Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-16 / 291. szám

1990. november 16., péntek Kapcsolatok 3 Takarmány a vágóhídról Az ab rak fogyasztó állatok etetése egyre nagyobb dilemma elé állítja a gazdákat és a nagyüzemi szakembereket. Az aszály miatt megyénkben a kukorica csak fél termést adott, s az ország más térségeiben is hasonló a helyzet. Importra mindenképp szükség van, de nehezen elképzelhető, hogy a mázsánkénti 1100 forint visszaáll a „békebeli", jóval alacsonyabb szintre. A takarmánybúza és árpa szintén drágult az idén. Nagyobb rá a kereslet, hisz a kukorica helyett is részben ezt etetik. Tekintve, hogy a hús árában a külföld nem ismeri el e költségnövekedést, a hazai fogyasztó meg az esetleges áremelésre csak a fogyasztás visszafogásával reagálhat, az állattenyésztés kilátásai napról napra borúsabbak. Aki nem hagyott fel vele, az a jövedelmezőség drasztikus csökkenését kénytelen elviselni. Csodaszer nincs, de apróbb praktikákkal enyhíthető a hiány, s egy kis spórolásra is van esély. Ilyen lehet a baromfi-, vagy húsipari melléktermékekből előállított takarmány húspép. Akik már alkalmazzák úgy mondják, a pép egy kilója fél kiló kukorica energiatartalmával azonos. Ugyanakkor a fehérjetartalma jóval magasabb. így csökkenthető vagy mellőzhető a drága szója. Környékünkön legközelebb a Szegedi Szalámigyár és Húskombinátban lehet beszerezni a pépet. Az idén készült el az a 30 millió forint körüli beruházás, mellyel napi 30 tonna termék gyártható. Egyelőre felére-harmadára van csak igény, de a gyáriak bíznak a mielőbbi felfutásban. Ugyanis a ma már közkedvelt zsírgyártási mellékterméket, a proteinrostot is időbe telt elterjeszteni. A vevők általában magángazdák, vállalkozók, mivel a moslékos etetésre alkalmas hizlaldákban nem kell kicserélni a berendezést. Az otthoni tapasztalataiból is tudja az ember, a húsételek, levesek könnyen megromolnak. Ipari méretekben sem árt az óvatosság. Nem készleteznek, a megrendelésre gyártják le a kért mennyiséget. A fel főzésnek és vegyi kezelésnek köszönhetően nyolc napig garantált az eltarthatóság. Higiéniai okokból csak zárt tartályban lehet szállítani, s az alkalmazóknak biztosítaniuk kell az Állategészségügyi Állomás udvaíszemiéjét. A bevezetési ár decemberig kilónként 3 forint 50 fillér, ennek alapján ki-ki maga elvégezheti a gazdasági számításait, érdemes-e tárolótérre, szállítóeszközra beruházni. Aki ma állattartásból akar megélni, egyre több hasonló matematikai példát kénytelen megoldani. T. Sz. I. Rekord-lépések Mokaszinnal új munkahelyet Amikor egy gazdasági vezető mostanában arról beszél. hogy termelésüknek több mint kétharmadát a rubelexport adja. következő mondataiban rendszerint panaszkodni kezd. Ezért is meglepő, hogy a Szegedi Rekord Cipőipari Szövetkezet ilyen piacszerkezet mellett is fejleszteni kíván úgy, hegy közben munkahelyeket is teremt. Nem is akármennyit; százat, de jó esetben kétszer annyi embernek is munkát adnának. Ez pedig, a mai, létszámleépítés világunkban — nem semmi! Április 4. így is nevezték egy időben a század elején alakult, legrégibb szegedi — akkor még inkább papucsos — céget. Ebből mára csak az épület tetején felejtett vörös csillag maradt. Elfér, arrafelé nincs túl nagy átmenőforgalom. A tájékozódni kívánó újságírót szívesen fogadják, rendelkezésére áll a teljes szövetkezeti vezérkar. Százötven dolgozó, 140 millió forintos éves árbevétel. 180-200 ezer pár cipő, 4-5 százalékos árbevételarányos nyereség az elmúlt három évben. Ez a Rekord, plusz a még bevezetetlen márkanév. Az ügyben már léptek, a Qualifórum minőségfejlesztő leányvállalat világítja át a céget, formálja egyúttal a Rekord arculatát. A jövőt tekintve biztató, hogy o közelmúltban elnyertek egy 23 millió forintos exportpályázatot Ebből adódóan az. a kellemes kötelességük, hogy felét még az idén el kell költeniük. Németországból szeretnének gépeket behozni, olyanokat, amelyek alkalmasak mokaszintechnológiára. Nyugat-Európában ma már minden második cipő ilyen megoldással készül. Bérmunkában már eddig is dolgoztak az NSZK-nak, s az elégedett partner most növelni szeretné a megbízást. Egészen napi ezer párra, s akkor már akár vegyes vállalat alapításáról is lehet gondolkodni. Ezen belül egy vám-szabadterületi megoldással is kacérkodnak. (A „német orientáció" mellett Ciprus felé is kacsingatnak, s a tárgyalások biztatóak.) A megnövekedett bérmunkaigény melletti export, valamint a belföldi szállítások együttesen akár háromszoros termelésfelfutást is lehetővé tesznek 199 l-re. Mindehhez természetesen ügyes szakmunkások is kellenek. Száz embert azonnal a gépek mellé tudnának ültetni, hiányzik azonban a jól képzett munkaerő. Húsz évvel ezelőtt 500 dolgozóval még két műszakban zakatoltak a gépek ... de hát azóta sok minden változott. A szakmunkásképzésre a szegedi 624-es intézettel kötöttek szerződést, s ebben az iskola vállalta, hogy gyorsított ütemben, hat hónap alatt cipőfelsőrész-készítő szakmunkásokat képez. Feltétel természetesen, hogy van már valamilyen szakmája a jelentkezőknek. A képzés idejére munkabért biztosítanak, s ehhez a foglalkoztatási alapból lehet átképzési, illetve munkahelyteremtő támogatást kapni. Dolgozónként 50 ezer forintot. Az átképzés feltétele az is. hogy a jelentkező legalább két hónapja munkanélküli legyen. Szoros és eredményes kapcsolatot építettek ki a megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodával. Ahogy összejön egy osztálynyi jelentkező — 50 átképzős —,azonnal indulhatnak. Ebből, a tapasztalatok szerint, negyvenen kapnak szakmunkásbizonyítványt. A táppénzt és az egyéb kieséseket számítva, úgy harmincötén állandóan dolgozhatnának. Ez egy szalag működtetéséhez szükséges körülbelüli létszám. Hogy mennyit keresnek a jövőben az új szakmunkások, az már döntően o kézügyességüktől függ. A mai gárdánál is nagy a szóródás, egymás melletti gépeken is lehet 6. illetve 14 ezer forintot keresni. K. A. Az élelmiszeripar privatizációja November 15-én munkamegbeszélés keretében vitatta meg Sárossy László, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára és az Élelmezéspari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége tárgyaló delegációja a minisztérium és a szakszervezeti szövetség együttműködésének kérdéseit. Mindkét fél kifejezte együttműködési készségét a munkavállalókat érintő minisztériumi intézkedések egyeztetésében, az érdekképviselet előzetes véleményének kikérésében. A megbeszélés során kiemelt hangsúlyt kapott az élelmezésipari vállalatok privatizációja, az ezzel egvüttjáró foglalkoztatáspolitikai gondok kezelése. Ezzel egyidejűleg áttekintették az élelmiszeripar egyes válságágazatainak helyzetét is. A miniszter tízezer csirkéje Aki számol, nem nyugodhat A röszkei tanyavilágban ízléscsen berendezett, új házban lakik a Torna család. A mérnökházaspár az egyetem után Bábolnán járta ki a gyakorlat iskoláját, majd egy szegedi téesz következett. Egy idő után úgy érezték, tudásukkal. törekvő akaratukkal többre vihetik, ha a maguk urai lesznek. Három éve nagy tételben láttak neki a csirkenevelésnek. Hamar rájöttek, az állattartásban nem jó a kétlaki életforma, s „munkahelyükön", a tanyán építettek házat. A két gyereket naponta behozták a városi iskolába. Szeretnek itt élni, úgv érzik, befogadta őket a környezetük. Nap mint nap bekopognak hozzájuk szakmai tanácsért. ügyes-bajos dolgaik intézésében kérnek segítséget. Az idilli kép valóságos, de az is a valóság, amit az udvaron láttam. A három fóliás csirkeól közül kettő üres, csak egynek a lekeritett sarkában csipog ezerötszáz csirke. Torna Gergely és felesége úgy látja, mára összeomlott az iparszerű termelés feltételrendszere. Drágul az energia, a takarmány, a felvásárlási ár meg marad a régiben. Számoltak: ők ezen a szakmai színvonalon most is elérnének csirkénként pár forint nyereséget, vagy ha úgy tetszik: munkabért. Ennyiért viszont nem szabad kockáztatni. rártermelési rendszert vettem alaposabban szemügyre. — Melyek a leglényegesebb ismérvek? — A mezőgazdasági termelés az ész munkája. Mindennek a kezdete a szaktudás. A termelő elfogadható kamatú hitelekből dolgozik, s él a jelzálog intézménye. A továbbképzés beleépült a családok napi időbeosztásába. Akik tanítanak, irányítanak. benne élnek a hétköznapokban. Magának a mezőgazdasági miniszternek is van tízezer brojlercsirkéje. — Mennyire engedtek bepillantást a kártyáikba, hiszen önök a lehetséges konkurenciát képviselték. — Olyannyira nyitottak, hogy kutatási eredményeiket évek óta megküldik a kelet-európai országoknak. Számomra érthetetlen módon mindezek talonban maradnak. Egy részükhöz sikerül csak hozzájutni saját levelezés, vagy az ismeretségi körünk révén. — Milyen segítséget kap a holland paraszt? — Erre csak egy példa, s nem is az összeg, hanem az arány a lényeges. A termelő a leadott csirkéért 2,1 guldent kap, a belföldi fogyasztói ár 1,6 gulden, míg a világpiaci ár 1,2. Nálunk meg épp most csökkentették a támogatást. S ehhez ámítsuk hozzá, hogy a legjobb takarmány á.-a átszámítva ugyanannyi, mint nálunk a sokkal rosszabb öszszetételű és minőségű. „Szerencsétlen, észnél légy!" Ki kaparja ki a gesztenyét? — örült nagy baj, hogy a kistermelő nem számolja a saját munkabérét, s hátha még most is kijövünk-alapon megint belevág abba a vullalkozasba, amire fehéren. feketén, számokkal kimutathatóan alig van esély. A nagy baj az, hogy sokan tetemes hitelt vettek föl, s fizetniük akkor is kellene, ha nem termelnek. Nem tehetik meg, hogy abbahagyják, de ha nem hagyják abba, csak tetézik, s elodázzák a családi csődöt. A mostani helyzet sok-sok embert hajt a tönkremenésbe, s ez erkölcstelen. Aki bennünket kérdez, csak enynyit mondhatunk: szerencsétlen, észnél légy, s hagyd abba! Legfeljebb tavaszig várunk, s esetleg meghozzuk a döntést, váltanunk kell. Ismeretségi körünk és szakmai képzettségünk alapján megválaszthatjuk, mi az, amit akkor érdemes lesz, és tudunk is csinálni. Sok-sok ember azonban útbaigazításra, segítségre, érdekvédelemre szorulna. Mi értük is felelősséget érzünk. A hollandok rétje zöldebb? A férj veszi át a szót, nemrég jött haza Hollandiából, teli van élménnyel, s az ott látottakból leszúrt elképzelésekkel. — A mezőgazdaság átalakulása érdekében a holland kormány fedezte a negyven pályázóból álló két csoportjának költségeit. Számomra nem is az ott alkalmazott magas színvonalú technika jelentett igazán élményt, hisz a szakirodalomból azt már ismertem. Inkább az ott kialakított s bevált ag — Mindez csak a kormány, a társadalom lelkiismereti ügye? — Korántsem. A termelők erős érdekvédelmi szervezetet hoztak létre, s nem most, hanem a század elején Az egész úgy épül fel, hogy mondjuk egy faluban van tíz szarvasmarha-tartó, az kiválaszt egy embert, akit delegál a szövetkezeti tápgyárba, egy másikat a sajtüzembe. De a tápgyárban vannak a sertés- és baromfitartók képviselőiből is. Az ügyek vitelére a profikat szerződtetik, akik azonban nekik kötelesek beszámolni. A szaktanácsadók szerepe kiemelt. A takarmány minősége, ára, és a tanácsadó szakértelme összhangjának az eredménye, hogy a gazda sok pénzt keres, vagy sem. A mezőgazdasági szakbank mindenben benne van, s ismeri a terepét. Ha egy vállalkozó nem a saját hibájá ból megy tönkre, felfüggeszti, vagy akár részben el is engedi a tartozást. — Mi valósitható meg nálunk? — Mi húszan, a csoport tagjai, elhatároztuk, hov hozzákezdünk egy hasonló, valóságosan aluiról epiikező szervezet létrehozásához. — Sok-sok érdekvédelmi szervezet alakul s átalakul napjainkban, szükség van még egyre? — A csoportunkba véletlenszerűen összejött társaságból egyikük sem tagja semelyiknek. Már ez önmagában bizonyíték, ez a vállalkozói, termelői kör még fehér folt. Nekünk nem az íróasztal kell, nem ezért csináljuk, mindannyian gyakorló vállalkozók vagyunk. Fogadalmat tettünk, időt szakítunk rá. Ki kezdje el, ha nem mi? Tóth Szeles István A nagy karácsonyi vásár előtt Számos oka van annak, hogy kereskedelmi mizéria dúl a városban; egyszer talán sorba lehet rakni az okokat, és higgadtan, körültekintően megszüntetni. Addig is, közben is a hírlapíró kötelessége (is), hogy az érdekelt felek álláspontját közvetítse, hátha a nyilvánossággal megyünk valamire „Vajon miért a Matra Dekor nevű cégnek adta el a vásarigazgatóság a Széchenyi teret? Milyen alapon válogat ez a cég a kereskedők között? En előre megmondom, kik árulnak majd a karácsonyi vásáron!" — idéztem a november 8-i DM-ben a polgármester fogadóórájára sereglő kereskedők egyik hangadóját. Eltelt azóta egy hét, s nem múlt el úgy egyetlen napom se, hogy ne kellett volna beszélnem valamelyik kereskedőcsoport, érdekvédelmi szervezet, vagy éppen az önkormányzat képviselőjével — ugyanazon téma ezerféle ágbogáról. Tegnap a Szegedi Ipari Vásár- és Piacigazgatóság igazgatója, dr. Nagy István, valamint a Mátra Dekor képviselője járt a szerkesztőségben. Nemcsak az volt a mondanivalójuk, hogy elegük van a vádaskodásokból, hanem minden részletre kiterjedő tájékoztatással szolgáltak a december 3-án kezdődő, a szentestén bezáró nagy karácsonyi vásárról, mely a Belváros szivében, a Széchenyi tér összes „utcáin" bonyolódik majd. Nincs más kivitelező cég „kéznél", csak a Mátra Dekor — tudtam meg. Ama bizonyos fapavilonok (árushelyek) megépítésére a legkedvezőbb árajánlatot ők adták, ráadásul hosszú évek óta állnak korrekt üzíeti kapcsolatban a vásárigazgatósággal. Ez utóbbi, mint a tanács/önkormányzat intézménye október elején kapott megbízást a karácsonyi — pavilonos — vásár szervezésére a tanácstól; november 5-én ezt az önkormányzat megerősítette, azzal, hogy nemcsak pavilonos, hanem sátras árusítás is lehet a Széchenyi téren. Október 19-én meghirdették, s a pavilonra pályázó kereskedők között a jelentkezés sorrendjében „osztották" a helyeket. Az önkormányzati döntés után az érdekvédelmi szervezetek (Iposz, Kisosz) listái alapján a sátorhelyeket is elosztották. A vásárban összesen 103 pavilon és 120 sátor „üzemel" majd, ötször (vagy még többször) annyi, mint tavaly. (Létezik aztán egy úgynevezett várólista, rajta még 22 kereskedő neve; elképzelhető, hogy nekik is szorítanak helyet a téren.) A kereskedők a Mátra Dekorral állnak jogviszonyban — és fizetnek: a pavilonért, a terület használatáért, az éjszakai őrzésért, a nappali rendészeti szolgáltatásért, az áramért, a szervezési költségekért; öszszesen durván 25 ezerbe kerül a kereskedőnek, ha egy 6 négyzetméteres pavilonban óhajt árulni a vásár idején. Vendégeimmel • kiszámoltuk: az önkormányzat bevétele körülbelül 680 ezer forint lesz (a területfoglalás díja), a vásárigazgatóságé 80 ezer (szervezés), a Mátra Dekor pedig nullszaldóra bazírozik. Miért? Az évnek ebben a szakában nincs más munkája, így legalább nem kell kényszerszabadságolni a dolgozókat. A vásárigazgatóság dolgozói közül érdekelt-e valaki a Mátra Dekornál? — kérdeztem. Nem — válaszolták. Elképzelhetö-e, hogy a rendkívüli keresletre tekintettel csúszópénzért lehetett helyhez jutni? Jelentkezési sorrend volt — így a válasz. Léteznek-e átfedések? Van-e aki pavilont is bérel, és sátorban is árul? Körülbelül 15-20-an — ez a tanács és az önkormányzat eltérő döntéséből adódik. Amikor a kereskedők megtudták, hogy sátrazni is lehet, mindössze ketten mondták vissza a drágább pavilont. Van-e vidéki (nem szegedi) az árusok között? Hárman — félegyházi, bajai kereskedők, ősrégi üzletfelek; a tanács a szervezés kezdetén nem tiltotta a vidékiek jelenlétét, az önkormányzat már igen, de akkor már tisztességtelen lett volna érvényteleníteni a korábbi szerződést. Mi itt a probléma? kérdezheti az olvasó. Ügy tetszik, alaptalanul vádaskodott a polgármesteri fogadóórán nyüzsgő kereskedők némelyike, s a vásárigazgatóság is, a Mátra Dekor is — akár a patyolat-.. A hírlapíró persze jóhiszemű, ráadásul nem nyomozó, s pláne nem hatóság. (sulyok)