Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-12 / 287. szám

1990. november 12., hétfő A helyzet 11 II paradicsompénz szaga A novemberi ködök regge­lén a zöldségátvevő keríté­séhez úgy tapadnak az au­tók, mint fűbe futó gyer­mek nadrágjára a bogán­csok. Sebtében hagyta min­denki ott a járgányát, ahol éppen tudta, mivel a pénz szaga megcsapta a levegőt. Az udvaron emberkupacok, tétovák, topogók. Idegesen nyújtogatják nyakukat: ad­ják-e már a várva-várt pénzt, mint ahogy azt a falubeli fekete tábla hírel­te... Sutyiban mennek a dolgok... — Nem először vagyok már itt — mondja a gátso­ri Csiszár Gézáné. — A lá­nyom ment továbbtanulni, már igazán köllene a forint, de visszatüledelődtem. Azt kaptam: ugye. Csiszár is ál­lamiban keresi a pénzt, ma­radjak csendben. — Nálunk meg a ló dög­lött meg — kapcsolódik a beszélgetésbe a mórahalmi Németh Imréné. —. Mond­tam is az átvevőnek: leg­alább erre a bajra adjatok valamennyit. Tudok olyat, akinek 50, 100 ezrekkel is tartoznak... Alacsony, sapkás ember Csiszár Antal, hangja is visszafogott: — Az itt a baj, hogy Óvár nem küldte még el, amit kellett volna. Mondják, — tekint körbe, hogy még hal­kabbra kell-e vennie a szót — senki nem tud itt bizto­sat. Sutyiban mennek a dol­gok,„ mi ki vagyunk rekeszt­ve. Háborgásra háborgás ke­letkezik, mert kinyilvánít­ják: se a sorállás, se az ér­kezési idő ettől kezdve nem érvényes. A portékaleadás­kor-kapott vételi jegy dá+. tuma •aze.yint szeretnék újra rendezni a pajtai össze­visszaságot. Az elgémbere­detten várakozók hördülnek, mintsem mennének, de moz­dulni se tudnak, mivel a pénzosztó kalitka irányába nyomul a tétova had. A lök­dösődök közt kibújva, bőr­kabátos asszony kéri a bé­kétlenkedőket: a becsület forog kockán, őrizzék meg a nyugalmukat. De a dider­gőkön hamar végigfut a hír: nyomozók vették át az ügy irányítását! — Csak tudnám, ki tette? — néz körbe a bőrkabátos asszony, oda se figyelve a „jut pénz nekünk is, ugye, Iduka?" kérdésekre. — Kinek árthattam én? — hallatszik ismét élesen az ingerült asszony hangja —, harminc éve dolgozok ma­gukért, és most mégis a nyakamra hozták a rendőr­séget. Ennyi ember szeme láttára csúfolnak meg. Nyugtatják a körbevevők' — Ha nincs miért fél­nie, ne idegeskedjen, Idus­ka. Biztos nem lesz baj! — Találnak valami apró hibát, ha már idejöttek. Beszél itt mindenki, mindent... Kurucz Mihályné, az Asotthalmi Egyetértés Szak­szövetkezet fölvásárlója —, főnöke szerint — nem vé­letlenül kapta a Termelő­centrikus Ida titulust a ta­goktól. Akkor is átvette a portékát, ha nem tudta, mi lesz a sorsa. Most mégis ki­vették a kezéből a fizetés le­hetőségét. Értetlenségemre maga az érdekelt hívja ki a szemüveges idegent. Mondja el ő: mi most az ábra a zöldségtelepen? Dr. llia Ár­pád őrnagy semmi érdemle­gest nem árul el, csupán a lényegre szorítkozhat: — Bejelentés érkezett a gazdasági rendőrségre, és megindítottuk az eljárást. Hogy a hivatalosan szűk­szavú kijelentés mögött mi rejlik, bizonyára idővel pon­tosan kiderül. Egy biztos, a sárlókat, s hamar azok közé sorol, kik részt veszünk a bűzös dolgok tisztára mosá­sában Időbe telik, míg nor­mális medrébe terelődik a beszélgetés és dűlőre jutunk az igazság keresésében. A fiatalember szerint a szö­vetkezet gyenge, de a feje­sei tudnak mit aprítani a tejbe: — Nézze meg az embere­ket, mindenki retteg, hall­gat. Meg vannak félemlítve, pár család mindent megen­gedhet magának Messzire elér a kezük. Összekötteté­seik vannak. Megy a drót egymás között, ha valaki el­lenük mer szólni — elinté­zik. Ha maga itt élne, biz­tos nem hozna másokat se kényelmetlen helyzetbe. Lát­hatja, most, hogy itt a rend­őrség, mennyire megválto­zott minden. — Mindent megpróbál- Fuldoklok a köd alól tisz­tünk. Legutóbb a szegedi tuló délelőttön, s nemcsak a Felszabadulás Tsz-hez sza- nyirkos levegő az oka. S ladtunk. hogy váltsa be az megint, szinte végszóra ér­Óvári Konzervgyár váltóját, kezik Kuruczné, s nyomban de nem vállalták. Tudtuk, rákérdez a békétlenkedő hogy itt már lincshangulat Mártára: Zsollikám, maga fog kialakulni. Pedig már jelentett föl? A Csaba Ist­az átadáskor ki lett írva: 25 ván névre keresztelt fiatal­napon belül nem tudunk fi- ember azonnal kikéri ma­zetni! Kétmillió előleget ad- gának a gyanúsítgatást, ál­tak csupán. lítja: van ő olyan becsületes „. . , . . . ember, hogy megmondaná - Mennyivel tartoznak az szemébe is az igazat. embereknek? pénzváró emberek már va­dabbnál vadabb feltétele­zéseknek adtak hangot. Szájról szájra járt — mi­vel jó másfél hónapja nem kapják kézhez a paradicsom meg a paprika árát —, hogy a fölvásárlóknak hozza a hasznot a mások pénze Gyorsan kamatozó tőkének tették be a bankba a millió­kat, saját szakállukra. Kuruczné megdöbben a szóbeszéd említésekor, és­sírásba kezd. Főnöke, Tóth Sándor, a szövetkezet ke­reskedelmi ágazatának ve­zetője nyomban gálád kép­telenségnek nevezi a fölté­telezést. Határozottan cáfol­ják mindketten. Ez rosszin­dulatú hangulatkeltés a fa­lusi változások miatt. V — Fizethettek volna, ko­rábban? — Tizenkettő-tizenhárom — Ügy gondolja, miattam millióval. Pontosabban a fő- J^i* V^'j" könyvelő tartja nyilván. Aki- kérdez rá Ida a papirok át" nek jogos indoka volt — la­kodalom, autókiutalás pél­futása után. - Nem tudom, de ha én azt előbbre vettük nem fizetek be kétszáz fo­dául és annak jutott pénz ré­gebben. Ahogy az ember végigfut­tatja tekintetét a szelíden rintos csekket, betörnének a lakásomba és elvinnék a színes tévét, ha lenne. — Mindenki tartozik min­piros őszi arcokon, a gyer- denkinek. Sajnos, mi isszuk a levét — veti közbe valaki a tömegből. — Ha a termelő is beme­meket karján altató dzse­kis, otthonkás asszonynépsé­gen, a dohos szekrényből hirtelen előkapott ' nagyka- hetne a gyárba,, ,ibba. ame­bátos emberáradaíon, plyan lvik tartozik és elhozna egy képzete, tamad: beszélhet itt*traktort vagy . .. amit,, eppen bárki, bármit, nagy a szük- talál, de' maguk nélkül ezt sége errefelé is a szagtalan- se tehetnénk — szúrja oda nak nevezett bankóknak. Kurucznénak a fiatal gazda. — Mindent csak a maguk intézésével... — Menjünk — mondja Kuruczné —, én benne va­gyok. — Előbb megvárnám, jut-e Menjünk a gyárba? Márta Csaba fiatal gaz­dálkodó. Egy marék vételi ieggyel — átvételt igazoló pecsétes papírral a kezében vagy nem neltem u a mos" — vár a sorára. Csaknem adagból — nyomja be kettőszázezer forintot érnek. Mór^, az azonnali fékezés gondolatgombját. Nem — Ezerötszáz liter gázola- mondva, csak sejtetve: nem jat, 500 liter benzint sza- az erőszakos foglalást értve lasztottam, mert nem volt a tisztességes, a békés ren­a kezemben a pénzem. Meg- dezésen kérdeztem a gyárat ott azt A várakozók elcsigázott mondtak 25 szazalekos bun- ^^ látva a harmada tetőkamatot adnak a szőve - tartozásra való pénz érke­kezetnek Kíváncsi vagyok, zéséról tudva Kuruczné nem ők azt tovább adjak-e? mondhatott semmi biztatót — Miért, gondolja, rá van- aznapra. Az emberek még­nak szorulva a tagok pénzé- várnak, várnak, várnak re? Egyikük ekképpen summáz — , . . ,, ,,. . a pénzről: ha kapni nem is Tekintetebol látom, hova kapjuk, a szagát érezzük. kivan erre a naiv folvetes- OIyan_ mint az ^halmi re. Arra meg hangosan fol- páiinkáé: jó büdös kacag, mikor artatlannak próbálom beállítani a fölvá-fjí Majoros Tibor Somogyi Károlyné felvértele A Dorozsmai úti gabonasiló mellett épülő új, szegedi ma­lomban a Délépítő Kft. munkásai, amint befejezték a „fél­hordó" alakú felső szint szigetelését, átadják a terepet a Gabonaforgalmi cs Malomipari Vállalat szerelőinek. A gé­pek, berendezések beállítását a karbantartó üzem dolgozói végzik, s úgy tervezik, hogy a jövő évi terméssel már ki 1* próbálhatják a nagy művet Vonzások és kényszerválasztások # Elet a megye perifériáján Magyarországon a megyehatár jelentősége fölér az ál­lamhatáréval. Politikai mind a kettő. A falvak sorsát alapvetően meghatározza a valamely közigazgatási egy­séghez való tartozás. A szomszédoktól nem választ el ugyan senkit műszaki zár, vagy katonaság — az is ele­gendő, ha például arrafelé egyáltalán nem jár a busz. A megye központja vagy központjai vonzásukban tart­ják az apróbb településeket, ezáltal mesterségesen elszi­getelik a megyehatáron túli városoktól, amelyekhez eset­leg egy-egy falu közelebb esik, mint ő, a megyén belül fölérendelt, kisebb centrum. Vagyis, a megye őrzi elszi­geteltségét — szeparálod ik —. ugyanakkor székvárosa és alközpontjai révén centralizálódik. A kisközségek hori­zontját a közigazgatási határ tehát lezárja, legyen szó or­vosi szakrendelésről, piaci bevásárlásról, továbbtanulásról, vagy munkahelykeresésről. Nem egyébről van itt szó. mint a kisebb települések kényszerválasztásáról, a kötelező ori­entációról, amelynek irányát mindig visszafelé, a megye belseje felé szabták, valamely alközpont felé. Az alábbiakban azt vizsgáltuk, mi a helyzet Csongrád megye keleti határán. Székkutas — minta­faluból mintafalu? A csöppnyi polgármesteri hivatalt egy, a 47-es útról elágazó mellékutcácská­ban találhatja meg az ide­gen. Az egyelőre még tár­sadalmi megbízatásban dol­gozó polgármester más el­foglaltsága miatt nincs az épületben, vébétítkár asz­szony. Gombos Gabriella válalkozik arra, hogy bemu­tatja faluját. — Alig egy ugrásnyira Vá­sárhely és Orosháza is. Az ember csak csodálkozik, hogy egyáltalán maradtak még a faluban. — Ez a falu akkor szüle­tett, amikor mások az ipa­rosítás és egyebek miatt megtették az első lépést a hanyatlás felé vezető útón. 1950-ben vált önállóvá, nd­dig Vásárhelykutas néven Hódmezővásárhelyhez tar­tozott. Tulajdonképpen szocialista: • mintaíalunak épült, az 1963-as fejlesztési terv ezt bizonyítja. Nyíl­egyenes utcákat, állattar­tásra teljességgel alkal­matlan, kicsi portákat, tömbházakat képzeltek el ide a tervezők, a Vásárhely felőli részre legfőképpen. Több mint 20 év múltán a Csomiterv korrigálta a bak­lövést, és a tervben megna­gyobbította a telkeket, s családi házakra cserélte a tömböket. A tanyavilág fel­számolása, s a lakosság be­telepítése is teljességgel ku­darcot vallott: 1089 lakás­ból ma 402 a tanya, s a 2370 lakosból 961-en élnek azok­ban — a székkutasiak egy­harmada. A lélekszám 1970 óta rohamosan csökkent, ak­kor még ötezren éltek a fa­luban, 1980-ban háromez­ren. A mai állapot a stagná­lás. — A rendezési terven lá­tom, vannak még mára pati­nájukat vesztett nevek. — Valóban. Elég például a Kun Béla vagy a Felsza­badulás utcára gondolni. Sajti Mihály polgármester közmeghallgatást tervez az illető utcák lakói számára, s ők itt elmondhatják esetle­ges változtatási szándéku­kat. A cél az, hogy a döntés a többség akaratát tükrözze. Az utcák egyébként minde­nütt — néhány rövid sza­kasz kivételével — szilárd burkolatúak, tehát nagyon jó állapotban levők. A la­kosság összefogása, anyagi áldozata, társadalmi mun­kája, s hogy az Üj Élet Tsz gépei ingyen dolgoztak, hozta meg ezt az eredményt. Annak idején, amikor a mintafalu kívánalmainak igyekeztek megfelelni, meg­oldották több helyütt is a szennyvízelvezetést. Ha a nevek nem is, ezek minden­esetre maradandónak bizo­nyultak. — Visszatérve Székkutas különleges földrajzi helyze­tére: hogyan érzik magukat itt Orosháza közelében. Vá­sárhely felé félúton? — Ez a falu Hódmezővá­sárhelyhez kötődik, már csak a hagyományok miatt ís. Itt mindig is az volt a szokás, hogy akiknek háza, tanyája volt Székkutason, vagy úgymond a külterüle­ten, azok Vásárhelyen is fenntartottak maguknak egy lakást, s öreg korukra oda vonultak vissza. A lélek­számcsökkenésnek például ez is egyik oka, s az idősek körében ma is létező gya­korlat. S amikor a város munkát adott, a mieink már természetes módon fordul­tak Vásárhely felé, most legtöbben a Metripondban és a Hódikötben dolgoznak, bár az előbbi sok falumbeii't elbocsátott. Hogy velük mi lesz, nem tudom. Orosházá­ra, az üveggyárba talán 20­an, 30-an járnak át. Az is­kolaválasztásnál ugyanez a helyzet. Alig néhányan mennek csak évente az orosházi mezőgazdasági szakközépiskolába, a több­ség Vásárhelyt részesíti előnyben, a lányok között nagy divat most az egész­ségügyi szakközépiskola. A bevásárlás szempontjából viszóilt az itteríiek Oroshá­zát kedvelik, több okból is. Ott sok üzlet van, jobb az ellátás, alacsonyabbak az árak — még a butikok is ol­csóbbak. S van itt még va­lami. Mostanában nagyon felkapott dolog az asszonyok körében, hogy Orosházán szülnek, természetesen pri­vát alapon, mert ezen a té­ren is Vásárhelyhez tarto­zunk. — Itt, helyben milyen az ellátás? — Az áfész ABC-je mel­lett már sok maszek is mű­ködik: zöldséges, hentes, két vegyesbolt, két importbálás­bolt, ruhabutik, rövidáru­üzlet, cukrászda, lángossü­tő. Van korszerű egészség­ház, pedagógusaink, orvo­sunk és gyógyszerészünk szolgálati lakást kapott, fog­orvosunk még úgy jön at ide naponta, de szeretnénk, ha állandóan köztünk élne. Iskolánk csak négy tanter­mes, 1980-ban épült. Az alsó .tagozat anyagi okok miatt hátrányt szenvedett, csak a felsősöknek jutott hely az új épületben. — Szórakozási lehetősége­ik vannak? — Hetente háromszor a mozi, de ez sem lenne, ha a vébé annak idején nem já­rul hozzá a költségekhez 100 ezer forinttal, a mozi­üzemi vállalat ugyanis meg akarta szüntetni. A kultúr­ház pinceklubjában és nagytermében hétvégeken rendszeresen tartanak disz­kót, a megjelenés tömeges, még Vásárhelyről is kijár­nak. Van színházbuszunk Szegedre, 42 a bérleteseink száma. Láttuk a Kakukk­fészket és a Furcsa párt is. Régebben a békéscsabai és a szegedi színház is eljött hozzánk néha-néha, de en­nek anyagi terheit már nem bírjuk. Évente úgy féltucat­szor rendezünk nosztalgia­bált, erre mindig sokan el­jönnek, de egy Korda György- vagy Vámosi—Zá­ray-estre már nem tudunk megfelelő nézőszámot tobo­rozni. Itt mindenki a mun­kájával van elfoglalva. A faluban az emberek nagyon sokat dolgoznak, többségük a téeszben, s munka után a jószággal, a földdel törőd­nek, még szarvasmarhát is tartanak. A feltételek egyre rosszabbak, akadozik az ál­latfelvásárlás, nem tudjuk mi lesz a tejjel, pedig ez utóbbi problémára az ön­kormányzat már két ülést is rászánt. Egy szem rend­őrünknek alig akad ügye a pár biciklilopáson kívül; most 3 hónapos iskolán van, de nem kell félnie, hogy he­lyettese nem tudja kézben tartani a dolgokat. Árpádhalom — az isten háta mögött A falu a világtól elzárva él. Kapuja csak egy van, az Nagymágocson . át Szentesre nyílik. Amikor a csütörtöki „piacos buszt" — ahogy er­refelé nevezték — megszün­tették, több mint 700 embert kényszerítettek életmódjá­nak, szokásainak megváltoz­tatására. Ez a járat Oroshá­zára vitte Árpád halom né­pét, amolyan bevásárlóbusz volt — kicsiben. A városban felpakoltak, szétnéztek — hetente egyszer, s kényelme­sen indulhattak vissza. Ma már csak nagymágocsi át­szállással lehet oda eljutni, s olyan a közlekedés, hogy alig két órájuk marad, kap­kodva kell dolgaikat intéz­ni, s máris fordulhatnak vissza. Pedig Orosházán na­gyobb a választék, jobb az ellátás, a buszok mégis meg­szabják, hová menjen az ember fia; Szentesre kény­szerítik, ahelyett, hogy a döntést rábíznák. A falu lakosai nem nagy igényűek. Van egy vegyes­boltjuk, s ők ott mindont megtalálnak, ami kell: élel­met, ruhaneműt, hetente egyszer zacskóshúst, két­szer hentesárut és zöldsé­get, a tévét, a hűtőt, a ke­rékpárt a boltos kérésre oe­szerzi. A polgármester. Fro­ma Róbert nagyon aktív, parabolaantennára szerve­zi a falubelieket, s szeretné a téesz tejét olcsóbban, 16 forintért áruitatni a hús­boltban, ahol mellesleg még a kényszervágott állatok ki­mérésére is keresi a megol­dást. A helybeliek zöme a tsz­ben dolgozik, a férfiak pá­ran az orosházi üveggyár­ban, többen a szentesi ba­romfi-feldolgozóban, s a Kontavill-nél. Az asszonyok jobb híján otthon marad­nak: csirkét tartanak, meg bérhizlalást vállalnak —, de nem sokáig, mert úgymond ingyen nem dolgoznak sen­kinek. Szívesen vennék, ha bedolgozhatnának, de a Kontavill Nagymágocsig ter­jeszti csupán ezek körét, Arpádhalmot távolinak íté­li, ezért nem ad lehetőséget. Körzeti orvosukra nem lehet panasz, nagy problé­ma viszont, hogy nincs gyógyszertár, akinek szük­sége van rá betegsége okán, receptjét a postakocsi viszi el, s hozza a következő na­pon a gyógyszert. Kellene a helyi megoldás, s ezt az ön­kormányzatnak kell megta­lálnia. Van itt postahivatal, s al­só tagozat, a felső Nagymá- ' gocson, továbbtanulni fő­ként Szegedre és Vásár­helyre mennek a gyerekek, alig néhányan Orosházára. Szórakozni nemigen lehet: kocsma van, s a kultúrház­ban keskeny vásznú mozi. Mindezeket Kapus István­ná, kirendeltségvezető-he­lyettes mesélte el, s jóma­gam azon ámultam, lám, mennyire megtanulhat az ember tűrni, s belenyugod­ni. Odor József

Next

/
Oldalképek
Tartalom