Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-13 / 288. szám

1990. november 13., kedd Közélet 3 Tíz bicikli, nyolc motor Az udvari barakképület szinte kong az iire?6égltól. Kívülről mée csak sej­teni lehet, hogy a talált tárgyak osz­tálya — ősidók óta szokott Brüsszeli körüti helyén — kevés értéket rejte. get Még ha egy meglelt irat, emlék­ként becses apróság isi lehet kinccsel felérő dolog. A sejtést erősíti a be­járat előtt házőrző eb szerepét játszó macska. Valahogy komolytalan lát­vány. Inkább gyermeki történet ke­rekedhetnék belőle, mondjuk: Mese a megtalált cicáról. — A macska a házbelieké — mo­solyodik épp csak szájszegleiben az önkormányzat ügyfélszolgálati irodá­jának dolgozója. Süveg István. — Tu_ dom. hogy apróhirdetésekben sokan keresnek elveszett kutyát macskát; jutalmat ajánlva. De hozzánk csak kifejezéstelen, néma tárgyak kerül­nek. Nem mintha Jack London ku­tyája lenne a ..beszédes ellenpélda". Arrvióta én a tanács ügyfélszolgálatá­ról idekerültem, még talált tárgyakat is csak elvétve hoztak be. A tíz da­rab kerékpár és nyolc moped fele részben a rendőrségtől jött Nyomo­zások során kerültek elő. és a tulaj­donosok a sértettek ismeretlenek. — Jó is, hogy mondja, mert épp ké­telkedni kezdtem volna: ugyan hol és miért „veszítené" el a BMX-bicikli­jét a gyerek? — Persze, nehezebb elképzelni a srácot amint többet iszik a kelleté­nél a kocsmában, s ottfelejti a bicik­lit az utcán. Ennek pontosan az a históriája, hogy horgászember a tég­lagyári tónál, a gazban látta meg odadobva a biciklit Mivel reggel is, délután is ott hevert a járgány, be­hozta. Hátha jelentkezik a gazdája. Egyébként nem tudnék minden da­rabhoz históriát keríteni. Prózai dol­gok ezek kérem. Még olyasmi is elő­fordulhat: csakis azért kerül be hoz­zánk valami, mivel három hónap vá­rakozási idő elteltével a megtalálót illeti meg. — A járművek nem tartoznak a könnyen elvesző apróságok közé. An­nál inkább a kézitáskák, kulcscso­mók, esernyők. Azokat hol tartják? — Kérem, szeptember 15. óta va­gyok itt. akkortól még megtalált esernyővel erre nem tévedt emberfia. Ugyanígy kézitáskák iratok sincse­nek. Pedig a telefonérdeklődések ki­lencven százalékban ilyesmiért tör­ténnek. Kulcsból van egy negyed do­boznyi. Nem kérdezősködnek utánuk — Előfordulhat, még mindia nem tudatosult sokakban a talált tárgyak osztályának léte? — Úgy gondolom, igen sokan tud­ják. hogy van ilyen, és hol található. Szerintem közrejátszik az igen egy­szerű tény: a két közlekedési válla­latnál a villamoson, buszon. trolin felejtett és megtalált holmikat ha­sonlóképpen megőrzik. Leggyakrab­ban járműveken felejtődnek kisebb tárgyak. Nálunk, a talált tárgyak osztályán gvér a mozgás. Csak na­gyon halkan merem mondani: a sze­gényedéssel párhuzamosan tán a be­csületes megtaláló is ritkább. (Fotók: Nagy László.) B. r. Márciusra létrejön a szövetség II tanárképzés reformja I. Az elmúlt héten a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Neveléstudományi Tanszéké­nek szervezésében kétnapos ülést rendeztek, melynek központi témája a tanárkép­zés reformja volt. Ezen belül dr. Nagy József, a JATE Pe­dagógiai Tanszékének tanára a szakma önszerveződéséről tartott előadást, melyet az előadó a következőképpen foglalt össze: — Eddig a tanárképzésben a pedagógia és a pszicholó­gia módszertanát, gyakorla­tát egyértelműen előírta a minisztérium. Meghatározta, hogy melyik félévben mit kell tanítani, s melyik köz­ponti tankönyvből. Az utóbbi években a merev szabályo­zás lényegesen lazult, ez vi­szont azzal a következmény­nyel járt. hogy az oktatást a helyi erőviszon /ok határoz­ták meg. Mivel a tanárkép­zésben a szaktárgyak okta­tása a2 alap, ezért az ország­ban mindenütt félelmek ala­kultak ki, hogy a tanárkép­zés elveszti a kaucióit. Holott a közvélemény szerint is ba­ják vannak a pedagógusok felkészítésével. Es itt nem a szaktárgyi, hanem a pedagógiai, pszichológiai felkészítésig gondolok. A fel­sőfokú intézmények és a mi­nisztérium között összekötő szervezetek, bizottságok mű­ködtek, melyeknek a tagjait és a vezetőit is a minisztéri­um nevezte ki. A bizottságok addig működtek jól, míg va­lamely konfliktus nyilvános­ságra nem került. Ez adód­hatott abból például, hogy szembekerültek, valamelyik rektori tanáccsal, vagy a mi­nisztériummal. Ekkor a bi­zottságokat „elhamvasztot­ták", majd egy idő műlva — más személyekkel — újjá­élesztették. Ügy gondoltuk, hogy ebben az új helyzetben szakmai ön­szerveződésre van szüksé­günk, elsősorban a szakma önképzése, átalakulása érde­kében. Továbbá azért, hogy kapcsolódhassunk a nemzet­közi lehetőségekhez, A sze­gedi egyetem most két nem­zetközi szerkezetbe is bekap­csolódott. Ezek egyike az Erasmus program. De sajnos a mostani szakmai gárdának nagyon gyenge a nyelvtudá­sa. Ezen mindenképpen ja­vítani kell a továbbképzés, a nemzetközi kapcsolatok ki­bővítése érdekében. Másik nagy problémánk, hogy az, összes tankönyvünk, jegyze­tünk, segédeszközünk tulaj­donképpen használhatatlan. Persze, már régóta, de most formálisan is ki kell vonni őket a forgalomból. Ezt vi­szont a régi mechanizmussal nem lehet megoldani. Ezért gondoltunk arra, hogy létre­hozunk magunknak egy szer­vezetet, amit pillanatnyilag Tanárképzők Szövetségének nevezünk. Ebbe a szövetség­be az egyetemek és főiskolák pedagógiai és pszichológiai tanszékeinek tanáraira .11. a gyakorló iskolák módszer­tanosaira számíthatunk első­sorban, ez mintegy öt-hat­száz főt jelent. A szervezet megpróbálná megoldani pél­dául a továbbképzést, a nyelvtanulást. A kétnapos ülésen a Pedagógiai Tanszé­kek Országos Tanácsa állást foglalt abban, hogy a Ta­nárképzők Szövetségét leg­később márciusig létre kell hozni. — Ügy tudom, az ülést tii­ta követte. Melyek voltak a csomóponti kérdések? — Az első vitapont az volt, hogy a szövetség hatás­köre csak a tanárképzésre vagy a tanító- és óvónőkép­zésre is kiterjedjen. En ere­detileg úgy gondoltam, hogy az összes képzést ölelje fel, ezt a tervezett név is mutat­ja: Pedagógusképzők Szövet­sége. De a vélemények sze­rint legalábbis induláskor, csak Tanárképzők Szövetsége legyen — és elképzelhető, hogy így is marad. Elég so­kan hozzászóltak a szakkép­zés és a tanári képzés (a hi­vatásra való felkészítés) vi­szonyában felmerülő problé­mákhoz. Ezenkívül számos módszertani kérdésben is megoldásókat keresünk. — Hogyan lehjt összegez­ni a két nap eredményét, mit végeztek? — Minden probléma elle­nére még mindig van az em­berekben szándék, törekvés a megújulásra, kézség ellen­szolgáltatás nélküli munkára. És láthatóan vállaljuk, hogy a jövőben sem méricskélik majd az időt meg a benzint, hogy valamit, ha nem is so­kat de lendítsünk az ügyön. Némelyek nagyon lelkesen viszonyultak ahhoz a lehető­séghez, hogy itt most végre lehet valamit csinálni. És eb­ben hisznek is. A konklúzió pedig az, hogy a tanárképzés szűkebb értelemben vett szakmai köre valóban elha­nyagolt állapotban van. Va­laki úgy fogalmazott, hogy a közoktatásban ez az a terület, amelynek legtöbbet ártott az elmúlt néhány évtized. (Az Erasmus program részleteiről néhány hét múl­va bővebb tájékoztatást adunk.) P. Sz. Véradás A szegedi Véradóállomás és a városi Vöröszkereszt szervezésében októberben 2233 fő 872 liter vért adott. A véradóban 990-en jelent­keztek véradásra. A Vakok Intézetében 10-en, a Buda­lakknál 11-en, a Vas- és Fémöntődéből 6-an, a ven­déglátó vállalattól 35-en, a Büntetóvégrehajtó Intézet­től 35-en, a Bebrits szakkö­zépiskolából 31-en, a szociá­lis otthonból 4-en, a gumi­gyárból 62-en, a Déltervtől 18-an, a kisteleki kábelgyár­ból 17-en, a vágóhídról 99­en, Balástyáról 55-en, Al­győről 54-en, a Hittudomá­nyi Főiskoláról 14-en, a Ti­sza Volántól 72-en, a Defag­tól 58-an, az Autófertői 38­an, a SZOTE hallgatói kö­zül 192-en, a tejipari vál­lalattól 21-en, az MNB— OHKB-tól 14-en, a kisteleki kézműipari vállalattól 18­an, Kübekházáról 30-an, a Deák gimnáziumból 8-an, az űjszegedi kendergyárból 75-en, a Maharttól 35-en. az egészségügyi gyermekott­honból 10-en, az IKV-tól 23-an, a Vedres szakközép­iskolából 5-en, a roszkei ha­tárőrségtől 31-en, a tarjáni Vöröskereszttói 7-en, a böl­csődei igazgatóságtól 18-an, a MAV gépjavítóból 22-en, a Szebisztől 13-an, az Afész­től 8-an, az MTA Biológiai Kutató Intézetből 60-an, a Kábelgyártól 67-en, az erdé­szeti szakközépiskolából 5­en segítettek beteg ember­társaiknak. Az elmúlt hó­napban Szegeden 7 veseát­ültetést, 31 szív- és 12 ér­műtétet végeztek. Kormány a taxiban Szó sincs arról, hogy a minisztereket ezentúl Wart­burg-taxikban szállítanák rendeltetési helyükre. Arról sincs tudomásunk, hogy csupa taxisofőrből álló (ár­nyéklkormány alakítását tervezik. Aligiha lehetséges azonban szó nélkül elmenni a tény mellett, hogy nem sakkal a taxisblokád kiváltotta belpolitikai válság után — amikor az eddigieknél sokkal inkább látható volt a kormány gyenge volta — a közben felgyógyult minisz­terelnök bejelentette: még e hónapban átalakítja ka­binetjét. Minthogy 12 pontjának egyikét a fiatal de­mokratáknak, másikat Pazsgaynak szentelte (mindket­tőt pozitív kicsengéssel), olyan híresztelések kaptak lábra, hogy szóba jöhetnek kormánytagként. Orbán Viktor vasárnap esti televíziós interjújában határozot­tan cáfolta a rájuk vonatkozó részt, mondván: ez a kor­mány annyira gyenge, hogy két-három fideszes minisz­ter nem volna képes feljavítani. Pozsgay kilépése az MSZP-ből, s egy centrumpárt esetleges alakítása — amely hetedik parlamenti frakcióvá válhat, sőt „laki­telki elvi alapon", némely MDF-es honatyák is átlépné­nek — a variációs lehetőségeket tovább szaporítja. Az SZDSZ most is elvetette a naey koalíciót, hi­szen már a választások után kijelentette: ezt a lépést csak végszükség esetén teszik meg amennyiben az or­szág a gazdasági összeomlás szélén áHna. s a kormá­nyozhatatlanság réme fenyegetné. A laikus számára eb­ből az következik, hogy még nem tartunk itt azaz, a gödör mélyebb lehet mint sem gondolnánk. Pontos információk nélkül a találgatásoknak nem sok értelme van. Tény azonban, hogy a kormányból Horváth Balázs, Bod Péter Akos és Rabár Ferenc ex­ponálta magát a leginkább blokád ügy ben. ám ha va­lamelyiküket akkori szereplésük miatt meneszteni kí­vánta volna Antall úr, már bizonnyal megtette volna. (Más okból még persze megteheti...) S hogy újfent személyi kérdésekről essék szó: vannak korábban je­lentős szerepet betöltött olyan ambiciózus politikusok is talonban (egv részük a képviselői padsorokban), aki. ket teljesen kihagytak a hatalomból, s nem elképzel­hetetlen, hogy szeretnének visszajutni oda ... Elegendő cSak egy korábbi miniszterelnökre, egy exállamminisz­terre. egy volt megbízott oarlamenti elnökre, valamint az állampártból annak idején kizárt „négyekre" célozni. Minden valószínűség szerint oersze. a ielenlegi kormánykoalíción belül vezénylik le az átalakítást a személycseréket; s ígv meglehet, hogv amúav minden marad a régiben. A taxisok tovább forgatják a kor­mánykereket, a kormány pádig továbbra sem ül taxiba. Már csupán az a kérdés, mit szólnak majd mind­ehhez az utasak Sandi István Fotex, másodszor Részvényt — jegyre? „Tízmilliók, egyetlen nap alatt" írtuk két hete, ami­kor hétfőn három szegedi pénzintézetnél — az OTP-nél, az OKIIB-nél és a Budapest Banknál — is elkezdődött a Fotex jegyzése. A 100 forintos részvények darabját 199 forintos eladási áron kínálták, s ahogy az várható volt, óriási túljegyzés alakult ki. A múlt hét elején mindhárom pénzintézet megkapta központjától az elosztási kvótát. Sajnos, némi késéssel, s így a legtöbb vidéki bankfiók már nem tudta Időben „kézbesíteni" a részvényeket Na­pokra fel kellett függeszteni azok forgalmazását, hogy a tűzhöz közelebb eső fővárosiak ne legyenek előnyben. Második nekifutásra tehát ma indul útjára a Fotex-rész­vény a tőzsdén. Előzmények: a kibocsátó Girozentrale és a Fotex úgy egyezett meg, hogy a kisbe­fektetők élvezzenek előnyt a jegyzésnél. Mint kiderült, ez többé-kevésbé meg is való­sult. A Budapest Banknál szerencsét próbálók kétezer forint névérték — azaz húsz darab részvény — alatt megkapták az igényelt meny­nyiséget, efelett azonban arányosan kevesebb járt Egy személy maximum 20 ezer forint névértékű, azaz 200 darab 199 forint kibo­csátási értékű részvényt kaphatott. Ez a 40 ezer fo­rintos limit feltételezhetően az ötszörös túljegyzésnek szól. Az OTP-nél vagy a kért (kapott) keret volt kisebb, vagy az érdeklődés nagyobb, mindenesetre csak 40 darab részvénnyel szolgálhattak. Egészen pontosan, aki ennél kevesebbet kért, mind meg­kapta, aki többet — legyen az akár ezer darab — an­nak is be kellett érnie negy­vennel. Az OKHB részvénykvótá­jában két kulcsszám volt, a húszas és a százas. Húsz darabig minden kisbefektető igényét ki tudták elégíteni. Ezen felül egikreen 99-ia húszban maximálták a ki­adható részvények számát. Aki száznál többet kért — legyen az 101 vagy ezer da­rab —, egységesen százat kapott. Hogy a következő kibo­csátásnál hova forduljon a befektető, a fenti „részvény­jegyrendszer" után nehéz megmondani. Nem könnyű megjósolni azt sem, melyik bank mekkora keretet kap, illetve hol lesz a legnagyobb túljegyzés. Legegyszerűbb több helyen is befizetni, hi­szen a bankok csak saját ügyfeleik adatait viszik szá­mítógépre. Közös, minden forgalmazó pénzintézetet összefogó adatbank nincs Természetesen nem muszáj körbeszaladni a várost, egy helyen is be lehet fizetni több névre. Igazolást ugyan­is nem kérnek, s késóbb már csak a nyugta sorszáma a< erdekes. Beavatott bankszakembe­rek szerint a részvénykibo­csátó cégek azért kedvez­menyezik a kisbefektetőket, hogy azok elaprózódva nem tudnak beleszólni a vezetés­be, nem akarnak feltétlenül igazgatótanácsi tagságot. Sokkal kényelmesebb velük, mint a 10—30 százalékos ré­szesedést megszerző, érdemi beleszólást is igénylő tőkés társakkal baílódni. Kovács András

Next

/
Oldalképek
Tartalom