vállalkozásba. A feltételeket már akkor elfogadhatatlannak tartottam. — Mások azt mondják, a privatizációs lépései okozták a bukását! — Nem követtünk el jogsértést. Augusztus végén előkészítettük az átalakulás terveit. A törvénytervezet úgy szólt, hogy a tíz főnél kisebb üzleteket kötelező lesz privatizálni. De mi legyen a többivel? Erre találtuk ki az rt.-t s nem a hatalmunk átmentésére. A pénz nem vész el, csak Aláírásgyűjtés — szeplőkkel Közben mindkét tábor igyekezett lépni. Nyolc vttag rendkívüli ülés összehívását kérte. A központbeliek viszont ,.spontán" aláírásgyűjtési akciót tudhattak maguk mögött. Több száz aláírással érkezett levél, hogy maradjon dr. Solymossy Margit az igazgatónő — Kis szeplő azért ebben is akad — keresi a csomót a kákán is Csorna Lajos. — Az aláírók között több fiatalkorú is akad, akik életükben sem látták az igazgatónőt közelről, mégis kiálltak mellette. Nem furcsa ez egy kicsit? — Semmiféle aláírásgyűjtést nem 'szervéztem magam mellett — jelenti ki határozottan a tóégbízott igazga-' tónö. — Amikor nem szavaztak bizalmat, akkor megmondtam, rossz lelkiismerettel venném fel a fizetésem, ha nem dolgoznék meg érte. Ha megbíznak, vállalom a munkát addig, míg r.em választanak új igazgatót, hiszen a cégnek működnie, élnie kell. Engem is meglepett, hogy több százan aláírták, szeretnék, ha maradnék. Higgye el, nemhogy kiprovokáltam, de határozottan megtiltottam a kollégáimnak, hogy bármiféle aláírásgyűjtést kezdeményezzenek mellettem. — Mit gondol, miért vált egyik napról a másikra kényelmetlenné a személye? — Azelőtt is volt többször összeütközésem a boltvezetőkkel. Nyolcszáz ember dolgozik az Élikernél. nem lehet mindegyiknek a kedvére tenni. A mostani háború igazi oka az, hogy nem szálltam be a Honestus-buliba. Mégpedig azért nem, mert összeférhetetlennek tartom, hogy boltvezetőként a tagok á rájuk bízott állami vagyon forgatásával, az egyébként is magas fizetésükön kívül többletjövedelemre és tisztességtelen haszonra tegyenek szert. Ez. a szisztéma egy sor visszaélésre adna alkalmat. Ezért nem írtam alá a szerződést, hogy a Honestus szállítson az Éliker-boltoknak. Valójában Csakhogy a tervezet és az elfogadott változat között van egy lényeges különbség, a tíz főnél nagyobb boltokat is el kell adni, ha akad rájuk vevő. Ez a módosítás egyből keresztbe húzta a vállalat vezetőinek számítását. A jól menő üzleteket ugyanis biztos, hogy megveszik, az éppen csak tengődő kisboltokat viszont nem. Ezekből gazdasági társaságot csinálni? No nem. Egycsapásra lőttek az rt.-nek. — Amikor napvilágot látott a törvény, egyből nem érdekelte a nagyobb boltok vezetőit a részvénytársaság ötlete, pedig kezdetben lelkesen szervezték a dolgozói jegyzéseket. Most viszont úgy látják, itt az alkalom, hogy megszabaduljanak a központtól és gyakorlatilag a maguk korlátlan urai legyenek. — Azt is hallani, közel két és fél millió forintot fizettettek ki egy jogtanácsosi munkaközösségnek, ahová a vtelnök bejáratos, hogy elkészítse az rt. alapító okiratát. Nem túl nagy összeg ez egy szerződésért, ami ráadásul füstbe ment? — A pénzt valóban kifizettük. de nemcsak egy alapító okiratot kaptunk érte, hanem vagyonfelmérést, koncepciós terveket is egy új üzletláncra. Egyébként ez volt a legolcsóbb ajánlat. A vt-elnök nem is tudott róla, hogy kinek adom a megbízást. Ezek rosszindulatú rágalmak. — Akárcsak az ön milliós prémiumairól szóló mesék? — Senki sem látta előre, hogy a bevásárló turizmus így megdobja a forgalmat. Az én prémiumom is ezen múlott, mar tavaly augusztusban kértem a vt-t, módosítsák a feltételeket, maximálják a prémiumomat, mert magam is soknak tartottam az } millió 600 ezer forintot Akkor ők ágáltak ez ellen a leghangosabban. Most meg ezzel támadnak. Legyen nyugodt, a boltvezetők sem szegény emberek. — Mi lesz a részvénytársasággal? — Egyelőre várakozunk. Januártól — elképzeléseink szerint — átalakítjuk a vállalatot. — Es a dolgozók által befizetett pénz? — Akik visszakérték, meg is kapták. A többség viszont továbbra is bízik bennünk. Az ő pénzüket tartósan lekötöttük. — Megjelent a pályázati kiírás. Gondolkodott már rajta, hogy indul-e? — Még n°m — Megviselték az események, mondják a kollégái. — Egy ideig betegszabadságon is voltam. Tudja hat éve 11 milliós nyereséggel vettem át a céget, most 87 milliónál tartunk. Közben meg fenyegető telefonokat kapok, hogy felrobbantják a kocsimat, szétverik a lakásomat, ha pályázni merek. Rafai Gábor (Folytatjuk.) Már az egyiptomiak a múmiakötelékek közé színesen festett, vagy fekete tintával rajzolt papirusztekercseket tettek, leegyszerűsített rajzokkal, mágikus szövegekkel. Üzeneteket az isteneknek és az utánuk jövőknek. A gyolcsokba csavart test kultusza igencsak régi időkre nyúlik vi.ssza, a Nílus menti emlékek mellett a mi őseink természetimádó vallásában is felfedezhetők a csomagolt tetemek, melyeknek emlékét a legrégebbi népdalaink, balladáink sorai is őrzik, s melyeknek nyomvonalán mai alkotások is születnek. A gyolcsba csavart test é> a gúzsba kötött ember szimbóluma éppúgy édestestvérek, mint a keresztre szögezett korpusz és a kikötött magyar jobbágy, a párjához láncolt leány és a rabságba esett legény. A kiszolgáltatottság egyik oldalon, s a lélek szabadsága a másikon. Az a kettősség, mely az ember nerrbeliségének és történelmi küldetésének végzetes kísérője Ennek a Janus-arcúságnak megte-tesítéseként láthattam jó néhány évvel ezelőtt — amikor még a meztelenség kultuszának csupán titkos csermelyei csordogáltak kis hazánkban — az újvidéki fotóművész, Dormán László kísérleti akcióját sokadmagammal a JATE-klubban. Gézbe gondosan csavart testet hoztak a miniszínpadra, s a fotós körülbelül fél-háromnegyed órás akció keretében kibontotta a csavarodó, kavargó, összegabalyodó gézfolyamból a pompás női testet — közben a történés minden mozzanatát csodamasinájával rögzítette is. A múmia, a géztekervénvek alatt rejtőzködő titok megnyílt a közönség előtt, föl tárulkoztak a formás mellek, a szép ívű csípő, a remek combok. ívelő karok... Egyszóval: mire véget ért a szeánsz, minden izgalma eltűnt az akciónak, hiszen nem volt .többé titok. Hogv Dormán mesternél. SPfban fjlltak a modellek, azt hihetővé -tette a pepfar.rnencc-t ítpstUő, tétikus; és gondolatgazdag kiállítás.„ jruptegy. azt, .is., tglezve...hqgy. ennek a történésnek nn'ivéizi.. yégétgdjrí^nye érclékeieb'b és maradandóbb, mint; maga a/ 'akció. Eszembe jutott ennek a produkciónak egy ellenpéldája — gyökerük közösségét balgaság lenne vitatni —, melynek maid évtizede Lengyelországban, egy avantgárd művésztelepen lehettem részese. A vándorló homokdűnék vidékén, az Északi-tenger partján, szinte sci-fi-filmbe illő, természetes díszletben hirdették meg az akciót. Legeredetibb perceit egv gyönyörű lengyel festőnő szerezte, aki hatalmas, fehér leplekbe burkolózva, zászlóként suhogó sálak és kendők rengetegének fogságában jelent meg. hóna alatt egy mcsoteknővel. Leszúrt négy karót a teknő köré. kihúzott közöttük egv vaskos kötelet, majd a tengerről telehordta a teknőt vízzel. S szép sorjában minden egyes ruhadarabját, a kendőket, sálakat, lepleket, szoknyákat, blúzokat, aljakat, pruszlikokat szépen kimosott előttünk, majd darabonként kiterítette a száritókötélre. Minél kevesebb ruhadarab volt rajta, annál több a köteleken, s mi annál kevesebbet láttunk belőle. Mire a melltartó és a bugyi is a kötélre kerültek, mi csak a szépre fehérített ruhadarabokban gyönyörködhettünk. (A szabadság másik változata!) írna, mindkét esetben a „csomagoláson" volt a hangsúly, a rabság és szabadság színén és visszáján. Arról, ami részint elrejti, részint felfedi Likainkat. De távolabbra is mutat e primer tanulságtól. Az utóbbi évtized egyik legtehetségesebb szobrásza. Szabó Tamás — akinek munkáit a szegedi és vásárhelyi tárlatlátogatcCc épp úgy ismerhetik, mint a mártélyi ifjúsági művésztelep tagjai és szimpatizánsai — éveken át terebélyesedő tematikában dolgozta fel a megkötözött ember jelképi erejű problematikáját. Az emberét, akinek testét, szellemét, eszméit, lehetőségeit és álmait, reményeit és hitét megpróbálták gúzsba kötni. Mozdulatlanságra kényszeríteni, beleszorítani a rend skatulyáiba, megnyesve szabadságigényének szarnytolluit Ám a test, míg él, mozdulni akar. gúzsba kötve is táncolni, nyesett szárnyakkal is magasba emelkedni, összekötotten is tettekre készülni, kiszolgáltatva és megnyomorítva is álmodni, hinni, álmodni, hinni GYENES KALMAN FELVÉTELEI Tandi Lajos'. A tél virágai